Gazdasági Versenyhivatal

Nyomtatható verzió PDF formátumban

Vj-38/2005/88

A Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a Balatoni Hajózási Részvénytársaság (Siófok) eljárás alá vont ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A versenytanács az eljárás alá vont vállalkozás ellen folyó versenyfelügyeleti eljárást megszünteti.

A határozattal szemben a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtott keresettel lehet élni.

Indoklás

I.

A versenyfelügyeleti eljárás tárgya

• 1.

  A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) 2005. március 10-én a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (1) bekezdése és a 70. § (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti eljárást indított a Balatoni Hajózási Részvénytársaság (a továbbiakban: BHRT) ellen annak kivizsgálására, hogy BHRT mint a balatoni közforgalmú kikötők többségének üzemeltetője megsérti-e a Tpvt. 21. §-ának rendelkezéseit azzal, hogy
  - indokolatlanul elzárkózik bérleti jogviszony folytatásától,
  - az általa üzemeltetett közforgalmú kereskedelmi, sport- és kedvtelési célú kikötők használatának általános szerződési feltételeibe kereskedelmi felárat beépített azokra a hajókra, amelyeket a tulajdonosok, illetve vállalkozások charter (hajóbérlés) vagy személyszállítási tevékenység végzésére használnak,
  - indokolatlanul magas személyhajó-kikötő használati díj megfizetését kényszerít ki, valamint azzal, hogy
  - indokolatlanul megkülönböztet egyes vállalkozásokat a bérleti és szolgáltatási feltételek alkalmazása során.

II.

Az eljárás alá vont

• 2.

  A Balatoni Hajózási Részvénytársaság jogelődjét 1949-ben államosították és 1955-ig Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat néven működött. Ekkor beolvadt a Magyar Hajózási Részvénytársaságba. 1990. január 1-től kezdve a vállalat társasági formája korlátolt felelősségű társaságra változott. 1996. június 30-tól létrejött a MAHART cégcsoport leányvállalataként működő MAHART Balatoni Hajózási Részvénytársaság, mely 2001. december 14-ig létezett. 2002 elején 22 balatoni (kikötői) önkormányzat az állami vagyonkezelőtől megszerezte a vállalkozás részvényeinek 51 %-át. A részvények további 49 %-át a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság kapta meg, melytől ez a részvénycsomag később visszakerült az állami vagyonkezelőhöz.

• 3.

  A társaság a Balaton térségében meghatározó méretű vállalkozás. A BHRT alapvető feladata hajózási és kikötő-üzemeltetői tevékenység, melyhez kapcsolódó és kiegészítő tevékenységek és szolgáltatások társulnak. Főtevékenységként belvízi szállítással, ezen belül személyhajózással, révközlekedéssel foglalkozik. A társaság rendelkezik vitorláskikötői üzletággal, ipari-építőipari üzletággal (amely hajóépítéssel, kotrással, strandok kialakításával foglalkozik), belkereskedelmi üzletággal és kiegészítő üzletágakkal (melynek keretében üzletek, vendéglátó egységek bérbeadását, reklámhordozók értékesítését, stb. végzi).

• 4.

  A vállalkozás árbevétele 2003-hoz képest 2004-re 1,794 milliárd forintról (mintegy 6,3 %-kal) 1,681 milliárd forintra csökkent. A BHRT könyveiben a személyhajózás, a révközlekedés és a vitorlás kikötői szolgáltatás alatt szereplő tevékenységek a társaság árbevételének 75 %-át tették ki 2003-ban. Ez a részesedés 2004-ben is hasonló szintet ért el. Eltolódás történt viszont a személyhajózási tevékenység árbevételi részarányából a vitorlás kikötői szolgáltatás részarányának növekedése javára. 2003-ról 2004-ra az árbevétel százalékában a személyhajózás 26,1 %-ról 22,4 %-ra csökkent, míg a vitorlás kikötői szolgáltatás 17,8 %-ról 20,6 %-ra növekedett. (Lásd a Vj-38/2005/57. számú iratot és a Vj-38/2005/81. számú vizsgálati jelentés II. pontját.)

• 5.

  A GVH a Vj-69/2002. számú versenyfelügyeleti eljárás keretében vizsgálta a BHRT kikötőbérleti díjainak emelését. A jogerős versenytanácsi határozat az eljárás alá vont erőfölényes helyzetét megállapította, ugyanakkor a beszerzett adatok alapján az eljárást jogsértés hiánya miatt megszüntette.

III.

Az eljárás alá vont magatartása

• 6.

  Az alábbi táblázat a BHRT nagyobb kikötőinek befogadóképességét mutatja. (Lásd a Vj-38/2005/10. számú irat mellékletét.)

Település	Férőhelyek száma	Eladható helyek száma	Túrahelyek száma
Siófok	5+5* nagyhajó + 277 kishajó	254	21
Balatonföldvár	3 nagyhajó + 361 kishajó	342	13
Balatonszemes (építés alatt)	2 nagyhajó + 148 kishajó	134	14
Balatonlelle	2 nagyhajó + 220 kishajó	192	25
Balatonboglár	3 nagyhajó + 203 kishajó	193	7
Fonyód	5 nagyhajó + 110 kishajó	101	9
Szigliget	2 nagyhajó + 132 kishajó	108	8
Badacsony	5 nagyhajó + 177 kishajó	146	25
Balatonfüred	8 nagyhajó + 69 kishajó	60	9
Keszthely	4 nagyhajó + 20 kishajó	180
Keszthely (LIBÁS), kedvtelési célú	200 kishajó + 20 csónak		20
Összesen		1710

(Megjegyzés: *) A 5+5 felosztás azt jelöli, hogy 5 hajónyi kikötőhely áll rendelkezésre a kereskedelmi célú kikötői részben, és 5 az ipari részen, amely nem alkalmas személy ki- és beszállításra. (Lásd a Vj-38/2005/79. számú iratot.)

• 7.

  A BHRT kikötőit az ügyfelek díjfizetés ellenében használhatják. A díjfizetés történhet naponta, vagy szerződés alapján egy adott időszakra, ami rendszerint egy év. (Lásd ezzel kapcsolatban még a Vj-38/2005/66/F. számú iratot.)

• 8.

  Az eljárás alá vont vállalkozás és egy másik vállalkozás között évek óta jogviták vannak. A peres eljárások egy része folyamatban van. A (jog)viták egyik folyományaként a BHRT megszakította szerződéses viszonyát a szóban forgó vállalkozással. (Lásd a Vj-38/2005/4., Vj-38/2005/6., Vj-38/2005/66., valamint a Vj-38/2005/82.számú iratokat.)

• 9.

  A BHRT egyedülálló szolgáltatása, hogy minden nála valahol helyet bérlő partnere a többi kikötője vendéghelyét további díj fizetése nélkül veheti igénybe.

• 10.

  Az eljárás alá vont igyekszik a kikötői szolgáltatásának színvonalát javítani. A kikötői szolgáltatások színvonalának növelését, valamint a kapacitásbővítést célzó beruházások a következő településeken található kikötőket érintették az elmúlt években: Balatonföldvár (1998), Badacsony (1999), Fonyód és Balatonföldvár (2000), Balatonlelle és Szigliget (2001), Siófok (2002-2003), Balatonfüred (2003), Keszthely (2004), Balatonszemes (2005).

• 11.

  Az eljárás alá vont a közforgalmi személyhajó-kikötők tartós használatáról határozott idejű szerződéseket köt üzleti partnereivel. Ezekben a szerződésekben a felek arról állapodnak meg, hogy a bérlő milyen típusú hajóval veheti igénybe kizárólag kikötés, utas ki- és beszállítás céljára és egyéb szolgáltatásokhoz a közforgalmi személyhajó-kikötőket, és ezeknek milyen költségvonzatai és milyen díjfizetési feltételei vannak.

• 12.

  A BHRT évente meghirdeti kikötői díjszabásait az előírásoknak megfelelően. A bérlők részére nyújtott kikötői szolgáltatások díjtételeit a társaság a kikötők kialakításához igazodóan két különböző módon határozza meg. A régebbi, még fel nem újított kikötőkben (Balatonszemes, Balatonboglár, Balatonfüred) a hajóhossz és hajószélesség szorzata alapján határozza meg a díj mértékét (L x B alapú díj), amelyet a díj meghatározott százalékában növelnek a járulékos szolgáltatások (elektromos csatlakozás, cölöp-használat, WC és zuhanyozó használat, ivóvíz vételezés lehetősége) közül azok, amelyek az adott kikötőben rendelkezésre állnak. A felújított kikötőkben (Badacsony, Balatonföldvár, Balatonlelle, Fonyód, Szigliget és 2002. évtől Siófok) a vitorláshajó által igényelt hely szélessége határozza meg a díj mértékét (helyszélességen alapuló díj), mely díj magában foglalja a régebbi díjszabásnál említett valamennyi járulékos szolgáltatást, a 24 órás kikötői szolgálatot. (Lásd a Vj-38/2005/2. számú iratot.)

• 13.

  Külön díjazás fejében nyújtja a BHRT a vitorláshajók daruzását (vízretételét, vízből való kiemelés), valamint téli tárolását.

• 14.

  A BHRT-nél a kikötői vendéghely használat napi díja - hajómérettől függően - 2000 Ft-tól 7000 Ft-ig terjedt 2004-ben. (Lásd a Vj-38/2005/57. számú jegyzőkönyv mellékletét. A 2005-ös díjakról lásd a Vj-38/2005/2. számú iratot.) Egy versenytárs kikötő díjtételeivel kapcsolatban lásd a Vj-38/2005/3. számú iratot.

• 15.

  Az eljárás alá vont 2003. októberében a következő évi díjtételek meghatározása során változtatást hajtott végre az addig használt díjazási konstrukción. 2003-ig a charter hajók esetében a kikötőhasználatról szóló szerződésekben az adott hajón rendelkezésre álló fekhelyszám alapján került megállapításra a kikötők charter célú használati díja. Ez a díj a sportolási célú díjfizetési kötelezettség felett jelent meg költségként a vállalkozások számára. A fekhelyszámot a felek együttesen állapították meg. (Ezzel a gyakorlattal kapcsolatban lásd a Vj-38/2005/4. számú iratot.) 2004-től a charter hajók esetében fix százalékkulcsban meghatározott felárat kell fizetni a bérhajó üzemeltetőjének. Ez a díj is a sportolási vagy kedvtelési célú díjfizetési kötelezettség felett jelenik meg költségként a vállalkozások számára. (Ezzel a gyakorlattal kapcsolatban lásd a Vj-38/2005/4. számú iratot.) A felár nagysága 30 %-ban lett meghatározva. (A számítás részleteivel kapcsolatban lásd az előzetes álláspont 1. számú mellékletét.) A horvát tengerparton a kikötők tulajdonosai általában 10 százalékos charter felárat számítanak fel az ügyfeleknek. (Lásd a Vj-38/2005/57/6. számú iratot.)

• 16.

  A BHRT a közforgalmú kikötőhasználatról szóló megállapodásaiban jelezte, hogy a 2004-2006 közötti időszakban a kikötőhasználati díjak nagyságát a hivatalosan közzétett infláció százalékos mértékével halmozottan növeli. (Lásd a Vj-38/2005/5A. számú iratot.) A BHRT-nél az általános, inflációhoz igazodó díjemelés mértékét 2003-ban és 2004-ben 6 %-ban határozták meg. A Központi Statisztikai Hivatal fogyasztóiár-indexe 2003-ban 104,7 százalék, 2004-ben 106,8 százalék volt. (Lásd a Vj-38/2005/84. számú iratot.)

• 17.

  A BHRT kikötő-üzemeltetői tevékenysége során a díjszabásában előre meghirdetett (ár)kedvezményeket nyújt és esetenként egyes bérlők átmenetileg eseti kedvezményben is részesülhettek. (Lásd a Vj-38/2005/39-56. számú iratokat, valamint a Vj-38/2005/57. számú irat 5. számú mellékletét.)

• 18.

  A HBRT egyes ügyfelei a díjfizetési kötelezettségüknek nem, vagy csak késedelmesen tesznek eleget. A kikötőhasználati-díj éves szinten milliós nagyságrendű kiadást, illetve bevételt jelenthet az érintettek számára. (Lásd a Vj-38/2005/4. számú iratot.)

• 19.

  A közforgalmú személyhajó kikötőrészek (egyedi kikötőkotrások költségeit nem tartalmazó) éves önköltsége 2002-2004 között csökkent az alábbiak szerint: annak nagysága 2002-ben 137,6 millió forint, 2003-ban 131,1 millió forint, 2004-ben 136 millió forint volt. (Lásd a Vj-38/2005/78. számú irat mellékleteit.) A 2004-es év szűk értelemben vett önköltsége a 2002-es év önköltségének csupán 98,89 százaléka volt. Ugyanakkor ezekre a költségekre még rárakódnak a forgalomirányítás, általános üzemfenntartási és igazgatási költségek is. Lásd erről a Vj-38/2005/78/E. számú iratot.) A személyhajó kikötők üzemelésének teljes önköltsége 2002-ben 281,5 millió forint, 2003-ban 234,7 millió, 2004-ben 191 millió forint volt.

• 20.

  2002-ben a BHRT Balatonföldváron és Fonyódon végzett mederkotrást 40 millió forint értékben. 2003-ban Balatonfüreden, Siófokon és Balatonszemesen összesen 26 millióért. 2005-ben szintén jelentős értékű kotrási munkát végeztek el. (Lásd a Vj-38/2005/78/F. számú iratot.)

• 21.

  A BHRT a jogszabály adta lehetőséggel élve a saját maga által üzemeltetett menetrend szerint közlekedő hajói számára előnyösebb kikötői kikötési helyzetet biztosít.

• 22.

  A BHRT nem foglalkozik hajók, vitorlások bérbeadásával.

• 23.

  A BHRT valamennyi közforgalmú kikötője a bérlők rendelkezésére áll.

IV.

Az érintett piac

• 24.

  A Tpvt. 14. §-a alapján az érintett piac a balatoni közforgalmú és kedvtelési célú kikötőkben a kereskedelmi célú bérhajók számára nyújtott kikötői kikötési szolgáltatások piaca.

• 25.

  A Balatonon összesen 132 kikötő van, melyből 56 nagyhajó befogadására is alkalmas közforgalmi kikötő, melyeket vállalkozások, egyesületek, klubok és közintézmények üzemeltetnek. (Lásd a Vj-38/2005/72. iratot és a Vj-38/2005/73. számú irat mellékletét.) A közforgalmi kikötőkben 4874 kishajó befogadására alkalmas közforgalmi kikötőhely áll rendelkezésre a hajók kikötésére. A közforgalmi kikötők közül 24 alkalmas nagyhajók kikötésére, amelyekben összesen 67 nagyhajó kikötésére alkalmas kikötőhely van. A BHRT-nek 22 településen 23 kikötője van, amelyek közül egy csak kishajóval, míg egy másik csak komphajóval, további kettő pedig csak nagyhajóval használható. A többi nagy- és kishajók befogadására is alkalmas. A szóban forgó kikötőkben 60 nagyhajó és 2020 kishajó kikötőhely található. (Lásd a Vj-38/2005/73. számú irat mellékletét, valamint a Vj-38/2005/81. számú iratot.)

• 26.

  A fentiek alapján megállapítható, hogy a kishajó kikötőhelyek majd ötven százaléka a BHRT ellenőrzése alatt van. A piacon nincs más, hasonló piaci részesedéssel bíró vállalkozás.

• 27.

  A kikötői szolgáltatások piacára a belépésnek nincsenek jelentős pénzügyi és adminisztratív korlátjai, ugyanakkor az efféle vállalkozás csak hosszú távú megtérülésre számíthat, ami a belépést kockázatossá teszi. (A piacra lépéssel kapcsolatos jogszabályi és adminisztratív követelményekkel kapcsolatban lásd a kikötők létesítéséről, bővítéséről, használatbavételéről, üzemben tartásáról és megszüntetéséről szóló 1/1980. (I.7.) KPM rendeletet.)

• 28.

  A Balaton-parti kikötők közül ki kell emelni a siófokit, balatonfüredit, a fonyódit, amelyek a BHRT menetrendszerinti járatainak bevételei alapján is a legforgalmasabb balatoni kikötőhelyek, másodsorban Badacsony, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonföldvár kikötőit, amelyek szintén kimagasló utasforgalmat jelentenek a BHRT-nek.

• 29.

  A kikötők üzemeltetőinek többsége szolgáltatásait az interneten is hirdeti, bérlőit a feltételek változásáról rendszeresen tájékoztatja. A kikötői szolgáltatások jellemzően a hajó védett tárolóhelyét, téli tárolási helyet, daruzást, árboc be- és kiszerelést, karbantartási munkákat, gépkocsi parkolási lehetőséget, elektromos áram és vízvételezési, WC és zuhanyozási lehetőséget, klubház biztosítását, konyha és közösségi hely használatának lehetőségét tartalmazzák.

• 30.

  A balatoni személyhajózás terén a menetrendszerinti hajózást és a kompközlekedést teljes egészében a BHRT hajói bonyolítják le. A séta- és rendezvényhajózásban a társaság részesedése 2003-ban és 2004-ben 90 % körüli volt. (Lásd a Vj-38/2005/57/2. számú irat mellékletét.) A BHRT ugyanakkor nem foglalkozik hajók és vitorlások bérbeadásával.

• 31.

  A Balatonon kevesebb, mint harminc hajózási szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak van engedélye személyszállításra, vagy hajó bérbeadására. (Lásd ezzel kapcsolatban például a Vj-38/2005/7/A. számú iratot.) A BHRT balatoni kikötőinek forgalmi adataival kapcsolatban lásd a Vj-38/2005/71. számú iratot.

V.

A vizsgálati jelentés

• 32.

  A vizsgálók szerint a BHRT a Balaton régió meghatározó méretű vállalkozása. A Balatoni-régióban a közforgalmú kikötők között szinte kizárólag a BHRT közforgalmú kikötőiben végezhető legálisan kereskedelmi célú hajózási tevékenység. A vizsgálók álláspontja szerint a társaság erőfölényes helyzete megállapítható.

• 33.

  A piacmeghatározás kapcsán emlékeztettek arra, hogy a Központi Közlekedési Felügyelet Hajózási Felügyeletének Hajózási, Tengerészeti és Kikötői Osztálya véleménye szerint a Balaton jelenlegi kikötői szerkezetét figyelembe véve a kikötők, kikötőhelyek nem tekinthetők egymás helyettesítőinek, hiszen a hajózási tevékenység számára nem jelent megoldást más településen történő kikötő, kikötőhely megléte.

• 34.

  A vizsgálók véleménye szerint a vitorlás- illetve a sétahajózás tevékenység végzése szempontjából a Balatont, mint vitorlázásra, ezen tevékenységek végzésére, és a kapcsolódó szolgáltatások biztosítására alkalmas területet helyettesíthetik más tavaink (például a Fertő-tó vagy Velencei-tó). A fogyasztók számára a Balaton, mint egyedülálló turisztikai látványosság, illetőleg üdülő-övezet helyzetéből és nagyságából fakadóan (a releváns fogyasztói szegmenseken - kikötőhely-bérlők, a sétahajózási szolgáltatást nyújtók, illetve igénybevevők) nem helyettesíthető az egyéb tavainkon elérhető szolgáltatásokkal.
  A nagy szállítási távolság és a tengeri közlekedésben alkalmazott vitorlások eltérő jellege miatt sem kerültek a külföldi tavak és tengerek kikötői (például a horvát tengerparti kikötők) a vizsgálat tárgykörébe.

• 35.

  A vizsgálati jelentés megállapította, hogy a BHRT és versenytársai hasonló jellegű és minőségű szolgáltatásokat nyújtanak bérlőiknek.

• 36.

  Rámutattak, az eljárás alá vont utas ki- és beszállítási kikötői szolgáltatása, hajó vesztegléshez kapcsolódó kikötői szolgáltatásai és séta- és menetrendszerinti hajózás szolgáltatása vertikálisan integrált szolgáltatásokként jelenhetnek meg, ugyanakkor ez nem képezte önálló vizsgálat tárgyát.

• 37.

  Arra a következtetésre jutottak, hogy az eljárás alá vont üzletpolitikája, a szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatások, az általános szerződési feltételek alkalmazásának gyakorlata nem minősíthetőek az erőfölényes helyzettel való visszaélésnek.

• 38.

  Álláspontjuk szerint tiltott diszkrimináció a kikötőhelyekhez való hozzáférésben nem állapítható meg, mivel a megkülönböztetés a jogszabályi rendelkezéseken alapul és a biztosításkötés előírására vonatkozó feltételszabás sem tekinthető indokolatlannak. Rámutattak, a BHRT kikötő-üzemeltetői tevékenysége során a díjszabásában a bérlőit megkülönbözteti aszerint, hogy kikötőhasználatuk során a változó költségeket okozó szolgáltatásokat általánosan milyen mértékben veszik igénybe. Ennek figyelembevételével alakult ki a charter célú használat 30 %-os felára. A költségadatok elemzése alapján megállapítható, hogy kereskedelmi felár 30 %-os mértéke megalapozott, túlzottan magas ár alkalmazása nem állapítható meg.

• 39.

  A 6-6 %-os díjemeléssel kapcsolatban megállapították, hogy az áremelést a közvetlen önköltség változása nem indokolja. Az utas ki- és beszállításra - a kikötő egészéhez képest - rész infrastrukturális egységen kerül sor. Ezen infrastrukturális részre csekély mértékben vetíthetőek ki azok a szolgáltatásminőség és infrastruktúrafejlesztési beruházások generálta általános költségek, melyek a kikötő egészének fejlesztését szolgálják, és így méltán járulnak hozzá a közforgalmú kikötő veszteglési szolgáltatást nyújtó részeinek költségéhez is.
  Emlékeztettek rá, hogy a ki- és beszállítási szolgáltatás jelentősége abban áll, hogy azok a kereskedelmi hajózási tevékenységet végző más vállalkozások, melyek nem rendelkeznek saját használatú kikötővel, csak közforgalmú, kereskedelmi célú kikötő személy ki- és beszállításra alkalmas részén történő utasfelvétellel végezhetik legálisan e tevékenységüket. Ezen kikötői szolgáltatás (az utas ki- és beszállításához szükséges kikötői infrastruktúra igénybevétele) tevékenységük folytatásához elengedhetetlennek minősül.
  Álláspontjuk szerint a vertikálisan integrált gazdasági célú hajózási piacon a közforgalmú kikötőben történő utas ki- és beszállítás díja, mint nélkülözhetetlen kikötői szolgáltatás díjainak megállapításakor - ahhoz, hogy a díjemelés mértékét ne lehessen kizsákmányoló jellegűen túlzottan magasnak megállapítani - a közvetlen önköltség alapú árképzést indokolt irányadónak tekinteni.
  E tevékenységhez kapcsolódó díjak megállapítása akkor nem lenne visszaélésszerűnek tekinthető, ha a hajózási tevékenységben érdekelt vállalkozásoknak ugyanolyan díjszabási feltételek mellett nyújtaná az utas ki- és beszállítási szolgáltatást, mint amilyen költségfeltételek mellett saját hajói számára is rendelkezésre áll.

• 40.

  Az egyedi szerződéses jogviták kérdésében megállapították, az abból következő szerződésbontások a vizsgálat megállapítása szerint nem alapozzák meg a társaság visszaélésszerű magatartását, illetve azt, hogy ebből a Társaság általános üzleti magatartására lehessen következtetéseket levonni. A Tpvt. alkalmazásától elkülönülő kérdés az, hogy egyes érintett felek közötti szerződéses kapcsolat megléte, illetve annak hiánya milyen polgári jogi vita során tisztázandó kérdéseket vet fel. Az egyedi esetben sérelmezett szerződéses kapcsolattól való elzárkózás nem tekinthető a BHRT piaci magatartásának, hanem a kettejük közötti szerződésből fakadó eljárásnak, így tisztázására nem a Tpvt. nyújt megfelelő jogorvoslati keretet.

• 41.

  Emlékeztettek arra, hogy a vizsgálat során érintett, a legális vállalkozások érdekeit is sértő illegális (fekete) tevékenység visszaszorítása nem elsősorban, és nem kizárólag az eljárás alá vont társaság feladata, bár közreműködése abban nem nélkülözhető. Álláspontjuk szerint ebben a tekintetben visszaélésszerű magatartás nem állapítható meg.

• 42.

  A fentiekre tekintettel a vizsgálók bírság kiszabásának mellőzésével a közforgalmú személyhajó-kikötő díjszabásának kérdésében a Tpvt. 21. § a) pontjába ütköző jogsértés megállapítását indítványozták. Ezen túlmenően javasolták a vizsgálók az eljárás alá vontra a következő kötelezettségek megállapítását: (1) Dolgozzon ki és alkalmazzon a társaság a nélkülözhetetlen kikötői szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek megállapítására alkalmas számviteli elkülönítést, és az általános költségek arányos felosztására alkalmas rendszert. (2) A közforgalmú személyhajó-kikötő utas ki- és beszállítási díjainak meghatározásában a Társaság az előző évi önköltségnek megfelelően olyan díjat kalkuláljon, amely szorosabb összefüggésben van ezen szolgáltatás nyújtásának közvetlen költségeivel, mely során a tevékenységhez kapcsolható szűkített önköltség alapú kalkuláció tekintendő irányadónak. (3) Szabjon 10 hónapos határidőt a Versenytanács az 1. pontban foglalt kötelezettségek teljesítésére, és az alkalmazandó módszer könyvvizsgálói auditjának GVH-hoz való benyújtására. (4) Kötelezze a Versenytanács az eljárás alá vontat arra, hogy a 2007. és 2008. évi díjszabásait a közzétételüket egy hónappal megelőzően - könyvvizsgálói megfelelőségi nyilatkozattal együtt - mutassa be a GVH-nak.

VI.

Az eljárás alá vont vállalkozás álláspontja

• 43.

  Az eljárás alá vont véleménye szerint a kedvtelési célú bérlők számára a kikötőhely megválasztásánál a legfontosabb szempont a kikötő könnyű megközelíthetősége, fekvése, védettsége, a szolgáltatások színvonala, és az adott kikötőben megállapított árak. A kereskedelmi célú bérlők esetében ezt ki kell egészíteni azzal, hogy számukra azon települések kikötői vonzóak, melyek turisztikailag fejlettek, és megfelelő nagyságú fizetőképes kereslettel rendelkezhetnek.

• 44.

  Nyilatkozata szerint a működés és költségvetés tekintetében a kikötői önálló elszámolási egységek, de a díjtételek azonos elvek alapján vannak megállapítva minden kikötő vonatkozásában, melyek a díjszabásban konkretizálódnak.

• 45.

  A BHRT versenytársként 20 kikötőt jelölt meg. (Lásd a Vj-38/2005/8/B. számú iratot.) Becslése szerint ezek együttvéve körülbelül 50 %-ban részesednek a kikötői piacból a Balaton partján.

• 46.

  Felhívta a figyelmet arra, hogy a Balatonon sok olyan kikötő van, amely közforgalmú jelleggel működik annak ellenére, hogy hozzáférésében törvényileg csak saját használatú lehetne.

• 47.

  A többletdíj nagyságával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az üzletfelekkel való tárgyalásokon a vállalkozások a többletdíj számítás elveit megismerték, és elfogadták. A szerződések az Endurance Bt. kivételével 2005-re vonatkozóan létrejöttek. Előadta, hogy a vállalkozási tevékenységet végző hajókkal kapcsolatos többletdíj felszámítása tapasztalati tényekre épült és a tényleges hajó (ebből következően a kikötői személy) mozgások figyelembevételével, a többletszolgáltatásokkal (többlethasználattal) arányos.

• 48.

  Kijelentette, a felelősségbiztosítás azért került be a kikötőhasználatért fizetett díjakba, hogy általános biztosítást nyújtson mind a hajóra, mind a befogadóképességére. Két díjtétel került megállapításra. Így még megfizethető összeg hárul a hajótulajdonosokra. Korábban csak az új és nagy értékű hajókra kötöttek casco biztosítást. 2001-ben azonban több olyan káresemény történt a kikötőkben, mikor kicsi és alacsony piaci értéket képviselő hajó okozott 10 milliós nagyságrendű kárt új hajóban. A károkozó ellen nem lehetett fellépni, mert nem volt biztosítása és egyéb vagyontárgya sem - nem lehetett polgári peres eljárást sem indítani ellene. Az ilyen esetekben a kikötő, mint szolgáltató is rossz színben tűnhet fel, ezért fordult ahhoz a megoldáshoz a társaság, hogy ilyen módon rendezi a kikötőiben veszteglő hajók felelősségbiztosítását bízva abban, hogy a mennyiségre való tekintettel a biztosítónál díjengedményeket érhet el, ami a bérlőknek is kisebb anyagi terhet jelent. (Lásd a Vj-69/2002/5. számú iratot.)

• 49.

  Hangsúlyozta, hogy kikötőhelyek létrehozását nagy tőkeigényű és lassan megtérülő befektetésnek ítéli. Számítása szerint új kikötő létrehozása 30 év felett, a meglévők felújítása 5-15 év körül térül meg. (Lásd a Vj-38/2005/57 számú irat 10. számú mellékletét.)

VII.

Jogi háttér

• 50.

  A Tpvt. 22. § (1) bekezdése értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A (2) bekezdés szerint a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli; b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását; c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.

• 51.

  A Tpvt. 21. §-a szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni. A szóban forgó törvényhely a) pontja értelmében tilos az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni. A c) pont szerint tilos indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától. A g) pont értelmében tilos azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben.

• 52.

  Tpvt. 14. §-a alapján az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és földrajzi piac figyelembe vételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát alkotó árun kívül figyelembe kell venni a - felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesíthető árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. Földrajzi terület az, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

• 53.

  A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 79. § (1) bekezdés a) pontja szerint közforgalmú kikötőt a kikötő üzemben tartója által meghirdetett feltételekkel bárki igénybe veheti.

• 54.

  A kikötő, komp- és révátkelőhely, továbbá más hajózási létesítmények általános üzemeltetési szabályairól, valamint az üzemeltetési szabályzatok alkalmazásáról szóló 49/2002. (XII. 28.) GKM rendelet 5. § (7) bekezdése szerint a közforgalmú kikötőben a menetrend szerint közlekedő hajóknak a kikötéshez az üzemben tartó köteles elsőbbséget biztosítani. A (11) bekezdés értelmében a kikötő használatáért fizetendő díjakat, továbbá a díjfizetés módját, feltételeit a kikötőben jól látható helyen közzé kell tenni. Az üzemben tartó a kikötői parthasználati díj előzetes megfizetését előírhatja. Mentesek a kikötőhasználati díjak megfizetése alól a vihar tartamára a kikötőben menedéket kereső, valamint a hatósági vizsgálatra érkező, hatóság beszállására - legfeljebb 30 perc időtartamra - várakozó úszólétesítmények.

• 55.

  A Tpvt. 72. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján az eljárást megszünteti, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve megállapítja, hogy az eljárás alá vont a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el. A Tpvt. 77. § (1) bekezdésének j) pontja szerint az eljáró versenytanács határozatában az eljárás megszüntetését mondhatja ki.

VIII.

A versenytanács döntése

• 56.

  A versenytanács szerint fenti IV. szakaszban meghatározott és jellemzett érintett piacon a BHRT majd 50 százalékos részesedéssel rendelkezik a kikötőhelyek vonatkozásában. Nincs olyan piaci szereplő, amelynek piaci részesedése akárcsak megközelítené a BHRT-ét. A piac további szereplői (szemben a BHRT-vel) csak egy-egy településen vannak jelen. A magas piaci részesedés és a piacra lépési korlátok miatt a verseny jelentős mértékben korlátozott. Mindezek alapján a versenytanács szerint a BHRT gazdasági erőfölényes helyzete megállapítható.

• 57.

  A versenytanács megjegyzi, hogy a fogyasztók (a szolgáltatást igénybe vevők) többsége szempontjából csak korlátozottan jelent reális választási alternatívát a Balaton-part egésze. Ezért a Tpvt. 14. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel nem zárható ki, hogy a Balaton partján belül több elkülönült földrajzi piac létezik. Ezek konkrét meghatározását azonban a versenytanács nem látta szükségesnek, mivel a BHRT azonos díjakat és szerződési feltételeket alkalmaz valamennyi kikötőben, továbbá gazdasági erőfölényes helyzete a szélesebb földrajzi piac feltételezése mellett is fennáll.

• 58.

  A versenytanácsnak azt kellett eldöntenie, hogy a BHRT visszaélt-e ezen gazdasági erőfölényes helyzetével, sértve ezzel a Tpvt. 21. §-ában foglalt rendelkezéseket.

• 59.

  A versenytanács véleménye szerint a BHRT ugyan egy partnerével az üzleti kapcsolatot megszakította, illetve bérleti jogviszony folytatásától elzárkózott, azonban a BHRT ezen magatartása egyedi esetnek tekinthető. Az eljárás során nem merült fel olyan információ, amely arra utalna, hogy ez a BHRT általános gyakorlata, üzleti magatartásának része lenne. A kifogásolt magatartás olyan egyedi jelenség, amely nem képes a piaci folyamatokra is hatást gyakorolni, így a Gazdasági Versenyhivatal fellépése az ügy eme vonatkozásában nem indokolt. Amint az eljárás irataiból is kiderül, jogsértés esetében a sértett félnek polgári peres eljárás keretében lehetősége van a sérelem orvoslására. Mindezek figyelembevételével a versenytanács ebben a vonatkozásban a versenyfelügyeleti eljárást Tpvt. 72. § a) pontja szerint megszünteti az eljárás alá vont törvénybe ütköző magatartásának hiányában.

• 60.

  A BHRT által a bérelt hajók és vitorlások számára felszámított 30 százalékos felár kérdésében a versenytanács a versenyfelügyeleti eljárást Tpvt. 72. § a) pontja szerint szintén megszünteti az eljárás alá vont törvénybe ütköző magatartásának hiányában. A versenytanács szerint az 1. számú mellékletben ismertetett költségkalkuláció alapján a kereskedelmi felár 30 %-os szinten történt meghatározásakor túlzottan magas ár alkalmazása vagy az ár tisztességtelen módon történő meghatározása nem állapítható meg. Az eljárás alá vont valós költségek és valós forgalmi adatok alapján alakította ki az árstruktúrát. Az eljárás során nem merült fel olyan információ, amely azok valóságtartalmát megkérdőjelezték volna.

• 61.

  A személyhajó-kikötő használati díjának indokolatlanul magas szinten történt megállapításának kérdésében a versenytanács a versenyfelügyeleti eljárást Tpvt. 72. § a) pontja szerint ugyancsak megszünteti az eljárás alá vont törvénybe ütköző magatartásának hiányában. A BHRT árait legalább egy évre előre határozza meg. A kikötők fenntartási és üzemelési költségei 2003-ban és 2004-ben 2002-höz képest csökkentek. Ennek fő oka a fenntartási és működési költségeken belül a mederkotrással és egyéb állagmegőrzéssel kapcsolatos kiadások évenkénti változása. Ezen költségek egy része jól, más részük kevésbé jól tervezhető előre. Egyes munkák hatása több évre is áthúzódik. A mederkotrás, javítási és egyéb beruházási kiadások adott évben jelentkeznek, ugyanakkor ezen munkákat nem kell minden évben elvégezni. Az efféle kiadásokra (költségekre) a fedezet évek során keletkezik - időben elhúzódva. A költségek alakulásának bizonytalansága, illetve ilyen ingadozása a gazdasági tevékenységi velejárója. A versenytanács szerint a költségek fent leírt változása alapján túlzottan magas ár alkalmazása vagy az ár tisztességtelen módon történő meghatározása nem állapítható meg. A vizsgálat során nem merült fel arra információ, hogy a költségek csökkenése következtében a szolgáltatás minősége romlott volna.
  A versenytanács ennél a kérdésnél azt is figyelembe vette, hogy az ár meghatározásakor az inflációs várakozások beépülnek az árba. A Központi Statisztikai Hivatal utólagos fogyasztói árindexei alapján megállapítható, hogy ugyan eltérés jelentkezett a várt és a tényadatok között, azonban ezek mértéke olyan csekély, amely alapján túlzottan magas ár alkalmazása vagy az ár tisztességtelen módon történő meghatározása szintén nem állapítható meg.

• 62.

  A versenytanács a versenyfelügyeleti eljárást Tpvt. 72. § a) pontja szerint megszünteti az eljárás alá vont törvénybe ütköző magatartásának hiányában abban a vonatkozásában is, hogy vajon indokolatlanul megkülönböztetett-e a BHRT egyes vállalkozásokat a bérleti és szolgáltatási feltételek alkalmazása során. A vállalkozásoknak jogukban áll árdiszkrimináció eszközeivel élni mindaddig, amíg e magatartásuk egyes üzletfeleinek nem okoz olyan hátrányt, ami a forgalom visszaesése miatt a fogyasztók jólétet is csökkenti. Az eljárás nem tárt fel olyan információt, amely alapján az előbb említett módon a piaci versenyre is kihatóan bizonyítható lenne az egyes ügyfelekkel szemben alkalmazott megkülönböztetett bánásmód. Továbbá, a versenytanács véleménye szerint az eseti és egyedi fizetési és árkedvezmények, illetve a fizetendő díjak azonnali behajtásának halasztása a jelen eljárásban nem tekinthetők olyan magatartásnak, amelyek az érintett piacon zajló folyamatokra is érdemben hatottak volna. Ráadásul ezek racionális piaci magatartásnak is tekinthetők. Például akkor, ha a bevétel realizálása bár késve, de megvalósulhat. (Lásd ezzel kapcsolatban még a Vj-38/2005/57/7. számú iratot.)

• 63.

  A versenytanács megjegyzi azt is, hogy a BHRT a menetrendszerinti hajózás miatt bizonyos előnyöket élvez a kikötőhasználat során saját kikötőiben. Ugyanakkor, mivel a BHRT nem ad bérbe hajót, vagy vitorlást, így ezen magatartása az érintett piacon nem fejt ki versenyhatást.

• 64.

  A versenytanács mindezek alapján a rendelkező rész szerint határozott.

IX.

Egyéb kérdések

• 65.

  Az eljárás alá vont kérte a versenytanács határozatának tárgyaláson kívüli meghozatalát.

• 66.

  A Tpvt. 77. § j) pontja alapján a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - tárgyaláson kívüli - eljárás megszüntetés is érdemi határozatnak minősül.

• 67.

  A versenytanács érdemi határozata elleni jogorvoslat a Tpvt. 83. §-án alapul.

1. számú melléklet

A charter felár kiszámítása

2003 végén a BHRT úgy döntött, hogy a charter felárat beépíti a kedvtelési célú kikötő-használati szerződésekbe, illetve 2004. évi díjszabásban százalékos felárként hirdeti meg. A százalékos arány megállapításánál az előző évek tapasztalati számait vették alapul, miszerint a fekhelyszám szerint megvásárolt kártyák vételárának összegét arányosították a kikötő használati díjhoz, melynek érték 25 és 33 % között szóródott. Ennek átlagaként került alkalmazásra egy 30 %-os érték. A charter-felárat érvényesítő szerződések a sport- és kedvtelési célú szerződésekkel együtt léteztek.

A számítás alapját a BHRT által értékesíthető kikötőhelyek száma jelentette. Ez a szám 2003-ban 1.478 volt. Az összes rendelkezésre álló hely számából (melynek nagysága 2003 év végén 1.797 volt) levonták a túrahelyek és a kitiltott (nem használható) helyek számát. A kikötőhelyekre kibocsátott mágneskártyák számát az alábbi táblázat tartalmazza.

Megnevezés	Darab/hely	Kikötőhelyek száma szerint	Összesen
Normál éves bérletű hely	2	2x1.374	2.748
10 éves bérletű hely	4	4x47	188
Charter hely	4	4x57	228
Összesen:	-	-	3.164

Mivel napijegy értékesítésből korábban az éves díjbevétel 3,5 %-a származott, ami az összes kártyaszámra vetítve 114 kártyaegységet jelent, az éves kártyaszámot összesen 3.164+114=3.278 kártyaegységre növelték. Az eladott helyek számát az éves kártyaegységgel elosztva kapjuk az 1.478/3.278=0,45 értéket. Ennek alapján 1 kártyára a rendszeren belül az egy férőhelyre vetített változó költségek 100 egységéből 45 egység jut.

A BHRT kalkulációja szerint a charterhajók esetében az egy férőhelyre vetített változó költségek a többletenergia és egyéb plusz háttér-infrastruktúra felhasználás miatt a többletkiadások - mivel a charterhajókhoz két (egy-egy személyre szóló) kártya jár - 2x45=90 egységgel növekednek. Mivel a többletköltség nem azonosan jelentkezik a meglévő rendszer kiépítése, működtetése és a fogyasztás arányában, ezért a tényezőket súlyozni volt szükséges. A változó költségek megoszlását, és egységre jutó arányát az alapdíj százalékában határozták meg. (Lásd ennek részleteiről a következő táblázatot.)

A változó költségek megoszlása, és egységre jutó aránya az alapdíj %-ában

Szolgáltatás	Alapkártya	Charter + kártya
Elektromos áram vételezés rendelkezésre állás	2	0
Elektromos áram vételezés karbantartás	8	3
Elektromos áram vételezés fogyasztás	15	15
Elektromos áram vételezés egyéb költség	5	0
Elektromos áram vételezés összesen	30	18
Kikötőcölöp	18	0
WC, zuhany rendelkezésre állás	5	0
WC, zuhany karbantartás	15	5
WC, zuhany üzemviteli költségek	35	35
WC, zuhany összesen	55	40
Ivóvíz rendelkezésre állás	5	0
Ivóvíz karbantartás	7	1
Ivóvíz vételezés üzemviteli költségek	8	8
Ivóvíz vételezés összesen	20	9
Összesen	123	67

A teljes éves charter felár az éves díj %-ában 67 % a változó költségek felosztása után. A normál díjú szolgáltatással együtt az alapdíj 100+123%=223 %. Ehhez tevődik a 67 % charterre vetített költségszázalék. Ez összesen 290 %. Ebből adódik tehát a 290%/223%=1,3, azaz a kereskedelmi felár mértékére a 30 % (Lásd a Vj-38/2005/57. számú irat 4. számú mellékletét.)

Budapest, 2006. június 22.