Gazdasági Versenyhivatal

Vj-18/2003/24

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Megatherm Fűtés-, Gáz- és Szanitertechnikai Kereskedelmi Kft. (Érd) ellen fogyasztók megtévesztése miatt indult eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, az eljárás alá vont egyes boltjaiban a 2002. és 2003. évben alkalmazott reklámtábla alkalmas a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására.

E magatartás további folytatását a Versenytanács a határozat kézhezvételétől megtiltja.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont, az érintett piac

• 1.

  Az eljárás alá vont jogelődjét 1989-ben alapították. Tevékenységi köre épületgépészeti szak-nagykereskedelemre, szűkebben véve annak fűtés-, gáz- és szanitertechnikai szegmensére terjed ki.
  
  Az eljárás alá vont 1995-ben döntött saját értékesítési hálózat létrehozataláról. Jelenleg országszerte 14 üzlettel rendelkezik.

• 2.

  A magyar radiátor piac szereplői között találhatók

• • -

    a magyarországi panelradiátorgyártók (Dunaferr Lemezalakító Kft., Hajdusági Iparművek, Vogel & Noot Hőtechnikai Rt.),

• • -

    radiátorokat belföldi forgalmazás céljából importáló vállalkozások (az eljárás alá vonton kívül az Áruforgalmi Kft., a Royal Impex Kft., a Szatmári Kft, a Szido Kft. stb.),

• • -

    radiátorokat elsődlegesen export forgalmazási céljából importáló vállalkozások.

Az eljárás alá vont közel 10 éve forgalmazza a "Star" radiátorokat. melyeken kívül más lapradiátort nem árusít.

Saját meghatározása szerint az ország négy meghatározó épületgépészeti szak-nagykereskedelmi vállalkozása közé tartozik, az eljárás során nyilatkozó versenytárs által is megerősítetten a lapradiátorok piacán részesedése mintegy 10%. A Versenytanács rendelkezésére álló adatok szerint a Dunaferr radiátorok piaci részesedése több mint 50%, a Rettig csoport (Vogel, Rettig és Purmo radiátorok) közel 42%-os piaci részesedéssel rendelkezik. A fennmaradó 8%-on az olasz és a török (köztük a törökországi gyártású "Star") radiátorok osztoznak.

• 3.

  A radiátorok forgalomba hozatala az Építőipari Minőségellenőrző Innovációs Rt. engedélyéhez kötött. Az engedélyezés feltételeit az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések műszaki követelményeinek és megfelelősség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 39/1997. (XXII. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet határozza meg.

II.

Az eljárás alá vont vizsgált magatartása

Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint 2002. novemberének második felében öt üzletében egy 100x120 cm méretű tábla került elhelyezésre egy "Star" lapradiátor és egy olyan lapradiátor felett, amelyen a gyártó neve és logoja letakarásra került.

Az eljárás alá vont előadta, volt üzlet, amelyben a tábla csak egy-két hétig volt látható, míg például a szegedi üzletben a tábla 2002. novemberétől 2003. februárjáig került elhelyezésre. A versenyfelügyeleti eljárás megindításáról való tudomást szerzést követően intézkedett a táblák alkalmazásának megszüntetéséről.

A versenyfelügyeleti eljárás során megkeresett Dunaferr Épületgépészeti Kereskedelmi Rt. információi szerint az eljárás alá vont üzleteiben 2002. augusztusa óta voltak fellelhetők a táblák, amelyek a szegedi, veszprémi, érdi és budaörsi üzletben még 2003. február végén is láthatóak voltak. Tudomása szerint a tábla megtalálható volt az eljárás alá vont győri és debreceni üzletében is.

A vizsgált tábla a következőket tartalmazta:

III.

A Dunaferr Épületgépészeti Kereskedelmi Rt. tájékoztatása

A versenyfelügyeleti eljárás során megkeresett Dunaferr Épületgépészeti Kereskedelmi Rt. a vizsgált reklámtábla állításaival kapcsolatban kifogásokat fogalmazott meg. Egyebek között előadta, a Dunaferr "Lux-N" lapradiátort tömegesen alkalmazzák iskolákban, óvodákban, amelyektől negatív visszajelzés nem érkezett. Külön minősítéssel rendelkezik az egészségügyi intézményekben való alkalmazásra az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézettől, amelynek 1999. május 31-i keltezésű minősítő határozata értelmében a Dunaferr "Lux-N" lapradiátorcsalád alkalmas az egészségügyi intézményekben történő felhasználás céljaira.

Közölte, a Dunaferr "Lux-N" és a "Star" lapradiátor esetében ugyanazt a RAL 9010 jelű festéket alkalmazzák. Korábban a RAL 9016 (Verkehrwiss) világító fehér színt alkalmazta, de ezen a fogyasztók igényére változtatott.

Előadta, Magyarországon egy radiátor forgalmazásához az ÉMI minősítés szükséges. Hazánkban az MSZ EN 442 szabvány érvényes a radiátorokra, amellyel az EN 422 szabvány megegyezik. Az EN 422 szabványnak való megfelelést a DIN regisztráció igazolja, mellyel mindkét vállalkozás rendelkezik. Egyéb országok előírásai hazánkban nem érvényesek, az azoknak megfelelő minősítések itt nem bírnak jelentőséggel. Megjegyezte, öt országba exportálják a Dunaferr radiátorokat, teljesítve az adott állam előírásait, annak minősítésével rendelkeznek.

IV.

A vizsgálati jelentés

• 1.

  A vizsgálati jelentés szerint a vizsgált tábla állításai több szubjektív megállapítást tartalmaznak, illetőleg több ponton nem felelnek meg a valóságnak.

• 2.

  A vizsgáló szerint az eljárás alá vont magatartása alkalmas a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) megsértésére, mivel az üzleteiben kihelyezett és a két terméket összehasonlító reklámtábla szövegezése egyértelműen azt sugallja, hogy versenytársának terméke mind a hét felsorolt pontban előnytelenebb, mint az övé. Az ésszerűen viselkedő fogyasztó egy termék kiválasztása során elsősorban az áru minőségét és árát veszi figyelembe, s csak ezt követően mérlegeli a termék egyéb jellemzőit, színét, méreteit stb. Azok az üzleti fogások amelyek elhomályosítják e lényeges körülményeket, alkalmasak arra, hogy jelentősen megnehezítsék az áru valós megítélését.

• 3.

  Az eljárás alá vont két azonos rendeltetésű árut hasonlított össze, a saját maga által importált és értékesített Star típusú lapradiátort és a Dunaferr "Lux-N" típusú lapradiátort. Az összehasonlítás nem tárgyilagos, mert egyrészt szubjektivitást feltételez, másrészt nem alapos, nem tárgyilagos.

• 4.

  A vizsgáló jogsértés megállapítását és bírság kiszabását indítványozta.

V.

Az eljárás alá vont védekezése

• 1.

  Az eljárás alá vont szerint magatartása nem sértette sem a Tpvt., sem a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) rendelkezéseit, mivel az általa kihelyezett összehasonlító, a figyelmet a valós tulajdonságokra felhívó tájékoztatás

• • -

    nem volt megtévesztő, kizárólag valós adatokat tartalmazott,

• • -

    nem sértette más vállalkozását, hiszen nem került megjelölésre az összehasonlított termék neve, gyártója, a laikus fogyasztó számára az nem volt felismerhető,

• • -

    nem vezetett összetévesztésre,

• • -

    nem vezetett más jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre,

• • -

    nem sértette az utánzás tilalmát,

• • -

    nem nehezítette meg a bemutatott áru valós megítélését, más áruval történő tárgyszerű összehasonlítását,

• • -

    alkalmazása során a fogyasztó választási szabadsága indokolatlanul nem került korlátozásra.

• 2.

  Kiemelte, a jelen esetben azért nem lehet jogsértésről beszélni, mert a reklám nem a szakemberek felé irányult. Értelmezése szerint fogyasztó a lakosság, illetve a végfelhasználó, aki a saját részére vásárol radiátort azzal a céllal, hogy az részére beépítésre kerüljön. A fogyasztó mindig laikus. Nem lehet fogyasztónak minősíteni a szakembereket, akik mint gazdálkodó szervezetek, vállalkozások vásárolnak radiátort jövedelemszerző tevékenységük érdekében. A Tptv. vonatkozásában is csak a laikus vásárló jöhetne szóba, mivel fogyasztó az, aki a terméket gazdasági tevékenység körén kívül veszi.
  
  Álláspontja szerint ha a reklám olvasója laikus, akkor szinte biztosan állítható, hogy nem ismeri fel az egyszerűnek nevezett terméket, így a Grtv. szerinti összehasonlító reklámról sem beszélhetünk, mivel az csak felismerhető termékekre vonatkozhat. Szakember esetén elképzelhető, de nem valószínű, hogy felismerhette az egyszerű terméket. Hangsúlyozta azonban, a szakemberek 80-90%-a sem ismer fel egy radiátort, ha nem látja a márkajelzést, így az állapítható meg, hogy nincs is összehasonlító reklám, mivel a szakemberek túlnyomó többsége sem ismeri fel a radiátorokat gyártmány szerint.
  
  Előadása szerint a reklám nem befolyásolja tisztességtelenül a fogyasztókat, olyan állításokat tartalmaz, melyek valóságtartalmához kétség sem fér. A reklám nem korlátozta a fogyasztók vásárlási szabadságát, mindössze felhívta a figyelmet olyan körülményekre is, melyeket fontos figyelembe venni a vásárlói döntés meghozatala során.

• 3.

  Az eljárás alá vont előadta, a táblák kihelyezésének időszakában általában a visszatérő vásárlók (kivitelezők, viszonteladók) vásároltak lapradiátort, de ők már ezt megelőzően is vásároltak, így a táblák nem befolyásolták őket, illetve többségük nem is láthatta a táblát, mert a megrendeléseket telefonon, telefaxon tették meg. Mint szak-nagykereskedelmi vállalkozás a forgalmazást alapvetően nem fogyasztók, hanem szakemberek (kivitelezők, viszonteladók) számára végzi. Partnerei azért vesznek "Start" lapradiátort, mert tisztában vannak annak kedvező árához mérten kiemelkedő jó minőségével, s mint szakemberek, ismerik az egyes termékek negatív és pozitív tulajdonságaival, így döntésüket nem reklámtáblák határozzák meg. Természetesen minimális számban fogyasztók (magánszemélyek) is felkeresik üzleteit, azonban megítélése szerint az üzletekben néhány száz fogyasztó olvashatta el a táblákat, azzal, hogy ezek közül valószínűleg nem mindegyik tette ezt meg. Mégha mindegyik fogyasztó is elolvasta a táblát, ezek a fogyasztók az eljárás alá vont számára csak igen csekély forgalmat jelentettek.

• 4.

  Az eljárás alá vont 2003. január 8-i nyilatkozatában előadta, nem konkrétan a Dunaferr Lemezalakító Kft. lapradiátorait, hanem egy általánosságban véve gyenge színvonalú, meg nem nevezett terméket kívánt felhasználni annak érdekében, hogy demonstrálja azokat a számottevő különbségeket, amelyek miatt ő egy magasabb színvonalú lapradiátort kínál a fogyasztóknak. Kiemelte, amint azt a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége is megállapította, a bemutatott termék laikus számára nem volt felismerhető.
  
  Az eljárás alá vont 2003. március 24-i nyilatkozatában előadta, a Gazdasági Versenyhivatal rendelkezésére álló fényképen a tábla alatt látható, letakart logojú lapradiátor Dunaferr gyártmány.
  
  Aláhúzta, objektív módon mutatta be mind a "Star" lapradiátort, mind a másik terméket. Az általa megjelölt tulajdonságok terén fennálló különbségek egyszerű szemrevételezéssel is megállapíthatóak, azok valóságtartamához nem férhet kétség.
  Hangsúlyozta, a vizsgált táblázat nem állítja azt, hogy az egyszerű lapradiátor rossz, arra sem hívja fel a vásárlót, hogy ne olyan lapradiátort vegyen, csak felhívja a figyelmet a valós tulajdonságokra. A termékek tulajdonságainak bemutatását azért tartotta fontosnak, mert a becsapott felhasználók a lapradiátorokat becsomagolva vásárolják meg, s azt hiszik, hogy egy lapradiátornak olyan kellene lennie, mint a "Star" lapradiátornak. Nincsenek tisztában az őket sújtó biztonságbeli kockázatokkal, esztétikai stb. problémákkal.
  
  Azokat a pontokat emelte ki, amelyek számottevő vagy lényeges különbséget mutatnak, s amelyek egy laikus számára is egyértelműen, szabad szemmel is azonnal és nyilvánvaló módon láthatók, valamint olyan tények, amelyek a (szakmában való) közismertségük okán nem igényelnek külön bizonyítást, illetve dokumentumokkal igazolható tényeket.

• 5.

  A reklám egyes állításait illetően az eljárás alá vont az alábbiakat adta elő:

• • -

    radiátorok esetében a legfontosabb különbségek a biztonsági szempontok terén állnak fenn: jelentősen különbözik a takarórács és a sarkok kialakítása. Az objektív összehasonlítás alapja itt a radiátorgyártók és -forgalmazók körében jól ismert GS (Geprüfte Sicherheit) minősítés birtoklása vagy ennek hiánya, amely egyebek mellett előírja, hogy gyermek- és egészségügyi intézményekben nem ajánlott olyan radiátorok elhelyezése, amelynek rácsain keresztül a gyermekek keze befér, illetve a sarkok lekerekítését írja elő, szintén a balesetveszély elkerülése okán. Ezt a minősítést csak olyan gyártó nyeri el, aki nem csak műszakilag alkalmas, de ezzel együtt biztonságos terméket is gyárt. A "Star" lapradiátor rendelkezik ezzel a minősítéssel, míg a gyenge minőségű, csak a saját költségeinek csökkentését előtérbe helyező, a hozzá nem értő vásárlók biztonságát figyelmen kívül hagyó termékek nem kaphatják meg azt hátrányos tulajdonságaik miatt. Előadta, a tábla ezzel összefüggő két állítását szakértői véleményre alapozta, mivel a leírtak egy alkalmassági tanúsítvány (BAGUV) megszerzéséhez szükséges feltételekről, illetőleg ezen feltételek hiányáról szólnak. Ez a tanúsítvány objektív feltételek alapján nyilvánít egy terméket iskolák és óvodák számára biztonsági szempontból alkalmassá. Objektív tény, hogy a Dunaferr lapradiátor nem rendelkezik ezzel a szakmai körökben közismert tanúsítvánnyal. A táblákon nem szerepel olyan jellegű utalás, mintha a BAGUV minősítés kötelező lenne, azonban ha megvan, az jó a fogyasztónak. A BAGUV minősítés megléte ugyan nem feltétele a hazai forgalmazásnak, de azért nem felel meg a biztonságosság bizonyos követelményeinek az a termék, amely nem felel meg a normáinak. A fogyasztók számára előnyös, ha felhívják a figyelmüket egy potenciális veszélyforrásra,

• • -

    a robosztus, porfogó műanyag bilincs jól látható a ritka rács alatt, az ezzel kapcsolatos állítás objektív. A "Star" lapradiátor esetében nem szükséges ilyen alkatrész,

• • -

    szemmel látható a faltól való távolságra vonatkozó állítás helytállósága, a tábla szemlélője azonnal eldöntheti, elfogadja vagy sem ezt az érvet,

• • -

    szintén szemmel látható a két, tábla alatt elhelyezett termék közötti színkülönbség. A szakmában közismert tény, hogy a Dunaferr radiátorok színe eltér az egyéb gyártmányokétól,

• • -

    megfelel a valóságnak az, hogy a példaként bemutatott lapradiátor élei nem párhuzamosak, ez szemmel látható a radiátort sík felületre helyezve,

• • -

    az elnyert minősítések közötti különbség leolvasható a termékek gyátmányismertetőiről. Az állítás dokumentumokkal alátámasztott, objektív tény.

• 6.

  A termékek minősítésének kérdésével összefüggésben az eljárás alá vont előadta, a Dunaferr "Lux-N" lapradiátorok csomagolásán csak az általa a táblán megjelölt két minősítés volt feltüntetve. Kiemelte, nem várható el a másik féltől, hogy különböző kelet-európai országokban kutasson az iránt, van-e ott is minősítése.
  
  A "Star" lapradiátor mellett feltüntetett minősítésekről megítélése szerint a reklám nem azt mondta, hogy azok hatálya Magyarországra kiterjed, vagy a forgalmazás feltételei. Arra használta fel bemutatásukat, hogy alátámassza: a "Star" lapradiátor egész Európában elfogadott termék. Megítélése szerint jelentőséggel bír az, hogy egy termék mely piacokon képes minősítéseket szerezni. A külföldi minősítések feltüntetése a táblán a termékek nemzetközi presztízsének alátámasztását szolgálja. Semmiféle nemzetközi presztízst sem jelent egy ukrán, román, jugoszláv engedély.

• 7.

  A Dunaferr "Lux-N" lapradiátorok Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet általi minősítésével kapcsolatban aláhúzta, az intézet szinte kizárólag csak higiéniai szempontból vizsgálja a radiátorok kórházi, és nem iskolai-óvodai alkalmazását. A minősítés lényegében arról szól, hogy a termék nem növeli a fertőzésveszélyt egy kórházban, mert tisztán lehet tartani, és egyáltalán semmi köze sincs ahhoz, hogy a rácsa, a sarka, vagy bármilyen egyéb része balesetveszélyes-e. Ezt támasztja alá a hivatkozott iratot kibocsátó személy tájékoztatása, aki megkeresésére elmondta, hogy milyen szempontok alapján adták ki korábban a minősítést.

• 8.

  Az eljárás alá vont nem értett egyet azzal, hogy a reklámtábla állításait a laikus, szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók esetében valamennyi lapradiátorral szemben kellene bizonyítani. A jelen esetben a fogyasztó láthatja a terméke, s nem gondolhatja, hogy minden más termék a bemutatott mintával megegyező, hiszen erre való utalás sehol sincs. A mintadarab kihelyezése egyértelműen jelezte, hogy egy konkrét termékről van szó és nem a piacon létező valamennyi radiátorról, amit az is bizonyít, hogy konkrétumok kerültek megjelölésre (rács, sarkok, minősítések, stb.). Megállapítása szerint a reklámtáblán található állítások nem mindegyik piacon található lapradiátorral kapcsolatban kerültek megfogalmazásra, kizárólag a reklámtáblán is feltüntetett egyszerű lapradiátorral szemben. Csak azt állították, hogy ennél jobb a "Star" lapradiátor. Nem termékeket emeltek ki, hanem alacsonyabb szintű termékeket kívántak összehasonlítani a "Star" lapradiátorral.

• 9.

  Az eljárás alá vont jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését.

VI.

Jogi háttér

• 1.

  A Tpvt. 9.§-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.
  
  A Tpvt. 10.§-a értelmében tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.
  
  A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) és f) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, illetőleg megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását.

• 2.

  A Grtv. 2.§-ának g) pont értelmében a gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő. Az f) pont rögzíti, fogyasztó minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul. Az o) pont értelmében az összehasonlító reklám olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.
  
  A Grtv. 7/A.§-ának (1) bekezdése értelmében összehasonlító reklám akkor tehető közzé, ha megfelel a (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételeknek. A (2) bekezdés a) pontja szerint az összehasonlító reklám nem lehet megtévesztő.
  
  A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség - első fokon a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek - látja el a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzését; ezen belül lefolytatja az e rendelkezések megsértése miatti eljárásokat, mondja ki a Grtv. 15.§-ának (1) bekezdése. A (2) bekezdés szerint a Grtv. 7.§-ában, valamint 7/A.§-ában foglaltakba ütköző reklám esetén a Tpvt.-ben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jár el azzal, hogy a 7/A.§ (2) bekezdés b)-e) pontjában foglaltak megállapítása a bíróság, a (2) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik.
  
  A Grtv. 17.§-a (2) bekezdésének első mondata szerint ha a Gazdasági Versenyhivatal a 15.§ (2) bekezdése alapján jár el, eljárására a Tpvt. rendelkezéseit kell alkalmazni, a (3) bekezdésben, valamint a 19.§ (2) bekezdésében és a 19/A.§-ban foglalt eltérésekkel. A 17.§ (3) bekezdése alapján a reklámozó indokolt esetben - az eset körülményeire való tekintettel, figyelemmel a reklámozó és az egyéb érdekeltek törvényes érdekeire - a reklám ténybeli állításainak bizonyítására kötelezhető.

VII.

A Versenytanács döntése

• 1.

  A reklám a vállalkozások fogyasztók megnyeréséért folytatott versenyének egyik leghatásosabb eszköze, segítségével a fogyasztók az általuk korábban még nem vagy nem kellően ismert vállalkozásokról és termékekről, ezek jellemzőiről szerezhetnek tudomást, a fogyasztói preferenciarendszer módosítására, illetve a helyettesítő termék között váltásra ösztönözhetők. A fogyasztók reklám hatására történő megnyerése ugyanakkor azt is jelenti, hogy ez általában az ugyanazon a piacon tevékenykedő más vállalkozások terhére történik. Mindez nem idegen a gazdasági versenytől, azonban ha a reklám nem felel meg a jogszabályi előírásokban tükröződő elvárásoknak, illetve az ezekben a maga teljességében meg nem jelenő üzleti tisztesség követelményeinek, a fogyasztókat számukra hátrányos döntés meghozatalára késztetheti. A tisztességtelen, a fogyasztót megtévesztő reklámtevékenység a piaci működés zavaraihoz vezet és valós érdemeihez képest aránytalan előnyhöz juttathatja az azt folytató vállalkozást.
  
  A fogyasztók felé irányuló (reklámként vagy más módon megnyilvánuló) tájékoztatással szemben követelmény, hogy annak alapján a fogyasztó reális képet alkothasson az adott termékről (áruról, szolgáltatásról).
  
  Kiemelendő, hogy mint azt a Versenytanács már többször kifejezésre juttatta, a jogi szabályozás célja a fogyasztók döntési szabadságának mint védett jogi tárgynak az áruk, illetve szolgáltatások közötti választással összefüggésben történő védelmezése, tilalmazva, hogy a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása révén a gazdasági verseny sérelmet szenvedjen. A versenyjogi relevancia megállapításához ugyanakkor nem kell a kedvezőtlen piaci hatásnak ténylegesen bekövetkeznie, elegendő, hogy a magatartás alkalmas legyen ilyen hatás kiváltására. E vonatkozásban nem bír jelentőséggel az sem, hogy az adott vállalkozást milyen cél a vezérelte a magatartás tanúsításakor, illetőleg nem irányadó a versenytársak álláspontja sem.
  
  A Legfelsőbb Bíróság Kf.II. 39.624/2000/7. számú ítélete szerint általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására, jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban vagy ténylegesen bekövetkezett volna. Ez egyben azt is jelenti, a Versenytanácsnak tisztáznia kell, hogy az adott magatartás (a reklám) alkalmas-e a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására.

• 2.

  A termékeket, vállalkozásokat összehasonlító reklámok kiemelkedő jelentőséggel bírnak a fogyasztók tájékozottsága szempontjából, mivel elősegítik, hogy a fogyasztók megfelelő piaci áttekintéssel rendelkezzenek, ezzel a vállalkozások közötti versenyt is élénkítve. Az ilyen reklámok ugyanakkor olyan veszélyeket is magukban rejtenek, amelyek különleges jogszabályi rendelkezések meghozatalát teszik szükségessé.
  
  Az összehasonlító reklám nemcsak a termékek különbözőségét hangsúlyozhatja, hanem ezzel együtt azt is, hogy az adott termékek azonos funkciókat szolgálnak, egymás helyettesítői, azzal, hogy a reklámozott termék jobban kielégíti a fogyasztói szükségleteket vagy azok közül egyeseket. A termékek megkülönböztetésére koncentráló stratégia lényeges eleme a termékek összehasonlítása.

• 3.

  Egy adott reklám megítélése esetén kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ténylegesen milyen hatással van a fogyasztókra, döntéseikre, miként befolyásolja (befolyásolja-e egyáltalán) a fogyasztói magatartást - nem feledve természetesen, hogy a fogyasztói döntést befolyásoló tényezők közül csak egy a reklám, hiszen a vállalkozások, termékek közötti választás során a fogyasztó figyelemmel van múltbéli tapasztalataira, az egyéb forrásból rendelkezésre álló információkra stb. is.
  
  A reklám alapvető célja az, hogy hasson, hogy befolyásolja a fogyasztót. Hatása azonban csak komplex módon vizsgálható. Ennek során figyelemmel kell lenni például az egyes reklámmédiumok (napilapok, képes újságok, televízió, rádió, reklámtáblák stb.) sajátosságaira, illetve jelentős szerephez jut az, hogy a reklám a fogyasztók mely körét célozta meg. Eltérő - és egy reklám versenyjogi értékelése kapcsán is szem előtt tartandó - sajátosságokkal bírnak egyes fogyasztói csoportok, így például a megfelelő szakismerettel rendelkezők és az ennek híján lévők.

• 4.

  A Grtv. 2.§-ának o) pontjában szereplő meghatározásra figyelemmel megállapítható, hogy a törvény szerinti összehasonlító reklámról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a reklám közvetlenül vagy közvetve, de a fogyasztó számára - a különböző termékek közötti választásra vonatkozó döntése meghozatalára is ható módon - egyértelműen felismerhetővé tesz egy másik vállalkozást vagy egy másik árut.
  
  A jelen esetben megállapítható, hogy a szakmai ismeretekkel rendelkező fogyasztók (kivitelezők, viszonteladók) egy része számára - különös tekintettel arra, hogy a táblához kapcsolódóan elhelyezésre került egy márkajelzést nem viselő, de a szakmai ismerettel rendelkezők számára azonosítható termék - az eljárás alá vont által sem vitatottan felismerhető volt, hogy a táblákon melyik versenyző termék szerepel negatív beállításban, így e körben a Grtv. szerinti összehasonlító reklám valósult meg (maga az eljárás alá vont - hivatkozva például a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségének véleményére - is csak a laikus fogyasztók vonatkozásában fogalmazta meg, hogy az összehasonlított termék nem volt felismerhető). Ez egyebek között azzal a következménnyel járt, hogy a megfogalmazott állításokat a fogyasztók a beazonosított termék vonatkozásában értelmezték, s ennek megfelelően a tábla állításai valóságnak való megfelelését és az összehasonlító reklámokkal szembeni követelmények teljesülését kifejezetten ezzel a termékkel, a Dunaferr lapradiátorral kapcsolatban kell bizonyítani.
  
  A szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók számára - mint azt az eljárás alá vont is többször aláhúzta - a versenyző termék nem felismerhető, nem azonosítható be. A Versenytanács elfogadta az eljárás alá vont azon érvelését is, amely szerint a másik termék a szakmai ismerettel rendelkezők jelentős része számára sem volt felismerhető, beazonosítható. Ebben az esetben nem a Grtv. szerinti összehasonlító reklámról van szó, hanem egy olyan összehasonlítást tartalmazó reklámról, amelynek állításait valamennyi Magyarországon kapható lapradiátorral összefüggésben kell értelmezni, illetve az eljárás alá vont által bizonyítani.

• 5.

  A Versenytanács nem osztotta az eljárás alá vont azon álláspontját, hogy a versenyjogi értelemben vett fogyasztó mindig laikus, s nem lehet fogyasztónak minősíteni a szakembereket, akik mint gazdálkodó szervezetek, vállalkozások vásárolnak radiátort jövedelemszerző tevékenységük érdekében, azaz csak a laikus vásárló jöhetne szóba, mivel fogyasztó az, aki a terméket gazdasági tevékenység körén kívül veszi.
  
  A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének második mondata szerint a Tpvt. alkalmazásában fogyasztó a megrendelő, a vevő és a felhasználó, illetőleg a Grtv. 2.§-ának f) pontja értelmében fogyasztó minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul. A jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel megállapítható, hogy a fogyasztók köre nem szűkíthető le a laikus fogyasztókra.

• 6.

  Nemcsak az a vállalkozás által tanúsított magatartás minősülhet jogsértőnek, amely elsődlegesen meghatározza a fogyasztó döntését, hanem minden olyan magatartás, amely tisztességtelenül befolyásolja a fogyasztó döntését, arra érdemi hatással van. A szakmai ismeretekkel rendelkező fogyasztók (kivitelezők, viszonteladók stb.) vonatkozásában a Versenytanács ugyanakkor egyetért az eljárás alá vonttal abban, hogy ezek a fogyasztók - a versenyző terméket akár felismerik, akár nem - nem a reklámtáblák alapján hozzák meg döntéseiket, azok magatartására érdemi hatást nem gyakorolnak. Ez azt is jelenti, hogy nem áll fenn a versenyjogi relevancia, ha a reklám alkalmatlan ilyen hatás kiváltására, a fogyasztói döntésre nincs tényleges befolyása.
  
  A versenyző terméket fel nem ismerő, jellemzően szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók esetében ugyanakkor az irányukban jogi értelemben véve nem összehasonlító reklámnak minősülő reklámtábla alkalmas a fogyasztói döntés befolyásolására. A reklámtábla a szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók számára üzenetét egyrészt a maga egészében, összhatásában, másrészt - az elemezhető, többször elolvasható reklámtábla mint reklámmédium sajátosságaiból adódóan - egyes állításaiban külön-külön is közvetítette.
  
  E fogyasztók számára a tábla valamennyi nem "Star" lapradiátor, s nemcsak a Dunaferr "Lux-N" lapradiátor vonatkozásában fogalmazta meg állításait, mivel számukra értelmezhetetlen a tábla alá csak (az eljárás alá vont által 2003. január 8-i keltezésű beadványában is hangsúlyozottan) csak példaként kihelyezett "egyszerű lapradiátor" mesterségesen felállított kategóriája. A reklámtáblán, illetve a versenyző terméken nem tüntette fel, hogy az állítások csak egy meghatározott termékre vonatkoznak. 2003. március 24-i keltezésű beadványában maga az eljárás alá vont is előadta: "egyszerű lapradiátor" alatt nem egy bizonyos radiátort értett, hanem azt mutatta be, hogy léteznek olyan termékek is a piacon, amelyek bizonyos bemutatott tulajdonságokkal rendelkeznek vagy éppen nem rendelkeznek.
  
  A Versenytanács megítélése szerint a megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók esetében ezek az állítások olyanak, amelyek alkalmasak arra, hogy döntésüket (a lapradiátorok közötti választást) befolyásolják. Ezt támasztja alá önmagában az is, hogy az eljárás alá vont ezeket a tulajdonságokat tartotta célszerűnek kiemelni a reklámtáblán.

• 7.

  A megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók döntéseinek befolyásolására alkalmas, két lapradiátor fölé elhelyezett reklámtábla a jelen esetben egy olyan üzleti módszernek minősül, amely a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozza.
  
  A Versenytanács kiemeli, önmagában nem tiltott a versenyző termékek összehasonlítása, amely oly módon is megvalósulhat, hogy a fogyasztó befolyásolása érdekében közvetlenül szemléltetik a különböző termékeket, kiemelve azok tulajdonságait. A nyilvános megjelenítés, összevetés mint üzleti módszer azonban magában rejti olyan manipuláció lehetőségét, amelyet a Tpvt. 10.§-ában tilalmaz. A jelen ügyben jogsértőnek minősül a termékek összehasonlítása, mivel ennek során az eljárás alá vont szubjektív szempontokat emelt ki, mellőzve például a lapradiátorok két alapvető jellemzőjének, az árnak és a hőleadásra vonatkozó információk megjelenítését. A táblán közölt információk önmagukban elégtelenek a különböző lapradiátorok közötti választás megalapozásához, s a magán a táblán feltüntetett tulajdonságok sem ellenőrizhetők maradéktalanul a helyszínen a fogyasztók által (pl. minősítések száma), különös tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont üzleteiben kizárólag a "Star" lapradiátorok kaphatók. Ez utóbbi azt is megnehezíti, hogy a fogyasztó meghatározza, mely lapradiátorok tartoznak az "egyszerű lapradiátorok" közé.

• 8.

  Figyelemmel a fentiekre a Versenytanács szerint az eljárás alá vont által alkalmazott reklámtáblák alkalmasak a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására, s ezzel az eljárás alá vont megsértette a Tpvt. 10.§-át. A vállalkozás olyan üzleti módszert alkalmazott, amely - az "egyszerű lapradiátor" fogyasztók által meghatározhatatlan kategóriájával, a reklámtáblán kiemelt szempontok szerinti összehasonlítás kivitelezhetetlenségével - megnehezíti a különböző lapradiátorok valós megítélését, azok tárgyszerű összehasonlítását.

• 9.

  A Versenytanács a további jogsértések megelőzése érdekében szükségesnek ítélte e magatartás további folytatásának a megtiltását.

• 10.

  A Versenytanács bírságot azonban nem szabott ki, figyelemmel a jogsértő magatartás tanúsításának körülményeire, versenyre gyakorolt hatására. E körben a Versenytanács tekintettel volt arra, hogy a reklámtábla néhány üzletben, az üzleten belül került alkalmazásra, s ezáltal nem érte el a fogyasztók széles körét. A Versenytanács szerint önmagában a jogsértés megállapítása elegendő ahhoz, hogy az eljárás alá vontat visszatartsa a hasonló jogsértések tanúsításától.

• 11.

  A határozat elleni további jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2003. június 12.