Gazdasági Versenyhivatal

Vj-72/2002/69

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa

• -

  a "TRANS HOLDING GROUP" Szolgáltató és Műszaki Szakértő Kft. (Budapest) I. rendű;

• -

  a METALELEKTRO Műszaki Fejlesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Budapest) II. rendű;

• -

  az EURO-MOBIL Gépjármű Szakértői Állomás Kft. (Budapest) III. rendű;

• -

  az NJL Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (Budapest) IV. rendű; valamint

• -

  az IHG-Info Holding Group Nemzetközi Információkereskedő és Szolgáltató Rt. (Kecskemét) V. rendű

eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

• 1)

  A Versenytanács megállapítja, hogy:

• • a)

    az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások által 1999. március 12-én aláírt "Gépjármű Eredetiségvizsgálat meghirdetett (Minimum) Árai (Ft)" elnevezésű dokumentum versenyt korlátozó megállapodásnak minősül;

• • b)

    a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások versenyt korlátozó módon összehangolták piaci magatartásukat azzal, hogy az V. rendű eljárás alá vont vállalkozás által 2001. március 23-án elektronikus levélben közölt minimum árakat és áralkalmazási feltételeket a II-IV. rendű eljárás alá vont vállalkozások szintén elektronikus levélben elfogadták;

• • c)

    a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások jogsértést követtek el azzal, hogy az alvállalkozóikkal kötött szerződésekben úgy rendelkeztek, hogy az általuk meghatározott áraktól az alvállalkozók csak írásos beleegyezésükkel térhetnek el.

• 2)

  A Versenytanács a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozásokat eltiltja az 1.c. pont szerinti szerződéses rendelkezéseknek a határozat kézbesítését követő alkalmazásától.

• 3)

  A Versenytanács

• • -

    az I. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint;

• • -

    a II. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben 8.500.000 (nyolcmillió-ötszázezer) forint;

• • -

    a III. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben 5.300.000 (ötmillió- háromszázezer) forint;

• • -

    a IV. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben 9.000.000 (kilencmillió) forint;

• • -

    az V. rendű eljárás alá vont vállalkozással szemben 1.000.000 (egymillió) forint;

bírságot szab ki, melyet a határozat kézbesítését követő harminc napon belül kötelesek megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

• 4)

  A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozások a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel.

Indoklás

I.

A vizsgálat iránya

• 1)

  A Gazdasági Versenyhivatal a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (1) bekezdése és 70. § (1) bekezdése alapján 2002. május 21-én versenyfelügyeleti eljárást indított az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások ellen, mert a piaci információk alapján folytatott előzetes adatgyűjtés során szerzett információk szerint az eredetiségvizsgálatra egységes díjakat alkalmaznak, amely mögött a Tpvt. 11. §-ába ütköző versenyt korlátozó megállapodás húzódhat meg.

II.

A tényállás

Az eredetiségvizsgálat

• 2)

  Az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások meghatározó tevékenysége az eredetiségvizsgálat. Az eredetiségvizsgálat célja annak roncsolás-mentes módszerekkel történő megállapítása, hogy szándékosan eltávolították-e, meghamisították-e a jármű egyedi azonosító jeleit (alváz-, motor- és rendszám) és/vagy a járműhöz tartozó közokiratokat (forgalmi engedély, érvényesítő címke, igazoló lap).

• 3)

  Az eredetiségvizsgálatot előíró hatályos jogszabály - a 48/1997. (VIII. 26.) BM. rendeletet felváltó, a 2001. január 1-jétől hatályos 35/2000. (XI. 30.) BM. rendelet - rögzíti azt, hogy az eredetiségvizsgálatot kizárólag pályázat útján kiválasztott vállalkozás, vagy azzal szerződött vállalkozás (állomás) végezhet. A rendeletek az eredetiségvizsgálat díjára és díjalkalmazási feltételeire nem tartalmaznak rendelkezést.

• 4)

  Az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) 1997. évben nyílt pályázatot hirdetett az eredetiségvizsgálatra. A pályázat nyertesei az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások voltak, melyek tevékenységüket az ORFK-val 1999. február 23-án megkötött Megbízási Szerződés alapján kezdték meg. Ezt követően újabb pályázat kiírásra nem került sor, azonban 2001. február 28-án - figyelemmel a 3) pont szerinti új rendeletre is - a Megbízási Szerződés helyébe az egyes eljárás alá vont vállalkozások, illetve a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) és a Belügyi Általános Beruházó és Fejlesztő Közhasznú Társaság (a továbbiakban: Kht.) közötti Megállapodás lépett. A Megbízási Szerződés és a Megállapodás sem tartalmazott, illetve tartalmaz rendelkezést az eredetiségvizsgálat díjaira nézve.

Kapcsolat az alvállalkozókkal

• 5)

  Az egyes eljárás alá vont vállalkozások eredetiségvizsgálatból származó nettó árbevételét és a velük - alvállalkozóként - szerződött állomások számát a Táblázat mutatja be.

  Táblázat

  Az eljárás alá vont vállalkozások főbb adatai

  - 2001. év -

*/ Megjegyzés: A járműkisérőlap és az adatlekérdezés hatósági díja nélkül

• 6)

  Az egyes eljárás alá vont vállalkozásokhoz kapcsolódó állomások az ország egész területét behálózzák. A nagyobb városokban jellemzően valamennyi eljárás alá vont vállalkozás jelen van állomás(ok) révén, de a kisebb méretű települések többségében is több eljárás alá vonthoz tartozó állomás működik.

• 7)

  Az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások és a hozzájuk kapcsolódó állomások - mint alvállalkozók - között létrejött szerződések az állomások által a fogyasztók felé alkalmazható díjakra nézve, illetve az alvállalkozó által az egyes eljárás alá vont vállalkozások részére fizetendő (hasznosítási, bérleti, stb.) díjra az alábbiak szerint rendelkeznek.

• • 1.

    Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: THG) az általa alkalmazott "Együttműködési Szerződés" III.7. pontja szerint "minden évben kiadja a tárgyévre vonatkozó gépjármű eredetiségvizsgálat ajánlott szolgáltatási díjait", melynek a III.3. pont szerinti (alvállalkozóként eltérő, de jellemzően 30) százaléka a THG-t megillető ún. hasznosítási díj.

• • 2.

    A II. és III. rendű eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Metalelektro, illetve Euro-mobil) által alkalmazott "Alvállalkozói Szerződés"-ek teljesen megegyeznek egymással. Azok 38. pontja rögzíti, hogy "Az alvállalkozó a vállalkozó 6. sz. Mellékletben rögzített díjai szerint köteles végezni a tevékenységet. Ettől eltérni csak külön írásos megállapodással lehet, melyben a díjeltérést indokolni kell." A 42. pont értelmében az alvállalkozó eredetiség vizsgálatból származó ÁFA-val csökkentett bevételének meghatározott (alvállalkozónként változó, jellemzően 25-35 százalék közötti) része, mint bérleti díj a vállalkozót (a Metalelektrot, vagy az Euro-mobilt) illeti meg.

• • 3.

    A IV. rendű eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott "Szerződés" 3.2.1. pontja szerint "A vállalkozó az NJL Kft. vizsgálati díjai szerint köteles végezni tevékenységét. Ettől eltérni csak külön írásos megállapodással lehet, melyben a díjeltérést indokolni kell." Az alvállalkozó az eredetiségvizsgálatból származó bevételének jellemzően 20-30 százalékát fizeti jutalék címén az NJL-nek.

• • 4.

    Az V. rendű eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: IHG) által alkalmazott "Szerződés" 9.3. pontja értelmében:

• • • 1)

      Szakértői állomás köteles az IHG által megadott ártáblázattal dolgozni, ettől az IHG írásos hozzájárulásával eltérhet.

• • • 2)

      Árengedményt saját eredménye terhére, IHG írásos beleegyezésével eszközölhet."

