Vj-121/2002/24
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Déldunántúli Gázszolgáltató Részvénytársaság (Pécs) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult eljárás során - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
E határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indoklás
I.
A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a Vj-110/1999. számú iratok, az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) mint gázszolgáltató Baranya, Tolna és Fejér megye egyes részein lévő gázvezetékek kizárólagos üzemeltetője. Az Rt. jellemzően nemcsak üzemeltetői jogokkal és kötelességekkel rendelkezik működési területén, hanem tulajdonában is van - némi kivételtől eltekintve - a térség közterületre eső gázvezetékrendszere.
A tulajdonosi-üzemeltetői jogok szétválasztását a 90-es évek jogszabályváltozásai eredményezték a magánosítás keretében.
A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtására kiadott 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet azon rendelkezését, mely szerint a helyi erőből létesült gázelosztóvezeték állami tulajdonú, s térítésmentesen a gázszolgáltató kezelésébe kell adni, a 23/1992. (XI. 17.) IKM rendelet hatályon kívül helyezte, így a tulajdonjog és az üzemeltetés kérdése polgári jogi megállapodás tárgyává vált, ha a gázelosztóvezetéket az önkormányzatok teljes vagy részleges költségviselésével valósították meg. Az 1969. évi VII. törvényt hatályon kívül helyezte az 1994. évi XLI. törvény, amely már úgy rendelkezett, hogy a törvény 1994. július 25-i hatályba lépése óta megépült gázelosztó rendszert csak gázszolgáltató üzemeltetheti. A tulajdonjog rendezése változatlanul polgári jogi kérdés maradt.
A jogalkotó által elismerten a gázszolgáltatónak a gázárbevételből a gázelosztó vezeték létesítéséhez, bővítéséhez elegendő anyagi fedezete nincs. Ezért a gázszolgáltatót az 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdés felhatalmazása alapján kiadott és 1995. augusztus 23-án hatálybalépett 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet feljogosította, hogy hozzájárulást kérjen a költségére létesített és/vagy a saját tulajdonú elosztó vezetékére újonnan bekapcsolandó fogyasztóktól, hacsak a tulajdonszerzés folyamán az önkormányzattal kötött szerződés másként nem rendelkezik. E fogyasztói hozzájárulás összegét a gázszolgáltató határozza meg a fentebbi IKM rendelet mellékletét képező rend szerint, amely számítást a szolgáltató köteles a Magyar Energia Hivatalhoz tájékoztatás céljából benyújtani. A hozzájárulás összegét a szolgáltató - eltérő megállapodás hiányában - a fogyasztók között teljesítményigényük arányában osztja fel. Megfizetésére a fogyasztók egyedileg kötnek szerződést a szolgáltatóval. A szolgáltató köteles a beruházást megkezdeni, ha a beruházáshoz tartozó legnagyobb teljesítményigény 90 %-ának megfelelő hozzájárulást befizették. A később csatlakozó fogyasztók - 10 éven belül - az évenkénti hivatalos termelői árindexszel növelt összegű hozzájárulást kötelesek fizetni a gázszolgáltató részére. Az utólagos rácsatlakozások folytán azonban a fogyasztók eredeti hozzájárulási része csökkenhet, mivel az IKM rendelet 3. § (9) bekezdése szerint a korábban csatlakozó fogyasztók részére történő visszatérítés módjáról a gázszolgáltató a fogyasztókkal kötött szerződés keretében állapodik meg.
E jogszabályhelyet az Rt. úgy értelmezte, hogy csak azokkal a fogyasztókkal kell a visszatérítés módjáról megegyeznie, akik nem negatív hozammutatójú beruházás részesei, mert a szolgáltató ez esetben a gázelosztóvezetéket meg sem köteles építeni, miután jogszabályilag elismerten a megvalósítás és a működtetés nem gazdaságos.
Ennek megfelelően az Rt. fogyasztókkal kötött szerződései szabályszerűen kiterjednek az utólagos rácsatlakozásokból eredő visszatérítésre is, kivéve a negatív hozammutatójú beruházásban résztvevő fogyasztókkal kötött szerződéseit, amelyek csak a fogyasztói hozzájárulásokra terjedtek ki, de nem tartalmaztak a visszatérítésre megállapodást, amennyiben utólagos rácsatlakozásokkal újabb fogyasztók jutnak vezetékes gázhoz.
A szerződéses kikötés e hiánya a negatív hozammutatójú beruházás részesei vonatkozásában a visszatérítés általános elmaradását eredményezte, nem említve egyes különleges fejlesztéseket, amelyeknél az általános gyakorlatot áttörve az ügy egyedisége miatt a fogyasztók mégis részesednek visszatérítésben utólagos rácsatlakozás esetén.
Az Rt. a fentebbi IKM rendelet hatálybalépése óta saját gazdasági megfontolása miatt akkor is vállalja a gázelosztóvezetékek megépítését - különböző költségviselési aránnyal -, ha a hozammutató negatív volta miatt az építésre nem is lenne köteles.
Az Rt. szolgáltatási térségében hosszú évek óta és jelenleg is, tipikusan negatív hozammutatójú beruházások vannak, illetve az utólagos rácsatlakozások negatív hozammutatójú beruházásokra valósulnak meg folyamatosan.
II.
A Gazdasági Versenyhivatal a visszatérítésre vonatkozó megállapodások hiányát gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek vélte, és ezért figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint Vj-110/1999. szám alatt versenyfelügyeleti eljárást indított ellene.
A Versenytanács elvileg vizsgálva az Rt. visszatérítési rendjét mérlegelte, hogy a szolgáltató előnye, ha egyáltalán megállapítható, indokolatlan-e, illetve a fogyasztóknak okozott hátrányt nem egyenlítette-e ki az ügylet egészének előnyös volta, amely az okozott hátrányt is elenyészteti.
A Versenytanács szerint az Rt. beruházási rendszerében a költséget az igénybejelentő fogyasztók között arányosan osztotta szét úgy, hogy a maga terhére vette számításba a vezetéklétesítéshez egyelőre csatlakozni nem kívánó fogyasztókat és költségüket előlegezte. Az Rt. kockázata volt, hogy becsült várakozása teljesül-e, és várakozásának megfelelően további fogyasztók hányan és mikor csatlakoznak, amelynek folytán a szolgáltató által előlegezett beruházási költség megtérül. E szolgáltatói teherviselés - a visszatérítés elmaradása ellenére - egészében még előnyösebb is lehetett a fogyasztóknak, mint az Rt. teherviselésének hiányában a fogyasztókra fokozott terhek hárítása, párosulva a kétséges jövőbeli visszatérítéssel.
Ezért a Versenytanács önmagában a visszatérítés hiányát nem minősítette gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek, amely nem zárta ki konkrét esetben az esetlegesen megvalósuló visszaélést, amennyiben az Rt. teherviselése aránytalanul alacsony az utólagosan csatlakozóktól reálisan várható összeghez képest.
Az 1999. december 2-án meghozott 26. számú eljárást megszüntető határozat ellen a Legfőbb Ügyészség ügyészi óvást (1972. évi V. törvény 14. § (1) bekezdés) nyújtott be, amelyet a Versenytanács 2000. július 17-én kelt 28. számú határozatával elutasított.
A Legfőbb Ügyészség a 28. számú határozat felülvizsgálatát kérte a Fővárosi Bíróságtól, amely 2002. március 6-án kelt és jogerőre emelkedett 2K.34.741/2000/10. számú ítéletével a 28. számú határozatot hatályon kívül helyezte és a Gazdasági Versenyhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte.
A bíróság úgy ítélte meg, hogyha az Rt. negatív hozammutató ellenére vállalkozik egy beruházás megvalósítására, a fogyasztóval kötött egyedi szerződésben az utólagos visszatérítés kérdésében történő megállapodást nem mellőzheti. Határozata szerint abból, hogy az Rt. a beruházásra nem köteles, még nem következik eleve mentesülése attól, hogy a visszatérítést vagy esetleg annak hiányát a fogyasztóval is megismertetett körülményekre alapozva szerződésben rögzítse.
Az ítéletnek a tényállás további feltárását előíró rendelkezései azzal a következménnyel jártak, hogy az újabb döntést megelőzően a hivatalnak eljárási cselekményeket kellett végezni, amelyek csak ismételten megindított versenyfelügyeleti eljárás keretében voltak foganatosíthatók, annak ellenére, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete a Versenytanács korábbi 26. számú (az eljárást megszüntető) határozatát formailag nem, de tartalmilag érintette.
III.
A jelen újabb eljárás során a hivatal szúrópróbaszerűen vizsgálta konkrét beruházások hozzájárulási rendjét, amelyből levonható volt, hogy az egyes beruházások alkalmával az Rt. kisebb hozzájárulást kért a fogyasztóktól, mint amelyről a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendeletben meghatározottan maximálisan kérhető lett volna. Ezáltal példákkal támasztotta alá a Versenytanács korábbi határozatával egybehangzóan, hogy a visszatérítés elmaradásának gyakorlata elvileg nem indokolatlan előny szerzésének forrása, mert az Rt. a visszatérítések elmaradása esetén sem ró a fogyasztókra a jogszabályban foglaltaknál nagyobb terhet és nem szerez rovásukra jogszerűtlen bevételt. Ekként az Rt. teherviselése nem aránytalanul alacsony a reálisan utólag csatlakozóktól várható befizetésekhez képest.
Mindezek alapján a vizsgálat a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendeletnek a hivatal hatáskörébe nem tartozó megsértését vetette fel, amellyel együtt gazdasági erőfölénnyel való visszaélés nem valósult meg.
A Versenytanács ez utóbbi álláspontot nem osztotta.
Annak, hogy a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet a hozammutató minősítésére tekintet nélkül - a bíróság jogerős megállapításának megfelelően - a negatív hozammutatójú beruházásokra is kiterjed, az a következménye, hogy az Rt-nek a kikötés konkrét tartalmától függetlenül a fogyasztóval kötött szerződés részévé kell tennie a visszatérítés módjára vonatkozó megállapodás is. A formai mulasztás így egyrészt a rendelet megsértését jelenti, azonban a hivatal hatáskörébe nem tartozóan (valamely jogszabály megsértése önmagában értelemszerűen nem ütközik a Tpvt-be), másrészt az a körülmény, hogy jogszabály van hatályban, nem zárja ki, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az adott magatartást az Rt. szolgáltatási területén, mint gazdasági erőfölénnyel való visszaélést vizsgálja a gázelosztóvezetékekre való utólagos rácsatlakozások építésének érintett piacán (Tpvt. 14. §).
Önmagában a visszatérítés hiánya, nem gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, ahogy ezt a Versenytanács korábbi határozatában kifejtette, s amit a jelen eljárásban vizsgált példák is megerősítettek, mert a visszatérítés hiánya nem eredményez automatikusan indokolatlanul előnyt az Rt. részére. Ugyanakkor csupán annak a ténynek az egyoldalú közlése, hogy a fogyasztó utóbb (adott konkrét esetben ugyan nem kifogásolhatóan) visszatérítésben nem fog részesülni - kétoldalú megállapodás formájában való rögzítése nélkül - a Versenytanács álláspontja szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélés (Tpvt. 21. § a) pont). E jogszabályhely szerint - egyebek mellett - tiltott az üzleti kapcsolatokban tiltott indokolatlan előny kikötése. A gazdasági erőfölényes Rt-nek a szerződéses kikötés formai mellőzése ugyanis szubjektív lehetőséget ad arra, hogy a hozzájárulás visszafizetési kötelezettséget a konkrét körülményektől függetlenül általában mellőzze.
IV.
Az Rt. a szerződéses kikötés formai hiányából eredő versenyjogi felelősségét felismerte és vállalta, hogy a már megvalósult beruházásait érintő utólagos rácsatlakozásoknál is maradéktalanul alkalmazza a kérdéses szerződéses kikötést.
Ezért a Versenytanács a versenyjogsértést csekélynek minősítve - hiszen elviekben a visszatérítés hiánya a negatív hozammutatójú beruházásoknál nem kifogásolható - elrendelte az eljárás szünetelését hat hónapi időtartamra a Tpvt. 75. § alapján.
Az eljárás szünetelése alatt az Rt. módosította Üzletszabályzata 4. számú mellékletét képező Egyedi Beruházási Hozzájárulási Szerződést. Az Iratminta 10. pontját akként egészítette ki, hogy a 10/A pont a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet 3. § (9) bekezdésében foglaltaknak eleget téve tartalmazza, hogy utólagos rácsatlakozások esetén a fogyasztót visszatérítés nem illeti meg. A 10/B. pont pedig azt a kivételes esetet tartalmazza, amikor az Rt. az utólag csatlakozók hozzájárulásából visszatérítésre kötelezettséget vállal. Ennek konkrét módját a felek külön megállapodásban rögzítik, amely a szerződés elválaszthatatlan részét képezi.
A Magyar Energia Hivatal az Üzletszabályzat módosítását 2003. május 29. napján kelt 266/2003. számú határozatával jóváhagyta. Egyéb belső szabályzat nem rendelkezett az eljárás tárgyát képező kérdésről. Teljesült az Rt. azon vállalása is, hogy a folyamatban lévő negatív hozammutatójú beruházásainál is alkalmazza a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendeletet a már megvalósult beruházásokhoz hasonlóan, amelyekre folyamatosan újabb fogyasztók csatlakoznak.
Mivel a szünetelés időtartama alatt az utóvizsgálat által ellenőrzötten (Tpvt. 76. § (1) bekezdés a) pont) az Rt. vállalásának eleget tett, a Versenytanács tárgyaláson kívül (Tpvt. 74. §) az eljárást a Tpvt. 76. § (3) bekezdés c) pontja alapján az eljárást megszüntette.
Budapest, 2003. szeptember 11.