Gazdasági Versenyhivatal

Vj-167/2002/6

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Philip Morris Magyarország Kft (Eger), Akvizitor Kft (Szolnok), Cigar-Plussz Kft (Nyíregyháza), Hungarotabak-Tobaccoland Rt (Budapest), LE-SIKER Kft (Budapest), S.E.F.T. Kft (Budapest), Vimpex Kft (Budapest) és az Aranyfüst Dohánykereskedelmi Kft (Dunakeszi) mint kérelmezők között külön-külön köttetett megállapodások egyedi mentesítésére irányuló kérelemre indult versenyfelügyeleti eljárásban, tárgyaláson kívül, meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács a Phillip Morris Magyarország Kft. részéről egyfelől, az Akvizitor Kft), a Cigar-Plussz Kft, a Hungarotabak-Tobaccoland Rt, a LE-SIKER Kft, a S.E.F.T. Kft, a Vimpex Kft és az Aranyfüst Dohánykereskedelmi Kft között másfelől külön-külön megkötött kizárólagos forgalmazási megállapodásokat 2004. december 31-ig mentesíti a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalma alól.

A határozat felülvizsgálatát az ügyfelek a kézhezvételtől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

I.

Előzmények

• 1.

  A Phillip Morris Magyarország Kft (PMHU) 2002. január 29-én kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatalhoz annak megállapítására, hogy az 1) pontban felsorolt Megállapodások a Tpvt. 16. §-a értelmében, illetőleg az 53/1997. (III. 26.) Kormányrendelet alapján csoportmentesség alá tartoznak.

• 2.

  A Versenytanács a VJ-19/2002/33. sz. határozatában - a Megállapodások valamennyi lényeges pontjának értékelése alapján - megállapította, hogy azok - többszöri módosítás után - megfeleltek az 53/1997. (III.26.) Korm. rendelet előírásainak. A kormány a Tpvt. 96. §-a alapján kapott felhatalmazásával élve 2002. március 26-án új rendeletben szabályozta a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés feltételeit. Az új, 55/2002. (III.26.) sz. Kormányrendelet 2002. április 9-én lépett hatályba, amellyel egyidejűleg hatályát vesztette az 54/1997. (III.26.) sz. Kormányrendelet. A kérelmezett Megállapodások nem feleltek meg az 55/2002. (III.26) Korm. rendeletnek, mert a Phillip Morris piaci részesedése a belföldi eladásokban eléri a rendeletben meghatározott küszöbértéket, amelynek következtében a csoportmentesség alkalmazhatósága e kormányrendelet alapján kizárt. Ennek alapján a Versenytanács azt állapította meg, hogy a kérelmezett Megállapodások mentesítése az 55/2002. (III.26.) sz. Kormányrendelet alapján nem lehetséges, mert a PMHU piaci részesedése meghaladja a rendeletben meghatározott 30 százalékot. A Versenytanács nem vizsgálta azt, hogy a Megállapodások egyéb vonatkozásaikban megfelelnek-e az új kormányrendeletnek. Az 55/2002. (III.26.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint a rendelet hatályba lépést követő egy évig, azaz 2003. április 9-ig, mentesülnek a Tpvt. 11. §-ában rögzített tilalom alól azok a 2002. április 9-e előtt kötött megállapodások, amelyek egyébként az 53/1997. (III.26.) Korm. rendelet alapján csoportmentesség alá esnének. Ennek alapján a Versenytanács azt állapította meg, hogy a kérelmezett Megállapodások mentesítése kizárólag az 53/1997. (III.26.) sz. Kormányrendelet alapján lehetséges és a mentesítés az 55/2002. (III.26) sz. Kormányrendelet értelmében 2003. április 9-ig érvényes.

II.

A kérelem

• 3.

  Az előzőekre tekintettel Phillip Morris Magyarország Kft (PMHU) 2002. december 23-án kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH), amelyben kérelmezte, hogy a GVH a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 17. § (1) bekezdése, illetve a 18. § (2) bekezdése alapján egyedileg mentesítse egyoldalról a PMHU, másoldalról rendre az Akvizitor Kft, a Cigar-Plussz Kft, a Hungarotabak-Tobaccoland Rt, a LE-SIKER Kft, a S.E.F.T. Kft és a Vimpex Kft között 2002. január 10-én, az Aranyfüst Dohánykereskedelmi Kft 2002. február 15-én külön-külön megkötött Forgalmazási Megállapodásokat (a továbbiakban: Megállapodások) a Tpvt. 11. §-ában foglalt tilalmak alól.

• 4.

  A most benyújtott kérelem nem terjedt ki annak megállapítására, hogy Megállapodások csoportmentesség alá esnek-e a jelenleg is érvényben lévő 55/2002. (III.26) sz. Kormányrendelet alapján.

• 5.

  A kérelmezett Megállapodások szövege a kérelmet benyújtó képviselő állítása szerint a Versenytanács VJ-19/2002/33. sz. határozatának kiadása óta nem változott, ezért az ügyfelek azokat a most benyújtott kérelemhez nem csatolta.

III.

A kérelmezett megállapodások

• 6.

  Az 1) pontban felsorolt hét nagykereskedő cég a PMHU dohányipari termékeinek viszonteladói, akikkel külön-külön kötötte meg a lényegében egyező szövegezésű Megállapodásokat, melyek szerint az egyes nagykereskedők az illetékességi területükön kizárólagos forgalmazói jogokat kapnak a PMHU termékeinek viszonteladói értékesítésére. A megállapodásokban rögzített illetékességi területek átfedéseket nem tartalmaznak és lefedik Magyarország egész területét.

• 7.

  A Megállapodások 1. (a) pontja szerint az megállapodással érintett dohányipari termék a 36/1996. sz. FM-NM-IKIM együttes rendeletben meghatározott, a magyar belföldi jövedékköteles piacon forgalmazott cigaretta és szivarka. A Megállapodások 1. (b) pontja szerint a kizárólagos forgalmazás keretében forgalmazható termékek körét a PMHU határozza meg, és változtatás is csak a PMHU írásos beleegyezése alapján történhet. A Megállapodások 1. (c) pontjában a PMHU fenntartja magának a jogot arra, hogy a Megállapodásokkal érintett területen közvetlenül értékesítsen egyes kiskereskedelmi láncoknak és a vámmentes boltoknak.

• 8.

  A Megállapodások 1. (d) pontja tartalmazza a viszonteladók értékesítési, illetőleg továbbértékesítési kötelmeit. A kérelmezők e pont tartalmát a versenyfelügyeleti eljárás során két ízben módosították. A második módosítást követően a Módosított Megállapodások II. 1. (d) bekezdésének szövege az alábbi módon változott:

  Tekintettel arra, hogy dohánygyártmány szabadforgalomba bocsátása [...] kizárólag [...] adójeggyel ellátva megengedett (1997:CIII. tv. 63.` (1) bekezdés) és arra, hogy a Forgalmazó, mint exportáló [...] adójeggyel ellátott dohánygyártmányt (azaz a jelen szerződés 1. pont (a) bekezdésében definiált Terméket) nem értékesíthet, kivéve, ha [...] az adójegyet felülragasztással érvényteleníti (1997:CIII. tv. 71.` (10) bekezdés), de ugyanakkor [...] az adójegyet a gyártási folyamat során [...] a fóliacsomagolás alá [...] helyezve kell felragasztani (14/1998.(IV.30.) PM rend. 6.`), viszont [D]ohánytermék [...] csak eredeti fogyasztói csomagolásban hozható forgalomba, a forgalmazás során nem csomagolható át (36/1996.(XII.11.) FM-NM-IKIM rend. 18.`), a felek ezennel a jelen szerződés lényeges elemeként megállapítják, hogy a Forgalmazó nem jogosult a Termékeket értékesíteni a Magyar Köztársaság területén kívül, illetve Termékeket eladni harmadik személyeknek a Magyar Köztársaság területén kívül történő viszonteladás vagy fogyasztói értékesítés céljára. A Forgalmazó minden tőle telhetőt megtesz annak biztosítására, hogy ügyfelei a Termék továbbértékesítése során a fönt hivatkozott és egyéb alkalmazandó jogszabályokat maguk is betartsák és ennek érdekében a Magyar Köztársaság területén kívül se közvetlenül, se közvetve ne értékesítsék tovább a Termékeket. A Forgalmazó köteles haladéktalanul értesíteni a PMHU-t minden olyan megkeresésről és megrendelésről, amely a Termékeknek a Területen kívüli viszontértékesítésére, vagy a Magyar Köztársaságon kívülre irányuló exportjára vonatkozik, és nem fogadhat el a Magyar Köztársaság területén kívülre irányuló ilyen megkereséseket és megrendeléseket. Ha a Forgalmazó tudomást szerez arról, hogy a Területen egy adott ügyfél azzal a céllal vásárol Termékeket, hogy azokat a Területen kívül közvetlenül vagy közvetett módon viszontértékesítse, beleértve a Magyar Köztársaságon kívülre irányuló exportot is, akkor a Forgalmazó köteles haladéktalanul írásban tájékoztatni erről a PMHU-t.

• 9.

  A Megállapodások 1. (e) pontja megtiltja a forgalmazó számára, hogy az egyes Megállapodásokban érintett területen belül viszonteladónak értékesítsen. A Megállapodások 1. (f) pontja rendelkezik más gyártók dohányipari termékeinek forgalmazási feltételeiről. Eszerint ... ^[1] A Megállapodások 1. (g) pontja megtiltja a forgalmazó számára, hogy az egyes Megállapodásokban rögzített területen a Megállapodásokban nem rögzített .... ^[2] A Megállapodások 1. (h) pontja szerint a forgalmazó csak olyan nem dohányipari termékekkel kapcsolatban folytathat .... ^[3]

• 10.

  A Megállapodások 3. (a)-(c) pontjai rögzítik a Megállapodásokban rögzített termékek árát és a forgalmazó jutalékát. A (b) pont megállapítja a nagykereskedő jutalékának maximumát a nagykereskedelmi vételár és - az 1997. évi CIII. tv., illetve az azt kiegészítő jogszabályok értelmében - a zárjegyen feltüntetett és rögzített fogyasztói ár (a kereskedelmi árrés) százalékában. A fennmaradó rész a kiskereskedőt illeti meg. Ugyanez a pont rögzíti, hogy ha megszűnne a dohányipari termékek rögzített kiskereskedelmi ára, .... ^[4] Ugyanezen pontban megállapodnak abban is, hogy ha .... ^[5]

• 11.

  A Megállapodások "F" mellékletei nevesítik az adott területen terítőautóval minimálisan lefedendő kiskereskedelmi egységek listáját.

IV.

A cigaretta piac jellemzői

• 12.

  A magyar piacon négy hazai gyártó cég van jelen, 1997 óta lényegében véve változatlan összetételben: a British-American Tobacco (BAT) a pécsi dohánygyárral, a Phillip Morris (PHMU) az egri dohánygyárral, a REEMTSMA Cigarettafabriken a debreceni dohánygyárral, és a magyar tulajdonosi hátterű V.TABAC, amely 1997-ben a Reynoldstól megvette a sátoraljaújhelyi gyárat. Az összes belföldi értékesítésre gyártott cigaretták volumene 2001-ben és 2002-ben egyaránt kb. 21 milliárd szál volt. A négy gyártót nem érintő import elhanyagolható mértékű. Az egyes dohánygyárak részesedése a belföldi piacon:

A társaság neve	Piaci részesedés (%)
	2001-ben	2002-ben
BAT	38	39
PHMU	32	32
REEMTSMA	23	22-23
V.TABAC	7	7-8
import	-	-
Összesen	100	100

A fekete piac mérete becslés szerint legfeljebb 1.5 milliárd szál és csökkenő jelentőségű.

• 13.

  A dohánygyárak portfolióiban egyaránt megtalálhatók az általuk bevezetett nemzetközi márkák és hazai márkafejlesztések is. Valamennyi márka termékcsaláddá fejlődött, amelyeken belül a full flavour alaptípus mellett megtalálhatók annak light, super light, extra light és ultra light változatai is. A legtöbb gyártmány többféle méretben is kapható. Jelenleg a négy dohánygyárban ötvenféle cigaretta márkából több mint 200 féle cigarettát állítanak elő.

• 14.

  A cigarettapiacon jelenlévő termékek az ár/minőség viszony alapján az alábbi - a nemzetközi gyakorlattal megegyező - horizontális szegmensekre bontható: alsó, középső, felső középső és prémium kategóriákba tartozó cigarettákat.

• 15.

  A jövedéki törvény 1998-as módosítása után a dohánytermékek kiskereskedelmi árai lényegében véve rögzített áraknak számítanak. Az 1998. évi LIX. tv-el módosított 1997. évi CIII. tv. 66. §-a szerint a dohánygyártmány nem jövedéki engedélye kereskedelmi tevékenység keretében csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet. Ennek az a magyarázata, hogy a jövedéki adót közvetlenül a gyárak fizetik be a költségvetésnek. A jövedéki adó alapja a kiskereskedelmi ár. Ebből következően a jövedéki adó megfizetésével egyidőben a kiskereskedelmi árnak is meg kell határozódnia.

• 16.

  A cigaretták elosztásában 1995-től nagyjából 2001. szeptemberéig valamennyi gyártó az un. szelektív disztribúciós rendszerben végezte a termékeinek nagykereskedelmi elosztását. Ennek lényege, hogy bármely nagykereskedő jogosult a gyártótól közvetlenül vásárolni, ha megfelelnek a gyártó által rögzített feltételeknek.

• 17.

  A PMHU meghatározott mennyiség rendszeres vásárlását, valamint meghatározott raktározási és értékesítési kapacitás meglétét írta elő. Az ezeket a feltételeket teljesítő nagykereskedőkkel kötött csak szállítási szerződést (elsővonalbeli nagykereskedők). Az elsővonalbeli nagykereskedők értékesítettek a kiskereskedelem, illetőleg a másodvonalbeli (azaz, a feltételeket nem teljesítő) nagykereskedők számára.

• 18.

  A PMHU elsővonalbeli nagykereskedőinek köre 2000-re lényegében véve két cégre szűkült a megszűnések és összefonódások következtében. Az egyik a Magyar Dohányforgalmazó Rt (MADOF), amely több másodvonalbeli nagykereskedő beszerzési társasága volt, a másik pedig a két korábbi nagykereskedő cég egyesülése után létrejött Hungarotabak-tobaccoland Rt (HT-tob).

• 19.

  A nagyobb kereskedelmi üzletláncok számára a gyártók - ugyancsak meghatározott feltételek teljesülése esetén - közvetlenül értékesítenek.

• 20.

  A magyarországi cigarettagyártók más-más feltételeket írtak elő, de lényegében véve ugyanazt a disztribúciós elvet követték. Ebben az un. "gyártó-semleges" rendszerben lényegében ugyanazok a nagykereskedők terítették a cigaretták nagy részét a piacon.

• 21.

  A cigaretták mindaddig általános követett nagykereskedelmi elosztási rendszeréből a BAT 2001. szeptemberében kilépett. Ettől az időponttól kezdődően a BAT a saját gyártású cigarettáit kizárólag saját terítős hálózatán keresztül juttatja el a kiskereskedelemhez. E lépés következtében a korábbi forgalom 38 %-a kikerült a nagykereskedelemből.

• 22.

  Ezt követően a V-TABAC is megváltoztatta az elosztási rendszerét, és termékeit ezután kizárólag a Tabán Trafik Magyarország nevű cégen keresztül értékesíti, amely kizárólagos elsővonalbeli nagykereskedőként funkcionál. A Tabán Trafik a termékek 70 %-át közvetlenül a kiskereskedelmi boltokba, a 20 %-át kiskereskedelmi láncoknak és csak 10 %-át szállítja (másodvonalbeli) nagykereskedőknek. A REEMTSMA tudomásunk szerint nem változtatott az elosztási rendszerén.

• 23.

  A PMHU 2002. februárjától a szelektív elosztási rendszerről áttért a kizárólagos forgalmazási megállapodásokon alapuló nagykereskedelmi elosztási rendszerre.

V.

A Megállapodásokkal érintett vállalkozások

• 24.

  A Megállapodásokban nevesített dohány nagykereskedelmi cégek korábban részben a PMHU elsővonalbeli nagykereskedői voltak, részben azok egyesülésével keletkeztek, részben pedig azok tulajdonosai által létrehozott új vállalkozás.

• 25.

  A Hungarotabak 1992 óta kereskedelmi partnere a PMHU-nak. Az Akvizitor Kft., a LE-SIKER Kft., a S.E.F.T. Kft., és a Vimpex Kft. az 1997 óta szelektív disztribútori státuszt tartó MADOF "tagvállalatai". A Cigar-Plussz Kft. a MADOF tagvállalatainak tulajdonosi köréhez tartozó, a Megállapodások céljára létrehozott nagykereskedelmi társaság.

VI.

Az érintett piac

• 26.

  A Tpvt. 14. §-ában rögzítettek szerint az érintett termékpiacot a Megállapodás tárgyát alkotó áru figyelembevételével kell meghatározni, tekintettel keresleti és kínálati helyettesíthetőség szempontjaira is. Ennek megfelelően a jelen eljárásban érintett termékek a cigaretták és a szivarkák.

• 27.

  A jelen eljárás tárgyát alkotó Megállapodások a fent említett dohányipari termékek gyártója és nagykereskedelmi forgalmazói között köttettek. A Megállapodások azonban érintik a dohányipari termékek fogyasztóit és kiskereskedőit is vagyis a PMHU termékeinek teljes eladási vertikumát. A gyártás, a nagy- és kiskereskedelem a forgalmazás vertikális láncának egyes önálló vertikális láncszemét alkotják, amelyeken kialakuló verseny közgazdasági (jóléti- és verseny-) hatásai csak a vertikum egészének figyelembevételével értékelhetők. A nagykereskedelmi szolgáltatás ennek a vertikumnak egyik, a gyártóhoz legközelebb álló láncszemét alkotja, ezért az érintett piac meghatározásának során is ebből kiindulva kell eljárni. A nagykereskedelmi szolgáltatás ezért nem alkot olyan részpiacot, amelyen a versenyhelyzetet a vertikumban elfoglalt helyétől függetlenül értékelni kellene. A nagykereskedőre is érvényes a Tpvt. azon alapelve, hogy a termék helyettesíthetőségét az áru végső felhasználója (fogyasztója) szempontjából kell értelmezni. A nagykereskedőre ettől különböző felhasználási cél vagy helyettesíthetőségi elv nem fogalmazható meg.

• 28.

  A gyártás és -forgalmazás olyan, versenyszempontból együtt kezelendő vertikumot jelent, amelyben a gyártás, a nagy- és a kiskereskedelem egymástól megkülönböztethető, de ugyanakkor egymással szorosan összefüggő gazdasági tevékenységek. Ezen belül a nagykereskedelem nemcsak szolgáltatás, hanem egyben egy-egy termék elosztási rendszerének része, és mint ilyen - versenyszempontból - nem elkülönült termékpiac, hanem a teljes termelési-forgalmazási vertikum önállóan is szemlélhető része, vertikális szegmense. A vertikális szegmensek - hasonlóan a horizontális szegmensekhez - önálló részpiacok, amelyekre nézve vizsgálandó a koncentráció emelkedése, illetőleg erőfölény kialakulásának lehetősége. Ugyanakkor mivel egyben részpiacok is, az erőfölény és hatásainak mérlegelésekor tekintettel kell lenni más részpiacokon - vertikális piaci szegmenseken - meglévő versenyhelyzetre, illetőleg azok várható alakulására is.

• 29.

  A fentebb leírtaknak megfelelően a jelen eljárásban érintett termékpiacot a cigaretták és szivarkák gyártásának és forgalmazásának egésze alkotja. A Megállapodások versenyhatásainak értékelésekor a gyártást, a nagy- és a kiskereskedelmi vertikumot együttesen, a fogyasztó szempontjából nézve kell szemlélni.

• 30.

  Az érintett földrajzi piac a Magyar Köztársaság területe.

VII.

Jogi értékelés

• 31.

  Az Tpvt. 11. §-ának tilalmába ütköző megállapodások egyedi mentesítésének feltételeit a Tpvt. 17. §-a határozza meg. Egyedi kérelem alapján egy megállapodás akkor mentesül a 11. § tilalma alól, ha teljesülnek a 17. § (1) bekezdésében konjunktív módon rögzített alábbi feltételek:

• • a)

    a megállapodás hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;

• • b)

    a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;

• • c)

    a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és

• • d)

    nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

• 32.

  Az 55/2002. (III.26.) sz. Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése alapján - a Tpvt. 17. §-ában meghatározott szempontokra tekintettel - mentesül a Tpvt. 11. §-ában rögzített tilalom alól az a megállapodás, amelyben a résztvevő vállalkozások mindegyike a termelési vagy forgalmazási lánc egymástól eltérő szintjén működik, és amely azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek általi vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik (vertikális megállapodások). Tekintettel az előző mondatban kiemelt részre, a Versenytanács szerint a csoportmentességi rendeletben rögzítettek vizsgálata a jelen eljárás tárgyát képező egyedi mentesítés lehetőségének megállapítását is elősegíti, hiszen részben ugyanazokat a szempontokat kell vizsgálni a kétféle eljárás során. Továbbá, a Versenytanács a VJ-57/1998/24. sz. határozatában elvi éllel megállapította: egy, a csoportmentességi rendeletnek nem minden tekintetben megfelelő megállapodás egyedi mentesítésének vizsgálatakor elégséges annak értékelése, hogy a rendeletben foglaltaktól való eltérésnek milyen hatása van a Tpvt. 17. § (1) bekezdésében foglaltak teljesülésére.

• 33.

  A Kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint az 1. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók, ha a szállító piaci részesedése az érintett piacon, ahol a vertikális megállapodás szerinti árukat értékesíti, a harminc százalékot meghaladja. Az (5) bekezdés szerint, ha a megállapodás hatálybalépését követően a piaci részesedés mértéke meghaladja az (1) bekezdés szerinti mértéket, a megállapodásra az 1. § a következő naptári év június 30-áig alkalmazható. A kérelmező érintett piaci részesedése 2001-ben és 2002-ben is meghaladta a rendeletben foglalt részesedési küszöbszámot.

• 34.

  A Kormányrendelet 3. §-a felsorolja azokat a további tényállásokat, amelyek megléte esetén az 1. § a megállapodásra nem alkalmazható. A 3. § a) pontja szerint nem esik csoportmentesség alá az olyan megállapodás, amelynek célja a vevő lehetőségeinek korlátozása az eladási ár meghatározásában. E korlátozások közé nem tartozik bele az a lehetőség, hogy a szállító maximális eladási árat vagy ajánlott eladási árat határoz meg. A Megállapodások 3. (a)-(c) pontjai a zárjegyen feltüntetett és rögzített fogyasztói ár százalékában határozza meg a nagykereskedelmi árrés maximális nagyságát, a fennmaradó rész a kiskereskedelmi árrés. A Megállapodások nem tiltják, hogy a nagykereskedő a kiskereskedőjének a saját árrésének terhére engedményt adjon.

• 35.

  A 3. § b) pont alapján a csoportmentesség nem terjed ki azokra a megállapodásokra, amelyek célja annak korlátozása, hogy a vevő milyen területen, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a megállapodás szerinti árukat, kivéve, ha az - amint azt a ba) alpont megállapítja - a szállító számára fenntartott vagy a szállító által egy másik vevőnek juttatott kizárólagos területre irányuló vagy a kizárólagos vevőkör részére történő aktív eladásokat korlátozza és nem korlátozza a vevő vevőköre általi eladásokat. A Kormányrendelet az aktív és a passzív eladások fogalmát az alábbiak szerint határozza meg. Aktív eladás a szállító vagy az általa más vevő számára fenntartott kizárólagos területen a vevő által létesített lerakatból vagy raktárból megvalósított, vagy az ugyanilyen területre irányuló a vevő által kezdeményezett értékesítés. Passzív eladás a szállítónak vagy az általa más vevőnek fenntartott kizárólagos területen lévő vevők felől - aktív eladási politika hiányában - beérkező megrendelés teljesítése. A Megállapodások erre vonatkozó tilalmaival kapcsolatosan a VJ-19/2002/33. sz. határozat megállapította, hogy a második módosítást követően már nem tiltják a nagykereskedők fenti értelemben vett passzív eladásait.

• 36.

  A Kormányrendelet 3. § c)-e) pontjaiban megfogalmazott szempontok a jelen kérelem tárgyát képező Megállapodásokra nyilvánvalóan nem alkalmazhatók.

• 37.

  A Kormányrendelet 4. § a) pontja szerint nem alkalmazható a csoportmentességi rendelet olyan megállapodásokra, amelyek versenytilalmi kötelezettséget határozatlan vagy öt évet meghaladó időtartamra írnak elő. A Kormányrendelet 5. § d) pontja értelmében versenytilalmi kötelezettségnek nyilvánul az a kötelezettség, amelynek értelmében a vevő (itt értsd: a viszonteladó ^[6] ) nem forgalmazhat a megállapodás szerinti árukkal versenyző árukat, továbbá az olyan kötelezettség, amelynek értelmében a szállítótól kötelezően beszerzendő árukból származó árbevétele meghaladja az érintett piacról származó teljes értékesítés 80 százalékát. A Megállapodások 1. (f) pontja ugyan általános érvénnyel nem tiltja más gyártók termékeinek forgalmazását. Megfogalmaz azonban egy olyan feltételt, amelynek alkalmazása esetén a PMHU viszonteladói a Megállapodások alapján nem forgalmazhatják a magyar piac egyik nagy szereplője, a BAT dohányipari termékeit. Ez a Versenytanács álláspontja szerint versenytilalmi kötelezettségnek minősül. A Megállapodások 12. (a) pontja szerint az abban foglaltak 2004. december 31-ig maradnak hatályban. Ezt követően a felek kölcsönös egyetértéssel a Megállapodásokat 2006. december 31-ig meghosszabbíthatják, de az (ii) alpont szerint az egyetértést tükröző megállapodásukat jóváhagyásra benyújtják a GVH-hoz. Ennek alapján megállapítható, hogy a fenti versenytilalmi korlátozás a jelen eljárás tárgyát képező Megállapodások alapján legkésőbb 2004. december 31-ig marad érvényben, vagyis a korlátozás időtartama kevesebb mint három év.

• 38.

  A fentiek alapján a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezett Megállapodások - a Kormányrendelet 2. § (1) bekezdésének a kivételével - egyébként minden egyéb tekintetben megfelelnének a Kormányrendeletben foglaltaknak. A 2. § (1) bekezdésének azért nem felel meg, mert az érintett piacon a PMHU piaci részesedése 2 százalékkal meghaladja a rendeletben foglalt 30 százalékos küszöbértéket. A 2 százalékos eltérés önmagában jelentéktelennek tűnik, azonban a küszöbérték éppen azért került meghatározásra, hogy az annak meg nem felelő megállapodások versenykorlátozó hatásait részletesen elemezni kell. Ennek során a Versenytanács a vertikális megállapodások közgazdasági hatásai alapján vizsgálta a 30 százalékot meghaladó piaci részesedés és a Tpvt. 17. § a)-d) pontjaiban rögzített feltételek közötti összefüggést.

• 39.

  A kizárólagos forgalmazás egyike azoknak a piaci formációknak, amelyek összekapcsolhatják egy gyártói-forgalmazási vertikum két, egymást követő vertikális szegmensét. A határozat Mellékletében található elméleti levezetés a kizárólagos forgalmazás piaci formációját (scenárióját) veti össze jóléti szempontból két másik lehetséges piaci formációval (scenárióval), a versenyző forgalmazással (versenyző nagykereskedelemi piac) és azzal a helyzettel, amikor a gyártó maga végzi termékeinek forgalmazását is (a nagykereskedelmi szegmens kiiktatása). A közgazdaságtani elemzés szerint jóléti szempontból a nagykereskedelmi piac kiiktatásának helyzete határozottan kedvezőbb mint a kizárólagos forgalmazás, mert ez utóbbi esetében jóléti veszteséghez vezet az un. kettős marginalizáció jelensége, amelynek lehetőségét a nagykereskedelmi szegmens kiiktatása kizárja.

• 40.

  A versenyzői piac és a nagykereskedelmi szegmens (a verseny) kiiktatása közötti összevetés során a volumen- és térgazdaságosság szempontjait kell alkalmazni. Ha a nagykereskedelmi piacon csökkenő volumen- és/vagy térhozadék érvényesül, akkor a nagyobb értékesítési volumen csökkenő fajlagos költségeket eredményez. Ha a csökkenő fajlagos költségek számottevő része a végső fogyasztóhoz is eljut, akkor a verseny korlátozása a jólét növekedéséhez vezet. Ennek alapján elvileg - a Mellékletben leírt feltevések korlátai között - állítható, hogy a nagykereskedelmi szegmens kiiktatását megvalósító piaci formáció hatékonyabb a versenyzői piacnál.

• 41.

  Az előző pontban megfogalmazott összefüggésre vezethető vissza az, hogy amikor 2001-ben a BAT kilépett a szelektív disztribúciós rendszerből és kiépítette saját elosztó hálózatát, ez a lépése önmagában nem vetette fel versenyfelügyeleti eljárás megindításának szükségességét. A kizárólagos forgalmazás azonban jóléti szempontból rosszabb piaci forma a saját elosztási hálózathoz képest. Ezért vizsgálandó, hogy a konkrét forgalmazási megállapodás egyes kikötései a piacot a saját elosztó hálózathoz vagy pedig a versenyző formációhoz közelítik.

• 42.

  A kizárólagos forgalmazás ellátási területre osztja fel az érintett piacot, amely felfogható az allokációs verseny egyfajta végeredményének, ha az ellátási területeket egy-egy nagykereskedő vállalkozás elhelyezkedési döntéseként fogjuk fel az érintett piac egészének földrajzi piacán belül. Az allokációs verseny hatékony megoldásában a vállalkozások egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el a minimálisra csökkentve ezáltal azon fogyasztóknak a körét, amelyekért egymással egyenlő eséllyel versenyeznek. A versenyző végeredmény analógiája a jelen eljárásban az a piaci formáció lenne, amelyben ugyanazon az ellátási területen számos nagykereskedő egymással versenyezve végeznék a PMHU termékeinek nagykereskedelmi elosztását. A Hotelling-modellben a hatékony végeredményhez akkor jutunk el - lásd erről a Mellékletet -, ha a szolgáltatást végző egységek azonos tulajdonoshoz (irányítás alá) tartoznak. A kizárólagos forgalmazás tehát azáltal, hogy tilalmazza a különböző ellátási területek közötti aktív eladásokat, a nagykereskedelmi egységek allokációját hatékony módon valósítja meg.

• 43.

  A dohánytermékek esetében a saját tulajdonú hálózat és a kizárólagos forgalmazás közötti különbséget tovább csökkenti az a tény, hogy a dohánytermékek fogyasztói árát a gyártó (importáló) vállalkozás - jelen esetben a PMHU - határozza meg azáltal, hogy megfizeti a jövedéki adót. A jövedéki adót ugyan is a fogyasztói ár százalékában kell fizetni, ezért annak megfizetését követően a fogyasztói ár nem változhat, ami kizárja a kettős marginalizáció (lásd a 39. pontot) lehetőségét a fogyasztói (kiskereskedelmi) árat érintően. Ennél is lényegesebb, hogy a Megállapodások szerinti maximált nagykereskedelmi árrés a nagykereskedelmi ár szintjén is kizárja az áremelő hatású marginalizációt. Ezen túlmenően, a PMHU a Megállapodások révén a kiskereskedelmi árra vonatkozó jelenleg érvényben lévő szabályozás megszűnésének esetére is lehetőséget teremtett a nagykereskedelmi árrés maximalizálására. (A kiskereskedelmi ár tekintetében ennek nincs versenyjogi jelentősége, mert a dohányipari termékek kiskereskedelmi piaci versenypiac.)

• 44.

  A fentiek alapján megállapítható, hogy a kizárólagos forgalmazásnak a jelen eljárás tárgyát képező Megállapodások révén létrejött közgazdasági modellje jóléti hatásai szempontjából igen közel áll a saját elosztási hálózat közgazdasági modelljéhez.

• 45.

  A Megállapodások mentesíthetőségének vizsgálata során azt kell megítélni, hogy a csoportmentességi rendelettől való korábban említett eltérésnek a Tpvt. 17. § (1) bekezdésében felsorolt szempontok melyikének vonatkozásában lehet jelentősége. Az a) pont teljesülését az említett eltérés nyilvánvalóan nem befolyásolja, hiszen a forgalmazás megszervezésének ésszerűsége nem csökken azáltal, hogy a szállító piaci részesedése átlépi a 30 százalékos küszöböt. A b) pont teljesülését a küszöb átlépése ugyancsak nem befolyásolja, hiszen ettől nem csökken annak az előnynek a nagysága, amely a megállapodás következtében a fogyasztóknak jut. Mivel a dohányáruk jövedéki termékek, sem a nagy-, sem pedig a kiskereskedelem a szállító (gyártó) által megállapított fogyasztói áron nem változtathat. A fogyasztói ár annak következtében csökkenhet, ha az ésszerűbben megszervezett elosztási rendszer csökkenti az elosztás fajlagos költségeit, és ez lehetővé teheti a gyártó számára az ár csökkentését. A fogyasztóknak juttatott előny azonban nem csak árcsökkenésben valósulhat meg, hanem - mint esetünkben - azáltal is, hogy javul a kiskereskedelmi ellátás színvonala és a forgalmazott ár minőségének megbízhatósága.

• 46.

  A 17. § c) pontjával összefüggésben azt kell megvizsgálni, hogy a Megállapodások által megvalósított versenykorlátozás túllépi-e a Megállapodások révén elérni kívánt közös cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. A közös cél itt nyilvánvalóan az elosztási rendszer hatékonyabbá, ésszerűbbé és olcsóbbá tétele, amely csak úgy érhető el, ha a PMHU a teljes ellátási rendszerét átalakítja.

• 47.

  A 17. § d) pontjával összefüggésben arra kell válaszolni, hogy vajon a Megállapodások nem zárják-e ki a versenyt az érintett termékpiac jelentős részén. A kizárólagos forgalmazási megállapodások lényeges módon csökkentik, ha teljesen nem is szüntetik meg az un. márkán belüli versenyt. A PMHU piaci részesedésének azonban éppen a márkák közötti versennyel összefüggésben van jelentősége. Ha ugyanis az érintett piac jelentős részén megszűnik a márkán belüli verseny, akkor ez egyben a márkák közötti versenyt is korlátozhatja. A Kormányrendeletben meghatározott 30 százalékos küszöbérték éppen arra vonatkozóan ad fogódzót a jogalkalmazónak, hogy az érintett piac mekkora része számít jelentősnek. E küszöbérték átlépésének közvetlen jogkövetkezménye azonban csak a csoportmentességi rendelet alkalmazhatóságával kapcsolatban van, és nem jelentheti azt, hogy a 30 százalékos részesedési küszöböt bármilyen mértékben meghaladó részesedésű vállalkozás által megkötött megállapodások ezáltal automatikusan különösen súlyos versenykorlátozást valósítanak meg. Tekintettel arra, hogy a részesedési küszöb átlépése önmagában is csekély mértékű, valamint arra, hogy ennek hatása a 17. § (1) bekezdésében felsorolt a)-c) pontok egyikére sem mutatható ki, a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a küszöb 2 százalékos átlépése nem zárja ki a Megállapodások egyedi mentesíthetőségét.

VIII.

Az egyedi mentesítés megadása

• 48.

  A kérelmezett Megállapodások előző pontban elemzett közgazdasági hatásai alapján a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csoportmentesítési rendeletben megfogalmazott szempontoknak a kérelmezett Megállapodások jelentős részben megfelelnek, és az attól való eltérésnek nincs a fogyasztói jólétre káros versenykorlátozó hatása a 17. § (1) bekezdésében lefektetett szempontok figyelembe vétele alapján. Erre tekintettel a Versenytanács megállapította, hogy a kérelmező az egyedi mentesítés iránti kérelme megalapozott.

• 49.

  A Tpvt. 17. § (2) bekezdése szerint a mentesítő határozatban a mentesítés időtartamát is meg kell jelölni. A Versenytanács a rendelkező részben megjelölt időpontot a Megállapodások hatályának lejártával egyezően - 2004. december 31. - állapította meg.

• 50.

  A Tpvt. 62. § (1) bekezdésében meghatározott százezer forint eljárási díjat a kérelmező a kérelem beadásával egyidejűleg befizetette, ezért erről külön rendelkezni nem kellett.

• 51.

  A határozat elleni jogorvoslat lehetőségét a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

MELLÉKLET
a Versenytanács VJ-167/2002/4. számú határozatához

A kizárólagos forgalmazás közgazdaságtani háttere

• 1.

  A vonatkozó mikroökonómiai fejezet a tényezőpiacok elmélete. Az elmélet alapján az alábbi kérdésekre lehet választ adni az absztrakció bizonyos fokán:

• • 1.

    Hogyan alakul egy olyan (monopolista) vállalat tényező iránti kereslete, amelynek piaci hatalma van a downstream termékpiacon?

• • 2.

