Vj-87/1998/41

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Reöthy Gyula jogtanácsos által képviselt OTP Bank Rt. (1051 Budapest, Nádor utca 16.) eljárás alá vont vállalkozással szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont visszaélt gazdasági erőfölényével, amikor az 1997. január 1. - 1998. április 15-e közötti időszakban az "Új Otthon" takarékbetét, mint lakáscélú megtakarítási forma kamatát túlzottan alacsonyan állapította meg.

Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozást, hogy fizessen meg a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557-es számú bírságbevételi számla javára 30 napon belül 10.000.000.-Ft, azaz tízmillió forint bírságot.

A határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül lehet a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtandó illetékköteles felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni.

Indoklás

I.

A 90/1987. (XII.29.) PM számú rendelet vezette be az eljárás alá vont vállalkozásnál és a takarékszövetkezeteknél megköthető "Új Otthon" elnevezésű lakáscélú megtakarítási formát. A konstrukció jellemzői szerint a betétes köteles 5 éven át havonta meghatározott összeget befizetni, az időtartam azonban meghosszabbítható.

A betétes a számlára befizetett megtakarítás után adókedvezményben részesül oly módon, hogy a számlanyitást követően a hatályos SZJA törvényben meghatározott módon és összeggel csökkentheti az adott évi személyi jövedelemadóját. A futamidő lejártakor a számla megszüntetését követő 90 napon belül a megtakarítás lakáscélú felhasználását bírsággal növelt adókedvezmény visszafizetés terhével igazolni kell.

A pénzintézet a betét után köteles kamatot fizetni, amelynek mértékét az üzletszabályzata és a betéti szerződés szerint bizonyos formaságok betartásával egyoldalúan módosíthat. Az eljárás alá vont vállalkozás az 1997. május 1. utáni időszakra a kamatváltozást a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki kamatok, az állampapírok hozama és az OTP forrásköltsége változásától tette függővé. A betétes a futamidő 4. éve előtti megszüntetés esetén a jogszabály szerint köteles a felvett adóhitelt bírsággal növelve visszafizetni, ezen túlmenően az eljárás alá vont az első és az ötödik év közötti időre a korábban meghirdetett kamatnál 1-1,5 %-kal kisebb, az első év letelte előtt megszüntetett betétre pedig csak 0,5 %-os töredék kamatot köteles fizetni. A futamidő lejárta után a lakáscélra felhasznált betét után felvett adóhitel a betétesnél maradt, ezen túlmenően a piacinál kedvezőbb kamatozású kölcsön felvételére nyílott lehetősége.

Az "Új Otthon" betétforma 1996. december 31-el megszűnt, ami azt jelentette, hogy 1997. január 1-jétől új betétszerződést a pénzintézetek nem kötöttek, az addig megkötött szerződéseket ellenben a futamidő lejártáig, vagyis hosszabbítás híján legfeljebb 2001. december 31-ig érvényesnek tekintik.

Az eljárás alá vont vállalkozás 1997. január 1. és 1998. április 1 S-e között öt részletben 19,5 %-ról 14 %-ra csökkentette az "Új Otthon" betétre fizetett évi kamat mértékét. Ezen idő alatt a jegybanki alapkamat négy ízben 23 °7o-ról 19,5 %-ra csökkent, a lakásszövetkezeteknek az azonos konstrukcióra fizetett kamatai közül a legalacsonyabbról induló Pilisvörösvár és Vidéke- és a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezet 19,5 %-ról négy lépcsőben 15,5 %-ra, a legmagasabbról induló Rónasági Takarékszövetkezet 22 %-ról két lépcsőben 17 %-ra csökkentette a kamatlábat.

A vizsgálati jelentés megállapította, hogy a lakáscélú takarékhetét szerződések piacán az eljárás alá vont piaci részesedése 1997. január 1-én csaknem elérte a 90 %-ot az országos piacon. Az erre a betétre 1997. január 1- je után folytatott kamatpolitikája - az igen meredeken zuhanó kamatlábak -, amelynek eredményeképpen a vizsgált időszak végén a legalacsonyabb piaci kamatot kínálta - megvalósította a gazdasági erőfölénnyel való jogsértést.

Az eljárás alá vont vitatta, hogy jogsértést követett volna el. Vitatta, hogy kamatpolitikájára az 1997. január 1 - 1998. április 15-e közötti periódus jellemzői adnának helyes képet. Annak elismerése mellett, hogy a jelzett időszakban a kamateltérés a pénzpiaci kamatokhoz viszonyítva jellemzően az "Új Otthon" betétesekre terhesen növekedett az 1995. február 2. - 1997. július 31-ig tartott időszakban inkább tompított volt és 1998. június 1-től augusztus 31-ig is csökkent. A betétkamatok jellemzően azonos görhét mutattak, mint a pénzpiaci kamatok. Kérte az eljárás megszüntetését.

II.

A Versenytanács az eljárás alá vont magatartása értékelésénél a piaci helyzetből indult ki.
1997. január 1-ig az OTP piaci fölénye mellett ugyan, de verseny folyt az eljárás alá vont és a főleg helyi földrajzi piacokon erős takarékszövetkezetek között a lakáscélú megtakarításokra módot kereső és adókedvezménnyel is csalogatható fogyasztók megszerzéséért. Ebben az időszakban a versengő pénzintézetek a kamatlábat jellemzően közel azonos szinten tartották és leginkább a jegybanki alapkamat mozgását mértékében is követték.
Az 1996. augusztus 1-től az 1996. év végéig az "Új Otthon" betétre fizetett kamatok 21-22,5 % között szóródtak. Az eljárás alá vont kamatlába 21,5 % volt.

A vizsgált betéttel kapcsolatos piaci helyzet azonban 1997. január 1-én megváltozott, amikor az "Új Otthon" konstrukció további jegyzése már nem volt lehetséges. Az ezt megelőző időszakban szerződő fogyasztók választhattak: továbbra is fenntartják betétjüket a szerződéskötéskor kikötött feltételek szerint, vagy megszüntetik azt.

Ha az "Új Otthon" betétet négy év futamidő előtt megszüntetik, elvesztik a lakáscélhoz kapcsolt kedvezményeket, vissza kell fizetni büntetéssel tetézve az adóhitelt, a meghirdetett kamatlábnál 1-1,5 %-kal alacsonyabb mértékű kamatot kapnak, kedvezményes kölcsönre nem tarthatnak igényt - egy év futamidő lejárta előtt pedig csak töredékkamatra számíthatnak.

Ha a fogyasztó felveszi a neki járó betétösszeget és harminc napon belül átviszi az egyik újonnan alakult lakás-takarékpénztárhöz, és feltéve, hogy ott rendkívüli betételhelyezés és jutalék ellenében történő szerződésmódosítással befogadják, megtarthatja az addig felvett adókedvezményt, (1995. CXVII. törvény 37. § (4) b) pont; 47/1997. Korm. r. 11. § (2) bekezdés), de további állami támogatást nem kap és betétjét minimum további három évig évi 3 %- os kamattal kell lekötnie.

Az "Új Otthon" lakástakarékossági betét a fentiekből kitűnően olyan különleges pénzmegtakarítás, ahol a fogyasztó jellemzően hosszú távra kötelezi el magát, s amely betét ésszerűen csak a szerződésben meghatározott célra és módon használható számottevő anyagi veszteség nélkül. A fogyasztó számára ezek a feltételek akkor is fennállnak, ha a betétjéért a pénzintézetek versengenek és akkor is, ha nem - a szerződés megkötését követően.

A szerződés megkötése után a fogyasztó máshoz való fordulása vagy lehetetlenné teszi a szerződés céljának megvalósítását, vagy számottevően terhesebbé válik számára a cél elérése.

A pénzintézet számára azonban alapvetően más a piaci helyzet, ha a meghatározott rendeltetésű betéti forma árusítása megszűnik és a meglévő állományt kell a jövőben kezelnie, különösen, ha a fogyasztót a speciális feltételek a betét kezelőjénél mintegy fogva tartják

A Versenytanács a fogyasztó fogvatartásának értékelhetően hosszú időszaka alatt vizsgálta az erőfölényes magatartást. Ez az időszak a fentiek miatt 1997. január 1-je előtt nem kezdődhetett meg, hiszen akkor a pénzintézetek versenyeztek a betétesekért. Ezt a tényt az eljárás alá vont kamatpolitikája is alátámasztja.

1997. január 1-jén a versenyhelyzet megszűnt. Az 1997. január 1. - 1998. április 15-ig terjedő időben a jegybanki alapkamat 3,5 ponttal, 15 %-kal csökkent, a lakásszövetkezetek átlagos kamatszintje 2,25 ponttal, 12 %-kal, az eljárás alá vont által az "Új Otthon" betétet időtartamban legjobban megközelítő, de jóval lazább feltételrendszerű három éves takaréklevél plusz konstrukció kamata 3 ponttal, 16 %-os mértékben csökkent, szemben a vizsgált betét kamatlábával, amely 5,5 ponttal, 28 %-kal mélyebben zárt a kezdeti állapotnál.

A Versenytanács álláspontja szerint az ilyen mértékű kamatzuhanást sem a jegybanki alapkamat csökkenő tendenciája, sem a pénzpiaci kamatok ezt követő lassú süllyedése nem indokolják.

Azt a piaci helyzetet tehát, hogy az "Új Otthon" betétet nyitó fogyasztókat 1997. január 1-jét követően az eljárás alá vont vállalkozás nem-versengő körülmények között fogva tarthatta, arra használta fel, hogy a tartósan lekötött betétre tisztességtelenül alacsony kamatot határozott meg. Ez a magatartás a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközik.
A Versenytanács a jogsértés megállapítása mellett bírságot szabott ki, amelynek összege megállapításánál figyelemmel volt a sérelmet szenvedett fogyasztók jelentős számára és arra, hogy bár a kamatcsökkenés mértéke túlzott volt, de tendenciája elfogadható.

Budapest, 1998. szeptember 15.

dr. Győrffy István sk. előadó
dr. Kállai Mária sk.
dr. Bodócsi András sk.
Kis Lászlóné