Vj-94/2000/45

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Dr. Háriné Dr. Csumpilla Rita ügyvéd (8000 Székesfehérvár Távírda u. 2/a.) által képviselt Greiner Csomagolástechnika Ipari és Szolgáltató Kft (8111 Seregélyes Széchenyi u. 7.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont vállalkozás az 1997. május 15-i Alapító Okirattal jött létre, tevékenységi körébe műanyag csomagolóeszköz, fólia-, cső gyártása tartozik; ténylegesen tejipari megrendelők számára műanyag csomagolóeszközöket gyárt. Tulajdonosa az osztrák Greiner Verpackungen GmbH, akinek leányvállalatai vannak Svájcban, Romániában, Csehországban, Lengyelországban és Lettországban.
1997-ig az eljárás alá vont tulajdonosának a Pannonplast-tal volt egy vegyesvállalata, amelyből a részesedését eladta.
Az alapítást követően telephelyet vásárolt, gépeket szerzett be és a termelést 1997. októberében megkezdte.

Eljárás alá vont piacralépését megelőzően a tejipari csomagolóeszközök gyártásának piaca gyakorlatilag egyszereplős volt, 1977-től lépett piacra az OMV Karsai Rt, az Euroglass PA Kft, a TVK Pohárgyártó Kft, így a korábbi piaci szereplő (új nevén: Pannunion Kft) visszaszorult, de még mindig a piacvezetők között van, részesedése 30 % feletti; ugyancsak 30 % körüli a részesedése az OMV Karsai Rt-nek magas, 20 % körüli részesedése van az Euroglass-nak. Az eljárás alá vont vállalkozás részesedése kb 18 %-os, a piac többi szereplője minimális részesedéssel bír. 1977-től kínálati piac alakult ki, az árak folyamatosan kissé emelkedő tendenciát mutatnak (nem betekinthető 23, 33/2. irat). A megrendelők számára a beszerzés koncentrálása, a minőség, szállítás, raktározási, fizetési feltételek mellett az ár az egyik szempont; elvárják árváltozás okának dokumentálását.

Eljárás alá vont vállalkozás korszerű gépekkel, szerszámokkal dolgozik. Az alapanyag (fólia előállítására) beszerzett egy új extrudálógépet, nagy teljesítményű nyomdagépét két kisebbre cserélte, továbbá beállított egy - Magyarországon legkorszerűbbnek számító - 18 fészkes mélyhúzó szerszámot.

Induláskor az alapító garanciavállalásával jelentős hitelt vett fel, ebből történtek a beruházások. 2000-ben az újabb eszköz vásárlását banki hitelből fedezte. Gazdálkodása mindhárom évben veszteséges volt, 1998-ban árbevételhez viszonyított üzemi vesztesége javult.
Piacra lépésekor megkísérelt versenytársainál magasabb árakat érvényesíteni, amelyre a megrendelők nem voltak fogadóképesek, ezt követően különböző megrendelőivel eltérő árakban állapodott meg a tárgyalások eredményétől függően. Optimálisnak tekintve a 70 %-os kapacitáskihasználást, nagyobb mennyiséghez alacsonyabb árakat alkalmazott, kisebb mennyiséghez magasabb árat rendelt.
Árai 1998/1999 között tendenciájában emelkedést mutatnak (nem betekinthető 33/2. mellékletben szereplő részleges kimutatás szerint a forgalmazott 24 féle termék közül csak egy terméknél volt a szerződött ár alacsonyabb az előző évinél, négynél ugyanannyi, a többinél magasabb).

II.

A Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás alkalmazhatott-e gazdasági erőfölényével visszaélve olyan, túlzottan alacsony árat a tejfeldolgozókkal szemben, ami versenytársainak az érintett piacról való kiszorítására lehet alkalmas és nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapul, amely magatartás az 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 21. § h.) pontjába ütközhet.

A vizsgálati jelentés az érintett árupiacnak a polisztirol és polipropilén műanyagból készült tejipari csomagolóeszközök piacát tekintette, amely árunak nincs helyettesítője. A földrajzi piacon a piacralépési korlátok magasak, mert jelentős a beruházási költség, ugyanakkor a túlkínálati piac miatt a megtérülés nagyon kockázatos, Magyarország 4-5 szereplőnél többet nem bír el.

A gazdasági erőfölény tényét nem látta igazoltnak: ezt a piaci részesedés nem támasztja alá, de az sem állapítható meg, hogy eljárás alá vont gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja. Tény, hogy veszteséges, azonban az árak a szűkített önköltséget meghaladják, azt a megrendelők diktálják, így a szállító kénytelen bizonyos termékfajtákon veszteséget realizálni, amelyet a más termékféleségeken képződő termelődő nyereségből fedez.
Arra sincs adat, hogy visszaélésszerűen alakította volna árait, ezért indítványozta jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését.

Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte azzal, hogy a Tpvt. 21. §-ában írt feltételek nem állnak fenn.
Nem állapítható meg gazdasági erőfölénye a Tpvt. 22. § (1)-(3) bekezdésében írtak szerint:
- A műanyag tejipari csomagolóeszközök piaca ugyanis kiegyenlített, többszereplős. Ezért a 22. § (1) bekezdés a.) pontjában írt feltétel hiányzik.
- Nincs lehetőség, hogy a piac többi résztvevőjétől függetlenül folytassa gazdasági tevékenységét, hiszen a piac vevői oldala nagymértékben koncentrált, az alapanyag befolyásolja az árakat. Az eljárás alá vont vállalkozás hitelből végzett beruházást, amely a számviteli veszteséget is okozza, az alapító azonban nem finanszírozza azt, és nem ad sem visszatérítendő, sem vissza nem térítendő kölcsönt.
- A 22. § (3) bekezdésével kapcsolatosan utalt arra, hogy a piacralépési korlát magas, rendkívül tőkeerős, több lábon álló cégek vannak jelen és kihasználatlan kapacitásokkal rendelkeznek.

Tagadta azt is, hogy felfaló árat alkalmazott volna.
Igazolta, hogy árai a szűkített önköltséget meghaladják, a termelési szintű önköltség és az előállítás közvetlen költsége a veszteség és a nyereség között ingadozik, itt azonban a hosszú távon megtérülő költségek is megjelennek. (Nem betekinthető 11/9. sz. melléklet.) Nem tekinthető túlzottan alacsony ár alkalmazásnak, ha egyes termékfajtákon veszteséget realizál, mert azt a többi terhére teszi, hiszen azokkal együtt tudja eladni; egy megrendelő a teljes termékskálát igényli a szállítótól. A megrendelők diktálják a feltételeket, előfordul az is, hogy a legelőnyösebb árcsomagot kiválasztva, különböző gyártótól rendelik meg a poharat illetve a fedelet. Így tehát a piaci viszonyok nem teszik lehetővé, hogy magasabb árakat ajánljon a megrendelőknek.
Utalt arra is, hogy nem csupán piacot szerzett 2000-ben, de piacot is vesztett, versenytársa nyerte a tendereket.

III.

A Versenytanácsnak azt kellett vizsgálnia, tanusított-e az eljárás alá vont vállalkozás 1999-től érvényesített áraival a Tpvt. 21. §-ába ütköző magatartást, amely tiltja a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélést, köztük a h.) pontban a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacralépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árak alkalmazását (felfaló ár).
Ilyen esetben az erőfölényes helyzet és a visszaélésszerű magatartás szoros összefüggésben van: előző teszi lehetővé, hogy a vállalkozás képes legyen a termelési költségek alatti áron értékesíteni a termékét azzal a céllal, hogy a versenytársakat kiszorítsa a piacról, majd áremeléssel magasabb profitra tehessen szert.

Az a piac, amelyen az erőfölény vizsgálandó a műanyag alapú terjipari csomagolóeszközök magyarországi piaca (Tpvt. 14. § (1), (2) bekezdése), ahol ésszerűen helyettesítő termék csak korlátozottan van (PET-palack), a papírcsomagolás lényegesen magasabb fajlagos költségekkel jár.

Megállapítható, hogy az eljárás alá vont vállalkozás piaci részesedése olyan mértékű, amely önmagában gazdasági erőfölényét nem támasztja alá.

A Versenytanács állandó gyakorlata szerint azonban viszonylag alacsony piaci részesedés esetén sem kizárt felfaló ár alkalmazása, ha:
- van elég forrása a vállalkozásnak arra, hogy az alacsony árból fakadó veszteséget a versenytárs piacról való kiszorításáig viselje, és
- a piacra lépés korlátai elégségesek ahhoz, hogy az ár felemelése után a versenytársak ne tudjanak visszalépni a piacra, illetőleg csak akkor, amikor a vállalkozás kompenzálta korábbi veszteségeit.
Így a Tpvt. 22. §-ban írt, az erőfölényes helyzet ismérvek ezzel összefüggésben vizsgálandók, mégpedig, hogy milyen a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete ((3) bekezdés b.) pont), illetve az érintett piacra való belépés feltételei ((3) bekezdés a.) pont).

A piacra lépési korlátok ugyan magasak, arra azonban nincs adat, hogy az alapító bármilyen támogatásban is részesíti az eljárás alá vont vállalkozás és ennek folytán gazdasági tevékenységét versenytársaitól nagy mértékben függetlenül tudja folytatni (22. § (2) bekezdése).

A továbbiakban a Versenytanács az eljárás alá vont árait, gazdálkodását vizsgálta. Eljárás alá vont hivatkozott arra, hogy egyes termékein keletkező veszteségét más termékein jelentkező nyereséggel kompenzálja, ezt azonban a mérleg adatok nem támasztják alá. A becsatolt könyvvizsgálati jelentések szerint gazdálkodása megalakulása óta veszteséges, és nem folytat más tevékenységet, ami ezt a veszteséget eredményezné.

Így az egyes termékek költség-ár viszonyából vonhat le a Versenytanács következtetést, hogy felfaló árat alkalmaz-e eljárás alá vont vagy sem:
- ha a változó költség alatti az ár, úgy a jogsérelem megvalósult - erre azonban nem volt adat, az árak ugyanis valamennyi termék esetében fedezik a változó költséget, sőt általában jelentősen felette vannak, bár a teljes költséget nem érik el;
- ilyen esetben akkor állapítható meg a felfaló ár, ha az egy stratégia részét képezi, és a teljes költség alatti ár alkalmazására nincs más, ésszerű magyarázat.

Az eljárás alá vont oldaláról vizsgálva két oka lehet a veszteséges gazdálkodásnak: egyrészt a felfaló stratégia, másrészt objektív piaci okok.

A piac oldaláról közelítve megállapítható, hogy az árak 1997-től lassú emelkedést mutatnak. A korábbi egyszereplős piacon hirtelen és egyidőben jelentek meg az új vállalkozások, akik jelentős befektetéseket eszközöltek, ezzel kényszerítették ki az árversenyt, azaz a piacon nincs versenykorlátozás, ellenkezőleg éles verseny folyik; ez szorítja esetenként az önköltség alá az árakat. Semmilyen adat nincs arra, hogy eljárás alá vont vállalkozás magatartása hatással lehetne ezen árakra, hiszen ha így lenne, akkor már piacvezető helyet szerezhetett volna, nagyobb hányaddal.
Emellett a teljes költséget el nem érő árak az eljárás alá vont gazdálkodását rövid távon nem feltétlenül veszélyeztetik, mert beruházásai miatt nagymértékű az amortizáció, ami nem jelent effektív pénzkiadást.

Mindez azt támasztja alá, hogy a veszteségnek piaci oldalról és vállalkozáson belülről is van racionális magyarázata.



Ezért a Versenytanács nem látta megállapíthatónak a jogsértést, ezért a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h.) pontja értelmében - figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a.) pontjára - az eljárást megszüntette.

A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83.§ (1) és (2) bekezdésén alapulnak.

Budapest, 2000. szeptember 8.

Dr. Sólyom Eszter sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Dr. Lénárd Réka sk.
Véghelyi Ágnes