Vj-185/2001/49

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Horváth Sándor Ügyvédi Iroda (7626 Pécs, Búza tér 8/a., ügyintéző: dr. Vancsa Mária ügyvéd) által képviselt Déldunántúli Gázszolgáltató Részvénytársaság (7626 Pécs, Búza tér 8/a. szám alatti) I. r.
dr. Lusztig Péter (7621 Pécs, Mária u. 17-19. szám alatti) ügyvéd által képviselt Déldunántúli Építő és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (korábban: DDGáz Épszolg Kft., 7630 Pécs, Edison út 28-29. szám alatti) II. r.
dr. Mikó Péter (8000 Székesfehérvár, Zichy u. 8. szám alatti) ügyvéd által képviselt "GÁZMŰ" Építő, Szerelő és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (8000 Székesfehérvár, Vértanú út 108. szám alatti) III. r.
a Tax-Audit Vállalkozási, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (1149 Budapest, Várna u. 12-14., ügyintéző: Somorjai Béla felszámoló) által képviselt Dunaújvárosi Gázipari Korlátolt Felelősségű Társaság "fa" (2400 Dunaújváros, Kenyérgyári út 18. szám alatti) IV. r. eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozások a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhetnek.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfelek előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a Vj-10/1999. és a Fővárosi Bíróság 2K.38303/99. számú iratai, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a hazai gázszolgáltatók egyike, amely Baranya, Tolna, Fejér megyében kizárólagosan szolgáltat. Fő tevékenységéhez kapcsolódó járulékos tevékenységekkel is foglalkozik (gázhálózati rendszer tervezése, kivitelezése, üzemeltetése, gázkészülékek szervizelése, stb.). Versenytársai közül egyetlenként egyes járulékos tevékenységeket átadott a 90-es évek közepén a tulajdonlásával létrejött leányvállalati társaságoknak, a II., a III., a IV. r. eljárás alá vontnak, illetve jogelődének.
Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás az alapítást követően, közvetlenül nem avatkozott a Kft-k döntéseibe, ugyanakkor azok átvették tőle a technológiai, műszaki és pénzügyi előírásokat, amelyek tevékenységükre irányadók lettek. Az I. r. eljárás alá vont vállalkozással kötött műszaki-szolgáltatási megállapodások feljogosították a három Kft-t a lakossági fogyasztóknál gázmérő, gáznyomásszabályozó felszerelésére, amelynek során az 1994. évi XLI. törvényt (Gszt.) és a kapcsolódó egyéb előírásokat kellett betartaniuk, abból következően, hogy az I. r. eljárás alá vont vállalkozás jogait és kötelezettségeit gyakorolták e téren, mint önálló piaci szereplők. Belső jogviszonyukban, értve ezalatt a költségelszámolási, ellenőrzési és szankcionálási kérdéseket, a kötött megállapodások nem tértek ki.

A gázmérő és a gáznyomásszabályozó felszereléséről a Gszt. ugyan rendelkezik, de költségviselési következményeire egyértelmű eligazítást nem ad.
A Gszt. szerint (3. § j) pont) gázmérő az a hiteles mérőeszköz tartozékaival együtt, amely az elfogyasztott gázmennyiség mérésére szolgál. A fogyasztói nyomásszabályozó pedig a gázelosztó vezetéken érkező gáz nyomását a fogyasztó berendezések (a fogyasztói vezeték és a gázfogyasztó készülékek) üzemeltetéséhez szükséges nyomásra csökkenti, és közel állandó értéken tartja (3. § g) és l) pont). Felszerelésük akkor válik szükségessé, ha a lakossági fogyasztó külső rendszere készen van, azaz a gázelosztó vezetéket a fogyasztó telekhatárán belül a fogyasztói főcsap zárja, ahhoz a méretlen fogyasztói vezeték csatlakozik a belső rendszerrel együtt és így a fogyasztói rendszer készültségi foka olyan előrehaladott állapotban van, hogy már más nem hiányzik, mint a nyomásszabályozó és a gázmérőóra felszerelésével a kész rendszer gázaláhelyezése.
Az elkészült, átvett külső-belső rendszerek összekötése és gázaláhelyezése olyan munkafolyamat, amely tisztán technológiai elemeket tartalmaz, ezért egyértelműen leírható és műveletei okszerűen sorba rendezhetők. Ennek folytán a gázszolgáltatók többé-kevésbé a folyamatot egymáshoz hasonlóan írják le, legfeljebb az elnevezések és a folyamat részekre bontásában lehetnek különbözőségek.
A folyamat ennek figyelembevételével az alábbi részelemekből áll:
- gázmérőmenetes csonkok tömítése, felszerelése,
- gázmérőcsonkok beállítása, gázmérők elhelyezése,
- fogyasztóvezeték gázaláhelyezése,
- gáztömörség ellenőrzése,
- mérő bekapcsolásával kapcsolatos bizonylatok elkészülése, igazoltatása,
- gázmérő plombálása,
- nyomásszabályozó üzembehelyezése beszabályozással,
- szállítás,
- fogyasztó kioktatása.

A gázbevezetési munkálatok ezen legutolsó fázisában a fogyasztó életszerűen nem dönt a gázbevezetési munkálatokról, hiszen e döntését már a munkálatok kezdeti szakaszában meghozta, s csupán a fogyasztói bekapcsolás érdekében igényli a gázmérő és a nyomásszabályozó felszerelésével a gázaláhelyezést.
A vezetékelemek összekapcsolását, ideértve a mérő és a nyomásszabályozó felszerelését csak gázszolgáltató és az arra jogosult gázszerelő végezheti el (3/1995. (I. 20.) Korm. rend. 9. §).
1998. végéig ezt a munkát az I. r. eljárás alá vont vállalkozás területén a fentiek értelmében csak a II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozástól lehetett megrendelni. A munkálatokba 1998. végétől az úgynevezett gázközösség tagjai is bekapcsolódtak, így a lehetséges szolgáltatók köre bővült.

A munkavégzés költségeit illetően egyértelmű, hogy a gázszolgáltató a tulajdonát képező gázmérőt és nyomásszabályozót ingyenesen biztosítja, a karbantartás terhei is őt terhelik, míg a megőrzés és a védelem a fogyasztóra hárul.
Ettől azonban meg kell különböztetni a nyomásszabályozó és a gázmérő felszerelésének költségviselését, amelyre vonatkozóan a Gszt. kifejezetten a nyomásszabályozó felszerelésének költségviselését rója a gázszolgáltatóra (Gszt. 19. § (2) bekezdés). Jogszabályi rendelkezés hiányában a gyakorlat ennek analógiájára, a gázmérő felszerelésével kapcsolatosan is ezzel azonosan alakult.
Arra viszont semmiféle értelmező rendelkezés, irányadó állásfoglalás nincs, hogy miféle munkálatokat kell érteni a gázmérő és a nyomásszabályozó felszerelésén. Az értelmező döntés azért lényeges, mert a felszerelés gyűjtőfogalom alá tartozó munkálatok költségei a gázszolgáltató költségviselése miatt őt, illetve a Kft-ket, a műszerek felszereléseként nem minősülő költségek pedig a fogyasztót terheli.

A Gazdasági Versenyhivatal a III. és a II. r. eljárás alá vont vállalkozás ellen, utóbb az I. r. és a IV. r. eljárás alá vont vállalkozás bevonásával Vj-10/1999. és Vj-11/1999. szám alatt - alanyi és tárgyi összefüggés miatt utóbb egyesített - eljárást indított, mert úgy vélte, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a nyomásszabályozó és a mérőóra felszereléséért olyan költséget számítanak fel a fogyasztónak, ami a gázszolgáltatót terheli.
E magatartásukkal indokolatlan előnyt kötnek ki, ami a Tpvt. 21. § a) pontját sérti.

A Versenytanács 1999. május 13-án kelt Vj-10/1999/16. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a gázmérő és a nyomásszabályozó felszerelési munkálatait szélesen kell értelmezni, s minden olyan költség idevonható, ami ezek felszereléséhez nélkülözhetetlen. Ennek megfelelően bírságot szabott ki az eljárás alá vontak mindegyikével szemben.

Az eljárás alá vontak abból kiindulva, hogy a felszerelési költségeket egyösszegű számlájukban nem is érvényesítették, hiszen az ingyenes munkavégzés, arra hivatkoztak, hogy a gázbevezetési munkálatok e végső fázisában végzett munkájuk a fogyasztói érdekkörbe tartozó gázaláhelyezést szolgálja, így jogszerűen számítottak fel indokolatlan előnyt nem tartalmazó díjat szolgáltatásukért.

