Gazdasági Versenyhivatal

Vj-127/2001/71

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Raffinerie Tirlementoise S.A. Financiere-Franklin Roosevelt S.A.S. feletti (irányításszerzés engedélyezésére irányuló kérelmére lefolytatott versenyfelügyeleti eljárásban elfogadta az alábbi

határozatot

• 1)

  A Versenytanács az összefonódást azzal az előzetes feltétellel engedélyezi, hogy az Eastern Sugar Cukoripari Rt. (korábbi Kabai Cukorgyár Rt.) feletti irányítási jog átszáll a Tate & Lyle csoportra.

• 2)

  A feltétel teljesítését követően három évig kérelmező köteles gondoskodni arról, hogy az Eastern Sugar Cukoripari Rt. igazgatóságának határozatait és jegyzőkönyveit a Gazdasági Versenyhivatal részére haladéktalanul megküldjék.

• 3)

  A kérelmező a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül további 8.000.000, azaz nyolcmillió Ft. eljárási díjat köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037571 számú számlájára.

• 4)

  A határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított harminc napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel lehet kérni.

Indoklás

I. A tényállás

1.) A kérelmezett jogügylet

• 1.

  A német Südzucker Aktiengesellschaft többségi (75,05 %) tulajdonában álló belga Raffinerie Tirlemontoise S.A., 2001. július 30-án kérelemmel fordult a Gazdasági Versenyhivatalhoz a francia Financiére-Franklin Roosevelt S.A.S. feletti, részvényvásárlással történő kizárólagos irányítási jog megszerzésének engedélyezése tárgyában. A kérelmet elsődlegesen a társ-irányítása alá kerülő Eastern Sugar Cukoripari Rt. (az eljárás megindulásakori nevén Kabai Cukorgyár Rt.), másodlagosan a szintén Südzucker-Agrana érdekeltségi körébe tartozó Magyar Cukor Rt. közvetett résztvevőként való érintettsége miatt terjesztette elő. Hiánypótlást követően 2001. október 29-én indult meg az eljárás.

• 2.

  A kérelem alapját a Luxemburgi Nagyhercegségben bejegyzett INVEPARCO S.A. társaság, és a Francia Société Civile Franklin társaság, mint eladók, valamint Európa két jelentős cukoripari vállalkozása, a Belga Raffinerie Tirlemontoise S.A., és annak anyavállalata, a német Südzucker Aktiengesellschaft, (továbbiakban: Südzucker) vevők között, a Francia Financiere-Franklin Roosevelt S.A.S teljes részvényállományának megvásárlása tárgyában 2001. június 30-án aláírt Részvény Adásvételi Szerződés jelentette.

  2.) Az érintett vállalkozások

• 3.

  Az összefonódásban közvetlenül érintett, külföldi székhelyű társaságok Magyarországon közvetlenül üzleti tevékenységet nem folytatnak, leányvállalataik révén azonban érdekeltek a magyar cukorgyártásban.

Érdekeltségi körök, tulajdonosi szerkezet, tulajdoni részarányok

• 4.

  A tranzakció következményeként a Südzucker, a többségi tulajdonában álló belga társaságon, valamint annak francia leányvállalatain keresztül, 50 %-os mértékű közvetett irányítási jogot szerzett a Kabai Cukorgyár Rt.-részvényeinek 99,98 %-át birtokló holland Eastern Sugar B.V.-ben, és ezzel a Tate & Lyle társasággal együtt közösen irányíthatja a Kabai Cukorgyár Rt.-t.

• 5.

  A Südzucker az irányítása alatt levő AGRANA-n keresztül már rendelkezett magyarországi cukorgyár feletti befolyással. A Südzucker állítása szerint de facto módon irányítani képes az AGRANA-t, az EU Bizottsága előtt folyt engedélyezési eljárásban (M.2530) is a német Südzucker csoport tagjaként szerepelt az AGRANA.

• 6.

  Közvetett résztvevőként Magyarországon a holding típusú Eastern Sugar B.V. irányítása alatt álló Kabai Cukorgyár Rt. és a Südzucker-Agrana érdekeltségi körbe tartozó Magyar Cukor Rt. volt érintett.

• 7.

  A külföldön végbement irányítási viszonyok változása egyfelől az Agrana, másfelől a Tate & Lyle, valamint az Egyesült Államok-beli, ADM Archer Daniels Midland, közös érdekeltségi körébe (50-50%) tartozó izocukor gyártással foglalkozó Hungrana Keményítő és Isocukorgyártó és Forgalmazó Kft-t csak részlegesen érintette.

• 8.

  A Kabai Cukorgyár Rt. jogelődje az állami tulajdonú Hajdúsági Cukorgyár Rt. volt. A privatizáció során, 1991 - márciusában, a társaság részvényeinek 34,6 %-a a holland Tate & Lyle B.V., majd év végén a közép-európai országok cukoripari befektetéseiben érdekelt, a Tate & Lyle B.V., és a francia Societe Generale de Participations Sucrieres S.A. 50-50 %-os tulajdonában álló Eastern Sugar B.V. irányítása alá került, és Kabai Cukorgyár Rt. néven működött tovább. Az ÁPV Rt, 1997-ben további, 40 %-os tulajdont biztosító Kabai részvénycsomagot értékesített, az Eastern Sugar B.V.-nek, amely így 74,6 %- ban többségi tulajdonossá vált. Az ÁPV Rt., a tulajdonában maradt 25,4 % -os mértékű irányítási jogot biztosító részvényeit a helyi cukorrépa termelőkből, és a gyár vezetőiből alakult konzorcium vásárolta meg. Az Eastern Sugar B.V. a zártkörű részvénytársaság egyedüli részvényese. 2002. január 24-től a vállalkozás neve Eastern Sugar Cukoripari Rt-re változott.

• 9.

  A Kabai Cukorgyár Rt.-t irányító Eastern Sugar B.V. - a kizárólagos tulajdonában álló budapesti székhelyű Eastern Sugar Szolgáltató Kft-én keresztül biztosítja a vállalatcsoport vagyonának kezelését, és a Részvényesi Megállapodás feltételeinek megfelelő irányítását. A részvények kezelését az erre a célra alapított Eastern Sugar CV. Betéti Társaság végzi.

• 10.

  A hollandiai székhelyű, holding feladatokat ellátó Eastern Sugar B.V-t hattagú igazgatóság irányítja: a Saint Louis Sucre S.A. és a Tate & Lyle P.L.C. egyaránt három-három tagot nevez ki. Az igazgatóság határozza meg az Eastern Sugar vállalatcsoport üzleti stratégiáját. Felülvizsgálja és jóváhagyja leányvállalatok éves működési tervét, meghatározza a vállalatcsoport tagjainak tőkebefektetésre fordítható pénzügyi keretét, dönt a leányvállalatok részére juttatható részesedéséről és indokolt esetben eladásáról. 2000. szeptemberében, a társaság vezetésére, működésére, és az egyéb ügyekre vonatkozóan megkötött Részvényesi Megállapodás biztosítja, hogy a tulajdonosok, a leányvállalatok (köztük a Kabai Cukorgyár Rt. is) irányítására, piaci magatartására (üzletpolitikájára) vonatkozó minden lényeges kérdésben egyezségre jussanak. Az igazgatóság elnökét rotációs alapon adják az anyavállalatok, 2003. január 1-től a Saint Louis Sucre - rajta keresztül a Südzucker csoport - kerül majd sorra.

• 11.

  A Kabai Cukorgyár Rt-nek két, a cukorpiacban nem érdekelt leányvállalata van. A hazai cukorrépa termelők részére vetőmagellátást, betakarítást, terményfeldolgozást, répatárolást, berendezések karbantartását és különböző szolgáltatási tevékenységet végző Agrobázis Rt. (tulajdoni hányad: 99,86 %), valamint a cukorrépa termelőket, és a társasággal kapcsolatban álló cukorszállító vállalkozásokat kiszolgáló üzemanyagtöltő állomást működtető, továbbá a kabai melléktermékek felhasználásával készült állati takarmányokat előállító KC-KER Kft. (tulajdoni hányad: 100 %).

• 12.

  A Magyar Cukor Rt. , az Ácsi Cukoripari Rt., az Ercsi Cukorgyár Rt., a Mezőhegyesi Cukorgyár Rt., a Sarkadi Cukorgyár Rt., és a Sárvári Cukoripari Rt. fúziójával 1995-ben alakult. A Társaság jelenleg a Német Südzucker AG érdekeltségi körébe tartozó osztrák Agrana Beteiligungs AG., illetve annak leányvállalata az Agrana Zucker und Stärke AG. többségi irányítása alatt áll.

• 13.

  Négy leányvállalata van, a társaság által megtermelt cukor értékesítését végző, önálló kereskedelmi és marketing tevékenységgel rendelkező AGRANA Értékesítési Magyarország Kft., és a privatizáció során alakult CD Akció Kft., Építész Kft., és a Schoko-Schwind Kft., melyek tevékenységükből adódóan nincsenek jelen a hazai cukorpiacon

• 14.

  Az összefonódás külföldi közvetlen résztvevői Magyarországon a Kabai Cukorgyár Rt., és a Magyar Cukor Rt., valamint más leányvállalataik révén 2000. évben nettó 38.586 millió Ft árbevételt realizáltak (az egymás közötti forgalom kiszűrésével 17.281 millió Ft.).

  3.) A hazai cukorgyártás és a cukorpiac főbb jellemzői

3.1.) Cukorgyárak

• 15.

  A hazai répacukor (továbbiakban: cukor) gyártásban résztvevő, hét cukorgyár Európa három legnagyobb cukoripari érdekeltségének, a német-osztrák-érdekeltségi körbe tartozó AGRANA társaságok, a francia-angol érdekeltségi körbe tartozó Eastern Sugar BV. és a francia érdekeltségű Eridania Béghin Say. (továbbiakban: Béghin Say) többségi tulajdonában volt. Az AGRANA irányítása alatt a Magyar Cukor Rt. (Ácsi, Kaposvári, Petőházi Cukorgyár), az Eastern Sugar BV. irányítása alatt a Kabai Cukorgyár Rt, a Béghin Say irányítása alatt pedig a Hatvani, a Szolnoki, és a Szerencsi Cukorgyár áll.

• 16.

  A cukorgyárak az utóbbi években nagy fokú modernizáción mentek keresztül, átlagos kapacitáskihasználtságuk 2000-ben 70-80% között volt, további termeléskoncentrációt egyik gyár sem tart szükségesnek a közeljövőben. Költségeik közül jelentős arányt képvisel a nyersanyag és az energia. A vonatkozó jogszabályok a Magyar Cukor szerint hasonló nyersanyag politikára ösztönzik őket.

  Kabai Cukorgyár Rt.

• 17.

  A társaság az Eastern Sugar B.V. érdekeltségi, majd tulajdonosi körébe tartozása óta, a folyamatos technológiai fejlesztések és kapacitásbővítések megvalósításának eredményeként Magyarország legjelentősebb cukoripari vállalkozásává vált. A fejlesztések eredményeképp a gyártott cukor egyre nagyobb hányada éri el a magas mércéjű európai minőségi követelményeket. A Kabán gyártott fehércukor mintegy 90 %- a minőségi kristálycukor. A répafeldolgozás meghaladja a napi 10 ezer tonnát (az országos átlagos napi kapacitás jelenleg 6.229 tonna) ami 1400 tonna/nap fehércukor termelést jelent, melynek 90 %-a minőségi kristálycukor. A cukorrépa döntő hányada Kaba közvetlen környékéről származik, 70 %-át a gyár 30 km-es körzetében termelik.

  Magyar Cukor Rt.

• 18.

  A cukortermelés a társaság tulajdonában álló három gyárban, a napi 3200 tonna kapacitású Ácsi Cukorgyárban, napi 4500 tonna kapacitású Kaposvári Cukorgyárban, és a napi 7000 tonna kapacitású Petőházi Cukorgyárban történik. A három gyár együttes cukorrépa feldolgozó kapacitása napi 14.700 tonnát tesz ki. 2000-ben a három cukorgyár átlagos kapacitáskihasználtsága 70% körül mozgott.

  A Beghin Say csoport

• 19.

  A Béghin-Say csoport irányítása alatt működő három cukorgyár - melyek önálló részvénytársasági formában működnek - összesített átlagos kapacitása 2000-ben 16 586 tonna/nap volt. A 2000. évi aszályos időjárásnak köszönhetően a répa termés és ezzel együtt a gyártott cukor mennyisége jelentősen elmaradt a tervezettől. Átlagos körülmények között a csoport kb. 120-130 ezer tonna cukrot állít elő a 65-70 napos kampány ideje alatt. A cukorgyárakat az elmúlt években folyamatosan, a legmodernebb technológia felhasználásával fejlesztették.

3.2.) Piaci részesedések, piaci koncentráció

• 20.

  2000-ben a cukorrépa-termesztők 54.573 hektáron vetettek el cukorrépát. A működő hét cukorgyár, 2 millió tonna cukorrépát dolgozott fel. A három cukoripari érdekeltség a hazai piacon közel 340 ezer tonna cukrot értékesített, melynek 61 %- a kereskedelem, 39 %- a pedig az ipari felhasználók (döntően az élelmiszeripar) felé irányult. Megjegyzendő, hogy ugyanez az arány az EU-ban éppen fordított. Közvetlen exportra csak minimális (általában a feleslegek) mennyiség került.

• 21.

  A cukorgyártók, és a cukorrépa termesztők, szakmai szervezeteik bevonásával 1998-1999-ben, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter hallgatólagos jóváhagyásával közösen alakították ki azokat az arányokat, melyek alapján a három cukoripari érdekeltség felosztotta egymás között a megtermelhető, és belföldön értékesíthető cukor mennyiségét, melynek százalékos arányban történő kifejezése egyben a piaci részarányokat jelentette. A felosztás alapját, a cukorrépa-termőterület, a várható átlagtermések, a hazai cukorszükséglet, a termelői és feldolgozói kapacitások, a cukor világpiaci árának alakulására vonatkozó prognózisok, az import ár nagysága, a cukor tényleges, és meghirdetett irányárai, stb. képezték. Az országosan értékesíthető cukor mennyisége az előzőek alapján évenként került megállapításra, az érdekeltségek közötti felosztásuk pedig a megállapított arányok alapján évente azonos.

• 22.

  Előzőeknek megfelelően 2000-ben, az érdeleltségek által belföldön értékesíthető cukor mennyisége alapján, a Magyar Cukor Rt. piaci részaránya 36,63 %, a Kabai Cukorgyár Rt-é 26,91 %, a Béghin-Say csoporthoz tartozó társaságoké pedig 36,46%-ban lett megállapítva. Ezek a piaci részarányok végül is a cukorrendtartás megjelenésével lettek véglegesen legalizálva, illetve kerülnek alkalmazásra a kvótarendszer bevezetése és alkalmazása során, így a piaci részarányok hosszútávon, illetve a rendelet érvényben maradásáig nem változnak. A három érdekeltség piaci részesedése 2000-ben csak minimális mértékben tért el az említett arányoktól.

  Piaci részesedések 2000-ben

Cukoripari érdekeltségek	Értékesített mennyiség (ezer tonna)			Megoszlás %		Piaci részesedés %
	Belkeres- kedelem	Ipar, és egyéb	Összesen	Belkeres- kedelem	Ipar, és egyéb
Magyar Cukor Rt.	77.4	47.9	125.3	37.5%	36.3%	37.1%
Kabai Cukorgyár Rt.	54.3	34.2	88.6	26.4%	25.9%	26.2%
Béghin-Say csoport	74.4	49.7	124.1	36.1%	37.7%	36,7%
Mindösszesen	206.1	131.8	338.0	100%	100%	100%

• 23.

  A Kabai Cukorgyár álláspontja szerint, mivel e vállalkozásnak csupán egy gyárat kell üzemeltetnie, indokolt őt a "nagyobb versenytársakkal egyenlő gazdasági értékűnek tekinteni".

• 24.

  A Béghin-Say álláspontja szerint a tervezett ügylet eredményeként az eddigi közel egyforma erejű résztvevő helyett előállhat az a helyzet, hogy a náluk közel kétszer nagyobb céggel kerülnek szembe. A jelenlegi egyensúlyi helyzet megváltozása a versenyintenzitás további romlását okozhatja.

3.3.) Cukoripari termékek

• 25.

  A cukor homogén, 99.7%-ban vegytiszta anyag, így a cukorgyárak bevallása szerint is a minőségi verseny szerepe kicsinek mondható.

• 26.

  A fehér cukor (vagy "kristálycukor" vagy "alapcukor") a cukorrépa kristályosítással nyert kivonata (kivonás, tisztítás és lékoncentráció után). A fehér cukrot a csokoládé és csokoládé bevonat, édességek, nyers masszák, sütemények, italok, dzsem, gyümölcsíz és lekvár, gyümölcskonzerv és savanyúságok stb. gyártásánál használják. Szemcseméret szerint a fehér cukor (sima) fehér cukorként és extra-finomított cukorként osztályozható.

• 27.

  A finomított cukor jó minőségű kristálycukor, amelyet a cukor feloldása után újbóli kristályosítással nyernek ki. A finomított cukor általában kisebb szemcséjű, mint a fehér cukor. A finomított cukrot limonádé, gyümölcsös italok és gyümölcslevek, édességek és nyers masszák, fagylalt, tejtermékek stb. készítéséhez használják.

• 28.

  A porcukor kristályosított finomított cukor porított formában. Nagyon finom szemcséi miatt alkalmas sütőipari termékek meghintésére, cukorbevonat készítésére, felhasználható apró sütemények és tartósított sütőipari termékek készítésénél, valamint sütőipari termékek és édességek töltelékéhez is. Háztartási célra gyártott cukorfajták közé tartoznak a következők: kockacukor, cukorkúp, kandírozó cukor, light" cukor, fondant-készítmény, zselésítő cukor, valamint a befőző tartósító cukor.

• 29.

  A melasz olyan melléktermék, amely a cukorgyártás folyamán szükségszerűen keletkezik. A melasz a cukorgyártás végső kristályosítási fázisában keletkező barna szirup. Legfőképpen citromsav, élesztő és alkohol előállításához használják.

• 30.

  Állati takarmánytermékként hasznosíthatók a répa-melasz darabok (pép) szintén a cukorgyártás során keletkező melléktermékek. A cukorrépa főzése után megmaradó anyag, amit kiszárítanak, és az íz javítása érdekében melasszal kezelnek ("melaszozás"), majd tabletta-formába préselik ("pirulák"). Egy részét közvetlen állati takarmányozás céljára használják, nagyobb részét azonban takarmánykeverék-alapanyag céljából a gyártóknak szállítják.

3.4.) A cukorgyárak jellemzői

• 31.

  A cukoriparban a 90-es évek elejétől a privatizáció során jelentős tőkebefektetésekre került sor. Az új tulajdonosok megkezdték a cukoripar szerkezeti átalakítását, melynek keretében a kis kapacitású korszerűtlen gyárak bezárásra kerültek, (a privatizáció kezdetén működő 12 gyárból, 2000-ben már csak 7 működött) a jó adottságú gyárakban pedig nagyarányú fejlesztések történtek, melyek a feldolgozó-kapacitás jelentős növekedését eredményezték.

• 32.

  Mindegyik cukorgyár mögött tőkeerős tulajdonos áll, a beruházások eredményeként a hatékonyság mindenhol növekvő. A magyarországi gyárak átlagos napi cukorrépa feldolgozó kapacitása az elmúlt 10 évben 56,5 %- kal, az átlagos napi cukorgyártó kapacitás pedig 64,9 %- kal növekedett (az átlagos országos répafeldolgozó kapacitás jelenleg napi 6.229 tonna).

3.5.) Piacralépési akadályok, potenciális verseny

• 33.

  Az elmúlt években gyári szinten új piacralépés nem történt, 1945 óta csak a Kabai Cukorgyár épült. Éppen ellenkezőleg, nagy fokú koncentrálódási folyamat volt megfigyelhető. Egyik ügyfél sem tud arról, hogy a közeljövőben új versenytárs piacralépése lenne várható.

• 34.

  A gyárak szerint Magyarországon szerkezeti többletkapacitás van a répacukor termelése tekintetében. A gyárbezárások ellenére még mindig jelentősek a felesleges kapacitások.

• 35.

  A piac jellege nem vonzza a további befektetőket, az utóbbi években a korábbi 400-440 ezer tonnáról 380 ezer tonna körülire esett a magyarországi cukor értékesítés.

• 36.

  Az ügyfelek további piacralépési akadályként jelölték meg az értékesítési lehetőségeket (eseti megállapodások, hosszú távú szerződések), a piacra való belépés összköltségét, a méretgazdaságosságot és az alapanyagok elérhetőségét.

• 37.

  Első Magyar Cukormanufaktúra Kft. példája azt mutatja, hogy 50 kg-os kiszerelésű cukor alapanyaként felhasználva, ebből többféle terméket előállítva - pl. egy kilogrammos kristálycukrot, vagy éppen porcukrot - a kiskereskedelmi kiszerelésű termékek piacára bárki beléphet, ha a rendelkezésre álló alapanyagból a magyar cukorgyárakhoz képest kedvezőbb feltételek mellett tud végterméket előállítani. Sem a GVH-nak, sem a kérelmezőnek nem volt arra vonatkozó információja, hogy ezek a vállalkozások mekkora mennyiségben visznek cukrot a piacra.

3.6.) Az import

• 38.

  A Magyarországra importált cukorra vonatkozóan a belföldi termelőket védő magas fix importvám és a külföldi ármozgásokat követő pótvám is létezik. Ezek behozatalt korlátozó hatása azonban - a magyar cukorgyárak szerint még nem kielégítő. A magyar cukorgyártók szerint az importtal, mint állandó fenyegetéssel kell számolniuk. A Kopint Datorg adatai alapján ugyanakkor 2000-ben, szemben a magyar gyárak által értékesített 338 ezer tonna cukorral, csupán 5,9 ezer tonna cukrot importáltak - miközben a magyar gyárak ötször ennyit, 25 ezer tonnát exportáltak. Az import részesedése az összes hazai eladásokból nem érte el a 2%-ot sem.

3.7. A kereslet alakulása

• 39.

  A cukorgyárak információi szerint a magyar cukorpiac folyamatosan szűkül. Az ipari felhasználók számára egyre inkább alternatívát jelentenek az izoglükóz és a mesterséges édesítőszerek. A Cukoripari Egyesülés adatai szerint 1997-től kezdve a magyarországi cukorkereslet 260-380 ezer tonna körül mozgott. A cukor a teljes fogyasztói kosáron belül csupán 0,6%-os súllyal szerepel, míg az összes élelmiszerre fordított kiadásoknak is csak 2,4%-át teszi ki.

• 40.

  Az ügyfelek szerint a belföldi cukorpiac két nagy kategóriára osztható. A kiskereskedelmi szektorhoz tartoznak a nagy áruházláncok, valamint a számos kisebb helyi elosztó. Az ipari szektorhoz tartozik az élelmiszeripar, azon belül is elsősorban a konzervgyártás, a cukrászat és a gyógyszeripar.

• 41.

  A Magyar Cukor Rt. adatai szerint a tíz legnagyobb ipari vevője összes ipari értékesítésének 73%-át tette ki 2001-2002-es cukorgazdasági évben. Ugyanez a szám a kiskereskedelemben eladott cukor esetében 99.68%.

3.8.) Árverseny, költségverseny, minőségi verseny, márkaverseny

• 42.

  Az árszínvonalat a cukorgyárak állítása szerint 1998 óta alapvetően az import cukor bekerülési ára határozza meg. A 2000-es év második feléig tartó nyomott világpiaci árakhoz való alkalmazkodás miatti veszteségek jelentősen hozzájárultak a cukorgyárak jövedelmezőségének csökkenéséhez.

• 43.

  Az árak alakításában jelentős szerepe van a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter által a cukorrépára és a cukorra meghirdetett alsó és felső intervenciós áraknak, továbbá a tényleges piaci ár közelében mozgó irányár meghirdetésének (lásd alább a szabályozásról szóló résznél).

• 44.

  A gyártók közötti árverseny meglehetősen transzparens körülmények mellett zajlik. Így például a Magyar Mezőgazdaság című hetilap rendszeresen közzéteszi a piaci árakat, melyet a Terméktanács javaslata alapján a Minisztérium Agrárrendtartási Hivatala jelentet meg. A cukor Terméktanács több évre visszamenően nyilvántartja az átlagos fehér cukor termelői árakat - ebből következőleg birtokában van a vállalatokra lebontott ár is -, a KSH-tól beszerezhetők az átlagos kiskereskedelmi árak.

• 45.

  A vállalkozások által adott adatok alapján a következő cukorárak állapíthatók meg.

  A fehér cukor belföldi termelői átlagárak (Ft/tonna)

50 kg-os kiszerelésben
Év	Magyar Cukor Rt	Beghin -Say	Kabai Cukorgyár Rt
2000-ben	116. 180	114. 015	126. 000
2001-ben	143. 816	138. 701	153. 000
1 kg-os kiszerelésben
2000-ben	123. 413	121. 380	127. 000
2001-ben	148. 194	148. 088	167. 000

• 46.

  Az FVM miniszter külön rendeletekben a következő árszabályozó intézkedéseket hozta. 2000-ben az alsó intervenciós ár 100, a felső 125 Ft., az irányár pedig 110 Ft. volt. 2001-ben a Cukor Terméktanács által javasolt és az FVM miniszter által elfogadott 133 Ft-os irányár közelében mozogtak a tényleges piaci árak, intervenciós beavatkozásra nem volt szükség, az intervenciós árak 120 és 160 Ft. voltak. Erre vonatkozóan a Magyar Cukor Rt. szerint a 133 Ft-os irányár a cégek ambiciózus áremelési politikáját mutatja. 2002-ben 140 Ft-os irányár került meghirdetésre (3/2002. (I.7.) FVM rendelet), az alsó intervenciós ár 126, a felső 168 Ft. (4/2002. (I.7.) FVM rendelet). Az árak nem tartalmazzák az általános forgalmi adót és gyártelepi paritáson, első eladáskori árra értelmezendők.

• 47.

  A költségek csökkentésének legeredményesebb módja a termelés koncentrációja, ami cukoriparban az elmúlt évtizedben világszerte jellemző folyamat. A cukorgyárak száma jelentősen csökkent, a megmaradtak kapacitása pedig jelentősen nőtt. Ez a folyamat Magyarországot is érintette. Az 1997-ben meglévő 12 cukorgyárból jelenleg (az Ácsi cukorgyár bezárását követően) hat cukorgyár működik, kapacitásuk, és fajlagos mutatóik azonban jóval magasabbak az 1997. évinél.

• 48.

  A minőségi verseny lehetőségeit jelentősen behatárolja, hogy a cukor 99,7 %-os, homogén jellegéből adódó vegytiszta anyaga, ami miatt a minőségi különbségeknek nincs számottevő szerepe. Ennek ellenére a cukorgyárak jelentős marketing munkát fordítanak márkatermékeik (Koronás, Csillám, Ezüstkanál) népszerűsítésére. A márkaverseny nagymértékben hozzájárult a termékválaszték (barnacukor, kandiscukor, befőző cukor stb.) növekedéséhez. Az ipari felhasználók tekintetében pedig, az ipari cukor előállításának megfelelő minőségi (szín, hamutartalom, szemcseméret stb.), és logisztikai megoldások jelentik a versenyt.

3.9.) Édesítőszerek

• 49.

  A kérelmező szerint a több iparágban (üdítőital, konzervipar, stb.) a répacukrot közvetlenül helyettesítő izoglükóz, valamint a cukor és a kristálycukor édesítő hatását sokszorosan felülmúló mesterséges édesítőszerek (pld. szacharin, aszpartám, stb., ezeket az élelmiszeripar egyre fokozottabb mértékben használja, gyakran költségcsökkentési célzattal cukorhelyettesítőként, cukorhoz keverve) közötti versenynek jelentős szerepe volt a magyar piacon eladott cukor mennyiségének csökkenésében.

• 50.

  A Kabai Cukorgyár véleménye szerint "a hazai cukortermelők legnagyobb versenytársa a Hungrana Kft.", amely Magyarországon egyedül foglalkozik izoglükóz gyártásával. E vállalkozásban az AGRANA és közvetett módon a Tate & Lyle 50-50%-os részesedéssel bír.

3.10.) A cukorgyárak közötti kapcsolat szervezeti keretei

• 51.

  A magyar cukorgyárak szakmai szövetsége a Cukoripari Egyesülés (CIE). Feladata egyebek között közös marketing tevékenység kidolgozása és megvalósítása. Részt vesznek az egész cukor vertikumot képviselő Cukor Terméktanács (CTT) és annak szakbizottságainak munkájában. A CIE apparátusa - amely egyebek mellett az állami szervek felé adatszolgáltatást is végez - egyben a CTT titkársági funkcióit is ellátja. A CTT Elnökségében a cukoripart megillető 7 szavazati jog a következőképpen oszlik meg: Magyar Cukor Rt. 2 szavazat, Eastern Sugar 2 szavazat, Eridania Béghin Say 2 szavazat, mindenkori CIE elnök 1 szavazat. A döntések meghozatalakor - a cukoripari képviselők viszonylatában - a konszenzusos elv uralkodik.

• 52.

  A CIE honlapján a következő ismertető található. Az Egyesülést az alapító tagok 1992-ben hozták létre azzal az alapvető céllal, hogy tagjai között összehangoló és részükre érdekképviseleti tevékenységet végezzen. Visszatekintve a cukoripar közel két évszázados történetére, számos olyan szervezetet találunk, amely az adott korban a hazai cukorpiac védelmét, az ipari érdekek képviseletét látta el. Szellemiségük - amelyről a Révai lexikon a következőket írta - ma is méltó példaként áll az utódok előtt. "Cukorgyárosok egyesülete, a magyarországi összes cukorgyárosok társadalmi egyesülése a cukoripar érdekeinek közös képviseletére. Egyike az ország legszebben működő szakegyesületeinek, mely az általa képviselt iparág érdekében már eddig is igen nagy eredményekre mutathat. Tevékenysége főkép a cukoripar érdekeinek a kormánnyal és a répatermelőkkel szemben való képviseletére, valamint a cukoreladás szabályozására irányul. Utóbbi irányban a cukor-kartelt hozta létre."

• 53.

  A CIE feladatai egyebek között:

• • -

    a cukoripari társaságok érdekeinek összehangolása

• • -

    a cukoriparon belüli és azon kívüli információáramlás biztosítása

• • -

    statisztikai adatfeldolgozás

• • -

    kapcsolattartás a döntés-előkészítő és kormányzati szervekkel, a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel és szövetségekkel

• • -

    a CIE, mint a CTT titkársága hidat képez a cukorrépa-termesztők és a feldolgozók között

• • -

    az Egyesülés erőfeszítéseket tesz a CEFTA országok közötti együttműködés aktivizálása érdekében.

3.11.) A cukor termékpálya szabályozása

• 54.

  A mezőgazdasági, a halászati, az élelmiszeripari, valamint az erdészeti termékek sajátos termelési, és piaci viszonyait, valamint a különböző termékpályákra vonatkozó feladatokat az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény szabályozza.

• 55.

  A törvény végrehajtásáról, a termékpályák részletes piaci szabályozásáról (garantált ár, irányár, intervenciós ár, kvóta, ezek mértékének meghatározása, meghirdetésük és alkalmazásuk módja, feltételei, termelési önkorlátozás, stb.) az érintett miniszterekkel egyetértésben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter gondoskodik, melynek során szabályozza a termékpályákat, a Terméktanácsok működését, és az Agrárrendtartási Hivatal feladatkörét.

• 56.

  A cukor termékpálya szabályozási folyamatában, illetve az agrárrendtartási törvény előírásainak végrehajtásában kiemelt szerepe van a teljes cukorvertikumot átfogó Cukor Terméktanácsnak, (CTT) mely képviseli, összehangolja, illetve egyezteti a termelők, a feldolgozók, a tovább-feldolgozók, a kereskedők, és a fogyasztóvédelem érdekeit. A piacszabályozással kapcsolatos egyes kérdések (irányár, intervenciós árak meghirdetése, a szakmaközi egyezmény előkészítése, a piacvédelemmel kapcsolatos egyes kérdések stb.) a Terméktanács illetékes bizottságaiban (árbizottság, szakmaközi egyezményt előkészítő bizottság stb.) kerülnek megtárgyalásra a cukortermelők képviselőivel együtt. A fenti testületeket érintő kérdésekben a CTT titkársági feladatait is ellátó Cukoripari Egyesülés (CIE) elnöksége - a három érdekcsoport vezetője - dönt.

• 57.

  A répapiaccal kapcsolatos kormányzati politika elsődleges célja a magyar piac ellátásának hazai termesztésű répából, Magyarországon előállított cukorral történő megoldása. Ennek, és az EU- csatlakozásra való felkészülés érdekében került sor az elmúlt évben a természetes édesítőszerek termékpályáinak egységes szabályozására, (továbbiakban, cukorrendtartás) a kvótarendszer bevezetésére, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter 88/2001.(X. 29.). sz. rendelete alapján. A rendelet, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvénnyel összhangban, részletesen szabályozza a termékpályák működését, az alapanyag-termelők, gyártók, és tovább-feldolgozók közötti érdekeltségi alapú összhang megteremtésének feltételeit.

• 58.

  A cukorrépa termesztők, és a cukorgyártók szakmai szervezetei megállapodást kötnek egymással. A termelők képviseletében a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetsége (CTOSZ), a cukorgyártók képviseletében a CIE a CTT keretein belül megállapodást, (Szakmai Egyezmény) köt a szállítási jog (azoknak a termelőknek a köre, akik elsősorban jogosultak cukorrépát termelni, és valamely kvótajogosult társaság egy adott gyárának értékesíteni) elosztásáról, és részletes szabályozásáról, és a megállapodásban foglalt egyéb feltételekről.

• 59.

  A Szakmaközi Egyezményben az érintettek megállapodnak

• • -

    a cukorszállítási jog meghatározásáról, és a termelők közötti elosztásának részletes feltételeiről;

• • -

    a cukorrépa cukortartalmának átszámítási módjáról, átvételi árának meghatározási módszeréről;

• • -

    a cukorértékesítési ár, cukorrépa-termesztők és feldolgozók közötti megosztásának módjáról és formájáról;

• • -

    a cukorrépa feldolgozásának melléktermékeként keletkező répaszelet, és melasz értékesítéséről;

• • -

    a felvásárlás és szállítás, továbbá a szállítási szerződések, és a cukorrépa minőségi átvételének feltételeiről;

• • -

    egyéb, a felek által szabályozni kívánt kérdésekről, továbbá a vitás kérdések rendezésére választottbíróság kijelöléséről.

Kvóta szabályozás

• 60.

  Bevezetésre került a belföldi értékesítési kvóta. A rendelet meghatározza a kvóta fogalmát: az a cukor, izoglükóz vagy inulin szirup mennyiség, amelyet Magyarországon állítanak elő belföldi értékesítés és végső felhasználás céljából egy gazdasági év során, Magyarországon megtermelt mezőgazdasági alapanyagból. Az országos kvóta mértéke 530 000 tonna, amely két részből áll: 400 000 tonna fehér cukor, melyet Magyarországon megtermelt cukorrépából állítanak elő és 130 000 tonna izoglükóz.

• 61.

  A kvótát meghaladóan termelt cukor-és izoglükóz mennyiséget kötelező exportálni, de úgy is dönthet, hogy a kvótája feletti mennyiséget átviszi a következő gazdasági évre - de e mennyiség nem lehet több a társaság kvótájának 20%-ánál. A kvótajogosult társaságok nem adhatják el egymásnak kvótájuk kihasználatlan részét.

• 62.

  A rendelet 2. sz. melléklete a következő kvótákat állítja fel (tonna):

Kvótajogosult társaság	Répacukor	Izoglükóz
Kabai Cukorgyár Rt.	107 640 (26,9%)
Magyar Cukor Rt.	146 520 (36.6%)
Mátra Cukor Rt. Szerencsi Cukorgyár Rt. Szolnoki Cukorgyár Rt.	145 840 (36.5%)
Hungrana Kft.		130 000
Összesen	400 000 (100%)	130 000

• 63.

  A kvótajogosult cukoripari társaságok, a CTOSZ véleményének figyelembevételével meghatározzák az országos kvótához szükséges cukorrépa mennyiséget. Megállapításra kerültek a szállítási szerződések feltételei. A cukorgyár egy adott gazdasági évben a számára meghatározott kvóta legalább 80 %-ának megtermeléséhez szükséges cukorrépa mennyiségre köt szállítási szerződést a répaszállítási joggal rendelkező termelőkkel. A fennmaradó 20 % kiosztásáról a cukorrépa-termesztők és a cukorgyárak országos szakmai érdekképviseleti szervei közösen, a belföldi természetes édesítőszer-piac keresleti-kínálati viszonyainak figyelembevételével évente döntenek.

Irányár és intervenciós árak

• 64.

  Az irányár és az intervenciós árak, mint a piacszabályozás gyakorlati eszközeinek meghirdetése az FVM miniszter jogkörébe tartozik. A Terméktanácsnak ezekre az árakra vonatkozóan javaslattételi joga van. A terméktanács árbizottsága az elmúlt években a javasolt cukor irányárat a világpiaci árak alapján és az alábbi körülmények figyelembe vétele mellett határozta meg:

• • -

    tekintetbe vette a tárgyévre vonatkozó határidős árutőzsdei árakat (London LIFFE No.5),

• • -

    a várható HUF/USD átváltási árfolyamot,

• • -

    a kalkulált szállítási költségeket

• • -

    és az alkalmazandó vámtételeket.

• 65.

  Az ily módon kalkulált import küszöbár jelöli ki, hogy a belföldi cukorgyártók várhatóan milyen árszintet érhetnek el belföldön, jelentős mennyiségű import beáramlásának veszélye nélkül. A mindenkori irányár ehhez az import küszöbárhoz igazodik. Az FVM miniszter a 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben változtatás nélkül elfogadta a CTT irányárra vonatkozó javaslatait. A miniszter által meghirdetett alsó és felső intervenciós árak pedig az irányár 10-20 %-os környezetét jelölték ki, tehát a minisztérium elvárása szerint a piaci áraknak ebben a sávban kellett alakulniuk.

• 66.

  A kérelmező szerint a rendszer alapvető és nyilvánvaló célja a kibocsátás és a belföldi árszínvonal stabilizálása. Az elmúlt 3 évben a tényleges piaci árak egy esetben sem mozdultak ki az intervenciós ársávból így intervenciós beavatkozásra sem került sor.

Vámszabályozás

• 67.

  Az import cukrot jelenleg 68 %-os alapvám terheli. A 6/2002. (III.22.) KüM-PM együttes rendelet tartalmazza az 1999-ben bevezetett cukorpótvám kiszámításához használt átváltási árfolyamok aktualizálását. A kérelmező szerint a rendelet megjelenését több hónapos intenzív egyeztetés előzte meg a kérdésben érintett tárcák (FVM, KüM, PM) között, melynek során a Pénzügyminisztérium kiemelten vizsgálta a magyarországi cukorárra gyakorolt lehetséges hatásokat is.

3.12.) Korábbi cukorkartellek

• 68.

  A Vj-224/1992. sz. ügyben a GVH megállapította, hogy a hazai cukorgyárak (akkoriban 11 gyár volt) gazdasági versenyt korlátozó megállapodást kötöttek az árak kialakítása és bevezetésük időpontjának kérdésében. A kristálycukor egységes ajánlati árának kialakítása jogsértőnek lett nyilvánítva. Felülvizsgálati kérelmet követően először a Fővárosi Bíróság, majd a 1998-ban a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette a határozatot. Ezen túlmenően voltak más jogesetek is, de azok elsősorban a cukorrépa felvásárlás piacát érintették.

  4.) Az érintett vállalatok véleménye

• 69.

  A két érintett magyar cukorgyár jelentősebb vevőit - mind ipari felhasználókat, mind kereskedelmi láncokat - megkérdezve, a következő vélemények összegezhetők. A beszállítók közötti választásnál mindkét kategóriában fontos az ár szerepe, de elsősorban a kiskereskedelmi felhasználás terén. Az ipari cukorfelhasználók számára legalább ilyen fontos a biztonságos szállítás, a szállítás pontossága. További verseny-tényező a minőség és az ellátás folyamatossága.

• 70.

  A kereskedelmi láncok hangsúlyt fektetnek a folyamatos versenyeztetésre, az ipari felhasználóknál viszont fontos szempont a tartós partneri együttműködés. Az ipari felhasználóknál kiegészítő vagy helyettesítő termékként jelen van az izocukor is. Importból egyik megkérdezett vevő sem szerez be cukrot. A kereskedelmi láncok saját márkás cukrot nem forgalmaznak.

• 71.

  Több megkérdezett is úgy vélte, hogy jelenleg sem túl nagy az árverseny a magyar cukorgyárak között, elsősorban a gyárak, illetve érdekeltségek földrajzi megoszlása folytán.

• 72.

  Az egyik jelentős kereskedelmi felhasználó kifejezett aggodalmának adott hangot az összefonódás kapcsán. Hangsúlyozta, hogy a hipermarketek terjeszkedése ellenére a kiskereskedelmi cukor eladások több mint felét a magyar kisvállalkozások teszik ki, véleménye szerint sem az eladói, sem a vevői oldalnak nincsen irányító hatalma. A piaci verseny az összefonódást követően tovább fog csökkenni, várhatóan nyomást gyakorolva a kereskedőre, hogy növelje az árakat a vásárlók felé. Veszélyesnek találják, hogy az EU-ban is létező kvótarendszer olyan körülmények között került bevezetésre Magyarországon, amikor a kiskereskedelmi cukorforgalom arányai pontosan a fordítottja az Unió tagállamaival szemben: azaz a cukor több mint 50%-a a kiskereskedelmi csatornában kerül értékesítésre, ott, ahol a legérzékenyebbek az árak.

• 73.

  A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára szerint az összefonódással a jelenlegi három vevőről kettőre redukálódna a cukorrépát vásárlók száma, amely a termelők pozícióromlását vetíti előre. Levelében számos feltétel előírását tartotta szükségesnek az ügylet elfogadhatóvá tétele érdekében.

  5.) A kérelmező álláspontja

• 74.

  A Versenytanács előzetes álláspontjára reagálva - melyben a kérelme elutasítása lett kilátásba helyezve - a kérelmező annak a véleményének adott hangot, hogy az ügylet nem eredményez a magyar cukorpiacon érdemi változást. A cukorpiaci szabályozásnak és az import cukor ára, mint a hazai termelők áremelési szándékait kordában tartó erő következtében nem lehet a verseny csökkenéséből hagyományosan eredő kockázatokat valószínűsíteni. Amellett érveltek, hogy a cukor ára nem a gyárak számától függ. Példaként hozták fel számos más ország mellett Ausztriát, ahol valamennyi cukorgyár egy kézben van, a kínálat mégis jóval szélesebb, mint a magyarországi.

  Szabályozás

• 75.

  A piac kínálati oldalának viselkedését és lehetőségeit az állami szabályozás - jogszabályokon keresztül - a direkt és indirekt eszközök integrált rendszerben történő alkalmazásával szorítja jól és pontosan körülhatárolt keretbe, melyek azonban feltételezik és megengedik a piaci mechanizmusok részleges működését is.

• 76.

  A kérelmező szerint, mivel a cukor világpiaci árának változásai - melyet elsősorban a brazil származású cukornádból, a répacukornál messze olcsóbban előállított cukor határoz meg - igen hektikusak, a szabályozás csak a piac védelmével és a belső arányok rögzítésével valósítható meg. További fontos körülmény a cukor viszonylag szűk helyettesíthetősége és ebből következő mérsékelt ár-rugalmassága, ami - az agrár közgazdasági szakirodalom szerint - lehetővé teszi, hogy kvótarendszerrel minimális társadalmi költség mellett lehessen az árak és a kereslet stabilitását biztosítani.

• 77.

  A kvótaszabályozás, valamint az irányár alkalmazása az agrárrendtartásról szóló törvény 16. §-a, valamint a Versenytörvény rendelkezései (98. §) szerint mentesül az összehangolt piaci magatartás a versenytörvény 11. §-ában lefektetett tilalmak alól, azaz a cukorpiacon fel sem merülhet az, hogy a versenyt - akár az erőfölényben lévő cukorpiaci szereplők - a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározásával, stb. - versenyt korlátozó megállapodásokkal törvényellenesen korlátozzák.

• 78.

  Egy esetleges erőfölényes helyzet megítélése szempontjából csak azt lehet vizsgálni, hogy a fúzió egy rendkívül szabályozott piacon a korábban kialakult struktúrához képest okoz-e bármilyen olyan értékelhető negatív változást, amely a szabályozott keretek között zajló piacon a Tptv. 30. §-ban foglalt tényezőket negatívan befolyásolná és amely esetleges hátrányt az összefonódással elérhető előnyök vagy valamilyen egyéb feltétel ne ellensúlyozna.

• 79.

  A kérelmező megítélése szerint a cukoripari jövőbeni működését illetően konszenzus van a kormányzaton belül és a cukorvertikum szereplői között. Ennek lényege az, hogy az EU csatlakozásig és azt követően is a hazai piacot Magyarországon gyártott cukorral kívánják ellátni a jelenlegi árszínvonal reálértékének megőrzése mellett, ami lehetővé teszi az ágazat szereplőinek gazdaságos működését, európai versenyképességének megőrzését és fejlesztését is.

  Az import jelentősége

• 80.

  A Versenytanáccsal ellentétben az importversenynek meghatározó szerepet tulajdonítanak. Ami az import árualap meglétét illeti, utalnak arra, hogy Magyarország közvetlen környezetében az Európai Unió évente 5-7 millió tonna export árualapot állít elő fehércukorból, ami a hazai fogyasztás 15-20-szorosa. De e mellett Lengyelország is rendre 400 ezer tonna körüli éves felesleget termel, ami önmagában szintén meghaladja a teljes hazai fogyasztást. Ezekből a forrásokból az importcukor viszonylag csekély szállítási költség mellett korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll. Ebből következik, hogy a magyarországi cukorgyártók számától és méretétől függetlenül a velük szemben vevői oldalon álló tőkeerős, multinacionális és a keresleti piacon nagy mértékben meghatározó vállalatok a hazai cukorgyártókat kikerülve, bármikor és bármilyen mennyiségben képesek cukrot importból beszerezni.

• 81.

  A két fő piaci szegmens vonatkozásában a kérelmező szerint a helyzet a következő. Az ipari felhasználók kapcsán a transzparencia a nemzetközi cukorpiacra is jellemző és a nemzetközi kereskedelembe kerülő kristálycukor minősége nagymértékben szabványosított. A hazai ipari cukorfelhasználók az import cukor árelőnye esetén igen rövid időn belül akár teljes mértékben import cukorra térhetnek át. Ezt igazolja az a tény, hogy az importcukor időszakos árelőnye esetén az elmúlt években az import mennyisége ugrásszerűen megnőtt. Különösen igaz ez olyan multinacionális vállalkozásokra, mint a Nestlé, Unilever, Danone-United Biscuits, Kraft Foods vagy a Pepsi Cola. Ráadásul ezen cégek többsége a nyersanyagokat regionális beszerzési rendszerben vásárolja, tehát naprakész információjuk van a kedvezőbb import beszerzési lehetőségekről is, így az import cukor árát (mint lehetséges alternatívát) érvényesíteni tudják az ártárgyalások során a hazai gyártókkal szemben. E vonatkozásban tehát a cukorgyártói oldal egy, két vagy több szereplős voltának nincs jelentősége.

• 82.

  Ami a kiskereskedelmi láncoknak értékesített cukor versenyhelyzetét illeti, a kép árnyaltabb, hiszen itt a gyártók márkázott termékekkel, széles szortimentet lefedve jelennek meg. Ez önmagában azonban semmiképpen sem jelent "monopol" helyzetet, hiszen Magyarországon is működnek csomagolással vagy őrléssel (porcukor) foglalkozó vállalkozások. Amennyiben az árrés ezt indokolja, ezek a vállalkozások akár hazai, akár import nyersanyagból képesek a teljes kiskereskedelmi áruválaszték leszállítására és a magyar gyártók által forgalmazott termékek kiszorítására (lásd Első Hazai Cukormanufaktúra Kft - Kaposvár, Start Rt. - Nyíregyháza).

• 83.

  A kiskereskedelmi láncok az import cukor árelőnye esetén márkázatlan (saját címkés) cukor forgalmazására térnek át (lásd TESCO tej és számos más terméke, SPAR Cola, stb.) hiszen ezzel számukra nagyobb árrés realizálható. A nyomott áru, saját címkés termékek szerepeltetése a polcokon a kiskereskedelemben egyre szélesebb körben alkalmazott eszköz az élelmiszeripari cégek árainak csökkentésére.

• 84.

  Gyakorlatilag az import cukor "abszolút" versenytársa a hazai gyártóknak, hiszen mennyiségében korlátlanul hozzáférhető és megfelelő feltételek esetén a hazai cukorfelhasználók meghatározó többségénél néhány hét leforgása alatt kiválthatja a hazai termelésű cukrot. Az elmúlt években tapasztalt viszonylag csekély (2-5 %) import részarány nem annak tudható be, hogy a hazai gyártók "megkerülhetetlen partnerek", hanem annak, hogy üzlet- és árpolitikájukkal, a kormányzati elvárásoknak megfelelően, a magyar piac ellátását, hazai alapanyagból az importnál versenyképesebb áron és feltételekkel tudták megvalósítani.

• 85.

  Több környező ország (Románia, Bulgária, Oroszország, Délszláv államok) példája ugyanakkor azt igazolja, hogy amennyiben egy ország egyszer importált cukorra áll át, akkor a későbbiekben a hazai nyersanyagra alapuló répacukorgyártás újraindítása gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az iparban és a mezőgazdasági alapanyag termelésben lekötött tőke gyorsan amortizálódik. Ez a veszély - véleményük szerint - a magyar cukoripart is folyamatosan fenyegeti.

  Verseny a végfogyasztói piacon

• 86.

  A belföldi piacon az árversenynek eltérő szerepe van, mint a hagyományos termékpiacokon. Az import cukor bekerülési ára ugyanis egyértelműen kialakítja azt az abszolút árszintet, amely fölé a társaságok nem mehetnek. Versenyhelyzet alapvetően az import bekerülési ár mellett elérhető prémiumok területén jelentkezik, mely függvénye a minőségnek, kiszerelési egységeknek, termékválasztéknak és nem utolsó sorban a fogyasztói szokásoknak és preferenciáknak. Ezen a területen a - szabályozásból eredő - korlátozott, ám mégis valós versenyhelyzet a márkatermékek bevezetésére és hatékony marketing tevékenységre ösztönzi a piac szereplőit (Koronás Cukor, a Magyar Cukor Rt., Csillám és Ezüstkanál márkatermékek az EBS, illetve legutóbb a Nap Kincse márkanév bevezetése a Kabai Cukorgyár Rt. esetében.)

• 87.

  Tekintettel arra, hogy a márkaverseny elsősorban az EBS és a Magyar Cukor Rt. között zajlik és azt alapvetően a fogyasztói elvárások határozzák meg, a verseny intenzitása ezen a területen az irányítás-szerzés miatt nem fog csökkenni.

• 88.

  Egy racionálisan gazdálkodó vállalkozás célja - akár még monopol piaci szerkezete mellett is - az, hogy a fogyasztói igényeket minél szélesebb, de lehetőleg - a hozzáadott érték növelésével - a fogyasztó által is honorált módon, a vállalkozás számára is magasabb fedezetet biztosító prémium piaci szegmensekben elégítse ki. Különösen igaz ez akkor, ha az értékesíthető termékek mennyiségét a kvóta rendszer felső határral korlátozza. Jó példa a szomszédos Ausztria, ahol a monopolhelyzetben lévő gyártónak többféle terméke van a piacon, mint a három magyarországi érdekcsoportnak együttesen.

  Fogyasztói árak

• 89.

  A cukoripar - a szereplők számából függetlenül - nem képes a kiskereskedelem felé az importtól független, vagy azzal nem szoros összefüggő határok között mozgó árszintet érvényesíteni. A fogyasztó számára azonban így sem az ipar és a kereskedelem közötti "átadási árak" illetve a kétoldalú megállapodásokon nyugvó együttműködés feltételrendszere a mérvadó, hanem a cukor polci ára, melynek végső kialakítására a beszállítónak - mint olyan sok más termék esetében sem - jelentős ráhatása nincs.

• 90.

  Egyrészt felgyorsult a koncentráció a kiskereskedelemben, ami jelenthette a láncok terjeszkedését (Penny Market), teljes láncok felvásárlását és beolvasztását (Julius Meinl hálózat) vagy beszerzési társulások, illetve franchise alapú új rendszerek megszervezését (Provera, Metspa, CBA, Reál). Ezen folyamatok eredményeképpen a cukoripari vállalkozások jelenleg a sajátjuknál nagyságrendekkel nagyobb tőkeerejű kiskereskedelmi láncokkal állnak szemben, amelyek áraikat a beszerzési ártól függetlenül teljesen autonóm módon alakítják ki. Bár manapság már nem jellemző a korábbi években oly gyakori, beszerzési árak alatti értékesítés, a polci árak kialakításában a kiskereskedelmi vállalatok kereskedelempolitikai megfontolásai és az egymással szemben kialakított versenystratégiájuk játszik döntő szerepet.

• 91.

  A kereskedelem számára ez azt is jelenti, hogy egy termék polci árának kialakításában a speciális jelleg, funkció (kandiscukor, barnacukor, zselírcukor), a kiszerelés (5 gr, 500 gr, 1 kg, 2 kg, 10 kg) mellett figyelembe veszik a márkanév ismertségét és támogatottságát, hiszen az említett tulajdonságok és tevékenységek a fogyasztói döntéseket jelentősen befolyásolják. Ennek köszönhetően a kiskereskedelmi árak nem csak a kereskedelmi láncok között, hanem márkanevenként, termékfajtaként, kiszerelési egységenként is szóródnak.

  Az irányításszerzés előnyei a fogyasztók számára

• 92.

  A kérelmező szerint a hazai fogyasztók számára az irányításszerzés létrejötte közép-hosszú távon jelent előnyöket, rövid-távon a fogyasztók szempontjából a tranzakció semleges. A magyar fogyasztó szempontjából az elsődleges szempont az, hogy jelenleg a hazai cukor a legolcsóbban hozzáférhető. A kiskereskedelmet és az ipari továbbfelhasználókat jelenleg a hazai gyártók tudják a legolcsóbban ellátni. A magyar fogyasztók elsődleges érdeke az is, hogy közép-, hosszú-távon az EU cukorrezsim által korlátozott piacon a lehető legolcsóbban jusson cukorhoz. Ezt csak egy hatékony hazai gyártóbázis tudja garantálni.

• 93.

  A fúzió legfőbb előnye az, hogy lehetővé teszi a hatékony termelési struktúra létrejöttét, hiszen a hazai cukoripari jelenlegi koncentrációja mellett még bőven van tere a méretgazdaságossági előnyök kihasználásának. Távlati célként fogalmazható meg, hogy a hazai cukoripari elérje az Európai Unió átlagos üzemnagyságát (120 ezer tonna cukor kibocsátás). Ez a hatékonyság növekedés párosul rövid-, közép-távon a gyártás, csomagolás specializációjával, a logisztika optimalizálásával, mely hatással lehet a majdani árstruktúra kialakítására és a szolgáltatások színvonalára is.

• 94.

  Az EU csatlakozást illetően szem előtt kell tartani azt is, hogy a magyar vállalatoknak néhány éven belül a közös piacon jelen lévő vállalatokkal kell versenyezni. A 15 EU tagállamból hat olyan ország van, ahol egyetlen társaság kezében van a belföldi kvóta és két további olyan tagállam van, ahol két társaság van a belföldi piacon. Ezek a vállalatok több esetben a magyarországi kvótát jelentősen meghaladó kvótával rendelkeznek, mellyel összefüggésben többségében nagyobb, hatékonyabb kapacitásokkal is bírnak. A kérelmező véleménye szerint a tagországok nem féltik monopolisztikus/oligopolisztikus magatartásuktól a piacot, hiszen a cukor termékpálya-szabályozás megfelelő garanciát ad a vertikum szereplői érdekeinek egyenrangú érvényesítésére.

  6.) Külföldi versenyhatóságok eljárásai

• 95.

  Nemzetközi hatású tranzakciók esetében a Versenytanács határozatának meghozatalakor ugyan nem ügydöntő jelentőségű, de figyelembe vehető körülmény, hogy ugyanazon ügylet kapcsán az érintett országok versenyhatóságai milyen döntéseket hoztak.

• 96.

  Az Európai Bizottság 2001. december 20-i, COMP/M.2530 Südzucker/Saint Luis Sucre határozata azzal a feltétellel engedélyezte az ügyletet, ha a Südzucker AG által tett vállalások maradéktalanul teljesülnek. A Bizottság emellett számos kötelezettséget is előírt a kérelmezők számára. Miután a Südzucker AG megszerzi a második legnagyobb francia cukorgyártót, képes lenne a dél-németországi és belga cukorpiacokon a versenyt érezhető mértékben csökkenteni. Ezzel az ipari és háztartási cukorpiacokon meglevő erőfölényes helyzete a fenti földrajzi térségekben megerősödne. A feltételek közé tartozott belga leányvállalatban meglevő részesedés eladása, Németország tekintetében kvótája terhére adott mennyiségű cukor négy évig való eladása a határozatban rögzített feltételek mellett. A Südzucker AG vállalásainak betartását egy általa megbízott, a Bizottság által jóváhagyott "fúziógondnok" (befektetési bank, könyvvizsgáló vagy tanácsadó vállalkozás) ellenőrzi.

• 97.

  A szlovák versenyhivatal fúziós ügyekben döntő részlege 2002. március 19-i határozatában megtiltotta az összefonódást, mivel az - a struktúrájában a magyarhoz sokban hasonlatos - szlovák cukorpiacon a hatékony verseny esélyeit tovább rontotta volna. Az ügyfelek által tett vállalásokat a szlovák versenyhivatal nem tartotta kielégítőnek. A határozat még nem jogerős, mert az ügyfelek azt a versenyhivatal versenytanácsa, mint jogorvoslati fórum előtt megtámadták.

II. Jogi értékelés

1.) A Tpvt. területi hatálya

• 98.

  A Tpvt. 1. § szerint a törvény hatálya alá tartozik a vállalkozás külföldön tanúsított magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. A Gazdasági Versenyhivatal gyakorlata szerint a külföldi vállalkozások közötti összefonódás hatása érzékelhető Magyarország területén, ha azok leányvállalataik révén a magyar piacon jelen vannak. Tekintettel arra, hogy mind a kérelmező, mind a kérelmezett rendelkezik közvetett módon Magyarországon bejegyzett társaság felett irányítási joggal, az összefonódás a Tpvt. hatálya alá tartozik.

  2.) Engedélyköteles összefonódás

• 99.

  A Tpvt. 23. § (1) b) pontja szerint vállalkozások összefonódása jön létre, ha egy vállalkozás közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy tőle független vállalkozás egésze vagy része felett. A Tpvt. alkalmazásában közvetlen irányítással rendelkezik egy vállalkozás, ha a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeivel, részvényeivel, illetőleg a szavazati jogok több mint ötven százalékával rendelkezik.

• 100.

  Mivel a Raffinerie Tirlementoise S.A. megszerzi a Financiere-Franklin Roosevelt S.A.S. részvényeinek és a vállalkozás szavazati jogainak többségét, az ügylet irányításszerzésnek minősül.

• 101.

  A Tpvt. 24. § (1) szerint a vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha az érintett vállalkozások előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja és az irányítás alá kerülő vállalkozás, valamint a hozzá kapcsolódó közvetett résztvevők előző évi nettó árbevétele nem több mint ötszázmillió forint. A közvetlenül érintett külföldi vállalkozások által irányított magyar vállalkozások árbevételei alapján az egyedüli irányítás szerzése engedélykötelesnek minősül.

  3.) Az irányításszerzés engedélyezhetőségének kérdése

3.1.) Az érintett piac

• 102.

  Az érintett vállalkozások meghatározó tevékenységi köre a cukorrépa feldolgozásával répacukor előállítása. Az előállított répacukor túlnyomórésze kristálycukor, a fennmaradó része egyéb cukorfajta (porcukor, kockacukor stb.), melyeknek a fogyasztásban a Tpvt. 14. §-ban foglalt kritériumokat kielégítő helyettesítő áruja nincs.

• 103.

  A cukorpiacnak két szegmense létezik attól függően, hogy a cukorgyárak kinek adják tovább a cukrot. Eltérő tulajdonságok jellemzik a kereskedelem számára értékesített, illetve a feldolgozó ipar számára szállított cukor piacát, jóllehet a termék ugyanaz. Mások ugyanis a szállítási feltételek és a csomagolás-kiszerelés módja, részben eltérő megfontolások alapján döntenek cukorszállítóikról.

• 104.

  Az élelmiszeripari felhasználásban a répacukor elvileg helyettesíthető az izocukorral (kukoricából előállított cukoroldat). A helyettesíthetőséget azonban korlátozhatja, hogy az izocukor szállításához és tárolásához speciális berendezések szükségesek. További szempontként veendő figyelembe a két termék közötti nagyfokú áreltérés. A helyettesíthetőséget korlátozzák továbbá a fogyasztói szokások is. Az izocukor fizikai tulajdonságai szempontjából hiába áll igen közel a répacukorhoz, ha a fogyasztók mégis az előbbit preferálják. E szempont jelentőségét szemlélteti az a tény, hogy míg az Egyesült Államokban az izocukor fogyasztás nagyságrendileg azonos a répa-, illetve nádcukoréval, addig az EU-ban csupán 2%-ot tesz ki.

• 105.

  Minderre tekintettel a Versenytanács - jelen eljárás céljából - az összeolvadás által érintett áruként a répacukrot, azon belül is kiemelten a kristálycukrot tekintette. Mégha az izocukor helyettesíti is a répacukrot az ipari felhasználás piacán, a Versenytanács aggályai akkor is megalapozottak maradnak a hazai felhasználás többségét kitevő, kereskedelemben értékesített cukor piacán.

• 106.

  A cukor tekintetében a gazdasági verseny Magyarország egész területét érinti, tekintetbe véve, hogy a cukorgyártó vállalkozások áruikat gyakorlatilag az ország egész területén forgalomba hozzák. A cukor nem romlandó, értéke súlyához viszonyítva jelentős, így országos terítése rentábilis.

• 107.

  Jelen ügyben a Versenytanács nem tartotta szükségesnek vizsgálni a cukorrépa termesztők és a cukorgyártók közötti viszonyokat. A fő aggályok ugyanis elsősorban a cukor értékesítésben jelennek meg. Tekintettel a cukorrépa korlátozott rentábilis szállíthatóságára, az ország nyugati és keleti térségében érdekelt gyárak közötti versenyviszony csökkenése nem érinti nyilvánvalóan a cukorrépa termesztők versenypozícióját, nem növeli kiszolgáltatottságukat. E piaccal azért sem kellett érdemben foglalkozni, mert a cukor értékesítése terén is feltárhatók voltak negatív következmények, amelyek rendelkező részben rögzített megoldása hatással lesz a cukorrépa termesztők-cukorgyárak viszonyára is.

3.2.) A közös erőfölény fogalma és kritériumai

• 108.

  Közös erőfölényben van két vagy több vállalkozás, ha azok együttesen olyan piaci helyzetet élveznek, amely alapján vevőiktől vagy/és versenytársaiktól nagymértékben függetlenül alakíthatják piaci magatartásukat. [Tpvt. 22. §]

• 109.

  Mint azt a Versenytanács már korábban kifejtette (Vj-16/2001), közös gazdasági erőfölényben lehetnek:

• • -

    az egymástól nem független vállalkozások [Tpvt. 15. § (1) bekezdés] valamint

• • -

    a kevés szereplős (oligopol) piacokon tevékenykedő vállalkozások.

• 110.

  A vállalkozások közötti bizonyos fokú verseny léte nem zárja ki a kollektív erőfölény megállapítását: ha a piaci adottságok miatt valószínűsíthetően nem lesz közöttük árverseny, de ettől még a verseny más aspektusaiban (pl. minőség, szállítási feltételek) korlátozott mértékben versenghetnek egymással.

• 111.

  A kollektív erőfölény fennállásához elsőként azt kell bizonyítani, hogy az egymástól jogilag független vállalkozásokat olyan speciális kapcsolat, érdekkötelék fűzi össze, amely miatt azok között érdemi versenyre nem kerül sor, lényegében azonos piaci magatartást folytattak vagy fognak várhatóan folytatni. Ilyen kapcsolat bizonyítása után az adott vállalkozások piaci részesedése összeadható, majd ez alapján és szükség esetén egyéb tényezők [Tpvt. 22. § (3)] figyelembevételével kell eldönteni, hogy e vállalkozás-csoport erőfölényes helyzetet élvez-e.

• 112.

  A közös erőfölény megalapozásához szükséges feltételként megkívánt kapcsolatok különféle típusúak lehetnek, egy azonban közös bennük: ezek eredményeként a külön jogi személyiséggel bíró vállalkozások várhatóan azonos módon fognak viselkedni a piacon. A közgazdasági elméletek alapján, támaszkodva az Európai Közösségek kiforrott joggyakorlatára és utalva az ezeket alkalmazó Vj-17/2001. sz. határozatra, különösen a következő kapcsolattípusok azonosíthatók:

• • -

    egymással irányítási kapcsolatban levő vállalkozások

• • -

    strukturális kapcsolatok

• • -

    megállapodáson alapuló kapcsolatok

• • -

    oligopolisztikus interdependencián alapuló kapcsolat

• • -

    egyéb kapcsolatok.

• 113.

  Jelen esetben megállapítható, hogy a piac szerkezete és más vállalkozások közötti kapcsolatok alapján a magyar cukorgyárak már az összefonódás előtt is közös erőfölényt birtokoltak. Az ún. szűk oligopolisztikus piacokon gyakori jelenség a versenykorlátozó megállapodás hiányában is fellépő párhuzamos magatartás, amelynek eredményeként adott piacon érdemi versenyre nem kerül sor a résztvevők között (oligopolisztikus interdependencia). A Versenytanács határozott álláspontja szerint a fúziókontroll eszközével meg kell akadályoznia, hogy ilyen piaci struktúrák létrejöjjenek vagy megerősödjenek, illetve ezek csak kivételesen, a versenypolitikailag releváns, nyilvánvaló előnyök túlsúlya esetén engedhetők meg.

3.3.) Az oligopolisztikus interdependencia

• 114.

  A kevés szereplős piacokon, bizonyos körülmények esetén "természetes jelenség" az oligopolisztikus interdependencián alapuló egységes cselekvés. Nem állítható, hogy minden oligopol piacon szükségszerűen fellép e jelenség: léteznek olyan piacok, ahol a kevés szereplő és a nagyfokú koncentráltság ellenére éles, hatékony gazdasági működést eredményező verseny folyik. Vannak azonban olyan szűk oligopol piacok, ahol az áru, a kereslet, a kínálat és egyéb körülmények következtében nem várható a szereplők között érdemi verseny.

• 115.

  Oligopolisztikus interdependencia alatt a Versenytanács azt érti, hogy a piacon minden egyes szereplő tisztában van azzal, hogy piaci stratégiája a többi szereplő piaci stratégiájától függ. Példának okáért, ha egy piacon két szereplő van jelen, A vállalkozás árcsökkentése nem eredményezné piaci részesedésének növekedését, mivel B vállalkozás piaci szerepének fenntartása érdekében azonnal követné az árcsökkentésben. Következésképpen egyik vállalkozásnak sem áll érdekében az árverseny, mivel ezzel nem jutna több vevőhöz, profitjukat viszont csökkentené. Az árcsökkentés után mindkét piaci szereplő rosszabbul járna. Arra is létezhet közgazdasági magyarázat, hogy A vállalkozás áremelését B vállalkozás miért követi erre vonatkozó megállapodás vagy összehangolt magatartás nélkül is (pl. az árvezető vállalat teóriája).

• 116.

  Az oligopolisztikus interdependencián alapozódó közös erőfölény kialakulásához alapvetően két dolog szükséges: (1) olyan tényezők, amelyek alapján a vállalkozások egyként való viselkedése várható, (2) olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik a tagok számára, hogy a piacon másoktól függetlenül viselkedjenek, pl. szabadon emelhessék áraikat. Másként fogalmazva, a piacot egyszerre jellemzi az oligopólium-tagok közötti érdemi verseny hiánya, másrészt az oligopóliumon kívüli vállalkozások által támasztott verseny hiánya, ami arra ösztönzi az adott vállalkozásokat, hogy "egyként viselkedjenek", akár külön kartellként értékelhető összejátszás nélkül is.

• 117.

  A Versenytanács e vizsgálat során a következő szempontoknak tulajdonít - jelen esetben - különösen nagy szerepet:

• • -

    a kínálat koncentráltsága: együttes piacrészesedés nagysága, esetleges versenytársak részesedése, piaci részesedések stabilitása

• • -

    piacralépési akadályok nagysága, potenciális verseny szerepe

• • -

    piaci transzparencia (elsősorban a kibocsátás és az árak tekintetében);

• • -

    a gyártók homogenitása, ezen belül: gazdasági érdekeik egyezősége, külön számított piaci részesedésük hasonlósága, kapacitások kihasználtsága, költségstruktúrájuk;

• • -

    a termék homogenitását, a technológia, K+F, újítások szerepe;

• • -

    a kereslet árrugalmassága,

• • -

    a vevői erő ellensúlya,

• • -

    a piac érettségi foka (felfutó-stabil-hanyatló).

• 118.

  A Versenytanács e szempontok kapcsán nem tesz különbséget aközött, hogy ezek állami szabályozás, vállalati magatartás eredményeként, vagy "természetszerűleg" alakultak ki.

• 119.

  E szempontok kapcsán hangsúlyozandó továbbá, hogy nem tekinthető taxatív felsorolásank, másrészt, hogy e tényezők összességét kell figyelembe venni - jóllehet ezek közül különösen meghatározó szerepe van a kínálati oldal szerkezetének, a piacra lépési akadályoknak és a piac átláthatóságának.

  A cukorpiac kevés szereplős piac

• 120.

  Ami a piac kínálati oldalának koncentráltságát illeti, minél kevesebb a szereplő egy piacon, annál nagyobb a veszélye az összejátszásuknak. Kevés, tipikusan 2-3 szereplős szűk oligopol piacokon képzelhető el az oligopolisztikus interdependenciának nevezett, fent leírt jelenség. E tekintetben a versenyhatóságok alkalmazzák egyebek mellett a Herfindahl-Hirschman Indexet (HHI). E szerint a négyzetre emelt piaci részesedések együttes összege fejezi ki adott piac koncentráltsági fokát. 1800 alatti értéket adó piacokon általában nem ad okot aggodalomra egy fúzió. E fölötti számot kiadó piacokon a 100-nál magasabb elmozdulást eredményező koncentráció már versenyjogi aggályokat vethet fel.

• 121.

  A cukorpiac évek óta nagy fokú koncentrációt mutatott, a gyárak lényegében három szereplő kezében vannak. A HHI index magas számot (3414) mutatott az ügylet előtt is.

  A piacralépési akadályok magasak

• 122.

  A közgazdaságtudomány számos piacralépési akadályt ismer, ezek közé sorolva a jogi jellegű korlátokat, a nagy tőkeigényű, nem biztosan megtérülő induló beruházást, a piaci szereplők kizáró viselkedését. A magas állandó költséggel működő, nagy beruházásokat igénylő iparágak nem fognak új piaci szereplőt vonzani, így a már piacon levők külső fenyegetettség nélkül viselkedhetnek.

• 123.

  A piacralépési akadályok a cukorpiacon köztudottan magasak, a következők miatt:

• • -

    a csökkenő keresletet a piacon levők ki tudják elégíteni

• • -

    léteznek azonnal hadrendbe állítható kihasználatlan kapacitások

• • -

    új gyár létrehozásának tőkeszükséglete magas, viszonylag alacsony a jövedelmezőség, emiatt hosszú a megtérülési idő

• • -

    új gyárat már csak a termelési kvóta létezése miatt is nehéz létrehozni, nem is beszélve az utóbbi tíz év gyárbezáró tendenciájáról

• • -

    új gyár létesítésénél további korlát a nyersanyag közelségből adódó függőség

• • -

    az import további erősödésének nagy gátat szab a vám, a vámpótlék és a cukor értékéhez képest tetemes szállítási költség. Mégha a magyar cukorgyárak tartanak is az import cukortól annak alacsony ára miatt, állítható, hogy az import csak korlátozottan képes a magyar termelőket helyettesíteni, a magyar gyárak óriási piaci részesedéseik miatt "kikerülhetetlen üzleti partnerek".

A cukorpiac nagy mértékben átlátható

• 124.

  Az árakat vagy a szereplők piaci stratégiájának nyomon követését segítő piaci transzparencia nyilvánvalóan az együttes cselekvés irányába ható tényező. A többi piaci szereplő aktuális árainak, illetve azok alakulásának ismerete nélkül nehezen képzelhető el a párhuzamos piaci magatartás. Az ártranszparencia másik jelentősége abban áll, hogy lehetővé teszi a párhuzamos magatartást nem tanúsító vállalkozások azonosítását, illetve pusztán ennek a lehetősége a közös cselekvés alóli kibúvás ellen hat.

• 125.

  A cukorpiac transzparenciája, köszönhetően a kevés szereplőnek, a homogén terméknek, a Cukoripari Egyesülés és az illetékes minisztérium információterjesztő munkájának: a vállalkozások tudják, hogy a többi piaci szereplő milyen piaci részesedéssel rendelkezik és áraikra is megfelelő pontosságú információik voltak birtokukban. Ez valószínűsítheti az együttes piaci viselkedést, mivel nem kivitelezhető a közös érdekekkel titokban ellentétesen cselekedni.

  A cukorgyárak érdekeik egyezőek

• 126.

  A piaci szereplők homogenitását, azonosságát mutatja kapacitásaik nagyságának, kihasználtságának, költségstruktúrájuk nagyfokú hasonlósága. A kapacitások alacsony kihasználtsága az egységes cselekvés irányába ható tényező. Az állandó költségek magas aránya is ezirányban hat: a piaci szereplők az állandó költségeik fedezésére fognak törekedni, ezért érdekükben áll stabilizálni a kibocsátásukat vagy/és hosszú távra előre megtervezni áraik szintjét. Különösen ez a helyzet, ha a kereslet nem emelkedik nagy mértékben. Az inputok ára nagyjából megegyező: kormányrendelet szabályozza a beszállítókkal megkötendő szerződés legfontosabb pontjait, így azok egymással könnyen összevethetők.

  A cukor homogén termék

• 127.

  A termék homogén jellege azért fontos tényező, mert ez növeli a piaci szereplők közötti váltás lehetőségét. Az ezzel tisztában levő piaci szereplő nem fog egyedül árat emelni, mert ezzel vevőjét egy másik szereplőhöz való áttérésre ösztönözné. Ilyen piacokon - közszükségleti árucikkek kevés helye lehet az árversenynek, mivel a termék jellege miatt egyéb tekintetben kevés helye van a gyártók megkülönböztetésének. Ha az érintett piachoz tartozó termékek heterogének, komplexek, nagy mértékben reklámozottak, jóval nehezebbé válik azonos árak révén stabilizálni a piacot, mert a vevőket egyéb szempontok is átcsábíthatják a versenytárshoz. Hasonlóan nehezíti az összejátszást, ha a termék gyártásához különleges technológia szükséges, nagy a szerepe a kutatásnak, fejlesztésnek, innovációnak: ezek ugyanis növelik a termékek differenciáltságát, azok gyártói egymástól jól megkülönböztethetők, elkülöníthetők lesznek.

• 128.

  A cukor lényegében homogén terméknek tekintendő. A cukor előállításában minimális a technológia-alapú, kutatás-fejlesztés szintű verseny. Mind a gyártási, mind a csomagolási és szállítási folyamat alapjai nagyon régen kialakultak és nem, vagy alig változtak.

• 129.

  A termék versenyjogi szempontból értelmezett homogén jellegén a Versenytanács szerint nem változtat döntően az sem, hogy a gyárak - legalábbis a kiskereskedelmi értékesítésben -kezdenek nagy súlyt fektetni a differenciálásra, a csomagolásra, márkanevek bevezetésére.

  A kereslet árrugalmassága kicsi

• 130.

  A kereslet alakulása is olyan szempont, amelyet a közös erőfölény értékelésekor figyelembe kell venni. A kereslet csökkenése vagy stagnálása a piaci szereplők együttműködése irányába hat. Továbbá, ha a kereslet alakulását nem befolyásolja érzékelhetően az árak emelkedése - ha annak árrugalmassága csekély fokú -, akkor az adott piacon kifizetődő, üzletileg logikus lépés az együttes áremelés. A statisztikák azt mutatják, hogy a gyárak annak ellenére tudtak az elmúlt években jelentős áremeléseket érvényesíteni, hogy a kereslet stagnált vagy csökkent. A kereslet árrugalmatlanságát a kérelmező is elismerte.

  A piac szűkülő

• 131.

  A piac érettségi foka azért lehet jelentős szempont, mivel felfutóban levő piacon kevésbé valószínű, hogy a versenytársak - mégha kevés számúak is - egymással összejátszanak. Az utóbbi években a kereslet csökkenése figyelhető meg, elsősorban az izocukor erősödő térnyerésének köszönhetően.

  Vevői erő hiánya

• 132.

  Az ipari felhasználású cukor piacán, tekintettel az egyéb helyettesítő édesítőszerekre, a vevők olyan alkupozícióval rendelkeznek, amellyel képesek lehetnének mérsékelni a magyar cukorgyárak piaci erejét. Másik szempont viszont, hogy a cukor az input oldalon nem a legjelentősebb költségtényező, így az ipari vásárlókra is elmondható, hogy kevésbé árérzékenyek. A kereskedelmi cukor piacán is felmerülhet a vevői erő kérdése, lévén, hogy az eladások nagy részét nagy forgalmú hiper-, szupermarketek bonyolítják. A cukorgyárak együttes fellépését ugyanakkor még az áruházláncok sem feltétlen képesek ellensúlyozni, egyrészt nem lévén valós alternatíva számukra, másrészt a fogyasztói árrugalmatlanság ismerete is a magasabb árak vállalása felé hat.

• 133.

  A kérelmező által előterjesztett, "TOP 10" táblázat, amely a legnagyobb tíz vevő arányát mutatja a Magyar Cukor Rt. eladásaiban, nem bizonyíték a vevői erőre. Egyrészt, a tíz vevő meglehetősen nagy számot mutat, még akkor is, ha szinte a teljes értékesítést ezek teszik ki (lásd kiskereskedelem). Másrészt, ez csak egy adott vállalkozás eladásainak megoszlását mutatja, nem pedig a cukorpiac egészére jellemző adatsor - abból, hogy pl. a COOP nagy jelentőségű partnere a Magyar Cukor Rt-nek, még nem következik, hogy a magyar cukorbeszerzési piac egészén vevői ereje lenne.

3.4.) Egyéb kapcsolatok

• 134.

  A közös erőfölényt egyéb - a strukturális és a piac jellegéből adódó kapcsolatokon túlmenő - kapcsolatok is alátámaszthatják, felerősíthetik. A vállalkozások közötti, közös erőfölény szempontjából releváns, "egyéb" kapcsolatnak minősülhetnek a következők:

• • -

    közös árupromóció,

• • -

    importtal szembeni egységes fellépés,

• • -

    részvétel szakmai szövetségekben

• • -

    közös értékesítési csatornák

• • -

    korábbi kartellezés.

• 135.

  Kapcsot jelenthet a Cukoripari Egyesülésben és a Cukor Terméktanácsban, illetve azok szakosodott munkabizottságaiban való részvételük. A Versenytanács nem kívánja megkérdőjelezni az azonos piacon szereplők érdekeit képviselő szervek, testületek létjogosultságát, különösen, ha ezek létrejötte és tevékenysége állami szabályozás által nagyban determinált. Ettől függetlenül igaz azonban, hogy a kevés szereplős, szűk oligopol piacon a szakmai szövetség megfelelő keretet adhat a gyártók közötti, közös érdeken alapuló együttműködés erősítésére. Megkönnyíti a párhuzamos piaci viselkedést, akár a piaci transzparencia növelése, akár a piaci stratégiák közös vagy legalábbis egymásra tekintettel levő kialakítása vonatkozásában.

  4.) Az állami szabályozás megítélése

• 136.

  A cukorpiac mind jelenleg, mind a közeljövőben erősen szabályozott piacnak tekinthető. A 88/2001. sz. FM. rendelet hozzájárul a piac stabilizálásához, a hasonló költségstruktúrához (input nyersanyag ára, a beszállítói megállapodások hasonlósága), piacralépési akadályokat erősít (gyárakra megszabott kvóta), strukturális kapcsolatokat teremt (pl. Cukor Terméktanács szerepe, a gyárakat rendszeres konzultációkra ösztönzi), erősíti a piac transzparenciáját (statisztikai adatszolgáltatás). A 4/2002. sz. FM rendelet az alsó és felső intervenciós árral kijelöli azt a sávot, amiben az árak ingadozhatnak.

• 137.

  A magyar cukor piacot - hasonlóan a közösségi cukorpiachoz - nagy fokú állami beavatkozás jellemez, amely csekély teret hagy a gyárak közötti versenynek. Arról azonban nem lehet beszélni, hogy a piaci verseny funkcióját teljesen magára vállalná az állami szabályozás: vannak olyan aspektusok, amelyekben van helye a rivalizálásnak. Külön kiemelendő, hogy az intervenciós árak meghatározásakor széles körű lehetőséget enged az állam az árversenynek.

• 138.

  Mégha el is fogadnánk a kérelmező azon érvelését, hogy a hazai cukorár nem mehet az import cukor ára fölé, akkor is adódik egy sáv, amelyben van tere az árversenynek. E sáv felső határa az import cukor bruttó bekerülési ára (világpiaci ár, árfolyam-korrekció, alapvám és pótvám, átlagos devizafuvar költség), alsó határa pedig a hazai minimum-intervenciós ár. A versengésre az ösztönzést az adhatná, hogy az utóbbi években a hazai kereslet folyamatosan csökken, mértéke kb. 10 %-kal kisebb, mint a kvóta alapján megtermelhető cukor mennyisége, továbbá az exportot az állam nem támogatja. Az ipari cukorfelhasználás piacán a jövőben az izocukor további térnyerése várható, ami tovább csökkenti a répacukor-felvevő piacot.

• 139.

  A Versenytanács nem ért egyet a kérelmező azon álláspontjával, mely szerint a kvótaszabályozás, valamint az irányár alkalmazása az Ar. Tv. 16. §-a, valamint a Versenytörvény rendelkezései (98. §) szerint eleve mentesül az összehangolt piaci magatartás a versenytörvény 11. §-ában lefektetett tilalmak alól. Ennek következtében a cukorpiacon fel sem merülhetne, hogy a versenyt - akár az erőfölényben lévő cukorpiaci szereplők - a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározásával, stb. - versenyt korlátozó megállapodásokkal törvényellenesen korlátozzák.

• 140.

  Egyrészt hangsúlyozandó, hogy jelen eljárás tárgya a kérelmezett összefonódás engedélyezése. A közös erőfölényben levő vállalkozások nem csak az árakban való megállapodással vagy összehangolt magatartással tudják a versenyt korlátozni - ezeket tiltja külön is a Tpvt. 11.§ -, hanem az árak tudatos követése is az érdemi árverseny kizárását okozza. Ez utóbbi magatartást a Tpvt. 11. § külön nem tiltja, de a fúziókontroll keretében - a közös erőfölény létrejöttének vagy megerősödésének bizonyításával - a Versenytanács megkadályozhatja az olyan piaci szerkezetek kialakulását, amelyben az ilyen gyakorlat életszerű üzleti stratégia lenne.

• 141.

  Másrészt az Agrárrendtartási tv. 16.§ csupán az irányárra és mennyiségi korlátozásra vonatkozó szabályozás kapcsán írja elő a miniszter számára annak biztosítását, hogy a gazdasági előnyök haladják meg a hátrányokat. Az így alkalmazott irányár és mennyiségi korlátozás emiatt mentesül a versenytilalom alól. Ebből azonban nem következik az, hogy a szabályozott piacon, az irányárak közötti tartományt érintő áregyeztető megállapodás vagy összehangolt magatartás automatikusan kikerülne a Tpvt. 11. § szerinti tilalom hatósugara alól.

  5.) Konklúzió a közös erőfölény kapcsán

• 142.

  A fenti tényezők vizsgálata alapján a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a három vállalkozás - a piaci jellegzetességekből adódó, illetve egyéb kapcsolatok révén - már az összefonódást megelőzően is egymással olyan szoros érdekközösségben állt, ami közöttük és egyben az érintett piac egészén az érdemi versenyt sok tekintetben kizárja. A piac struktúrája, a szabályozás folytán a vállalkozások számára ésszerű üzleti magatartás a többiek üzleti magatartásának követése, akár előzetes egyeztetést követően, akár annak hiányában. A piaci struktúra azt eredményezte, hogy 2000-2001 között, az akkori inflációt jelentősen meghaladó, kb. 20%-os áremelést tudtak érvényesíteni a cukorgyárak, jóllehet a piac szűkülő tendenciát mutatott.

• 143.

  Az összefonódásnak köszönhetően az oligopólium két tagja közötti kapcsolat még szorosabbá válik, ennek következtében az érintett piacon a fogyasztókra nézve kedvező verseny esélyei még halványabbak lesznek. Strukturális jellegű kapcsolat fogja összekötni az Magyar Cukor Rt-t és a Kabai Cukor Rt-t, mivel a német Südzucker közvetetten meghatározó részesedéssel fog rendelkezni mindkét társaságban: egyiküket egyedül, a másikukat közösen irányíthatja, azaz beleegyezése nélkül a magyar cukorpiac jelentős részén nem lehet érdekeivel ellentétesen cselekedni. Egy kevés szereplős piacon két jelentős részesedésű vállalkozásban elfoglalt nem csekély mértékű részesedés nagyban csökkenti a tulajdonos termelő egységei közötti verseny intenzitását. Következésképpen megerősödik a piacon fennálló közös erőfölény, minekután az oligopólium tagjai képesek lesznek helyzetüket a fogyasztók kárára kihasználni, például az árak emelése vagy magasan tartása révén.

• 144.

  Az állami szabályozás kapcsán a Versenytanács hangsúlyozza, hogy a fent leírt helyzetben különösen fontos a még meglevő, jóllehet igen korlátozott verseny védelme a további torzulásokkal szemben, ha az nem a jobb piaci szereplés, hanem vállalatfelvásárlás eredménye. Ha egy piacon kis lehetőség van az árversenyre, akkor e versenyt a legkisebb mértékben is tovább gyengítő strukturális változásra különösen érzékenyen kell reagálnia a versenyhatóságnak. Nem kétséges, hogy a cukorvertikum állami szabályozása a cukorgyárak és cukorrépa termesztők érdekeit szolgálja - a Gazdasági Versenyhivatal elsődleges feladata viszont a hatékony piaci verseny védelmén keresztül a fogyasztói érdekeket oltalmazni, ami az előbbi célkomplexummal nem feltétlenül esik egybe.

• 145.

  Az a védekezés, hogy az import cukor ára minden körülmények között kordában tudja tartani a hazai gyárak profitmaximalizáló magatartását, nem garantálja a versenyprobléma megoldását. Egyrészt a vámokkal és egyéb költségekkel növelt import cukor ára verseny szempontból nem helyes mérce: ha a magyar gyárak ez alatti szinten is képesek cukrot termelni. Ebben az esetben ugyanis van terük az árversenyre, illetve van realitása az egymás árainak tudatos követésének, vagy esetleges összehangolásának. Másrészt, az importfenyegetés távol tartásában nagy szerepe van a vámrendszernek; a vám, illetve pótvám mértéke a hazai cukoripar és közvetve a cukorrépa termesztők érdekeit szolgáló mértékben, azok jelenlegi, korlátozott versenykörülmények között kialakult költségei alapján lett megállapítva.

• 146.

  A Versenytanács arra a megállapításra jutott, hogy a piaci szerkezet versenyre káros változását nem ellensúlyozza várható hatékonyságnövekedés. A Magyar Cukor Rt. és a Kabai Cukorgyár Rt. nem válik ugyanazon gazdasági egység részévé, ezért még menedzseri szintű hatékonyság javulás sem következik az összefonódásból. Termelői szinten sem várhatók magától az ügyletből eredő hatékonyságjavulások - az elsősorban a kapacitások kihasználtságát növelő gyárbezáráson alapulhatna, amiről jelen ügyben nincsen szó. Hatékonyság növekedésből származó előnyök hiányában azok fogyasztókhoz való eljuttatásának kérdéskörével nem volt szükséges foglalkoznia a Versenytanácsnak.

  6.) A feltétel és kötelezettség előírása

• 147.

  A Tpvt. 30. § (3) bekezdése szerint az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklése érdekében a Gazdasági Versenyhivatal határozatában előzetes vagy utólagos feltételt illetve kötelezettségeket írhat elő, így különösen megfelelő határidő megállapításával előírhatja egyes vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítését vagy a valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetését. A kérelmező az előzetes álláspont tanulmányozását követően, jóllehet fenntartva azzal kapcsolatos kifogásait, számos vállalásra tett javaslatot.

• 148.

  A Cukor Terméktanácson belüli szavazat átrendezés nem oldja meg az ismertetett versenyproblémát, sőt erősíti a három vállalkozás közötti egyeztetési, illetve megegyezési kényszert. Az a vállalás, mely szerint a Südzucker csoport gyárai vállalják, hogy a magyar gyárak árai nem fogják meghaladni az EU gyárak gyártelepi árait, feltétellé nehezen transzformálható és még nehezebben ellenőrizhető lett volna, továbbá az EU és a magyar költségszerkezet (pl. bérköltségek) eltérései alapján hasonló problémákat vethet fel, mint az import mérce. Az a felvetés, mely szerint a Südzucker csoport három évig nem zárt volna be magyarországi gyárat, szintén nem oldja meg a versenyproblémát.

• 149.

  Az április 25-i tárgyalás napján a kérelmező strukturális változást lehetővé tevő vállalást terjesztett elő. E szerint 2002. október 31-ig a Kabai Cukorgyár Rt. igazgatósági tagjai többségének meghatározásához fűződő jogot az Eastern Sugar BV. másik 50 %-os tulajdonosa, azaz a Tate & Lyle részére átadja. Biztosítja azt is, hogy az így megválasztott igazgatóság a döntéseit egyszerű szótöbbséget igénylő határozatokon keresztül hozza meg.

• 150.

  A Versenytanács e vállalásra alapozottan hozta meg a rendelkező rész szerinti engedélyező határozatát. A Versenytanács úgy véli, hogy amennyiben a Südzucker csoport nem szerez a Kabai Cukorgyár Rt. felett sem egyedüli, sem közös irányítási jogot, akkor az ügyletnek nem lesznek olyan hatásai a magyar cukorgyárak közötti viszonyra, amely alapján a közös erőfölényes helyzet erősödése lenne várható.

• 151.

  Jelen esetben azért volt indokolt a határozat rendelkező részében nem csak az irányítás megszüntetését előírni, hanem ezen túlmenően az irányítás megszerzőjét is nevesíteni, mert egyrészt a kérelmező kifejezetten erre nézve tett vállalást, továbbá közös vállalat esetében ez tűnt életszerű, célravezető megoldásnak, végül ezzel a Versenytanács azt is jelezte, hogy a Tate & Lyle, mint irányításszerző személye nem vet fel olyan nyilvánvaló versenypolitikai problémát, amely a feltétel teljesítettségét veszélyeztetné.

• 152.

  Annak eldöntése, hogy a rendelkező részben szereplő feltételnek a kérelmező milyen módon tesz eleget, a kérelmező feladata. Ehhez az alábbi részben az eljáró versenytanács néhány támpontot tud adni. A feltétel teljesülését a Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 76. § (1) c) pontja alapján utóvizsgálatban fogja ellenőrizni.

• 153.

  A határozat rendelkező részéből eredő elvárása a Versenytanácsnak, hogy a Kabai Cukorgyár Rt. irányítása kapcsán olyan helyzet alakuljon ki, amikor a Tpvt. 23. § (2) bekezdése értelmében a Südzucker csoport sem közvetlenül, sem közvetve, sem jogi, sem tényleges alapon nem irányítja annak üzleti magatartását. Nem elegendő tehát csupán azt garantálni, hogy a 23. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, az igazgatóságon keresztüli irányításra ne kerüljön sor. Az előírt intézkedés csak akkor éri el kívánt célját, ha a Südzucker csoportnak egyéb módon sincs jogi vagy tényleges irányítási lehetősége.

• 154.

  Vállalkozások közötti összefonódásból eredő, a piac struktúráját kedvezőtlenül befolyásoló változás negatív hatásait alapvetően hasonló struktúrális jellegű orvoslattal lehet megszüntetni. Erre utal a Tpvt. 31. § is, amikor külön nevesíti az egyesült vállalkozások vagy vagyon- és üzletrészek különválasztását, elidegenítését (köznapi néven: leválasztás).

• 155.

  Jelen esetben, mivel a Kabai Cukorgyár Rt-nek csak egy tulajdonosa van, a probléma az Eastern Sugar BV. szintjén materializálódik. E társaságot irányítja ugyanis közösen a Tate & Lyle , illetve a Société Generale de Participations Sucrieres S.A. (amely a kérelmezett ügylet eredményeként közvetve a Südzucker irányítása alá kerül). Az Eastern Sugar BV. Magyarországon kívül több más kelet-közép-európai országban is irányít cukorgyárakat. Annak előírása, hogy a kérelmező szüntesse meg az Eastern Sugar BV feletti társ-irányítási jogát, az ország határain jóval átnyúló, a Magyarországon azonosított versenyproblémával aránytalan intézkedés lett volna. Annak viszont nem lehet akadálya, hogy az Eastern Sugar BV anyavállalatai a Kabai Cukorgyár Rt. feletti jelenlegi közvetett irányításukat egy külön e célra létrehozott holding társaság részére adják át, majd e társaságból a Südzucker ág, mint tulajdonos kilépjen. Ily módon elérhető, hogy a Kabai Cukorgyár Rt. felett az irányítás - a határozat rendelkező részének megfelelően - a Tate & Lyle csoporthoz kerüljön át.

• 156.

  Ha a kérelmező olyan helyzetet teremt, hogy a Südzucker csoport sem közvetlenül, sem közvetve nem lesz tulajdonosa Kabai Cukorgyár Rt-nek, akkor a rendelkező rész szerinti informálási kötelezettség értelemszerűen okafogyottá válik.

• 157.

  Amennyiben a kérelmező cégcsoport a Kabai Cukorgyár Rt.-ben akár közvetlen, akár közvetett módon tulajdonosi jogokat kívánna fenntartani, azt kell biztosítania, hogy

• • -

    egyrészt a társaságnak külön igazgatósága lesz - jelenleg egy vezérigazgató vezeti -,

• • -

    másodrészt, hogy a Kabai Cukorgyár üzleti döntéseit nem az Eastern Sugar BV szintjén, hanem a kabai cukorgyárat üzemeltető magyarországi társaságnál hozzák meg,

• • -

    harmadsorban, hogy az Eastern Sugar BV, mint anyavállalat révén sem kerülhessen sor irányítási tartalmú döntések meghozatalára (nincs közgyűlés, hanem a részvényes a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben írásban dönt és értesíti a vezető tisztségviselőket, Gt. 270. §).

• 158.

  A Versenytanács szerint meglehetősen nehezen átlátható állapotot eredményezne, ha a Kabai Cukorgyár Rt.-t igazgatóságán keresztül a Tate & Lyle irányítaná, miközben annak egyetlen tulajdonosa a Südzucker és Tate & Lyle által közösen irányított Eastern Sugar BV maradna - amelyben a rotációs elnökség elve alapján 2003. január 1-től éppen a Südzucker cégcsoport fogja a vezetőséget adni. Ilyen tulajdonosi-irányítási viszonyok között nehezen garantálható, hogy a Südzucker csoport legalábbis de facto alapú irányítása ne álljon fenn a Kabai Cukorgyár Rt. felett.

• 159.

  Mivel a Versenytanács a kérelem engedélyezését előzetes feltételhez kötötte, az engedély a Tpvt. 30. § (4) bekezdése értelmében a feltétel teljesülésével válik hatályossá. A rendelkező részben foglalt feltételt teljesítő ügylet a Tpvt. értelmében véve egy újabb összefonódást fog jelenteni, amely, tekintettel a Kabai Cukorgyár Rt. forgalmára, engedélyköteles lesz. A Tpvt. 29. § alapján ahhoz, hogy az irányítási jog átszálljon egy másik vállalkozásra, a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges. Csak miután ebben az új versenyfelügyeleti eljárásban jogerős engedélyező döntés születik, lehet azt mondani, hogy az összefonódás végrehajthatóvá válik.

• 160.

  A Versenytanács felhívja a kérelmező figyelmét arra, hogy amennyiben a feltétel teljesülése neki fel nem róható okok miatt nem lehetséges - pl. ha a Tate & Lyle csoport nem kívánja a Kabai Cukorgyár Rt. feletti egyedüli irányítást megszerezni -, akkor módosítás céljából a Tpvt. 32. § alapján módjában áll az eljáró Versenytanács elé olyan alternatív megoldási javaslatokat terjesztenie, amely lényegi hatását tekintve a rendelkező részben előírt feltétellel azonos értékűnek tekinthető.

III. Eljárási kérdések

• 161.

  A Versenytanács határozatát a Tpvt. 63. § (3) bekezdés b) pontja szerinti eljárási rendben, meghosszabbított határidőhöz kötve hozta meg, mivel a kérelmezett összefonódással szemben komoly versenyjogi aggályokat tárt fel.

• 162.

  Az eljárási díjat ennek megfelelően kell a Tpvt. 62. § (1) bekezdés harmadik mondata alapján kiegészíteni tízmillió forintra, tekintettel arra, hogy a kérelmező kétmillió forint eljárási díjat már előzőleg lerótt.

• 163.

  A jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. § biztosítja.

Budapest, 2002. március 21.