    Hogyan módosul ez a kereslet, ha a downstream monopolista vállalat az adott tényező keresletének igen nagy hányadát adja, és ezért vevői hatalma (is) van (monopszonista)?

• • 3.

    Hogyan alakul egy, a termékpiacon hatalommal rendelkező downstream (monopolista) vállalat olyan tényező iránti kereslete, amelynek előállítója piaci hatalommal rendelkezik (monopolista) az upstream tényezőpiacon?

• 2.

  Esetünkben a downstream termékpiac az y terméket bocsátja ki, amelyhez felhasználja az upstream tényezőpiacon gyártott és kibocsátott x inputtényezőt. A termékpiacon a kibocsátás növekedése hatására a teljes árbevételben (TR) bekövetkező változás a határbevétel:

A termékpiacon a felhasznált tényező mennyiségének növekedése következtében bekövetkező kibocsátás a határtermék:

A felhasznált tényező mennyiségi növekedésének hatására bekövetkező árbevételnövekedés a határtermék-bevétel:

A versenyzői piacon egy vállalat egyedi keresletének rugalmassága,

, végtelenül nagy, ezért ez utóbbi képletből következően határbevétele egyenlő a termékárral. Tehát egy versenyzői termékpiacon a vállalat hatátermék-bevétele éppen az adott tényező határtermék-értékével (pMP) lesz egyenlő. Az alábbi képlet alapján ez még tisztábban belátható:

Ha a kereslet nem teljesen rugalmas, akkor a termékpiacon az adott vállalatnak (valamekkora) piaci hatalma van.

• 3.

  Az 1/a. kérdéssel kapcsolatban a fenti képlet alapján belátható, hogy egy monopolista eladó számára a termék határtermék-bevétele kisebb lesz, mint a tényező határtermékének értéke. ^[7] A vállalatnak addig éri meg növelni egy tényező vásárlása révén növelni a kibocsátását, ameddig a termék eladásából eredő határtermék-bevétel meghaladja a tényező határköltségét. Következésképpen, a piaci hatalommal rendelkező downstream termékeladó kevesebb tényezőt használ fel, mint egy versenyző downstream piaci termékeladó.

• 4.

  Az 1/b. kérdés arra utal, hogy a tényezőfelhasználás nagysága nemcsak attól függ, hogy a termékpiac eladója versenyző vállalat vagy pedig rendelkezik (valamekkora) piaci hatalommal, hanem attól is, hogy az adott tényezőnek egyedüli vevője-e vagy pedig más vállalatok is felhasználják termelésükhöz a szóbanforgó inputtényezőt. Ha az adott tényező iránti összes kereslet jelentős hányadát egyetlen vállalat adja, akkor un. vevői hatalomról (monopszónia) beszélünk. A monopszonista vállalat a tényező iránti keresletének változtatásával befolyásolni tudja a tényezőárat, míg a vevői hatalommal nem rendelkező versenyző vállalat számára a tényezőár adottság. Mivel a tényező kínálati függvény pozitív hajlású, minél többet akar egy monopszonista vállalat felhasználni, annál többet kell fizetnie érte.

• 5.

  A monopszonista vevő mindaddig növeli az adott inputtényező iránti keresletét, ameddig a tényező pótlólagos egységének alkalmazásával nyert többletbevétel meghaladja a tényező határköltségét (MCx). A tényező határköltségét az inpputtényező árának (w) változása adja meg, nagysága függ a tényezőkínálat rugalmasságától,

A határköltség az alábbi képlettel írható fel:

A vevői hatalommal nem rendelkező vállalat számára a kínálati függvény tökéletesen rugalmas,

végtelen, ezért a határköltség egyenlő az árral. A monopszonista számára a

véges, ezért a határköltség mindig nagyobb a tényezőárnál. Mivel a kínálati függvény pozitív hajlású, az ennek változását kifejező MC függvény szintén pozitív hajlású, de annál meredekebb lesz. A profitmaximalizáló szint, vagyis ahol MC=MR, alacsonyabb tényezőfelhasználásnál adódik ahhoz képest, mintha a termékeladónak az inputpiacon nem lenne vevői hatalma. Az 1/b. kérdéssel kapcsolatban tehát megállapítható, hogy a monopszonista helyzetben lévő downstream termékeladó az adott inputból kevesebbet fog felhasználni, mint egy olyan downstream termelő, amelynek nincs vevői hatalma.

• 6.

  Az 1/c. kérdéssel kapcsolatban vizsgáljuk meg először a torkolatvidáki monopolista helyzetét. Tegyük fel, hogy az upstream monopolista az x inputterméket a downstream monopolistának k áron adja el. A downstream monopolista termelési függvénye továbbra is y=x, azaz minden egyes y termékhez egy egységnyi x inputterméket használ fel, egyéb költsége nincs. A downstream termékpiac keresleti függvénye legyen p(y)=a-by. A downstream monopolista profitja akkor lesz maximális, ha a határköltsége egyenlő a határbevételével. A határköltsége k, a határbevétele pedig a teljes bevételi függvény y szerinti deriváltjaként adódik:

Ha az aláhúzott részt átrendezzük és kifejezzük y-t, akkor megkapjuk a profitmaximalizáló outputot, amely a termelési függvény miatt egyben a profitmaximalizáló inputkereslet nagyságát is megadja:

• 7.

  Vizsgáljuk meg most az upstream monopolista helyzetét. Tegyük fel, hogy az upstream monopolista c határköltség mellett termeli az x inputterméket. Az upstream monopolista olyan x mennyiséget akar előállítani, amely maximalizálja a profitját. Tudja, hogy az előző képlet által adott tényezőkeresleti függvénnyel néz szembe, amely megadja számára, hogy a különböző inputárak (k) mellett mekkora x mennyiséget tud eladni. Ebből a keresleti függvényt úgy kapjuk, hogy az aláhúzott részből kifejezzük az inputárat:

Az upstream monopolista profitja is akkor lesz maximális, ha a határköltsége egyenlő lesz a határbevételével. A határköltsége c, a határbevétele pedig a teljes bevételi függvény x szerinti deriváltjaként adódik:

Az aláhúzott részből x-et kifejezve kapjuk meg a profitmaximalizáló inputkibocsátást, amely a sajátos termelési függvény miatt egyben az ebből előállítható termékkibocsátást is megadja:

Ezt a kibocsátást kell összevetnünk azzal, amit egyetlen olyan monopolista állítana elő, amely az upstream és a downstream monopolista összefonódásával jönne létre. Így lenne egy monopolista vállalatunk, amely y terméket c határköltséggel termel és a p(y)=a-by keresleti függvénnyel néz szembe. Az összefonódással létrejött monopolista profitja is akkor lesz maximális, ha a határköltsége egyenlő lesz a határbevételével. A határköltsége c, a határbevétele pedig a teljes bevételi függvény y szerinti deriváltjaként adódik:

Az aláhúzott részből y-t kifejezve kapjuk meg a profitmaximalizáló outputkibocsátást:

Ebből látható, hogy az egyesült monopolista kétszer annyit fog előállítani ugyanazon ár mellett, mint a nem egyesült monopolisták. Természetesen csak lienáris keresleti görbék, és konstans határköltség feltételezése mellett igaz, hogy pont kétszeres a különbség. Mindazonáltal belátható, hogy az egyesült monopolista mindig többet fog termelni, mint az upstream és a downstream monopolisták együttesen. Ezt a jelenséget a közgazdaságtanban "kettős marginalizáció"-nak nevezik, arra utalva, hogy a folyamatban kétszer kerül sor profitmaximalizálásra. A folyamat úgy is felfogható, hogy a kettős marginalizáció során az upstream monopolista egyszer a határköltség fölé emeli az árat a saját haszonkulcsával, majd a downstream monopolista még e fölé az ár fölé emeli az árat az ő haszonkulcsával. Ha a két monopolista egyesülne, akkor csak egyszer történne meg a marginalizáció, azaz egy haszonkulcs rakódna rá a határköltségre, emiatt az ár kisebb lenne, mint az egyesülés nélkül.

• 8.

  Hasonlítsuk most össze az eredményeket azzal a korábban elemzett helyzettel, amelyben a monopolhelyzetben lévő tényezőeladó vállalat versenyző termékpiaccal néz szembe. Mekkora lenne most a termékkibocsátás nagysága? Azt tudjuk bizonyosan, hogy ez a helyzet jobb annál, mintha a termékpiac vevői oldalán vevői erőfölény (monopszónia) lenne (Scenárió B), de nem tudjuk, hogy ez miképpen viszonyul a Scenárió D-hez. Az upstream piacon monopolista helyzetben lévő tényezőeladó a versenyzőpiac inputkeresleti görbéjével néz szembe, ami a termelési függvényből (x=y) és a p(y)=a-by termékkeresleti görbéből adódik. Versenyző piacon az ár egyenlő a határköltséggel, ez utóbbi nagysága az inputtényező ára, k.

, ebből y-t kifejezve kapjuk

Az inputkeresleti függvényt megkapjuk, ha az aláhúzott kifejezésből k-t kifejezzük.

Vezessük le most az upstream monopolista profitmaximalizáló outputját.

Az aláhúzott részből x-et kifejezve kapjuk meg a profitmaximalizáló inputkibocsátást, amely a sajátos termelési függvény miatt egyben az ebből előállítható termékkibocsátást is megadja:

Az adott feltevések mellett arra az eredményre jutottunk, hogy a versenyző termékpiacra termelő monopolista tényezőeladó profitmaximalizáló outputja ugyanakkora lesz, mint annak a monopolista vállalatnak az outputja, amely egy upstream input és egy downstream output piaci monopolista vállalat egyesülésével jön létre.

A jelen eljárásra alkalmazható közgazdaságtani következtetések

• 9.

  Esetünkben a downstream termék piac (y) a nagykereskedők által eladott cigaretta, az upstream tényezőpiac (x) pedig a gyártó által eladott cigaretta. A közgazdaságtani kereteken belül négy szenárió vázolható fel a cigarettapiacra vonatkozóan:

• • -

    Scenárió A: erőfölény a cigaretta nagykereskedelem piacának eladói (gyártói) oldalán (egymással versenyző cigaretta nagykereskedők)

• • -

    Scenárió B: erőfölény a cigaretta nagykereskedelem piacának vevői oldalán (egymással versenyző cigaretta gyártók)

• • -

    Scenárió C: erőfölény a cigaretta nagykereskedelem piacának eladói oldalán és erőfölény a cigaretta gyártás piacának eladói oldalán (kizárólagos forgalmazás)

• • -

    Scenárió D: erőfölény a cigaretta gyártás és elosztás eladói oldalán (a nagykereskedelmi szegmens kiiktatása)

• 10.

  Az általunk vizsgált cigaretta piac gyártói oldala lényegében véve négyszereplős, míg a nagykereskedelmi oldalon lényegesen nagyobb számú (néhány tíz) szereplőt találunk. Ez azt jelenti, hogy a Scenárió B, azaz a vevői piaci hatalom (monopszónia) hatásának elemzésétől itt eltekinthetünk. A kiskereskedelmi szegmens szerkezetét a jelen eljárás során adottságnak tekintjük, amelynek szerkezete atomizált, igen nagy számú (több száz) szereplővel. A fennmaradó három scenárió lényeges vonásait tekintve azonosítható az iparágban alkalmazott és bevezetett fő elosztási rendszerekkel. Scenárió A lényegében a 2001. szeptemberéig minden gyártó által követett szelektív disztribúciós rendszernek felel meg. Scenárió B irreleváns. Scenárió C a PMHU által 2002-ben bevezetett kizárólagos forgalmazás rendszere. Végül a Scenárió D a BAT által 2001. szeptemberében kialakított saját terítőhálózat rendszere.

• 11.

  A közgazdaságtani elemzés szerint - az absztrakció meghatározott szintjén - a fentebb kifejtettek alapján az egyes Scenáriók jóléti szempontból összevethetők. A Scenárió D határozottan jobb mint a Scenárió C, mert ezáltal elkerülhető a kettős marginalizáció által okozott többlet holtteher-veszteség. A Scenárió A és a Scenárió D között azonban pusztán az elmélet alapján nem tudunk sorrendet felállítani.

• 12.

  A fentebb bemutatott elméleti következtetéseink néhány hallgatólagos feltételezést is magukban rejtenek, amelyek megléte szükséges azok helytállóságához. Az egyik ilyen feltevés, hogy az inputtényezőhöz kapcsolódó költségek kizárólag az inputtermék árától függenek. Valójában a nagykereskedőnek számos olyan költsége is van, amelynek nagysága közvetlenül nem függ a forgalmazott termékek mennyiségének változásától. Ezek között vannak állandó költségek (raktárhelyiségek, szállítójárművek, egyéb berendezések), illetve változó költségek is (pl. a munkabér). Ez azt jelenti, hogy a nagykereskedők között fajlagos költségek és/vagy a hatékonyság tekintetében akár jelentős eltérések is lehetnek.

• 13.

  A másik hallgatólagos absztrakció, amely mellett a fenti elméleti következtetéseink igazak az, hogy a downstream piacon a nagykereskedő cég költségét kizárólag az upstream piachoz kapcsolódó kiadások befolyásolják. Ha például a nagykereskedő többféle és más-más gyártótól származó terméket is forgalmaz, akkor a fajlagos költségeinek nagyságát már nemcsak egy adott upstream piaci input mennyisége és ára befolyásolja, hanem mindegyiké. Nevezzük ezt térgazdaságosságnak (economies of scope). Térgazdaságosságról akkor beszélhetünk, ha a nagykereskedő cég képes a költségeit azáltal leszorítani, hogy a forgalmát más termékféleségek forgalmazásával növeli.

• 14.

  A fentebb említett absztrakciók feloldása azzal a következménnyel jár, hogy a nagykereskedelemben kibontakozó versenynek lehet olyan kedvező hatása a költségekre és az árra, amelyet a verseny korlátozása csökkentene vagy eliminálna. A versenyfelügyeleti eljárás számára az eddigiek alapján az alábbi két fontos következtetés vonható le, amelyeket a kizárólagos forgalmazás csoport- és/vagy egyedi mentesítése során figyelembe kell venni:

• • -

    a nagykereskedelemben a verseny korlátozása nem feltétlenül jár a jólét csökkenésével, sőt egyes esetekben (ha a versenykorlátozás következtében a gyártó kiiktatja a nagykereskedelmi szegmenset) a jóléti szint növekedésével járhat (ha a nagykereskedelemben meglévő monopolhelyzetet szüntet meg);

• • -

    a nagykereskedelmi verseny korlátozása akkor járhat a jóléti szint csökkenésével, ha a nagykereskedők közötti verseny legfontosabb elemeit, a skála- és a térhozadék kihasználását akadályozza.

A kizárólagos forgalmazás csoportmentességének közgazdasági értékelése

• 15.