A Fővárosi Bíróság 2001. június 29-én kelt és jogerőre emelkedett 2K.38.303/1999/23. számú ítéletével a versenytanácsi határozatot hatályon kívül helyezte és a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárásra kötelezte. Nem fogadta el, hogy legfeljebb 2.500.- Ft lehet az a díj, amelyet a fogyasztóktól a rendszer gázaláhelyezéséért, a gázkészülék lezárásáért és a fogyasztó kioktatásáért, valamint a kiszállításért számlázhatnak a szolgáltatók, szemben a ténylegesen kért 7.500.-, illetve 5.600.- Ft-tal szemben. A bíróság ítélete rögzítette, hogy árunak az a szolgáltatás minősül, amellyel a fogyasztók gázellátásba való bekapcsolása megvalósul. Ez a szolgáltatás - legalábbis egy bizonyos időszakban - csak az eljárás alá vontaktól volt beszerezhető a gázszolgáltató területén, mint érintett piacon (Tpvt. 14. §), így erőfölényük, illetve közös erőfölényük erre az időszakra mindenképpen megállapítható (Tpvt. 22. §).
A bíróság a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kérdésében azonban nem foglalt állást, mert a tényállás megállapítást elégtelennek tartotta, ami pedig a közigazgatási szerv feladata (módosított 1957. évi IV. törvény - Áe. - 26. § (1) bekezdés).
Az új eljárás során szükségesnek tartotta a gazdasági erőfölényes helyzet időbeli fennálltának tisztázását, s amennyiben a munkafázisokat is tartalmazó számlák beszerzésére nem lenne mód, a végösszeg ismeretében kellett állást foglalni abban, hogy az tartalmaz-e indokolatlan előnyt, figyelemmel arra is, hogy a számlák egy vagy két személy munkavégzésének ellenértékét tartalmazták-e.


Az Áe. 73. §-a szerint a bírósági határozat a közigazgatási szervre kötelező, így a jogerős ítélet megszabta irányban és mederben folytatta le a Gazdasági Versenyhivatal új eljárását az eredeti eljárás idején hatályban volt anyagi és eljárási szabályok szerint.


Egyértelműen megállapítható volt, hogy az I. r., valamint a II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozás viszonyát rögzítő műszaki-szolgáltatási megállapodásokat 1998. októberében a velük kötött megbízási szerződések váltották fel, amely egybeesett a gázközösség tagjainak az eljárásbeli tevékenység piaci megkezdésének időpontjával, azaz a II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozás közös erőfölénye a vizsgált időszakban fennállt (Tpvt. 22. §).
A II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozás tételes számlát nem készített, így az indokolatlan előny megállapítására csak a végösszegek nyújtottak támpontot. Tételes számlát - arra vonatkozó előírások hiányában - nem is kellett készíteniük.
A Kft-k által kiállított számlák két szerelő munkavégzésének ellenértékét indokoltan tartalmazhatták, miután a nyomásalatti gázvezetéken több helyen kell egyszerre, összehangolt munkát végezni a gázaláhelyezés érdekében, így a veszélyes munka végzésének biztonsága nem vitathatóan szerelőpár tevékenységét igényli, mely körülmény viszont a díj növekedése irányába hat.


A Kft-k 1997-ben 8.223, 1998-ban 9.850 fogyasztót kapcsoltak be a vezetékes gázszolgáltatásba az I. r. eljárás alá vont vállalkozás működési területén, s ennek során 7.500.- Ft, vagy 5.600.- Ft-os egyösszegű bekapcsolási átalánydíjat számítottak fel. A megismételt eljárás során a szerelőpár munkavégzését számításba véve a vizsgálat igyekezett az egyösszegű díj összetevőit feltárni, összehasonlítva azt az I. r. eljárás alá vont vállalkozás versenytársainak ugyanezen tevékenységéért kért díjaival. Tette mindezt annak érdekében, hogy viszonyítani tudja az indokolatlan előny mihez képesti létét vagy hiányát.
A vizsgálat szakértői segédlettel sem talált olyan elemet, ami a törvény szerinti ingyenes tevékenység számlázására utalna, bár kételyeket is megfogalmazott, ami abban összegezhető az alábbi táblázatból megállapíthatóan, hogy a rezsióradíjak 1998. évben csökkentek, holott a gazdasági folyamatokból (infláció) a rezsióradíj növekedése következett volna.

Eljárás alá vontak

1997. év (Ft+óra)

1998. év (Ft+óra)

II. r.
rezsióradíj egy szerelőre
normaidő két szerelőre


2.137.-
2,59


1.250,57
2,35

III. r.
rezsióradíj egy szerelőre
normaidő két szerelőre


2.206.-
2,65


1.190.-
2,65

IV. r.
rezsióradíj egy szerelőre
normaidő két szerelőre


nincs adat
2,44


1.250,57
2,44

Az összehasonlító vizsgálat során az bizonyosodott be, hogy a gázszolgáltatók egységes gyakorlatot a gázaláhelyezés, gázbekötés és a készülékbeüzemelés tekintetében nem folytatnak, így a tőlük nyert adatok bizonyítási alapot nem képeznek annak megítélésében, hogy a Kft-k által alkalmazott gázaláhelyezési díj indokolatlanul magas lett volna. A szerteágazó gyakorlat és a már említett értelmezési gondok következtében az árak is igen nagy szóródást mutattak, amelynek mértéke következtében a jelen ügyben alig vehető figyelembe.

