Fővárosi Ítélőtábla
7. Kpk. 45164/2006/5
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Hyundai Motor Hungary Kft: (Budapest) kérelmezőnek a a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) kérelmezett ellen versenyügyben hozott közigazgatási végzés felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásban a bíróság meghozta az alábbi
végzést
A bíróság a kérelmező jogorvoslati kérelmét elutasítja.
A kérelmező az általa lerótt 5300 (ötezer háromszáz) forint eljárási illetéket maga viseli.
A bíróság kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg kérelmezettnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint eljárási költséget.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincsen helye.
Indokolás
A Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban kérelmezett, GVH) 2006 január 23. napján versenyfelügyeleti eljárást indított a Hyundai Autó Hungary Kft. (továbbiakban HAH) ellen annak megállapítása iránt, hogy a HAH 2005 március 1. után közzétett azon tájékoztatásával, mely szerint a HAH és a vele szerződéses kapcsolatban álló vállalkozások jogosultak, vagy kizárólagosan jogosultak garanciális javítások elvégzésére, megsértette-e a Tpvt. III. fejezetének rendelkezéseit.
A HAH 2001 január 1-től 2004 november 1-éig a gyártótól (HMC) kapott kizárólagos forgalmazási joggal értékesítette és szervizelte a Magyarországra importált Hyundai márkájú gépjárműveket. 2004 november 1-ei hatállyal a HMC megszüntette ezt a szerződését a HAH-val arra hivatkozással, hogy Magyarország uniós belépésére tekintettel átszervezte értékesítési rendszerét, s Hyunday Motor Hungary Kft ( továbbiakban kérelmező) néven saját leányvállalatot hozott létre azon feladatok ellátására, amit eddig a HAH végzett. A kérelmező 2005 március 1-jétől kötött végleges márkakereskedői szerződést a HAH-val korábban szerződésben állt azon vállalkozásokkal, akik ajánlatát elfogadták. A kérelmező ezt a szerződést nem minden korábbi márkakereskedői/szervízzel kötötte meg. A HAH 2005 március 1-je után is ellátta a nála garanciális szervizelési igényekkel jelentkező fogyasztókat saját hálózatán keresztül. A kérelmező négy reklámfilmben hirdette tevékenységét 2005 március 1-től 2006 január 23-áig. Ezekben a még tulajdonában volt új Hyundai személygépkocsikat reklámozta és magát, mint gyártótól független márkakereskedőt nevesítette. A gépkocsikra 3+2 év garanciát vállalt azzal, hogy a HAH-val szerződéses viszonyban álló cégeknél lehetett azt csak érvényesíteni. .A vizsgálattal érintett időszakban használt szórólapjai új gépjárműveket reklámoztak és nem tartalmaztak arra vonatkozó információkat, hogy hol érvényesíthető a jótállás: Ezek is úgy jelölték meg a HAH-ot, mint gyártótól független márkakereskedőt.
A kérelmezett versenyhatóság a Vj-13/2006/12-es számú 2006 március 30. napján kelt végzésével a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette a Tpvt 72§.(1) bek. a.) pontjára hivatkozássál, mert a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok alapján nem volt megállapítható törvénysértés, és az eljárás folytatásából sem volt várható eredmény. Megállapította, hogy a HAH valós információkat közölt, egyértelműen - jelezte, hogy gyártótól független márkakereskedő és a garanciális szerviztevékenységet maradéktalanul, az ajánlottal egyező feltételek mellett végezte el. A garanciális tevékenységet gyári vagy a gyár által jóváhagyott termékekkel végezte. Továbbra is változatlan minőségben bár szűkebb hálózattal, de ellátta a három éves jótállást, mind a cége, mind a gyári garancián felül vállalt +2 év jótállást, melyet nem befolyásolt a gyártóval, illetve európai képviselőjével fennálló szerződéses vitája.
A kérelmező előkészítő iratokkal pontosított jogorvoslati kérelmében kérte, hogy a bíróság a végzést helyezze hatályon kívül és kötelezze a GVH-t a versenyfelügyeleti eljárás folytatására. Költség igénye volt. Előadta, hogy a hatályos jogszabályok alapján csak ő jogosult meghatározni, hogy ki végezhet gyári szervizelést, melyhez megkövetelheti, hogy csak az általa szállított eredeti pótalkatrészeket használják fel. Ha valamely fogyasztó nem feljogosított szervizbe megy, akkor elvesztheti a gyári garanciát illetve jótállást és azt nem érvényesítheti a gépjármű szállítójával vagy gyártójával szemben. Más vállalkozás is forgalmazhat "másodkézből" szerzett "új" gépjárműveket de csak akkor, ha felhívja rá a figyelmet, hogy ezekre nem terjed ki a gyártó jótállási kötelezettsége. A HAH nem tagja kérelmező hálózatának, ennek ellenére az általa jogosulatlanul használt hirdetésekkel és telephelyeinek megtévesztő kialakításával azt a benyomást kelti a fogyasztókban, hogy továbbra is jogosult új gyártású Hyundai termékek forgalmazására és gyári szervizelésre is, amely a fogyasztókat súlyosan megtéveszti. Konkrétan nem mondhatja azt hirdetéseiben, hogy "garanciális" illetve, hogy "márkaszerviz" szolgáltatást nyújt. Megtéveszti a fogyasztókat, amikor nem közli, hogy az általa szervizelt új gépjárművek elveszthetik a gyár által biztosított három éves jótállásukat, mivel nem hivatalosan feljogosított szervizről van szó. A fogyasztói választási szabadságát is korlátozza a Tpvt.10.§.-ába ütköző módon, amikor "márkakereskedőként" tünteti fel magát, noha nem az.
A kérelmezett jogellenesen nem vette figyelembe a kérelmező még bejelentőként csatolt és hivatkozott Európai Bírósági gyakorlatot (BMW-ügy, C-63/97,1999.02.23), amely a gyári védjegy használat határait egyértelműen tisztázza, és ez alapján nem keltheti a HAH azt a képzetet, mintha ő a gyári hálózat hivatalos tagja lenne.
A HAH lényegét tekintve félrevezető benyomást kelt hirdetéseivel, működését a a Hyundai márka imázsa és védjegyek jogellenes használata jellemzi, részleteit tekintve pedig pontatlan, mert csak apró betűsen közli, ott is félreérthetően, hogy "gyártótól független márkakereskedés". Kérelmező álláspontja szerint egy márkakereskedés nem lehet független, vagy márkakereskedés vagy nem, a márkakereskedés szó használata a gyártótól független kitételtől függetlenül megtévesztő. A HAH Hyundai Atos színes prospektusa szerint "az ÖN Hyundai márkakereskedője" néven hirdeti magát, holott a HAH-nak nincs feljogosító szerződése. A hátsó lap jobb alsó szélén pedig magát mint kizárólagos magyarországi importőrt tünteti fel és azt hirdeti, hogy országszerte 34 Hyundai márkakereskedése van. Mindezért a Végzés iratellenesnek is tekinthető. Lábjegyzetben megjegyezte kérelmező azt is, hogy a Végzés azon állítása valótlan, hogy vita lenne a HAH és a HMC között, a HAH nem is vitatja; hogy ilyen szerződés köztük nincs.
A kérelmezett ellenkérelmében kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását és költségben való marasztalását. Előadta, hogy szemben kérelmezői állítással a HAH az iratok közt elfekvő meghallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint úgy nyilatkozott, hogy vitában áll a HMC-vel a nagykereskedői szerződésének megszüntetése kapcsán. Felhívta a figyelmet, hogy az eljárás a 2005 március 1-jei tájékoztatások tárgyában indult, korábbi szórólapok és prospektusok nem tárgyai az eljárásnak. Kifejtette, hogy az a kérdés, hogy a HAH magát miként nevezi közömbös, a lényeg az, hogy az általa megajánlott szolgáltatást ténylegesen teljesíti-e, a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45039/2005/2-es számú végzésében olvasható és így ettől a kérelmezett nem térhetett el. Márpedig a HAH a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem szegte meg. A HAH nem arról tájékoztatta a fogyasztókat, hogy az általa kijelölt szervizekben való javíttatás esetén él a 3 éves gyári garancia, hanem arról ,hogy él a HAH által vállalt 3+2 éves garancia. A fogyasztó a mindennapi életben elfogadott jelentést veszi alapul a "gyártótól független márkakereskedés" kifejezésből pedig egyértelműen kiderül, hogy a HAH nem a hivatalos hálózat tagja. A kérelmező által hivatkozott és csatolt szórólap a HAH tájékoztatása szerint 2005 október 31-ig volt használatban, ezt követően újat használt, melyet csatolt is az iratok közé. Ez már tartalmazza, hogy gyártótól független márkakereskedésről van szó, és nem található rajta olyan kijelentés, hogy a Hyundai gépkocsi kizárólagos importőre. A kérelmező által csatolt BMW ítélet pedig nem fogyasztó megtévesztéssel, kapcsolatos ezért nem is mond ellent a támadott végzésnek.
A kérelmező az ellenkérelemre akként reagált, hogy a kérelmező 2005 május 19-én tett bejelentést és ezért minden 2005 március 1-je utáni jogsértő állapot fenntartását a kérelmezettnek kötelessége lett volna vizsgálni. Emellett számos más bizonyítékot nyújtott be kérelmező, így a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 3.P.28665/2005-ös számú ügy kapcsán keletkezett bizonyítékokat is; melyet értékelnie kellett volna. A BMW ítélet szerint, ha valaki azt a látszatot kelti, hogy kapcsolatban áll a gyártóval, noha nem, akkor annak van versenyjogi relevanciája. Kizárt ehhez képest, hogy a gyári feltételekkel egyező szolgáltatást nyújtson, azaz nem olyan feltétellel teljesíti vállalásait, ahogy magát hirdeti a fogyasztók előtt. Megítélése szerint nem kérelmezőnek kötelessége ezen tényeket tudatosítani a fogyasztóknak, hanem ez a HAH versenyjog által diktált kötelezettsége. A HAH a hivatalos forgalmazók számára fenntartott külsőségeket lemásolva, gyári védjegyeket bitorolva, reklámokon, honlapokon, és telephelyeken keresztül együttesen kívánja elérni, hogy a fogyasztók tévedésbe essenek a tényeket illetően. Ilyen körülmények között a márkakereskedés kifejezés használata félrevezető kifejezés. A kérelmezettnek a HAH teljes piaci imázsát és nem csak a reklámfilmekben, vagy egyes szórólapokon megjelenő tájékoztatását kellett volna az értékeléskor figyelembe vennie. Egyszóval a HAH hálózata jogellenesen nem mondja meg fogyasztóinak, hogy nem gyári hivatalos fonásból, hanem szürkeimportból vagy túltárolt készletekből vesznek járműveket, a 3+2 éves garanciát csak a HAH-nál érvényesíthetik és a Hyundai szegvízbe mennek azt elvesztik és a HAH nem is törekszik az egyértelműségre. Megjegyezte ,hogy a HMC és a HAH között csak védjegybitorlás tárgyában van jogvita.
A bíróság megállapította, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelme nem megalapozott.
A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 1996. évi LVII törvény (Tpvt.) 8. § (1) bekezdése értelmében tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni.
A (2) bekezdése a.) és d.) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak, illetve az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
A Tpvt. 9. §-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.
A Tpvt.10. §-a továbbá tiltja a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.
A kérelmezett versenyhatóság a Tpvt. 72. § (1) a.) pont] a alapján szüntette meg az eljárást, mert a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok alapján nem volt megállapítható törvénysértés, és az eljárás folytatásától sem volt várható eredmény.
