Vj-103/1998/16
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd (1124 Budapest, Vércse u. 3.) által képviselt Magyar Távközlési Részvénytársaság ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
E határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.
Indoklás
I.
A Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt) 70. § (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti eljárást indított annak vizsgálatára, hogy a Magyar Távközlési Részvénytársaság (a továbbiakban: MATÁV Rt) szabadáras (üzemeltetői, digifon-, és kezelői-) szolgáltatásainak 1998. február 1-jei nagymértékű emelésekor megsértette-e a Tpvt. 21. § a.) pontját, amely szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az üzleti kapcsolatokban tisztességtelenül eladási árakat megállapítani.
A Tpvt. 71. § (1) bekezdése alapján a vizsgálat befejezésekor készített jelentésben a vizsgáló megállapította, hogy a MATÁV Rt hat üzemeltetői-, tizenöt digifon- és nyolc kezelői szolgáltatás díját 1998. február 1-jén az 1996. évben érvényesített díjakhoz képest a két év alatt bekövetkezett általános fogyasztói áremelkedésnél (46,8 százalék) nagyobb mértékben növelte. Ezzel - álláspontja szerint - megsértette a Tpvt. 21. § a.) pontjában foglalt tilalmat, mert a díjak mértékét, illetve azok emelését alátámasztó elfogadható költségszámítást a MATÁV Rt nem tudott bemutatni.
II.
Az eljárás alá vont MATÁV Rt kérte az eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy szabad áras szolgáltatási díjait jelentős mértékben és széles körben 1995. év eleje óta először 1998. február 1-jén emelte. Ezért álláspontja szerint az 1995. évi díjakból kell kiindulni, és nem két, hanem három év fogyasztói áremelkedését (inflációját) kell figyelembe venni, ami 87,5 százalék volt.
Számításokat csatolt arra nézve, hogy az 1998. február 1-jén életbelépett díjai átlagosan 62,7 százalékkal voltak magasabbak az 1995. év elejétől érvényes díjaknál, és ezen belül csupán hat - a fogyasztók viszonylag szűk köre által igénybevett - szolgáltatás esetén hajtott végre az általános fogyasztói áremelkedésnél jelentősen nagyobb díjemelést.
Álláspontja szerint azonban ezen szolgáltatások közül négynek a díja még a költségeket sem fedezi és a további két szolgáltatás díja sem tartalmaz túlzott mértékű nyereséget (7,9 illetve 18 százalék). Ezzel összefüggésben utalt arra is a tevékenysége túlnyomó többségét jelentő hatósági áras szolgáltatások esetében - amelyek díjait a szabályozás alapján minden évben az előző infláció mértékben emelheti - lehetőséget biztosít számára a szabályozás, hogy egyes díjakat az inflációnál nagyobb mértékben emelje, ha azt más szolgáltatások inflációnál kisebb mértékű emelésével kiegyenlíti. Az ilyen differenciálást a költségek különbözősége és piacpolitikai megfontolások egyaránt indokolhatják.
A vizsgáló a MATÁV Rt által készített inflációs számítást elfogadta, arra vonatkozó álláspontját azonban, hogy a MATÁV Rt által hivatkozott költségszámítás nem alkalmas a díjak megítélésére, változatlanul fenntartotta.
III.
A MATÁV Rt a vizsgálat tárgyát képező - szabadáras - szolgáltatásai tekintetében nem vitathatóan gazdasági erőfölényes helyzetben van. Azokat ugyanis a fogyasztók kizárólag a MATÁV Rt-től szerezheti be, és még a "kényszerhelyettesítésre" is csak néhány szolgáltatás (pl. ébresztés) esetén van lehetőség.
Gazdasági erőfölényes - sőt: gyakorlatilag monopolhelyzetéből - adódóan a MATÁV Rt által érvényesített díjak más vállalkozásoknak az érintett piacon alkalmazott díjaival nem vehetők össze. Reális összehasonlítási alapul az ország más földrajzi területén működő helyi telefontársaságok díjai sem szolgálhatnak, mert e vállalkozások szintén monopol helyzetben vannak. A Versenytanács kialakult - a nemzetközi versenyjogi gyakorlattal is összhangban álló - gyakorlata szerint ilyen esetben a vizsgált szolgáltatás gazdaságilag indokolt költségei, valamint a működéshez szükséges nyereség összege jelenti azt az értéket, amellyel a vizsgált ár összevethető. Ennek alkalmazására azonban a jelen eljárásban szintén nem volt mód, mert a MATÁV Rt ugyan deklarálta, hogy "költségalapú árképzésre törekszik", olyan költségszámítást azonban amellyel a vizsgált szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségeit egyértelműen bizonyította volna, az eljárás során nem mutatott be. Csatolt számításai a díjak költségoldali megalapozására alkalmatlanok, illetve azok - legalábbis részben - nem is a díjak életbeléptetése előtt készültek. Ezt jelzi az a nyilatkozata is, hogy az "un. üzemeltetői szolgáltatások díjainak kialakítására vonatkozó indokolás és leírás kialakítása a nyári szabadságok miatt hosszabb időt vesz igénybe".
Minderre tekintettel a Versenytanács azt vizsgálta, hogy a díjak emelésének mértéke összhangban áll-e a költségek növekedésével. Ennek elvi alapját az képezi, hogy a költségek gazdaságilag indokolt növekedését meghaladó áremelés versenykörülmények között általában nem érvényesíthető, mert akkor a fogyasztók az árut (szolgáltatást) a versenytársaktól szerzik be.
Miután hasonlóan a költségekhez értelemszerűen azok növekedésére sem álltak rendekezésre tételes adatok, a Versenytanács - összhangban a vizsgálati jelentéssel - az infláció mértékével közelítette a költségek növekedését. Elfogadta ugyanakkor a MATÁV Rt azon álláspontját, hogy kiindulópontként az 1995. évi árakat kell tekinteni, mert azóta - a most vizsgált 1998. év elejei teljeskörű és nagymértékű áremelésig - csak egy-egy szolgáltatást érintően került sor kisebb árkorrekcióra.
Megállapítást nyert, hogy a vizsgált szolgáltatások díjai 1995. óta átlagosan 62,7 %-kal emelkedtek, amivel szemben a fogyasztói árak általános emelkedésével mért infláció 85,5 százalék volt, továbbá az is, hogy az átlagos díjemelésen belüli differenciálás sem tekinthető tisztességtelen célzatúnak és hatásúnak. Minderre tekintettel a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 77. § (1) bekezdés b.) pontja alapján megszüntette.
Felhívja ugyanakkor a Versenytanács a figyelmet arra, hogy a MATÁV Rt szabadáras szolgáltatásainak érdemi versenyfelügyeleti kontrolljára csak akkor lenne mód, ha a jelenleg érvényesülő árszabályozás továbbfejlesztésre kerülne oly módon, hogy a hatósági áras és a szabadáras tevékenységek költségei egyértelműen elhatárolhatóak legyenek. Ameddig erre nincs mód, addig indokolt lehet az infláció követő hatósági árszabályozást a MATÁV Rt valamennyi szolgáltatására kiterjeszteni, értelemszerűen a jelenleg szabadáras szolgáltatások "induló" díjainak a szabályozó hatóság által történő felülvizsgálatával egyidejűleg.
Budapest, 1998. november 18.
Dr. Lénárd Réka sk. előadó
Dr. Sólyom Eszter sk.
Dr. Bodócsi András sk.
Véghelyi Ágnes