Gazdasági Versenyhivatal

Vj-21/2000/31

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Andrássy u. 102. ügyintéző: dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, mint helyettes) által képviseltMatáv Rt.(1122 Budapest, Krisztina krt. 6-8.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azzal, hogy az Internet Protokoll alapú hálózaton történő nemzetközi beszéd- (fax) átvitelt, (iVoIP) kizárólag a koncessziós szolgáltatóknak nyújtja, jogsértést valósított meg.


A magatartás folytatását a határozat kézhezvételét követő 60 napon belül megtiltja.
Vele szemben 5.000.000.-Ft (Ötmillió) bírságot szab ki, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára megfizetni.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.
A keresetnek a határozat végrehajtására - a meghatározott cselekmény végrehajtásáról rendelkező rész kivételével - halasztó hatálya van.

Indoklás

I.

A közcélú távbeszélő (vezetékes) kapcsolt vonali, illetőleg közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatáson felül a piacon jelen van az internetre alapuló telefonszolgáltatás, amelynek egyik formája az internet telefon (egyik felhasználótól a másikig juttatja el a hangot); ilyen szolgáltatást számos vállalkozás biztosít. Másik formája az interneten történő adattovábbítás módszerének felhasználásával juttatja el a jelet az egyik végponttól a másikig úgy, hogy nincs folyamatos kapcsolat a két végpont közt. A jelet csomagokra bontja és így továbbítja a végpont felé, de minden esetben az internet-hálózatot is felhasználja. Jellemzője a vezetékessel szemben, hogy ugyan rosszabb minőségű - a kötelező minőségrontás miatt -, de olcsóbb és elsősorban nemzetközi szolgáltatást nyújt.

Ez utóbbi szolgáltatás nagykereskedelmi jellegű nemzetközi tranzitálásra szolgál, amelynek folyamata az alábbi:

A "kiskereskedő"-k közül
- a mobil szolgáltatók országos hálózattal rendelkeznek, a jeltovábbítás számukra megoldott;
- LTO-k helyi szolgáltatók, egyes központjaik nincsenek közvetlenül összekapcsolva, elérésük nehézkes;
- az új alternatív szolgáltatók esetében nincs végfogyasztót elérő saját hálózat, azt közcélú hálózaton érik el.
A "kiskereskedők" a jelet vagy képesek átalakítani IP alapúra, vagy továbbadják és a "nagykereskedő" alakítja át. Ahhoz, hogy a kapcsolat két végpont között létrejöjjön, a "nagykereskedő" a jelet átalakítja, (router-rel, illetőleg ilyet telepíthet a társszolgáltatónál is és azt veszi át,) majd csomagokra bontva továbbítja az országhatárig, onnan pedig a külföldi partnernek. Az országhatáron keresztül
- vagy kiépített közművezetéken (ezzel rendelkezik a MATÁV, MÁV, MOL, MVM, GYESEV stb.)
- vagy műholdon lehet továbbítani a jelet (pl. Antenna Hungária, Bankomat).

Ilyen "nagykereskedői" szolgáltatást végez a
MATÁV (Westel 900-nak)
a Pantel Rt. (pl. Pannon GSM-nek)
Cable & Wireless (Westel 900-nak)
Novacom (Vodafone-nak)
Vivendi (három helyi koncessziós társaságnak).

"Nagykereskedelmi" szolgáltatással a Pantel Rt. lépett először piacra 1999. tavaszán a PanTalk szolgáltatással, amelyet a társszolgáltatóknak nyújt, míg a PanFon szolgáltatással a koncessziós szolgáltatón keresztül érheti el a végfogyasztó a Pantel szolgáltatását. Minden településen van primer központja, az LTO központokkal közvetlen kapcsolata nincs. A határtól béreli a vonalat.

II.

Az eljárás alá vont vállalkozás 1999. december 2-án bejelentette a Budapesti Hírközlési Felügyeletnél a nemzetközi beszéd- és/vagy fax- átvitel Internet Protokoll (IP) alapú hálózaton történő, nem közcélú távközlési szolgáltatás beindítását a társszolgáltatók számára (iVoIP). Eszerint a szolgáltatást azon társszolgáltatók részére kívánja biztosítani, akik magyarországi ügyfeleik részére IP alapú nemzetközi beszéd- és/vagy fax- átviteli szolgáltatást kívánnak nyújtani és rendelkeznek a HIF illetékes területi szerve e szolgáltatás bevezetésének tudomásulvételéről szóló nyilatkozatával, valamint a Hírközlési Főfelügyelet határozatával.
A szolgáltatás blokkvázlata az alábbi volt:

A társszolgáltató primer központjának vagy MSC-jének secunder oldalán történik meg a jeladás, a PSTN/IP átalakítás előtt (A) vagy azt követően (B). Az átalakított jel routereken és IP összeköttetéseken keresztül jut a közreműködő szerződött külföldi szolgáltatókhoz, akik jeltovábbítást végeznek. A társszolgáltató saját előfizetője egy speciális szám tárcsázása után IP alapú szolgáltatás révén éri el a beszédkapcsolatot a külföldi előfizetővel. A rendszerben eljárás alá vont IP alapon beszéd és/vagy faxátvitelt valósít meg oly módon, hogy a társszolgáltatótól érkező nemzetközi hívásokat a fenti A vagy B formátumba átveszi, majd az adatcsomagot a router IP összeköttetéseken keresztül a külföldi szolgáltatók felé irányítja.
Hiánypótlás után a bejelentést azzal egészítette ki, hogy az nem közcélú távközlési szolgáltatás, mert jellemzően azonos igénybevevői csoport számára nyújtja.
A Hírközlési Felügyelet tudomásul vette, hogy a bejelentett szolgáltatásnál jellemzően azonos csoportként a koncessziós szerződéssel rendelkező távközlési szervek lettek nevesítve, és a közösen végzett üzleti tevékenységnek illetve az igénybevétel módjának azt tekintendő, hogy ezen szolgáltatók magyarországi ügyfeleik részére IP alapú szolgáltatást nyújtanak, de aggályosnak tartotta, hogy eljárás alá vont különbséget tesz a VOIP szolgáltatók és azon társaságok között, akik engedély alapján működnek; álláspontja szerint ez sértheti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) rendelkezéseit.
A rendszert a MATÁV telepíti a társszolgáltatóknál és ő üzemelteti.

III.

A Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy eljárás alá vont vállalkozás megsértette-e a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát, amelyet a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozásról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 21. §-a tilt.
A vizsgálati jelentés az eljárás alá vontgazdasági erőfölényéta Tpvt. 22. § (1) és (3) bekezdésében foglalt ismérvek szerint fennállónak látta. Az érintett piaccal kapcsolatosan kifejtette, hogy árunak a nemzetközi IP alapú jeltovábbítás - mint nagykereskedelmi tevékenység - tekintendő, amelynek nincs helyettesítője;
- keresleti oldalról ugyan helyettesíti korlátozottan a nemzetközi közcélú távbeszélő szolgáltatás, - amelynél az IP alapú szolgáltatás a kötelező minőségrontás miatt rosszabb -; kínálati oldalon azonban 2002. január 1-ig a nemzetközi közcélú távbeszélő szolgáltatást kizárólagosan a MATÁV nyújthatja.
A piacralépési korlátok magasak:
- a kiskereskedőkkel való kapcsolat kiépítése (LTO-k elérése) az eljárás alá vonton kívül másnak nehézkes,
- a határon keresztül való átjutás a meglévő közműveken keresztül történhet, amellyel csak az eljárás alá vont és egyes közszolgáltatók rendelkeznek;
- nagy ügyfélkör kell ahhoz, hogy a külföldi partner a nagyobb forgalomhoz képest alacsonyabb fajlagos árat tudjon biztosítani.
Az eljárás alá vont mindhárom feltétellel rendelkezik, így a társszolgáltatói ügyfélkör megszerzése számára könnyebb, nemzetközi partnereinél alacsonyabb árat képes elérni, ezért automatikus előnyre tesz szert "nagykereskedő" versenytársaival szemben. Ebből következően hasonló szolgáltatást csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet elérni.

A vizsgálói jelentésvisszaélésnekminősítette azt a magatartást, hogy eljárás alá vont csak olyan társszolgáltatók részére kívánja nyújtani a szolgáltatást, akik a koncessziós szerződéseik révén korábban is rajta keresztül szolgáltattak. Ennek azért van jelentősége, mert a kizárólagosság megszűnését követően a VoIP és a kapcsolt vonali továbbítás közötti különbség jelentősége megszűnik, és addigra a potenciális versenytársak számára hátrányos piaci helyzetet teremt.
Fentiekre figyelemmel indítványozta a jogsértés megállapítását (21. § i.) és j.) pontja,) a magatartástól való eltiltást és 30 millió Ft bírság kiszabását.

Eljárás alá vont védekezése az eljárás megszüntetésére irányult. Azerőfölénnyelkapcsolatban álláspontja a következő volt:
Érintett piacnak - szemben a vizsgálati jelentéssel - a nemzetközi beszédátviteli szolgáltatások magyarországi piacát tekintette, ideértve az IP alapú és a kapcsolt vonali távbeszélő szolgáltatásokat is.
- Minthogy pedig a VoIP szolgáltatást más áru ésszerűen helyettesítheti, nincs gazdasági erőfölényben a 22. § (1) bekezdés a) pontja szerint.
- Vitatta azt is, hogy a 22. §-ban írt egyéb feltételek fennállnának, hiszen számos más VoIP szolgáltató működik a piacon, a külföldre történő kapcsolatot nem túl magas áron el lehet érni; így kisebb szolgáltatók is képesek piacra lépni.
Nem tanúsítottvisszaélésszerűmagatartást sem:
- A vizsgálat végső eredménye nem tartalmazza, hogy túlzottan alacsony árak alkalmazásával a Tpvt. 21. § h) pontját sértené. Nem valósult meg ugyanis az a feltétel, hogy az ár nem fedezi az önköltséget, a viszonylag alacsony ár az eljárás alá vont "semleges piacralépési előnyeiből" adódik, amelyek minden piacralépőt terhelnek, ezért nem tehető felelőssé.
- A vizsgálati jelentés ugyancsak nem tartotta fenn végkövetkeztetésében a 21. § g) pontja szerinti jogsértést, amely az üzletfelek indokolatlan megkülönböztetését tiltja: az eljárás alá vont ajánlatai valamennyi partnerének azonosak.
- A 21. § c) pontja tekintetében a szerződéskötéstől való elzárkózás indokait illetően a következőt fejtette ki:
1.) Jogi indok: az eljárás alá vont vállalkozás a Pantel Rt. piacralépését követően lehető leggyorsabban szükségesnek látta az ugyanilyen szolgáltatás megkezdését, ezért az az 1992. évi LXXII. törvény 3. § (1) bekezdésében megjelölt távközlési szolgáltatóknak nyújtott, azaz nem közcélú szolgáltatásként jelentette be a Budapesti Hírközlési Felügyeletnek; így csak ennek nyújtására volt jogosult, a jellemzően azonos igénybevevői csoport számára. Ha nem a koncessziós körnek nyújtandó szolgáltatásként jelenti be, úgy egyidejűleg nem kezdhette volna meg, hanem kb. 30 nap után.

2.) Műszaki indok: a hozzáférési és kapcsolástechnikai infrastruktúrával rendelkező távközlési szolgáltatóknak nyújtandó szolgáltatásra készült fel, mert erre volt igény. Ezeknek előfizetői központja és helyi hálózata van, és tőlük beszédhangot vesz át átalakításra és továbbításra. Más vállalkozások beszédhangot nem tudnak továbbítani, és számukra nem kíván csak jeltovábbítást végezni; erre díjat sem kalkulált.

3.) Azok a piaci szereplők, akik "kis- és nagykereskedelmi" tevékenységet is nyújtanak (Pantel Rt, Cable & Wireless, Novacom) maguk is rendelkeznek nemzetközi összeköttetéssel akár saját, akár bérelt vonalon keresztül, amely köré szerveződő infrastruktúra, marketing, reklám stb. drága.
Nyilvánvalóan kedvezőbb lenne a "nagykereskedők" számára, ha a beruházási igény csökkenne az eljárás alá vont berendezéseinek igénybevételével, azonban utóbbi nem kötelezhető arra, hogy saját beruházást vállalni nem kívánó versenytársától átvállalja a berendezések beszerzéséből és elavulásból származó költségeket, mintegy megosztva velük a hatékonyságból származó előnyeit.
- A 21. § i) és j) pontjával kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzet teremtése csupán a létező versenytársakra vonatkozik - így az előbbi három felsorolt vállalkozásra -, akik számára azért sem teremtett ilyen helyzetet, mert az akár vele szerződést kötött, vagy éppen szerződést nem kötő szolgáltató számára nem kizárt, hogy tőlük is ugyanilyen szolgáltatást vegyen. Megismételte, hogy arra viszont nem kényszeríthető, hogy adottságaiból származó előnyét versenytársaival megossza, ezzel saját magának forgalomcsökkenést okozzon.
- A 21. § i) pontjában megjelölt, a piacralépés "más módon" történő akadályozás, ugyancsak nem valósult meg, hiszen nincs olyan tényállás, ami azt igazolná, hogy a potenciális versenytársakat akadályozta volna. Utalt arra, hogy nagyon sok módja van az átkonvertált adatok továbbítására, nem csupán rajta keresztül.

IV.

A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélést, így nevesítetten a c) pontban az üzleti kapcsolattól való indokolatlan elzárkózást, az i) pontban a piacra lépés - túlzottan alacsony árak alkalmazásán felül más módon - indokolatlan akadályozását, illetőleg a j) pont szerint a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzet teremtését. Ezért a jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy az érintett piacon az eljárás alá vont gazdasági erőfölénye megállapítható-e és tanúsított-e visszaélésszerű magatartást.

a.) A Tpvt. 22. § (1) bekezdése határozza meg agazdasági erőfölényjellemzőit, így az a) pontban ilyennek minősíti, ha az árut ésszerűen helyettesítő árut nem vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni; illetőleg a (2) bekezdés szerint az is gazdasági erőfölényben van, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy a piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kell lennie a versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

Azérintett piactekintetében meg kell határozni a megállapodás tárgyát alkotó árut és földrajzi területet. (14. § (1) bekezdés).
A jelen ügyben érintettföldrajzi piacMagyarország teljes területe, ahonnan a nemzetközi hívások tranzitálása megtörténik,áru(szolgáltatás) pedig a nemzetközi telefonösszeköttetés biztosítása a társszolgáltatóknak - "kiskereskedőknek" - (átalakítás és/vagy továbbítás), azaz "nagykereskedelmi" jellegű szolgáltatás. Megjegyzi, hogy a "nagykereskedelem" itt tágabban értelmezendő, mert a szolgáltatás nem áru továbbadása, hanem ténylegesen a vállalkozás/megbízás jellemzőit viseli.
A 14. § (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni, melynek során a felhasználási célra, árra, minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.

A Versenytanács álláspontja, hogy ezen a "nagykereskedelmi" szolgáltatást ésszerűen helyettesítő más áru (szolgáltatás) nincs.
Nem osztja az eljárás alá vont védekezését, miszerint a kapcsolt vonali távbeszélő szolgáltatás és a vizsgált szolgáltatás között teljes helyettesíthetőség áll fenn, ugyanis
- az előbbit nem "kiskereskedő", hanem bárki (végfogyasztó) részére nyújtja;
- ebből következően a szolgáltatásnak más a rendeltetése (közvetítés), nem a közvetlen telefon összeköttetés, hangátvitel biztosítása;
- a műszaki jellemzői mások, (nem távbeszélő, hanem adatszolgáltatás). Ebből következően ezt helyettesítő áru valójában csupán a más "nagykereskedő" által nyújtott ugyanilyen szolgáltatás, amelyet a beszerzett adatok szerint más is nyújt. Így az erőfölény a Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem igazolt azért sem, mert az újonnan piacra lépők árai nem ismertek, illetőleg egymástól függően alakulnak.

Megállapíthatónak találta azonban a Versenytanács a 22. § (2) bekezdése szerint az erőfölényt, amely szerint ilyennek tekintendő, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásánál érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.
Tény az, hogy az eljárás alá vont új piacralépő, ebből a speciális helyzetből kiindulva pedig azt kell elbírálni, van-e elég piaci ereje elérni azt, hogy "kiskereskedő"-ként elsősorban a koncessziósok lépjenek be erre a piacra, illetőleg mások lehetőleg ezt ne tegyék meg:

A Versenytanács álláspontja szerint eljárás alá vont hosszú távon ezt képes elérni, illetőleg azt is, hogy bárki e folyamatot megakadályozza, mert
- országos kiépítettségű, az LTO-k központjai szerinti településen átfutó hálózata,
- országhatáron túl vezető távközlési hálózata van,
- ezért jelenleg ügyfelek 70 %-a vele áll kapcsolatban, nagy létszámú ügyfelet tud szerezni saját hálózatából erre a szolgáltatásra,
- ez a nagy forgalom biztosítja, hogy a külföldi partner fajlagosan alacsonyabb díjat állapítson meg.
Ebből következően hosszabb távon olyan árakat tud kínálni, amely versenytársainál jelentősen alacsonyabb, vagyis az a piaci ereje, amely a közcélú távbeszélő szolgáltatás területén van, e piacra átvetítve alkalmas arra, hogy azt a stratégiát megvalósítsa, miszerint korlátozza, hogy rajta keresztül kik léphessenek a iVoIP piacra.

Összefoglalva:eljárás alá vont gazdasági erőfölényes helyzete az érintett piacon megállapítható a Tpvt. 22. § (2) bekezdése szerint, ami azt jelenti, hogy piaci magatartása meghatározásakor, feltételei kialakítása során érdemben nem kell tekintettel lenni - elsősorban - versenytársainak és a "kiskereskedők" vele kapcsolatos piaci magatartására.

b.) A gazdasági erőfölénnyel valóvisszaéléstekintetében Versenytanács azt vizsgálta, hogy megvalósult-e az azzal, hogy nem közcélú szolgáltatásként nyújtja a nemzetközi hívások tranzitálását.
Elöljáróban a Versenytanács utal arra, hogy a távközlésről szóló, módosított 1992. évi LXXXII. törvény 3. § (1)-(3) bekezdése határozza meg közcélú távbeszélő szolgáltatást, illetőleg a nem közcélú szolgáltatást a (4) bekezdés, amely között a különbség az, hogy az egyikhez koncessziós szerződés vagy hatósági szolgáltatási engedély kell, míg a nem közcélú szolgáltatáshoz csupán bejelentési kötelezettség kapcsolódik.
A 20. § (2) bekezdése szerint egyébként a koncessziós szerződés alapján működő távközlési szervezetnek a közcélú távközlési szolgáltatáshoz (kábeles műsorelosztási szolgáltatás kivételével) sem kell szolgáltatási engedélyt kérnie.

A törvény mellékletének 10. pontja tartalmazza a közcélú és nem közcélú távközlési szolgáltatás különbségét illetőleg jellemzőit. A közcélú távközlési szolgáltatás díj ellenében végzett jelátvitelt vagy hozzáférést biztosító távközlési tevékenység, amelyet a szolgáltató a törvény 3. § (1) és (2) bekezdése szerint jogosult nyújtani, szerződéskötési kötelezettség mellett a nyilvánosan meghirdetett vállalkozási feltételek vagy üzletszabályzat szerint. Ezzel szemben nem közcélú az a távközlési tevékenység, amelyet a szolgáltató bejelentés alapján meghatározott minőségi és szolgáltatási feltételek mellett, jellemzően azonos igénybevevői csoport számára nyújt. A törvény indokolása a nem koncessziós körbe tartozó tevékenységként a nem közcélú távközlési hálózat hasznosítását, nem közcélú kapcsolt adatátviteli szolgáltatást nevezi meg többek között és utal arra, hogy nem sorolja fel a szabadon végezhető egyéb távközlési szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a tevékenységek differenciálódása és fejlődése elé ne állítson akadályokat.

A jogszabály tehát lehetőséget ad arra, hogy egy szolgáltatás ne legyen közcélú, ez - a Hírközlési Felügyelet álláspontja szerint - a szolgáltató elhatározására van bízva (19/c. melléklet).

A VoIP szolgáltatásnem minősül távbeszélőszolgáltatásnak, hanemadathálózatiszolgáltatásnak. Számos szolgáltató van a piacon, közülük 15 - beleértve az eljárás alá vontat is - országos, (ezen belül is a két GSM 900 szolgáltató és az eljárás alá vont koncessziós). Ezt a szolgáltatást az eljárás alá
vont kártyás rendszerben mindenkinek nyújtja. A nemzetközi tranzitálás piacára való belépés is teljesen szabad, engedélyhez, vagy bejelentéshez kötött, melyet a HIF 1999. júniusi tájékoztatója szabályoz.

Minthogy egy koncessziós vállalkozás részéről csupán bejelentéshez kötött a szolgáltatás megkezdése úgy, hogy a HIF arra érdemben választ nem adhat, (csupán tudomásul veheti,) a versenyjog feladata az, hogy megítélje, hogy ez a választás (közcélú, nem közcélú; utóbbi esetben a zárt kör meghatározásának ismérvei)indokolt vagy sem;vagyis más jogszabályi rendezés hiányában csak a versenyjogilag bírálható felül, hogy indokolt, vagy indokolatlan az, ahogy meghatározta a kört, akinek e szolgáltatást nyújtani kívánja. Ez nem azt jelenti, hogy azt bírálja felül a Versenytanács, hogy közcélú-e a szolgáltatás vagy sem, (vagyis, hogy mindenkivel szerződéskötési kötelezettsége van, vagy sem), hanem az az indokrendszer, amit felhozott az igénybevevői kör szűkítése tekintetében, versenyjogilag elfogadható-e.

Etekintetben a 21. § nevesített esetei közül megítélése szerint az i) és j) pontban foglalt törvényi tényállás, - amely a versenytárs számára hátrányos piaci helyzet teremtését, vagy piacralépés más módon történő akadályozását foglalja magába - jelen esetben ténylegesen a c) ponton keresztül valósul meg, amely tiltja az üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózást. E tényállás alá esik az a magatartás, amikor egy konkrét szerződési ajánlatról való elzárkózás történik, de az is, ha az elzárkózás nem eseti, hanem egy csoportot szorít ki az ajánlattevő a szerződéses partnerei közül, vagyis meghatározott piaci célok érdekében felosztja a potenciális vevőit olyanokra, akikkel hajlandó megállapodni és olyanokra, akikkel nem.
Ennek eredménye a 21. § i) és j) pontja szerinti törvényi tényállásban írtak bekövetkezése, a piacralépés korlátozása.

Ezért a Versenytanács csak azt vizsgálta, hogy eljárás alá vont elzárkózása a szerződéskötéstől milyen indokból történt.
Az ezzel kapcsolatosan felhozott védekezésre az alábbiakban reagál:
1.) A jogi indok eljárás alá vont részéről (miszerint ezt jelentette be) azért nem fogadható el, mert a jogszabály szerint koncessziós vállalkozásnak nincs szüksége engedélyre; ha a Westel 900-nak nyújtandó szolgáltatás megkezdése ennyire sürgős volt, egyéb tárgyú párhuzamos bejelentésnek nem volt akadálya.

2.) Műszaki indokként eljárás alá vont nem hozott fel érdemi, elfogadható indokot. Tény, hogy a koncessziósokkal kiépített kapcsolata van, de semmilyen akadálya nincs annak, hogy a jelek átvételét mástól is befogadja, hiszen eljárás alá vontat mindenki eléri; ezt a HIF-hez benyújtott bejelentés, mint alternatívát tartalmazza.
Amennyiben azt kötötte volna ki, hogy az őt fizikailag, műszakilag el nem érő vállalkozásoknak nem szolgáltat, úgy lenne a (beruházási többlet miatt) elfogadható indoka; de ilyen esetben konkrétan is el lehetne zárkózni egy-egy ügyletről, nem lenne szükség általános megkülönböztetésre. Előre feltételezni azt, hogy egy szolgáltató nem képes vele kapcsolatot teremteni, alappal nem lehet, hiszen az elérést bárki saját beruházással biztosíthatja.

3.) A Versenytanács álláspontja szerint egy indoka fogadható el az eljárás alá vontnak, miszerint az un. "semleges" piacralépési korlátok tekintetében, - amely minden olyan piacralépőt terhelnek, akik tartósan ott kívánnak maradni, - nem értékelhető az eljárás alá vont részéről a versenytársak számára állított piacralépési korlátként az, hogy az eljárás alá vont saját beruházása és hálózata folytán képes ezt a szolgáltatást nyújtani és kijuttatni az országból; ezt nem köteles megosztani versenytársaival.
A jelen esetben azonban nem is arról van szó, hogy a "nagykereskedő" versenytárs számára kellene biztosítani azt, hogy beiktatott, közvetítő kereskedést folytasson (ilyen esetben alappal zárkózhat el a konkrét szerződéskötéstől), hanem a "kiskereskedőkkel" való szerződéskötésről.
Ennek pedig gyakorlatilag valóban semmilyen elfogadhatóindoka nem volt,amiért a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megállapította a magatartás törvénybe ütközését, az e) pont szerint pedig megtiltotta e magatartás további folytatását.
Ezalatt nem az értendő, hogy szerződéskötési kötelezettsége lenne bárkivel is, - ilyen kötelezésre a Tpvt. nem is ad lehetőséget, - azonban a koncessziós szolgáltatókon felül jelentkező "kiskereskedő" társszolgáltatókkal csak indokolt esetben zárkózhat el az üzletkötéstől.
Így meg kell teremtenie a jogi feltételeit annak - bejelentése módosításával -, hogy akinek képes műszakilag szolgáltatni, és akivel szemben konkrétan megfogalmazható, üzletileg megalapozott elzárkózási indoka nincs, annak szolgáltathasson. Erre figyelemmel biztosította a Versenytanács a hosszabb határidőt.

A 78. § (1) bekezdés szerint bírságot szabott ki, amelyet a (2) bekezdésre figyelemmel az eset összes körülményeire, különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre határozott meg.
Figyelemmel volt arra, hogy mivel a kapcsolt vonali szolgáltatástól vonta el a forgalmat, jelentős többletbevétele rövid távon nyilván nem is lehetett az elzárkózásból, sőt azzal, hogy bizonyos szolgáltatókat kizárt, saját forgalmát nem növelte. Javára értékelte, hogy valóban gyorsan kellett reagálnia versenytársa piacra lépésére, ezért hozta meg ezt a döntést. Magatartásának még nincs jelentős káros hatása a piacra, hiszen nyilvánvalóan van olyan igénylő, akivel szemben a már fent kifejtettek szerint az elzárkózás indokolt lehet.


A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapulnak.

Budapest, 2000. július 5.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Kis Lászlóné