  A kizárólagos forgalmazás az itt korábban Scenárió C-vel jelölt szituációhoz hasonló helyzetet teremt. Egy adott termékféleséget kizárólagosan gyártó (ilyen értelemben tehát monopolhelyzetben lévő) vállalkozás egy adott földrajzi területen megbíz egy kiválasztott viszonteladót (esetünkben: nagykereskedőt), hogy a termékeit ott kizárólagos joggal forgalmazza (ilyen értelemben tehát a viszonteladó is monopolhelyzetbe kerül). A közgazdasági elemzés alapján az állítható, hogy a kizárólagos forgalmazás jóléti szempontból egyértelműen rosszabb annál a helyzetnél, amelyben a gyártó maga oldja meg a termékeinek nagykereskedelmi elosztását. Ha ennek ellenére a gyártó mégis az előbbi elosztási rendszert választja, akkor ez csak akkor lehet racionális, ha a nagykereskedelmi piacon érvényesülő verseny hatására érvényesülnek az ezen a szegmensen meglévő méret- és térhozadéki hatások. Ennek megállapítása azonban csak egészen kivételes helyzetekben lehet egy külső hatóság feladata.

• 16.

  A kizárólagos forgalmazás ugyanakkor a Scenárió A-val (vagyis a nagykereskedők versenyhelyzetével) is összevethető, habár az absztrakció magasabb szintjén nem adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy jóléti szempontból melyik a jobb. Egyértelműen csak annyit lehet állítani, hogy a jólét szintje nincs egyenes arányban a verseny intenzitásával. A Scenárió A csak abban az esetben lehet jóléti szempontból kívánatosabb, mint a kizárólagos forgalmazás, ha a nagykereskedelmi vállalatok jelentős skála- és/vagy mérethozadékot tudnak realizálni. Ha a nagykereskedelmi vállalatok mérete és/vagy forgalma nem éri el az ehhez szükséges üzemnagyságot, akkor a verseny nem hatékony végeredményhez vezethet.

• 17.

  A kizárólagos forgalmazás csoportmentessége éppen ebből a közgazdasági törvényszerűségből kiindulva érthető meg. Egy gyártó által kizárólagosan gyártott termék nagykereskedelmi forgalmára vonatkozóan a verseny korlátozását teszi lehetővé. A versenykorlátozás célja annak elősegítése, hogy a nagykereskedelmi vállalakozások elérhessék azt a hatékony üzemméretet, amely lehetővé teszi a skálahozadék realizálását. A jogszabály azonban számos feltételhez köti a mentesség megállapíthatóságát, amelynek az a közgazdasági értelme, hogy a kizárólagos forgalmazás ne érinthesse hátrányosan a közeli helyettesítő termékek (más cigaretta márkák) forgalmazását.

Allokációs verseny Hotelling-paradoxona

• 18.

  A közgazdasági irodalomban klasszikusnak számító modell alaphelyzetében adva van egy tengerparti fürdősáv, amelyen a fürdőzők (a fogyasztók) egyenletesen helyezkednek el. Adott két vállalkozó, A és B, akik egyaránt fagylaltot szeretnének eladni az említett fürdősávban. A termékeik minden tekintetben, beleértve az árakat is, azonosak. A fogyasztók számára csak az különbözteti meg őket egymástól, hogy a fagylaltos bódéjuk milyen távolságban van a fürdőhelyüktől, azaz mekkora távolságot kell megtenniük azért, hogy fagylaltot ehessenek. A vállalkozóknak azt kell eldönteniük, hogy a fürdősáv hosszában hová helyezzék el az árusító helyiségeiket.

• 19.

  A fogyasztók szempontjából ideális elhelyezkedés az volna, ha - a fürdősáv teljes hosszát egynek véve - az A vállalkozó az 1/4, a B pedig a 3/4 pontban helyezné el az árusító bódéját. Ekkor ugyanis nem lenne olyan fogyasztó, akinek 1/4-nél hosszabb távolságot kellene megtennie a fagylaltos bódéig, és az egy fogyasztó által megteendő távolságok átlaga 1/8 lenne. Ebben az esetben mindkét vállalkozót a fogyasztók fele tudja a lehető legkisebb távolság megtételével elérni.

• 20.

  Ha azonban a két vállalkozó valóban az 1/4, illetve a 3/4 pontban helyezkedne el, akkor mindkettőjük számára megnyílna egy olyan lehetőség, amelynek révén helyzetüket javíthatják. Tekintsük ezt a lehetőséget az A vállalkozás szemszögéből! Ha feltehető, hogy a B vállalkozás marad a 3/4 pontban, akkor az A vállalkozás részéről ésszerű, ha közelebb teszi a bódéját a 3/4 pontban elhelyezkedő B vállalkozás bódéjához, ezáltal ugyanis növelheti azon fogyasztók számát, akik az A vállalkozást érhetik el a lehető legrövidebb úton. Ha a lehető legközelebb (azaz a B vállalkozás mellé közvetlenül) helyezi el a bódéját, akkor a fogyasztók 3/4-e fogja az A, és 1/4-e a B vállalkozást a lehető legrövidebb úton elérni. Ezt a mozgást jelzi az 1-el jelölt mozgás a mellékelt ábrán.

• 21.

  Ha azonban az A valóban a lehető legközelebb teszi le a bódéját, akkor a B vállalkozás számára nyílik meg új lehetőség azáltal, hogy a bódéját az A elé helyezi, mint ahogyan a 2-el jelölt mozgás mutatja. Most a B vállalkozást fogja elérni több fogyasztó (ugyan valamivel kevesebb mint 3/4), mint az A-t. Ezáltal azonban az A számára nyílik meg hasonló lehetőség, ahogyan azt a 3-al jelölt mozgás mutatja. További hasonló lehetőségek mindaddig nyílnak a két vállalkozás előtt, amíg végül mindketten az 1/2 pontban fognak elhelyezkedni egymás mellett.

  1. sz. ábra
  
  Az allokációs verseny Hotelling-paradoxona

• 22.

  Erről a helyzetről könnyen belátható, nem Pareto-hatékony. Ha mindkét vállalkozás az 1/2 pontban helyezkedik el, akkor mindkét vállalkozást a fogyasztóknak a fele tudja elérni a lehető legrövidebb úton. A vállalkozók helyzete tehát ugyanolyan, mint a kiinduló helyzetben, amikor az egyikük az 1/4, amásikuk a 3/4 pontban helyezkedett el. A fogyasztóknak azonban átlagosan nagyobb távolságot kell megtenniük azért, hogy fagylalthoz juthassanak, nevezetesen 1/4-et. Ebben a helyzetben tehát a fogyasztók jóléti helyzetén lehetne javítani anélkül, hogy a vállalkozókén rontanánk. Ugyanakkor, ha a vállalkozók az 1/4, ill. 3/4 pontban helyezkednek el, akkor csak úgy lehet javítani egy vállalkozó helyzetén, ha közben a másiké és a fogyasztóké romlik. Ezért ez a helyzet Pareto-hatékony.

Budapest, 2003. március 17.

---

Jegyzetek

• 

  A szöveg hiányzó része üzleti titkot tartalmaz, ezért a határozat nyilvánosságra hozható változatából törlésre került.

• 

  A szöveg hiányzó része üzleti titkot tartalmaz, ezért a határozat nyilvánosságra hozható változatából törlésre került.

• 

  A szöveg hiányzó része üzleti titkot tartalmaz, ezért a határozat nyilvánosságra hozható változatából törlésre került.

• 

  A szöveg hiányzó része üzleti titkot tartalmaz, ezért a határozat nyilvánosságra hozható változatából törlésre került.

• 

  A szöveg hiányzó része üzleti titkot tartalmaz, ezért a határozat nyilvánosságra hozható változatából törlésre került.

• 

  A Versenytanács megjegyzése.

• 

  v.ö. Hal Varian, Mikroökonómia középfokon, KJK, 2000. 477-9