Gazdasági Versenyhivatal

Vj-72/2003/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a ZALAHÚS Rt. (Zalaegerszeg) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás Frissli termékének "az igazi virsli" felirattal történő értékesítése fogyasztómegtévesztésre alkalmas.

Vele szemben 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 1003200-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresetnek van helye.

Indoklás

I.

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. § (1) bekezdése nyomán készült vizsgálati jelentés alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az eljárás alá vont ZALAHÚS Rt. (a továbbiakban "Zalahús") Magyarország egyik legrégibb és legjelentősebb húsipari vállalata; 1992 óta részvénytársasági formában működik. Jelenleg is magyar tulajdonban van, évről-évre jelentős beruházásokat eszközöl annak érdekében, hogy versenyképességét fokozza. Célja, hogy Magyarország öt vezető húsipari vállalkozása közé kerüljön. A Zalahús termékeit elsősorban nagy üzletláncokon keresztül értékesíti, de árbevétele mintegy 20%-a exportból származik. A legjelentősebb partnerországok az Európai Unió nagy élelmiszergyártó országai mellett Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Szlovákia.

A Zalahús fő tevékenységi körébe a hús alapanyag-termelés, felvásárlás, sertés- és marhavágás, valamint húskészítmény előállítás tartozik. A Zalahús az ország egyik legnagyobb húskészítmény-gyártója, megközelítőleg 130-féle terméket állít elő évi 10.000 tonna mennyiségben, amelynek alapanyagait saját vágásból biztosítja.

Húskészítményeket gyakorlatilag minden húsipari vállalkozás előállít az éles versenyben, eltérő mennyiségben megújuló és bővülő termékkínálattal. A termékek a jól bejáratott értékesítési csatornákon keresztül az ország minden pontjára könnyen eljutnak. A piacon az import termékek kis számban vannak jelen, Magyarország húsipari készítményekből önellátó, sőt jelentős mértékben exportál is.

A termékek között vannak vörösáruk, felvágottak, száraz és félszáraz termékek, hurkák és hússajtok, kenős áruk, füstölt áruk, parázs sült termékcsaládok, gépben főtt termékek és szalonnák.

A Magyar Élelmiszerkönyv 2-13 Húskészítmények irányelve szerint a virslik az ún. vörösáruk csoportjába tartoznak, hasonlóképpen a párizsik, a krinolinok, a húskenyerek, stb.
A virsli (azonosító száma: MÉ 2-13/01/3-1) homogén metszésalapú, marhahúsból, illetve sertéshúsból vagy a kettő keverékéből, gyártási szalonna alapanyagból, esetleg sertés- és marhavágás étkezési melléktermékeiből készült húspépet tartalmazó, kis átmérőjű, természetes bélbe vagy műbélbe töltött, főzéssel hőkezelt, füstölt húskészítmény. Ízének jellegét a bors és esetenként a fűszerpaprika adja.
A MÉ tartalmazza, hogy a virslinek milyen jellemzőkkel (kémiai összetétel, minőségi követelmények, érzékszervi tulajdonságok) kell rendelkeznie. Attól függően, hogy kizárólag sertéshús vagy marhahús felhasználásával készült, sertésvirsli vagy marhavirsli elnevezéssel hozható forgalomba.
A virsli Magyarországhoz vagy annak valamely földrajzi helyéhez való kötődéséről nem ismert.

A Zalahús 2002. szeptemberétől gyártja "Frissli" elnevezésű virsli termékét.
A "Frissli" az előállításhoz kötelező, ugyanakkor hatósági jóváhagyáshoz nem kötött gyártmánylapja szerint sertés-, és marhahúst egyaránt tartalmaz, de ezeken kívül ipari szalonnát, bőrkeemulziót, szójafehérjeizolátumot, adalékanyagokat, sót, fűszereket és tartósítószert is. A virsliben a víztartalom legfeljebb 69% lehet, amellyel ellentétben a termék - gyártmánylapja tanúsága szerint - max. 70 %-ban tartalmaz vizet. A 2003. március 1. óta alkalmazandó szabályozás előírja az izomfehérje-tartalom feltüntetését, amelynek az összes fehérjetartalom legalább 60%-át kell adnia. A vizsgált termék gyártmánylapjáról hiányzik az izomfehérje-tartalomra vonatkozó információ.

A gyártmánylap csomagolási feliratként rögzítette "az igazi virsli" szóhasználatot.

A Zalahús gyárt más virsli típusú termékeket is: Göcseji baromfivirslit, Koktél virslit, Tiroli virslit, stb.

A "Frissli"-ből 2002-ben több mint 7,5 tonnát adtak el, az ebből származó árbevétel megközelítette az 5,8 millió Ft-ot. 2003 májusáig már több mint 7,2 tonna fogyott mintegy 5,5 millió Ft árbevetélt biztosítva.
A Zalahús többi virsli típusú termékéből, amelyek már régebb óta ismertek a piacon - lényegesen több fogyott. 2002-ban a Göcseji baromfivirsliből majdnem 200 tonnát, a Koktél virsliből 21,5 tonnát, a Tiroli virsliből közel 13 tonnát, a műbeles virsliből 166 tonnát gyártottak.
A gyártás kezdete óta a Zalahús a Frissli terméket "az igazi virsli" feliratot feltüntető csomagolóanyagban forgalmazta.

A terméket 2002. decemberében a Zalai Hírlapban, a Kiskegyed Konyhája magazinban és a Vas Népe című újságban reklámozták egy-egy alkalommal úgy, hogy megjelenítették a termék képét, amin jól olvasható volt "az igazi virsli" felirat.

A termék jó minőségű, közkedvelt, amit alátámaszt egyrészről a folyamatosan növekvő értékesítés, másrészt az a tény, hogy a Frissli a Foodapest 2002. élelmiszeripari kiállításon Sikerdíjat kapott.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére, a Tpvt. 70. § (1) bekezdés szerint azért indított eljárást a Zalahús ellen, mert vélelmezte, hogy "az igazi virsli" felirat fogyasztómegtévesztésre alkalmas. A vizsgálati jelentés megállapítása szerint az "igazi" jelző az élelmiszerek tekintetében azonos jelentésű az "eredeti" és a "hagyományos" kifejezésekkel. Az eredetiség a hatályos jogszabályok alapján csak földrajzi árujelzőként (87/1998. (V. 6.) Kormányrendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról) vagy a hagyományos előállítási módszerhez, technológiához kötődhet (1/1998 (I. 12.) FM rendelet a kiváló minőségű és a hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelőségének tanúsításáról). A Zalahús tanúsítási eljárást nem kezdeményezett.

A Zalahús terméke egyetlen olyan összetevőt sem tartalmaz, illetve nem alkalmaznak az előállítás során olyan technológiai módszert, mely alkalmassá tenné a terméket az eredetiségre, a különlegességre vagy a kiváló minőségre utaló megkülönböztetésre. A Zalahús csak a termék előállításához egyébként is szükséges kötelező szabályokat tartja be, de termékét a feliratozással úgy állítja be, mintha valamely szempontból a piacon található hasonló termékektől eltérő, azoknál jobb lenne. Azt a fogyasztóra bízza, hogy az "igazi" jelzőt miként értelmezi, a "hamis" ellentét párjaként vagy az eredetiségre utaló kifejezésként. Mindkét értelmezési mód arra indíthatja a fogyasztót, hogy a Frissli terméket feliratozása alapján a többi virslitől megkülönböztetetten jónak, hagyományosan ízletesnek vélje, holott az állítás valótlan. A vizsgáló ezért a jogsértés megállapítását, a magatartás folytatásától való eltiltást és bírság kiszabását indítványozta.

III.

A Zalahús jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy a "Frissli - az igazi virsli" megjelöléssel azt az információt kívánta a vásárlóknak közvetíteni, hogy a "Frissli" név nem egyszerűen egy új, fantázianéven forgalombahozott terméket jelöl, hanem egy jó minőségű virslifajtát, mely megfelel mind a Magyar Élelmiszerkönyvben körülírt "virsli-kritériumoknak", mind a termék gyártmánylapja szerinti követelményeknek. Nem a termék extra, átlagon felüli minőségét szerette volna érzékeltetni, hanem azt akarta kifejezni, hogy a termék igazi normál virsli, mely a jogszabályok és a minőségi követelmények előírásai szerint készült sertés- és marhahús felhasználásával. Előadta, hogy még az eljárás megindulása előtt a kifogásolt feliratú csomagolóanyag további megrendelésével felhagyott, csak a rendelkezésre álló készletet használta fel. Ennek kimerülése után a termék csomagolóanyagán a "hámozott virsli" új feliratot helyezte el.

IV.

Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (Ét.) 11. § (1) bekezdése az élelmiszer-előállítók számára kötelező jelleggel előírja az élelmiszerek kémiai, fizikai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőire vonatkozó előírások betartását. Ezek az előírások a Magyar Élelmiszerkönyvben (MÉ) és a kötelező, illetve ajánlott MSZ EN szabványokban szerepelnek.
Az Ét. 14. § (1) bekezdés d) pontja értelmében kizárólag olyan élelmiszert lehet forgalomba hozni, amelynek csomagolása megfelel a vonatkozó előírásoknak és jelölése nem megtévesztő. A 18. § (1) bekezdés szerint a belföldi forgalomba kerülő élelmiszer csomagolásán jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthető módon kell feltüntetni a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges jelöléseket. A (2) bekezdés alapján jelölésnek minősülnek az adott élelmiszerre vonatkozó, az élelmiszer csomagolásának bármely részén megtalálható, szavak, számok, védjegyek, képek, ábrák és jelek. Az Ét. 19. § (3) bekezdése előírja, hogy az élelmiszer jelölése nem vezetheti félre a fogyasztót, s a reklámozásnak összhangban kell lennie a 19. §-ban írt jogszerű jelölésekkel (Ét. 20. §).
Az Ét. és a végrehajtására kiadott 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet (Vhr.) az élelmiszerek megnevezésével kapcsolatosan előírja, hogy a megnevezésben utalni kell az elvégzett speciális kezelésekre és az eredetre, ha az ilyen információk elhagyása a fogyasztók érdekeit sérti, vagy megtévesztésükre alkalmas. A védjegy, a fantázianév nem helyettesítheti a megnevezést. (Ét. 19. § (1) bek. a) pont) Az MÉ-ben előírásokkal vagy irányelvekkel szabályozott élelmiszereket csak az MÉ-ben foglalt megnevezéssel lehet ellátni. A védett eredetmegjelölésű és földrajzi jelzésű, valamint a tanúsított különleges tulajdonságú élelmiszer-megnevezéseket csak a vonatkozó jogszabályok előírásai szerint szabad használni. (Vhr. 27. § (2) bek. a) és d) pontok)
Az élelmiszerek kiváló minőségének és hagyományos különleges tulajdonságának tanúsításáról az 1/1998. (I. 12.) FM rendelet rendelkezik. A rendelet meghatározza a kiváló minőség és a hagyományos különleges tulajdonság fogalmát.

Kiváló minőség: az élelmiszer egy vagy több minőségi jellemzője a vonatkozó jogszabályokban, továbbá a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaiban és irányelveiben előírtnál lényegesen jobb.
Hagyományos különleges tulajdonság: az élelmiszer előállításához felhasznált hagyományos nyersanyagokból, a hagyományos előállítási módból és összetételből eredő olyan tulajdonság, amely az élelmiszert világosan megkülönbözteti más, hasonló élelmiszerektől. Az élelmiszer külső megjelenése, továbbá bármely olyan tulajdonsága, mely eredete, földrajzi származása vagy kizárólag valamely technológiai újítás következménye nem tekinthető ilyen tulajdonságnak.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikkely (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

A Tpvt. 9. § szerint annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e, a tájékoztatásban használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó.

V.

Az elmúlt néhány évben az élelmiszerek körében választékbővülés következett be, a gyártók folyamatosan újabb termékekkel lépnek piacra, igyekeznek meghonosítani a külföldön megismert ízeket, a magyar hagyományoktól eltérő fűszerezést. Egyes élelmiszeripari vállalatok elsősorban a privatizáció következtében több, különböző tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozásra váltak szét, a korábban megismert márkanév alatt jelenleg több gyártó terméke kerül forgalomba. Az ismert körülmények között a fogyasztók azonos típusú termékek közötti eligazodása nehezebb, ha a megszokott minőségű és ízű termékeket keresik, megkülönböztetett figyelmet szentelve a csomagoláson látható jelöléseknek, az eredetiséget, valódiságot, hagyományosan kiváló minőséget jelölő feliratoknak. A Frissli termék ilyen speciális követelményeknek való megfelelése egyértelműen a termék lényeges tulajdonságai közé tartozó jellemző.
A Tpvt. III. fejezete a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartások tilalmazásával a gazdasági versenyt úgy védi, hogy nem engedi tisztességtelen magatartással befolyásolni a vásárlók áru vagy szolgáltatás választását. Ebből következően a Versenytanácsnak a kifogásolt árujelölésben szereplő "igazi" jelző értelmezésében kellett állást foglalnia. A Tpvt. 9. §-ban foglalt értelmezési rendelkezések szem előtt tartásával a Versenytanács a jelen ügyben is irányadónak tartotta a korábban már más eljárásba (Vj-115/1998) bevont nyelvész szakértők azon véleményét, hogy a magyar nyelv értelmezési szabályai szerint az "igazi" jelző kétféle jelentéstartalmat hordoz: egyrészről - a hamis, hamisított ellentéteként - kifejezi valaminek az eredetiségét, valódiságát, másrészről közvetett módon felsőfokot jelöl.
A "Frissli - az igazi virsli" szlogennek egyrészt van olyan jelentése, hogy a piacon kapható eltérő alapanyagokból, eltérő eljárással és fűszerezéssel készített virsli típusú készítmények közül a Frissli az, amelyik a hagyományos, megszokott ízvilágot kínálja, előállítása az eredeti receptura szerint történik.

Az ügyben bizonyítást nyert, hogy a Zalahús a Frissli termék gyártásánál a virsli előállítására vonatkozó általános követelmények szerint járt el, - még hiányosság is megállapítható volt - sem az összetevők kiválasztásában, sem a gyártási technológiában nem mutatkozott meg más hasonló terméktől megkülönböztető eredetisége, kiemelkedő minősége. Az eredet kifejezett jelzése a különleges minőséget olyan földrajzi helyről származtatja, mint amely híressé vált valamely termék előállításáról (pl. szegedi szalámi, csabai kolbász). A Kft. virsli termékének ilyen módon híressé vált kötődése nincs, vagyis "az igazi virsli" eredetjelzésként fogalmilag nem értelmezhető. Megkülönböztetett minőségre utaló jelölést a termék a gyártás során felhasznált melléktermék (bőrkeemulzió), a meghatározott mennyiséget túlhaladó szójafehérje tartalom és az izomfehérje tartalom deklarálásának elmaradása miatt egyébként sem kaphatott volna az Élelmiszerkönyv 2003. március 1-ig, illetve nem kaphatna a jelenleg hatályos rendelkezések szerint sem.
A hatályos szabályozás alapján van mód egy termék "kiváló minőségű" vagy "hagyományos különleges tulajdonságú" élelmiszerként történő forgalomba hozatalára is, amire azonban csak az 1/1998. (I. 12.) FM rendeletben rögzített tanúsítási eljárást követően kerülhet sor. A jelen ügyben ilyen tanúsítási eljárást nem folytattak le.

Az "igazi" mint felsőfokú jelző használatának megalapozottságát a Zalahús más módon sem tudta bizonyítani, ami terhére esik az állítás tényéből kifolyóan. Ha egy piaci szereplő termékének egyedülállóságát felsőfokú jelzővel juttatja kifejezésre, bizonyításának arra kell irányulnia, hogy alátámassza termékének a más gyártók hasonló termékénél jobb, különlegesebb tulajdonságait.

A fentiek ismeretében a Versenytanács arra az álláspontra jutott, hogy "az igazi virsli" jelöléssel a Zalahús a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjában tilalmazott jogsértést megvalósította, mert az általa közölt információ olyan jellemzőt tulajdonított a terméknek - kiváló minőségű és / vagy eredeti receptura alapján gyártott -, amellyel az nem rendelkezik, s ezért ennek hitelt érdemlő bizonyítása nem is lehetséges.

A jogsértés megállapíthatósága szempontjából közömbös, hogy a Zalahús a kifogásolt jelölést miként értelmezte, a közléssel mit szeretett volna kifejezésre juttatni. Ugyanis a terméken elhelyezett jelöléseket, ezeknek a népszerűsítését a fogyasztók szempontjából kell értelmezni, hiszen a kifogásolt feliratot a Zalahús nekik szánta.

A kifogásolt magatartás fogyasztók megtévesztésére való alkalmasságán kívül vizsgálni kellett a versenyellenes magatartás piaci súlyát, mennyire volt alkalmas arra, hogy a versenytársak hátrányára fogyasztókat vonjon el és ezáltal versenyelőnyt biztosítson az elkövető számára. A Versenytanács - a jogsértés megállapítását nem mellőzhető mértékben - figyelembe vette, hogy a kifogásolt magatartással érintett termék a Zalahús hasonló típusú termékei között az eladási mennyiségeket alapul véve szerényebb helyet foglal el. Ugyanakkor lényeges, hogy az eljárás során megismert adatok szerint 2003. első félévében a forgalomba hozott mennyiség várhatóan eléri a tavalyi - a termék forgalmazása szempontjából csonka - évben eladott mennyiséget, mely egyértelműen a termék folyamatosan növekvő népszerűségét támasztja alá. A piaci viszonyokkal kapcsolatos jellemzőket, a jogsértés abbahagyását a Versenytanács a bírság összegének (Tpvt. 78. §) meghatározásában juttatta kifejezésre.

A jogsértés megállapításán (Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pontja) túl, a Versenytanács mellőzte a jogsértő magatartás folytatásának megtiltását, mivel a Zalahús kifogásolt magatartásával felhagyott.

A határozat elleni Tpvt. szerinti jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja.

Budapest, 2003. szeptember 3.