Vj-65/2001/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Prohászka László vezető jogtanácsos és Reszler Béla főosztályvezető (1056 Budapest, Március 15. tér 3.) által képviselt Fővárosi Csatornázási Művek Rt. eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát - annak az eljárás szünetelés folytán történt megszüntetése kivételével, mely vonatkozásban nincs helye jogorvoslatnak - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti az eljárás alá vont vállalkozás, a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 70.§-a (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a Tpvt. 21.§ a) pontjába ütközően visszaélt-e gazdasági erőfölényével a mellékvízmérővel rendelkező díjfizetőknek megküldött díjfizetési szerződésben a számlázással összefüggésben tanúsított magatartásával, illetve a szerződésben alkalmazott egyéb kikötésekkel.

II.

1) Az eljárás alá vont vállalkozás a főváros területén biztosítja a közműves szennyvízelvezetést.
A közműves ivóvíz-ellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: R) 10. §-a szerint a közüzemi szolgáltató szolgáltatási kötelezettsége a szolgáltatási pontig - szennyvízelvezetés esetében (R. 2. § 28/b. pont) a szennyvíz bekötővezetéknek a fogyasztó felöli végpontjáig - áll fenn.
A szolgáltató az általa végzett közüzemi szennyvízelvezetési -szolgáltatás díját - az R., illetve 8. § (1) és (2) bekezdésének figyelembevételével - a mindenkor hatályos hatósági áron illetve a vonatkozó áralkalmazási feltételek szerint az ingatlan bekötési vízmérője által mért mennyiség alapján (R. 17. § (3) bekezdés) az ingatlan tulajdonosának (továbbiakban: Fogyasztó) számlázza.

Budapest területén a bekötési vízmérőig fizetendő hatósági díját a Fővárosi Közgyűlés 71/2000. (XII. 29.) számú rendeletével módosított 4/1995. (II. 13.) Főv.Kgy.sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése állapította meg, mely hatósági díj a bekötési vízmérő alapján mért fogyasztással összefüggésben felmerülő költségeket tartalmazza.

2) A közüzemi ivóvíz és csatornaszolgáltatás díjának jelentős mérvű emelése következtében a tömbszerű (több lakásos) ingatlanokban lévő lakások tulajdonosai, illetve használói részéről felmerült igény alapján, a lakásokban felszerelt - oda a bekötési vízmérő után beépített - mellékvízmérők kialakításával lehetővé vált az egyes lakások, mint elkülönített vízhasználók fogyasztásának önálló mérése, illetve számlázása.

1998-ig a két közüzemi szolgáltatás (víz és csatorna szolgáltatás) díja és az ingatlan bekötési vízmérőjéhez kapcsolódó mellékvízmérők szerinti fogyasztás ellenértéke egy számlában került kiszámlázásra.
1998. januárjától - az ÁFA törvény előírásaival összhangban - a kapcsolódó közüzemi szolgáltatások számlázása szétvált, azóta mindkét közüzemi szolgáltatásra nézve külön-külön számla kerül kiállításra, mely számlák tételesen tartalmazzák a bekötési vízmérőkhöz tartozó mellékvízmérők fogyasztási adatait, mely mellékvízmérőkön mért fogyasztás értékével a bekötési vízmérőn mért vízmennyiséget, - melyet a Fogyasztó (pld. társasház közösség, lakásfenntartó szövetkezet) fizet - az R. 17. § (3) bekezdésének megfelelően csökkenteni kell.
Az elkülönített mellékvízmérős fogyasztások alapján végzett számlázási szolgáltatást a Fővárosi Vízművek Rt több éve térítés ellenében végzi.

3) Az eljárás alá vont vállalkozás 2001. évben kívánta bevezetni a mellékvízmérővel rendelkező lakásokat terhelő számlázási díjat, melyről az érintetteket az általa megküldött un. díjmegosztási szerződéssel értesítette.
A díj érvényesíthetőségével összefüggésben az Alkotmánybírósághoz benyújtott, a 4/1995. (II.13.) Főv.Kgy. rendelet (továbbiakban: Kgyr.) 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította, megállapítva a határozat indokolásában, hogy a Kgyr. rendelet kizárólag a bekötési vízmérőig teljesített szolgáltatásra nézve állapít meg hatósági díját.
Az indokolás rögzítette azt is, hogy az R. 18.§-a szerint a szolgáltatót - az ott írt kivételekkel - ugyan szerződéskötési kötelezettség terheli a mellékszolgáltatási szerződés megkötésére, azonban sem az R. sem a Kgyr. nem rendelkezik ez utóbbi szerződés tartalmára nézve, melyet a felek számlázási szerződése rendez (543/B/2000. számú határozat).

4) Az eljárás alá vont vállalkozás a mellékvízmérőkkel összefüggő számlázási tevékenység végzésére a Díjbeszedő Rt-vel (továbbiakban: Rt.) kötött szerződést, mely szerződés szerint az Rt. végzi a lakossági fogyasztók nyilvántartását, a szennyvízelvezetés díjainak számítógépes számlázását és a díjszámlák elkészítését illetve azoknak a számlakötelezett fogyasztók részére történő bemutatását és az ellenérték beszedését, továbbá az ügyfélszolgálati tevékenységet, az eljárás alá vont vállalkozás által kért adatszolgáltatást és az érintett bekötési vízmérőn mért közösségi fogyasztás mellékmérők adatai szerinti korrigálását.
Az Rt-vel kötött megbízási szerződés alapján az eljárás alá vont vállalkozást fentiekkel összefüggésben egy mellékmérőre vetítetten nettó 26.- Ft változó költség terheli.
Vállalati általános költségként - mérőhelyenként - az eljárás alá vont vállalkozásnál 8.- Ft nettó költség merül fel. Az általános költség a mellékmérős szerződések nyomdai előállításához, postázásához és a szerződések kezeléséhez nyújt fedezetet.

Az eljárás alá vont vállalkozás kb. 188.000, mintegy 424.000 mellékmérővel felszerelt lakásban szolgáltat, minek alapján az egy lakásra jutó átlagos mellékvízmérők darabszámát 2,25 mérőszámban határozta meg.
Fenti költségeket és adatokat alapulvéve határozta meg az eljárás alá vont vállalkozás az általa kiküldött díjmegosztási szerződés 5. pontjában az egy lakásra felszámított, un. díjszámla készítéssel összefüggő szolgáltatási díját 76.- Ft-ban, melyet, - az azt terhelő 25 %-os ÁFA költség miatt - fogyasztási helyenként (lakásonként) 95.- Ft-ban jelölt meg.

A lakásonként felszámítani kívánt számlázással összefüggő díj nyereséget nem tartalmaz.
Az eljárás alá vont vállalkozás - a megindult versenyfelügyeleti eljárásra tekintettel - a mellékvízmérők számlázásával kapcsolatos díjat, a lakossággal történt közlés ellenére, nem érvényesítette.

5) Az eljárás alá vont vállalkozás által készített és a fogyasztóknak megküldött díjmegosztási szerződés 3-as pontja rögzíti, hogy a díjfizető a mellékvízmérők által jelzett vízmennyiség alapján fizeti a szennyvízelvezetési díjat, valamint ezt meghaladóan a mellékmérős szennyvízelvezetési díjszámla készítésével összefüggő mellékszolgáltatások díját, mely fizetési kötelezettsége 0 köbméter állású számla esetén is fennáll.

A szerződés 14-es pontja szerint az eljárás alá vont vállalkozás két hónapon túli díjtartozás esetén a szerződést felmondhatja.

A szerződés 5. pontja a bevezetni kívánt díj összegén túl azt is tartalmazza, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a megjelölt szolgáltatási díjat jogosult megváltoztatni, és az esetben, ha a díjfizető az értesítés hónapját követő első leolvasási ciklusig nem mondja fel a szerződést, az eljárás alá vont vállalkozás a megemelt szolgáltatási díjat jogszerűen érvényesítheti.

A díjmegosztási szerződés 18. pontja kimondja, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései irányadók.

III.

A vizsgálati jelentés a díjmegosztási szerződés 5. pontja vonatkozásában jogsértés megállapítását indítványozta, mivel a szerződéses kikötés az egyoldali díjemelési jog rögzítésén kívül nem tartalmazta - a fogyasztók által ellenőrizhetően - a díjemelés módját és mértékét.
Fentieken kívül az eljárás megszüntetését látta indokoltnak.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozás visszaélés hiányában kérte az eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy jogszabályi rendelkezés alapján csak a bekötési vízmérőig végzett szolgáltatása ellenértéke térül meg, így jogosan számítja fel - ezt meghaladóan - a ténylegesen felmerült költségek megtérülése fejében kiszámlázandó számlázási díjat.
Vitatta, hogy az általa felszámítani kívánt díj - mely nyereséget sem tartalmaz - annak mértékére tekintettel visszaélésszerű magatartást valósítana meg.

Az eljárás szünetelése esetére vállalta, hogy a díjmegosztási szerződés 5. pontját módosítja úgy, hogy az egyoldalú díjváltoztatásra vonatkozó kikötést annak előfizetőkre háruló következményei miatt törli.

V.

A Tpvt. 21. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés.
A 21. § a) pontja alkalmazásában visszaélésszerű, azaz jogellenes magatartásnak minősül, ha valamely erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás üzleti kapcsolataiban tisztességtelen eladási árakat (díjakat) állapít meg, vagy más módon indokolatlan előnyt köt ki.

1) Az eljárás alá vont vállalkozás jelen eljárással érintett piacon, vagyis a főváros területén a közműves szennyvízelvezetési szolgáltatás vonatkozásában, mint egyedüli közüzemi szolgáltató gazdasági erőfölényben van, mivel a szennyvízelvezetési szolgáltatás az adott területen más vállalkozástól - a más közüzemi szolgáltató által biztosított közműves ivóvíz szolgáltatás kapcsolt szolgáltatásaként - nem vehető igénybe.

Az eljárás alá vont vállalkozásnak a szennyvízelvezetési szolgáltatás piacán elfoglalt helyzete határozza meg a jelen eljárással érintett szolgáltatásával - a mellékvízmérőn mért fogyasztás kimutatásával együtt járó számlázási szolgáltatással (Tpvt. 14. § (1) bekezdés) kapcsolatos piaci helyzetét is azáltal, hogy a számlázással is járó elkülönített vízhasználat a fogyasztókkal megkötött mellékvízszolgáltatási szerződés keretében vehető igénybe.
Fentiek folytán az egyszereplős földrajzi piacon, vagyis a főváros területén (Tpvt. 14. § (3) bekezdés), az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőitől - vevőitől - nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie azok vele kapcsolatos piaci magatartására, így a Tpvt. 22. §-a alapján a gazdasági erőfölényes helyzete megállapítható.

2) Az eljárás tárgyát képező elkülönített csatornavízelvezetéssel összefüggésben felmerülő számlázással kapcsolatban a Versenytanácsnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a Tpvt. 21. § a) pontja alkalmazásában - mely szerint tilos az üzleti kapcsolatokban az indokolatlan előny kikötése - jogszerűen érvényesíti-e a fogyasztók által a fővízmérőn mért tevékenységre megállapított hatósági díjban meg nem fizetett számlázással járó költséget.

Az R. 19.§ (2) bekezdésének első mondata csak arról rendelkezik, hogy az elkülönített vízhasználó a saját tulajdonában lévő és mellékszolgáltatási szerződés alapjául szolgáló mellékvízmérő, hitelesítésétől és rendkívüli vizsgálatáról köteles saját költségére gondoskodni. Nem szól ugyanakkor arról, hogy a gazdasági tevékenység folytatásával, illetőleg a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos költségek a szolgáltatót, vagy a szolgáltatást igénybevevő vízhasználót terhelik.
A Versenytanács álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy olyan, a vízhasználók által igényelt elkülönített vízmérést lehetővé tevő tevékenységről van szó, melynek teljesítése az eljárás alá vont vállalkozás részéről máshonnan meg nem térülő költségekkel jár, a költség felszámítása, illetőleg annak a vízhasználókra történő áthárítása indokolt, így a díjmegosztási szerződés 3. pontja, mely szerint a mellékvízmérős szennyvíz-szolgáltatási díjszámla készítésével összefüggő mellékszolgáltatások díját a vízhasználó fizeti, nem tekinthető visszaélésszerű szerződési kikötésnek.

3) A Versenytanács másodlagosan vizsgálta, hogy a szolgáltatás díja tisztességtelenül megállapított eladási árnak (szolgáltatási díjnak) minősül-e (Tpvt. 21. § a) pont).
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a díj megállapításakor kizárólag a szolgáltatás biztosításával kapcsolatban felmerült állandó és változó költséget kívánja a szolgáltatást igénybevevő vízhasználókkal szemben érvényesíteni, mely - a tényállás 4-es pontjában nevesített - költségeket az eljárás alá vont vállalkozás köteles megfizetni a tevékenységet ténylegesen végző Rt. részére.

A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint tisztességtelenül megállapítottnak (túlzottan magasnak) minősül az ár, ha meghaladja a vállalkozás gazdaságilag indokolt költségei és a befektetés adott szakmát jellemző kockázatával arányban álló hozam alapján adódó nyereség összegét (Vj-175/1998.).

A rendelkezésre álló adatokból megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által érvényesített 76.- Ft-os nettó díj nem haladja meg azon költségek összegét, amelyek az eljárás alá vont vállalkozást a DB Rt-vel kötött szerződések, illetve tevékenysége alapján terhelik, vagyis a 76.- Ft-os díj nem tartalmaz nyereséget. A Versenytanács álláspontja szerint azonban ez a körülmény nem zárja ki, hogy a 76.- Ft-os díj túlzottan magas legyen. A díjat ugyanis - az előzőek alapján - nem a ténylegesen felmerült, hanem a gazdaságilag indokolt költségek alapján kell megítélni, márpedig önmagában nem tesz valamely költséget gazdaságilag indokolttá az a körülmény, hogy egy másik vállalkozással kötött szerződésben rögzített fizetési kötelezettség alapján merül fel.

A jelen esetben azonban a vizsgálat nem tárt fel olyan tényeket vagy körülményeket, amelyek alapján valószínűsíthető lenne, hogy a DB Rt. részére fizetendő díjak túlzottan magasak - vagyis az abból fakadó költségek gazdaságilag indokolatlanok lennének, így e vonatkozásban az eljárás megszüntetése volt indokolt.

4) A vízhasználók a vizsgált szerződés 3. pontja szerint az esetben is kötelesek a számlázási díj megfizetésére, ha a számla 0 köbméter állású. A költség felszámítása a Versenytanács álláspontja szerint e vonatkozásban sem tekinthető indokolatlan előny kikötésének, mivel az egymással összefüggésben elkülönült vízfogyasztással kapcsolatos résztevékenységek teljesítése (tényállás 4. pontja) az ellenérték beszedésének kivételével ez esetben is szükségképpen költségkihatással jár az eljárás alá vont vállalkozásnál.

5) A VI.2-4. pontban kifejtettek értelmében a Versenytanács a Tpvt. 77. § j) pontja alapján, figyelemmel a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatára - jogsértés hiányában - az eljárást megszüntette, mely rendelkezés ellen a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésében írtak szerint terjeszthet elő keresetet az eljárás alá vont vállalkozás.

VI.

A díjmegosztási szerződés 5. pontjával kapcsolatban a tényállásban rögzítettek szerint az eljárás alá vont vállalkozás vállalta annak módosítását az eljárás szüneteltetése esetére.

A Versenytanács álláspontja szerint ez utóbbi kérdésben az eljárás szüneteltetésének feltételei fennálltak a Tpvt. 75. § (1) bekezdése alapján, így a tárgyaláson hozott indokolt határozatával elrendelte az eljárás szünetelését.
Az utóvizsgálat adatai szerint az eljárás alá vont vállalkozás a díj emelésére vonatkozó, számára egyoldalú indokolatlan előnyt biztosító szerződési kikötést törölte, így a Versenytanács e vonatkozásban az eljárást a Tpvt. 76. § (3) bekezdés c) pontja alapján szüntette meg, mely ellen - mint nem érdemi határozat ellen (Tpvt. 77. §) - nincs helye jogorvoslatnak.

Budapest, 2002. február 20.

Vérné dr. Labát Éva sk.
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Ágoston Marika