Nyomtatható verzió PDF formátumban

Vj-62/2006/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Zrt. (Debrecen) ellen bírság kiszabása végett indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács a bírság kiszabását mellőzi.
A határozat felülvizsgálatát a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Zrt. a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel.

Indoklás

I.

Az eljárás megindítása

  • 1.

    Balmazújváros Város Önkormányzatának (a továbbiakban: Önkormányzat) Képviselő-testülete 256/2005. (XI.30.) számú határozatával (a továbbiakban: Határozat) megállapította, hogy a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Zrt. (a továbbiakban: Vízmű Zrt.) az Önkormányzat 1/1997. (I.24.) és 18/2005 (IX.20.) számú rendeleteiben (a továbbiakban: R1, illetve R2) meghatározott hatósági díjakat meghaladó ivóvíz, illetve közüzemi csatornamű használati díjakat érvényesített. Emellett kötelezte a Vízmű Zrt-t az R1, illetve R2. szerinti díjak alkalmazására, továbbá 2000. december 1-től 2005. november 30-ig terjedő időszakra nézve a hatósági díjak megsértésével elért többlet árbevétel visszatérítésére.

  • 2.

    A Vízmű Zrt. a Határozat bírósági felülvizsgálatát kérte arra hivatkozva, hogy az Önkormányzat hatósági ármegállapítói joga 1997. június 17-ével megszűnt, mert vízközmű vagyonát a Vízmű Zrt-be apportálta.

  • 3.

    A Hajdú-Bihar megyei Bíróság (a továbiakban: Bíróság) 2006. február 27. napján kelt 7.K.30004/2006/6. számú ítéletében (a továbbiakban: Ítélet) a Vízmű Zrt. keresetét elutasította, mert hatáskör hiányában nem vizsgálhatta, hogy az Önkormányzatot megillette-e a hatósági ármegállapítói jogkör, mire tekintettel az R1. és az R2. hatályos jogszabályoknak tekintendők, melyek megsértését jogszerűen állapította meg az Önkormányzat. Az Ítélet jogerős, az ellen azonban a Vízmű Zrt. felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz.

  • 4.

    Balmazújváros Város Polgármestere a fenti Határozatot és Ítéletet 2006. május 9-én az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. Törvény (a továbbiakban: Átv.) 18. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva bírság kiszabása végett megküldte a Gazdasági Versenyhivatalnak.

II.

A tényállás

  • 5.

    A Vízmű Zrt-t 71 önkormányzat (köztük az Önkormányzat) alapította, melyek közül 12 működtető vagyonát, 59 pedig mind működtető, mind közvagyonát beapportálta a Vízmű Zrt-be. Az apportálás tekintetében jogi vita keletkezett, melynek jogerős lezárásaként az Önkormányzat víziközmű vagyona 1997. június 17-i visszamenőleges hatállyal a Vízmű Zrt. tulajdonába került.

  • 6.

    1997. évben a Vízmű Zrt. az R1-ben meghatározott díjakat érvényesítette.

  • 7.

    1998. évben és az azt követő években a Vízmű Zrt. Közgyűlése határozta meg díjakat, melyekről minden esetben tájékoztatta az érintett önkormányzatokat (köztük az Önkormányzatot), kérve a díjak önkormányzati rendeletben történő közzétételét.

  • 8.

    Az Önkormányzat az R1. szerinti díjakat (a csatornamű használati díj R2-ben történt 2005. november 1-jei emeléséig) nem változtatta, intézményei azonban megfizették a Vízmű Zrt. részére a folyamatosan emelkedő díjakat.

  • 9.

    A Vízmű Zrt. az 1998-2005. közötti időszakban csekély mértékű és csökkenő irányzatú (2004-2005. években az árbevétel 0,5 százalékánál kevesebb) nyereséget ért el.

III.

A Vízmű Zrt. álláspontja

  • 10.

    A Vízmű Zrt. hivatkozott arra, hogy az Átv. Melléklete szerint az Önkormányzat hatósági ármegállapítói jogköre kizárólag az önkormányzati tulajdonú vízközmű rendszeren keresztül nyújtott szolgáltatásokra terjed ki, ami így 1997. június 17-ével (a vízközmű vagyon Vízmű Zrt-be apportálásával) "kiürült".

IV.

Jogi értékelés

  • 11.

    Az Átv. 16. § alapján a hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a hatósági ár megállapítója határozattal megtiltja a jogszabályt sértő ár további alkalmazását, valamint kötelezi a vállalkozót a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértésével elért többlet árbevételnek a sérelmet szenvedett részére történő visszatérítésre. Az Átv. 18. § (1) bekezdése szerint, ha a határozat felülvizsgálatát nem kérték a bíróságtól, a hatósági ár megállapítója a határozatát megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben szabályozott bírság kiszabása végett. Az Átv. 18. § (2) bekezdése értelmében, ha a határozat felülvizsgálatát kérték a bíróságtól és a bíróság a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértését állapította meg, jogerős határozatát megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben szabályozott bírság kiszabása végett.

  • 12.

    Az adott esetben a Vízmű Zrt. kérte a Határozat felülvizsgálatát, amire vonatkozó keresetét azonban Bíróság elutasította. Ilyen esetben az Átv. 18. § (2) bekezdése szerint a Bíróság köteles "határozata" (adott esetben az Ítélet) megküldésére. Ennek ellenére az Önkormányzat küldte meg a Határozatot és az Ítéletet. A Versenytanács azonban ezt nem tekintette az ügy érdemi elbírálását akadályozó körülménynek. Ezen álláspontja kialakításakor a Versenytanács figyelembe vette, hogy a Vízmű Zrt. keresete kizárólag az Önkormányzat hatósági ármegállapítói jogkörének vitatására irányult, így a Bíróságnak a keresetet elutasító Ítélete is csak arra vonatkozóan rendelkezett. Ebben az össefüggésben tehát "a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértését" (amit az Átv. 18. § (2) bekezdése alkalmazásának feltétele) nem a Bíróság Ítélete, hanem az Önkormányzat (ebben a tekintetben nem támadott) Határozata állapította meg.

  • 13.

    Az Átv. 18. § (1)-(2) bekezdéseiben hivatkozott "a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény" alatt a Tpvt. értendő, melynek 78. § (3) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartásra, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.

  • 14.

    A Vízmű Zrt. védekezésére is tekintettel (lásd 10 pont) a Versenytanács szükségesnek tartja egyértelműsíteni, hogy az Átv. 18. §-án alapuló eljárás nem irányulhat a hatósági ár megsértését megállapító határozat (adott esetben: a Határozat és Ítélet) "felülbírálatára". Ezért a Versenytanács is csak abból a Bíróság által jogerősen megállapított körülményből indulhatott ki, hogy az Önkormányzatnak joga volt a hatósági árakat megállapítani. A Vízmű Zrt. ugyan nem hivatkozott rá, de a teljesség érdekében a Versenytanács megjegyzi azt is, hogy értelemszerűen a hatósági árak esetleges helytelen (az Átv. 8. § (1) bekezdésével ellentétes) megállapításának, illetve a megsértés tényének vizsgálata sem lehet jelen eljárás tárgya.

  • 15.

    Az Önkormányzatnak a hatósági árak megállapításával kapcsolatos tevékenysége ugyanakkor értékelhető abban az összefüggésben, hogy a Versenytanács gyakorlata szerint a Tpvt. 78. § (3) bekezdésének alkalmazásában a felróhatóság körében jelentős súlyú enyhítő körülmény lehet, ha a jogsértőnek minősülő magatartás mögött állami (önkormányzati) intézkedés, ráhatás is meghúzódik.

  • 16.

    Az adott esetben a Versenytanács minden kétséget kizáróan megállapította, hogy az Önkormányzat nagyfokú szakszerűtlenséget tanúsított, amikor 1998-tól számított nyolc éven keresztül intézkedés nélkül hagyta azt, hogy a Vízmű Zrt. az R1-ben meghatározott hatósági díjaknál magasabb díjakat alkalmaz. Az Önkormányzatnak - az emelt díjaknak Vízmű Zrt. által részére történt megküldését követően - elvileg két lehetősége is lett volna:
    a) az emelni tervezett díjakat (vagy szakmai egyeztetést követően annál esetlegesen alacsonyabb díjakat) rendeletben kihirdetni;
    b) az emelt díjak R1-be ütközését (csakúgy mint a Határozatban) haladéktalanul megállapítani.

  • 17.

    Miután az Önkormányzat hosszú idő keresztül egyik megoldással sem élt, a Vízmű Zrt. - a Versenytanács álláspontja szerint - alappal tételezhette fel, hogy az Önkormányzat is úgy ítéli meg, hogy nincs hatósági ármegállapítási joga. Miként azt a Versenytanács már rögzítette (lásd 14. pont) ezen kérdés eldöntésére nem terjed ki a hatásköre, annyit azonban megjegyez, hogy az Átv. Mellékletének megfogalmazása (lásd 10. pont) elvileg adhat alapot a Vízmű Zrt. szerinti értelmezésre.

  • 18.

    Szintén az alkalmazott díjak jogszerűségét vélelmezhette a Vízmű Zrt azért is, mert az Önkormányzat intézményei megfizették számára az R1-ben meghatározottnál magasabb díjakat.

  • 19.

    Az előzőeket együtt értékelve azzal, hogy
    - nem képzelhető el olyan hatékonyság növekedés, amely mellett 2005. évben gazdaságosan lehetne végezni a víz- és csatorna szolgáltatást 1997. évi árakon (ezen időszakban Magyarországon az általános árszínvonal több mint duplájára nőtt, a víz- és csatorna szolgáltatás díjai pedig országos átlagban még ennél is jobban emelkedtek); továbbá
    - a Vízmű Zrt. a folyamatosan emelt díjak mellett is csak minimális nyereséget ért el
    a Versenytanács (a 14. pontban foglaltakat fenntartva) úgy ítélte meg, hogy a Határozat által elrendelt többlet díjbevétel visszatérítésén túlmenően nem indokolt további hátrányos jogkövetkezménnyel sújtani a Vízmű Zrt-t.

  • 20.

    Mindezek alapján a Versenytanács a bírság kiszabását mellőzte.

V.

Eljárási kérdések

  • 21.

    A Vízmű Zrt. nem kérte tárgyalás tartását, ezért a Versenytanács határozatát - a Tpvt. 74. § (1) bekezdésének alkalmazásával - tárgyaláson kívül hozta meg.

  • 22.

    A Vízmű Zrt-t megillető jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

  • 23.

    A Versenytanács - jóllehet az Ítélet jogerős (illetve a Határozat felülvizsgálatát a hatósági ár megsértése tekintetében nem kérték), vagyis az Átv. 18. § szerinti feltételek fennállnak - mérlegelte az eljárásnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény (Ket.) 32. §-a szerinti felfüggesztését a Legfelsőbb Bíróságnak a Vízmű Zrt. felülvizsgálati kérelmével kapcsolatos döntéséig. A felfüggesztést azonban még annak (nem vizsgált) elvi lehetősége esetén sem látta indokoltnak a bírság kiszabás szükségtelenségére tekintettel.

Budapest, 2006. július 7.