A gázszolgáltatók gyakorlatát a következő táblázat összesíti:

GÁZSZOLGÁLTATÓK
Üzembehelyezési, bekapcsolási, gázkészülékek beüzemelési díja a
megelőző és jelen eljárás adatai alapján 1997-ben és 1998-ban

KÖGÁZ

ÉGÁZ

DÉGÁZ

TIGÁZ

FŐVGÁZ

WAV-GÁZ

nem számított fel díjat a lakossági fogyasztók gáz-bekötése során
viszont a beruhá-zás költségeibe beszámítja

bekapcsolási, gázaláhelye-zési díjként
1997-ben
2460,-
1998-ban
2800,- Ft
+ kiszállási
díj

1997-ben
1998-ban
nem számított fel díjat gáz-aláhelyezésért
készülékek
beüzemelé-
séért kért
térítést

gázaláhelyezésért díjat számított fel az érvényes díj-szabás szerint
1500,-Ft
+ készülék
beüzemelésért külön díjat

gázaláhelye-zési díj
6000-tól
28000,-Ft
4375,-Ft rezsióradíjjal szerelő
párra

rezsióradíj
2500,-Ft/
szerelőpár
készülék
beüzemelés
1000- től
7000,-Ft +
kiszállási díj
min.1000,- Forint

Mindezek alapján a vizsgáló bizonyítottság hiányában a díj mértéke tekintetében az eljárás megszüntetését indítványozta, miután nem volt megállapítható az egyösszegű számlákban érvényesített díjak indokolatlan előny tartalma.
Másrészt azonban az eljárás alá vontak marasztalását tartotta szükségesnek azon az alapon, hogy a fogyasztók részletes számla hiányában nem kaptak tájékoztatást az elvégzett munkáról, nem győződhettek meg arról, hogy Kft-k valóban nem számítottak fel díjat a két műszer felszereléséért.
Ezért a vizsgáló az I. r. eljárás alá vontat is felelősnek tartotta, mert mint gázszolgáltatónak, gondoskodnia kellett volna az áthárított jogok és kötelezettségek betartásáról.

Az I., II., III. r. eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte; a felszámolás alatt álló IV. r. eljárás alá vont vállalkozás és képviselője a tartott tárgyaláson nem jelent meg, védekezést nem terjesztett elő. A vállalkozás részére küldött idézés "megszűnt" jelzéssel visszaérkezett, a képviselő értesítése szabályszerű volt.

A Versenytanács szerint a bizonyítottság hiányából következően nem állítható, hogy a Kft-k vizsgált időszakbeli számlái indokolatlan előnyként ingyenesen végzendő munkák ellenértékét is tartalmazták, illetve a bekapcsolásért felszámított díj akár a költségekhez, akár a versenytárs gázszolgáltatók azonos tevékenységéért számított áraihoz képest túlzottak voltak. Ha pedig jogsértésként indokolatlan előny nem állapítható meg, akkor közömbös, hogy a számla részletezett volt-e vagy sem, hiszen a fogyasztó a részletes számlából legfeljebb azt tudta volna, hogy milyen munkafázisokat végeztek el, de semmilyen fogyasztói döntést nem befolyásolhatott volna, és a bizonyítottság hiányából kifolyóan nem utalhatott volna indokolatlan előnyre sem.
Ekként a számla részletezettségének hiánya gazdasági erőfölénnyel való visszaélésként nem, csak mint a tájékoztatás fogyatékossága minősíthető. Jogszabályi kötelezettség hiányában a gazdasági erőfölényes vállalkozásra sem hárul részletes számla adásának kötelezettsége. E kötelezettség hiányában nem értelmezhető az I. r. eljárás alá vont vállalkozás felelőssége sem.
A megfelelő tájékoztatás elmaradásának fogyasztói hátránya a Gszt. egyértelmű előírásokkal való kiegészítésével, illetve a MEH beavatkozó magatartásával orvosolható.
Mindezek alapján a Versenytanács a Tpvt. 72. § (1) bekezdésére figyelemmel a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján az eljárást megszüntette.

Az eljárás alá vont vállalkozás számára a Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja.

Budapest, 2002. április 2.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika