Gazdasági Versenyhivatal

Vj-153/2002/56

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a

• -

  a Szolnoki Sütőipari Rt. (Szolnok) I. r. eljárás alá vont,

• -

  a Tiszafüredi FŐNIX Kereskedelmi-Vendéglátó és Szolgáltató Kft. (Tiszafüred) II. r. eljárás alá vont,

• -

  a Hirsch és Társa-M Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft. (Mezőszemere) III. r. eljárás alá vont,

• -

  a JURA-PLUSSZ Termelő és Szolgáltató Kft. (Borsodivánka) IV. r. eljárás alá vont,

• -

  Bede Jenő vállalkozó (Poroszló) V. r. eljárás alá vont,

• -

  a Magyar Pékek Ipartestülete (Budapest) VI. r. eljárás alá vont és

• -

  a Tiszafüred-COOP Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. (Tiszafüred) VII. r. eljárás alá vont

ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vontak a gazdasági versenyt korlátozó magatartásukkal jogsértést követtek el a fehér kenyér átadási árának 2002. márciusi áremelésekor.

A III., a VI. és a VII. r. eljárás alá vonttal szemben a Versenytanács az eljárást megszünteti.

A Versenytanács
- az I. r. eljárás alá vonttal szemben 500.000 Ft (Ötszázezer forint),
- a II. r. eljárás alá vonttal szemben 600.000 Ft (Hatszázezer forint),
- a IV. r. eljárás alá vonttal szemben 500.000 Ft (Ötszázezer forint),
- az V. r. eljárás alá vonttal szemben 500.000 Ft (Ötszázezer forint),
bírságot szab ki, melyet a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kötelesek megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számla javára.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal azért indított eljárást az I-VI. r. eljárás alá vonttal szemben, mert vélelmezte, hogy az eljárás alá vont vállalkozások között 2002. tavaszán versenykorlátozó megállapodás jött létre, melynek keretében megállapodtak a tervezett áremelések mértékéről, a bevezetés időpontjáról és egy esetleges minimum ár egységes bevezetéséről. A versenyfelügyeleti eljárást egy, az eljárás alá vont pékségek közreműködésével 2002. őszén megtartott akcióval kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatal kiterjesztette a VII. r. eljárás alá vontra is.

I.

Az eljárás alá vontak, az érintett piac

• 1.

  Az I-V. r. eljárás alá vontak sütőipari tevékenységet folytatnak. A szolnoki székhelyű, Tiszafüreden telephellyel rendelkező I. r. eljárás alá vont tevékenysége során a Szolsüt Rt., a II. r. eljárás alá vont a Nemzeti Sütöde nevet alkalmazza.
  
  A VII. r. eljárás alá vont egyebek között pékáru-kiskereskedelemmel foglalkozik.
  
  A VI. r. eljárás alá vont szakmai érdekképviseleti tevékenységet fejt ki és szakmai szolgáltatásokat nyújt tagjai számára. A tagsági viszony önkéntes.

• 2.

  A különböző vállalkozások által előállított alapvető kenyérfélék (ideértve a fehér kenyeret is) egymás helyettesítői lehetnek, más áruval ésszerűen nem, péksüteményekkel (zsemle, kifli) csak korlátozottan helyettesíthetők.
  
  Érintett földrajzi piacnak Tiszafüred és környéke (kb. 50-60 km-es körzete) minősül. Az érintett földrajzi piacon nemcsak az eljárás alá vont, hanem más pékségek (több mint 60) is árusítják termékeiket.

II.

A megállapított tényállás

• 1.

  A II. r. eljárás alá vont ügyvezető igazgatója, Ábrahám Tamás a következő, 2002. február 27-i keltezésű levéllel keresett meg pékségeket: "Közös együttgondolkodásra hívom meg Önt 2002. március 5-én kedden de. 10.00 órára a Tiszafüredi Polgármesteri Hivatal B. épülete földszinti tanácskozó termébe. Tiszafüred kenyér és pékáru ellátásának témakörét szeretném megtárgyalni Önnel is. Megjelenésére feltétlenül számítok a téma fontossága miatt."
  
  A 2002. március 5-én megtartott megbeszélést - amelyen az eljárás alá vont pékségek közül csak a III. r. eljárás alá vont képviselője nem vett részt - nyilatkozata szerint is Ábrahám Tamás szervezte. A találkozón megállapodás született arról, hogy az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont a fehér kenyér átadási árát illetően egy 120 Ft/kg árat érvényesít 2002. március 18-tól.

• 2.

  Az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont az 1 kg-os fehér kenyér átadási árát 2002. márciusának második felében 120, illetve 119,60 Ft-ra emelte, s ezt az árat vevőik jelentős része esetében alkalmazták, jellemzően 2002. októberéig (az I., a II. és a V. r. eljárás alá vont 2002. március 18-tól emelte meg árait, a IV. r. eljárás alá vont ezzel kapcsolatban eltérő nyilatkozatokat tett, március 18-át és március 25-ét jelölve meg az új árak alkalmazásának első napjaként). A vizsgálat megállapítása szerint a III. r. eljárás alá 2002. áprilisában kezdte alkalmazni a 120 Ft/kg árat.

• 3.

  A "Tiszafüredi Böngésző" című lap 42. számában a következő reklám jelent meg: "Őszi kenyér árakció a vevőkért!!! A Tiszafüredre beszállító pékségek közös kedvezményes ajánlata 2002. október 28. (hétfőtől) 2002. november 3. (vasárnapig): Fehér kenyér 1 kg 119,- Ft. Az általunk ellátott kiskereskedelmi egységekbe egy hétig a fenti kedvezményes bolti eladási áron kínáljuk a kenyeret." A reklám a következő vállalkozásokat tüntette fel: Szolsüt Rt., Tiszafüred; Hirsch és Tsa Kft., Mezőszemere; Jura Plussz Kft., Borsodivánka; Bede Jenő, Poroszló; Nemzeti Sütöde, Tiszafüred.
  
  Az eljárás alá vont pékségek - mint azt maga a reklám is egyértelműen jelzi - az akciót több kereskedelmi egységre kiterjedően tartották meg. Az akció megtartását a kereskedők (köztük a VII. r. eljárás alá vont ) kezdeményezték, figyelemmel arra, hogy a boltok forgalmát növelheti, ha a fogyasztó kedvező áron vásárolhatja meg a kenyeret, mivel a kenyérért a boltba betérő fogyasztó más árut is az adott boltban fog megvásárolni.

• 4.

  A VI. r. eljárás alá vont 2002. november 18-i keltezéssel meghívót küldött ki, azzal, hogy a Magyar Pékek Ipartestülete 2002. november 26-án a tiszafüredi Nemzeti Étteremben Heves, Hajdú és Jász-Nagykun-Szolnok megyei regionális péktalálkozót hirdet.
  
  A találkozón a VI. r. eljárás alá vont Heves Megyei Tagozatának elnöke elmondta, egy adott vállalkozás is bejöhet a piacra, de az itteni ártól nem kellene nagyon eltérni.
  
  A találkozó végén informális beszélgetés keretében az adott vállalkozás jelen lévő képviselőjének felhívták a figyelmét arra, hogy az a korrekt piaci magatartás, ha ők is hasonló áron értékesítenek, mint a többi a vállalkozás. Az informális ("folyosói") megbeszélés során sérelemként elhangzott, az újonnan piacra lépő vállalkozás a helyileg elfogadottnál alacsonyabb áron próbálja árusítani termékeit, s ezzel felborítják a helyi pékek által 2002. tavaszán megkötött, minimálárra vonatkozó megállapodást, miközben nem az árban, hanem a minőségben kell versenyezni, erre pedig az a megoldás, hogy mindenki számára elfogadható egységes árat alkalmaznak.

III.

A vizsgálati jelentés

A vizsgálati jelentés megállapította, az országos szinten jelenlévő túlkínálat a vizsgált térségben is megfigyelhető. A pékségek alárendelt pozícióban voltak a kereskedőkkel szemben, ezért csak közös fellépéssel tudták elfogadtatni az árat a kereskedőkkel. A közös őszi akció hátterében a piacon alacsony árakkal megjelenő versenytárssal szembeni fellépés állt.

A vizsgálati jelentés a 2002. márciusi áremelést, illetőleg a 2002. őszi akció kapcsán tanúsított magatartást jogsértőnek találta.
A jogsértés megállapítása mellett bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vontakkal szemben.

IV.

Az eljárás alá vontak védekezése

• 1.

  Az I-V. r. eljárás alá vontak nem ismerték el, hogy gazdasági versenyt korlátozó magatartást tanúsítottak volna. Csak versenyjogilag nem tilalmazott párhuzamos magatartást tanúsítottak, amelynek a hátterében egyebek között az energiaáremelés, a minimálbér emelése, az adalékanyagok áremelése, a kereskedelem áregyeztető szerepe állt. Az értékesítési árak emelésére tehát nem egyeztetett és kölcsönös magatartás indította a vállalkozásokat, hanem az, hogy az eladási árak a termelés megnövekedett költségeit nem tükrözték.
  
  Az I-V. r. eljárás alá vontak elsődlegesen az eljárás jogsértés hiányában történő megszüntetését, másodlagosan az eljárás szüneteltetését kérték, vállalva, hogy a jövőben nem tanúsítanak olyan magatartást, amely alkalmat adna versenyfelügyeleti eljárás megindítására. Harmadsorban a vizsgáló által indítványozott bírságok összegének csökkentését kérték. A bírságok összegével kapcsolatban kérték figyelembe venni, hogy a jogsértő állapot időtartama igen rövid, jogsértésről elért előnyről nem lehet beszélni (nem előny az, ha valaki lényegében az önköltséget elérve emelt árat), a magatartás nem felróható (nem állapítható meg, hogy az eljárás alá vontak nem önköltséget közelítő áraikon akartak volna javítani, hanem extraprofitra kívántak volna szert tenni), eljárást segítő, együttműködő magatartást tanúsítottak. Kiemelték, a vizsgálat nem tért ki a jogsértő vállalkozások piaci helyzetére, illetve a jogsérelem súlyára, miközben ezek lényeges kérdések. Aláhúzták továbbá, a szankcióknak egységességet és arányosságot kell tükrözniük.
  
  A II. r. eljárás alá vont sérelmezte, hogy mint "szervező" jelenik meg a versenyfelügyeleti eljárásban, noha csak a helyszínt biztosította a megbeszéléshez a tulajdonában lévő vendéglátóegység révén, s a többi pékséget csak együttgondolkodásra hívta fel, illetve bemutatkozási lehetőséget biztosított számukra.
  
  Az I-V. r. eljárás alá vont szerint az eljárás során meghallgatott tanúk elfogultak. Az I. r. eljárás alá vont szerint az eljárás során meghallgatott tanúk meghallgatása nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, arról az ügyfelek nem kaptak szabályszerű értesítést.

• 2.

  A VI. r. eljárás alá vont részéről Váradi János ügyvezető az eljárás során előadta, a vizsgálat tárgyává tett megállapodásban a VI. r. eljárás alá vont nem vett részt, az eljárás alá vont vállalkozások tevékenységéről nem volt tudomása. Az eljárás alá vont vállalkozások értekezletein a Magyar Pékek Ipartestülete Heves Megyei Tagozatának elnöke, Komáromi Lajos volt jelen (a VI. r. eljárás alá vont döntéshozó szerve, az országos elnökség a megyei elnökökből áll). A VI. r. eljárás alá vontnak nincs rálátása arra, hogy helyi szinten milyen gyűléseket szerveznek, s ott mi hangzik el.
  
  A nagyüzemi, illetve kisvállalkozói pékségek költségszerkezete jelentősen eltér egymástól, de ezek kiegyenlítődnek, mert a kisvállalkozások jelentős élőmunkából adódó bérköltségei arányaiban megfelelnek a nagyüzemek kisebb élőmunka-költségei mellett fennálló, a kisvállalkozásokhoz képest jelentős energia felhasználásból adódó költségeinek
  
  A VI. r. eljárás alá vont a vizsgálati jelentéssel és a Versenytanácsnak az eljárás vele szemben történő megszüntetését kilátásba helyező előzetes álláspontjával kapcsolatban észrevételt nem terjesztett elő, tudomásul vette az előzetes álláspontban foglaltakat.

• 3.

  A VII. r. eljárás alá vont a 2002. őszi akció kiemelte, az eljárás alá vont pékségek tőle függetlenül határozták meg termékeik árát, azzal, hogy az ármeghatározásban szerepet játszottak az egyik versenytárs által alkalmazott árak. A VII. r. eljárás alá vont csak javaslatot tett a fogyasztói árra, az egyhetes akcióra szorítkozva. Mivel egybehangzó, egységes akaratról az ő esetében nem lehet beszélni, nem is jöhetett létre kartell. Aláhúzta továbbá, az sem felel meg a valóságnak, hogy bizonyítást nyert volna szervező szerepe a hirdetés feladásában. A hirdetést a pékségek adták fel.
  
  Felhívta a figyelmet arra, hogy - mint azt a vizsgálati jelentés is megállapította - az akció piaci hatása csekély volt, egyetlen hétig tartott, utána visszaállt az eredeti állapot.
  
  A VII. r. eljárás alá vont jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését, egyben jelezte, a jövőben sem kíván olyan magatartást tanúsítani, amely alkalmas lenne versenyfelügyeleti eljárás megindítására.

V.

Jogi háttér

A Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. A (2) bekezdés a) pontjának értelmében ez a tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására. A Tpvt. 13.§-ának (1) bekezdése szerint nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű. A (2) bekezdés kimondja, csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem haladja meg, kivéve, ha az a) a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, vagy b) a piac versenytársak által történő felosztására vonatkozik.

A Tpvt. 75.§-ának (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács a hivatalból indult eljárás szünetelését rendelheti el, ha a vizsgált magatartás a verseny szabadságát vagy tisztaságát csekély fokban veszélyezteti, és az eljárás alá vont ügyfél vállalja, hogy a) tartózkodik e magatartás folytatásától, valamint b) kárveszély esetén megteszi a kár megelőzéséhez szükséges intézkedéseket vagy megfelelő intézkedéseket tesz a már bekövetkezett jogsértés orvoslása érdekében.

A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) pontja alapján az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését.

A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában a 72.§ (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárást megszünteti. A Tpvt. 72.§-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján az eljárást megszünteti, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyfél a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el.

A Tpvt. 78.§-ának (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. Ugyanezen cikk (2) bekezdése rögzíti, a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

A Tpvt. 81.§-a értelmében az ügyfél a vizsgálati eljárás szabálytalanságát a szabálytalannak tartott intézkedéstől számított három napon belül írásban kifogásolhatja. A kifogás figyelmen kívül hagyását a vizsgáló a jelentésben, az eljáró versenytanács az eljárást befejező határozatában köteles megindokolni.

VI.

A Versenytanács döntése

• 1.

  Az eljárás során az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont nem vitatta, hogy a 2002. március 5-i találkozón szóba került az ár kérdése, állításuk szerint azonban semmilyen konkrét árra vonatkozó javaslat nem hangzott el, abban nem állapodtak meg. A Versenytanács szerint ugyanakkor a megállapodás tényét támasztja alá a 2002. november 26-i megbeszélés kapcsán a vizsgáló által rögzítettek (a pékek közötti tavaszi megállapodás egyértelmű említése), illetőleg az eljárás során feltárt tények.
  
  A Versenytanács döntésének meghozatala során figyelembe vette azt a tényt, hogy az eljárás alá vont pékségek a 2002. március 18-át megelőző időszakban eltérő árakat alkalmaztak, s esetükben a fehér kenyér árának módosításában sem volt kimutatható azonos mozgás [míg a II. és a IV. r. eljárás alá vont 2002. januárjában és februárjában nem módosította az árat, az I. és az V. r. eljárás alá vont több vevő vonatkozásában (volt, hogy nem is egyszer) módosított az áron]. Ehhez képest a vevők meghatározó részénél 2002. márciusától azonos átadási árat alkalmaztak. A 2002. március 5-i megbeszélésen jelenlévő I., II., IV. és V. r. eljárás alá vontak ugyanazon időszakban azonos (a 120 forintos minimálárra figyelemmel lévő) magatartást kezdett el tanúsítani, amely a megállapodás megtörténtét igazolja, egyebek között annak tükrében, hogy Bakos Róbert (I. r. eljárás alá vont) nyilatkozatában előadta, nemcsak az összehangolt ár, hanem az összehangolt magatartás is teljesen kizárt, tekintettel arra, hogy az érintettek egymás versenytársai, így teljes mértékben lehetetlen a kölcsönösségen alapuló áregyeztetés, mivel az egyes vállalkozásoknak más és más a gazdasági érdeke.
  
  Az eljárás alá vontak részéről többször elhangzott, nem az árban, hanem a minőségben kell versenyezni. A 2002. november 26-i megbeszélést követően a vizsgáló jelenlétében elmondottak szerint az egységes ár kialakításához fűződő érdek egyebek között a kereskedelem árleszorító hatásával szembeni fellépésben és az egységes ár alkalmazásából adódó haszonnak az Európai Unióhoz történő csatlakozást követő piaci mozgások során történő felhasználásban ragadható meg.
  
  Az eljárás alá vont pékségek szintén többször hangsúlyozták, hogy nem a pékek, hanem a kereskedők (a boltok) döntenek az árról. Mint arra a VII. r. eljárás alá vont részéről Szabó Tivadarné által elmondottak rámutattak, a kenyér meghatározó szerepet tölt be abban, hogy a fogyasztók melyik kiskereskedelmi egységet választják napi vásárlásaik megtételére, s - mint azt a 2002. őszi akció megtartásának körülményei is igazolják - a boltok abban érdekeltek, hogy a kenyeret minél alacsonyabb, a fogyasztók számára vonzó áron árusítsák. Ennek megfelelően nem állítható, hogy a boltok a fehér kenyér árának emelésében lettek volna érdekeltek, ők döntöttek volna a 2002. márciusi áremelésről. Ezt az eljárás alá vont pékségek sem bizonyították.
  
  A minimum ár meghatározása azzal a veszéllyel jár, hogy a hatékonyabb vállalkozások ezen előnyüket nem tudják a piacon érvényre juttatni a kevésbé hatékony versenytársakkal szemben, mely által károsodik a verseny, a kevésbé hatékony vállalkozás is képes a piacon maradni, a hatékony vállalkozás pedig a versenykörülmények között kialakulónál nagyobb mértékű javadalmazást kap, miközben a fogyasztókat közvetlen hátrány is éri.
  
  A fehér kenyér átadási árát illetően megállapodás jött létre az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont között, ugyanakkor megjegyzi a Versenytanács, a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése nemcsak a megállapodások által, hanem az összehangolt magatartással megvalósuló versenykorlátozást is tiltja, így a tilalom a megállapodás szintjét, formáját esetlegesen el nem érő, de szintén tudatos versenykorlátozást magában hordozó, mintegy a verseny helyébe lépő összehangolt (egyeztetett) magatartásokra is kiterjed. Az összehangolt magatartás esetében a vállalkozások - külön megállapodás vagy valamiféle "cselekvési terv" nélkül - egymással tudatosan együttműködnek. Az összehangolt magatartás megállapításához elegendő a vállalkozások közötti olyan kapcsolatfelvétel, amelynek célja vagy hatása a vállalkozások jövőbeni magatartásának befolyásolása oly módon, hogy a vállalkozások közül egyesek vagy valamennyi vállalkozás felfedi(k) a jövőben követendő piaci magatartásukat. Ennek megfelelően a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdésébe ütközik az is, ha a vállalkozások az áremelés vagy az árak kiigazítása szükségességéről tárgyalnak, kinyilvánítják egymás előtt áremelési, ármódosítási szándékukat, azt közös célnak tekintik, s ezt követően az egységes szinthez igazítják áraikat, mivel ezáltal sérül a verseny hatékonyságának azon feltétele, hogy a vállalkozások üzleti döntéseiket, az általuk követett piaci magatartást egymástól függetlenül, önállóan, ne együttműködve hozzák meg. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy egy vállalkozás alkalmazkodjék a versenytársak magatartásához, erre azonban csak bármiféle, a versenyviszonyok kiiktatását vagy háttérbe szorulását célzó, illetve (ténylegesen vagy potenciálisan) okozó kapcsolatfelvétel nélkül történhet meg.
  
  A vállalkozások közötti megállapodás (és az összehangolt magatartás vállalkozások általi követése) elsősorban a vállalkozások magatartásának megváltozásával, e változás összefüggéseivel igazolható, amint az a jelen esetben is történt. Ezzel kapcsolatban különböztetendő meg a megállapodás (és az összehangolt magatartás) mint egy tudatos kooperáció a vállalkozások párhuzamos magatartásától, amelynek hátterében például a jogi szabályozás minden vállalkozásra azonos módon ható megváltozása vagy a piac szerkezetének valamely meghatározó sajátossága állhat.
  
  Az eljárás alá vontak eltérő piaci helyzete, gazdasági háttere, az általuk korábban alkalmazott ár közötti eltérések mértéke alapján nem állt fenn olyan körülmény, amely egy azonos minimálár azonos időben történő követését indokolná. Mint az a VI. r. eljárás alá vont ügyvezetője, Váradi János is előadta, a nagyüzemi, illetve a kisvállalkozói pékségek költségszerkezete jelentősen eltér egymástól. Bakos Róbert (I. r. eljárás alá vont) nyilatkozata szerint nem lehet egységes árra emelni a termékek árát a vevőknél. A Versenytanács egyetért ezekkel a megállapításokkal, amely éppen arra mutat rá, hogy - mint azt a 2002. március 18. előtti árak esetében megmutatkozó különbségek is igazolják - egy egységes minimálár különböző költségszerkezettel dolgozó vállalkozások általi követése gazdaságilag nem támasztható alá, ennek hátterében egy megállapodás áll. Az egységes minimálár elérése különböző mértékű áremelések megvalósítása révén történt, amely önmagában is kétségessé teszi azon érvelés helytállóságát, hogy az áremelések mögött objektív körülmények álltak (pl. míg az I. r. eljárás alá vont esetében az emelés mértéke jellemzően 2-7 Ft volt, a II. r. eljárás alá vont esetében ez meghaladta a 20 Ft-ot).
  
  A Versenytanács aláhúzza, a magatartás megítélésén nem módosít az sem, hogy az eljárás alá vont pékségek egyes boltok (egyes vevőik) esetében nem alkalmazták a 120 Ft-os minimálárat, hanem attól eltértek. Ugyancsak nem vehető figyelembe, hogy a II. r. eljárás alá vont nem 120, hanem 119,60 Ft/kg árat alkalmazott, mivel az a fogyasztói döntésekre érdemi hatást nem gyakorló különbségnek minősül. E két körülmény nem változtat azon a tényen, hogy az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont megállapodásoknak megfelelően cselekedtek.
  
  Figyelemmel a fentiekre a Versenytanács álláspontja szerint az I., a II., a IV. és az V. eljárás alá vontak a Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdésébe és (2) bekezdésének a) pontjába ütköző magatartást tanúsítottak, melynek eredményeként 2002. márciusától a korábbi megbeszélés során megállapított minimálárhoz igazították az általuk készített fehér kenyér átadási árát.
  
  A III. r. eljárás alá vont esetében a Versenytanács jogsértést nem állapított meg. A III. r. eljárás alá vont a 2002. március 5-i megbeszélésen nem volt jelen, s arra vonatkozó adat nem került feltárásra, amely egyértelműen azt támasztaná alá, hogy későbbi magatartása nem piackövető magatartásnak minősülne. Vele szemben a Versenytanács a versenyfelügyeleti eljárás a Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja által felhívott 72.§ (1) bekezdése a) pontjának második fordulata alapján megszüntette.
  
  A Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdése a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet esetében is alkalmazható, ugyanakkor a VI. r. eljárás alá vont esetében a jelen, az eljárás alá vont pékségeknek a 2002. márciusában megvalósított áremelésével kapcsolatos magatartását vizsgáló ügyben nem váltak ismertté olyan adatok, amelyek alapján kétséget kizáróan, bizonyítékokkal alátámasztottan megállapítható lett volna, hogy az eljárás alá vont Tpvt. 11.§-ának (1) bekezdésébe ütköző döntést hozott volna, jogsértő magatartást tanúsított volna, s az eljárás további folytatásától sem volt várható ilyen adatok feltárása (azzal együtt, hogy a 2002. november 26-i találkozót követő informális megbeszélés során a VI. r. eljárás alá vontra nézve - éppen saját képviselője részéről - terhelő nyilatkozatok hangzottak el). A Versenytanács a VI. r. eljárás alá vonttal szemben bizonyítottság hiányában a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette a Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja által felhívott 72.§ (1) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján.

• 2.

  A 2002. október 28. és november 3. között megtartott akcióval összefüggésben ellentmondó adatok állnak a Versenytanács rendelkezésére. Az I-V. r. eljárás alá vontak szerint az akció megtartására a kereskedők kérésére került sor, a reklámot külön-külön rendelték meg, azokat az újság önkényesen szerkesztette egybe. A "Tiszafüredi Böngésző" című lap tanúként meghallgatott munkatársai ugyanakkor azt nyilatkozták, hogy a reklámot nem ők szerkesztették egybe, az a reklámozók kívánságának megfelelően jelent meg. A VII. r. eljárás alá vont mindemellett előadta, az akciós árat ő javasolta a pékségek részére.
  
  A Versenytanács megítélése szerint az eljárás esetleges további folytatásától sem volt várható olyan adatok feltárása, amelyek alkalmasak lennének a különböző nyilatkozatok közötti ellentmondások feloldására, ezért a 2002. őszi akció vonatkozásában az eljárás - Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja által felhívott 72.§ (1) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján történő - megszüntetését tartotta indokoltnak. Döntése meghozatala során a Versenytanács figyelemmel volt az akció megtartásának körülményeire (így különösen az akció időtartamára), amelyek azt mutatják, hogy az akció hatása nem volt jelentős a gazdasági versenyre.
  
  A VII. r. eljárás alá vontnak az akció megtartásában betöltött szerepével összefüggésben kiemeli a Versenytanács, a Tpvt. 11.§-a keretében nem tekintendő jogsértőnek önmagában az, hogy egy vállalkozás külön-külön felveszi a kapcsolatot beszállítóival és arra kéri őket, hogy akciót tartsanak.
  
  Mindazonáltal aláhúzza a Versenytanács, versenyjogi jogsértés megállapítása - úgy a beszállítók, mint a vevő oldaláról - egy akció kapcsán sem kizárt, amennyiben annak megtartására például bizonyítottan oly módon kerül sor, hogy az abban részvevő vállalkozások (beszállítók) - akár például a kiskereskedelmi egységek ösztönzésére, akár más okból - gazdasági versenyt korlátozó magatartást tanúsítanak.

• 3.

  A Versenytanács felhívja a figyelmet, hogy a jelen esetben a Tpvt. 13.§-a (2) bekezdésének a) pontja alapján nem alkalmazható a Tpvt. 13.§-ának (1) bekezdése (nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű), mivel a vizsgált magatartás az eladási árak versenytársak közötti meghatározására irányult. A megállapodás ennek megfelelően a piaci részesedés mértékétől függetlenül tilalom alá esik, ezért a Versenytanács nem tartotta szükségesnek az érintett piac, annak tényleges és lehetséges szereplőinek és ezek alapján az eljárás alá vont pékségek piaci részesedésének a meghatározását.

• 4.

  A Versenytanács nem látott lehetőséget a versenyfelügyeleti eljárás I-V. r. eljárás alá vontak által kért szünetelésére, mivel a Tpvt. 75.§-ának (1) bekezdése alapján a szünetelés intézménye akkor alkalmazható, ha a vállalkozások egy csekély súlyú jogsértés további folytatásától való tartózkodást vállalják. A jelen esetben a jogsértés nem tekinthető csekély súlyúnak, illetőleg az adott vállaláshoz (jövőbeni jogsértésektől való tartózkodás) a Tpvt. 75.§-ának (2) bekezdése alapján értelemszerűen nem rendelhető határidő.

• 5.

  A Versenytanács bírságot szabott ki az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vontakkal szemben.
  
  A bírság összegének megállapítása során a Versenytanács - a bírság megfizetésére kötelezettek sütőipari tevékenységből származó árbevételének nagysága mellett - figyelembe vette, hogy az árak megállapítására irányuló, az árak mértékét több hónapig befolyásoló megállapodás - a gazdasági verseny veszélyeztetettségének tükrében - a legsúlyosabb jogsértésnek minősül, különösen egy olyan termék esetén, amelynél az ár meghatározó jelentőségű (Szabó Tivadarné nyilatkozata szerint ha a különböző pékségek által előállított kenyér árában eltérés van, akkor az ár meghatározó). Súlyosító körülménynek minősül, hogy a jogsértő magatartás tanúsítására egy alapvető fogyasztási termékkel kapcsolatban került sor.
  
  A bírság megfizetésére kötelezett eljárás alá vontak piaci helyzetének értékelésekor a Versenytanács tekintettel volt arra, hogy az érintett piacon számos versenytárs tevékenykedik, illetve - akár az érintett földrajzi piac tágabb környezetéből is - új, adott esetben jelentős piaci erővel bíró versenytársak megjelenése sem ütközik érdemi akadályba. A Versenytanács azt is értékelte, hogy az eljárás alá vontak nem minden bolt esetében alkalmazták a megállapodás szerinti minimálárat.
  
  A Versenytanács valamennyi eljárás alá vont esetében enyhítő körülményként értékelte, hogy velük szemben korábban versenyfelügyeleti eljárásra nem került sor.
  
  A magatartás felróhatóságát illetően a Versenytanács figyelembe vette, hogy a II. r. eljárás alá vont kezdeményező szerepet töltött be a megállapodás alapjául szolgáló megbeszélés megszervezésében, ezért vele szemben magasabb bírság kiszabása volt indokolt.
  
  A Versenytanács azt is értékelte, hogy az eljárás alá vontak tisztában voltak az árak versenyben betöltött meghatározó szerepével, az ezzel kapcsolatos megállapodást ugyanakkor maguk, illetve a szakma egésze szempontjából pozitívként értékelték. Tisztában voltak azzal is, hogy a piaci magatartás versenyjogi korlátok között fejthető ki (maguk is fontolgatták, hogy egy versenytársukkal kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulnak). A Versenytanács mindazonáltal arra is tekintettel volt, hogy a szintén pékségeket érintő Vj-96/2002. számú ügyben a jelen eljárás során vizsgált jogsértő magatartás tanúsítását követően hozott határozatot, így az eljárás alá vontak előtt magatartásuk Versenytanács általi egyértelmű versenyjogi értékelése még nem volt ismert. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a Vj-96/2002. számú és a jelen ügyben hozott határozatok nyilvánosságra kerülése óta indult versenyfelügyeleti eljárásokban a Versenytanács súlyosító körülményként értékeli, ha a pékségek az egyértelmű versenytanácsi iránymutatást piaci tevékenységükben figyelmen kívül hagyják.

• 6.

  A Versenytanács - amint azt a Vj-96/2002. számú ügyben hozott határozatában is tette - fontosnak tartja rögzíteni, hogy az eljárást segítő együttműködő magatartás érdemi hatással elsősorban akkor lehet a bírság összegére, ha a vállalkozás a versenyt korlátozó megállapodás feltárásában az egyébként alapvetően elvárható (és elmaradása esetén a Tpvt. 61.§-a alapján rendbírsággal szankcionálható) együttműködésen túlmenő segítséget nyújt. A nemzetközi versenyjogi gyakorlatban is általánosan alkalmazott módszer, hogy a még nem, vagy nem kellően feltárt versenykorlátozó megállapodást a hatóságnak (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatalnak) bejelentő vállalkozást, amennyiben annak versenyjogi felelőssége egyébként megállapítható, a bírság fizetése alól mentesítik vagy jelentősen csökkentett összegű bírságot szabnak ki vele szemben.

• 7.

  Az I-V. r. eljárás alá vontak védekezésükben előadták, az eljárás során meghallgatott tanúk elfogultak. Az I. r. eljárás alá vont szerint az eljárás során meghallgatott tanúk meghallgatása nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, arról az ügyfelek nem kaptak szabályszerű értesítést. A Versenytanács szerint az eljárás alá vontak tartamilag a Tpvt. 81.§-a által szabályozott vizsgálati kifogást terjesztettek elő.
  
  A Versenytanács a vizsgálati kifogásokat figyelmen kívül hagyta, mivel megállapította, az eljárás alá vontak a vizsgálati eljárás szabálytalanságát nem a Tpvt. 81.§-a által meghatározott határidőn belül kifogásolták, azzal elkéstek és igazolási kérelmet nem terjesztettek elő. Megjegyzi ugyanakkor a Versenytanács, hogy az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont esetében jogsértést megállapító döntését nem a tanúk által előadottakra alapozta.

• 8.

  A Versenytanács felhívja az I., a II., a IV. és az V. r. eljárás alá vont figyelmét arra, hogy a határozattal szembeni kereset benyújtásának a bírság megfizetésére nincs halasztó hatálya.

• 9.

  A határozat elleni további jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2003. október 9.