Gazdasági Versenyhivatal

Vj-25/2003/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Henkel Magyarország Kft. (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás Pur Extra elnevezésű kézi mosogatószerének 2002-2003. évi reklámozása során fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartást tanúsított azzal az állításával, hogy egy flakonnyi szer elég több mint hétezer tányér elmosogatására.

E magatartás folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltja.

Vele szemben 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot szab ki, amelyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított 30 napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel.

Indoklás

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A háztartásokban az edények mosogatására kétféle módszer szerint kerülhet sor: hagyományos kézi mosogatással vagy mosogatógép használatával. A kétféle mosogatás technológiája lényegesen eltér, az eltérésből adódóan a felhasznált mosogatószerek összetétele, jellemzői is jelentősen különböznek. A gépi mosogatáshoz az automatizált folyamatokhoz igazodó, speciális anyagokat tartalmazó szerekre van szükség.
A kézi mosogatáshoz jelenleg használt szerek különböző felületaktív anyagok keverékeinek vizes oldatai, s még egyéb segédanyagokat például illatanyagokat, színezékeket is tartalmaznak. A mosogatószerek hatékonysága, zsír és egyéb szennyeződéseket oldó hatása attól függ, hogy az oldat milyen kombinációban és koncentrációban tartalmazza a felületaktív anyagokat.
Bár a gépi mosogatás terjedő, Magyarországon még mindig a hagyományos, kézi mosogatás a megszokott azzal, hogy a háztartásokban túlnyomóan folyó melegvízzel mosogatnak.

Az eljárás alá vont vállalkozást (a továbbiakban: Henkel) a Henkel Central Eastern Europe GmbH. alapította 1992-ben. Fő tevékenysége a tisztítószerek gyártása, emellett foglalkozik még más termékek, úgy mint ragasztószerek és kozmetikai termékek gyártásával és forgalmazásával is. A folyékony kézi mosogatószerek piacán eljárás alá vont a Pur termékekkel van jelen.
2002. januárjában receptúra váltás folytán a piacon megjelent a Pur Extra.
Az érintett piacon a Pur mosogatószer a piacvezető, mögötte némileg lemaradva áll a versenytárs Sunlicht terméke, a többi márka részesedése csekély, márkánként 0-5 % közé tehető.
Az elmúlt két évben a piacra legjellemzőbb mozgás a nagyáruházak saját nevük alatt forgalmazott, ún. sajátmárkás termékeinek előretörése volt. A 2000. évi adatok szerint a sajátmárkás termékek piaci részaránya még nem érte el az 5 %-ot, a 2002. évben a piaci részesedés már 20 % fölé emelkedett. A sajátmárkás termékek térhódítása a piac nagyarányú átrendeződéséhez vezetett. A piacvezető Pur márka stagnált, a Sunlicht részesedése kis mértékben csökkent, a többi márka összesített részesedése ugyancsak csökkenő tendenciát mutatott, csak egy-két kisebb piaci részesedéssel rendelkező márka tudott az éleződő versenyben némileg előretörni.
A sajátmárkás mosogatószerek ára az első osztályú, ún. prémium kategóriás mosogatószerek - ide tartozik a Pur és a Sunlicht is - árával összehasonlítva lényegesen alacsonyabb, mintegy a prémium kategóriás mosogatószerek árának feléért kaphatóak, ugyanakkor az árkülönbség a minőségben is megmutatkozik.
A nemzeti szabványosításról szóló többször módosított 1995. évi XXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerint a szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. Az 5. § (1) bek. szerint a nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé.
A törvényi felhatalmazás alapján alkotott 30/1994. (XI. 8.) IKM rendelet, az egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról, 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a rendelet mellékletében felsorolt szabványokat eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a rendelet hatályba lépésétől számított öt évig kötelezően alkalmazni kell. Ennek megfelelően kellett alkalmazni az MSZ 14606:1986 szabványt a folyékony mosogatószerekre. Ennek a szabványnak az alkalmazásával készítette el 1996. novemberében a KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft. a módosított összetételű Pur Univerzális mosogatószer forgalomba hozatal előtti kötelező minőségvizsgálatát (hivatkozási szám: 5-1340/96.) Az 1996. november 5-i dátummal kiadott vizsgálati jelentésben megállapításra került, hogy egy adag Pur univerzális mosogatószerrel 15-17 tányér mosogatható el.

A 43/2001. (XII. 30.) GM rendelet 2002. január 1-vel hatályon kívül helyezte az egyes nemzeti szabványok alkalmazásáról szóló 30/1994. (XI. 8.) IKM rendeletet, ezzel egyidejűleg pedig a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvényt módosító 2001. évi CXII. törvény 4. § (1) bekezdése a nemzeti szabványok alkalmazását önkéntessé tette.
A Szabványügyi Tanács 5/2003. SZT határozata pedig (megjelent a Szabványügyi Közlöny 2003. márciusi számában) 2003. május 1-vel visszavonni tervezte a mellékletben felsorolt szabványokat, arra hivatkozva, hogy ezek sem megjelenési formájukat, sem tartalmukat tekintve nem felelnek meg a mai követelményeknek. "Ezek a szabványok többségükben egy már meghaladott gazdaságirányítási rendszer szükségletei szerint készültek, és nincsenek összhangban sem a nemzetgazdaság jelenlegi fejlettségével és struktúrájával, sem a piacgazdaság elvárásaival, nem szolgálják a nemzetgazdaság jelenlegi célkitűzéseit, nem alkalmasak arra, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit és megfeleljenek a minőségirányítási rendszer által előírt vevői követelményeknek." A visszavonásra ítélt szabványok között szerepelt az MSZ 14606:1986 is.
2002. december 16-án a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség versenytársi megbízásra még az MSZ 14606:1986 szabvány alapján összehasonlította, hogy a Sunlicht Extra Strong és a Pur Extra 500 ml flakonjával hány tányér mosogatható el. A készült vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a Sunlicht esetében ez a szám 1147, míg a Pur-nál 684.
A kézi mosogatószerek széles választékában való fogyasztói eligazodást a gyártók, a forgalmazók, a különböző szervezetek teszteredmények közzétételével befolyásolják.
Igy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség még az MSZ 146606:1986 kötelező hatálya idején a Teszt Magazin X. évfolyamának 2. számában közzétett egy folyékony kézi mosogatószerek használati értékére vonatkozó összehasonlító eredményösszesítést. Az egyes összehasonlított termékek használati értékét a fentebb említett, úgynevezett laboratóriumi tányérszámmal jellemezte, mint ami a hatásosságot, a kiadósságot mutatja. A szabvány szerinti vizsgálatról közölte, hogy azt vizsgálták, hogy 3 liter 45 °C-os vízben oldott 4,5 gr mosogatószerrel hány darab, meghatározott zsiradékkal mesterségesen szennyezett tányér mosogatható el. A Pur Universal termékre a tányérszám 15 volt, s e szám körül szóródtak a versenytársi termékek tányérszámai is.

A Főfelügyelőség hangsúlyozta, hogy a kézi mosogatószerek teljesítőképessége a felhasználás körülményeitől függ. A konyhai gyakorlatban más és más lehet a szerkoncentráció, a vízhőmérséklet, a mosogatás intenzitása, időtartama, ezért adatai tájékoztató jellegűek.


A mosogatószerek tisztító hatásának mérésére külföldön is dolgoztak ki módszereket.
A jelen eljárás szempontjából a Német Kozmetikai, Tisztálkodási, Illatszer és Mosószer Szövetség (IKW), a Henkel KgaA részvételével kimunkált nyilvános ajánlása fontos, amelynek felhasználásával a Henkel anyacég üzleti titkot képező hasonló rendeltetésű saját módszertant dolgozott ki.
Az IKW módszer célja, hogy egyszerűen, a mindennapi tevékenységhez kapcsolódóan, megismételhetően és megkülönböztethetően tegye lehetővé a termékvizsgálatot.
A vizsgálati módszer lényege az alábbi:

• -

  Előkészítésképpen a tányérokat mosogatógépben el kell mosogatni, félrerakni.

• -

  Kis zsírtartalmú vagy normál (zsír 60 %, szénhidrát 30 %, fehérje 10 %) mesterséges szennyezéssel (6,7 gr, illetve 5,0 gr) minden előkészített tányért be kell szennyezni.

• -

  A mosogatófolyadék 16 +-2 d keménységű 5 l, 45 °C + - 1 °C-os, aminek a mosogatás befejezésekor is 35 °C-osnak kell lennie. A mosogatószert a használati utasítás szerint kell adagolni.

• -

  30 mp alatt összesen 26 körkörös mozgással a kesztyűt viselő személynek kefével egy tányér mosogatását (elülső oldal-tányérfordítás-hátoldal-tányércsere) el kell végeznie.

• -

  A mosogatás befejezését a mosogatófolyadék kimerülése jelenti, amikor a habréteg a vízfelszínen legalább 15 mp-re darabokra töredezik.

A módszer a reprodukálhatóság miatt a vizsgálandó mosogatószer mellett egy standard mosogatószer vizsgálatát is előírja. Ennek összetételét külön táblázatban adja meg azzal, hogy a standard szer mosogatási átlagértéke a mesterséges szennyezéstől függően kb. max. 15, illetve 20 tányér.

Az IKW módszerhez képest nyilvánosságra hozható Henkel módszerbeli eltérés:

• -

  az IKW módszerbeli szennyezés összetételét más módon határozza meg. Az egyik ismert szennyezés neve AVO, ami könnyen eltávolítható. A mesterséges szennyezést 1 gr-tól 3,7 gr mennyiségig terjedően hordják fel a tányérokra.

• -

  az emberi mosogató mozdulatokat gépi kefés-szerkezettel helyettesítik.

Magyarországon nincs lehetőség a gépi teszt ellenőrzésére.

A Henkel a Pur Extra termékét két kereskedelmi televíziós csatornán összesen 240-szer népszerűsítette 2002. szeptember-október és 2003. január-február időszakában. A reklám megjelenítése a következő:
Egy köztéren rengeteg mosatlan tányér látható, majd megjelenik egy kis teherautó, amiből egy munkás elővesz egy flakon Pur mosogatószert. Egy nő így szól: "Ezt a rengeteg pörköltes tányért egyetlen flakonnal?" "Ezt az egészet a Pur Extrával!" -válaszolja a munkás. A kézi mosogatást felidéző háztartási mosogatás jellegzetes körülményeinek felidézésével elhangzik: "A Pur most erősebb, mint valaha! Így most akár egyetlen flakon is elég több, mint 7000 tányér elmosogatására." A reklámfilm végén ragyogóan tiszta tányérok sokaságát látja a néző és megerősítik, hogy a Pur Extra több, mint 7000 tányérral elbír. 2002. nyarán adásba került olyan tv-reklám is, amely a tányérszámot még 4000-ben jelölte meg, de a Henkel úgy találta, hogy helyesebb a 7000-es szám.
A Pur Extra termék németországi forgalmazása kétséges, a reklámfilmet semmilyen formában nem sugározták.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján azért indított eljárást a Henkel ellen, mert vélelmezte, hogy fogyasztómegtévesztésre alkalmas a 7000-nél is több tányér elmosogathatósága 500 ml Pur Extra-val.
A vizsgálati jelentés kitért rá, hogy a németországi mosogatási szokások, az élelmiszerek összetétele, azok szennyező hatása lényegesen eltérhet a magyarországi viszonyoktól. A termék laboratóriumi - idealizált - körülmények között történő tesztelése nem reprodukálható egy átlagos magyar háztartásban; lehetetlen a víz hőfokát a mosogatás egész folyamata során az adott fokon tartani, a mosogatásra szánt edények különbözőek, a mesterséges szennyeződés eltávolíthatósága nem azonos a háztartási ételszennyeződésekével. A hivatkozott teszteredményekben az ún. "Avo vegyes szennyezést" alkalmazták, amely a mesterséges szennyezések közül a legkönnyebben lemosható, a reklámban ugyanakkor kifejezetten a nehezen tisztítható pörköltes tányérok vonatkozásában hangzott el a 7000 tányéros állítás.

A vizsgálati jelentés hangsúlyozta, hogy 2002. januárját követően nem történt olyan technológiai újítás, amely indokolná egy korábban megjelölt 4000-es tányérszám 7000-re való emelését.
A vizsgálati jelentés jogsértés megállapítását indítványozta, önmagában valósnak tekintette azt az állítást, hogy a termék egy flakonja alkalmas legalább 7000 darab tányér elmosogatására, ami azonban csak laboratóriumi körülmények között lehetséges. Ezzel szemben a reklámállítás képpel és szöveggel azt sugallja, hogy az állított eredményt bármely háztartásban el lehet érni.
Kiemelte, hogy a laboratóriumi teszteredmények közvetlen reklámüzenetté transzformálása a márkák piaci küzdelme irányából a vizsgálati módszereket kidolgozó és alkalmazó laboratóriumok küzdelme irányába mutat, amely tendencia a piaci verseny szempontjából nem kívánatos.

III.

A Henkel jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy a televíziós reklámmal fel akarta hívni a fogyasztók figyelmét a Pur Extra mosogatószer kiemelkedő hatékonyságára, amely a 2002. januári receptúraváltásnak köszönhető. A változtatás a mosogatószerek legfontosabb összetevőit, a felületaktív anyagokat érintette, amelyek a Pur Extrában korszerűbb, nagyobb hatékonyságot biztosító összetételben találhatók meg. Ezzel a receptúra-váltással vált a Pur prémium kategóriás mosogatószerré.
Az eljárás során többször hangsúlyozta, a magyar szabvány túlhaladottságát, nem kötelező voltát, majd hatályon kívül helyezését. A Henkel-csoport Németországban kifejlesztett, a modern követelményeknek, mai szokásoknak megfelelő vizsgálati módszerével szerinte kétséget kizáróan bizonyította a Pur Extra reklámfilmbeli hatékonyságát. Előadta, hogy a kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a 14 %-os EDF (a felületaktív anyagok kombinációja) értékű mosogatószer egy adagja kb. 50 tányér elmosogatására elegendő, az 500 ml térfogatú flakonnal tehát több, mint 6000 tányért elehet elmosogatni, a 16 %-os EDF tartalmú mosogatószer esetén egy adaggal már több, mint 60 tányér mosogatható el, ami 7000 feletti tányérszámot jelent flakononként. Szükség szerint tanúként kért meghallgatni reklámállításának igazolására egy Henkel alkalmazottat, aki rendszeresen használja a Henkel módszert.
Az eljárás során magyarországi felmérést csatolt, amely szerint 10 háztartásból 8-ban folyóvízzel mosogatnak. Előadta, hogy a reklámfilm alapját képező laboratóriumi tesztben nem AVO szennyezést használtak, amire mindvégig hivatkozott, hanem egy vegyes összetételű szennyeződést, aminek 60 %-a zsír, egyébként pedig szénhidrát és fehérje, ami a "pörkölt" összetételét imitálja.

IV.

A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdés szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikkely (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2.§-ának n) pontja szerint megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti.

A Grtv. 7.§-a a Tpvt. 8.§-val tartalmilag azonosan tiltja megtévesztő reklám közzétételét, mivel a reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, amelyek az áru általános jellemzőire vonatkoznak, így - többek között - az árunak az adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére vonatkozó tájékoztatást.

A Grtv. 15. § (2) bekezdése szerint a törvény 7. §-ába ütköző magatartás esetén a Gazdasági Versenyhivatal jogosult eljárni, eljárása során pedig a Tpvt. rendelkezéseit kell alkalmaznia a törvényben meghatározott eltérésekkel (Grtv. 17. § (2) bek.)

V.

A Tpvt. III. fejezetének az a rendeltetése, hogy annak a fogyasztói döntésnek a szabadságát védje, amely szükségképpen kíséri a fogyasztók áruválasztását. A piaci szereplők e döntési folyamatba való beavatkozásukkal a fogyasztók vásárlási kedvét felkelteni, megtartani, fokozni kívánják. Szokásos formája a piaci tájékoztatás, amely jellemzően reklámozási magatartásban nyilvánul meg. E magatartás jogilag nem tiltott, de jogellenessé válik, ha tisztességtelensége megállapítható, mert a vásárlási kedvet tisztességtelenül keltheti fel és így a versenytársak jogszerűtlen hátrányára a fogyasztók elfordulása is bekövetkezhet a versenytársi áruktól.
A Gazdasági Versenyhivatal a reklámtájékoztatás jogszerűségét értékeli - a reklámszakmai megoldásoktól elhatárolódva - s a Tpvt. 9. §-ának szem előtt tartásával a megállapítható tájékoztatás tartalmát veti össze a Grtv. 15. §-án keresztül is hatályosuló, a Tpvt. III. fejezetében foglalt, a fogyasztók döntését tisztességtelenül befolyásoló tilalmi szabályozással, s ezzel együtt a vele tartalmilag azonos, a megtévesztő reklám közzétételét tiltó Grtv. 7. §-ával.
A Tpvt. 9. §-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. Az eljárásban vizsgált reklámtájékoztatásból azt vonhatta le a fogyasztó, hogy a Pur Extra használatával olyan termékhez jut, amellyel legalább 7000 tányért el lehet mosogatni kézzel, otthoni háztartási körülmények között.
Az ígéret megalapozottsága iránt kételyt ébreszt a már hatályon kívül helyezett szabvány, illetve a korábbi ezen alapuló magyar tányér számos vizsgálati eredmények, függetlenül attól, hogy korszerűtlen vizsgálatokon alapuló eredmények, esetleg téves megállapításokat is tartalmaztak, mert a Henkel és a hazai mutatók között olyan nagy a számszaki különbség, hogy kételyek támadtak abban is, hogy önmagában a hivatkozott módszerek, s ezen belül a Henkel módszer alkalmas-e arra, hogy vizsgálati eredményét úgy tüntethesse fel a Henkel, mint amit el lehet érni a szokványos hazai háztartási kézi mosogatási körülmények között. Kétségtelenül az alapmódszert jelentő IKW módszer a fogyasztók figyelmébe is ajánlja a mérési eredményeket, ami ugyan nem zárja ki szövegszerűen a háztartásban való közvetlen eredményérvényesülést, de a Versenytanács megítélése szerint a tányérszámos vizsgálatoknak - pl. a háztartásokban szokásos vegyes edényzet miatt - elsődlegesen a versenytársi termékek hatékonyságának egymással való összehasonlításában van jelentősége, amely eredmények ismeretében a fogyasztók megalapozottabban tudnak dönteni a termékvásárlásnál. A kételyeket a Henkel saját maga is erősítette, hiszen olyan felméréseket csatolt, amelyek a Henkel ígéretnek ellentmondóan azt mutatták, hogy a magyar háztartásokban folyó-melegvízzel mosogatnak, amely alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy a Henkel-féle módszer szerinti mosogatás a hazai viszonyok között megismételhető. Ugyanis nem valósul meg az 5 l és az állandó hőmérsékletű mosogatóvíz módszerbeli követelménye, nem is említve az alkalmazott vizsgálati szennyeződés minőségében az eljárás tárgyalási szakaszában felmerült bizonytalanságokat, a gépi szerkezet alkalmazásának köszönhető eredménynövekedést, illetve a 4000 helyett 7000-nek mondott teljesítményváltozást. Még az is kétséges, hogy német viszonyok között alkalmas a módszer-e laboratóriumi eredmények megjelenítésére, hiszen a kérdéses reklámot ott nem sugározták, sőt nem igazolt magának a Pur Extra-nak a forgalmazása is Németországban.
A Henkel további bizonyítási indítványként egy külföldi alkalmazott tanúkénti meghallgatását kérte, miután a kétségbe vont módszer hazai alkalmazhatóságára, bizonyításra nincs mód. E bizonyítástól azonban a Versenytanács az ügy érdemét eldöntő bizonyítékot nem várt, hiszen az ügy lényege nem az, hogy a Henkel-féle módszerrel hány tányér mosogatható el laboratóriumi körülmények között, hanem az, hogy a módszer valóban a háztartási mosogatás szimulációja-e.

Miután a Grtv. 17. §-a a Henkelre hárítja az állítás bizonyítási terhét, amelynek következményeit viseli, a Versenytanács úgy foglalt állást, hogy a Henkel-féle módszer alkalmatlan a magyar mosogatási szokások megjelenítésére és ennek folytán a termékhatékonyság több, mint 7000-es tányérszámban való megjelölése valótlan, túlzó állítás.
Ezért a Versenytanács a jogsértést megállapította (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pont) és a magatartás folytatásának megtiltásán (Tpvt.77. § (1) bekezdés f) pont) bírságkiszabásról (Tpvt. 78. §) rendelkezett.
A Versenytanács a bírság összegének meghatározásánál figyelembevette az üzleti titkot képező reklámköltséget, az érintett fogyasztók nagy számát, az ismertetett piaci helyzetet, amelyet az olcsóbb mosogatószerek előtörése jellemez, de a Henkel piacvezető továbbra is, a termék tapasztalati jellegét, amiből eredően a fogyasztók bizonyos eleve adott ismerettel rendelkeznek, ezért a megtévesztés tényleges bekövetkezésére kisebb az esély a magatartás fogyasztómegtévesztésre alkalmasságán túlmenően.

A határozat elleni Tpvt. szerinti jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja a Henkel számára.

Budapest, 2003. július 8.