A támadott végzés tehát nem azt állapította meg, hogy a HAH Hyundai gépkocsik értékesítésével és forgalmazásával kapcsolatos bármely 2005 március 1-je utáni tevékenysége nem jogsértő, csak azt, hogy a cég rendelkezésre álló tájékoztatása önmagában nem jogsértő és nincs elegendő bizonyíték annak igazolására, hogy a HAH tájékoztatásának tartalmát oly mértékben befolyásolhatnák egyéb körülmények, amelyek a HAH fogyasztók felé történő kommunikációjának egészét valószínűsíthetően jogsértővé tennék, és feltehetően az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A bíróság elöljáróban rögzíti, hogy mind azon kérdések, hogy a HAH jogellenesen használ esetleg gyári védjegyet, vagy telephelyei és honlapja a jelen eljárásban vizsgált konkrét tájékoztatásokkal együtt összességében esetleg alkalmas lehet egyes fogyasztók megtévesztésére (pl. akik a garanciális feltételeket nem olvassák el pontosan és nem ahhoz a szervizhez mennek, melyeket a HAH megjelöl, vagy a kérelmező ügyfelei esetében ugyanez az eset fordul elő fordítva) nem tartozik jelen ügy tárgyához. Jelen ügy tárgya kizárólag az, hogy a 2005 március 1-je utáni tájékoztatásai a HAH-nak, konkrétan 4 reklámfilmje és az ezen időpontot követő szóróanyagai megtévesztik-e a fogyasztót. Ezt vizsgálta a kérelmezett, ezt jelölte meg az eljárás tárgyaként is, amikor az eljárást megindította, ezért ezen kívül eső magatartások vizsgálatának hiányára a kérelmező nem hivatkozhat.
A kérelmező által felvetett egyéb körülmények csak annyiban jönnek számításba, amennyiben a HAH által adott tájékoztatást azok érdemében befolyásolhatják. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a HAH telephelyei és a HAH imázsa általában nem áll olyan szoros kapcsolatban a fogyasztók tájékoztatását szolgáló HAH reklámfilmekkel és szórólapokkal, hogy feltételezhetnék a fogyasztók a cég imázsának ismeretében értelmezik a Tpvt.9.§.-a szerinti módon e reklámanyagokat, nem tekinthetők tehát a tájékoztatás olyan közvetlen környezetének, amely annak tartalmi értelmezését a fogyasztó részéről érdemben befolyásolná.
Ez pedig különösen azért van így, mert maguk a vizsgált reklámfilmek és szórólapok egy gondosan tájékozódó fogyasztó számára nem félre érthetők. Egyrészt az a körülmény, hogy tartós nagyobb értékű fogyasztási cikkekről van szó, ugyan valóban növelik egyrészről a vállalkozás felelősségét is jogsértő magatartás esetén, ellenben a fogyasztóktól is gondosabb és alaposabb tájékozódás várható el, mint egy kis értékű mindennapi fogyasztási cikk esetében, melyről azonnali jelleggel döntenek. A bíróság egyetértett a kérelmezettel abban, hogy teljesen lényegtelen, hogy a szakirodalom, a jogi szabályozás vagy bármely szakma ismeri-e a gyártótól független márkakereskedés fogalmát, avagy mi a márkakereskedés kifejezés helyes jogi értelmezése. A fogyasztó nem ez alapján dönt, hanem a Tpvt.9.§.-a szerint is irányadó mindennapi életben használt szokásos jelentés alapján. A márkakereskedés fogalom önmagában arra utal a laikus fogyasztó számára, hogy egy meghatározott gyártó által készített termék értékesítésével foglalkozik az adott vállalkozás, és nem sugallja például azt, hogy ő a kizárólagos forgalmazó. A fogyasztónak ugyanis teljesen közömbös az, hogy milyen szerződési rendszer alapján árulja az adott terméket az adott vállalkozás, az érdekes az, hogy valóban az adott gyártó által gyártott terméket, jelen esetben gépjárművet kapja meg. Ha a márkakereskedés kifejezés kiegészül a "gyártótól független" kitétellel akkor a Tpvt. 8. §.(2) bek a.) illetve d.)-ban foglalt forgalmazási módra, beszerzés forrására, a termék származási helyére vonatkozó tájékoztatás is pontosnak tekinthető, az a fogyasztó számára azt jelenti, hogy nem a gyártó hivatalos, saját forgalmazója. Azonban világos, hogy ettől még valóban HMC gépjárműveit forgalmazza és nem másét és jelzi azt is, hogy nem feltétlenül közvetlenül a gyártótól vásárol és ebből következik, hogy a járulékos szolgáltatások és vállalások sem a gyárival feltétlenül azonosak. Ami azonos az a "főtermék" a gépjármű. Az a körülmény, hogy minőségben a gyárival egyező -hiszen ugyanabból a gyárból származó gépjárműről van szó - termék, milyen szerződés alapján, fennmaradt elfekvő készletből vagy valami más jogszerű forrásból származik az árunak a fogyasztói jólét szempontjából lényegtelen tulajdonsága. Megjegyzi a bíróság, hogy kérelmező "szürkeimportra" való utalását a bíróság nem tudta értelmezni, ha ez esetleg valamilyen jogellenes beszerzési formát jelölne, minderre semmiféle adat még csak valószínűsítés formájában sem merült fel.
Ami pedig a szervizelést illeti, a garancia szó önmagában egyáltalán nem utal arra, hogy gyári garanciáról van szó, bármely vállalkozás így a forgalmazói garancia is egyenértékű a fogyasztó számára a gyárival, tekintve, hogy a garancia és jótállás jogilag pontosan definiált fogalmak. A HAH pedig nem gyári garanciát, hanem saját maga által nyújtott garanciát állított, és nem merült fel annak lehetősége, hogy ez bármilyen lényeges minőségi különbséggel járna agyári garanciához képest, legfeljebb a gyártó által engedélyezett alkatrészek felhasználása esetén olcsóbb abban az esetben, ha a gyártó saját forgalmazói részére kizárólag gyári alkatrész felhasználását engedi.
Mivel a kérelmező ;,gyári" szolgáltatása és a HAH nem "gyári" hanem általa vállalt szolgáltatása között ha lehet is különbség, mindkettő garancia szó általános jelentésének megfelel, ezért a HAH termékeiről való tájékoztatása egyértelműen nem valósít meg jogsértést. Ilyen körülmények között aztán nem valószínűsíthető az sem - noha persze nem kizárt - , hogy a telephelyek és honlapok a cég teljes kommunikációja összességében az egyes fogyasztók esetében megtévesztő hatással bírhat, ezért-a kérelmezett úgy ítélte meg, hogy az eljárás folytatásától nem várható eredmény. A bíróság pedig ezzel a következtetéssel egyetért.
A kérelmező által csatolt szóróanyag nem a vizsgált időszakból származik, ez megállapítható a közigazgatási iratok közt elfekvő módosított szórólapból, az az jelen ügyben nincs relevanciája.
Ami a BMW ügyet illeti, maga a kérelmező mondja azt, hogy annak tanulsága az, hogy ha valaki azt a látszatot kelti, hogy a gyártóval kapcsolatban áll, noha nem, akkor az jogsértő lehet versenyjogi értelemben. Jelen esetben a HAH nem keltette azt a látszatot, hogy a gyártóval áll kapcsolatban, kifejezetten közölte, hogy "gyártótól független", ezért ebből a szempontból sincs jelentősége ennek a jogi hivatkozásnak, mert a tényállás más, mint amit kérelmező feltételez.
Nem hirdette magát a HAH akként, hogy ő gyári szolgáltatást nyújtana, következésképp a gyárival egyező feltételek sem kérhetők rajta számon.
A fentiekből következik az is, hogy nem nehezíti meg jelentősen az ajánlat valós megítélését a fogyasztó számára a HAH vizsgált magatartása, ezért a Tpvt.10.§.-ának megsértése sem állapítható meg a rendelkezésre álló adatok alapján.
Ami pedig kérelmező egyéb - állítása szerint - nem értékelt bizonyítékait illeti, azok olyan egyéb körülményekre vonatkoztak, amelyeknek a reklámfilmek és szórólapok kérelmező által feltételezett jelentésétől eltérő tartalom miatt valószínűsíthetően nem alkalmasak ezen tájékoztatás értelmének a megváltoztatására, ezért azok részletes is vizsgálatára ezért nem volt szükség.
A bíróság a az illetékről az Itv.39.§.(3) b.) első bekezdés második fordulata és az Itv.42.§.(1) h.) valamint a 6/1986 (VL26) IM rendelet a 14.§.-a alapján döntött. A bíróságnak eljárási költségről a Tpvt.82.§(3) bekezdésén keresztül a 2005. évi XVII törvény 4.§.-a folytán alkalmazandó Pp.78.§.(1) bekezdése alapján rendelkezett és annak összegét a3/2003 IM rendelet 3.§. (3) (4) bekezdése alapján állapította meg.
A végzés elleni jogorvoslat lehetőségét a 2005. évi. XVII. törvény 3.§ (3) bekezdése zárja ki.
Jogerős: 2006. november 14-én.