Vj-174/1998/16

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Szendrey Zoltán jogtanácsos által képviselt OTTHON Magyar-Osztrák Lakás-takarékpénztár Rt. (1054 Budapest, Vadász utca 12.) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy eljárás alá vont vállalakozás 1998. december 2-ig megjelentetett reklámjaiban a 40 %-os hozamígéret alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.

Ezért vele szemben 1.000.000.- (Egymillió) Ft bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára megfizetni.

Egyebekben az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás, melynek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.

Indoklás

I.

Eljárás alá vont vállalakozás 1998. január 19-én kelt alapító okirattal jött létre. Lakástakarékpénztári tevékenység folytatására az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1402/1998. számú határozata alapján 1998. július 30-tól jogosult.
A piacon 1997. évtől kezdődően három speciális, lakáscélú betétgyűjtésre szakosodott hitelintézet működik: a piacvezető OTP Ltp. Rt., az őt szorosan követő Fundamenta Ltp. Rt., illetőleg a Lakáskassza Első Általános Ltp. Rt.
1997. év végéig a három lakástakarékpénztár 290 ezer szerződést kötött, 1998-ban már csak 102 ezret. A piacon a túlkínálat dominál, éles verseny folyik, amely lecsapódik a reklámpiacon. A takarékpénztárak igyekeznek saját szolgáltatásaik előnyeit túlhangsúlyozva piacot növelni, amiért több versenyfelügyeleti eljárás is volt folyamatban, marasztalásra azonban csupán egy esetben került sor a "leg" felsőfokú jelző megalapozatlan használata miatt.

Az újonnan piacra lépő eljárás alá vont vállalkozás 1998. második felétől intenzív reklámkampányba kezdett: televízióban, sajtóban rádióban illetőleg óriásplakátokon hirdette tevékenységét. A képi megjelenítés során mindig használta logoját: nyomtatott kis betűvel az "otthon" szó, a h betűn egy tető, amely együttesen egy kis ház képét kelti, a szó alatt pedig lényegesen kisebb méretű betűvel (kb. 3:1) a "lakástakarékpénztár" feltüntetése.

I. Újságokban a következő reklámok jelentek meg:

  • 1.
    • a.)

      fiatal nő képe szöveggel:
      "......minden hol jó, de a legjobb otthon!"
      (otthon logojával)

      A hirdetés alsó részén rövid ismertetés a lakástakarékpénztári szolgáltatásról, a szerződéskötés helyéről, a további információadás telefonszámáról, valamint az aktuális akcióról (.... "még 10 % bevezető bónusz is kap"). Alatta a következő szlogen:
      "mégiscsak otthon a legjobb" (otthon logo formájában) - (ismertetőszöveg "A" variációja). Megjelent: TVR HÉT szeptember 28., Népszabadság melléklet október 7., Otthon november 1. Nők Lapja 40., 46. szám.

    • b.)

      ugyanez pecsétes változattal:
      a pecsét felső részén "40 % hozam" .
      közepén kisebb betűkkel: "1998. dec. 31-ig!"
      alján még kisebb szedéssel: "30 % állami támogatás + 10 % bónusz"

A reklám alján a fent írt ismertető szöveg azzal a kiegészítéssel, hogy a ".. a december 31-ig teljesített összeg befizetésére a 30 % állami támogatás mellé még 10 % bevezető bónuszt is kap" (- "B" variáció)
Megjelent: Otthon november 1., Lakáskultúra november 1., Kiskegyed november 3., Népszabadság Magazin november 7., HVG szeptember 19. november 7., Nők Lapja november 11. Népszabadság melléklet december 2.
(A reklám csatolva 8. 10. 18. 22 sorszámú mellékletként.)

  • 2.
    • a.)

      .) Idős nő képe szöveggel:
      ".... sehol máshol nem lesz olyan jó, mint otthon!"
      (otthon logoja)
      A reklám alján a fent leírt "A" variációs ismertetés.
      Megjelent: TVR HÉT 38. szám, Nők Lapja 36. szám, Kiskegyed szeptember 1. ,Népszabadság melléklet október 3., Lakáskultúra szeptember.

    • b.)

      Pecsétes változata:
      ugyanazzal a szöveggel, mint a "fiatal nő" reklámban, alatta az ismertető szöveg "B" variációja.
      Megjelent: Népszabadság melléklet november l4., HVG november 14. Népszabadság Magazin november 13.
      (A reklám csatolva a 2. 4. 7. 16. 19. 23. 25. mellékletként.)

  • 3.

    Orvos férfi, szöveggel:
    "... otthon már várják a hívását"
    (otthon logoja)
    Az ismertető szöveg "A" változata.
    Megjelent: Népszabadság Magazin szeptember 12., Kiskegyed szeptember 15.

  • 4.

    Fiatal nő telefonnal
    Reklámszöveg: "ilyen olcsó még sosem volt egy új otthon"
    (Otthon logoja)
    A kép alatt az októberi akció ismertetése, amely szerint az első kétezer szerződő fél féléves Otthon előfizetést kap.
    Megjelent: Otthon 1998. október (20. melléklet)

  • 5.

    Szöveges hirdetés:
    "otthonunk minősége, életünk minősége"
    (otthon logoja)
    Megjelent: Otthon 1998. augusztus
    (12. melléklet)

  • 6.

    Szöveges hirdetés: "első lépés otthon"
    (otthon logoja)
    Megjelent: Kiskegyed 1998. augusztus 11.
    (6. melléklet)

  • 7.

    Karácsonyfákkal illusztrált hirdetés: "otthonos Karácsony!" (otthon logoja)
    A szövegben szerepel, hogy "éves befizetéseire 30 % állami támogatás jár"., valamint felhív a számlanyitási díj 50 %-ának elengedését tartalmazó akcióra december 1. és 24. között. A hirdetés alján "mégiscsak otthon a legjobb" szlogen.
    Megjelent: Népszabadság melléklet november 25., 27. december 1. (8-as irathoz csatolt melléklet 1/a alatt).

  • 8.

    Családi házat ábrázoló reklám "EZ IS EGY MEGOLDÁS" (és Otthon Ltp logo)
    Állítja, hogy 40 % a hozam (30 % állami támogatás + 10 % bónusz) - utóbbinál csillaggal jelölve és lényegesen kisebb betűvel lábjegyzet: "az 1998. december 31-ig befizetett összeg 10 %-át kiutaláskor bónuszként kifizetjük".
    Ugyanezen reklámnak egyéb változatai közül a "tetőtér beépítéses" reklámnál ugyancsak szerepel a 40 % hozam (30 % állami támogatás + 10 % bevezető bónusz) - időkorlát megjelölése nélkül.
    Megjelent: Lakáskultúra december 1., Nők Lapja december 2. december 9.


(csatolva a 8. sorszám alatti irathoz 1/gy.h.i. alatt.)

II. Óriásplakátok

  • 1.

    Idős nő: "mégiscsak otthon a legjobb" ( otthon logoja)

  • 2.

    Fiatal férfi: "nálunk egy új otthon vár Önre" (otthon logoja)

  • 3.

    Fiatal nő: "mégiscsak otthon a legjobb" (otthon logoja)

Mindegyik plakáton felül szerepel a "most 10 % bevezető bónusszal!" felirat. (csatolva 9. sorszám alatt)

Az eljárás alá vont vállalkozás által a bevezető kampányban (1998. szeptember 1- december 18. között) média-vásárlásra fordított összeg 13 %-át, azaz a teljes médiaköltség 3 %-át tette ki a "pecsétes" reklámok költsége (üzleti titkot képező 4/1. 7/5. sorszámú melléklet).

A reklámok megjelenését megelőzően állásfoglalást kért az Önszabályozó Reklám Testülettől, aki 1998. április 16-án úgy döntött, hogy a reklámok nem sértik a Magyar Reklámetikai Kódex rendelkezéseit, mert a plakátterven megjelenő szlogen ebben a formában egyértelműen egy szólásra utal, így a reklám nem összehasonlító jellegű.

A Fundamenta Ltp. 1998. december 1-én megküldött levelében kifogásolta a "pecsétes" reklámok tartalmát, melyre adott válaszában eljárás alá vont úgy nyilatkozott, hogy a 40 % "hozam"-ként való értelmezése csupán felfogás kérdése, annak összetételét a reklámban jelezte, ezért nem megtévesztő. A jó kapcsolat érdekében azonban biztosította a Fundamenta Ltp-t, hogy a reklám ilyen formában nem fog megjelenni többet az év végéig.

1998. november 27-én kelt átiratából következően az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet sem értett egyet a "pecsétes" hirdetés szövegezésével.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert azt valószínűsítette, hogy az eljárás alá vont vállalkozás hozamígérete, az Otthon Ltp. "legjobbként" való feltüntetése alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére, és sértheti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 8. §-át.

A vizsgálati jelentés az eljárás tárgyát képező I/1. 2. 3. 7. 8. és II. 1.3. alatt megjelölt reklámokat két csoportba sorolta és ezeket jogsértőnek minősítette az alábbiak szerint:

1. A bevezető akcióval kapcsolatos "pecsétes" reklámban a 40 % hozamra vonatkozó állítás valótlan.
A bónusz és az állami támogatás nem vonható össze és nem minősíthető hozamként. Utalt az 1996. évi CXII. törvény 201. § (3) bekezdésére, amely a hirdetésben az átlagkamat illetve átlaghozam mértékének feltüntetését kívánja meg, és ezzel nincs összhangban a ténylegesen 3 %-os éves kamatlábhoz képest a 40 %-os hozam feltüntetése. Ugyanakkor a bónusz csupán a december 31-ig szerződést kötő és befizetést teljesítő ügyfeleknek jár, az maximálva van 12 ezer forintban, így a teljes szerződéses időszakra ténylegesen 0,03-0,87 % között mozog az ígért 10 %-al szemben.

2. A "mindenhol jó, de legjobb otthon" közmondás különböző variációinak használatát is jogsértőnek találta:
Álláspontja szerint a teljes közmondás illetőleg annak rövidített változatai azt sugallják, hogy eljárás alá vont vállalkozás a többi takarékpénztárhoz képest a legjobb, és minél rövidebb a közmondásból való idézet, annál erősebb ez a hatás; a fogyasztóban azt az érzetet erősíti, hogy ezt a takarékpénztárat érdemes választani. Ugyanakkor az eljárás alá vont vállalkozás nem végzett és nem is végeztetett a többi lakástakarékpénztárral összehasonlító vizsgálatát, amely objektíven alátámasztaná ezt a rangsort.

Erre tekintettel indítványozta, hogy a Versenytanács állapítsa meg, hogy a vizsgált reklámok tekintetében eljárás alá vont vállalkozás jogsértést követett el, tiltsa meg a magatartás folytatását - a pecsétes hirdetések tekintetében is -, valamint szabjon ki bírságot.

Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy nem állított valótlan tényeket.

