Gazdasági Versenyhivatal

Vj-147/1999/65

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Báthori és Társa Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Szemere u. 21. félemelet 2., ügyintéző Ifj. dr. Báthori György ügyvéd) által képviselt EURO-Elzett Kft. Sopron I. r., Bálint Zár Vasalat Kft. Budapest, II. r., Szinkron Kft. Pécs, III. r., V. B. H. Kft., Budapest, IV. r., Simicskó Biztonságtechnikai Kft., Budapest, V. r., Zárkirály Bt., Budapest VI. r., Zár-Vasalás 97 Rt., Budapest, VII. r., Török Nagykereskedelmi Kft., VIII. r., CHIGO Kft., Nagycenk, IX. r., SG Trade Kft., Budapest, X. r., GÉFI Kft., Győrújfalu, XI. r., T+V Kft., Miskolc, XII. r., Hanna Bahor Zárcentrum Kft., Debrecen, XIII. r., Elzett-Certa Kft., Szeged, XIV. r., Bimbó Kft., Kecskemét, XV. r., Honej Bt., Budapest, XVI. r., Ferro Kontakt Kft., Győr, XVII. r., SZ+J Bt., Nyíregyháza, XVIII. r., Ferro-Plusz Kft., Kiskőrös, XIX. r., Katófer Kft. Debrecen, XX. r., Tree-Trade Kft., Keszthely, XXI. r., Marosker Kft., Makó, XXII. r., Vas-Műszaki Nagyker, Győr, XXIII. r., Zárszaküzlet Plesovszki és Társa Kft., Budapest, XXIV. r., Radó Kft., Győr, XXV. r., Techno-Raab Kft., Győr, XXVI. r. és Vasalat Centrum Kft., Budapest XXVII. r. eljárás alá vont vállalkozások ellen versenykorlátozó összehangolt magatartás, valamint az I. r. eljárás alá vonttal szemben fogyasztómegtévesztés miatt hivatalból indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy a felek által az 1999. évre megkötött Kereskedelmi Megállapodás 13. pontjában foglalt azon rendelkezés, amely tiltja a beszerzési áron vagy az alatti termékértékesítést, valamint az I. r. és a VII-XXVII. r. eljárás alá vontak által megkötött Márkanagykereskedői Megállapodás 5. pontjának a kizárólagos beszerzésre vonatkozó rendelkezése a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást valósít meg.


A Versenytanács megtiltja a Kereskedelmi Megállapodás 13. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazását.


Ezen túlmenően az eljárást megszünteti.


Kötelezi az I. r. eljárás alá vont vállalkozást, hogy fizessen meg 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számla javára 5.000.000.- (azaz Ötmillió) Ft bírságot.


A határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozások a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő felülvizsgálati kérelmet nyújthatnak be.

Indoklás

I.

Az EURO-Elzett Kft. I. r. eljárás alá vont vállalkozás többek között épületzárakon belüli bevéső zárakat állít elő és hoz kereskedelmi forgalomba az ország egész területén. A forgalmazás szerződéses megállapodás szerint részben nagykereskedők, részben kiskereskedelmi áruházláncok közbeiktatásával történik.

Az I. r. eljárás alá vont a nagykereskedelmi megállapodások mellett törekszik olyan márkahűséget biztosító szerződések megkötésére, amelyek biztosítják, hogy partnerei a más gyártóktól származó, az I. r. eljárás alá vont által szállítottal csereszabatos terméket nem forgalmaznak.

Az 1999. évre kötött kereskedelmi megállapodások (I. típusú megállapodás) 27 nagykereskedő vonatkozásában azonos szövegezésűek, a VII-XXVII. r. eljárás alá vont vállalkozásokkal pedig egy másik, a kizárólagos beszerzést előíró márkakereskedői megállapodás (III. típusú megállapodás) született. Valamennyi, szerződési viszonyban álló nagykereskedő ezen felül kapott egy olyan, 1998. december 2-án kelt körlevelet, amely minimális viszonteladói árat javaslatként foglalta magába.

Az I. és a III. típusú megállapodást a felek egységként kezelték, amennyiben a III. típusú csak az I. típusú szerződéssel együtt tekinthető érvényesnek. A Kereskedelmi Megállapodás 13. pontja - többek között - tiltja a nagykereskedők számára az I. r. eljárás alá vont vállalkozás termékeinek beszerzési áron vagy az alatti értékesítését, amely tilalom áthágását az I. r., a szerződés szerint járó kedvezmények megvonásával, végső esetben a szerződés felbontásával torolhatja meg. A Márkanagykereskedői Megállapodás 5. pontja rendelkezik arról, hogy a szerződésben felsorolt EURO-Elzett zártermékekkel azonos funkciójú és méretezésű, tehát csereszabatos, más gyártótól származó zárakat a partner nem forgalmaz. Hasonló kikötéseket a kiskereskedelmi áruházláncokkal kötött szerződés nem tartalmaz.

Az érintett termék az épületzárakon belüli bevéső zárak, amelyeket az I. r. eljárás alá vonton kívül további, mintegy 12 magyarországi vállalkozás állít elő, s jelen vannak a földrajzi piacon - amely Magyarország területe - több külföldi gyártó termékei is. A feltárt adatok szerint a bevéső zárak piacán az I. r. eljárás alá vont mintegy 58 %-os részesedéssel rendelkezik, a kereskedelmi megállapodások érintik Budapestet és az ország 15 megyéjét, lefedik az érintett termék teljes belföldi forgalmának hozzávetőlegesen 51 %-át.

A hivatali vizsgálat annak értékelését végezte, hogy az I. típusú megállapodás 13. pontja, valamint a III. típusú megállapodás 5. pontja beleütközik-e a Tpvt. 11. § tilalmába, illetve, az eljárás alá vont vállalkozások kifogása szerint egyedi vagy csoportmentesség alá esnek-e. Ezen túlmenően vizsgálta azt a magatartást, hogy az I. r. eljárás alá vont az Olaszországban gyártott lakatnak a saját csomagolóanyagában történő forgalombahozásával a fogyasztókat megtévesztő magatartást tanúsított-e.

Az eljárás alá vont vállalkozások az eljárás megszüntetését kérték, illetve arra hivatkoztak, hogy a versenysértő megállapodás mentességet élvez a tilalom alól. Az I. r. eljárás alá vont nem vitatta, hogy a lakat forgalmazása során gondatlanul járt el, amikor azt "Made in Hungary" feliratú csomagolásban adta át partnereinek. Vitatta, hogy magatartása a fogyasztók megtévesztésére vezethetne, hiszen a lakatnak a nem takart előoldalán a "Made in Italy" felirat szembetűnően szerepel.

II.

A Versenytanácsnak a vizsgálatban feltárt adatokra, az eljárás alá vontak védekezésére tekintettel az alábbi kérdésekben kellett állást foglalnia;
- az I. típusú megállapodás 13. pontjában, valamint a III. típusú megállapodás 5. pontjában foglalt kikötés összeegyeztethető-e a Tpvt. 11. §-ának a független vállalkozások versenyellenes összehangolt magatartását tilalmazó rendelkezésével;
- a versenysértő megállapodások mentesíthetők-e a tilalom alól, illetve a III. típusú megállapodás a kizárólagos beszerzési megállapodások egyes típusait megillető csoportmentesség hatálya alá esik-e;
- az I. r. eljárás alá vont vállalkozás az általa importált lakatok belföldi forgalombahozása során alkalmazott csomagolási tevékenysége alkalmas-e a fogyasztóknak a gazdasági versenyben történő megtévesztésére.

III.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A (2) bekezdés kiemeli, hogy a tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására, a piacralépés akadályozására.

A vizsgált szerződések egymással vertikális kapcsolatban álló független vállalkozások olyan megállapodásai, amelyek teljesítése során az egyik vállalkozás - a forgalmazó - jogot szerzett arra, hogy a többi vállalkozás - a beszerzők - üzletpolitikája két olyan jelentős területén, mint a viszonteladói árak kialakítása és a beszerzési források közül való szabad választás, döntő befolyást gyakoroljon.

Általánosságban megállapítható, hogy bármely vertikális korlátozás jogellenessége nagymértékben függ attól, hogy magában foglal-e valamilyen ár- vagy árszínvonalra vonatkozó megegyezést.

A forgalmazó legális módon javasolhat a beszerzőnek viszonteladói árat, feltéve, ha az önállóan, függetlenül dönt annak figyelembevételéről vagy alkalmazásáról. Megengedett a javasolt árlista megküldése a kereskedőnek, a javasolt árlistának akár hirdetésként való közzététele vagy a termékre, az árjegyzékre való nyomtatása.

Tilos viszont és jogellenes bármilyen módon befolyásolni a forgalmazót, vagy olyan kényszerítő taktikát alkalmazni, amely biztosítja, hogy a kereskedő/forgalmazó feltétlenül kövesse a javaslatot.

A jelen esetben az érintett termék vonatkozása éles versenyhelyzetben folyik, hiszen az eljárás adatai szerint a bevéső zárak gyártása sem különleges szakértelmet, sem speciális eszközöket vagy jelentős tőkét nem igényel. A gyártók piacára való belépést - csak úgy, mint a kereskedőkére - igazából az ezen egyszerű termék hosszú időn át kialakított és megtartott hírneve, a fogyasztók hűsége a megismert és bevált termékhez, a terméknek a helyettesítő árukkal szemben már kivívott reputációja akadályozhatja.

Az eladási piacon az erős verseny miatt jelentősebb árrést az érintett termékkel és helyettesítőivel nem lehet elérni; az érintett termék és termékcsalád viszonteladása a kereskedők döntő többsége forgalmának legfeljebb 15 %-át teszi ki. Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás márkanevén forgalmazott termék magas fogyasztói reputációja miatt azonban a kereskedők nem zárkózhatnak el a termék beszerzése elől.


Mindez alátámasztja - az I. r. magas piaci részesedésére is tekintettel -, hogy noha a megállapodás megszegésére vagy a szerződés szerinti szankciók kiszabására az eddigi adatok szerint nem került sor, annak visszatartó és gúzsbakötő ereje a szabad piaci versenyre valós veszélyt hordoz. Az I. típusú megállapodás 13. pontjának a minimális viszonteladói ár rögzítésére vezető kikötése ezért beleütközik a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontja kifejezett tilalmába.


Más a helyzet a III. típusú megállapodás 5. pontja esetében, amely lényegét tekintve a kizárólagos beszerzési megállapodásnak a szelektív beszerzést előíró formája. Ebben az esetben a kizárólagos beszerzéshez képest az a különbség, hogy a viszonteladás korlátozása nem területen kívüli aktív eladás korlátozása, hanem az áru jellegéhez kapcsolódó kiválasztási követelményektől függ. A szelektív forgalmazást úgy szólván mindig a márkás végtermékek vagy végső szolgáltatások forgalmazására használják, mint a jelen esetben is.


A kizárólagos beszerzési megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 54/1997. (III. 26.) Korm. r. az I. és a VII-XXVII. r. eljárás alá vontak által kötött III. típusú megállapodás 5. pontjában foglalt, a szelektivitást jelentő kikötést együtt kezeli a kizárólagossági kitétellel, amikor a rendelet 1. § (3) bekezdés a) pontjában külön nevesíti, mint amely a csoportmentességet nem zárja ki. A vizsgált márkanévhasználati megállapodás ezért látszólag kielégíti a rendelet követelményét.


Az R. 1. § (5) bekezdése értelmében viszont a felek szerződése nem tartalmazhat - többek között - a viszonteladói árra vonatkozó versenyt sértő kötelezettséget. Arra tekintettel, hogy a III. típusú megállapodás záró pontja külön kiemeli, hogy csak az I. típusú szerződéssel együtt, annak rendelkezéseit is alkalmazva érvényes, a márkanévhasználati megállapodásra a csoportmentesség automatikusan nem érvényesíthető. A két szerződés összevetése után pedig az I. r. eljárás alá vont vállalkozásnak az érintett piacon meglévő fölénye, amely a magas fogyasztói reputációval párosul, megállapítható, hogy a vizsgált kikötés alkalmas a márkák közötti verseny olyan mértékű csökkentésére, amely alkalmas lehet a gazdasági verseny jelentős torzítására.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozások elmulasztották a szerződések mentesítés iránti bemutatását, annak ellenben nincs akadálya, hogy a versenysértő magatartás értékelésére hivatalból indult eljárás során védekezésükben mintegy kifogásként a megállapodás egyéni mentesítésre való alkalmasságára hivatkozzanak. A Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint mentesíthető a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha
- az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;
- a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;
- a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg;
- nem teszi lehetővé az érintett áru jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

A nemzetközi versenyjogi gyakorlat a viszonteladói ár kikötését az úgynevezett kőkemény (hardcore) korlátozások közé sorolja. Ide tartoznak a viszonteladási ár legkisebb szintjét meghatározó megállapodások is, ha azt a viszonteladónak a vásárlóival szemben be kell tartania. A megállapodás betartását a szállító/forgalmazó közvetlen vagy közvetett eszközökkel képes biztosítani; ilyenek azok a kikötések - mint a jelen ügyben -, amelyek például függővé teszik a kedvezmények nyújtását, sőt a kikötött ártól való eltérés esetén a szerződés felbontását is kilátásba helyezik. Ha mindezeket kombinálják olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi a forgalmazónak a deviancia azonnali vagy rövid időn belül való felderítését - mint az I. típusú megállapodás 8. pontja előírása ebben az ügyben - a szállító döntő befolyást képes gyakorolni a tőle független vállalkozások piaci tevékenységére.

Mivel az I. r. eljárás alá vont vállalkozás piaci részesedése az érintett termék vonatkozásában meghatározó, a minimális rögzített viszonteladói ár kikötésének negatív piaci hatásai, mint
- a kereskedők az adott márkát tekintve nem tudnak többé az árakban versenyezni, ami a márkán belüli árverseny teljes felszámolásához vezet,
- az ár tekintetében megnövekedett átláthatóság, valamint az árváltozásért való megnövekedett felelősség megkönnyíti a gyártók vagy a kereskedők közötti horizontális összejátszást,
- a viszonteladó számára minimum profitrátát rögzít,
- a végső fogyasztó számára a maximum engedményt meghatározza,
további versenytorzító hatásként odavezethet, hogy az adott áru árát tekintve a termelési-technológiai lánc következő fázisaira kisebb nyomás nehezedik, közvetve csökkenhet a márkák közötti verseny is.

A szelektív beszerzési rendszer, kombinálva a viszonteladói ár megkötésével, kizárja az "ár-öntudatos" viszonteladót, ami által csökken a gyártóra nehezedő nyomás az előállítás hatékonyságának megújítására és megfosztja a viszonteladót a gyártóval szembeni nyomásgyakorlás legjelentősebb piaci eszközétől.

A felsorolt negatív hatások egyértelműen kizárják a Tpvt. 17. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazását. A gazdaságilag indokolt közös célok - a végfogyasztóknak a keresett márka termékével való ellátásának biztosítása - eléréséhez pedig a III. típusú megállapodás 5. pontja előírása betartása egymagában is elegendő.

A Versenytanács ezért az I. típusú megállapodás 13. pontjának a tilalom alól történő mentesítésére irányuló védekezést alaptalannak találta, a kikötés alkalmazását megtiltotta. A Tpvt. 11. § (3) bekezdés értelmében a tilalom a szerződés megkötésétől érvényes, ezért a versenysértő kikötéstől megtisztított III. típusú megállapodás csoportmentessége ugyanezen időponttól beállt.

A Versenytanács arra tekintettel, hogy a vizsgált megállapodások kizárólag az I. r. eljárás alá vont vállalkozás számára biztosítottak más független vállalkozások fölött ellenőrzést, valamint a versenysértés súlya és időtartama, az I. r. vállalkozást a piaci részesedésével és a versenysértéssel arányos bírsággal sújtotta.

V.

Az importált lakat forgalmazásával kapcsolatban a Versenytanács egyetért a vizsgálati jelentés megállapításaival és az I. r. eljárás alá vont védekezésével egyezően megállapítja, hogy az ésszerűen fogyasztó számára az áru eredete nem lehetett kétséges. A magatartás a fogyasztók megtévesztésére nem volt alkalmas.

A Versenytanács ezért az eljárást ebben a tekintetben megszüntette.

Budapest, 2000. február 3.

dr. Györffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Ágoston Marika