Vj-2/1998/24
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Urbantsok Gábor beltag által képviselt UNITRAVEL Utazásszervező Betéti Társaság (1067 Budapest, Eötvös u. 19. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztók megtévesztésének tilalma miatt indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy a fogyasztók megtévesztésére alkalmas az eljárás alá vont vállalkozás 1997. évi programfüzetének az a tájékoztatása, amelyben olyan szolgáltatást ígért, amelyet a szerződés teljesítése során nem kívánt nyújtani.
Egyebekben az eljárást megszünteti.
Vele szemben 100.000.- Ft (azaz Egyszázezer forint) bírságot szab ki, amelyet a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megfizetni az 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlára.
E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács a fél előadása, a rendelkezésre álló írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A szervezett módon utazni kívánó fogyasztók több mint száz utazási vállalkozás szolgáltatását vehetik igénybe, amelyek programjaikat időszakosan megjelenő kiadványaikban hirdetik. E szolgáltatókat - nem tekintve a külföldi utazásszervezőket - a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet a végzett tevékenység szerint utazásszervezőkre és utazásközvetítőkre osztja. Ebből következően az utazási szerződéseket a fogyasztókkal az utazásszervezők maguk kötik, vagy azokat az utazásközvetítők mint közreműködők hozzák létre az utazásszervezők és a fogyasztók között (214/1996. (XII. 23.) Korm. rend.) az utazási szervezőt terhelő jutalék ellenében.
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Bt.) kizárólag belföldről szervez külföldre 1990. évi megalakulása óta különböző jellegű (körutak, üdülőutak, síutak, stb.) nyugat-európai utazásokat, évente körülbelül 7000 fő részvételével.
Az utak 15 - 25 %-át értékesíti önállóan, a többit körülbelül 150 utazásközvetítő révén, amelyek határozatlan időtartamra kötött megbízási szerződés keretében vállalják, hogy a Bt. szóró- és propagandaanyagai által hirdetik annak útjait az általa megadott áron és Utazási Feltételekkel. Az egyes szolgáltatásokról és az Utazási Feltételekről adott tájékoztatásért a közvetítők, míg a teljesítésért a Bt. tartozik felelősséggel a kötött szerződés szerint. A Bt. körülbelül 2 %-os arányban maga is mint utazásközvetítő jár el.
A Bt. 1997-ben is megjelentette utazási tájékoztatóját, amelyben többek között 8 napos Benelux körutat és 11 napos Normandia-Bretagne utazást hirdetett meg több indulási időponttal. A körúton összesen mintegy százhúszan vettek részt tranzitszállást is igénybevéve, míg a franciaországi utazáson körülbelül százhetvenen.
Az utazási programot általában a fogyasztók a Bt., illetve a közvetítői által közzétett prospektusból ismerhették meg. Az volt irányadó a szerződéskötés után is, miután a fogyasztókkal kötött szerződések programismertetésre már nem tértek ki.
A prospektusbeli tájékoztatás úgy szólt a Benelux körút esetében, hogy a tranzitszállást is igénybevevő utasok 7 éjszakát töltenek szállodában és az alapszolgáltatások közé büfé-reggeli, valamint egy alkalommal vacsora is tartozik. 9.800.- Ft-os félpanziós felárral négy vacsora többletszolgáltatásként igényelhető. Részletesen taglalta, hogy vacsoraszolgáltatás az 1., és a 7. napon van.
Vacsoraszolgáltatás vélhetően nem volt a 2. napon a késői érkezés miatt. A feláras vacsoraszolgáltatás pedig a 3., 4., 5., 6. napra volt feltételezhető.
Az eljárás alá vont vállalkozás és az utasok között vita keletkezett abból, hogy a tranzitutasok számára egy vagy két alkalommal járt az út során vacsoraszolgáltatás, mint az alapprogram része, s mint amelyet az utasok már a szerződéskötéskor előre kifizettek.
A jövőre nézve e vitát a Bt. úgy rendezte, hogy 1997. augusztus közepétől az alapszolgáltatás keretében két alkalommal nyújtott vacsoraszolgáltatást a tranzitutasok számára az addigi egy helyett.
A franciaországi utazásnál szintén a tájékoztató pontatlansága adott alkalmat az utasokkal való vitára, mert a tájékoztató két este jelzett vacsoraszolgáltatást az alapprogram részeként, holott vacsoraszolgáltatást a Bt. csak azoknak kívánt nyújtani, akik arra a félpanziós felárat befizették.
A fentebbi vacsoraszolgáltatásokkal kapcsolatos néhány egyedi vitát a Bt. a múltra nézve is rendezett akként, hogy vacsoránként 2.000.- Ft-ot számítva - a helyénvaló körülbelül 2.400.- Ft helyett - készpénzben, vagy utazási bón formájában visszatérített.
A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján fogyasztómegtévesztés miatt eljárást indított a Bt. ellen, mert az 1997. évi tájékoztató egyes megfogalmazásai feltételezhetően versenyjogellenesek voltak. Az eljárást utóbb kiterjesztette az utazásközvetítők által a javára kötött utazási szerződésekre is, feltételezve azt, hogy a folytatott szerződéskötési gyakorlat is fogyasztómegtévesztő. A vizsgálati jelentés egyrészt úgy foglalt állást, hogy az utazási tájékoztatóban megjelent fentebbi vacsoraszolgáltatásokra vonatkozó téves közlések nem egyszerű nyomdai hibából erednek, mert összevetve azokat az alapárban foglalt szolgáltatások leírásával, megtévesztőek az alapprogrambeli szolgáltatások tekintetében, másrészt az a körülmény, hogy az utazásközvetítők az általuk kötött szerződésekben nem tüntetik fel az utazásközvetítés tényét és az utazásszervező kilétét, maga után vonja az utazásszervező versenyjogi felelősségét.
A Bt. a tartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását előzetesen kimentette és kérte a tárgyalás elhalasztását. Jogsértése hiányában az eljárás megszüntetését tartotta indokoltnak.
A Versenytanács a tárgyalást nem halasztotta el, mert a rendelkezésre álló bizonyítási anyag ismeretében megnyugtató módon döntés volt hozható.
A Tpvt. 8. § (2) bekezdése értelmében fogyasztómegtévesztést valósít meg, ha az áru - ideértve a szolgáltatást is - lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt állítanak, vagy bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A Versenytanács a Bt. saját tájékoztatóbeli közlésének téves voltára való hivatkozásából, az egyedi viták rendezésének mikéntjéből, vagyis a szolgáltatás megtagadásából majd az ezt követő kártérítés tényéből arra következtetett, hogy a Bt. a vitatott vacsoraszolgáltatásokat úgy hirdette meg, hogy azokat a szerződésteljesítés során utóbb nem is kívánta nyújtani. E körülmény pedig a kifogásolt magatartást az ügyletkötő felek egyedi vitájától megkülönböztethetővé és versenyjogilag is marasztalhatóvá teszi mint piaci magatartást. A Versenytanács e magatartás piaci súlyát a megtévesztéssel érintett fogyasztói kört, a szolgáltatási értéket, valamint a jóvátétel szándékát is figyelembevéve ítélte meg, megállapítva a jogsértés elkövetését (Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pont) és kiszabva a bírság összegét (78. §).
Az iratoknál elfekvő utazásközvetítő közreműködésével keletkezett utazási szerződések valóban nem térnek ki a szolgáltatás lényeges tulajdonságai közé tartozó azon fontos tényre, hogy ki az utazás szervezője, melyik utazási iroda teljesíti a szerződést, amely egyúttal a fogyasztóval utazási szerződéses jogviszonyba is lép.
A szervező kilétének mellőzése azzal jár, hogy korlátozódik a fogyasztó döntési szabadsága abban, hogy olyan utazási irodát válasszon, amelyik remélhetően a szerződésnek maradéktalanul eleget tesz, továbbá megnehezül azon vállalkozások piacról való kiszorulása, amelyek a piaci versenyben tisztességtelen eszközökkel vesznek részt. E magatartás megjelenhet akár hiányos tájékoztatásként, de akár úgy is, hogy a közvetítő félreérthető módon saját magát tünteti fel szerződő félként, stb. A 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 14. § (1) bekezdés értelmében az utazásszervező valóban úgy felel az utazás közvetítőjének mint közreműködőjének magatartásáért, mintha saját maga járt volna el. A Versenytanács álláspontja szerint azonban e jogszabályhely nem értelmezhető úgy, hogy az egyéb felelősségi formák mellett automatikusan a versenyjogi felelősséget is megalapozza. A versenyjogi felelősségre vonhatóság csakis versenytörvényen alapuló lehet, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal eljárása során alkalmazhat. Miután ez a magatartás a közvetítők közvetlen magatartásaként jelenik meg a piacon a fogyasztókkal szemben, az esetleges fogyasztómegtévesztés is az ő magatartásukkal van okozati összefüggésben.
Mivel ellenük azonban nem folyt az eljárás, s vizsgálat nem volt a Bt. közvetítői tevékenysége miatt sem, a Versenytanács az eljárást kiterjesztett részében megszüntette, figyelemmel a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, a 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján.
A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § (1) bekezdés biztosítja a Bt. számára.
Budapest, 1998. április 2.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika