Vj-13/1999/8

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Béres Zoltán ügyvéd (1085 Budapest, Gyulai Pál u. 13.) által képviselt WHIRLPOOL Magyarország Kft. (1119 Budapest, Kocsis u. 1.) kérelmezőnek a Kátai Ferenc ügyvezető igazgató által képviselt ELSZÖV-Mikro Kft. (1074 Budapest, Dob. u. 3.) kérelmezettel szemben gazdasági versenyt korlátozó megállapodás nemleges megállapítása, illetőleg mentesítés iránt benyújtott kérelmére - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy a kérelmező és kérelmezett által az 1998. január 5-én megkötött "Golden Service Megállapodás" nem minősül gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak.

A határozat felülvizsgálatát az ügyfelek a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel kérhetik.

Indoklás

I.

A Whirlpool Magyarország Kft. kérelmező Whirlpool, Ignis, Bauknecht márkájú nagyháztartási gépeket forgalmaz Magyarországon, 1998-ban 6 milliárd Ft értékben, ehhez igazodóan piaci részesedése kb. 20 %-os. Ezen termékekre a 117/1991. (IX. 10.) Korm. számú rendelet kötelező jótállást ír elő.
A forgalmazó 1998. január 5-én december 31-ig terjedő határozott idejű "Golden Service Megállapodás" elnevezésű szerződést kötött az ELSZÖV-Mikro Kft-vel (aki országos hálózattal rendelkező szerviz, piaci részesedése országosan néhány százalék, tevékenysége elsősorban Budapestre és Pest megyére koncentrálódik). Ennek bevezetőjében rögzítették, hogy a kérelmező a Whirlpool Európa Service Szolgálata által felhatalmazottan a Kft. megbízásával kívánja biztosítani az előbb említett márkájú nagyháztartási gépek kizárólagos szervízelését, javítását a garancia időszak folyamán. Ugyanez a kötelezettsége - nem kizárólagosan - a garanciaidőn túl is.
A szerződés 3. pontja lehetővé teszi annak egy évre való folyamatos meghosszabbítását. A 4. B., E., G., N. pont tartalmazza a jótállási időn belüli feladatokat, illetve azon túl a javítási és egyéb vevőszolgálati tevékenység ellátására vonatkozó kötelezettséget; ezt erősíti meg a 7. A/1., A/4. pontokban is.
A szerződés azt is tartalmazza, hogy nem kizárólagos jogot biztosít a kérelmező a márkák védjegyének, logoinak használatára.

II.

A kérelmező 1999. január 20-án érkezett beadványában

  • -

    az 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 18. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan kérte annak megállapítását, hogy a hivatkozott megállapodás nem minősül a Tpvt. 11. §-a értelmében gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak,

  • -

    vagylagosan pedig a 18. § (2) bekezdés szerint kérte a megállapodásnak a Tpvt. 17. §-a alapján történő egyedi mentesítését.

Elsődlegesen kifejtette, hogy a megállapodás nem esik tilalom alá, mert a gazdasági verseny akadályozását, korlátozását, vagy torzítását nem célozza és ilyen hatást nem fejthet ki. A megállapodás célja, hogy az említett kormányrendeletben írt kötelezettségnek a kérelmező eleget tegyen, és olyan szakszervizzel végeztesse a javítási munkát, mely által nyújtott szolgáltatás színvonalára kellő rálátással rendelkezik, biztosítva így a fogyasztók megfelelő kiszolgálását. A Tpvt-ben rögzített és nevesített tilalmak közül a 11. § (2) bekezdés c) pontját azért nem sérti, mert a fogyasztó általánosságban választási lehetőségében nincs korlátozva, csupán a jótállási kötelezettséget előíró rendelkezésekből következő érdekei érvényesítése kötött; végső soron bármely más javítócéget megkereshet. A korlátozás tehát jogszabályból fakad, amely földrajzi értelemben sem behatárolt, mert a szerviz országos hálózattal rendelkezik.
Nem sérti a 11. § (2) bekezdés d) pontját sem, mert más szervizt nem zár ki a javítási szolgáltatások ellátásából, az adott korlátot a jótállás kapcsán nem a megállapodás okozza.
Végül nem merülhet fel az f) pontban rögzített tilalom megsértése sem, mert nem akadályozza mások piacralépését. A megállapodás tárgyát képező szolgáltatáson túlmenően a Tpvt. 14. § (1) és (2) bekezdése szerint a helyettesítő árukat is figyelembe kell venni, így a versenytársak vonatkozásában a szerződés nem járhat ilyen hatással.

Arra az esetre, amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal nem osztja ezen érvelését, kérte a megállapodás mentesítését a tilalom alól, mert a 17. § (1) bekezdésének a-d) pontjában írt valamennyi feltétel fennáll. A megállapodás ugyanis azért jött létre, hogy a fogyasztók igényeit minőségileg kifogástalanul ki lehessen elégíteni, ebből következően az előnyök méltányos része a fogyasztókhoz jut. A fogyasztóknak a szakszerviz útján történő visszajelzése elősegíti a termelés hatékonyabbá és korszerűbbé tételét, egyben hozzájárul ahhoz, hogy a termék minőségi szempontból egyre kifogástalanabb legyen.
Igy tehát a szerződés gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértékben korlátozhatja csak a versenyt.
Nem lehet beszélni az áruk jelentős része tekintetében a verseny kizárásáról, hiszen valamennyi nagyháztartási gépeket forgalmazó vállalkozás hasonló szerződéssel biztosítja jogszabályban előírt kötelezettségének elvégzését.

A vizsgálati jelentés álláspontja az volt, hogy a megállapodás a Tpvt. 11. §-ban foglalt tilalom alá esik, mert a megállapodásból közvetlenül következik a fogyasztók számára a javítási lehetőségek közötti választás korlátozása: a garanciális időszakban csak az adott javítót lehet választani, azon túl pedig a márkakötődés miatt előnyben részesítik a volt garanciális javítót. A garanciális javítás termékbe épített árát a forgalmazó határozza meg, de közvetett módon, így a fizető szolgáltatások árát is.

Minthogy azonban a garanciális javítások szervezésének racionális módja az egy javítóra épített szolgáltatás szervezése, helye van a Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerinti mentesítésnek az ott írt feltételek alapján, melyek tekintetében egyetértett a kérelemben foglaltakkal. Igy az említett előnyök meghaladják a versenykorlátozásból fakadó hátrányokat, indítványozta a mentesítést.
Mivel a kérelmet jelentős késéssel terjesztették elő - a korábban nem tiltott megállapodásokra vonatkozó egy éves türelmi idő 1998. január 1-én lejárt -, indítványozta 1.000.000.- Ft bírság megállapítását.

III.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése tiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodást, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A törvény indokolása szerint célja, hogy biztosítsa a vállalkozások közötti gazdasági együttműködés szabadságát, mert az üzleti élet szereplőinek érdekein alapuló együttműködési, társulási formák elősegíthetik a termelés és értékesítés részfolyamatainak hatékony összehangolását. Tiltja azonban az olyan megállapodásokat, amelyet a vállalkozások a gazdasági verseny kényszerítő hatásainak elkerülése érdekében kötnek és melyek csak a résztvevők számára járnak előnnyel, a kívülállók részére hátrányosak; a gazdasági versenyt fékezik, korlátozzák vagy torzítják. Ebből következik, hogy nem abszolút tiltásról van szó , csak ha a megállapodás, összehangolt magatartás versenykorlátozást eredményezhet.

A kérelmező elsődleges kérelme kapcsán (Tpvt. 18. § (1) bekezdés a) pont) abban kellett állást foglalni, hogy e szerződés a 11. § által tilalmazott megállapodás vagy sem.
A kérdés megválaszolásához a magatartás piacra és a versenyre gyakorolt hatását kellett vizsgálni, - függetlenül a résztvevők céljától, amely nem feltétlenül a verseny korlátozására irányuló, - vagyis azt, hogy képes-e csökkenteni a versenyt, vagy arra negatív hatással jár-e.

Ehhez vizsgálni kell

  • a)

    az érintett piacot,

  • b)

    a megállapodás és annak tárgyát képező áru (szolgáltatás) természetét,

  • c)

    a megállapodás időtartamát.

a) A releváns piac (Tpvt. 14. § (1)-(3) bekezdés):
Földrajzi terület alatt Magyarország teljes területe értendő.
A vizsgálat tárgyát képező áru: az a szerviztevékenység, amelyet a - nem márkához kötött - nagyháztartási gépek javítására specializálódott szervizek nyújtanak.
Helyettesítő szolgáltatása: nincs.

b) A megállapodás tárgyát képező áru (szolgáltatás) eladói: a szervizek, vevői: a forgalmazók.
Ebből következően - ellentétben a vizsgálati jelentéssel - nincs szerepe a végső fogyasztó szempontjainak, mert a verseny nem fogyasztóért folyik, az nem vevő: számára nem áru a szolgáltatás, mert nem fizet érte, az ingyenes, jogszabályban biztosított jótállási igényét (javítás, árleszállítás, csere) érvényesítheti a szervizzel szemben. A versenykorlátozó hatás tehát nem úgy fogható fel, hogy más szervizekhez a fogyasztó nem fordulhat (elvileg ugyan igen, de ezzel azt kockáztatja, hogy elveszti a garanciát).
A megállapodás ilyen értelemben speciális: nem általában háztartási gépek javítására köttetett, hanem meghatározott márkájú, a jogszabály mellékletében megnevezett háztartási gépek tekintetében a kereskedőt - forgalmazót - terhelő jótállási kötelezettségek ellátásához teljesítési segéd igénybevételére; amely magába foglalja a rendelet 2. §-ából következően a Ptk-ban foglaltak szerint a javítást és - a szerződésben "vevőszolgálati"-nak nevezett tevékenységeket - a cserével kapcsolatos utalvány kiadását, stb.
Valamennyi jelentős háztartási termék gyártója ugyanezen formában biztosítja a garanciális kötelezettsége ellátását.

c) A megállapodás időtartama 1 év, amely meghosszabbítható. Ezzel a rövidséggel megakadályozható, hogy más vállalkozások elbátortalanodjanak e speciális piacra való belépéstől, beruházástól.

A fenti piacon lévő hasonló szolgáltatást nyújtó szereplők tekintetében kell elbírálni, hogy lehetséges-e a versenykorlátozó hatás. Arra nincs adat, hogy van még olyan szolgáltató, aki ugyanezen műszaki-személyi színvonalon képes ellátni a feladatot, nem lehet azonban versenyjogsértést megállapítani, ha több szolgáltató közül eggyel köt kizárólagos szerződést a forgalmazó, ezzel optimális állapotot valósítva meg. Ezt gazdasági igény hozta létre, a márkanév, jó hírnév védelme, a jótállási kötelezettség megfelelő teljesítése érdekében. Az is világos, ha nem ezt teszi a forgalmazó, nem tudja összefogni a kötelezettsége teljesítését, az alkatrészellátás megvalósítását, a cseréket, a visszahívást, annak ellenőrzését, hogy e tevékenységet a szerviz a jogszabályoknak megfelelően, a gyártó kívánalmainak megfelelően végezze, - vagyis elaprózódik.
A szolgáltatás tehát természeténél fogva szükségszerűen egy országos hálózatú szerviz tevékenységét kívánja meg - mint a jelen esetben -, ha ilyen nincs, az érintett földrajzi piacon levő különböző szervizekkel való együttműködést.

Konkrétan vizsgálva a nevesített törvényi tényállások elemeit, a következők állapíthatók meg:
A Tpvt. 11. § (2) bekezdés c) pontja tiltja a beszerzési források közötti választás korlátozását. Minthogy nem a végső fogyasztók szempontjából ítélendő meg a megállapodás, mert a már kifejtettek szerint számukra nem áru ez a szolgáltatás, így nincs jelentősége annak, ha nem választhatnak a kötelező javítás során a lehetőségek között. A jelen esetben beszerzési forrás alatt a szolgáltatók tevékenysége értendő, melyek közül a forgalmazó választhatott.
A (2) bekezdés d) pontja kartellnek minősíti a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választásra vonatkozó magatartásokat. A Versenytanács álláspontja szerint ez sem valósult meg. A szervizek oldaláról ugyanis e szolgáltatást más forgalmazónak is kínálhatják, nincsenek elzárva, hogy a versenyben részt vegyenek, más forgalmazóval más márkatermékre vállaljanak javítást. A forgalmazónak egyébként jogszabályi kötelezettsége teljesítéséhez mindenképpen teljesítési segédet kell igénybevennie, aki az ő költségére, helyette és nevében végzi a szolgáltatást. Egyébként a szolgáltatók versenye az adott forgalmazóval szemben sem zárult le, hiszen a szerződés rövid időre szólt.
A (2) bekezdés f) pontja a piacralépés akadályozását tiltja, e vonatkozásban megállapítható, hogy ilyen hatással sem jár a magatartás, hiszen új szerviznek módja van belépni, nem lefedett a piac, más oldalról is van kereslet, nem akadályozza szabad mozgásában. A megállapodás csupán egy résztevékenységet tartalmaz kizárólagosan, és még ugyanezen márkák tekintetében a jótállási időn túl nincs akadálya, hogy a szervizek versenyezzenek.
Mindezekre tekintettel a Versenytanács arra következtetésre jutott, hogy a szerződés nem járhatott versenykorlátozó hatással, így az elsődleges kérelemnek a Tpvt. 77. § (1) bekezdés a) pontja szerint helyt adott, ebből következően pedig a mentesítés kérdésével nem foglalkozott. A határozat egyéb rendelkezése a 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 1999. március 24.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Ágoston Marika