Gazdasági Versenyhivatal

Vj-64/2002/31

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Heidelberger Zement Aktiensellschaft (Heidelberg) mint kérelmezőnek a Duna-Dráva Mészművek Kft. (Beremend) üzletrésze továbbértékesítése határidejének meghosszabbítása tárgyában benyújtott kérelmére indult versenyfelügyeleti eljárásban, nyilvános tárgyaláson, meghozta az alábbi

határozatot

• 1.

  A Versenytanács a kérelmezőnek a Duna-Dráva Mészművek Kft-ben megszerzett üzletrésze továbbértékesítési határidejének meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasítja.

• 2.

  A Versenytanács engedélyezi, hogy a kérelmező megvásárolja a Duna-Dráva Mészművek Kft 50 százalékos üzletrészét, és ezáltal a vállalkozás felett egyedüli irányítást szerezzen.

• 3.

  A Versenytanács megállapítja, hogy a kérelmező a 2. pontban engedélyezett tranzakcióra irányuló kérelmét késedelemmel nyújtotta be, ezáltal elmulasztotta az engedély iránti kérelem előterjesztésének törvényi határidejét.

• 4.

  A Versenytanács a 3. pontban leírt jogsértés miatt a Heidelberger Zement Aktiensellschaft vállalkozásra 1.610.000, azaz egymillióhatszáztízezer forint bírságot szab ki, amelyet e határozat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles befizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírság számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az ügyfelek a kézhezvételtől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

I.

A kérelem és elbírálásának körülményei

• 1)

  A Heidelberger Zement Aktiensellschaft, németországi székhelyű vállalkozás (a továbbiakban: Heidelberger) 2002. április 30-i keltezéssel a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtott kérelmében előadta, hogy a Duna-Dráva Mészművek Kft. törzstőkéjének 50 százalékát kitevő üzletrészét 2001. május 3-án megvásárolta az E. Schwenk Zementwerke KG (továbbiakban: Schwenk), ugyancsak németországi székhelyű vállalkozástól.

• 2)

  A kérelmezett vállalkozás története 1988. november 1-én kezdődött, amikor a beremendi cementgyár állami vállalatból zártkörű alapítással létrehozták a Beremendi Cement- és Mészipari Rt-t (továbbiakban: BCM). A társaság alaptőkéjének 1989-es felemelése során a BCM részvényeinek egyharmada - egymással egyenlő arányban - került a Heidelbergerhez és a Schwenkhez. 1993-ban, újabb zártkörű alaptőkeemeléssel - a két előbb említett német vállalkozás együttes részesedése 100 százalékot megközelítő mértékre emelkedett. 1996-ban a két vállalkozás már a részvények teljes 100 százalékával rendelkezik egymás közötti 50-50 százalékos arányban.

• 3)

  A BCM 1997-ben beolvadt a Dunai Cement- és Mészmű Kft-be (a továbbiakban: DCM Kft), azzal egyidejűleg a BCM megszűnt és a jogutódja a DCM Kft lett. A DCM Kft tulajdonosa ugyancsak a fent említett két német vállalkozás lett, az üzletrészek egymás közötti 50-50 százalékos megoszlásával. Az új vállalkozás Duna-Dráva Cement- és Mészművek Kft. (a továbbiakban: DDCM) elnevezéssel került cégbírósági bejegyzésre.

• 4)

  A DDCM váci gyárában a mészgyártás 1999. augusztusában megszűnt. A tulajdonosok úgy határoztak, hogy a társaság tevékenységében szervezetileg különüljön el a cement- és a mész üzletág. A Duna-Dráva Mészművek Kft (a továbbiakban: DDM) a 2000. március 16-án aláírt kiválási szerződés alapján kivált a DDCM-ből, és beremendi székhellyel a jogelőd DDCM mészüzletágának tevékenységét folytatta. A fennmaradó társaság Duna-Dráva Cement Kft (a továbbiakban: DDC) a cementüzletágat folytatta, székhelye megegyezett a DDM beremendi székhelyével. A kiválást követően mindkét társaságban a törzstőke 50-50 százalékát képező üzletrészek a Heidelberger és a Schwenk tulajdonát képezték.

• 5)

  A kérelem tárgyát képező tranzakció - lásd 1) pont - révén a Heidelberger a DDM Kft egyedüli tulajdonosa maradt, azaz a DDM egyszemélyes Kft-vé alakult. A közös irányítás megmaradt a DDCM Kft vonatkozásában.

• 6)

  A kérelmező az 1) pontban leírt tranzakciót átmeneti irányításszerzésnek minősítette, ezért ahhoz nem kérte a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyét. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 25. §-a az átmeneti irányításszerzést - egyéb feltételek megléte esetén - legfeljebb egyéves időtartamra teszi lehetővé, hacsak a GVH ezt az időtartamot meg nem hosszabbítja. Az egy éves időtartam 2002. május 2-án lejárt, a DDM 50 százalékos üzletrészét a kérelmező nem adta tovább, ezért a 2002. április 30-i kérelmében a GVH-tól az átmeneti irányításszerzésre rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását kérte további egy éves időtartamra.

• 7)

  A vizsgálat az ügyfelet hiánypótlásra szólította fel a 6) pontban leírt kérelem elbírálhatóságához szükséges iratokra vonatkozóan. A hiánypótlásnak az ügyfél csak részben tett eleget a 2002. május 29-én a GVH-hoz érkezett válaszában, amelyet a 2002. június 13-án beérkezett levelében kiegészített.

• 8)

  Az előző pontban említett 2002. május 29-én érkezett levélben az ügyfél másodlagos kérelmet terjesztett elő. Eszerint, ha a GVH az 1) pontban leírt tranzakció átmeneti irányításszerzéskénti értelmezéséhez rendelkezésére álló egyéves időtartamot nem találná meghosszabbíthatónak, akkor mint vállalkozások összefonódásához kérelmezi az engedély megadását. A másodlagos kérelmének elbírálhatóságához szükséges információkat az ügyfél a Versenytanács kérésére szolgáltatta.

• 9)

  A kérelmező vállalkozás holding társaság, amely önálló üzleti tevékenységet is folytat. Irányítja - a többi között - a Heidelberg Zement Financial Services Aktiebolag nevű vállalkozást, amelynek - az ügyfél állítása szerint - tevékenységi körébe tartozik pénzügyi szolgáltatások nyújtása is. A hitelintézeti tevékenységre azonban csak a cég neve utal, az ügyfél által becsatolt fordítás nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, csupán a cég nevének változásáról szól.

• 10)

  A DDM Kft 2001. május 29-én megtartott alapítói üléséről készített jegyzőkönyv tanúsága szerint a Heidelberger jelen lévő képviselője, egyben a DDM felügyelő bizottsági tagja úgy nyilatkozott, hogy a ..."Heidelberger ...egy éven belüli továbbértékesítés előkészítése céljából vásárolta meg az E. Schwenk ... üzletrészét a Duna-Dráva Mészművek Kft-ban" (7. sz. irat). Ezen az ülésen egyébként felmentették az ügyvezetőket és a felügyelő bizottságot is. Az új tisztségviselők egyéves időtartamra kaptak megbízásokat.

• 11)

  A becsatolt szándéknyilatkozat szerint (9. sz. irat) a Belgiumban bejegyzett Carmeuse S.A. és a kérelmező között tárgyalások folynak a DDM Kft 100 százalékos üzletrészének eladásáról. A szándéknyilatkozat 2002. április 22-i keltezésű, és a tárgyalások tényének rögzítésén kívül semmi egyéb információt nem tartalmaz.

II.

Az átmeneti irányításszerzés általános feltételei

• 12)

  A Tpvt. 25. §-a meghatározza azokat a körülményeket, amelyek alapján egy (vagy több) vállalkozás irányításszerzése - kivételképpen - akkor sem minősül összefonódásnak, ha egyébként teljesülnek a Tpvt. 24. §-ában lefektetett árbevételi küszöbfeltételek. A 25. §-ban meghatározott feltételek (körülmények) alá eső irányításszerzéseket átmeneti irányításszerzésnek nevezzük. Az átmeneti irányításszerzés törvényi feltételei szigorúan meghatározottak és csak viszonylag szűk körben alkalmazhatók. A Tpvt. 25. §-ában rögzített feltételeket három csoportba sorolhatjuk, amelyeknek együttesen kell teljesülniük ahhoz, hogy az átmeneti irányítás megállapítható legyen:

• • a)

    a törvény csak meghatározott típusú vállalatok számára teszi lehetővé az átmeneti irányításszerzést, nevezetesen csak olyan speciális típusú pénzügyi vállalkozások számára, amelyek fő tevékenysége kiterjed más vállalkozások, vállalkozásrészek üzletszerű adásvételére;

• • b)

    az irányításszerzés célja az átvett vállalkozások, vállalkozásrészek továbbértékesítésének az előkészítése kell, hogy legyen;

• • c)

    az irányítási joggal az azt megszerző vállalkozás nem, vagy csak a továbbértékesítéshez feltétlenül szükséges mértékben él.

• 13)

  Az előző pontban felsorolt a) feltételcsoport keretében a törvény - a mai formájában megint csak annak 2000. évi módosítását követően - pontosan meghatározza azoknak a vállalatoknak a körét, amelyek átmeneti irányításszerzést valósíthatnak meg. A Tpvt. 25. §-ában található felsorolás a gazdaság szereplői számára egyértelművé tette, hogy milyen típusú vállalatokról van szó. Az említett törvényhelyen öt ilyen vállalkozástípus kerül felsorolásra. Ennek megfelelően átmeneti irányításszerzést csak biztosítóintézetek, pénzügyi holding társaságok, vegyes tevékenységű holding társaságok, befektetési társaságok vagy vagyonkezelő szervezetek valósíthatnak meg.

• 14)

  A felsorolt vállalkozástípusok fogalmi meghatározása során egyrészt figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a felsorolt vállalkozástípusok mindegyikének fogalmi definíciója megtalálható, illetőleg levezethető a megfelelő magyar törvényekből. A Tpvt. 25. §-ában felsorolt vállalattípusok fogalmának értelmezésekor másrészt az is eligazítást nyújt a jogalkalmazó számára, hogy a Tpvt. 2000. évi módosítása azzal a kinyilvánított szándékkal történt meg, hogy a magyar versenyszabályokat közelebb hozza az EU jogszabályaihoz. Az összefonódások ellenőrzése esetében az uniós joggyakorlat alapját az Európai Tanács 4064/89. számú Rendelete képezi, amely a 3. § (5) bekezdésében foglalkozik az összefonódásnak nem minősülő koncentrációk típusaival.

• 15)

  Az átmeneti irányításszerzést megvalósítható vállalkozások körének fogalmi szűkítésében a Tpvt. 2000. évi módosítása során a törvényalkotó azon nyilvánvaló szándéka fejeződik ki, hogy a gazdasági szereplők számára egyértelművé tegye e fogalmak értelmezését - elkerülendő azt a problémát, hogy az irányítást szerző vállalatok önkényesen minősíthessék magukat a fenti kategóriák valamelyikébe tartozónak. Nyilvánvaló, hogy vállalkozások, vállalkozásrészek vételét vagy eladását nem csak ezzel üzletszerűen foglalkozó (pénzügyi jellegű) vállalkozások valósíthatják meg. Részvények, üzletrészek megszerzése vagy eladása része lehet más típusú vállalkozások üzleti tevékenységének, amelynek során irányítást szereznek más vállalkozások felett vagy éppen átadják másnak az irányítást. Ennek során a nem pénzügyi jellegű vállalkozás többnyire azzal a szándékkal vásárol részvényt (üzletrészt), hogy az üzleti stratégiai céljainak megfelelően - többségi vagy kisebbségi tulajdonosként - részt vegyen a vállalat tevékenységének irányításában. E normális üzleti tevékenység keretében előfordulhat az is, hogy egy vállalkozás olyan másik vállalkozás felett szerez irányítást, amelynek megtartásához nem fűződnek hosszú távú stratégiai céljai vagy ezek a célok időközben módosultak. Emiatt előfordulhat, hogy az irányításszerzése csak időleges lesz, mert rövid időn belül továbbadja a megszerzett irányítást. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy egy nem pénzügyi vállalkozás - utólag - átmeneti irányításszerzésként szeretné beállítani az eredetileg stratégiai céloknak megfelelően megvalósított többségi tulajdonszerzést. A nem pénzügyi jellegű vállalkozások által megvalósított irányításszerzések esetében ezért a versenyhatóság csak igen nehezen vagy egyáltalán nem tudná megkülönböztetni a továbbértékesítés céljából megvalósított részvényvásárlásokat azon hasonló cselekményektől, amely során a korábban megvásárolt vállalkozással kapcsolatos üzleti-stratégiai célok változása miatt került sor a vállalkozás(rész) továbbértékesítésére.

• 16)

  A pénzügyi jellegű vállalkozások esetében a vállalkozások, vállalkozásrészek adásvétele valószínűsíthetően olyan üzletszerű tevékenység, amelynek a célja nem a megszerzett vállalkozás tevékenységének befolyásolása, hanem az annak eladásával elérhető többletbevétel. A nem pénzügyi jellegű vállalkozások esetében természetszerű, hogy egy másik vállalat feletti, pusztán az annak eladásából származó többletbevétel érdekében megvalósított irányításszerzés nem tartozik a vállalkozás normális üzleti magatartásához, habár olykor ez is előfordulhat. Ám ezek az esetek éppen ezért nehezen választhatók el a stratégiai célú irányításszerzésektől, és ezzel magyarázható a Tpvt. azon megoldása, hogy az átmeneti irányításszerzést megvalósító vállalakozások közül kizárta a nem pénzügyi vállalkozásokat. A törvényben felsorolt vállalattípusok körének kibővítése a nem pénzügyi jellegű vállalkozásokra a versenyhatóság által kezelhetetlen módon kiterjesztené az átmeneti irányításszerzés alá eső vállalati kört.

A Tpvt. 25. §-a alá eső vállalkozások alanyi körének meghatározásával kapcsolatos jogi háttér

• 17)

  A pénzügyi vállalkozás és a hitelintézet fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) adja meg az alábbi helyeken:

• • -

    3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása; b) pénzkölcsön nyújtása; c) pénzügyi lízing; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; e) készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; f) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; g) valutával, devizával - ide nem értve a pénzváltási tevékenységet -, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; h) pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység); i) befektetési alap letétkezelés; j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; k) hitel referencia szolgáltatás; l) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magánnyugdíjpénztár részére történő vagyonkezelés; m) készpénzátutalás. (2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve devizában: a) pénzváltási tevékenység; b) az elszámolásforgalom lebonyolítását végző átutalási rendszerek működtetése (elszámolásforgalmi ügylet); c) pénzfeldolgozási tevékenység; d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt tevékenységek üzletszerűen csak engedéllyel végezhetők. (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhetők az (1) bekezdés a)-d) és f)-l) pontjaiban meghatározott pénzügyi szolgáltatások, valamint a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi szolgáltatás. (5) Pénzügyi szolgáltatásnak devizában, valutában való végzését, valamint az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet és a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a Felügyelet az MNB előzetes véleményének kikérésével engedélyezi. (6) Az (1) bekezdés e) és m) pontjában, valamint a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tevékenységet az MNB engedélyezi, illetve az ilyen engedélyt az MNB vonja vissza. (7) A (6) bekezdésben meghatározott tevékenységek végzésének engedélyezéséről az MNB a Felügyeletet értesíti. A Felügyelet az értesítés alapján a jogi személyt nyilvántartásba veszi. (8) Törvény korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla vezetését [3. § (1) bekezdésének d) pontja], váltóval saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenységet [3. § (1) bekezdésének g) pontja], továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, illetőleg magánnyugdíjpénztárak részére történő vagyonkezelést [3. § (1) bekezdésének l) pontja] más jogi személy részére is lehetővé teheti.

• • -

    5. § (1) Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyűjt, és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez. (2) Kizárólag hitelintézet jogosult a) betét gyűjtésére, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben - bank által a visszafizetésre vállalt kezesség vagy bankgarancia nélkül - más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására, b) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására - ha törvény eltérően nem rendelkezik -, és c) készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtására. (3) A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet. (4) A bank az a hitelintézet, amely a 3. § (1) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott tevékenységet üzletszerűen végzi. Kizárólag bank kaphat engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének végzésére. (5) A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak (illetve e törvény XXXI. fejezetének) megfelelően jogosult tevékenységének végzésére, azzal, hogy nem kaphat engedélyt a 3. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységek teljes körének végzésére. (6) A szövetkezeti hitelintézet a) a 3. § (1) bekezdésének a)-f), h) és j) pontjában, illetve a 3. § (2) bekezdésének a) pontjában, valamint b) - kizárólag saját számlára - a 3. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott tevékenységet végezhet. (7) A hitelszövetkezet a (6) bekezdésben meghatározott tevékenységeket - a pénzváltás kivételével - csak saját tagjai körében végezheti. (8) A tulajdonszerzési korlátok szempontjából hitelintézetnek kell tekinteni a székhely ország joga szerint bankcsoportot irányító vállalatot, ha kizárólagos - közvetlen vagy közvetett - hitelintézeti tulajdonban áll, kizárólag pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások tulajdonlására hozták létre, és a tulajdonos hitelintézet a vállalat részére közvetlen és kötelező utasításokat adhat a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozólag, továbbá összevont alapú felügyelet alatt áll. (9) Külföldi hitelintézet fióktelepe útján a 3. § (1) bekezdésének a)-h) és j)-k) pontjában, illetve a 3. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységet végezhet, ha ezek végzésére a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik.

• • -

    6. § (1) A pénzügyi vállalkozás az a pénzügyi intézmény, amely - az 5. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenység kivételével -, egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. (2) A 3. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában, valamint - ha azt nem hitelintézet végzi - a 3. § (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott tevékenységet csak pénzügyi vállalkozás végezheti, kizárólagos tevékenységként. (3) Külföldi pénzügyi vállalkozás fióktelepe útján a 3. § (1) bekezdésének b)-c), f)-h) és j)-m) pontjában, illetve a 3. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységet végezhet, ha ezek végzésére a székhelye szerinti felügyeleti hatóságtól engedéllyel rendelkezik.

• • -

    2. sz. melléklet. Értelmező rendelkezések. III. Egyéb rendelkezések:

• • • a.

      31. Külföldi hitelintézet: az, aki a székhely állam szerinti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően engedéllyel rendelkezik olyan tevékenységek végzésére, amelyek megfeleltethetők a 3. § (1) bekezdése a), d) vagy e) pontjában foglaltaknak.

• • • b.

      32. Külföldi pénzügyi vállalkozás: az, aki a székhely állam szerinti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően engedéllyel rendelkezik egy vagy több olyan tevékenység végzésére, amelyek megfeleltethetők a 3. § (1) bekezdésének b)-c) és f)-l) pontjában, valamint a (2) bekezdésében foglaltaknak.

• • • c.

      33. Külföldi pénzügyi intézmény: a külföldi hitelintézet és a külföldi pénzügyi vállalkozás.

• 18)

  A befektetési társaság fogalmát - az 1) pontban leírt tranzakció időpontjában - az értékpapírok forgalombahozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. tv. adta meg az alábbi helyeken:

• • -

    7. § (1) Befektetési vállalkozás az értékpapír-bizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír-befektetési társaság (a továbbiakban: befektetési társaság). (6) Befektetési társaság az a befektetési vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik a 4. § (1) bekezdésének e) pontjában, illetve (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott tevékenységek folytatására.

• • -

    4. § (1) Befektetési szolgáltatási tevékenység a következő tevékenységek üzletszerű folytatása az 5. §-ban meghatározott körben: e) jegyzési garanciavállalás. (2) f) befektetési hitel nyújtása.

A befektetési társaság fogalmát a 2001. évi CXX. tv. némiképpen eltérően határozza meg, és egyben hatályon kívül helyezte az 1996. évi CXI. törvény fenti rendelkezéseit:

• • -

    86. § (3) Befektetési társaság az a befektetési vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik a 81. § (1) bekezdésének d) pontjában, illetve (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott tevékenységek folytatására.

• • -

    81. § (1) Befektetési szolgáltatási tevékenység az alábbi tevékenységek üzletszerű folytatása forintban, illetőleg valutában, devizában a 82. §-ban meghatározott egy vagy több befektetési eszközre: d) jegyzési garanciavállalás; (2) Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység a következő tevékenységek üzletszerű folytatása: b) értékpapír letétkezelés;

• 19)

  A biztosítótársaságok biztosítási tevékenységeket végző intézmények. Az e körbe tartozó vállalkozások fogalmi definícióit több törvény is rögzíti az alábbiak szerint:

• • -

    A biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 6. § (1) Biztosító részvénytársaságként, szövetkezetként, egyesületként vagy külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepeként működhet.

• • -

    (2) Az egyes szervezeti formákra

• • • =

      a) biztosító részvénytársaság esetén a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény,

• • • =

      b) biztosító szövetkezet esetén a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény,

• • • =

      c) biztosító egyesület esetén az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény,

• • • =

      d) külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény

• • • =

      előírásait az 1995. évi XCVI. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

• • -

    4. § A biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja, és teljesíti a szolgáltatásokat.

• • -

    5. § (1) Biztosítási, biztosításközvetítői és biztosítási szaktanácsadói tevékenységet Magyarországon csak a Felügyelet engedélyével rendelkező, belföldi székhelyű biztosító, biztosítási alkusz és biztosítási szaktanácsadó végezhet. Külföldi biztosító, biztosításközvetítő és biztosítási szaktanácsadó biztosítási, biztosításközvetítői és biztosítási szaktanácsadói tevékenységet Magyarországon csak magyarországi fióktelepen keresztül végezhet.

• • • a.

      (2) Viszontbiztosítási tevékenységet külföldi székhelyű biztosító is végezhet.

• • • b.

      (3) Biztosítási tevékenységet csak biztosító végezhet.

• • • c.

      (4) Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve:

• • • • 1.

        a) a matematikai eljáráson alapuló feltőkésítési szerződés kötését, és az ezzel összefüggő szolgáltatások teljesítését,

• • • • 2.

        b) a feltőkésítési szerződés viszontbiztosítását, a feltőkésítési szerződésből származó vagyonnak a biztosító általi kezelését, ha az a tőke megőrzésére vonatkozó biztosítási garanciával vagy egy minimális hozadékra vonatkozó kötelezettségvállalással kapcsolódik össze,

• • • • 3.

        c) a biztosító pénzeszközeinek a biztosító általi kezelését és befektetését, ideértve a határidős, opciós és más értékpapír-piaci ügyleteket, illetve hasonló pénzügyi műveleteket is, ha a biztosító már meglévő vagyontárgyainak értékmegőrzését vagy a későbbiekben megszerzendő értékpapírjai árfolyam- és kamatkockázata csökkentését szolgálja és az ebből adódó teljesítési kötelezettség nem veszélyezteti a biztosító biztonsági tőkéjét,

• 20)

  A vagyonkezelői tevékenység fogalmát az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény V. fejezetéből kell levezetni:

• • -

    62. § (1) Ha a vagyon értékesítése meghiúsult, vagy megállapítható, hogy elidegenítésének feltételei átmenetileg kedvezőtlenek, az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelési szerződéseket kötni. (2) A vagyonkezelés célja a szerződésben meghatározott vagyonérték megtartása vagy elérése, illetve hozadék (osztalék, részesedés) útján vagyongyarapodás elérése. Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére a 64-66. §-ban meghatározott szerződéseket köt. (3) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, e törvény és más jogszabályok, valamint a kötelezően kiírandó és nyilvánosan közzéteendő pályázati feltételek keretei között.

• • -

    63. § (1) Az ÁPV Rt. a vagyon kezelésére irányuló szerződésekben az őt megillető tulajdonosi jogosítványok egy részét vagy egészét átruházhatja a vagyonkezelőre. (2) A vagyon kezelésére kötött szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését - a vagyonkezelő saját vagyonát terhelő - szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel (pl. zálogjoggal, óvadékkal, készfizető kezességgel) kell biztosítani. A biztosítékok együttesen is alkalmazhatók. (3) Vagyonkezelési szerződés nem köthető azzal, aki ellen felszámolási eljárás van folyamatban, illetve akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van.

• • -

    64. § (1) Az ÁPV Rt. jogosult a vagyon hasznosításáról - értékének, illetve állagának megóvása végett - megbízási szerződés útján gondoskodni. (2) Az ÁPV Rt. és a megbízott megállapodhatnak abban, hogy a vagyonkezelőt - a díjon felül - a vagyon hozadékának meghatározott része is megilleti. (3) Erre a szerződésre a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A vagyonkezelő szervezet fogalmát az 28/1991. (II.21.) Korm. rendelet, illetőleg annak módosításai határozzák meg. Ennek 3. §-a (3) bekezdése szerint:

• • -

    ha e rendelet másképp nem rendelkezik, vagyonkezelő szervezetnek minősül: a) az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: Vagyonügynökség); b) az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság ^[1] ; c) a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet; d) az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság ^[2] ; e) a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény 31. § (3) bekezdésében állami tulajdonosi jogok gyakorlására felhatalmazott miniszterek.

• 21)

  A vegyes tevékenységű holding fogalmának meghatározása ugyancsak a Hpt. alapján történik meg. A 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések, II. fejezet 5. pontja szerint:

• • -

    vegyes tevékenységű holding társaság: olyan nem hitelintézet és nem pénzügyi holding társaság, amely legalább egy hitelintézetet ellenőriz.

A Tpvt. szempontjából itt annak van jelentősége, hogy a vegyes tevékenységű holding képes arra, hogy részvények, üzletrészek adás-vételét az általa irányított hitelintézeten keresztül valósítsa meg. Ez a képesség abból ered, hogy az általa irányított pénzügyi intézményt bármikor utasíthatja a megcélzott részvény (üzletrész) megvételére, ill. értékesítésére. Ebből a szempontból tehát nincs lényeges különbség aközött, ha a szóban forgó, átmenetinek szánt irányításszerzést az anyavállalat vagy a hitelintézeti leány hajtja végre.

• 22)

  A pénzügyi holding társaság fogalmának meghatározása ugyancsak a Hpt. alapján történik meg. A 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések, II. fejezet 6. pontja szerint:

• • -

    pénzügyi holding olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek kizárólagos tevékenysége pénzügyi intézmények, illetőleg befektetési vállalkozások tulajdonlása, közöttük legalább egy hitelintézet ellenőrzése.

A Versenytanács e vállalattípus fogalmának meghatározása során figyelemmel van az EU gyakorlatára is, amely a pénzügyi holding társaság fogalmát az Európai Tanács 78/660. számú és a 84/569. számú határozata alapján határozza meg. Eszerint a pénzügyi holding olyan társaság, amelynek lényege szerint egyetlen célja más vállalkozásokban való részesedések megszerzése, e részesedések kezelése, majd haszonnal történő eladása anélkül, hogy közvetve vagy közvetlenül részt venne ezen vállalkozások igazgatásában. A pénzügyi holding társaság tevékenységi körébe nem tartozhatnak bele a fentebb meghatározottól eltérő más, pl. termelő vagy szolgáltató tevékenységek végzése, illetve ilyen vállalatok stratégiai irányítása.

Az átmeneti irányításszerzésre vonatkozó szándék megállapíthatóságának feltételei

• 23)

  Az átmeneti irányításszerzés célja a továbbértékesítés előkészítése. A tényállás megállapíthatóságának az erre vonatkozó szándék kinyilvánítása szükséges, de nem elégséges feltétele. A szándéknyilvánításnak természetszerűen az irányításszerzést megelőzően és dokumentált módon kell megtörténnie. (Erre alkalmas lehet például a megfelelő igazgatósági ülés jegyzőkönyve ^[3] .)

• 24)

  Az irányításszerzés átmeneti jellegére vonatkozó szándék megállapíthatóságának további feltételei is vannak. A 15) b) pontban említetteknek megfelelően a Versenytanács különösen fontosnak tartja azt, hogy a Tpvt. - a nemzetközi (elsősorban az uniós) gyakorlatnak megfelelően - egy évben határozza meg azt a maximális időtartamot, amelyen belül a megszerzett irányítást megtestesítő részvénycsomagot (üzletrészt) el kell idegeníteni ahhoz, hogy az eredeti irányításszerzés átmenetinek minősülhessen. Ebből következően - főszabályként - csak az az irányításszerzés tekinthető átmenetinek, amely esetében valószínűsíthető, hogy a megszerzett vállalkozás(rész) egy éven belül továbbértékesíthető, vagyis az egy éven belüli továbbértékesítés szándékának az irányításszerzés időpontjában megalapozottnak és megvalósíthatónak kell lennie.

• 25)

  A továbbértékesítés szándéka akkor tekinthető megalapozottnak és megvalósíthatónak, ha

• • 1.

    az átvett vállalkozás(rész) továbbértékesítésre alkalmas állapotban van vagy rövid időn belül ilyen állapotba hozható; és

• • 2.

    a továbbértékesítésre szánt vállalkozás(rész) iránt az irányításszerzés időpontjában komolynak számító kereslet van, illetve az ilyen irányú kereslet könnyen felkelthető.

Az 1. feltétel természetszerű, hiszen ha a szóban forgó vállalkozás(rész) nem lett volna értékesítésre alkalmas állapotban, akkor az irányítást - az gyors továbbértékesítés szándékával - megszerző vállalkozás sem tudta volna megvenni. Ezzel a feltétellel kapcsolatban felmerülhet, hogy vajon átmenetinek lehet-e tekinteni az olyan irányításszerzéseket, amelyek azzal a szándékkal valósultak meg, hogy az átvett, pénzügyileg gyengélkedő, esetleg súlyosan eladósodott vállalatot - átszervezéssel, tőkeinjekcióval vagy más módon feljavítva - adja tovább. Az ilyen jellegű "mentőakciók" keretében megvalósuló irányításszerzések nem minősülhetnek a Tpvt. értelmében átmeneti jellegűnek ^[4] , mert azok általában jelentős mértékű beavatkozást igényelnek a megmenteni kívánt vállalkozás piaci-stratégiai magatartásába.

