Vj-142/2000/13

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Harangi István (1029 Budapest, József A. u. 15.) ügyvéd által képviselt Tajcs Marianna Lilla (1091 Budapest, Üllői út 47.) egyéni vállalkozó ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az Expressz napilapban megjelent hirdetéseiben azzal, hogy műköröm oktatási tevékenységét reklámozta.

A jogsértő reklám további megjelentetéséről eltiltja.

A bírság kiszabását mellőzi.

E határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont 1996. július 10-én kapott vállalkozói igazolványt szépségszalon üzemeltetés tevékenységi körre. A vállalkozói igazolvány kiadásakor szakképesítéssel nem rendelkezett, ezért tevékenysége gyakorlása feltételéül szakképzett alkalmazottak foglalkoztatását írta elő a Pesterzsébet Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala.
Az eljárás alá vont vállalkozás bérelt helyiségben fodrászok, kozmetikusok és pedikűrösök társaságában dolgozik a Kirké Szépségstúdióban.
2000. augusztusától kéthetente ad fel hirdetést az Express Újságban úgy, hogy hirdetése 3-4 napon keresztül jelenik meg azonos szöveggel. A hirdetés szövege a következő: "műköröm- pedikűr oktatás munkalehetőséggel".
A hirdetésre jelentkezőkkel a magánvállalkozó közli, hogy az oktatás befejezésekor oklevelet ad, mely azonban nem teszi alkalmassá a jelentkezőt vállalkozói engedély kiváltására, melyhez jelenleg szakképesítés szükséges.
A műköröm-építést az eljárás alá vont tanítja be, míg a pedikűrt szakképesítéssel rendelkező kolleganője oktatja.

II.

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény az iskolarendszerű képzés mellett lehetővé teszi az iskolarendszeren kívüli szakképzést is, melyet a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező természetes és jogi személyek, illetőleg ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságai folytathatnak szakképző iskola fenntartása nélkül (2. § (3) bekezdés.).
Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (továbbiakban: OKJ) tartalmazza. A 12. § (1) bekezdése szerint szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki eredményes szakmai vizsgát tett az erre a célra alakult vizsgabizottság (14. § (1) bekezdés) előtt.
A 18/1995. (VI. 6.) IKM rendelet rendelkezik részletesen a kéz- és lábápoló, műkörömépítő, FEOR 5313 szám alá besorolt szakképesítésről, melynek III. pontja részletezi a szakképesítés szakmai követelményeit.
A szakképzés megkezdésének és folytatásainak feltételeiről szóló 45/1999. (XII. 13.) OEM rendelet 4. § (2) bekezdése értelmében iskolarendszeren kívüli szakképzésben oktatóként csak olyan személy alkalmazható, aki középiskolai végzettséggel és az oktatni kívánt szakképesítés szintjének megfelelő szakmai képesítéssel, továbbá legalább három éves és a szakiránynak megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkezik.

A szakmában szokásos a szakképzésen túl az adott szakmára történő betanítás is, mellyel önálló vállalkozóként nem, alkalmazottként, betanított munkásként azonban alkalmazzák a szakképzés nélküli tanfolyamon résztvetteket.

III.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által megjelentetett hirdetések a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközően jogsértést valósítottak-e meg.
Az eljárást megindító határozat rögzítette, hogy a tanfolyam kezdetekor az eljárás alá vont magánvállalkozó közölte a résztvevőkkel, hogy vállalkozóként nem működhetnek, alkalmazottként azonban lehetőségük lesz elhelyezkedni.

A vizsgálati jelentés indítványozta a jogsértés megállapítását figyelemmel arra, hogy a hirdetés azt sugallja, hogy az eljárás alá vont magánvállalkozó munkalehetőséget szerez a tanfolyamán végzetteknek, melyet azonban nem igazolt.

Kérte továbbá az eljárás alá vont arra kötelezését, hogy amíg szakmunkás-képesítést nem szerez, függessze fel a tanfolyamok szervezését, illetve hirdetését, ezt követően pedig a "munkalehetőség" kitételt mellőzze a hirdetések szövegéből.
Önkéntes jogkövetés esetére szükségtelennek tartotta bírság kiszabását.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte.
Előadta, hogy tudomása szerint mindenki oktathat, illetve, hogy vállalkozási engedélyében szerepel a műköröm építésoktatás.
Hivatkozott arra, hogy az oklevél megszerzése önmagában nem keletkeztet munkaviszonyt a tanuló részére, ilyen állítást nem is tett. A"munkalehetőség" kitétel azért szerepelt a hirdetésben, mert számosan jelentkeztek, akik munkalehetőséget kínáltak azon személyeknek, akiket oktatott, bár nem mindenkit helyezett el.
Előadta, hogy nem ígért szakképesítést, viszont ha valaki a tanultak alapján vizsgára jelentkezik és sikeres vizsgát tesz, úgy szakmunkás-képesítést nyerhet.

V.

A Versenytanács a Tpvt. 65. § (5) bekezdése és a 73. §-a alapján közölte az eljárás alá vont vállalkozással, hogy az egész hirdetés viszonyában megítéli, hogy az jogsértő-e.

VI.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a fogyasztók megtévesztésének minősül, ha az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
Annak megítélésénél, hogy a tájékoztatás alkalmas-e a fogyasztók megtévesztésére, a hirdetésben használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentése irányadó (Tpvt. 9. §.).

A Versenytanács álláspontja szerint a hirdetésben használt "oktatás" kifejezés a szó mindennapi értelmében azt jelenti, hogy iskolarendszerű, vagy iskolarendszeren kívüli képzés folyik, melynek eredményeként a képzésben résztvevő személy szakirányú képzettséget kap a II-ben írtak szerint.
Ugyancsak fenti értelemben használja az oktatás szót a szakma is, mely mind a Perfect Nails Kft. ügyvezetője, mind pedig a Belvárosi Műköröm Stúdió vezetője előadásából megállapítható (3/I, és 8. sz. irat), kik szerint oktatást csak szakképzettséggel bíró személyek folytathatnak.
Székely György ügyvezető és Császárné Rubi Marianna stúdióvezető előadásából az is megállapítható, hogy a piacon folyik betanított munkás képzés is, azonban a kétfajta képzést differenciáltan, egymástól megkülönböztetve jelenítik meg a hirdetésekben (8. irat).

Fentiekre tekintettel az eljárás alá vont műköröm oktatást jogszerűen nem hirdethetett, így a reklám ezen kitétele a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközik.

A munkalehetőség biztosításának oktatással összefüggésben történt meghirdetése is megtévesztésre alkalmas, ugyanis azt az ígéretet hordozza, mintha az oktatás befejezését követően a hirdetést feladó vállalkozás akár saját üzletében, akár máshol tudná biztosítani az elhelyezkedést.
Megjegyzi a Versenytanács, hogy az eljárás alá vont is így értette a hirdetést, amikoris a 3/G számú feljegyzésben előadta, hogy a kitételt azért alkalmazta, mert számosan jelentkeztek nála, akik munkalehetőséget kínáltak a tanfolyamot elvégzettek részére.
A Versenytanács álláspontja szerint a hirdetést azonban valamennyi hirdetést olvasó egyéni ajánlatként éli meg, ezért egy ilyen megfogalmazás mellett nem elegendő az, hogy egyes tanfolyamon résztvett személyek munkához juthattak.
A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint a reklámtól, melynek célja a figyelemfelkeltés, elvárható hogy terjedelméhez képest a szolgáltatás legjellemzőbb tulajdonságairól valós információt adjon, a fogyasztó ugyanis abban a reményben fordul a hirdetőhöz, hogy amit a hirdetés sugall, azt beváltja a hirdetést feladó vállalkozás (Vj-170/1999.)
A jogsértés annak ellenére megvalósul, hogy a hirdetésre személyesen jelentkező fogyasztók utóbb a szolgáltatás valós lényeges tulajdonságait megismerték, ugyanis, ha hirdetés folytán az első kapcsolat félrevezetés útján jön létre, a jogsértés akkor is bekövetkezik, ha utóbb a szükséges információt a fogyasztó megkapja (Vj-119/1998., Vj-174/1998.).

Fentiekre tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 8. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jogsértést megállapította és az e) pont alapján megtiltotta a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, vagyis a jogsértő reklám megjelentetését.

Nem fogadta el az eljárás alá vont vállalkozás azon védekezését, miszerint mindenki oktathat, mert erre csak a 45/1999. (XII. 13.) OEM rendelet szerint van mód.
Nem vette továbbá figyelembe, hogy a vállalkozói engedélyben milyen tevékenység folytatására van feljogosítva az eljárás alá vont vállalkozás, tekintettel arra, hogy fenti jogszabály tiltja a szakképzettség nélküli oktatói tevékenységet.
Nem vitatja, hogy az oklevél megszerzése nem keletkeztet önmagában munkaviszonyt, ilyen valós ígéret hiányában azonban a reklámot másképpen kell megfogalmazni.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján a bírság kiszabását mellőzte figyelemmel a jogsérelem súlyára, a fogyasztói érdekek sérelmének körére valamint a jogsértő állapot időtartamára.



Megjegyzi a Versenytanács, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által ténylegesen folytatott tevékenység nem képezte jelen eljárás tárgyát, így annak megítélése, illetve az oktatói tevékenység felfüggesztése jelen eljárásban nem történhet meg.

Budapest, 2000. november 6.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Győrffy István sk.
dr. Bodócsi András sk.
Kis Lászlóné