Gazdasági Versenyhivatal

Fővárosi Bíróság

2. K. 32348/2003/1-1.

A Fővárosi Bíróság a Raffinerie Tirlementoise S.A. (Brüsszel) kérelmezőnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) kérelmezett ellen verseny ügyben - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

végzést

A bíróság a kérelmező jogorvoslati kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a kérelmezőt, hogy az állam javára, külön fölhívásra térítsen meg 15.000.-(Tizenötezer) Ft. illetéket.

A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Kérelmezett a 2002. április hó 24. napján kelt Vj-127/2001/71. sorszámú határozatában (a továbbiakban: alaphatározat) azzal az előzetes feltétellel engedélyezte kérelmezőnek a francia Financiere - Franklin Roosevelt S.A.S. (a továbbiakban: FFR) feletti irányítás megszerzését, ha a FAR által irányított Saint Louis Suche részirányítása alatt álló Eastern Sugar BV magyar leányvállalata, az Eastern Sugar Cukoripari Rt. (korábban: Kabai Cukorgyár Rt.) feletti irányítási jog átszáll a Tate és Lyle csoportra.

2002. július hó 17-én kelt levelében kérelmezett Élelmiszergazdasági Irodája tájékoztatást kért kérelmező jogi képviselőjétől a határozatban előírt feltételek teljesítése érdekében tett lépésekről. Egyben intézkedést kért a határozathozatal utáni időben keletkezett igazgatósági ülések jegyzőkönyveinek megküldésére.

A haladéktalan továbbítást jelző 2002. július hó 19-i levél után a kérelmező jogi képviselője 2002. augusztus 13-i válaszában sérelmezte, hogy a feltételeket előíró alaphatározattól eltérően nem a feltétel teljesítésétől, hanem a döntés keltétől számítva kapott felhívást a jegyzőkönyvek megküldésére.

Az ezt követően kelt 2002. augusztus 28-i levele arról adott tájékoztatást, hogy kérelmező "...nem tett olyan intézkedést, amely befolyásolhatná az Eastern Sugár BV ügyvezető igazgatótestülete ülésének a Kabai Cukorgyár Rt. üzleti tevékenységével kapcsolatos döntéseit."

2002. november 11-i levelében kérelmező a Tate és Lyle vonakodásáról, valamint a lehetséges megoldásokról tett említést.

Ilyen előzmények után került sor arra, hogy 2003. január hó 6. napján kelt Vj-127/2001. számú határozatában az Élelmiszergazdasági Iroda a módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 76.§ (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával utóvizsgálatot rendelt el.

Egyidejűleg 2003. január 24-i teljesítési határidőt megszabva az Élelmiszergazdasági Iroda - egyebek mellett - felhívta kérelmezőt, hogy az alaphatározat óta eltelt időszakra szólóan adjon tájékoztatást az Eastern Sugar BV igazgatósági ülésein történtekről, a jegyzőkönyvek, valamint a résztvevők névsorának csatolásával.

A 2003. január 24-én kelt válaszához kérelmező csatolta a 2002. június hó 19-i, szeptember 12-i igazgatósági jegyzőkönyvek határozatait tartalmazó kivonatát és a mellékelt összefoglalóban 2002. december 31-i dátummal jelezte, hogy cégbírósági eljárás van folyamatban.
Arról, hogy az alaphatározat óta öt - kabai cukorgyárat is érintő - igazgatósági ülésre került sor (2002. március 27-e, június 17-e, szeptember 12-i, december 12-e, 2003. január 31-e) kérelmezett a Tate és Lyle jogi képviselőjének 2003. február 26-án kelt beadványából szerzett tudomást.

Az utóvizsgálat keretében kérelmezett 2003. március 28-án tárgyalást tartott. Az itt készült jegyzőkönyv rögzíti, hogy "...felkéri az ügyfelet, hogy egy héten belül írásban is adja be a mai tárgyaláson elhangzott piaci változásokra vonatkozó érvelését, kéri továbbá a Versenytanács, hogy egy héten belül nyújtsák be a BV valamennyi határozat meghozatala óta tartott igazgatósági üléséről készült jegyzőkönyveket, illetve határozatokat."
"Ügyfelek kérésére a cukorpiaci helyzetre vonatkozó beszámolóra adott egy hetes határidőt négy hétre módosítja."

Miután a jegyzőkönyvek, illetve határozatok továbbítására nem került sor kérelmezett a 2003. április hó 22. napján kelt Vj-127/2001/uv. számú határozatában a valós tényállás feltárásának akadályozása miatt kérelmezőt 10.000.000- Ft. bírság megfizetésére kötelezte.

Az indokolásból kitűnően a Tate és Lyle-től beszerzett nyilatkozatokra támaszkodva a kérelmező állításával szemben megállapítást nyert, hogy az alaphatározat 2002. március 21-i keltezését követően a 2002. június hó 17-i és szeptember 12-i igazgatósági üléseken kívül 2002. március 27-én, december 12-én és 2003. január 30-án is ülésezett az Eastern Sugar BV Igazgatósága.

Az ülések mindegyikén sor került a kabai cukorgyárra vonatkozó megbeszélésekre, határozathozatalokra {pl. üzleti terv márciusi előterjesztése, a módosított üzleti terv júniusi megtárgyalása.)
Így kérelmező tényekkel ellentétes nyilatkozatot tett , illetve elhallgatta a magyar piacot jelentősen érintő döntések meghozatalát. Emiatt kérelmezett a Tpvt.61.§ {1) bekezdés alapján vele szemben rendbírságot szabott ki.

A bírság mértékénél - mely a Tpvt.61. § {3) bekezdése szerint az előző üzleti évben elért nettó árbevétel 1 %-a lehet - kérelmező a következőket vette figyelembe:

• -

  a magyar cukorpiac jövőjét nagyban befolyásoló összefonódás képezi az ügy tárgyát,

• -

  a teljes igazság elhallgatása kérelmezőnek róható fel, az szándékosnak minősíthető, célja az volt, hogy azt biztosítsa, mintha nem került volna a kubai cukorgyár vonatkozásában társ-irányítási pozícióba, ezzel kívánván igazolni, hogy a Versenytanács engedélyező határozatában foglalt előzetes feltételt nem sértette meg,

• -

  jelentős méretű vállalkozásról a Südzucker csoport egyik tagjáról van szó, amelytől elvárható a Tpvt-ben foglalt szabályok ismerete, továbbá

• -

  az engedélyezési eljárás egy korai szakaszában egyszer már adott megtévesztő információt, amikor a Magyar Cukor Rt-t irányító osztrák Agrana AG irányítási viszonyairól - melyet szintén a német Südzucker irányít - vélhetően ezzel kívánva számára kedvező módon befolyásolni a versenyfelügyelete eljárást.

Megjegyezte egyben, hogy kérelmező 2003. március 28-i tárgyaláson elhangzott egy hetes felhívás ellenére az igazgatósági ülések jegyzőkönyveit, határozatait ezen döntés meghozataláig sem adta át.

A kérelmező a határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Előadta, a határozat pontatlan ismereteken alapul.
Kérelmezett ugyanis nem 2002. március 21-én, hanem 2002. április 24-én hozta meg az irányításszerzés feltételeiről rendelkező döntését.
Az utóvizsgálat elrendelésére 2003. január 3-án került sor, melynek keretében 2003. január 24-i teljesítési határidővel kellett eleget tennie az alaphatározat meghozatala óta keletkezett igazgatósági jegyzőkönyvek csatolása és tájékoztatás adása iránti felhívásnak.
Ennek megfelelően a 2002. április 24-i döntés utáni időre szólóan teljesítette a 2002. június hó 17-i, szeptember 12-i és december 12-i ülések jegyzőkönyveinek, valamint a résztvevők felsorolását tartalmazó dokumentumoknak a csatolását. A felhívás szerint tehát a 2002. március 17-i és 2003. január 31-i ülés jegyzőkönyvét nem kellett mellékelnie, ezért felróhatósága a teljes igazság elhallgatásának szándéka nem állt fenn. Megemlítette továbbá, hogy miután a 2002. december 12-i jegyzőkönyvet 2003. január 24-i beadványához már mellékelte, így erre az iratra szólóan felhívása szükségtelen volt. A 2002. július hó 17-i jegyzőkönyvnek pedig kérelmezett szerint sem volt jelentősége annál is inkább, mert az itt történtekről pontos felvilágosítást adott.
Álláspontja szerint tévesen utalt továbbá kérelmezett arra, hogy a 2003. március 28-i jegyzőkönyv szerint egy hetes teljesítési határidőt kapott, hiszen a valós időtartam négy hét volt.
Sérelmezte egyben, hogy kérelmezett az alaphatározat meghozatalát megelőző szakaszban történt olyan körülményt rótt a terhére, melynek a tényállás feltárása körében egyáltalában nem volt jelentősége.
Előadta mindezeken kívül, hogy őszintén törekedett a tényállás teljes feltárására és bemutatására.

A kérelmezett ellenkérelmében a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte.
Nem vitatta, hogy az alaphatározat meghozatalára 2002. április 24-én került sor, így a felhívás értelmében a 2002. március 27-i ülésről kérelmezőnek valóban nem kellett beszámolnia.)
Pozitív együttműködés esetén azonban
- miután kérelmező tisztában volt az irányítás gyakorlását vizsgáló eljárás tárgyáról - erről az ülésről is fennállt tájékoztatási kötelezettsége.
Tagadta, hogy 2002. december 12-i ülésről készült jegyzőkönyvet a kérelmező 2003. január 24-i beadványához mellékelten megkapta volna.
Hangsúlyozta, hogy a 2002. június hó 17-i kabai cukorgyár üzleti tervét véglegesítő igazgatósági ülésről kérelmező hallgatott, e tényt a másik tulajdonos, a Tate és Lyle tárta fel. Kifejtette továbbá, hogy a 2002. március hó 28-i tárgyaláson kérelmező az iratcsatolásra egy hetet kapott, a négy hetes határidő az érdemi álláspont előterjesztésére vonatkozott.
A felhívásnak megfelelő iratcsatolási kötelezettségét kérelmező a 2003. május hó 16. napján beérkezett beadványában teljesítette.
A kérelmezett 2003. június hó 30. napján kelt Vj-127/2001/uv. számú döntésében megállapította, hogy az alaphatározatban előírt előzetes feltétel nem teljesült, a kérelmező a vizsgált ügyletet az előzetes feltétel teljesülése előtt végrehajtotta.
Ezért alaphatározatát három pontban foglaltan módosította.
Ezen határozat bírósági felülvizsgálatára nem került sor, a döntés 2003. augusztus hó 4. napján jogerőre emelkedett.

A kérelmező jogorvoslati kérelme nem volt megalapozott.

A Tpvt.61.§ (1) bekezdése értelmében az ügyféllel és az eljárás más résztvevőjével szemben rendbírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanosít, amely az eljárás elhúzódására, a valós tényállás feltárásának meghiúsulására irányul, vagy azt eredményezi.

Kétségtelen tény, hogy a kérelmezett alaphatározatát nem 2002. március 21-én, hanem 2002. április 24-én hozta meg.
Ennek a körülménynek azonban csak akkor lenne értékelhető jelentősége, ha 2003. január 24-ig kérelmező az előírásnak megfelelően nem kivonatolva, hanem teljes terjedelemben és a 2002. december 12-i jegyzőkönyvre szólóan is gondoskodik az iratok csatolásáról.

Ugyancsak nem vitatható tény ugyanis, hogy kérelmező a 2002. december 12-i jegyzőkönyvet ekkor nem mellékelte, erről a napról csupán az összegzésben tett említést.
A 2003. március 28-án készült tárgyalási jegyzőkönyv nem igazolta továbbá kérelmező azon állítását, hogy a 2003. január 24-ig csatolni kért iratok benyújtására négy hetet kapott.
Abból azonban, hogy kérelmező az újabb felhívást sem ekkor, sem a jelen felülvizsgálati kérelemig nem vitatta az következik, a 2003. január 24-i teljesítését maga sem tartotta elégségesnek.

A kérelmező érvelésére válaszolva megjegyzi továbbá a bíróság, hogy a tényállás tisztázási kötelezettség folytán az eljáró hatóság rendszerint ügyet lezáró döntésében foglalhat állást abban a kérdésben, a becsatolni kért iratok jelentőséggel bírnak-e, avagy nem.
Ezért a felhívás teljesítését elmulasztó piaci szereplő a Tpvt.61. § (1) bekezdés szerinti felelősség alól arra hivatkozással nem mentesülhet, hogy álláspontja szerint a felhívás relevanciával nem bíró adatok mellékelésére vonatkozik.

A Tpvt.61.§ (3) bekezdése szerint a kiszabott rendbírság legkisebb összege ötvenezer Ft., legmagasabb összege vállalkozás esetén az előző üzleti évben elért nettó árbevételének egy százaléka.

A kérelmezett kellő részletességgel és alapossággal indokolta meg a kérelmezővel szemben kiszabott rendbírság mértékét. Ekként annak mérséklésére megalapozott kérelmezői hivatkozás hiányában jogalap nem volt.

Mindezen indokolásra támaszkodva a bíróság a Tpvt.82.§ (3) bekezdése szerinti eljárásban megállapította, hogy a kérelmezett határozata jogszerű volt, emiatt a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A kérelmezett ez idáig követett gyakorlata szerint költségigény esetén e kérelmét mindig külön jelzi. Miután a jelen ügyben a kérelmező költségei megállapítását nem kérte, a bíróság e körben a határozathozatalt mellőzte.

A kérelmező köteles ellenben a 105/1952.(XII.18.) IM rendelet 13.§ (3) bekezdése szerint jelen eljárásban is irányadó Pp.78.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján a feljegyzett illeték megtérítésére.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Tpvt.82.§ (3) bekezdése zárta ki.

Budapest, 2003. október hó 21. napján