Vj-33/1998/7
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Lutter István ügyvéd (1054 Budapest, Aulich u. 7.) által képviselt Budapesti Elektromos Művek Rt. (1132 Budapest, Váci út 72-74.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti.
Indoklás
I.
Az elektromos energiát Magyarországon hat szolgáltató értékesíti a fogyasztóknak, az ELMŰ (az 1997. évi decemberi adatok szerint) 1.297.484 fogyasztóval áll szerződéses kapcsolatban. A szolgáltatás nyújtása kapcsán erőfölényes helyzetben van.
1993. végéig a Díjbeszedő Rt., mint megbízott szedte be az áramdíjat, 1994-től önálló díjbeszedésre tért át.
1993. augusztus 27-én megállapodott az OTP Bank Rt-vel a villamosenergia számla folyószámlán történő kiegyenlítéséről. Ebben átvállalta az OTP Bank által meghatározott és a fogyasztó számlájára terhelt díjat, amelynek változását a bank közli vele. Ennek mértéke akkor 10.- Ft/tétel volt. Ezzel az OTP nem terhelte meg a fogyasztó folyószámláját (9. pont).
A 11. pont szerint a szerződés határozatlan időre szól, 60 napra felmondható.
1995. július 12-én a tételdíj 20.- Ft-ra történő emelése kapcsán eljárás alá vont vállalkozás közölte az OTP-vel, hogy csak az eredetileg vállalt 10.- Ft-ot fizeti a továbbiakban. Javasolta a szerződés 9. pontjának módosítását úgy, hogy 10.- Ft-ot vállal át a mindenkori díjtételből. Ezt augusztus 3-án tudomásul vette az OTP, és ezt követően a 10.- Ft-ot meghaladó összegű díjat a fogyasztóra terhelte.
1997. december 10-én új szerződés jött létre az áramfogyasztási díjak banki folyószámláról való kiegyenlítése tárgyában, egyben a korábbi szerződések hatályukat vesztették. Ebben már nem rendelkeztek a díj átvállalásáról.
Ezt követően eljárás alá vont körlevélben tájékoztatta a fogyasztókat, hogy az OTP Bank Rt-vel szerződött ügyfélkör javára vállalt 10.- Ft-os költséghozzájárulást 1998. április 1-től megszünteti, azonban akciókkal kedvezményt biztosít a folyószámlán teljesítő fogyasztóknak. Újsághirdetésekben is közzé tette, hogy 13 bankkal van megállapodása és jóváírási kedvezménnyel, ajándéksorsolással ösztönzött a folyószámlán történő teljesítésre. Ennek hatására május 1-20. között 150 új megbízás érkezett a folyószámlán történő teljesítésre, míg 15-20 fogyasztó visszavonta a banknak adott megbízást.
Az 1.297.484 fogyasztóból
átutalással teljesít: 287.000 - ebből nem ismeretes az OTP-vel szerződött ügyfelek száma -,
csekken: 180.000 fogyasztó,
a többi közvetlenül az óraleolvasónak fizet.
A banki átutalás 37 nap, a csekken történő fizetés 40-45 napot vesz igénybe.
II.
A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert valószínűsítette, hogy azzal a magatartással, hogy 1998. évben a számlázott tételek után járó többletköltség átvállalását az eljárás alá vont vállalkozás megszüntette, megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pont rendelkezéseit. A vizsgálati jelentés azt állapította meg, hogy ezzel az eljárás alá vont saját maga részére előnyt szerzett, ami az előbb idézett jogszabályhelybe ütközik.
A jelentés azt is tartalmazza, hogy megtévesztette a fogyasztókat is az eljárás alá vont, mert 1993-ban határidő nélkül vállalta át a díjat, melyet 1998-ban megszüntetett. Javasolta bírság kiszabását.
Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy egyoldalú nyilatkozattal vállalta át a díjat, illetőleg annak egy részét, így jogszerűen járt el, amikor ugyancsak egyoldalú nyilatkozattal e tartozás átvállalását megszüntette. Megtévesztésre alkalmas magatartás hiányában sem állapítható meg terhére versenyjogsértés.
III.
A Versenytanács a kifogásolt magatartást nem találta jogsértőnek.
A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, nevesítetten az a) pontban az üzleti kapcsolatokban indokolatlan előny kikötését, vagy hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítését.
Az eljárás alá vont vállalkozás - általa sem vitatottan - az energiaszolgáltatás terén gazdasági erőfölényes helyzetben van (Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja). Azt kellett vizsgálnia tehát a Versenytanácsnak, hogy az áru értékesítésének körülményeire vonatkozóan történt-e visszaélésszerű magatartás.
A rendelkezésre álló adatok szerint (OTP Rt-vel kötött szerződések;-a fogyasztók felé tett ajánlat nem szerepel az iratokban) történt egy megállapodás 1993-ban az eljárás alá vont vállalkozás és a bank között, amelyben előbbi elvállalta a folyószámlán keresztül fizető kötelezettet terhelő akkori díjat (10.- Ft-ot), illetőleg 1995-ben történt szerződésmódosítás során a díj egy részét. Így tehát nem az egyes fogyasztók és az eljárás alá vont vállalkozás közti tartozásátvállalási szerződéshez (Ptk. 332. § (1) bekezdés) kérte a régi és új kötelezett az OTP hozzájárulását úgy, hogy az eljárás alá vont vállalkozás e tekintetben az energiafogyasztó helyébe lépjen, hanem az eljárás alá vont vállalkozás az adós mellé lépett annak tartozása elvállalásával (Ptk. Kommentár II., 549. oldal). Ezen megállapodást szüntették meg a szerződő felek 1998-ban, amelyről eljárás alá vont értesítette fogyasztóit.
E magatartás sérthetné a Tpvt. 21. § a) pontját abban az esetben, ha ez hátrányos következményekkel járna az energiafogyasztókra. Ezt azonban azért nem lehetetett megállapítani, mert ha el is esett ettől a kedvezménytől egy fogyasztó, választhatott más fizetési módot. A folyószámláról történő átutalás mellett legfeljebb kényelmi szempontok szólnak, de más szituációban ugyanilyen praktikus szempontok szólnak az óraleolvasónak, a lakásban történő fizetés esetében. Így a fogyasztó számára nem jelenthet hátrányt, ha átutalás helyett egy számára ingyenes másik fizetési módra tér át. Ugyanakkor az eljárás alá vont vállalkozásnak ez előnyt azért nem jelent, mert az egyéb fizetési módok kapcsán is felmerül költsége (postai utalvány).
Ezért a Versenytanács e vonatkozásban nem állapított meg jogsértést, de nincs adat arra sem, hogy ugyanez a magatartás a Tpvt. 8. §-ának valamelyik rendelkezésébe ütközne. Az áru értékesítésével összefüggésben ugyanis megtévesztésre alkalmas tájékoztatás nem történt, míg az átvállalt összeg 1995. évi maximalizálása a folyószámlás fizetési módot már választó fogyasztók döntésére nem lehetett kihatással. Ezért az eljárást a 62. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata értelmében megszüntette, mert az eljárás alá vont ügyfél törvénybe ütköző magatartás hiányában nem volt elmarasztalható.
A határozatot a 74. § (2) bekezdése és 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint tárgyaláson hozta meg.
A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapulnak.
Budapest, 1998. június 10.
dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika