Vj-56/2001/35
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a kieRománné dr. Kolozsy Klára ügyvéd (1072 Budapest, Király u. 35-37. I.5.) által képviselt Gyöngy Foods Kft ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül, a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhet az eljárás alá vont vállalkozás.
Indoklás
I.
A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70.§ (1) bekezdése alapján indított versenyfelügyeleti eljárást annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított-e meg az általa forgalmazott Linco margarin eladásakor alkalmazott árakkal, vagyis gazdasági tevékenysége folytatásakor - túlzottan alacsony ár alkalmazásával - megvalósította-e a Tpvt. 21.§ h) pontjában irt tényállást.
II.
- 1)
Az 1997-ben alapított, élelmiszeripari termékek előállítására és nagykereskedelmi értékesítésre létrejött eljárás alá vont vállalkozás fő tevékenységi körét a különféle margarinok értékesítése képezi.
A hazai margarin-értékesítési piacon - a fogyasztói szokásokat is figyelembevéve - az elsősorban étkezésre, szendvicskészítésre szolgáló un. csészés margarinokat, illetve az elsősorban sütemények készítéséhez használt kocka/tégla kiszerelésű sütő margarinokat forgalmazzák. A két szegmens közötti megoszlási arány kb. 70 : 30 %-os a csészés kiszerelésű margarinok javára.
1999-ben közel 149 millió db, míg a 2000. évben kb. 158 millió db margarin került értékesítésre, mely mennyiséget 10-15 társaság gyártotta, illetve forgalmazta különböző márkaneveken. Az utóbbi években, így 2000-ben is, legmagasabb részesedéssel (72,4 %) a Unilever Magyarország Kft rendelkezett, míg az eljárás alá vont vállalkozás 2000. évi részesedése kb. 14,9 %-os volt, mellyel a második helyet foglalta el.
Az eljárás alá vont vállalkozás az eljárással közvetlenül érintett Linco márkanevű margarinokon túl további, más megnevezésű margarinféléket is forgalmazott. A Linco megnevezésű margarinok forgalmi adatai alapján ez utóbbi termékek 8 %-os részesedést képviseltek az elmúlt évben.
A piaci értékesítésre szánt margarinok eladási árai jelentős mértékben eltérnek egymástól. Van olyan 50 grammos, csészés kiszerelésű margarin, melynek értékesítési ára 89 Ft, míg egy másik, azonos tömegű terméké 194 Ft. A termékek közötti jelentős árkülönbség alapvető magyarázata az, hogy az azonos kiszerelésű, különböző vállalkozások által gyártott, illetve forgalmazott, különféle márkanevű termékek úgy zsírtartalmukban, mint összetételükben lényegesen eltérnek egymástól.
A nagykereskedelem által biztosított kínálat következtében a különféle margarinok széles választéka áll a végfogyasztók rendelkezésére, a 70-80 %-os zsírtartalmú étkezési margarinkrémektől kezdve a csökkentett, 25-40 %-os zsírtartalmú un. "light" margarinokig, illetve utóbbi termékeken belül, azok vitaminozott és ízesített változatáig.
A különböző étkezési margarinok fogyasztói szokásoktól függő lehetséges helyettesítő termékei - a felhasználási célt, az árat és a minőséget tekintve - a kenyérre kenhető egyéb zsiradékok (vaj, vajkrémek, sajtkrémek, szendvicskrémek) termékcsoportja. A kenhető zsiradékon belül a Linco margarinok részesedése 7 % alatt van.
- 2)
Az eljárás alá vont vállalkozás Linco márkanév alatt négyféle terméket forgalmaz.
A vizsgált időszakban forgalmazott termékeket a szlovákiai Belusa Foods S.R.O. elnevezésű társaságtól szerezte be 2001. márciusáig.
A vizsgálatban feltárt adatok szerint az eljárás alá vont vállalkozás által forgalmazott Linco light és Linco joghurt megnevezésű termékek átvételi ára 116,38 Ft/kg, míg a Linco butter és a Linco summer márkanevű termékek átvételi ára 131,08 Ft/kg volt. A termékeket terhelő különböző költségeket - vám, illeték, szállítási költség - figyelembevéve a 147,69 Ft/kg-os (Linco Light, Linco joghurt), illetve 165,33 Ft/kg-os (Linco butter, Linco summer) beszerzési összköltségű termékeket az eljárás alá vont vállalkozás 176-196 Ft kg, illetve 188-216 Ft/kg áron értékesítette kiskereskedelmi partnerei felé.
A 2000. évben a Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrző Parancsnoksága megvizsgálta az eljárás alá vont vállalkozás külkereskedelmi tevékenységét, mely vonatkozásban szabálytalanságot nem állapított meg.
III.
Az eljárás alá vont vállalkozás kérte az eljárás megszüntetését azzal, hogy az eljárással érintett termékek vonatkozásában nem alkalmazott jogszabályba ütköző, vagyis túlzottan alacsony árat.
A vizsgálati jelentés gazdasági erőfölény hiányában indítványozta az eljárás megszüntetését.
A vizsgálat az eljárással érintett Linco margarinok helyettesítő termékeinek a kereskedelmi hálózatban kapható csészés és kocka margarinokat (érintett árupiac) tekintette azzal, hogy az ország egész területe tekinthető földrajzilag érintett piacnak.
Rögzítette, hogy ezen, illetve a tágabb értelemben értelmezhető érintett árupiacon, melyen helyettesítő termékként a kenyérre kenhető egyéb zsiradékok is figyelembe vehetők, az eljárás alá vont vállalkozás nincs gazdasági erőfölényben, így az azzal történő visszaélés fogalmilag kizárt.
IV.
- 1)
A Tpvt. 21.§-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni.
A Tpvt. 21. § h) pontja a visszaélés egyik formájaként nevesíti a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására, vagy a piacralépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony ár alkalmazását.
Fenti jogszabályhelyekből megállapíthatóan a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütköző jogsértés megvalósulásához két feltétel - gazdasági erőfölényes helyzet és visszaélésszerű magatartás együttes fennállása szükséges, miből következően bármely feltétel hiánya esetén meg kell szüntetni a versenyfelügyeleti eljárást.
- 2)
Jelen ügyben a Versenytanács elsőként azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás Linco márkanevű termékeinél túlzottan alacsony, un. felfaló árat alkalmazott-e, mert csak ennek következtében valósulhat meg a Tpvt. 21.§ b) pontjában irt visszaélés tényállásának másik tényállási eleme, vagyis a versnyársaknak az érintett piacról való jogellenes kiszorítása, vagy piacralépésük ily módon történő akadályozása.
Felfaló ár hiányában a versenytárak által érvényesített árakhoz képest alkalmazott alacsonyabb ár az adott piacon folyó verseny szempontjából előnyös, sőt kivánatos, mivel az a - bár adott időben a versenytársakra hátrányos lehet - a hatékony gazdálkodást ösztönzi és végső soron a fogyasztók érdekét szolgálja.
Az ár jogszerűsége megítélésénél az ár alkalmazójának költségeiből kell kiindulni, alapulvéve azt, hogy ha egy vállalkozás hatékonysága révén tud alacsonyabb árat érvényesíteni, áralkalmazása nem kifogásolható.
A Versenytanács gyakorlata szerint a jogellenesnek minősülő felfaló ár megállapíthatóságának szükséges feltétele az, hogy az alkalmazott ár az azt érvényesítő vállalkozás számára veszteséget eredményezzen (Vj-128/1999.), mivel a tartósan veszteséget eredményező ár gazdasági ésszerűsége, és egyben jogszerűsége általában megkérdőjelezhető.
- 3)
Az iratokból megállapíthatóan az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgált időszakban az általa tovább értékesített Linco margarinokat importból szerezte be, így áralkalmazása megítélésénél az importárból és az azt terhelő a beszerzéssel járó költségekből kellet kiindulni, ami két terméknél 147,69 Ft/kg, míg a másik két terméknél 165,33 Ft/kg volt.
Az eljárás alá vont vállalkozásnál, a továbbeladási árat figyelembevéve a Linco light és a Linco joghurt megnevezésű termékre 31-49 Ft, míg a Linco butter és a Linco summer elnevezésű termékre 23-50 Ft nagykereskedelmi árrés volt kimutatható a (tényállás I.2. pontja).
Az így biztosított 20-32 % illetve 17-30 %-os kereskedelmi árrés a Versenytanács álláspontja szerint kellő fedezetet nyújtott a beszerzéssel járó változó költségeken túl jelentkező általános kereskedelmi költségre, illetve nyereségre, így a továbbeladási ár felfaló jellege nem volt megállapítható, ami indokolatlanná tette a 21.§ h) pontjában irt további tényállási elem vizsgálatát.
Fentiekre tekintettel a Versenytanács visszaélésszerű magatartás hiányában a Tpvt. 77.§ j) pontja alapján fenti indokolással az eljárást megszüntette, megjegyezve azt, hogy a felfaló árról való döntés esetén valamely vállalkozás alacsony piaci részesedése önmagában nem feltétlenül jelenti egyben a gazdasági erőfölény hiányát is.
Jelen eljárásban a Versenytanács azonban a IV.1) pontban írtak miatt nem találta indokoltnak a gazdasági erőfölény feltárásához szükséges, a Tpvt. 22.§ (1) és (2) bekezdésében irt valamennyi körülmény tisztázását, mivel a visszaélésszerű magatartás hiánya gazdasági erőfölény esetén is az eljárás megszüntetését eredményezte volna.
Budapest, 2001. szeptember 5.
Vérné dr.Labát Éva sk.
dr. Tóth Tihamér sk.
dr. Bodócsi András sk.
Szabó Györgyi