A 2. feltétel is magától értetődő, hiszen ha az irányításszerzés időpontjában nem azonosíthatóak olyan piaci körülmények, amelyek megléte esetén a továbbértékesítés haszonnal megtörténhet, akkor az irányításszerzés nagy valószínűséggel nem fog megtörténni egy éven belül és ezért nem tekinthető átmeneti jellegűnek. E feltétel akkor teljesíthető, ha az irányításszerzés időpontjában vagy azt követően igen rövid időn belül azonosítható olyan komoly vevő, amelynek bizonyíthatóan komoly vételi szándékai vannak a szóban forgó vállalkozás(rész) iránt. A potenciális vevő azonosíthatósága azonban nem elengedhetetlen feltétel, különösen olyan esetekben, amikor az átvett vállalkozás(rész) tőzsdén jegyzett vállalkozás részvényeiben testesül meg.

Az átmeneti irányításszerzés időtartamának meghosszabbítása

• 26)

  A törvény a versenyhatóság számára lehetővé teszi, hogy az átmeneti irányításszerzés megállapíthatóságának maximális időtartamát - kérelemre - meghosszabbíthassa akkor, ha a kérelmező bizonyítja, hogy a továbbértékesítés egy éven belül nem volt lehetséges. Ennek során a kérelmezőnek azt kell bemutatnia, hogy a fentebb említett 1. és 2. feltételeket alkotó körülményekben az irányításszerzés időpontját követően előre nem látható változások álltak be, amelyek miatt az elidegenítés nem történhetett meg. Ilyen körülménynek számít például az, ha az átvett vállalkozás egyik telephelyén súlyos következményekkel járó esemény (baleset, robbanás, tűz, stb.) történik vagy, ha a szóban forgó vállalkozás(rész) részvényeinek piacán váratlanul jelentős mértékű, tartós és válságszerű visszaesés következik be. Nem számít a meghosszabbítás során akceptálható körülménynek például az, ha a kiszemelt vevővel a tárgyalások nem jártak sikerrel, mert a felek nem tudtak megegyezni az eladás feltételeiről. Ugyanakkor figyelembe vehető körülmény, ha a potenciális vevő helyzetében következett be valamilyen előre nem látható és a vevői szándékát alapvetően módosító változás (pl. váratlan vagyonvesztés). Az elidegenítés ellehetetlenülésének bizonyítási terhe a kérelmezőre hárul.

• 27)

  A 15) c) pontban leírt feltétel szerint az irányítási joggal az azt - átmenetileg - megszerző vállalkozás nem, vagy csak a továbbértékesítéshez feltétlenül szükséges mértékben ^[5] él. A törvény erre vonatkozóan további eligazítást nem ad arra vonatkozóan, hogy meddig terjedhet ez a "feltétlenül szükséges" mérték. Részvénytársaság feletti irányításszerzés esetében nyilvánvaló, hogy az irányítást - átmenetileg - megszerző vállalkozás képviselőinek többségi, ill. irányítási helyzetbe kell kerülniük az igazgatóságban, hiszen a továbbértékesítésről többnyire ennek a testületnek kell a döntéselőkészítő javaslatot megtennie a közgyűlés felé ^[6] . Az igazgatósági többség megszerzése azért is szükséges lehet, hogy megakadályozza olyan üzleti döntések meghozatalát és/vagy végrehajtását, amelyek következtében az átvett vállalkozás(rész) értéke nyilvánvalóan csökkenne. Főszabályként azt lehet rögzíteni, hogy az irányításszerző vállalkozás magatartása akkor nem haladja meg a továbbértékesítéshez feltétlenül szükséges mértéket, ha az átvett vállalkozás irányításába delegált képviselői nem vesznek részt a vállalat piaci magatartását befolyásoló üzletpolitikai döntésekben. Ilyen eset lehet például az, ha a részvénytársaságba bekerült képviselők tartózkodnak az ilyen kérdésekben való szavazástól.

III.

A kérelmezett átmeneti irányításszerzés megállapíthatósága

• 28)

  A Versenytanács megvizsgálta, hogy vajon az átmeneti irányításszerzésre vonatkozóan fentebb megfogalmazott általános irányelvek hogyan alkalmazhatók a jelen eljárás során. A Versenytanács gyakorlatában a Tpvt. 25. §-ban leírt alanyi kör meghatározása egyértelmű és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásán alapul. A Versenytanács álláspontja szerint a vegyes tevékenységű holding kifejezés tartalmát a vonatkozó törvény, a Hpt. alapján kell értelmezni. A hivatkozott törvényhely leszögezi, hogy a vegyes tevékenységű holding csak nem hitelintézeti és nem pénzügyi holding típusú vállalkozás lehet, amely tehát ilyen módon szükségszerűen kell, hogy saját (nem pénzügyi) üzleti tevékenységet is folytasson. A Hpt. azonban a vegyes tevékenységű holding fogalmát tovább szűkíti, amely szűkítés a vegyes tevékenységű holdingokat a Hpt. által szabályozni kívánt körhöz (a pénzügyi jellegű vállalkozásokhoz) kapcsolja. Az összekapcsolás logikája megfelel a Tpvt. azon szándékának, hogy az átmeneti irányításszerzést csak olyan vállalkozásokra vonatkozóan lehessen megállapítani, amelyek főtevékenységük jellegénél fogva vállalkozások adásával és vételével nem saját üzleti tevékenységükkel összefüggésben foglalkoznak, hanem a vállalkozások továbbértékesítése által megszerezhető nyereség céljából.

• 29)

  A kérelmező saját álláspontja szerint is csak mint "vegyes tevékenységű holding" jöhet szóba azzal kapcsolatban, hogy vajon beletartozhat-e az átmeneti irányítást megvalósítható vállalati körbe. A Heidelberger nem minősülhet pénzügyi holding társaságnak, mert termelő és szolgáltató tevékenységet is végez, hiszen főprofilszerűen érdekelt volt a DDM Kft tevékenységében, a mész gyártásában és forgalmazásában. A Tpvt. 25. §-ában felsorolt egyéb vállalattípusok tekintetében a kérelmező nyilvánvalóan nem felel meg a törvényi feltételeknek. A vizsgálat megállapításai szerint a kérelmező esetében nem teljesülnek a vegyes tevékenységű holdingra vonatkozó előírások, mert a Heidelberg Zement Financial Services Aktiebolag nevű vállalkozásról a kérelmező nem bizonyította be egyértelműen, hogy az olyan külföldi hitelintézet, amely a székhely állam szerinti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően engedéllyel rendelkezik olyan tevékenységek végzésére, amelyek megfeleltethetők a Hpt. 3. § (1) bekezdése a), d) vagy e) pontjában foglaltaknak. Ezek a tevékenységek a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása; d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; e) készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása. A becsatolt iratok alapján a Versenytanács nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a Heidelberg Zement Financial Services Aktiebolag rendelkezik-e a svéd jogszabályi rendelkezések szerint betétgyűjtéshez, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához, illetőleg készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásához szükséges engedélyekkel. Ennek hiányában viszont az sem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a szóban forgó pénzügyi vállalkozás a Hpv. értelmében vegyes tevékenységű holdingnak minősül-e vagy sem.

• 30)

  A kérelmező a Versenytanácsnak a Tpvt. 25. §-a alanyi körét érintő joggyakorlatát vitatja (4. és 12. sz. iratok). Egyebek mellett azzal érvel, hogy a Heidelberger azért számít vegyes tevékenységű holdingnak, mert azon túl, hogy más vállalatokat ellenőriz és irányít, saját üzleti tevékenységet is folytat. Az a holding, amely ilyen tevékenységet nem folytat, a kérelmező szóhasználatában "tiszta holding"-nak minősül és a vegyes tevékenységű holdingot ezzel összefüggésben kell értelmezni minden olyan holdingra, amely saját üzleti tevékenységet is folytat amellett, hogy más vállalkozások részvényeinek adásvételével is foglalkozik. A Versenytanács szerint a "vegyes tevékenységű holding" ilyetén felfogása túlterjeszkedik a törvényalkotó fentebb leírt szándékán, nem felel meg a Versenytanács eddig követett gyakorlatának, szöges ellentétben áll a EU iránymutatásaival és gyakorlatával, valamint eredményét tekintve -figyelemmel a jelen határozat 16. pontjában leírtakra - indokolatlanul szélesre tágítaná a szóba jöhető vállalati kört.

• 31)

  A Versenytanács a vizsgálat alapján eddig feltárt tényadatok alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1) pontban leírt tranzakcióra az irányításszerzés átmenetiségéhez szükséges három feltétel közül az első teljesülését nem lehet egyértelműen megállapítani, mert az ügyfél nem tett eleget kielégítő mértékben az erre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének. Az ügyfél nem tudta hivatalos iratokkal alátámasztani, ill. hitelt érdemlően bizonyítani azt, hogy a Hpt. értelmében ellenőriz egy hitelintézetet. A Versenytanács az fentebb kifejtettek alapján úgy határozott, hogy a kérelmezőnek az 1) pontban leírt tranzakcióra vonatkozóan az átmeneti irányításszerzés meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasítja.

IV.

Az összefonódás engedélyezése iránti kérelem elmulasztása

• 32)

  A vizsgálati jelentés megállapítja, hogy az érintett vállalkozások 2000. évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladta, valamint a DDM Kft 2000. évi nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Az 1) pontban leírt tranzakció révén a korábbi közös irányítás helyett a kérelmező egyedüli irányítása jött létre. Ennek következtében nemcsak az irányítás módja, hanem az irányítás tartalma is megváltozott. A Heidelbergernek nem kell tekintettel lennie korábbi irányító társára, és mivel további tulajdonostársak nincsenek, a kérelmező egyszemélyben irányítja a DDM Kft-t. Ezáltal megvalósul a Tpvt. 23. § (2) bekezdés a) pontjában leírt jogi tényállás, mert a Heidelberger a tranzakció következtében rendelkezik a DDM Kft. többségi szavazati jogot biztosító üzletrészével. A kérelmezett tranzakció révén tehát a vállalkozásoknak a Tpvt. 23. § (1) b) pontja szerinti összefonódása jött létre,

• 33)

  A fentebb, illetve a korábban kifejtett indokokra tekintettel a Versenytanács azt állapította meg, hogy az 1) pontban leírt tranzakció összefonódásnak minősül, és mivel teljesülnek a Tpvt. 24. §-ában rögzített küszöbfeltételek, a tranzakcióhoz a GVH engedélyét kellett volna kérnie, amelyet a Heidelberger elmulasztott.

• 34)

  A Versenytanács álláspontja szerint a kérelmező az előző pontban leírt magatartásával megsértette a Tpvt. 28. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, amelyért felelősség terheli. A Tpvt. 78. § lehetővé teszi a Versenytanács számára, hogy bírságot szabjon ki. A Tpvt. 28. § (2) bekezdése szerint az engedély iránti kérelmet a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbitól számított harminc napon belül kell megtörténnie. Az 1) pontban leírt tranzakció időpontjától számított harminc nap 2001. június 2-án telt le, amelytől kell számítani az engedélykérés elmulasztásának időtartamát. A kérelmező 2002. április 30-án nyújtotta be a GVH-hoz a meghosszabbítás iránti kérelmét. Ebben azonban még nem szerepelt az engedély utólagos megadására vonatkozó másodlagos kérelem, amelyet csak a 2002. május 29-i levelében tett meg. A Versenytanács az engedélykérés elmulasztásának időtartamának utolsó napjaként azonban mégis 2002. április 30-át jelöli meg, mert a korábbi joggyakorlatának megfelelően, ha az átmeneti irányításszerzés iránti kérelem megtagadása annak alapján történik meg, hogy az eredetei irányításszerzés engedélyköteles lett volna, akkor a GVH "hivatalból" állapítja meg ugyanazon eljárás során, hogy az eredetei irányításszerzés engedélyezhető lett volna-e, vagyis erre vonatkozó másodlagos kérelemre valójában nem is lett volna szükség.

V.

Az összefonódás engedélyezése

• 35)

  Az összefonódással érintett piacok az abban közvetve és közvetlenül érintett vállalkozások fő tevékenységei alapján az állapíthatók meg. A kérelmezett összefonódásnak gazdasági hatásai nem csak azon a piacon lehetnek, amelyen mindkét vállalkozás jelen van, hanem valamennyi olyan piacon, amelyen legalább az egyik résztvevő vállalat(csoport) jelen van. A kérelmezett összefonódás után a Heidelberger egyedüli irányítója lett a DDM Kft-nek, amelyet ezt megelőzően közösen irányított a Schwenk-kel. Az érintett termékpiacot tehát a DDM Kft tevékenységéből kiindulva kell meghatározni. A DDM fő profilja a mésztermékek előállítása. Általa irányított másik vállalkozás nincs. Az egyes mésztermék féleségek között korlátozott keresleti, és jelentős mértékű kínálati helyettesíthetőség áll fenn. Ezért a mésztermék piacának további szegmentálása nem szükséges, az érintett termékpiacot a mésztermékek alkotják. Az érintett termékpiac meghatározása során tekintetbe kell venni a közeli helyettesítő termékeket is. Ilyen helyettesítő terméknek számítanak a mészpótló szerek és a szárazhabarcs. E két helyettesítő terméket olymódon is figyelembe lehet venni, hogy a mésztermékek piacát megjelenítjük a két termék piaci részesedését az általuk kiváltott mész arányában.

• 36)

  Az érintett földrajzi piac Magyarország területe.

• 37)

  Az összefonódás gazdasági hatásainak mérlegelése során a kiinduló pont annak vizsgálata, hogy a kérelmezett összefonódás a Tpvt. 30. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelel-e. E szerint a GVH nem tagadhatja meg az engedély megadását, ha - az (1) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve - az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon vagy annak jelentős részén. A Tpvt. 30. § (1) bekezdése felsorolja az összefonódás azon körülményeit, amelyeket az eljárás során a GVH-nak különösen vizsgálnia kell. Ezen körülményeket három csoportba foglalva vizsgálni kell, hogy az összefonódás következtében:

• • a.

    milyen változások várhatók az érintett piacon folyó versenyre nézve;

• • b.

    milyen változások várhatók az érintett vállalkozások piaci magatartásában;

• • c.

    milyen hatások valószínűsíthetők az érintett vállalkozások üzleti partnerei (szállítók, megrendelők), illetőleg az érintett termék végső fogyasztóira nézve.

• 38)

  A fentebb felsoroltak közül az a. csoport vizsgálatával kapcsolatban mindenek előtt arra a kérdésre kell válaszolni, hogy vajon az összefonódás létrehoz-e, illetőleg megerősít-e gazdasági erőfölényt az érintett piacon. Ezt a Tpvt. 30. § fentebb leírt (2) bekezdése írja elő, hiszen amennyiben ezek egyike sem következik be, akkor a GVH-nak az engedélyt meg kell adnia, ezért a további versenykörülmények vizsgálatára nincs szükség.

• 39)

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon az, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A Tpvt. 22. § (2) bekezdése felsorolja azokat a szempontokat, amelyeket a gazdasági erőfölény megítélésekor különösen vizsgálni kell. E szempontok ismét három csoportba oszthatók: 1/ az érintett piacra való belépés körülményei, 2/ az érintett vállalkozás(csoport) vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének alakulása, és 3/ az érintett piac szerkezet változása (koncentráció), a piaci résztvevők várható magatartása.

