Gazdasági Versenyhivatal
Sajtófőnök
A Gazdasági Versenyhivatal közleménye
Léalma felvásárlási kartell - terméktanácsok versenyjogi megítélése
A Deko-Apple Kft. és társai elleni eljárás során a Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa mai tárgyalásán megállapította, hogy a léalma felvásárlással foglalkozó vállalkozások 2001-ben nem egyeztették egymás között a felvásárlási árakat. Jogsértő viszont, hogy a korábbi évek során a piac szereplői az Alma Terméktanács (ATT) keretében irányár-javaslatot dolgoztak ki, ami alapján aztán a minisztérium meghatározta a támogatás mértékét. A Versenytanács bírságot nem szabott ki.
Az eljárás őstermelői bejelentést követően azért indult hivatalból, mivel feltételezhető volt, hogy a 2001-es év léalma felvásárlási kampánya során kialakult alacsony, hasonló nagyságú felvásárlási árak mögött a Tpvt. 11. §-t sértő versenyellenes megállapodás, összehangolt magatartás, esetleg vállalkozások szövetségének döntése áll.
A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
Bizonyítást nyert, hogy 2001-ben több nagy feldolgozó is előre jelezte az ATT előtt, hogy milyen felvásárlási árakat tart indokoltnak, amivel egymás tudomására hozták várható piaci magatartásukat. Versenykorlátozó azonban azért nem lehetett az információcsere, mert a léalma felvásárlási ára transzparens, az árak akár napról napra a versenyviszonyokhoz igazíthatók. Mégha a versenytársak tudták is előre, hogy a piacvezető feldolgozó milyen árakkal fog indulni, ugyanezt az információt a szezon kezdetén teljesen jogszerűen maguk is megszerezhették - tekintettel arra is, hogy a felvásárlást hagyományosan az előbbi cég kezdi, a többiek csak napokkal később kezdik meg az alma felvásárlását.
Az eljárás később kiterjedt az ATT tevékenységének vizsgálatára. A korábbi években az állami támogatás csak bizonyos árszint alatt/fölött járt, így az a piacon az állam - és az ATT által is - "jónak" tartott ár kialakulását eredményezte. Mindezt közvetett módon érte el, e rendeletek nem írtak elő közvetlenül irányárat, hanem csak az alma kg/Ft mértékű támogatás mértékét rögzítették. A szokás az volt, hogy a miniszter a támogatás mértékét annak alapján határozta meg, hogy az ATT milyen árat javasolt - az évek alatt e javaslatot a miniszter egy kivételtől eltekintve mindig meg is szívlelte.
Ami az ATT versenyjogi felelősségét illeti, előre kell bocsátani, hogy a versenytörvény ágazatsemleges, minden gazdasági szektorban, így az agrárágazatban is irányadó - kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. tv. (Art.) nem emeli ki az agrárszektort a versenytörvény hatálya alól, csupán egy konkrét rendelkezést tartalmaz annak 16. §-a:
"Ha a 13. §-ban meghatározott irányár meghirdetése, továbbá a 13. § (2) bekezdése alapján megvalósuló mennyiségi szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy az irányár, valamint a mennyiségi korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat. Ennek alapján az így alkalmazott irányár és mennyiségi korlátozás mentesül a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény 11. §-ában foglalt tilalom alól."
Az Art. szerint így a miniszteri rendelet meghozatala előtt sorra kerülő terméktanácsi tanácskozás során tett javaslat/döntés, illetve az ehhez kötődő vállalkozók közötti megállapodás vagy összehangolt magatartást nem lehet a versenytörvény alapján kifogásolni. Ez azonban csak korlátozott felmentést ad a versenytörvény tilalma alól: ha nem irányárhoz vagy kvótához kötődik a magatartás, akkor a 16. § speciális szabálya nem él. Jelen ügyben érintett mezőgazdasági szektor részeseit tömörítő terméktanácsra alkalmazni kellett a versenytörvény rendelkezéseit, mivel az Art. szerinti értelemben vett irányár, vagy kvóta nem létezett. Az ATT konszenzusos alapon olyan "minimál árra" tett javaslatot 1999-ben és 2000-ben, amely alapján az FVM a az intervenciós támogatás mértékét meghatározta.
Az ATT-re attól függetlenül vonatkozik a versenytörvény, hogy a kormány által elismert szervezet, közfeladatot is ellát és hogy nem nyereségorientált, valamint hogy üléseire gyakran a minisztériumban, minisztériumi tisztviselők részvételével kerül sor.
A terméktanácsok ármeghatározó döntései csak akkor nem esnek a versenytörvény tilalma alá, ha az adott magatartást az állam jogszabályban vagy egyéb bizonyított formában előírta, megkövetelte, elkerülhetetlenné tette. Arra utaló bizonyítékot azonban nem talált a Versenytanács, hogy az ATT-nek kötelező, szükségszerű feladata lett volna javaslatot tenni a támogatás megállapításához, illetve hogy azt oly módon tegye meg, hogy előtte a tagok között árra vonatkozó megállapodást hoz tető alá.
Az árkartell-hatású döntés annak ellenére versenysértő volt, hogy a kinyilvánított ár nem fix, hanem irányár volt: attól mind lefelé, mind felfelé el lehetett térni. A lefelé történő eltérésre - jóllehet erre egy-két vállalkozás esetében sor került - felvásárlói oldalról azért nem lehetett ésszerűen számítani, mert ily módon elestek volna az állami támogatástól.
Budapest, 2002. november 21.
Dr. Polgárdy Géza