Vj-26/2000/16
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Kapusi Miklós (1051 Budapest, József nádor tér 2. szám alatti) ügyvéd által képviselt Interchange Korlátolt Felelősségű Társaság (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Kft.) 1992. óta foglalkozik pénzváltói tevékenységgel, immár tizenhat e célra kialakított helyiségében, amelyek zömmel Budapest belvárosában, azon belül is a Váci utca környékén, valamint a város vonzáskörzetében lévő bevásárlóközpontokban találhatók. A pénzváltói helyiségbe belépő fogyasztót golyóálló üvegfal választja el a kiszolgáló személyzettől, amely mögött a hátsó falon lévő többé-kevésbé olvasható árfolyamtábla tájékoztatja a fogyasztót a külföldi pénzeszközök egységeire vetítetten a pénzeszközök eladási és vételi áráról. Feltünteti azt is, hogy 250.000.- Ft-ot meghaladó értékű pénzeszköz váltása esetén az árfolyam a fogyasztókra nézve kedvezőbb, mert az ennél nagyobb összegű váltás a fogyasztó szempontjából alacsonyabb eladási árral párosul.
A Kft. akciós jelleggel vagy anélkül e teljeskörű közlésből szokásosan kiragad néhány külföldi valutanemet (USD, DEM, ATS) és azokat feltűnő megjelenítéssel kirakja az üvegfalra, melléírva a magyar forint ellenértéket, föléje pedig az ELADÁS (SELL, VERKAUF) feliratokat.
A Kft. pénzváltó helyeinek forgalma jellemzően abból adódik, hogy a külföldiek külföldi pénzeszközeiket magyar forintra kívánják váltani.
A magyar állampolgárok a külföldiektől részben eltérő árfolyamkedvezményben részesülnek, mert a részükre történő eladási ár alacsonyabb.
1999-ben a külföldi fogyasztók legalább 80 esetben éltek panasszal, mert a Kft. a reméltnél kevesebb forintellenértéket fizetett külföldi valutájukért és a helyszínen orvoslatot nem kaptak.
A Kft. a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) engedélyei alapján kb. 200 vállalkozás egyikeként foglalkozhat pénzváltási tevékenységgel. Az ezt szabályozó 15/1995. (PK18) és 3/1997. (PK14) MNB rendelkezés egyebek mellett előírja az árfolyamjegyzést és annak az ügyfelek részére jól látható módon történő meghirdetését.
E szabályozásnak megfelelően a pénzváltó szabadon állapíthatja meg az árfolyamokat, s az ügyfelek választásuk szerint dönthetik el, melyik pénzváltó ajánlatát fogadják el. Nagyobb összegű váltás esetén az ügyfél akár kedvezőbb árfolyamon is válthat, azonban az erre vonatkozó tájékoztatásnak is az ügyfél számára hozzáférhetőnek kell lennie.
A Kft. a fentebbi előírásokat betartja, de az ügyfélpanaszok szerint a vállalkozás árfolyammeghirdetése mégis megtévesztő, mert az összeghatárok apró betűs feltüntetése és az árfolyamtáblának a fogyasztóktól viszonylag távol eső elhelyezése miatt az nehezen olvasható, valamint fogyasztómegtévesztésre ad alkalmat a 250.000.- Ft feletti váltáshoz tartozó árfolyamok külön kitétele.
Az MNB e magatartások miatt 1999. május 27-én a Kft. engedélyeit visszavonta, majd utóbb működését mégis engedélyezte.
E magatartások miatt a Gazdasági Versenyhivatal is eljárást indított a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint, mert vélelmezte, hogy versenyjogi szempontból is jogellenes lehet az árfolyamközlő magatartás. A készült vizsgálati jelentés jogsértés megállapítását indítványozta, mert úgy találta, hogy az árfolyamtáblák nehezen, vagy alig olvashatók, bár a fogyasztók a szükséges felvilágosítást kérésükre megkapják. Ezen túlmenően a külön elhelyezett tájékoztatás ugyancsak megtévesztő, mert tévesen azt hiheti a fogyasztó, hogy az vételi ár, amelyen a Kft. a fogyasztói pénzeszközt meg fogja vásárolni.
A Kft. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy kifogásolt külön tájékoztatását alkalmanként, akciós jelleggel nyújtja egységeiben, ha pénzeszközei egy bizonyos nagyobb mennyiséget váltóhelyein elérnek.
A Tpvt. 10. §-a tiltja a fogyasztói választási szabadságot indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. E körbe tartozik, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, az ajánlat valós megítélését, más áruval történő tárgyszerű összehasonlítását.
A vizsgálat tárgyának megfelelően a Versenytanácsnak egyrészt abban kellett állást foglalnia, hogy e fogalmilag felmerülő jogszabályhelyet sérti-e a Kft. általi árfolyamtábla elhelyezési mód és a külön elhelyezésre került tájékoztatás. Az első problémakörben a Versenytanács abból indult ki, hogy a táblák olvashatósága egyéni észlelés és megítélés kérdése, hiszen ha az az erre vonatkozó jogszabályokkal szembeszegülő magatartásnak minősülne, akkor a vonatkozó jogszabály betartatására hivatott MNB kisebb-nagyobb változtatások végrehajtására késztette volna a Kft-t. A második kérdéskörben a Versenytanács abból az általános jellegű tényből indult ki, hogy a szokásos adás-vételi ügyletek kapcsán az eladó áruját, szolgáltatását a fogyasztó pénzfizetés ellenében szerzi meg. A pénzváltásnál mint adásvételi ügyletnél látszólag módosul az ügylet tárgya, mert ilyenkor az eladó áruja is pénz, amit eladóként a pénzváltó kínál ugyancsak pénz ellenében a fogyasztónak, aki viszont saját szempontjából szintén eladó a cserélni kívánt pénzeszköze tekintetében. A csereügylet adott árkülönbözetét az árfolyamtábla szemlélteti, amely tartalmazza azt az árat, amelyen a pénzváltó elad és vesz pénzeszközöket. Eladási ára többé-kevésbé mindig eltér a vételi árától, hiszen a kettő különbségéből származik a pénzváltó ügyleti haszna. Mindezen látszólagos különbség valóságosan nem változtat azon a tényen, hogy a váltóhelyet felkereső fogyasztó mindig az eladó pénzváltó eladási ajánlatával szembesül. Igy önmagában nem kifogásolható, hogy a Kft. az árfolyamtáblától elkülönítetten is megjelenítette ajánlatát, szöveggel is jelezve az eladást, amely értelemszerint csakis az ő ajánlatára vonatkozhatott.
Ugyanakkor ismert, hogy 250.000.- Ft-os értékhatár alatt a magyar állampolgárokra kedvezőbb eladási árak vonatkoznak, mint a külföldiekre. E tény azoknak a külföldieknek a megtévesztését okozhatja, akik 250.000.- Ft-ot meg nem haladó forintjukért külföldi fizetőeszközt szeretnének venni, hiszen ez esetben a magyar állampolgároknál többet kellene a külföldi fizetőeszközért fizetniük. E tekintetben a Kft. akciós magatartására hivatkozott, amellyel a külön árajánlat kitételét indokolta. Ha a Kft. valóban akciókat tartott, annak a tényét nyilvánvalóan közölnie kellett a fogyasztókkal. Ezt azonban eleve megkérdőjelezi, hogy a vizsgálati szemlén sem volt erre utaló jel. Azonban az is ismert a vizsgálat anyagából, hogy a Kft. forgalma lényegileg a külföldiek forintvásárlásából adódik, vagyis nem jellemző, hogy a külföldiek magyar forintjukért külföldi fizetőeszközt vennének. Erre figyelemmel a Versenytanács nem tartotta célszerűnek az akciótartás tényére további bizonyítás lefolytatását és így az eljárás további folytatását, mert attól az ügyet érdemben más irányban befolyásoló eredményt nem várt.
Minderre tekintettel a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint megszüntette, figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontjára.
A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja a Kft. számára.
Budapest, 2000. június 1.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika