Vj-24/1997/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Szabó Gábor ügyvéd (1027 Budapest, Fő u. 63-65. III/2.) által képviselt Fővárosi Önkormányzat Csarnok- és Piac Igazgatósága (1147 Budapest, Csömöri út 9-11. ) eljárás alá vont vállalkozó ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont vállalkozó önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény, Budapest Főváros Önkormányzata alapította. Tevékenységi körébe tartozik többek között a város- és községgazdálkodási szolgáltatás, saját, vagy bérelt ingatlan hasznosítása, nagykereskedelmi tevékenység.
Jogosult az önkormányzat által használatába adott piacok, vásárcsarnokok és üzletközpontok területén lévő elárusító helyek hasznosításáról bérbeadás útján gondoskodni. Tizenkilenc telephellyel rendelkezik (vásárcsarnokok, piacok, üzletházak). A Fővárosi Közgyűlés 458/1994. (IV.28.) számú határozatában előírta, hogy 1994. december 31-ig, majd 1995. január 1-től június 30-ig milyen mértékű bérleti díjat köthet ki m2-ként; 1995. július 1-től pedig a Nagyvásárcsarnok I. félévi mérlegadatai alapján a költségek teljes fedezetére megállapított helyhasználati díjat köteles a bérlő fizetni.

Az eljárás alá vont vállalkozó a Vásárcsarnok elárusító helyeire 1994. júniusában kötött szerződései 4.6. pontjában rögzítette, hogy a díj 1995. júliustól a Nagyvásárcsarnok I. félévi mérlegadatai figyelembevételével, a tényleges költségek alapulvételével kerül megállapításra. A szerződés záradéka tartalmazta, hogy az közös akarattal és csak írásban módosítható. Az ott nem szabályozott kérdésekben a Ptk., valamint az önkormányzati rendelet szabályait kell alkalmazni.
Az 1995. július hónaptól kötött blankettaszerződéseken ugyanez a szövegezés szerepel azzal a különbséggel, hogy az újabb bérleti díj megállapításának dátuma 1995. december 31.
A későbbi szerződésmódosításoknál ugyancsak szerepel a bérleti díj későbbi változtatásának lehetősége az előző évi gazdálkodási adatoktól függően.

Az 1997. év elején újonnan kötött szerződések már olyan kikötést tartalmaztak, hogy 1997. március 1-től és az azt követő években a bérleti díj a KSH által közölt szolgáltatási infláció mértékével kerül emelésre. Valamennyi szerződésnél azonban utalás történik arra, hogy a díj megváltoztatása csak kétoldalú megállapodással történhet.

II.

Az eljárás alá vont vállalkozó 1996. október 4-én levélben közölte a bérlőkkel az 1996. november 1-től bevezetésre kerülő bérleti díjakat, ezzel egyidejűleg javasolta a bérleti szerződés módosítását úgy, hogy "a közös megegyezéssel kialakított bérleti díjak 1998. március 1-től automatikusan megemelkednek az előző évi KSH által közzétett fogyasztói árindexszel." Kérte, hogy 1996. október 25-ig nyilatkozzon a bérlő a bérleti díjemeléssel kapcsolatban.
A Kofa Kamara - Kofa Szövetség, a Csarnok, Piaci Kereskedők, Vállalkozók Érdekképviseleti Szövetsége október 17-én kérte e díjemelés azonnali visszavonását, amelyre válaszolva eljárás alá vont vállalkozó azt állította, hogy csupán ajánlatot küldött a díjemeléssel kapcsolatban. Amennyiben azt a bérlő elfogadja, a szerződés a bérleti díj tekintetében módosul, amennyiben nem, úgy a szerződést ő egyoldalúan módosítani nem tudja. Ezt követően november 1-én kidolgozott több más javalatot, majd a Kofa Kamarával történt tárgyalásai során megismételte, hogy ajánlatnak tekinti ezt, mert egyoldalú díjemelésre nincs lehetősége. A Kofa Kamara december 9-én közölte, hogy a díjemelés nem indokolt.
Eljárás alá vont vállalkozó december 19-én egy újabb ajánlatot küldött meg, amelyben szereplő bérleti díjakat 1997. január 1-i hatállyal kívánta bevezetni. E levél tartalmazza, hogy ha nem fogadják ezt el, módjuk van a szerződés szerinti bérleti díjat fizetni, ez esetben azonban a bérbeadó a bírósághoz fordul.
A Pesti Központi Kerületi Bírósághoz benyújtott 3.G.301.368/1977. szám alatt iktatott keresetlevelében az eljárás alá vont vállalkozó a Ptk. 423. §-ára alapítottan az ott felsorolt alpereseket hátralékos bérleti díj különbözet és annak kamata megfizetésére kérte kötelezni, azzal azonban, hogy a jogalap tekintetében közbenső ítélet meghozatalát kérte.

III.

A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert felmerült annak valószínűsége, hogy az eljárás alá vont vállalkozó fentiekben leírt magatartása a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. §-ába ütközik, azaz gazdasági erőfölényével visszaélve emelte a bérleti díjakat.
Ennek eredményeként a vizsgáló álláspontja az volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó nincs erőfölényes helyzetben, mert a bérleti szerződések nem teszik lehetővé a bérleti díj egyoldalú emelését, ugyanakkor a bérlők máshol is folytathatják üzleti tevékenységüket. A díjemelés egyébként közérdeket sem sért, mert nem jár együtt a csarnokban alkalmazott árak emelésével. Erre tekintettel az eljárás megszüntetését indítványozta.

Az eljárás alá vont vállalkozó ellenkérelme ugyancsak az eljárás megszüntetésére irányult. Hivatkozott arra, hogy tevékenysége elviekben akkor ütközhetne a Tpvt-be, ha valóban emelte volna a díjakat. Ez azonban nem történt meg, csupán a szerződés módosítására tett ajánlatot, melyet a bérlők nem fogadtak el. Ezért igényét bíróság előtt kívánja érvényesíteni.

IV.

A Versenytanács a vizsgálati jelentésben foglalt indítvánnyal egyezően nem látott okot az eljárás folytatására, azonban más indokból.

A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, melynek eseteit példálózóan az a)-j) pontokban sorolja fel.
A bérleti díj emelése elvileg az a) pontot sérthetné, amely visszaélésnek minősíti az üzleti kapcsolatokban az eladási árak tisztességtelen megállapítását, vagy más módon indokolatlan előny kikötését.
E jogszabályhely azonban - mint ahogy arra a törvény indokolása is utal - nem önmagában a piacuralmi helyzetet tiltja, hanem az azzal való visszaélést. A Versenytanács ezért nem látta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy az eljárás alá vont vállalkozó gazdasági erőfölényes helyzetben van-e, vagy sem, mert nem látott terhére megállapíthatónak olyan magatartást, amely visszaélésnek lenne minősíthető.

A bérlőkkel kötött szerződések ugyanis - bár a bérleti díj jövőbeni módosítása (emelésére) az ott leírt feltételektől függő mértékben lehetőséget biztosítottak a szerződő felek - az eljárás alá vont részéről az egyoldalú módosítást nem engedték meg, csupán a közös megegyezést. Ezzel voltaképpen az eljárás alá vont vállalkozó javára a Ptk. 240. §-ában foglaltakhoz képest semmiféle plusz jogot nem biztosítottak, vagyis csupán a jogszabályban is írt lehetőséget rögzítették. Tény, hogy eljárás alá vont vállalkozó az általa kalkulált emelt díj összegét és alkalmazásának kezdetét közölte a bérlőkkel, de mert tiltakoztak, nyomatékosította, hogy nem áll szándékában a szerződéssel ellentétben egyoldalú díjemelést végrehajtani. A Pesti Központi Kerületi Bírósághoz benyújtott keresetében ugyan jogcímként hátralékos bérleti díjat jelölt meg; azzal azonban, hogy közbenső ítéletet kért, ténylegesen keresete a Ptk. 241. §-a szerint a szerződés bíróság általi módosítására irányul.

A Versenytanács álláspontja, hogy akkor, amikor eljárás alá vont vállalkozó a szerződésben biztosított jogával élve, előzetes számítások alapján kezdeményezte a díjemelést és a másik fél egyet nem értése folytán a peres utat választotta, nem tekinthető visszaélésnek. A nem fizetőkkel szemben ugyanis nem alkalmazott semmiféle diszkriminációt, a szerződést nem mondta fel, nem kívánta diktálni az árakat.

Ennek kapcsán a Versenytanács utal a Fővárosi Bíróság 2.K.39.889/1994/10. számú, illetőleg az ezt helyben hagyó, Legfelsőbb Bíróság által hozott Kf.III.27.529/1995/5. számú ítéletre, amelyek tartalmazzák, hogy nem tekinthető gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek a bérleti szerződés cserehelyiség biztosítása nélküli, indokolás nélküli felmondása abban az esetben, ha a bérlőknek e kedvezőtlen körülménnyel már a szerződés aláírásakor a szerződéses kikötés miatt eleve kalkulálniuk kellett. A jelen ügyben még ilyen mérvű bérlői sérelem sincs, mert bár a szerződésben kikötötték a díjemelést - mellyel reálisan számolniuk is kellett - azt velük szemben a szerződés egyéb kikötése folytán eljárás alá vont vállalkozó nem tudja érvényesíteni; a szerződés módosítására ily módon csak a bíróság jogosult.

A fentiekre tekintettel a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint megszüntette, amelyről a 74. § (2) bekezdése, illetőleg a 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint tárgyaláson határozott.

Az eljárás során költség nem merült fel.
A jogorvoslati lehetőség a Tpvt. 83. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 1997. május 27.

dr. Sólyom Eszter sk.
dr. Bodócsi András sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Ágoston Marika