Gazdasági Versenyhivatal

Vj-76/2003/37

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a Békés Megyei Tüzeléstechnikai Kft. (Békéscsaba) ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat ellen annak kézhezvételétől számított 30 napon belül, a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhet az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a gáz- tüzelőberendezések égéstermékének elvezetésére szolgáló kémények egy éven belüli ismételt ellenőrzése, tisztítása során végzett szolgáltatásával összefüggően a Tpvt. 8. §-ába illetve 10 §-ába ütköző magatartást tanúsított-e.
A vizsgálat, célját tekintve, arra terjedt ki, hogy a 22/1996. (X.30.) BM számú rendeletben meghatározott feltételek hiányában - az érintett ingatlantulajdonosokat megtévesztve, illetve az ismételt ellenőrzés kötelezettségének látszatát keltve - került-e sor a gázkémények ismételt ellenőrzésére a Tpvt. fenti jogszabályhelyeit megsértve.

II.

• 1.

  A Békés Megyei Önkormányzatának tulajdonában álló, a képviselő-testület 2002. június 28-án hozott határozata alapján alakult eljárás alá vont vállalkozás a jogelőd Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat jogutódjaként végez kéménytisztítást és tüzeléstechnikai szolgáltatást.

• 2.

  A kéményseprő-ipari közszolgáltatások szakmai követelményeinek meghatározását, valamint a tevékenység körének és az ellátásra való jogosultság feltételeinek megállapítására vonatkozó kötelezettséget, az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. évi törvény a belügyminiszter feladataként rögzítette, aki ezen kötelezettségének a 27/1996. (X.30.) BN számú rendeletében írtak szerint (továbbiakban: R.) tett eleget.
  Az R. 6. §-ának a) pontja rögzíti, hogy a gáz- tüzelőberendezés égéstermékének elvezetésére szolgáló kéményeket évente egy alkalommal kell ellenőrizni, illetve tisztítani.
  Az R. 8. § (1) bekezdése szerint, az esetben, ha a kémény szerkezete, a használt tüzelőanyag minősége, a tüzelés módja, vagy más ok -tűzbiztonsági érdekből - szükségessé teszi, a kéményt és tartozékait a fent írtnál gyakoribb időközönként kell ellenőrizni és tisztítani.
  A jogszabály szerint a gyakoribb (időközönkénti) ellenőrzés és tisztítás szükségességét a szolgáltató állapítja meg, melyet írásban kell a tulajdonos részére megindokolnia.
  Az R. 8.§ (2) bekezdése értelmében vita esetén az ellenőrzés és tisztítás szükségességéről - az illetékes önkormányzati tűzoltóság parancsnoksága szakhatósági állásfoglalásának kikérése után - az Építésügyi Hatóság dönt határozatilag.

• 3.

  Békés Megye Képviselő Testülete törvényi felhatalmazás alapján szabályozta - a közszolgáltatási díj mértékére is kiterjedően - a megye egész területére nézve a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás igénybevételének rendjét.
  
  A jogszabályi kötelezettség alapján igénybeveendő szolgáltatáson túl a lakosságnak módja van - az eljárás alá vont vállalkozásnak leadott megrendelés alapján - egyedi, nem kötelező szolgáltatás igénybevételére is, mely tevékenységre az eljárást megindító határozat szerint a vizsgálat nem terjedt ki.

• 4.

  2002-ben - az eljárás alá vont vállalkozás piacra lépésekor - az 1/2002. évi belső Igazgatói-utasítás volt hatályban, mely az eljárás alá vont vállalkozásnál szabályozta a kémények ellenőrzésének és tisztításának gyakoriságát.
  Az utasítás részletezte - értelmezve az R. 8 §-át -, hogy mely okok indokolják a gyakoribb ellenőrzést. Kimondta, hogy konkrét esetben a kéményseprő feladata annak - a helyszínen történő - eldöntése, hogy többletellenőrzés illetve tisztítás indokolt-e. Az utasítás szerint a kéményseprőnek a sormunkakönyvben kellett írásban rögzítenie a gyakoribb ellenőrzés és tisztítás szükségességének tényét.
  Az utasítás kitért arra is, hogy a dolgozókkal meg kell ismertetni a szükséges szakmai illetve az R-ben foglalt jogszabályi tudnivalókat.
  Az utasítás kimondta, hogy az R. 8. §-a értelmében elvégzett külön - az évenkénti kötelező feletti - tisztítási és ellenőrzési munkák díjainak 80 %-a osztható ki jutalékalapként a dolgozók részére.
  Egy újabb - 2002. március 8-án kelt - igazgatói utasítás is rögzítette, miszerint az évenkénti sormunkákon és a megrendelt munkákon túlmenően új elemként került beépítésre az árbevételi tervbe a kémények ismételt ellenőrzése.
  Az eljárás alá vont vállalkozás a gyakoribb ellenőrzésre vonatkozó és az ingatlantulajdonosokat érintő tájékoztatást részben a helyben szokásos módon, illetve a kéményseprőknél lévő írásbeli tájékoztató alapján hozta a lakosság tudomására, másrészt a lakosság arról az un. sormunkakönyvből kiemelt, előrenyomtatott készpénzfizetési számlából szerzett tudomást, amikoris a kéményvizsgálattal egyidejűleg kiállításra került a kéményre vonatkozó ellenőrzési bizonylat, mely a kémény műszaki állapotát, illetve a tüzelőberendezés füstgázának tisztaságára vonatkozó minősítést tartalmazta.

• 5.

  Az eljárás alá vont vállalkozásnak R. 8. § (1) bekezdésén alapuló ismételt ellenőrzési és tisztítási tevékenységével kapcsolatban több lakossági panasz volt.
  A tevékenység miatt a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségen túl a rendőrség is eljárt.
  A folyamatban lévő büntető-eljárás tárgya azonos a jelen eljárás keretében vizsgáltakkal, vagyis az is a gázkémények naptári éven belül történt ismételt ellenőrzésének jogszerűségére vonatkozik.

III.

Az eljárás alá vont vállalkozás előadta, hogy a vizsgált magatartást, vagyis az ismételt kéményellenőrzést a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló R. 8. §-ában meghatározott jogi feltételekre tekintettel végzik.
Mint közszolgáltatónak nemcsak joga, hanem kötelessége is a R-ben meghatározott perióduson túli ellenőrzés, amennyiben erre tűzbiztonsági érdekből szükség van.

Az ismételt (kötelező) ellenőrzés indokoltságát több okra vezette vissza, így pl. a gáz- tüzelőberendezés műszaki hibája, a kémények huzatelégtelensége, a kémény béleletlensége.
Hivatkozott arra, hogy ismételt kémény-ellenőrzés végezhető vállalkozói alapon is, adott ingatlan tulajdonosának kérelme alapján.

IV.

A kiegészített vizsgálati jelentés a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző jogsértést nem találta megállapíthatónak, így e vonatkozásban az eljárás megszüntetését indítványozta.
A Tpvt. 10. §-ában írtak alapján ugyanakkor a jogsértés megállapítását indítványozta bírság kiszabása mellett.

A vizsgálati jelentés szerint az eljárás alá vont vállalkozás az R. 8. §-ában meghatározott feltételt túlzottan tágan értelmezi.
Az R. csupán a kéményt érintő jogszabályi feltételek megléte esetén teszi lehetővé az ismételt ellenőrzést, nincs ugyanakkor mód arra, hogy a vizsgálatra a tüzelőberendezés műszaki hibája miatt kerüljön sor.
A kémények huzatelégtelenségével kapcsolatosan az eljárás alá vont vállalkozással által konkrétan megjelölt baleseteket speciális esetnek tartotta, melyeknek egyedi jellege nem képezhet hivatkozási alapot a gázkémények intézményesített gyakoribb ellenőrzésére.
Indokolatlannak tartotta, hogy a kémények béleletlensége miatt történjék ismételt vizsgálat, illetve nem találta megállapíthatónak - azt az eljárás alá vont vállalkozás által hivatkozott - körülményt sem, hogy a korábbi években is gyakran volt ismételt ellenőrzés.
Kifogás tárgyát képezte, hogy a gázkémények ismételt ellenőrzésével járó bevétel új elemként lett bevezetve a 2002. évi árbevételi tervben.
A vizsgálati jelentés kifogásolta, hogy nem felelt meg az eljárás alá vont vállalkozás által folytatott gyakorlat az R. 8. § (2) bekezdésében írtaknak sem, miszerint a szolgáltatónak írásban kell közölni az ismételt vizsgálat okát, illetve indokoltságát, illetve kifogásolta, hogy a vizsgálat által beszerzett, a ingatlantulajdonosoknak megküldött dokumentumok nem tartalmaztak bejegyzést az ellenőrzött kémények megfelelő voltára.
A jelentésben kifejtett jogi álláspont szerint az eljárás alá vonti magatartás azon túl, hogy az R. 8. §. (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak nem felelnek meg, sértik a Tpvt. szabályait is különös figyelemmel arra, hogy a megfelelő minősítésű kémények esetén a sormunkakönyvből kiemelt számnál lévő, egy éven belüli legközelebbi kéményseprés időpontjára való hivatkozás olyan körülményt teremt, mely azon túl, hogy jelentősen megnehezíti a jelzés valós értéke tárgyszerű megítélésének lehetőségét, az időpont közlésével egyértelműen megtéveszti az ingatlan tulajdonosát, -mivel jogszabályi alapot nélkülözően - jelez a szolgáltatás elvégzésére vonatkozóan egy olyan időpontot, mely a köztudatban nem szabadon választott, hanem kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásként ismeretes.

V.

A Versenytanács álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozás az R. 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatást -, vagyis a kémények egy éven belüli ismételt ellenőrzését - a kötelezően előírt közszolgáltatásokról szóló jogszabály keretében végzi.
Az R. 8. §-a módot ad az ismételt jogszerű vizsgálatra, melynek okaként a tűzbiztonsági érdeket nevesíti. Az R. arról is rendelkezik, hogy a gyakoribb időközönkénti ellenőrzés szükségességét hogyan kell közölni, illetve a szolgáltató és a tulajdonos közti vita esetére biztosítja, hogy a szolgáltató véleményétől eltérően más tartalmú építésügyi hatósági határozat szülessék.
Fentiekből megállapíthatóan azt a kérdést, hogy az ismételt kéményellenőrzés illetve az ezzel kapcsolatos díj beszedése indokolt, vagy indokolatlan-e, a jogszabály a szükséges szakhatósági állásfoglalás birtokában lévő építésügyi hatóságra bízza.
A közszolgáltató, illetve - vita esetén - az építésügyi hatóság döntése alapján az évenkénti, illetve az ismételt szolgáltatás igénybevétele kötelező, vagyis a fogyasztóknak (jelen esetben az ingatlanok tulajdonosainak) nincs döntési szabadságuk avonatkozásban, hogy az R. 6. § a) pontja szerinti, illetve az R. 8. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásra igényt tartanak-e, vagy nem.

A Tpvt. 10. §-a szerint tilos a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása.
A vizsgálati jelentés azt vette alapul, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által folytatott üzleti módszer folytán az eljárás alá vont vállalkozás végső soron egy nem kötelezően igénybeveendő szolgáltatását adott el a fogyasztóknak úgy, hogy azt - a jogszabályi indokoltság mellőzésével - közszolgáltatásként tüntette fel.
A fogyasztók választási szabadságának korlátozása fentiek szerint azzal állt elő, hogy kötelezőként tüntettek fel egy - az R. 8. § (1) bekezdésében írtaknak meg nem felelő jogszabályi feltételek mellett elvégzett -szolgáltatást.

A Versenytanács álláspontja szerint - a fent már kifejtettek értelmében - az esetben, ha az eljárás alá vont vállalkozás az R-nek megfelelően végezte el az ismételt kéményvizsgálatokat, a fogyasztók szabad döntési helyzetének hiányában a kötelezően igénybeveendő ismételt szolgáltatás vonatkozásában a Tpvt. 10. §-ának alkalmazására nincs lehetőség.
Annak megítélése, hogy az eljárás alá vonti magatartás az R-ben támasztott feltételekhez képest jogszerű volt-e, a hatályos jogszabályi rendelkezés folytán nem tartozik a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe, mivel ennek megítélését az R. más hatóság, vagyis az építésügyi hatóság megítélésére bízta.
A büntető eljárásban bírálandó az a körülmény, hogy az eljárás alá vont vállalkozás alkalmazottjai tévedésbe ejtették-e a fogyasztókat a hatósági tevékenység színlelésével az R-ben írt feltételek hiányában elvégzett és kötelezően igénybeveendőnek feltüntetett munkával úgy, hogy egyben nekik kárt is okoztak a szolgáltatás díjainak indokolatlan beszedésével (csalás tényállása).
Azt a körülményt, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a fogyasztókkal milyen módon közölte az ismételt szolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget, a Versenytanács szerint a fogyasztóvédelem kérdésében hatáskörrel bíró hatóság jogosult megítélni. A közlés szabálytalan - az R. 8. § (2) bekezdésében írtaknak meg nem felelő - formája önállóan versenyjogi relevanciával nem bír figyelemmel arra, hogy a közlésre olyan eljárás keretében kerül sor, melyben a fogyasztóknak nincs, vagy csak a jogszabály által korlátozott döntési szabadsága van.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette a Tpvt. 77. § j) pontja alapján.

Budapest, 2003. szeptember 23.