Vj-129/1998/24

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Tóth István Béla tulajdonos által képviselt Fontex Bt. (1111 Budapest, Karinthy F. u 4-6.) eljárás alá vont ellen fogyasztók megtévesztésének megállapítására indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárás megszünteti.

E határozat felülvizsgálatát - a kézhezvételt követő 30 napon belül - a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresetben kérheti az eljárás alá vont.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indított eljárást a Fontex Bt. (Körtér Ügynökség) ellen, mivel az ingyenesnek hirdette fax katalógusát, miközben azt olyan emelt díjas tarifájú, ún. "Pacsirta vonalon" lehetett hívni, amelynek emelt áru hívási díjára előzetesen nem figyelmeztetik a fogyasztót.

Az eljárás alá vont az eljárás megszüntetését kérte. Azzal védekezett, hogy mintegy 4 éve vesz részt az ingatlan címközvetítő piacon és eddig mindössze ez az egy bejelentés érkezett ellene. A vizsgálat előtt mintegy 2 hónappal vezette be a "Pacsirta szolgálatot". Előtte fix összegű közvetítési díjat kért. Hirdetéseiben feltünteti a 180.-Ft + ÁFA telefondíjat. Engedélye és tudta nélkül ragasztott ki valaki olyan hirdetést, amin nem szerepelt a telefon emelt díja. Ahol a letéphető kis telefonszámok voltak, ott az óriásplakáton minden esetben szerepelt az emelt díjú telefonpercdíjak.

A Versenytanács a lefolytatott bizonyítási eljárás, az eljárás alá vont előadása, az általa becsatolt okiratok, valamint a vizsgálati jelentés alapján a következőket állapította meg. Az eljárás alá vont mintegy 4 éve végez albérlet-, ház-, lakásbérlet ingatlan címközvetítést. 1998. május 21-én szerződést kötött a MATÁV-val emelt díjas telefon szolgáltatás igénybevételére. Az ún. "pacsirta" vonal díja a megállapodás alapján 180.-Ft + ÁFA percenként. Az eljárás alá vont által lebonyolított forgalom ellenértékének 78 %-át utalja át a MATÁV. Az emelt díjas vonalon bonyolítja a 20.000.-Ft bérleti díj alatti lakások és szobabérletek vonatkozásában a szóbeli és a faxon küldött információkat, a lakás a ház eladás, illetve vásárlás esetén szintén szóban és faxon adott tájékoztatást és katalógust, valamint a társközvetítést. Háromféle katalógust jelentet meg a Normál-, a Lux-, és a Pacsirta katalógust. A katalógusokhoz az irodában ingyenesen hozzá lehet jutni és levélben is kérhető. A vizsgálat során meghallgatott tanú becsatolt egy nagyobb plakátról letépett kis szelvényt, amelyen rajta volt a telefonszám, viszont nem tartalmazta az emelt áru telefon percdíját. Nem található ugyanakkor a vizsgálati anyagban olyan óriás plakát, amelyről ezeket a kis cédulákat le lehetett tépni és ami további információkat adott. Az eljárás alá vont és a MATÁV között létrejött szerződés mellékletét képezi az "általános szerződési feltételek", amelynek 5. számú függeléke tartalmazza az emelt díjas "szolgáltatási etikai kódexét". Ebben szerepel, hogy az emelt díjas körzetszámot minden reklámanyagon a többi résztől elkülönítve kell közölni, továbbá a hívási percdíjnak minden hirdetésben világosan és egyértelműen meg kell jelennie, úgy hogy azt ne igényelje közeli részletekbe menő vizsgálódás.

A vizsgálati jelentés szerint az eljárás alá vont a "pacsirta vonal" igénybevételekor nem közli azonnal, hogy ez emelt díjas vonal és hogy mennyibe kerül a percdíj. A katalógusokat magán a katalóguson ingyenesnek tünteti fel: "fax és levél információ ingyenesen!"

A Versenytanács a rendelkezésre álló adatok alapján a fogyasztók megtévesztésének jogsértését nem találta megállapíthatónak. Az eljárás alá vont által folytatott reklámtevékenységet vizsgálva mindössze egy nagy plakátról letépett kis cédula található, amelyen nem szerepel a "pacsirta vonal" emelt áras percdíja, hiányzik a plakát, amellyel összhangban kellene elbírálni a bizonyítékot. Ha a reklámozás során feltünteti a percdíjat az eljárás alá vont, nem várható el és nem is szükséges, hogy a telefonon jelentkező részére ismételten bemondja a percdíjat. Ugyanezen logika alapján ha valaki a reklámból tájékozódhatott arról, hogy emelt díjas telefonon kérhet fax információt, ha maga a katalógus és információ ingyenes is, annak tudatában van, hogy a fax működéséért fizetnie kell. Maga a katalógus a kért szolgáltatás része és nem a reklámé, ekkor a fogyasztó már döntött a szolgáltatás igénybevételéről.

Mindezekre tekintettel a Versenytanács a kérelmet elutasította.

A határozat felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezést a Tpvt. 83. §-a tartalmazza.

Budapest, 1998. november 25.

dr. Lénárd Réka sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Kis Lászlóné