Vj-47/2003/18

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Vágóállat- és Hús Terméktanács (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont Vágóállat- és Hús Terméktanács Elnökségének 2003. január 15-i döntése, melyben meghatározta az U minőségű sertés garantált felvásárlási árát, alkalmas a verseny korlátozására.

A Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozással szemben 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot szab ki, melyet a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037571. számú bírságbevételi számla javára.

A határozat felülvizsgálatát a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A vizsgálat iránya

  • 1)

    A Gazdasági Versenyhivatal a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (1) bekezdése, illetve 70. §-a alapján 2003. március 11-én versenyfelügyeleti eljárást indított a Vágóállat- és Hús Terméktanács (a továbbiakban: VHT) ellen, mert bejelentés nyomán tudomására jutott, hogy a VHT elnökségi határozatában kötelezte a VHT-be tartozó feldolgozókat, hogy az U minőségű sertést 265 Ft/kg élősúly áron vásárolják fel 2003. február 1. és április 30. között.

A tények

A VHT

  • 2)

    Az eljárás alá vont VHT az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján jött létre a sertés- és marhahús vertikumon (termelés, feldolgozás, kereskedelem) belüli piacszabályozási, piacszervezési, szakmai és szakadminisztrációs feladatok ellátására. Feladatkörébe tartozik - egyebek mellett - a Földművelésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: FVM) részére elemzések készítése, javaslatok tétele az Art. szerinti intézkedésekre (garantált ár, irányár, intervenciós ár, kvóták, támogatások).

  • 3)

    A VHT teljes hatáskörű irányítószerve a küldöttközgyűlés, amely a tagok képviselőiből áll: a termelőket 100 fő, a feldolgozókat 80 fő, a forgalmazókat 20 fő, a fogyasztókat 1 fő képviseli. A küldötteteket az őket küldő érdekkörök választják három évre. A küldöttközgyűlés nyílt szavazással hozza határozatait, egyenlő szavazat esetén az Elnök szavazata dönt.

  • 4)

    Két küldöttközgyűlés közötti időszakban a küldöttközgyűlés által választott Elnökség irányítja a VHT tevékenységét. Az Elnökség tagjai közül 11 fő a termelőket, 9 fő a feldolgozókat, 2 fő a forgalmazókat és 1 fő a fogyasztókat képviseli.

A 2003. január 15-i döntés

  • 5)

    2002. év végére - 2003. év elejére jelentősen csökkent az élősertés felvásárlási ára (a korábbi 285 Ft/kg-ról 210-220 forintra), ami a sertéstermelők tömeges tönkremenetelével, és ezáltal a hazai alapanyag jelentős csökkenésével fenyegetett. Az FVM a probléma megoldása érdekében tárgyalásokat folytatott a VHT-val, és az Art. keretei között jogszabály kiadását készítette elő, amelyre azonban nem került sor.

  • 6)

    A VHT Elnöksége 2003. január 15-i ülésén úgy ítélte meg, hogy a sertéstermelők és a sertésfeldolgozók érdekei egyaránt megkövetelik a piaci folyamatokba történő beavatkozást. Ezért 5/2003. számú határozatában (19 igen és 3 nem szavazat mellett) döntött az ún. U minőségű sertés 265 Ft/kg-os garantált felvásárlási áráról, a termelői oldalt ebből terhelő 25 Ft/kg befizetési kötelezettségről, továbbá a befizetett összegekből a feldolgozóknak fizetendő támogatási mértékekről a csontos hús, a kicsontozott hús és a húskészítmények esetében.

  • 7)

    A VHT titkára 2003. január 31-én levélben tájékoztatta a VHT tagjait az Elnökség 2003. január 15-i határozatáról akként fogalmazva, hogy "a feldolgozók az U minőségű sertést kötelezően 265 Ft/kg élősúly áron kell, hogy felvásárolják", jelezte egyben, hogy a "határozat megszegőit a VHT a támogatás igénybevételének feltételéül szabott VHT igazolás kiadásának megtagadásával szankcionálja".

  • 8)

    A feldolgozók a magasabb sertésfelvásárlási árból fakadó költségeiket nem tudták érvényesíteni a feldolgozott termékek áraiban, ezért kezdeményezték az 5/2003. számú határozat felfüggesztését, amit azonban a VHT Elnökség 3 igen szavazat, 5 tartózkodás és 11 ellenszavazat mellett elutasított.

  • 9)

    2003. május 15-én hatályba lépett az 51/2003. (V. 15.) FVM rendelet, amely 230 Ft/kg-ban meghatározta az U minőségű sertés felvásárlási árát, egyben az FVM, az érdekképviseleti szervek és a VHT részvételével Árbizottság létrehozására adott felhatalmazást az ár jövőbeni folyamatos meghatározására.

II.

A VHT álláspontja

  • 10)

    A VHT jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy olyan piaci zavar esetén, mint amely 2002. év végén kialakult (a sertés felvásárlási ára irreálisan alacsony szintre esett vissza) törvényi kötelezettsége beavatkozni a piaci folyamatokba. A vizsgálat tárgyát képező határozat meghozatalára azért került sor, mert a sertéstermelők és a sertésfeldolgozók érdeke egyaránt azt kívánta, hogy a sertés ára élősúly kg-ban olyan szintre kerüljön, ami tartósan biztosítja a megfelelő árualapot (a termelők és a feldolgozók közös érdekét jelzi, hogy az Elnökség közel egyhangú szavazással hozta meg határozatát). Hivatkozott továbbá arra, hogy a piaci zavar elkerülése érdekében a VHT folyamatosan egyeztetett az FVM-mel, amely azonban késlekedett a probléma jogszabályi rendezésével. Ezért a VHT kénytelen volt saját hatáskörében meghozni a döntést, amely ellen a 2003. január 15-i elnökségi ülésen jelenlévő FVM képviselő nem emelt kifogást. Állította továbbá, hogy a határozat szerinti ár alkalmazása nem volt kötelező.

  • 11)

    A VHT kifejtette, hogy az U minőségű sertés, valamint az egyéb minőségű sertések egymást helyettesítő árunak minősülnek és a teljes sertésfelvásárláson belül 5 százalék alatt van az U minőségű sertések részaránya.

III.

A jogi értékelés

  • 12)

    A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint (Vj-13/2002.) a Tpvt. hatálya kiterjed a Terméktanácsok (így értelemszerűen a VHT) mindazon piaci magatartására, amelyek nem az Art-ben kapott felhatalmazáson alapulnak. Az Art. minden kétséget kizáróan nem ad felhatalmazást a VHT részére a felvásárlási ár bármilyen formában (garantált, minimál, stb.) történő meghatározására és meghirdetésére, ezért a VHT ezen magatartásának jogszerűsége a Tpvt. rendelkezései alapján vizsgálható.

  • 13)

    A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások társadalmi szervezetének döntése, amely a gazdasági verseny korlátozását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki. A (2) bekezdés a) pontja szerint a tilalom vonatkozik a vételi vagy eladási árak meghatározására.

  • 14)

    Az árakra vonatkozó döntés akkor korlátozhatja a versenyt, ha megakadályozza az eladót, hogy más eladóknál alacsonyabb árat érvényesítsen, illetve a vevőt, hogy más vevőknél magasabb árat kínáljon. Ebből az is következik, hogy a maximális eladási árra, illetve a minimális vételi árra vonatkozó döntés nem tekinthető versenyt korlátozónak.

  • 15)

    Az adott esetben a vizsgálat tárgyát képező ár sajátossága, hogy azt nem az eladók (illetve azok szervezete), vagy a vevők (illetve azok szervezete) állapította meg, hanem az eladók (sertéstermelők) és a vevők (sertésfeldolgozók) közös szervezetét jelentő VHT. Ezért a Versenytanács külön-külön vizsgálta a döntést a vevők (feldolgozók) és az eladók (termelők) szempontjából.

  • 16)

    A VHT vizsgált határozata garantált felvásárlási árat említ. Ez alatt nyilvánvalóan nem az Art. szerinti garantált ár értendő (amelyhez az FVM kvótát rendel és felvásárlási kötelezettséget vállal), az azonban teljesen egyértelmű, hogy minimum árat jelöl meg (a VHT "garantálja", hogy a feldolgozó legalább 265 forintot fizet a termelőnek), vagyis a döntés nem korlátozza a feldolgozókat abban, hogy 265 forintnál magasabb árat ajánlva versenyezzenek egymással. Mindezen az sem változtat, hogy a VHT titkára levelében ettől eltérően fogalmazott (lásd 5. pont) a magasabb ár termelő általi fizetése ugyanis nem ellentétes a döntés funkciójával, és így nem is eredményezheti a támogatásból való kizáródást. Mindezek alapján a vevők (feldolgozók) szempontjából a döntés - a Versenytanács álláspontja szerint - nem minősül versenyt korlátozónak.

  • 17)

    Az eladók (termelők) szempontjából vizsgálva, a döntés szerinti ár minimum ár (hiszen a feldolgozó annál kevesebbet nem fizethet a termelőnek), aminek előzőek alapján lehet versenyt korlátozó hatása.

  • 18)

    A Versenytanács álláspontja szerint a döntésnek a versenykorlátozásra való alkalmasságát nem kérdőjelezi meg az a körülmény sem, hogy az árat az eladók és a - versenykorlátozás közvetlen kárvallottjának tekinthető - vevők képviselői közösen határozták meg. Az eladók közötti versenykorlátozásnak ugyanis nyilvánvalóan az lehet a hatása, hogy az ár magasabb szintre kerül, mint a versenykorlátozás hiányában. Ez a magasabb ár viszont növeli a vevők költségeit, ami előbb-utóbb objektíve meg kell, hogy jelenjen a vevők által előállított termékek áraiban. Vagyis a vertikum alacsonyabb szintjén bekövetkező (látszólag kizárólag a vertikum következő, a döntésben résztvevő szintjét érintő) versenykorlátozás hatása nem csak a megállapodásban (döntésben) résztvevők közötti jövedelemelosztást érinti, annak hatása a vertikumon kívül is jelentkezhet.

  • 19)

    A Versenytanács szükségtelennek tartotta az U minőségű sertés helyettesítési viszonyainak és azzal összefüggésben piaci részesedésének részletes vizsgálatát. A Tpvt. 13. § (1) bekezdésének azon rendelkezése ugyanis, amely szerint nem esik tilalom alá a megállapodás (döntés), ha a megállapodást kötő vállalkozások együttes érintett piaci részesedése a 10 százalékot nem haladja meg, a Tpvt. 13. § (2) bekezdés a) pontja alapján az eladási árak versenytársak közötti meghatározására nem vonatkozik.

  • 20)

    Mindezek alapján a VHT Elnökség 5/2003. számú határozata - a Versenytanács álláspontja szerint - beleütközik a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontjába, mire tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pontja alapján a rendelkező rész szerint a jogsértést megállapította.

IV.

Jogkövetkezmények

  • 21)

    A Versenytanács a magatartás törvénybe ütközésének a Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pontja szerinti megállapításán túlmenően nem látta szükségesnek a Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pontjának (a törvénybe ütköző állapot megszüntetésének elrendelése), illetve f) pontjának (törvénybe ütköző magatartás további folytatásának megtiltása) alkalmazását, mert a döntés hatálya 2003. április 30-ig tartott.

  • 22)

    A Versenytanács a Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összegének meghatározásakor a Versenytanács a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel abból indult ki, hogy az árak meghatározására irányuló megállapodás (döntés) a gazdasági verseny veszélyeztetettségének tükrében vizsgálva a legsúlyosabb jogsértésnek minősül. Ezért annak ellenére szükségesnek tartotta - a hasonló jellegű jogsértéseknek a VHT és más Terméktanácsok általi elkövetésének megelőzése érdekében, figyelmeztető jellegű összegben - bírság kiszabását, hogy a jogsértő döntés rövid ideig (három hónapig) volt hatályban, és így hatása érdemben nem jelent meg a kereskedelmi eladási árakban, hanem kizárólag a termelők és a feldolgozók közötti jövedelemelosztást érintette; továbbá az lényegében csak a szükséges állami intézkedés 2003. májusi meghozataláig tartó időszakot hidalta át.

Budapest, 2003. szeptember 9.