A 7.6 pont szerint az eredetiségvizsgálatból származó nettó bevételek meghatározott (jellemzően 35 ) százaléka az IHG-t illeti meg.

Az 1999-2000. évi díjak

• 8)

  Az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások képviselői 1999. január 13-án, január 27-én, majd február 2-án is megbeszélést tartottak, melyek célja egy érdekképviseleti szervezet (Egyesülés) létrehozása volt. A megbeszéléseken a rendelkezésre álló írásos dokumentumok szerint szóba került a vállalkozások árképzése is. Az 1999. február 2-i megbeszélésről készült Emlékeztető szerint:

• • -

    egyrészt, a "résztvevők vállalják, hogy a következő összejövetelen bemutatják árképzési és szakértői igazolás javaslatukat az egységesítés céljából";

• • -

    másrészt a "résztvevők elfogadták, hogy a következő összejövetel 1999. február 16-án lesz."

• 9)

  Az 1999. február 16-ára tervezett megbeszélésről írásos dokumentum nem áll rendelkezésre, március 8-án azonban az IHG a másik négy eljárás alá vont vállalkozás részére megküldte az alkalmazandó díjakra vonatkozó tervezetet, mely alapját képezte az I-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások által 1999. március 12-én aláírt a "Gépjármű Eredetiségvizsgálat meghirdetett (Minimum) Árai (Ft)" elnevezésű dokumentumnak, mely azt is rögzítette, hogy "Árengedményt kizárólag szerződés alapján biztosítunk, az úriember megállapodást betartjuk".

• 10)

  A 9) pont szerinti dokumentumban rögzített "minimum árakat", valamint az egyes eljárás alá vont vállalkozások által 1999-2000. évekre kialakított árakat az 1. melléklet tartalmazza.

A 2001. évi díjak

• 11)

  Az eljárás alá vont vállalkozások a Belügyminisztériummal való kapcsolatrendszer 2001. február 28-i megváltozását követően 2001. márciusában megbeszélést tartottak.

• 12)

  2001. március 23-án az IHG e-mail-ben megküldte a többi eljárás alá vont vállalkozás részére a jövőben alkalmazandó minimum árakat, illetve az ár érvényesítésével kapcsolatban rögzítette, hogy

• • 1.

    A felsorolt elveket (nincs 30%, árengedményt nem hirdetünk, adategyeztetés és okmánypapír külön számlatétel, ára nem elengedhető, a lakosságnak nem adunk árengedményt, a szerződött partnereknél a maximum engedmény 20%) önmagunkra és alvállalkozóinkra nézve kötelezően elfogadjuk.

• • 2.

    A megállapodást alvállalkozóinkkal is betartatjuk, ha valaki alvállalkozója eltér a megállapodástól, a többiek jelzésére személyesen intézkedünk a rend helyreállítására."

• 13)

  A 12) pont szerinti e-mail-ben foglaltak elfogadását az II-IV. rendű eljárás alá vont vállalkozások (szintén e-mail-ben) visszaigazolták, és 2001. áprilisától az abban foglaltakkal összhangban álló árakat és egyéb szerződéses feltételeket alkalmaztak. Arra nézve nincs írásos dokumentum, hogy a THG visszaigazolta volna az e-mailben foglaltakat, a 13. pont szerinti megbeszélésen azonban résztvett, és árai (melyeket a másik négy vállalkozástól eltérően már 2001. január 1-jén bevezetett) a gépjármű kategóriák többségében megegyeztek a minimum árakkal, ahol pedig nem, ott meghaladták a minimum árat (a minimum árakat, és a 2001. április 1. után az egyes eljárás alá vont vállalkozások által alkalmazott árakat a 2. melléklet tartalmazza).

• 14)

  A Metalelektro, az Euro-mobil és az NJL esetében jelenleg is a 2001. április 1-jei díjak vannak érvényben. A THG és az IHG időközben emelte díjait. Az alvállalkozók az időszak egésze során az eljárás alá vont vállalkozások által meghatározott díjaktól kisebb-nagyobb mértékben eltértek piaci helyzetük (mindenekelőtt a helyi versenytársak száma), illetve az eredetiségvizsgálatnak gazdasági tevékenységük egészében elfoglalt helye (főtevékenység vagy csak kiegészítő tevékenység) alapján.

III.

A vizsgálói indítvány

• 15)

  A Tpvt. 71. § (2) bekezdés c.) pontja szerinti indítványban a vizsgáló valamennyi eljárás alá vont vállalkozás tekintetében indítványozta a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a.) pontja megsértésének megállapítását, és a magatartás további folytatásának megtiltását (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d. és f. pont), továbbá bírság kiszabását.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozások védekezése

• 16)

  Az eljárás alá vont vállalkozások védekezésének fő iránya (amellett, hogy vitatták, hogy az 1999. március 12-i dokumentum, és különösen a 2001. márciusi e-mail váltás megállapodásnak minősülne) az volt, hogy alvállalkozóik (lefelé) jelentősen eltértek a "megállapodás"-ok szerinti áraktól, vagyis azoknak tényleges versenykorlátozó hatása nem volt, sőt: a megállapodás szerinti ár - álláspontjuk szerint - nem az elnevezése szerinti minimál-, hanem maximált ár funkcióját töltötte be. Ezt a THG az 1999-2002. évi eredetiség vizsgálatok teljes feldolgozásával mutatta be, a többi eljárás alá vont vállalkozás pedig a vizsgálat által feltárt forgalomérték és vizsgálati szám adatok alapján bizonyította, hogy az alvállalkozók átlagosan jelentősen alacsonyabb árakat alkalmaztak, mint a megállapodások szerinti minimál árak.

• 17)

  A THG az előzőeken túlmenően hivatkozott arra, hogy az 1999. március 12-i megállapodást ugyan aláírta, az azonban az ő 1999. január 1-jei árait tartalmazta, vagyis lényegében a többi vállalkozás követte árait, ami részéről nem lehet jogsértő. Hivatkozott továbbá arra, hogy szemben a többi vállalkozással nem tette kötelezővé alvállalkozói számára a listaárak alkalmazását, így az ő szempontjából a megállapodásnak nem lehetett versenyt korlátozó hatása (a célzat pedig elévült, mert a vizsgálat a Tpvt. 67. § (4) bekezdése szerinti három éves határidő után indult). A 2001. évi megállapodással kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy abban nem vett részt (nem igazolta vissza), és 2001. év elején meghirdetett árait nem változtatta meg.

• 18)

  Az NJL hivatkozott arra is, hogy árait már a 2001. évi megállapodást megelőzően 2001. február 18-án életbe léptette, és azon a megállapodást követően sem változtatott.

• 19)

  Az IHG hivatkozott arra is, hogy az eredetiségvizsgálat alapvető célja a bűnmegelőzés, az autólopások megakadályozása, melyhez azonban a központi szervek kellő összegű pénzt nem biztosítottak, ugyanakkor elvárták, hogy egy bizonyos fajta egységesség alakuljon ki az árak tekintetében. Álláspontja szerint 1999 márciusában ennek megfelelően az eljárás alá vont vállalkozások közösen kvázi hatósági árakat alakítottak ki, mert - álláspontja szerint - az adott piac megfelelő működéséhez szükség lett volna hatósági ár megállapítására. Saját megállapodásbeli szerepét (nevezetesen, hogy 1999. március 12-én és 2001. március 23-án is ő küldte meg a díjakat tartalmazó dokumentumot a többi eljárás alá vont vállalkozás számára) illetően úgy nyilatkozott, hogy az semmiképpen sem minősülhet szervezői szerepnek, hanem csupán arról van szó, hogy az előzetes megbeszélésen kialakultak alapján, az ott kapott adatokat feldolgozva elvégezte az írásba foglalást, egyfajta "titkári" minőségben.

• 20)

  Mindezek alapján az eljárás alá vont vállalkozások egységesen kérték az eljárás megszüntetését jogsértés hiányában. Másodlagosan kérték a bírság mérséklését, mindenek előtt arra tekintettel, hogy az eltérő alvállalkozói díjak miatt (lásd 16. pont) a megállapodásnak nem lehetett érdemi versenyt korlátozó piaci hatása. Emellett elsősorban a THG és az IHG hivatkozott arra, hogy megállapodások létrejöttében szerepe volt a hatóságoknak is (BM, ORFK). Hivatkoztak továbbá arra, hogy az eljárás egész tartama alatt együttműködő magatartást tanúsítottak.

V.

A tényállás jogi értékelése

A jogsértés megállapítása

• 21)

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdés alapján tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A (2) bekezdés a.) pontja értelmében a tilalom vonatkozik az eladási árak közvetlen vagy közvetett meghatározására.

• 22)

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdése nem csak a megállapodás révén, hanem az un. összehangolt magatartással megvalósuló versenykorlátozásokat is tiltja, annak érdekében, hogy a versenykorlátozás tilalma a megállapodás szintjét (és formáját) el nem érő, de ugyanúgy tudatos versenykorlátozást magában hordozó összehangolt vagy egyeztetett magatartásokra is kiterjedjen.

• 23)

  Írásos dokumentum (aláírt megállapodás) alapján minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozások 1999. március 12-én megállapodást kötöttek közös tevékenységük, az eredetvizsgálat (minimum) árai tekintetében. Ezen megállapodásban valamennyi eljárás alá vont vállalkozás részt vett. Nem kivétel ez alól a THG sem, mert ugyan már korábban (1999 január 1-jétől) a megállapodás szerinti árakat érvényesítette (lásd 17. pont), a megállapodással azonban vállalta, hogy a jövőben is azokhoz tartja magát.

• 24)

  Szintén írásos dokumentumok (elektronikus levelezés) alapján megállapítható volt az is, hogy a II-IV. rendű eljárás alá vont vállalkozás visszaigazolta az IHG által megküldött a 2001. április 1-jét követően érvényesítendő minimum árakat, ami legalábbis a 22) pont szerinti összehangolt magatartásnak minősül. A 23) pontban a THG-ra nézve kifejtettek alapján ennek részese az NJL is, függetlenül attól, hogy díjait már korábban (2001. február 18-án) életbe léptette (lásd 18. pont). Nem részese ugyanakkor az összehangolt magatartásnak a THG, amelynek részéről a vizsgálat nem tárt fel visszaigazoló nyilatkozatot, és 2001. január 1-je óta érvényesített árait 2001. április 1-jén nem változtatta meg.

• 25)

  A 23-24) pontban foglaltak alapján a Versenytanács álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozások megsértették a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat. A köztük létrejött megállapodás (összehangolt magatartás) azon célja, hogy az árak ne csökkenjenek egy közösen meghatározott szint alá, nem vitathatóan a verseny korlátozása.

• 26)

  A versenykorlátozó cél mellett kétségkívül fennáll versenyt korlátozó hatás is. Az eljárás alá vont vállalkozásokon kívül más vállalkozás (fővállalkozóként) nem végez (és a vizsgált időszakban érvényes jogi szabályozás szerint nem is végezhetett) eredetiségvizsgálatot, melynek értelemszerűen nincs ésszerű helyettesítő áruja (Tpvt. 14. § (2) bekezdés), és - a kötelező jellegre tekintettel - a fogyasztónak meg abban sincs döntési alternatívája, hogy a szolgáltatást igénybeveszi-e vagy sem.

• 27)

  Az eljárás alá vont vállalkozások ugyan az eredetiségvizsgálatok túlnyomórészét alvállalkozókon keresztül végzik, az alvállalkozók számára azonban szerződésben rögzítik a fogyasztók (igénybevevők) felé érvényesítendő - a megállapodás szerinti minimum árnál nem alacsonyabb - árat, melytől való eltéréshez (az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás kivételével) az engedélyüket kell kérnie az alvállalkozónak. Ezt az eljárás alá vont vállalkozások az egymás közötti megállapodásokban is rögzítették, egyértelművé téve, hogy céljuk az országosan egységes ár biztosítása volt.

• 28)

  A vizsgálat megállapítása szerint - a helyi piaci körülmények függvényében - az alvállalkozók az eljárás alá vont vállalkozások törekvéseivel ellentétesen, esetenként a minimum ár alá mentek. A Versenytanács álláspontja szerint azonban ez a körülmény a megállapodások versenyt korlátozó célját nem kérdőjelezi meg, és a versenyt korlátozó hatást is csak mérsékelheti, de nem teszi semmissé. A megállapodás szerinti listaárak ugyanis egységes kiindulópontot jelentenek az alvállalkozók által ténylegesen érvényesített árak számára. Fentiekkel összefüggésben a Versenytanács utal a Vj-224/1992. számú ügyben hozott (a Legfelsőbb Bíróság által a Kf.I.27.142/1996/7. számon helybenhagyott) határozatára, mely rögzítette, hogy "függetlenül attól, hogy az áralku során a vevő-eladó megállapodása alapján különböző engedmények realizálódtak, az egységes ajánlati ár a Versenytanács álláspontja szerint már versenyt korlátozó hatásúnak minősíthető."

• 29)

  A Versenytanács nem osztotta a THG azon álláspontját (lásd 17. pont), hogy az 1999. március 12-i megállapodásra nézve vele szemben nem lett volna megindítható a versenyfelügyeleti eljárás. A Tpvt. 67. § (4) bekezdése alapján ugyan valóban nem indítható vizsgálat, ha a törvénybe ütköző magatartás elkövetése óta három év eltelt, azonban, ha ez azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, akkor a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. A jelen versenyfelügyeleti eljárás 2002. május 21-én - vagyis nem vitathatóan az 1999. március 12-i megállapodást követő három év eltelte után - indult. Az 1999. március 12-i megállapodás versenyt korlátozó hatása azonban a THG vonatkozásában is legalább 2001. január 1-jéig (új árai bevezetéséig) érvényesülhetett, vagyis a határidő legkorábban ekkor kezdődhetett el, amihez képest nyilvánvalóan nem telt el három év az eljárás megindításáig. A Versenytanács nem osztotta a THG azon álláspontját sem, hogy az alvállalkozói ár szerződésben való kikötésének hiánya kizárja a megállapodás szerinti ár versenyt korlátozó hatását. A versenyt korlátozó hatás ugyanis a 28. pontban kifejtetteken túl abból is adódik, hogy az alvállalkozó által a THG részére fizetendő hasznosítási díj a megállapodás szerinti ár meghatározott százaléka akkor is, ha az alvállalkozó alacsonyabb árat érvényesít, ami nyilvánvalóan határt szab az alvállalkozó árcsökkentési lehetőségeinek.

• 30)

  Mindezek alapján a Versenytanács - egyezően a vizsgálói indítvánnyal - megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a rendelkező rész 1. a. és b. pontjában foglaltak szerint a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartást tanúsítottak áraik megállapodás, illetve összehangolt magatartás keretében történő meghatározásával.

• 31)

  A Versenytanács megállapította továbbá, hogy a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások jogsértést követtek el az alvállalkozói árak szerződésben való meghatározásával is. Megjegyzi a Versenytanács, hogy a megállapodás szerinti ártól való eltérés esetleges írásbeli engedélyezése a jogsértés tényén nem változtat, hiszen akkor az eltérített árat határozták meg az egyes eljárás alá vont vállalkozások az alvállalkozó részére.

• 32)

  Utal a Versenytanács arra, hogy általános esetben a kifogásolt szerződéses kikötés (mely tartalmát tekintve a továbbeladási ár meghatározásának minősül) az eladó és a viszonteladó vevő (jelen esetben az alvállalkozó) közötti vertikális megállapodásként értékelendő, vagyis az ilyen megállapodással megvalósított jogsértésnek a viszonteladó (alvállalkozó) is elkövetője. A Versenytanács azonban az adott esetben szükségtelennek tartotta az eljárást az alvállalkozókra kiterjeszteni. Azt ugyanis a közérdek védelme (Tpvt. 70. § (1) bekezdés) nyilvánvalóan nem tette szükségessé, mert:

• • a)

    egyrészt az adott esetben a továbbeladási ár meghatározása nem vitathatóan egy horizontális megállapodás megvalósulását szolgálja, amelyben az alvállalkozók érdekeltsége nem volt azonosítható, sőt: az alvállalkozók annak inkább kárvallotjai, semmint haszonélvezői, mire tekintettel formális jogsértő magatartásuknak érdemi bírságvonzata értelemszerűen nem lehetne;

• • b)

    másrészt a piaczavaró szerződéses kikötések további érvényesülésének kiküszöböléséhez elégséges azok további alkalmazásának a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások részére történő megtiltása, amelyet a Versenytanács a rendelkező rész szerint el is rendelt.

A bírság

• 33)

  Tpvt. 78. § (1) bekezdés alapján az eljáró versenytanács azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti bírságot szabhat ki, melynek összege nem haladhatja meg a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százalékát. A (2) bekezdés szerint a bírság összegének meghatározásakor figyelemmel kell lenni:

• • -

    a jogsérelem súlyára (amelynek meghatározó eleme a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka és a fogyasztói érdeksérelem köre, kiterjedtsége);

• • -

    a jogsértő állapot időtartamára;

• • -

    a jogsértéssel elért előnyre;

• • -

    a jogsértő felek piaci helyzetére;

• • -

    a magatartás felróhatóságára;

• • -

    az eljárást segítő együttműködő magatartásra; valamint

• • -

    a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására.

• 34)

  A versenytársak közötti ármegállapodás, illetve árakra vonatkozó összehangolt magatartás a gazdasági verseny veszélyeztetettségének tükrében vizsgálva a legsúlyosabb jogsértésnek minősül. Az adott esetben azonban a Versenytanács a jogsérelem súlyának értékelésénél tekintettel volt arra, hogy a megállapodás szerinti árakat jellemzően nem közvetlenül az eljárás alá vont vállalkozások, hanem alvállalkozóik alkalmazták, és az alvállalkozók által ténylegesen érvényesített árak kisebb-nagyobb mértékben eltértek a megállapodásban rögzített áraktól, vagyis a verseny nem szűnt meg teljes mértékben. A II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások esetében azonban ezt csak részben tekintette a jogsértés súlyosságát enyhítő tényezőként, mert alvállalkozóik az általuk meghatározott áraktól csak írásos engedélyükkel térhettek el.

• 35)

  A jogsértés időtartama tekintetében a Versenytanács figyelembe vette azt, hogy a II-V. rendű eljárás alá vont vállalkozások az 1999. márciusi megállapodást követően 2001. áprilisában összehangolt magatartás formájában is egységesítették áraikat, továbbá az alvállalkozói árakra vonatkozó szerződéses kikötéseik mind a mai napig érvényben vannak.

• 36)

  Az eljárás alá vont vállalkozások piaci helyzetének értékelésekor tekintettel volt a Versenytanács egyoldalról arra, hogy további fővállalkozó versenytársuk nincsen, másoldalról viszont figyelembevette, hogy az eredetiségvizsgálatot túlnyomórészben alvállalkozóik végzik, amelyek nagyszámban vannak jelen a piacon, és közöttük - ha az eljárás alá vont vállalkozások által korlátozottan is, de - van verseny.

• 37)

  A magatartás felróhatósága körében a Versenytanács figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont vállalkozások magatartása - függetlenül annak sikerétől - egyértelműen arra irányult, hogy egységes árak alakuljanak ki a piacon. Tekintettel volt ugyanakkor arra is, hogy e törekvésük (mely általános esetben egyértelműen és kizárólag negatív) az adott esetben pozitív tartalmat is hordoz magában. Osztja ugyanis a Versenytanács az IHG azon álláspontját, hogy az eredetiségvizsgálat díjai tekintetében mindenképpen szükségesnek látszik valamilyen hatósági szabályozás. A tevékenység ugyanis - jóllehet vállalkozások végzik - egyértelműen hatósági jellegű. A díj hatósági megállapítását indokolja az is, hogy az eredetiségvizsgálat igénybevétele kötelező, ami közgazdasági szempontból azt jelenti, hogy a kereslet árrugalmassága gyakorlatilag nullával egyenlő. Megjegyzi a Versenytanács, hogy az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény hatálya az 1. § (2) bekezdés a) pontja alapján ugyan nem terjed ki a jogszabályok alapján kötelezően igénybevett szolgáltatások díjára, a törvény Indokolása azonban egyértelműen rögzíti, hogy "Ilyen esetben az ellenérték megállapításáról célszerű jogszabályban gondoskodni. Ez akkor is érvényes, ha a kötelezően igénybeveendő szolgáltatás nyújtását a hatóság valamely vállalkozóra bízza."

• 38)

  A Versenytanács nem vitatta, hogy az eljárás alá vont vállalkozások alapvetően együttműködő magatartást tanúsítottak a versenyfelügyeleti eljárás során. Fontosnak tartja azonban rögzíteni a Versenytanács, hogy az eljárást segítő együttműködő magatartás érdemi hatással elsősorban akkor lehet a bírság összegére, ha a vállalkozás az egyébként alapvetően elvárható (és elmaradása esetén a Tpvt. 61. § alapján rendbírsággal szankcionálható) együttműködésen túlmenő segítséget nyújt a versenyt korlátozó megállapodás feltárásában. A nemzetközi versenyjogi gyakorlatban is általánosan alkalmazott módszer, hogy a még nem, vagy nem kellően feltárt versenykorlátozó megállapodás hatóság általi bizonyítását elősegítő vállalkozást a bírság fizetése alól mentesítik akkor is, ha annak versenyjogi felelőssége egyébként megállapítható, illetve jelentősen csökkentett összegű bírságot szabnak ki vele szemben.

• 39)

  A Versenytanács valamennyi eljárás alá vont vállalkozás esetében figyelembe vette, hogy az eddigiek során jogkövető magatartást tanúsítottak, velük szemben versenyfelügyeleti eljárásra ezt megelőzően nem került sor.

• 40)

  A bírság konkrét összegének meghatározásakor a Versenytanács az egyes eljárás alá vont vállalkozások 2001. évi, eredetiség vizsgálati tevékenységből elért nettó árbevételét is figyelembe vette, melyhez viszonyítva - a 34. és 35. pontokban foglaltakra tekintettel - a THG esetében kisebb arányú bírságot szabott ki, mint a további eljárás alá vont vállalkozásokra.

• 41)

  Az IHG esetében a Versenytanács a 34-40. pontokban részletezett szempontok szerint számítható nyolcmillió forintnál - a 38. pontban foglaltak alapján - lényegesen alacsonyabb bírságot szabott. Az IHG ugyanis olyan bizonyítékokat és információkat szolgáltatott a vizsgálók számára, amelyek alapvetően szükségesek voltak a jogsértés bizonyításához. Megjegyzi a Versenytanács, hogy ezen körülmény általános esetben a bírság teljes elengedésére is alapot adhat. Az adott esetben a Versenytanács azért döntött mégis bírság kiszabása mellett, mert az IHG - jóllehet a megállapodásban betöltött szerepe valóban nem minősíthető vezető(szervező) szerepként - jelentős részt vállalt a megállapodás, illetve az összehangolt magatartás technikai lebonyolításában.

Eljárási kérdések

• 42)

  Az eljárás alá vont vállalkozásokat megillető jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul, melynek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Budapest, 2003. április 14.