• 40)

  Az erőfölény kialakulásának és/vagy erősödésének elemzésekor az összefonódás valamennyi várható versenyhatását szem előtt kell tartani. A hazai, és a Versenytanács által is követendőnek tartott EU-s joggyakorlatban az összefonódásoknak alábbi négy hatása különböztetendő meg:

• • a.

    horizontális hatás;
    
    Akkor következik be, ha van olyan érintett piac, amelynek azonos - eladói vagy vevői - oldalán valamennyi, az összefonódásban érintett vállalkozás-csoport jelen van. Ekkor az összefonódás miatt csökken az egymással versenyben álló vállalkozások száma, növekszik az összefonódás révén bővülő vállalkozás-csoport piaci részesedése. A viszonylag magas piaci részesedés vagy egy már meglévő magas piaci részesedés viszonylag kismértékű erősödése is lehetőséget teremt a vállalkozás-csoport számára kizsákmányoló (például a gazdaságilag indokoltnál magasabb eladási ár megállapítása) és versenykorlátozó (például egy új vállalkozás piacra lépésének megakadályozása) típusú visszaéléses magatartásokra egyaránt.

• • b.

    vertikális hatás;
    
    Vertikális hatásról akkor beszélünk, ha van olyan érintett piac, amelyen az egyik vállalkozás-csoport eladóként, a másik vállalkozás-csoport pedig vevőként van jelen, azaz, a két vállalkozás-csoport ugyanazon termelési-értékesítési lánc egymást követő fázisaiban tevékenykedik. Az összefonódás következtében az eddig közöttük meglévő piaci kapcsolat vállalkozás(csoport)on belüli válik. Ez megteremti az érdekeltséget arra, hogy ha a vállalkozás-csoport valamelyik érintett piacon erőfölényben van, akkor ezzel a másik piacon visszaéljen, vagyis lehetősége nyílik egyes versenykorlátozó magatartások megvalósítására (például szerződéskötéstől való elzárkózás, diszkrimináció).

• • c.

    portfolió hatás;
    
    Az összefonódás révén létrejött vállalkozás-csoport által gyártott (forgalmazott) áruk körének bővüléséből adódik. ^[7] Ez különösen akkor járhat káros versenyhatásokkal, ha egymást kiegészítő (azonos vevők által vásárolt) áruk gyártói (forgalmazói) kerülnek egy vállalkozás-csoportba. Ebben az esetben ugyanis, ha az egyik vállalkozás-csoport valamelyik áru piacán magas piaci részesedéssel rendelkezik, akkor az összefonódás következtében bővülő vállalkozás-csoport más áru(k) piac is képes lehet egyes versenykorlátozó magatartás (például árukapcsolás) érvényesítésére.

• • d.

    konglomerátum hatás;
    
    Erről akkor beszélhetünk, ha összességében számottevően javul a vállalkozás-csoport vagyoni, pénzügyi, illetve jövedelmi helyzete (a gazdasági erőfölénynek a Tpvt. 30. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb tényezői). Ez a hatás akkor is bekövetkezik, ha külön-külön vizsgálva egyetlen érintett piacon sem jön létre vagy erősödik meg erőfölényes helyzet. A megnövekedett anyagi-vagyoni-pénzügyi háttér alapot biztosíthat bizonyos versenykorlátozó stratégiák (például piacrabló ár) alkalmazására.

• 41)

  A 39) pontban említett felsorolásból ismét elsőként a 3/ pont vizsgálatát kell elsőként elvégezni. Ennek szükségessége a Tpvt. 63. § (3) bekezdéséből vezethető le, amely a versenyfelügyeleti eljárás elintézési határidejét határozza meg. Ezen törvényhely, valamint ennek a), illetve ac) pontjai szerint vállalkozások összefonódásának ellenőrzése során az érdemi határozatot a kérelem beérkezésétől, illetve a hiányok pótlásától számított 45 napon belül kell meghozni, amennyiben az engedély a 30. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan nem tagadható meg.

• 42)

  A Tpvt. nem tartalmaz külön rendelkezést arra vonatkozóan, hogy egy összefonódás mely esetben minősül olyannak, amely "a 30. § (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan nem tagadható meg." A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint az un. nyilvánvalóan engedélyezendő összefonódásoknak az alábbi csoportjai határozhatók meg:

• • 1.

    Olyan összefonódások, amelyeknek sem horizontális, sem vertikális, sem pedig portfolió hatásai nincsenek, vagyis:

• • • a.

      nincs olyan érintett piac, amelyen az összefonódásban résztvevő mindkét vállalkozás-csoport jelen van;

• • • b.

      nincs olyan érintett piac, amelyen az összefonódásban résztvevő vállalkozás-csoportok vevő-eladó kapcsolatban vannak egymással; és

• • • c.

      az összefonódásban résztvevő két vállalkozás-csoport semmilyen formában (gyártás, forgalmazás, stb.) nem érdekelt egymást kiegészítő áruk piacain.

• • 2.

    Azok az összefonódások, ahol van horizontális és/vagy vertikális és/vagy portfolió hatás, de:

• • • a.

      nincs olyan érintett piac, amelyen a két vállalkozás együttes részesedése meghaladja a 20 százalékot;

• • • b.

      nincs olyan, a két vállalkozás-csoportot (mint vevőt és eladót) összekötő érintett piac, amelyen akár az eladó, akár a vevő vállalkozás-csoport egyedüli paci részesedése meghaladja a 25 százalékot;

• • • c.

      nincs olyan a portfolió hatással érintett piac, amelyen valamelyik vállalkozás-csoport egyedüli piaci részesedése meghaladja a 25 százalékot.

• • 3.

    Olyan, az előző két csoportba eső összefonódásokra viszont nem minősülhetnek nyilvánvalóan engedélyezendőeknek, ahol az összefonódás révén a korábban gyengébb vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetű vállalkozás-csoport

• • • a.

      pénzügyi-vagyoni helyzete lényegesen erősödik;

• • • b.

      részesedése valamely érintett piacon meghaladja a 30 százalékot, és

• • • c.

      a piac szerkezete alapján reális veszély mutatkozik a jobb helyzetre alapozódó versenyt korlátozó stratégiák (pl. piacrabló ár) alkalmazhatóságára.

• 43)

  Az egyszerűsített eljárás alkalmazásának a fentiekben meghatározott piaci részesedési küszöbértékek teljesülés szükséges, de nem elégséges feltétele. További szükséges feltétel az, hogy a piaci részesedés az elintézési határidőn (45 nap) belül egyértelmű, objektív és ellenőrizhető információk rendelkezésre álljanak, illetve ezen információk alapján valamennyi érintett termékpiac teljes forgalma (mérete) meghatározható legyen. Az információs feltétel akkor teljesül, ha a piaci részesedések (illetőleg a piac teljes méretének) meghatározása

• • -

    egyértelmű; vagyis az érintett piachoz tartozó termékekről, azok egymás közötti (helyettesítési, kiegészítő, vertikális) kapcsolatairól, a piac földrajzi kiterjedéséről, és az így meghatározott érintett piac méretéről világos és könnyen áttekinthető adatok rendelkezésre állnak, még pedig olymódon, hogy az adatok a szóba jöhető legszűkebb piacmeghatározás mellett is módot adjanak a piaci részesedések kiszámítására,

• • -

    objektív; azaz az érintett piac meghatározása nem (csak) az érintett vállalkozások, vélekedésein, becslésein alapul, hanem azt szakmai körökben is elismert források, felmérések is alátámasztják,

• • -

    ellenőrizhető; ha az érintett vállalkozások által közölt adatok és információk más forrásokból is megerősíthetők (például versenytársak közlései, a GVH korábbi eljárásai).

• 44)

  A Versenytanács fentebb leírt gyakorlata tehát az engedély meg nem tagadhatóságának nyilvánvalóságát az alacsony piaci részesedés egyszerű megállapíthatóságával kapcsolja össze. A mésztermékek piacán a DDM Kft-nek 2001-ben 18 százalékos piaci részesedése van. A Heidelbergernek más mészgyártó érdekeltsége nincs jelen a hazai piacon. Az összefonódás hatására a DDM Kft piaci részesedése nem változik. A koncentráció növekedését azzal lehet kifejezni, hogy ha a Heidelberger összefonódást megelőző piaci részesedését a közös irányítás miatt 9 százalékosnak vesszük. Ebben az esetben az összefonódás következtében a Heidelberger piaci részesedése 9-ről 18 százalékosra emelkedik, illetőleg a piaci résztvevők száma eggyel - a Schwenk - csökken. A mészpiacon így négy jelentősebb hazai termelő marad, amelyeknek közel azonos 15-20 százalék körüli piaci részesedése van. Ezen túlmenően az import aránya mintegy 10 százalék, és további 15 százalékot fednek le a mészhelyettesítő termékek. Az összefonódás hatására csekély mértékű koncentráció emelkedés történik az érintett piacon, de a Schwenk kilépése nem módosítja lényegesen a Heidelberger piaci részesedését, különös tekintettel az ágazatra általában jellemző kapacitástöbbletek jelenlétére. A fentiek alapján Versenytanács megállapította, hogy a kérelmezett összefonódásnak káros versenyhatásai nem valószínűsíthetők.

• 45)

  A jelen eljárásban a Versenytanács nem talált olyan információt, amely az érintett piacok valamelyikén vagy azok bármelyik részpiacán erőfölényes helyzet kialakulásának lehetőségére utalna. Ezért az engedélyt a Versenytanács a Tpvt. 30. §-a (2) bekezdése alapján adja meg.

VI.

Egyéb eljárási kérdések

• 46)

  A 44) pontra való tekintettel a Versenytanács a határozatát a Tpvt. 63. § (3) bekezdésének ac) pontja alapján hozta.

• 47)

  Az eljárás az ügyfelek kérelmére a Tpvt. 24. §-a alapján indult. Ennek megfelelően a kérelmezők a Tpvt. 62. § (1) bekezdésében meghatározott kétmillió forint eljárási díjat a kérelem beadásával egyidejűleg befizették. Ezért erről külön rendelkezni nem kellett.

• 48)

  A Tpvt. 78. §-ának (2) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell megállapítani. Ennek során figyelembe kell venni különösen a jogsértés súlyát, időtartamát, a jogsértéssel elért előnyt, a jogsértő piaci helyzetét, a magatartás felróhatóságát, az eljárást segítő magatartását és a törvénysértő magatartás ismétlődését:

• • a.

    fúziós kérelem elmulasztása esetén a jogsértés súlyát abból kiindulva kell megítélni, hogy a szóban forgó kérelem engedélyezhető lett volna-e vagy sem; az 1) pontban leírt tranzakció - ha az ügyfél azt időben és megfelelő módon benyújtja - nyilvánvalóan engedélyezendő lett volna;

• • b.

    a 34) pont alapján az engedélykérés elmulasztásának időtartama 2001. június 2-től 2002. április 29-ig tartott, amely összesen 322 nap;

• • c.

    a 33) pontban leírt jogsértés révén a kérelmező kimutatható és számszerűsíthető gazdasági előnyre nem tett szert;

• • d.

    a kérelmező a cement- és mészpiac egyik kiemelkedően meghatározó szereplője;

• • e.

    az engedélykérés elmulasztásában közrejátszott az is, hogy az átmeneti irányításszerzés megállapíthatóságát meghatározóan a Tpvt. 2000. évi módosítását követően a Versenytanács joggyakorlatában még nem halmozódott fel elegendő tapasztalat, amelynek alapján joggal elvárható lett volna a kérelmező részéről, hogy a "vegyes tevékenységű holding" tartalmát megfelelően értelmezze;

• • f.

    az eljárás során azonban a kérelmezőnek tudomására jutott, hogy a "vegyes tevékenységű holding" értelmezésével kapcsolatban mi a GVH, illetve a Versenytanács álláspontja, és ezt követően is tovább vitatta a Versenytanács fenti fogalomértelmezéshez fűződő diszkrecionális jogát, és nem segítette megfelelő mértékben az eljárás befejezését;

• • g.

    a kérelmezővel szemben kérelem elmulasztása miatt korábban nem folyt versenyfelügyeleti eljárás

• 49)

  A Tpvt. 79. § úgy rendelkezik, hogy a bírság összege a 24. § szerinti engedélykérelem elmulasztása esetén legfeljebb napi tízezer forint lehet. A Versenytanács az előzőekben részletezett szempontok közül pozitív módon vette figyelembe a c), az e) és a g) pontokban foglaltakat és a súlyosbító tényezőként vette számításba az a), a d) és az f) pontokat. Mindezekre tekintettel a Versenytanács valamennyi enyhítő és a súlyosbító tényezők figyelembevétele után úgy határozott, hogy az engedélykérelem elmulasztása miatt kiszabásra kerülő bírság mértékét napi 5000,-, azaz ötezer forintban állapítja meg. A jogsértés időtartama 322 nap volt, ebből következően a bírság teljes összegére 322x5.000=1.610.000,- forint adódik.

• 50)

  A határozat elleni jogorvoslat lehetőségét a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2002. október 31.

---

Jegyzetek

• 

  Hatályon kívül helyezte a 165/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet, hatálytalan 2001. október 1-től.

• 

  Hatályon kívül helyezte a 165/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet, hatálytalan 2001. október 1-től.

• 

  A VJ-106/1999. sz. eljárásban a Versenytanács a továbbértékesítési szándék bizonyítékul elfogadott egy három éves időtartamot felölelő üzleti- és stratégiai tervet. A VJ-172/2000. sz. eljárásban a VT az MFB másik három cég feletti átmeneti irányításszerzésének szándékát a bank igazgatósága részére készített előterjesztés alapján állapította meg

• 

  Hasonló megközelítést alkalmaz az uniós joggyakorlat is, lásd erről az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban kiadott elvi állásfoglalását (Commission Notice on Ancillary Restraint, para 45.), illetőleg a Bizottság álláspontjának indoklását a Kelt/American Express üggyel kapcsolatban.

• 

  A VJ-172/2000. sz. eljárásban a VT a határozatában figyelembe vette, hogy az átvett részvényeket a számviteli törvény alapján elkülönítetten, a forgatási célú részvények között tartották nyilván.

• 

  A VJ-102/2001. sz. eljárásban a VT leszögezte, hogy az irányításszerzés átmeneti jellegének megállapításához nem elegendő az irányítást megszerző vállalkozás nyilatkozata arról, hogy az irányítási jogot csak a továbbértékesítéshez feltétlenül szükséges mértékben gyakorolja.

• 

  A portfolió hatást leginkább egy köznapi példával lehet érzékeltetni. Tegyük fel, hogy egy vásárló meghatározott vásárlási szándékkal egy igen széles áruválasztékot kínáló hipermarket áruházba lép be. Gyakran előfordul velünk ilyenkor, hogy az eredeti vásárlási szándékunkat lényegesen meghaladó mennyiséget és termékskálát fogunk vásárolni, és lényegesen többet költünk összesen annál, mintha ugyanezen vásárlási szándékkal a sarki kis üzletbe mentünk volna.