A "pecsétes" reklámmal kapcsolatosan előadta, hogy az figyelemfelkeltésre szolgált. A "hozam" szó azt fejezi ki, hogy a szerződő felek a bónusszal együtt egy egyszeri juttatásban részesülnek, amelynek időszakát is feltüntette, ilyen értelemben a "hozam" szó nem kifogásolható. A reklám nem képes minden részletet ismertetni, erre szolgál az "Általános szerződési feltételek", melyet az ügyfélnek szerződéskötés előtt mindig átadnak. Azt nem lehet közölni a reklámon, hogy pontosan mennyi a teljes hozam, hiszen az minden módozatnál más. Álláspontja szerint a betéti piacon jogszabályban kötelezően előírt EBKM (egységesített betéti kamatláb mutató) számítása a lakástakarékpénztáraknál általánosan nem alkalmazható. Azt csak a kereskedelmi bankok számára írja elő kötelezően a jogszabály, a négyéves futamidejű lakástakarékpénztári terméknél ilyen számítási módszer nem alakult ki.
Üzleti feltételeiben a szerződni kívánó feleket tájékoztatta a bónusz maximumáról is, amelyet a maximális állami támogatás alapjául szolgáló összeghez igazított.

A közmondással kapcsolatos kifogásokat nem ismerte el, a plakátokon csupán ennek közismertségét használta fel, nem jelentett azonban összehasonlítást, vagy az eljárás alá vont vállalkozás tevékenységének minősítését. Az óriásplakátokon a lakástakarékpénztár szó szinte csak közelről tűnik fel, egyébként is lényegesen kisebb betűkkel, más szedéssel szerepel.

III.

A Versenytanácsnak ezen eljárásban arra kellett választ adni, hogy a reklámokon szereplő szöveg-kép összhatásában hordoz-e olyan üzenetet a fogyasztó számára, hogy az Otthon Ltp. a legjobb a választható lakástakarékpénztárak közül, illetőleg hogy a pecséten megjelölt szöveg valótlan-e, mert ezesetben alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, amelyet a Tpvt. 8. § (1) bekezdése általánosságban, míg a (2) bekezdés a) pontja a nevesített eseteik között - az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tény, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas állítását vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását - tiltja.

Pecsét nélküli reklámok elemzése:

A vizsgálat ezen reklámok kapcsán három olyan csoportot különböztetett meg, ahol a reklámszöveg variációi tekintetében különböző és egyre fokozódó hatásúnak értékelte a megtévesztésre alkalmasságot. Ezt a Versenytanács nem osztja.

Előjáróban az alábbiakra mutat rá:
Nem lehet elmenni amellett, hogy az eljárás alá vont vállalkozás neve helyhatározóként és főnévként is értelmezhető szó, így magába rejti a variációs lehetőséget - mellyel éltek is.
Ez az elnevezés az egyik legismertebb magyar közmondásban szerepel, amelyet nem csupán az átlagfogyasztó, de ténylegesen minden magyar ember ismer, az feltétlenül, aki újságolvasásra képes.
Az "otthon" szó jelentése bensőséges, személyhez kötött, több mint ház/lakás, a csengése ennél melegebb; vagyis a névválasztás a jövendő partnerekkel való közeli kapcsolatot keresi, célozza meg; erre utal a "h" belűn lévő tető, ami végeredményben egy kis házat formál. A név összefügg a hitelintézet rendeltetésével, amely az otthonteremtéshez szükséges pénzügyi fedezet biztosítása.

A reklámokon a közmondásnak három variációja szerepel:
Mindenhol jó, de legjobb otthon.
Sehol máshol nem olyan jó, mint otthon.
Mégiscsak otthon a legjobb.

A Versenytanács álláspontja szerint az utóbbi két variációnál is teljesen egyértelmű, hogy a közmondást idézi, variálja: a második variáció indítása ("sehol máshol nem olyan...") negatív módon fogalmazza meg ugyanazt, mint a közmondás. "mindenhol jó, de legjobb..." része. A harmadik variáció pedig a más hellyel való összevetés eredményeként ("mégiscsak") jelzi ugyanezt, vagyis, hogy minden máshoz képest legjobb otthon.
Ebből következően tehát elegendő a közmondás tartalmának az eljárás alá vont vállalkozás nevével való összefüggésében vizsgálni a reklámokat, hiszen valamennyi ugyanazt az érzetet kelti.

A reklámban az "otthon" szó a mondat részeként, folyamatos írással, kisbetűkkel szerepel, vagyis a mondatban helyhatározó, állítmány pedig a "legjobb". Tehát nem alany, nem is tulajdonnévként írták, így ebből nyelvtanilag nem lehet az eljárás alá vontra következtetni. Ilyen megközelítésben nem mondja azt, hogy legjobb az Otthon ltp., sőt az "otthon" alatti "lakástakarékpénztár" szó a mondatnak nem szerves része, ezzel együtt nincs is értelme. Az eltérő szedés is erre enged következtetni.

Természetszerűleg a vizsgálat sem nyelvtani értelmezésből indult ki, hanem feltételezett a fogyasztó részéről egy kombinációs, elvonatkoztatási folyamatot, amelynek során értelmezi az említett reklámot olyképpen, hogy az Otthon pénztárnál (lenni) a legjobb ügyfélnek.
A Versenytanács álláspontja szerint ez nem vonható le a reklámból.
A már fent kifejtett egyedi sajátosságokból adódóan ugyanis az eljárás alá vont elnevezése adja magát, azt szellemesen ki lehet használni. Kézenfekvő, hogy az eljárás alá vont hirdetéseiben ezt a közmondást saját ismertsége növelésére felhasználja, és annak értelmét megtartva variálja úgy, hogy arra a fogyasztó világosan asszociálni tudjon.

A reklám vizuálisan hat, így ragadja meg az embert anélkül, hogy láttán valamilyen magasabb intellektuális ténykedést folytasson. A hatása abban nyilvánul meg, hogy a kép-szöveg útján rögzítsen egy hangulatot, a pillanat hatása alatt végbemenő ítéletképzésre sarkalljon, végső soron felébressze a megvalósítás gondolatát azidő alatt, amíg a néző az újságot lapozza vagy elmegy a plakát mellett.

Az első hatás tehát az a kellemes benyomás, amelyet az otthon képzete kelt, ezt erősítik a nem (túl) fiatal, nem szép, köznapi figurák, melyből az otthonosságra, háziasságra asszociálhat a néző.

Ezután következhet az, hogy a lakástakarékpénztárat összeköti az otthonnal, és ezzel a reklám elérte a célját: felkeltette a fogyasztó érdeklődését a takarékpénztár (terméke) iránt, vagyis azt, hogy válassza őt, teremtsen a segítségével otthont, változtasson az otthonán, hiszen a lakástakarékpénztár ad olyan szolgáltatást, ami az egyik legjobb dologhoz, az otthon teremtéshez alkalmas. Az "otthon" kiemelése lényegében ezt jelenti. Tény, hogy játszik a névvel és az "otthon" szóval, ezt tudja a fogyasztó is.

Az elvonatkoztatásnak egy újabb foka, ha a fogyasztó ezek után foglalkozna azzal, hogy az Otthon Lakástakarékpénztár más pénztárakhoz való viszonyát jelenti a "legjobb", és hogy ennek érdekében variál a közmondással és a nevével. E gondolatmenet szerint a vizsgálat tárgyát nem képező, a határozat I.részében ismertetett 4. alatti reklám a termék legolcsóbb voltára a 6. alatti reklám az Otthon Ltp. elsőségre engedne következtetni. A reklám azonban nem rejtvény, nem az a célja, hogy azt a fogyasztó részletesen elemezze - mögöttes értelmet találva benne, - üzenete az, amit az első benyomás sugallhat mindenki számára. Az adott hirdetésből pedig így nem vonható le, hogy összehasonlítást tartalmaz. A fentiekre figyelemmel a Versenytanács e vonatkozásban a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjának 2. fordulatára tekintettel az eljárást megszüntette.

"Pecsétes" reklámok
A Versenytanács álláspontja etekintetben az, hogy eljárás alá vont a 40 % hozam (30 % állami támogatás + 10 % bónusz) ígéretével termékéről valótlan tényt állított. Nem látja jelentőségét a "hozam" fogalom elemzésének, mert a reklám ezzel közérthetően arra utal, hogy a befektetett pénz ilyen mértékű hasznot hoz. Azzal tehát, hogy az eljárás alá vont ezt a 41/1997. (III.5.) Korm. sz. rendeletben foglaltaknak megfelelően alkalmazta vagy sem, a reklám tekintetében nincs jelentősége, hiszen egy magatartás nem feltétlenül versenyjogsértő, ha más jogszabályba ütközik, ugyanakkor kifogásolható lehet versenyjogilag akkor is, ha más jogszabálynak megfelel.
Ugyanez vonatkozik arra is, hogy összekapcsolta az állami támogatást az általa egy évre adott bónusszal, mert a szerződés alapján az 1996. évi CXIII. törvény 7. § (2) bekezdése szerint a lakás előtakarékoskodót megilleti a betétre jóváírt kamat, az állami támogatás , a támogatásra jóváírt kamat. Ha tehát fel akarja kelteni a fogyasztó figyelmét, hogy milyen összegre számíthat a betételhelyezés esetén, lényegében csak a mértéknek van e szempontból szerepe.

Ez a mérték azonban csupán egyetlen egy esetben és egy rövid időre volt igaz: az állami támogatás mértéke ugyanis a fenti rendelet 22. § (1) bekezdése szerint évi 36.000.-Ft-ban maximált, így tehát ez a "hozam" csak akkor igaz, ha a szerződő fél havi 10 ezer Ft-ot, vagy annál kevesebbet vállal befizetni.
Ugyanez érvényes a 10 %-os bónuszra - melynek maximuma 12 ezer forint volt - azzal az eltéréssel, hogy csupán a december 31-ig esedékes havi befizetések után járt. Akkor tehát, amikor bónusz miatt általánosságban 10 % "hozamot" tüntetett fel eljárás alá vont, az a szerződéses időszak töredékére vonatkozott, így a teljes időszakra lényegesen kevesebbet jelent, és nem hozható összefüggésbe az állami támogatással, amely mindvégig évente jár.
Tény, hogy a szerződni kívánó felet az eljárás alá vont már pontosan tájékoztatta az általános szerződési feltételekről, ennek azonban csak akkor lett volna jelentősége, ha valamilyen lényeges információt elhallgat és erről szerez utóbb a partner tudomást. A jelen esetben azonban nem arról van szó, hogy bizonyos információkat szükségszerűen nem tudott megadni a reklámon, hanem kifejezetten valótlan tényközléssel hívta fel a jövendő vásárlók érdeklődését, mely állítás a hozam mértékére, annak elérhetőségi idejére is hamis volt. Akkor, amikor a fogyasztó a szerződést meg kívánta kötni, ismereteit nem csupán kiegészíthette az üzleti feltételekkel, hanem a reklámban foglaltakkal ellentétes feltételekre kellett felhívni figyelmét, amely miatt e hirdetés a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontját sértette. Erre tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdése c) pontja értelmében megállapította e magatartás törvénybe ütközését.
A 78. § (1) bekezdése szerint eljárás alá vonttal szemben bírságot szabott ki, melynek mértékénél értékelte a reklámozásra fordított költség nagyságát, a megjelenés gyakoriságát és időtartamát. A cselekmény súlyát enyhítette, hogy a szerződési feltételekből a szerződő fél megkapta a szükséges tájékoztatást és hogy a cselekményt a versenytárs észrevételére önként abbahagyta. Ez utóbbi tényre figyelemmel eltiltásra nem látott okot, hiszen arra csak a határozathozatal idején még gyakorolt jogellenes magatartás esetén van törvényi lehetőség.

A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapulnak.

Budapest, 1999. március 3.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Kis Lászlóné