Vj-17/2000/11
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr.Czibere Sándor jogtanácsos által képviselt MATÁV Részvénytársaság (1013 Budapest, Krisztina krt. 55. sz. alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azon magatartása, miszerint 1999. december 7-től 2000. február 3-ig elhallgatta IP-Tel elnevezésű szolgáltatásának nem engedélyezett voltát, továbbá az alkalmazott díjaknál alacsonyabb díjakat tett közzé, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
Ezért vele szemben 500.000.-Ft azaz Ötszázezer Ft bírságot szab ki, amelyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01-037557 számú bírságbevételi számlája javára.
E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) 1998. december 3-tól három hónapon át 2000 fogyasztó ingyenes részvételével kísérlet keretében próbálta ki IP-Tel nevű szolgáltatását, amellyel 1999. december 1-el piacra is lépett. Vele körülbelül egy időben kezdte meg a Pannon GSM és a Westel 900 hasonló jellegű szolgáltatását. A szolgáltatás közös jellemzője, hogy az Internet közbeiktatásával valósul meg a nemzetközi telefonos kapcsolat a világ számos országa és Magyarország között.
Az Rt. vezetékes telefonhálózaton, s így az egész ország területéről elérhető szolgáltatása úgy vehető igénybe, hogy az ügyfél 3000.-Ft-ért egy kártyát vásárol, amelynek azonosító számát közölnie kell egy általa felhívott telefonszámon, s ezt követően az Rt. létrehozza a nemzetközi kapcsolatot.
Ezentúl az Rt. a hívás időtartamát nyilvántartja, ellenértékét a 3000.-Ft-os kártyaösszegből levonja.
Az Rt. e szolgáltatását kb. piacra lépésétől kezdve népszerűsítette: az un. MATÁV pontokon a kártyához csomagolt, valamint különálló szórólapokon, továbbá az Interneten december 7-től ismertetők elhelyezése útján és 2000. január 1-től a hónap folyamán a több mint 2 millió előfizetőjének megküldött számlához csatolt Hírlevelében. A három fajta közlés egyöntetűen tartalmazta, hogy az Rt. 1999. december 1-én újra elindította Internet-alapú szolgáltatását, amelynek segítségével az Rt. díjaihoz képest akár 20-50 %-kal olcsóbban lehet külföldre telefonálni.
A közzétett díjszabás országkategóriánként különböző bruttó percdíjat tüntetett fel. A versenytársak árváltoztatásait azonban az Rt. is követte; az értékelt három hónap alatt a gyakorlatban eltért a közzétett díjaktól részben a fogyasztók előnyére, mert alacsonyabb díjat számított, de részben a fogyasztók hátrányára is, mert az USA, Kanada viszonylatban 1999. december 1. és 2000. február 4-e között a közzétett 77.-Ft/percdíjhoz képest 83.-Ft/percdíjat igényelt.
Az Rt. február 4-én az árkülönbözet kártyánkénti jóváírása iránt intézkedett. A jóváírás összege nem jelentős, ahogy az Rt. kártyaértékesítése a fentebbi időszakban és azóta sem, illetve az eladott kártyák havi hívásforgalma sem számottevő.
Az egyes távközlési szolgáltatásokra vonatkozó 48/1997. (III. 14.) Korm. rend. értelmében csak a Budapesti Hírközlési Felügyelet (HIF) hatósági nyilatkozatának birtokában nyújtható az adott szolgáltatás, így az Rt. 1999. december 1-én jogellenesen, engedély hiányában lépett piacra.
Az Rt. a nyilatkozat iránt 1999. november 30-án kelt és a HIF-hez december 2-én érkezett bejelentésével folyamodott, amelyben jelezte, hogy a szolgáltatást december 1-től december 31-ig fogyasztói költségtérítéssel, kísérleti üzemben nyújtja.
Az Rt. várakozásával ellentétben nem haladéktalanul, hanem csupán 2000. február 3-a kelettel kapta meg a hatósági nyilatkozatot.
Az Rt. az eltelt három hónap alatt, bár a fentebbi széles körű tájékoztatást folytatta, elmulasztotta közölni, hogy kínált szolgáltatása nem engedélyezett.
A Gazdasági Versenyhivatal fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása címén azért indított az Rt. ellen eljárást, figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint, mert a szolgáltatási engedély hiányának elhallgatása, valamint a közzétett árak többfélesége versenyjogsértést valószínűsített.
A készült vizsgálati jelentés jogsértés megállapítását és a Versenytanács által kiszabott mértékű bírsághoz képest jelentős mértékű bírság összeget indítványozott.
Az Rt. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte jogsértés, illetve adott szolgáltatásának elenyésző piaci jelentősége miatt. Előadta, hogy a korábbi kísérleti időszakot kívánta ismételni a december 1-től számított egy hónapon át, s ezért fogalmazott úgy, hogy szolgáltatását újraindítja.
Kifogásolta, hogy a vizsgálat nem vette figyelembe meghiúsult várakozását, miszerint a bejelentés megtételéhez képest haladéktalanul meg fogja kapni a hatósági nyilatkozatot. Ezen túl 1999. december 14-én a HIF hiánypótlási felhívásának maradéktalanul eleget tett, így azt remélte, hogy 2000. január elején a hatósági döntést meghozzák.
Elismerte a közölttől eltérő tarifaalkalmazását, de azt legfeljebb a fogyasztókra hátrányos részében tartotta jogsértőnek, amelyet jóvátett, és egyébként is az okozott kár csekély összegű. Az IP-Tel szolgáltatásra vonatkozó számadatait üzleti titokként kérte kezelni.
A Versenytanács az Rt. védekezését nem tudta elfogadni.
A Gazdasági Versenyhivatalra nem tartozik annak a kérdése, hogy az Rt. miképpen tett eleget a hatályos jogi szabályozás előírásának, mennyiben bízhatott a haladéktalan hatósági ügyintézésben vagy az miért húzódott három hónapig. Ugyanis az Rt. ezen belügye csak annyiban értékelhető, hogy a piacon fogyasztó megtévesztésre alkalmas objektív magatartásként megjelent az a tény, hogy 1999. december 1-én az Rt. úgy lépett speciális szolgáltatásával piacra, hogy arra engedélye nem volt, azzal még további három hónapig sem rendelkezett, miközben kezdettől fogva széles körű tájékoztatása e körülményre nem terjedt ki.
A Versenytanács nem önmagában az engedély hiányában folytatott tevékenységet rója az Rt. terhére, hiszen az a fentebbek szerint hatáskörébe nem vonható, hanem azt, hogy ha már részletes tájékoztatást adott új szolgáltatásáról, akkor annak nélkülözhetetlen eleme az olyan lényeges körülmény ismertetése, mint az engedély megléte vagy hiánya. Az Rt. magatartását súlyosbítja, hogy nemcsak a szolgáltatás nyújtásához mellőzhetetlen engedély hiányát titkolta el a piacon, amely engedélyhiány eleve megkérdőjelezi a tevékenység folytathatóságát, hanem azt létező, sőt újrainduló szolgáltatásként jellemezte, miközben az korábban kísérlet volt.
Az Rt. ekként kifogásolt egyik magatartása a Tpvt. 8. § (2) bekezdés b) pontjába ütközik, de hasonlóan jogsértő (Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja), hogy a fogyasztók hátrányára a közzétett percdíjaktól különböző percdíjat alkalmazott, mert az áru áráról valótlan tájékoztatást adott.
A kétféle jogsértés megállapításán túl, (Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pont) a Versenytanács mellőzte a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatásának megtiltását, mert a jogsértő magatartás befejeződött a hatósági nyilatkozat meghozatalával. A bírság összegét (Tpvt. 78. §) jelképes összegben szabta ki (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont), mert a kifogásolt magatartás a fogyasztóknak kárt nem okozott, azt az Rt. utóbb jóvátette, és a versenytársakkal szemben szerzett előny sem lehetett számottevő az Rt. e speciális szolgáltatásának piaci jelentéktelensége miatt.
A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja az Rt. számára.
Budapest, 2000. május 4.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Kis Lászlóné