Vj-1/1999/25

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Szombati Sándor jogtanácsos által képviselt Magyar Állatorvosi Kamara (1135 Budapest, Lehel u. 43-47. szám alatti) eljárás alá vont ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma miatt hivatalból indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy a Magyar Állatorvosi Kamara etikai szabályzatának

  • -

    a VI. 4. pontjában foglalt reklámtilalom,

  • -

    a XI. 2.3.4. pontja szerinti előírt minimálár és

  • -

    a XI. 13. pontjában rögzített egységesen alkalamazandó

fizetési határidő és annak elmulasztása esetén a Kamara minden tagjára kötelező szolgáltatás megtagadás - a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközik.

E kikötések alkalmazását a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül megtiltja.

Vele szemben 1.000.000.-Ft, azaz Egymillió forint bírságot szab ki, amelyet a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megfizetni a 10032000-01037557-es számú bírságbevételi számlára.

Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

E határozat ellen az eljárás alá vont a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács a fél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magánállatorvosi tevékenységről szóló 1995. évi XCIV. törvény hatálybalépéséig az állatorvosi magángyakorlatot az állam felügyelte, bár ennek kötöttségei a 90-es évek elejétől némileg lazultak.
A kamarai törvény hatályosulása éles verseny hirtelen megjelenésével jár a magánállatorvosi szolgáltatások piacán, annál is inkább, mert az állatorvosi kar létszáma a 80-as évek végéhez képest változatlan maradt, míg az állatszám kb. a felére csökkent.
Az egyes országrészeket és állatfajokat a szakma gyakorlás versenyfeltételei tovább nehezültek azáltal, hogy az állatorvosi kar megoszlása az országon belül nem egyenletes továbbá az állatorvosi ellátást igénylő állatfajok létszámának csökkenésében is van hangsúlyeltolódás . Így a fővárost és a régi iparvidékeket különösen éles verseny jellemzi az ott praktizálni kívánó orvosi létszám megnövekedése, illetve az állattartás korábbi jelentőségének elvesztése miatt.
E piaci helyzetben, miközben figyelemmel kellett lenni az állat és a népegészségügy sajátos kapcsolatára, az állatorvosi szakmát övező társadalmi megbecsülésre stb. a törvény erejénél fogva az eljárás alá vontra (a továbbiakban: Kamara) várt a feladat, hogy az állam helyett, mint köztestületi szakmai szervezet bekapcsolódjon az állategészségügyi feladatok ellátásába, szervezze és intézze az állatorvosi tevékenység gyakorlásával összefüggő egyes közfeladatokat, s szakmai támogatást nyújtson tagjai számára.
A Kamara törvényileg és alapszabályilag megfogalmazott feladata többek között a magánállatorvosi tevékenység állatorvos- etikai szabályainak megalkotása, etikai vétség esetén az eljárás lefolytatása a vétő tagokkal szemben, ajánlások adása a magánállatorvosi szolgáltatások díjtételeinek alsó határára.
A Kamara 1996. május 16-i megalakulását követően küldött közgyűlése 1997. október 15-én fogadta el a Kamarai Etikai Szabályzatot. E szabályzat minden tagra, a kötelező kamarai tagság folytán mindenn állatorvosra irányadó, önként vállalt normarendszer, amelynek betartása szankciókkal is kikényszeríthető.
Az Etikai Szabályzat egyebek mellett felöleli az állatorvosi hivatás jellegét erősítő előírásokat, szabályozza az állatorvosok egymás közötti és az állattartókkal való kapcsolatait, tiltja az állatorvosi prakszis tisztességtelen megszerzését és kitér az állatorvos díjazására is.
Ezen belül a VI. 4. pont rögzíti, hogy a állatorvos "ne keltse tevékenységének olyan hírté, látszatát, hogy a többi állatorvosnál kedvezőbb eredményt tud elérni, vagy kedvezőbb árral dolgozik".
A XI. 2. 3. 4. pont tartalmazza, hogy a Kamara által ajánlott összeg a minimális munkadíj, amely alatt az állatorvos nem dolgozhat.
Az egyes magánállatorvosi-szsolgáltatások munkadíjtételeit 1998. július 1-től hatályosulóan közzé is tették, amelyek a munkadíj jellegnek megfelelően nem tartalmazták az állatorvosi tevékenység során felhasznált gyógyszerek, anyagok, eszközök árát és a fuvardíjat.
A minimáldíj alatti munkavégzés miatt a mai napig a Kamara egyetlen eljárást sem folytatott le.

Az Etikai Szabályzat XI. 13. pontja részletezte azt az eljárást, amelyet az állatorvosnak követnie kell, ha adósa a kialkudott díjat részére nem fizeti meg. Ez esetben az orvos legfeljebb 60 napos fizetési haladékot adhat, amelynek eredménytelen eltelte után az adós újabb megrendelése (az elsősegélynyújtás kivételével nem teljesíthető.
A XI. 12. pont taglalja, hogy mely esetekben mondhat le az orvos az őt illető díjazásról.

A BAZ megyei Állatorvosi Kamara többszörös regisztrációs díjat kezdett el szedni azoktól az állatorvosoktól, akik a működési körzetükön kívül versenytársként egy másik körzetben is megjelentek.
A Kamara ezen alapszabály ellenes területi szervezeti magatartást haladéktalanul felszámolta.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel a 70. § (1) bekezdés szerint eljárást indított a Kamara ellen, mert vélelmezhető volt az Etikai Szabályzat egyes rendelkezéseinek és a többszörös regisztrációs díj szedésének versenykorlátozó ..... ,amit a Tpvt. 11. §-a tilt.

A vizsgálati jelentés a reklámtilalmakra, a mimináldíjra és a díjazásról való lemondásra vonatkozó etikai rendelkezéseket a Gazdasági Versenyhivatal által nem mentesíthetően versenyjogellenesnek tartotta. A regisztrációs díj szedése miatt az eljárás megszüntetését indítványozta, miután a tudomásra jutás után a Kamara azonnal intézkedett.

A Kamara elsődlegesen jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy az Etikai Szabályok közül felvett reklámtilalom indoka az állatorvosi szakma különleges jellege, amely iránti tiszteletet kívánta erősíteni.

Budapest, 1999. január 13.