A Gazdasági Versenyhivatal elemzése a 2008. évi mezőgazdasági terményfelvásárlási folyamatokról

Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága a 2008. szeptember 10-i ülésén - a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2007. évről szóló beszámolója kapcsán - kérte fel a GVH-t, hogy elemezze a 2008. évi mezőgazdasági terményfelvásárlási folyamatokat.

A GVH is aktuálisnak tartotta a felkérést, mivel az ágazatban különböző termékek vonatkozásában évről-évre feszültségek tapasztalhatók az értékesítésben, amely során sokszor kartellgyanú, illetve gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, esetleg a kiskereskedelem jelentős piaci, vevői erejével való visszaélés feltételezése miatt beavatkozást várnak el a hivataltól olyankor is, amikor időjárási vagy más ok miatt kialakuló keresleti és kínálati eltérés, esetleg kereskedelmi marketing akció a kiváltója a felek közötti vitáknak.

2008-ban négy terület kapott kiemelt versenyhatósági figyelmet: a meggy , a dinnye és a léalm a alacsony felvásárlási árai okoztak nagy súrlódásokat okozó feszültségeket, de az uniós szinten is problémát okozó tejpiaci válság is érintette a hazai piaci szereplőket. Versenytörvényi rendelkezések betartásán alapuló versenyfelügyeleti hatáskörében ezeket az eseményeket kísérte a GVH is nagyobb odafigyeléssel, részben a beérkező panaszok és bejelentések, vagy más megkeresések hatására.

Ezen túl - miután 2007-ben piackutatást végeztetett e területet érintően - 2008-ban a kereskedelmi törvényben biztosított hatásköre alapján a GVH öt eljárás t folytatott a nagyobb kiskereskedelmi láncok ellen, amelyekben az általuk alkalmazott beszállítói szerződéses kikötéseket vizsgálta meg.

A konkrét piacokat érintő tájékozódások, illetve a kereskedelmi törvényen alapuló eljárások - figyelembe véve a Mezőgazdasági Bizottság felkérésében foglaltakat - alkalmat adtak a tapasztaltak végiggondolására, s általánosabb érvényű következtetések levonására is.

A versenyfelügyeleti hatáskörben folytatott tájékozódások, vizsgálódások eredményeként versenyfelügyeleti eljárások nem indultak , amelynek fő oka az volt, hogy nem lehetett olyan körülményeket igazolni, bizonyítékokat találni, amelyek alapján valószínűsíteni lehetett volna, hogy a felvásárlók, illetve kereskedők versenytörvényt sértő kartellszerű viselkedését, vagy erőfölényes helyzetét, illetve az azzal történő visszaélését.

A kereskedelmi törvényen alapuló eljárásokban az érintett kereskedelmi vállalatok - elébe menve az esetleges marasztalásoknak - kötelezettséget vállaltak arra, hogy a GVH által a kereskedelmi törvény rendelkezéseibe ütközés valószínűsíthetősége miatt kifogásolt kikötéseiket elhagyják, s azokat a jövőben nem alkalmazzák a szerződéseikben .

A GVH élelmiszer termékpályákat érintő panaszok és bejelentések vizsgálatai alapján a következő fontosabb tapasztalatok adódtak:

  • A piaci szereplők rosszul értelmezve a versenytörvény rendelkezéseit, a vertikális kapcsolatokban megjelenő erősebb tárgyalási pozíciót tévesen azonosítják az erőfölény fogalmával.

  • Az árak csökkenésekor bekövetkező ésszerű és indokolt, követő jellegű árcsökkentési reakciót is kartellnek vélelmezik.

  • Mindebből következően egyes vállalkozásoknak és iparági szövetségeknek téves várakozásaik vannak a piaci alkalmazkodási folyamatok során jelentkező feszültségek versenyjogi kezelhetőségét, versenyhatósági feloldhatóságát illetően.

  • A nagy kereskedelmi láncok - hálózati kiterjedtségük okán - bizonyos méret feletti beszállítókkal állnak üzleti kapcsolatokban, így a mikro- és kisvállalkozói körbe tartozó vállalkozások jellemzően nem, vagy ritkán kerülnek közvetlen kapcsolatba e vállalatokkal.

  • Az aszimmetrikus tárgyalási pozíció létezik, de a vizsgálatokban látott szerződések alapján nem jellemző a szerződéses feltételek nagy mértékű homogenitása sem az alkalmazott szerződéses feltételek számosságában, sem a felszámításra kerülő díjak mértékében, ami az alkuk egyediségére, az alkuképesség és készség fontosságára utal.

  • A számonkérhető ellenszolgáltatás nélküli szerződéses feltételek - az azokra tett hatósági kifogások hatására tett önkéntes kötelezettségvállalásokra tekintettel - a kereskedelmi láncok gyakorlatából kiiktathatók voltak, így szigorúbb beavatkozásra nem volt szükség.

A versenyhatóságok a versenyjogi rendelkezések alkalmazása során , sem a magyar, sem az európai versenyjog alapján a versenynek kitett ágazatokban, piacokon a vertikum szereplői között a jövedelemelosztásban tapasztalható egyenetlenségeket, vagy a kereslet és kínálat eltéréseiből fakadó piaci feszültségeket versenyjogi eszközökkel nem tudják kezelni , és nincs is ok a versenyjog ilyen irányú kiterjesztésére. Nem véletlen, hogy a másutt is hasonló módon jelentkező problémák rendezésére alkalmazott megoldások között nem található olyan példaértékű modell, amely meggyőző sikereket hozott volna, s emiatt érdemes lenne adaptálni. Az élelmiszerpiacokat érintően európai szinten is csupán ott tartunk, hogy kiterjedt adatgyűjtő és elemző munka folyik. Eddig ezek alapján komplex, számos elemből álló javaslatcsomagok születtek, melyek alapjaiban nem érintik a versenyjogi rendelkezések tartalmát, hanem csupán a versenyfelügyeleti eszköztár egyes elemeinek (például egyes piacokat érintő ágazati vizsgálatok) alkalmazására hívnak fel.

Ugyancsak nem alkalmas a versenyjog az állami szervezetek beavatkozásai (állami támogatások eltérései, hatósági eljárások magas költségei) miatt kialakuló esetleges piactorzítások kezelésére sem .

Az agrárszabályozás , mint speciális ágazati szabályozás funkciója az externáliák csökkentése. Az agrárszektorban az ágazati szabályozás - az általa lefedett termékkörökben, és beavatkozási körökben - előnyt élvez az általános versenyjogi megközelítéssel szemben.

Amennyiben azonban az ágazati szabályozás által meghatározott kivétel körébe tartozás nem állapítható meg, akkor az általános versenyjogi szabályok alkalmazhatóak és alkalmazandóak az adott magatartásra az élelmiszer ágazatban is.

A termékpályát jellemző mélyreható problémákat (koncentrációs aszimmetria a vertikális szintek között, tömegesen alacsony üzemméretek, gyenge termelési hatékonyság, koordinációs mechanizmusok tökéletlenségei, az európai vagy akár világszintű versenykörülmények alakulásához való alkalmazkodás gyengeségei, hiányosságai, stb.) a vállalkozások piaci igényekhez való alkalmazkodási folyamatainak felgyorsításával, a piacorientáció javításával lehet csak csökkenteni. Tisztában kell azonban azzal lenni, hogy ezek lépésről, lépésre történő sziszifuszi munkát jelentenek elsősorban a piac - egyébként gyengébb helyzetű - szereplőinek, s néha már az is eredmény, ha az aszimmetria szintje nem romlik, vagy lassabban romlik. Látható, hogy még azokon a piacokon is, ahol a piaci szereplők közötti együttműködési készség jobb, vagy a szervezetrendszer fejlettebb és több évtizede csiszoltabban működik, az egyes piacok eltérő mértékű vagy irányú szervezeti, vagy magatartás változásai a feszültségek növekedésével járnak.

Ugyancsak erősen kétséges hatású, ezért kellő körültekintést és óvatosságot kíván minden olyan állami beavatkozás - például kiskereskedelem viselkedésére vonatkozó külön szabályozás - alkalmazása, illetve szigorítása, amely csupán az adott állam területén végrehajtott tranzakciók esetén kényszeríthető ki. Fennáll a veszélye annak, hogy egy szigorúbb szabályozás éppen a külföldi tranzakciókkal is könnyen bonyolítható import arányának növelésére ösztönöz, s a - védeni vágyott - hazai szerződőket érinti végül hátrányosan, az ő beszállítói pozícióikat rontja tovább. Az ilyen kísérletek kétséges következményei, és bizonyosan bekövetkező aránytalanul nagy közigazgatási működtetési ráfordításai mellett azzal is érdemes számot vetni, hogy elvonják a figyelmet a valódi, célzottabb, nagyobb szakszerűséget, több és kitartóbb munkát igénylő, a piacorientáció javítását segítő vállalati szintű piaci megoldások kereséséről.

Nem lehet, nem helyes olyan illúziókat táplálni, hogy - az egyébként kicsi, s a külső, nemzetközi piaci mozgásoknak jobban kitett - magyar piacon ezeket a gondokat a piaci szereplők helyett az állam meg tudja oldani, le tudja küzdeni. Az Európai Unióhoz tartozás ténye gátat szab a piacvédelmi intézkedéseknek , akár vállalatok közötti megállapodásokkal, akár állami beavatkozással történne meg.

Irreálisak azok a várakozások, amelyek az adott piac jellegzetességeiből, az adott piacon megvalósuló tranzakciók természetéből fakadó helyzeteket szabályozással akarják megszüntetni, felszámolni. Nem célszerű tehát bármilyen - jogi vagy etikai - szabályozási jellegű megoldási lehetőséghez túl nagy várakozásokat fűzni. Az ilyen megoldásoknak erős korlátot szab például az időtényező, különösen az olyan mezőgazdasági termékeknél, amelyek gyorsan romlóak. Azokban az iparágakban, piacoknál, amelyeknél nagyon magas a szerződéses tranzakciók száma, illetve például a szerződéses árak változása valamilyen - külső adottságot jelentő - piaci körülmény (pl. referenciaár) alakulásához kötődik, a jogalkalmazási - természetéből fakadóan ex post - jellegű megoldások hatásossága erősen korlátozott.

A vállalatok közötti export és import versenykorlátozó célú vagy hatású megállapodások esetében az uniós versenyjog jelenti a legfontosabb korlátot a vállalatok, vagy azok szövetségei számára: nem megengedettek az export-, vagy importversenyt korlátozó megállapodások, amelyek az egységes európai piacon belül korlátozzák az áruk szabad mozgását. A magyar termékpálya etikai kódexet érintő versenyhatósági kifogások a jogszerűen még törvényi szabályozással sem pótolható, nem megengedett piacvédelmet, az európai import megjelenését is korlátozó néhány rendelkezést kérdőjelezték meg. A versenyfelügyeleti eljárás inkább csak jó ürügyet jelentett az etikai kódexnek a gyengébb beszállítók tárgyalási pozícióit erősítő rendelkezéseinek felmondására is, mintsem valós okot. A kódex megalkotására tett ismételt kísérlet kudarca döntően abból adódik, hogy a felek rövid távú profitérdekei rendre erősebbnek bizonyulnak: nem történt olyan, a hosszú távú üzleti preferenciák megváltozásán alapuló érdekeltség módosulás, amely valóban megalapozhatna egy új értékválasztást, megváltozó üzleti morált tükröző kódexet.

A közvélekedéssel ellentétben a piaci alkalmazkodás elemét képező szervezeti vagy szervezési jellegű átalakulással, koncentrációnövekedéssel vagy koordinációjavítással járó , hatékonyságjavítást eredményező változtatások különösebb versenyjogi akadályokba nem ütköznek . Különösen igaz ez, ha ezek a változások a kkv. szektorba tartozó, kis piaci részesedésű vállalatok között mennek végbe. Ennek azonban feltéve, hogy azok nem valósíthatnak meg az abszolút tilalom alá eső - árrögzítő és piacfelosztó - kartelleket. Lévén, hogy az agrárszektor bizonyos részében különösen gyenge a hatékonyság, ezeken a területeken érdemben nincsen versenyjogi korlátja a hatékonyságjavítás bármely - a szétaprózott struktúra megszűnésével, vagy a rosszul működő koordináció javításával megvalósuló - útjának. Amennyiben azonban az érintett termelők jelentős részében nincs meg az igény és az ismeret az alkalmazkodási kényszer elfogadására, az alkalmazkodás ilyen lehetőséginek megragadására, úgy a tömeges szelekció veszélye csak nőni fog a mezőgazdaságban.

A GVH meggyőződése, hogy hosszabb távon a mezőgazdaságban is a piaci kényszerekhez való rugalmas alkalmazkodás garantálhatja mind az ágazat versenyképesebbé válását, mind a magyar fogyasztók és társadalom jólétét. A GVH meggyőződése szerint az élelmiszer piacokon sem akadálya a verseny a versenyképességnek, hanem éppen annak egyik forrása. A valódi versenyképesség a versenytársakénál nagyobb hatékonyságon alapul, nem pedig olyan mesterséges védelmen, mint az import korlátozása, vagy a verseny más formában történő korlátozása, torzítása. Nem egy versenytől megkímélt, hanem egy versenyen edződött vállalat, iparág az, amitől várható a versenyképesség, valamint az általános gazdaságpolitikai célok teljesüléséhez való hozzájárulás.

Mindebből következően nem célszerű, nem kívánatos, s a fogyasztói jólétet sem szolgálná az élelmiszerszektor versenyjog hatálya alól való kivonása , különösen, ha ezzel szabadabb lehetőség nyílna az élelmiszer vertikumban versenyellenes gyakorlatok megvalósítására.

Végezetül néhány versenyhivatali javaslat, hozzájárulás az élelmiszer ágazatot érintő valós gondok megoldásának segítésére:

  • A versenyjogi rendelkezések alkalmazásának könnyítése, a jogsértések elkerülése érdekében elemezzük, és valószínűleg javaslatokat tudunk tenni a versenytörvényt kiegészítő csoportmentesülési rendszer finomítására, illetve korrigálhatónak látjuk a kereskedelmi törvény jelentős piaci erejű kereskedőkre vonatkozó rendelkezéseit is.

  • Erősíteni tudjuk azt a propagandát, azokat a továbbképzési elemeket, amelyekkel az élelmiszer szektor szereplői számára megismerhetőbbé, érthetőbbé tesszük a versenyjogi szabályokon alapuló lehetőségeket, illetve korlátokat. Egyértelműbbé tudjuk például tenni, hogy melyek azok a szerződéses kikötések (pl. a kiskereskedelmi továbbeladási árak beszállítók általi maximálása), amelyek esetén jellemzően nincsenek versenyjogi aggályok.

  • Természetes a funkciónkból és feladatainkból adódóan - ahol tere van a versenyjog, vagy a kereskedelmi törvény alkalmazásának - nem habozunk hatásköreinket gyakorolni. Még ha előzetes jogi álláspontokat nem is tudunk adni, továbbra is nyitottak leszünk a szektor szereplői által igényelt konzultációkra.

  • Készek vagyunk - anyagi lehetőségeink korlátai között - az e területeket érintő kutatások, a piaci szereplők alkalmazkodási képességeit javító képzések támogatásában részt vállalni.

  • Az európai fórumokon is készek vagyunk - rövid távú illúziók nélkül - részt vállalni a szektor gondjait érintő elemzésekben, útkeresésekben.

Budapest, 2009. szeptember 7.

Az GVH elemzése és melléklete letölthető PDF formátumban: