Gazdasági Versenyhivatal

Vj-72/1998/48

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Kiss Ferenc Kálmán vezető jogtanácsos által képviselt Hungária Biztosító Rt. (1054 Budapest, Vadász u. 23-25.) eljárás alá vont ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapítására indult eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat felülvizsgálatát - a kézhezvételt követő 30 napon belül - a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresetben kérheti az eljárás alá vont.

Indoklás

Magyarországon jelenleg hét gépjármű-biztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító társaság működik. A biztosítók a velük kötött szerződések alapján vállalják a gépjármű-tulajdonosok gépkocsijaiban, illetve más gépkocsikban okozott károk megtérítését. E kötelezettségük teljesítésére a biztosítók együttműködési megállapodásokat kötnek a gépkocsik javítását végző szolgáltatókkal. Az autójavító piacon nagy, egyre bővülő létszámú vállalkozás kínálja szolgáltatásait, közöttük erőteljes piaci verseny alakult ki. A biztosítóknak lehetőségük van arra, hogy azokkal a minőségi munkavégzésű, jól felszerelt szakjavítókkal szerződjenek, akik a legkedvezőbb óradíjat ajánlják fel. Az együttműködési megállapodást kötő autójavítást végző vállalkozások tevékenységének mintegy 75 %-a adódik a biztosító ügyfeleiből. Egyes autójavítók több biztosítóval kötnek egyidejűleg szerződést. Az együttműködési megállapodás mindkét fél számára előnyökkel jár. Így például a helyszíni kárfelvétel, az előre megállapított rezsióradíj, a "pótszemle" jog bizonyos összeghatárig, a 15 napos átutalási idő, biztosan befolyó vállalási díj.

A Gazdasági Versenyhivatal Pénzügyi Szolgáltatások Irodája versenyfelügyeleti eljárást indított hivatalból annak tisztázására, hogy az eljárás alá vont a vele szerződéses viszonyban álló autójavító vállalkozásoknak diktál-e egyoldalúan hátrányos feltételeket és így magatartása sértheti-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontjában foglaltakat.

Az eljárás alá vont védekezésében előadta, hogy minden év elején felülvizsgálják az előzőekben megkötött szerződéseket. Bekérik a javítók által ajánlott díjakat, ebből tájékozódnak a piaci árakról. Ezt követően tárgyalások után megegyeznek a szerződés feltételeiben. Az új díj megállapításánál az inflációkövetés a cél, de figyelembe veszik az időközbeni műszaki beruházásokat is. A vállalási díj tekintetében az ország egyes területein jelentős eltérések mutatkoznak, a legmagasabbak Budapesten, a legalacsonyabbak a keleti megyékben ezek a díjak. Az eljárás alá vont az együttműködési megállapodást kötő autójavítókkal ügyfelei érdekében jár el. A díjak megállapítása kölcsönös tárgyalás során alakul ki, mindössze egy esetben fordult elő, hogy nem tudtak megállapodni az autójavítóval az alkalmazandó vállalási díjban. Az autójavító piacon a biztosítottak által a biztosító terhére megrendelt javítások mellett jelen vannak magas számban az autótulajdonosok által megrendelt javíttatások, a piac jóval bővebb és ezen az eljárás alá vont nincs gazdasági erőfölényben. A javítók legalább hat biztosítóhoz fordulhatnak az eljárás alá vonton kívül, a javítóknak nincs kényszere szerződés kötésére és a szerződés fennállta során sem kerül "fogva tartott" helyzetbe. Az eljárás alá vont által kifizetett sok milliárdos javítási költség kisebb hányada alapul az együttműködési szerződéseken. A kárügyek nagy számában a károsult biztosítottak autonóm döntése nyomán kell helytállni.
Mindezek alapján az eljárás alá vont kérte az eljárás megszüntetését.

A Versenytanács a lefolytatott bizonyítási eljárás, az eljárás alá vont előadása, az általa becsatolt okiratok, valamint a vizsgálati jelentés és vizsgálati eljárás során beszerzett okiratok alapján a következő tényállást állapította meg.

Az eljárás alá vont a gépjármű-biztosítások területén piacvezető, piaci részesedése mind a CASCO biztosítások, mind a kötelező gépjármű felelősségbiztosítások vonatkozásában meghaladja az 50 %-ot. Az eljárás vont az ország területén mintegy 550 együttműködési megállapodást kötött az autójavítókkal. Ügyfeleinek átadja a vele szerződött autójavítók jegyzékét és az ügyfél ebből választja ki a neki kedvezőt, illetve bármely autójavítóhoz fordulhat. A biztosító Általános Feltételeiben szerepel, hogy a "javítási munkadíjat hazai átlagos szinten téríti". A biztosítók a javító vállalatokkal együttműködési megállapodást kötnek. Ez alól mindössze egy biztosító a kivétel. Az együttműködési megállapodás megkötésére általában a javítók tesznek ajánlatot. A szerződéseket a helyi igazgatóság műszaki vezetői kötik meg a biztosító által kidolgozott szerződésminták alapján, amelyekben az ajánlott feltételektől bizonyos esetben el lehet térni. A biztosító szakemberei az új szerződés megkötését megelőzően a helyszínen győződnek meg az autójavítók vállalási feltételeiről. Minden év elején írásban bekérik az autójavítóktól a vállalási árajánlatot. Ily módon tudomást szereznek a piaci árakról és ennek alapján állapodnak meg, figyelembevéve a helyi körülményeket az egyes vállalkozásokkal. A lefolytatott széleskörű vizsgálat szerint a vállalási munkadíjak két formában jelennek meg, lakatos és fényező díjak. A lakatos díjak mintegy 2.000.- és 4.800.- Ft között, a fényező óradíjak ettől néhány száz forinttal magasabb összegben jelentkeznek.

Az eljárás alá vont a gépjármű műszaki kárrendezés szabályozására 113/371/96. szám alatt ügyrendet adott ki. Ebben a kárrendezés három módját szabályozza:

• a)

  számlanélküli kárrendezés:
  az utasításban leírt módon kialakított kárrendezési összeg kerül kifizetésre anélkül, hogy a károsult a javítás költségeit számlával igazolná.
  
  

• b)

  számlás kárrendezés:
  károsult a kárfelvételt és a javítást követően a költségekről számlát nyújt be, melyet az utasítások szerinti vizsgálatok után a biztosító kifizet.
  
  

• c)

  hitelleveles kárrendezés:
  a károsult a biztosítóval szerződéses kapcsolatban álló javítóműhelyben javíttatja a gépkocsit és a szerződés kiterjed a hitelleveles kárrendezésre is, a javítás költségeit a javítóműhely és a biztosító közvetlenül rendezi.

A javítási óradíjak széles skálán mozognak, mely függ:
- az adott műhely földrajzi elhelyezkedésétől,
- a műhely felszereltségétől (személyi és tárgyi, műszaki színvonalától),
- a szolgáltatás színvonalától,
- a specializáltság fokától, illetve a javított márkától,
- a piac felvevőképességétől.

Fenti tényállás alapján a Versenytanács nem talált az eljárás alá vont részéről kifogásolható, visszaélésszerű magatartást. Az autójavítások piaca nyitott, oda a megfelelő szaktudással, tőkével rendelkező vállalkozók beléphetnek. Minden vállalkozó maga dönti el szabadon, hogy melyik biztosítóval, illetve biztosítókkal köt együttműködési megállapodást. Mint minden más piacon működő vállalkozásnak itt is döntéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy mekkora vállalkozásba kezd, milyen beruházásokat végez el és ezek megtérülését milyen módon remélheti. A biztosítók érdeke, hogy ügyfeleiket a tőlük beszedett biztosítási díjakért bajba jutások esetén megfelelő, gyors, jó minőségű szolgáltatásban részesítsék. Másrészt mivel ő fizeti a költségeket, piaci áron kapja meg a szolgáltatást. A másik oldalon álló vállalkozók érdeke ugyanakkor, hogy biztos munkához jussanak és szolgáltatásaikért minél magasabb díjat kapjanak. A biztosítók nem vállalhatják fel azokat a költségeket, amelyek a vállalkozók oldalán a rossz munkaszervezés, a felesleges költségek, pazarlás, vagy nem szükséges kiadások miatt keletkeznek.

A Versenytanács úgy ítéli meg, hogy az autójavítás piacán éles, jól működő verseny van. A Versenytanács elsődleges, törvény által adott feladata a piac szabadságának védelme. Jelen esetben a piac közreműködőinek nagyobbik része - feltehetően saját érdekeik szem előtt tartva a megállapodás szerinti vállalkozási díjat megfelelőnek tartja és együttműködik a biztosítókkal. Azok a vállalkozások, akiknek nem éri meg ezen az áron vállalkozni, fordulhatnak más biztosítóhoz, illetve reklámkampányok, vagy más úton ajánlhatják szolgáltatásaikat a biztosítotti viszonyon kívüli autójavításokra.

A Versenytanács eltérően a vizsgálati jelentéstől - osztva az eljárás alá vont védekezését - azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont nincs gazdasági erőfölényben. Az érintett piacot ugyanis nem a biztosított gépjárművekkel kapcsolatos autójavítások piacában, hanem a teljes autójavítás piacában jelölte meg. Ezen a piacon a jelen ügy szemszögéből az az áru, amelyet a biztosító ad: lehetőség a javítás elvégzésére. Egyetértett a Versenytanács az eljárás alá vont védekezésének azon részével, hogy a javító szabadon választja meg, hogy szerződik-e és melyik biztosítóval és azzal is, hogy a javító, amennyiben nem felel meg számára a biztosító ajánlata a szerződésből szabadon kiléphet. Amennyiben ez a díjmegállapítási rendszer nem működne megfelelően, ha nem lenne elegendő számú jelentkező javító, akkor a biztosító kerülne kényszerhelyzetbe és akkor kellene változtatnia jelenlegi stratégiáján.

Fentiek alapján a Versenytanács a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette.

A jogorvoslati lehetőséget a Tpvt. 83. §-a szabályozza.

Budapest, 1998. szeptember 2.

dr. Lénárd Réka sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Ágoston Marika