Gazdasági Versenyhivatal

Vj-108/2001/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Radványi Ilona ügyvéd (1509 Budapest, Pf. 39.) által képviselt Gyertyaláng Kegyeleti Szolgálat Temetkezési Kft. eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg a versenytársaival szemben, az üzemeltetéssel összefüggésben alkalmazott díjakkal azáltal, hogy azok összege meghaladja az általa a végfogyasztóknak felszámított - belső temetési munkák ellenértékét is tartalmazó - díjakat, illetve a ravatalozói díj 40.000.-Ft összegben való meghatározásával.

A Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozással szemben 1.000.000.- (Egymillió) forint bírságot szab ki, amelyet a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számla javára.

E határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresetben kérheti.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az általa üzemeltetett ócsai temetőben biztosított - temetőüzemeltetői tevékenységéhez kapcsolódó - szolgáltatásai igénybevételéért felszámított díjak meghatározása, illetve érvényesítése körében tanúsított magatartásával gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított-e meg a szolgáltatást igénybevevő külső temetkezési vállalkozásokkal szemben (Tpvt. 21. § a), g) és j) pont).

II.

1. Az eljárás alá vont vállalkozás - tevékenységi körébe esően - Pest megye 24 településén biztosít egyrészt temetőüzemeltetést, másrészt temetkezési szolgáltatást.

2. Az eljárással érintett Ócsa nagyközség területén egy vegyes tulajdonú temető üzemel, melynek tulajdonosai a Római Katolikus- és a Református Egyházközség, továbbá a Babtista Gyülekezet és az Izraelita Hitközség. A temető út felöli területe Ócsa Nagyközség Önkormányzatának (továbbiakban: Önkormányzat) tulajdonában van.

3. A temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ttv.) 6. § (3) bekezdése szerint a temetők tulajdonosai kötelesek gondoskodni a temetők fenntartásáról, illetve üzemeltetéséről. E feladatokat saját tevékenységük körében - illetve szerződés alapján - gazdálkodó szervezetek útján is elláthatják.
Fentieknek megfelelően az Önkormányzat hozzájárulásával - a temető ténylegesen üzemelő része tekintetében - a tulajdonos egyházak 1999. április 27-én kötöttek bérleti szerződést az eljárás alá vont vállalkozással a temető, valamint a temető területén belül található ravatalozó kizárólagos üzemeltetésére.
A szerződés azon túl, hogy rögzítette a bérlőként nevesített üzemeltető kötelezettségeit (utak, járdák, a temető egyéb területeinek tisztántartása, gondozása, a ravatolozó tisztántartása, belső karbantartása, a ravatalozó berendezéseinek - pl. hűtők - karbantartása, szükség szerinti pótlása, temető gondnoki teendők ellátása), az eljárás alá vont vállalkozást feljogosította temetkezési szolgáltatások nyújtására is. A temetkezések teljes körű lebonyolítása mellett, 24 órás ügyelettel köteles biztosítani a temetéshez és szállításhoz szükséges eszközöket és munkaerőt (1. pont).
A szerződés 2. pontja kimondta, hogy az 1. pontban írt feladatok folyamatos végzéséért az üzemeltetőt nem illeti költségtérítés, illetve a ravatalozó működtetésével kapcsolatos mindennemű költséget maga köteles viselni, úgy, hogy a fenntartás és karbantartás feladatát folyamatosan végzi, továbbá a temetési szolgáltatást megrendelők részére teljes körű és színvonalas ügyintézést is végez (1. pont, 3. pont III/3. pont).

4. A szerződés azon túl, hogy feljogosította az eljárás alá vont vállalkozást arra, hogy az őt terhelő költségeket szolgáltatási díjaiban érvényesítse, az eljárás alá vont vállalkozás kötelezettségévé tette új ravatalozó megépítését, illetve a temető kerítésének felújítását is azzal, hogy az értéknövelő beruházások a szerződés lejártával a tulajdonosok közös tulajdonába kerülnek. Arra az esetre, ha a szerződés legalább 5 évvel nem kerülne meghosszabbításra a megállapodás úgy rendelkezett, hogy az ingatlan értékét növelő beruházások az amortizációnak megfelelően kerülnek elszámolásra.
A határozatlan időre, de legalább 10 évre megkötött szerződésben az eljárás alá vont vállalkozás vállalta egyszeri és negyedévenkénti juttatás illetve adomány fizetését a szerződéskötő egyházak felé.

5. A szerződés 4. pontja rögzítette azt is, hogy a szerződés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elhunytak temetéséről rendelkezni jogosult hozzátartozók más temetkezési szolgáltatást nyújtó vállalkozás szolgáltatását vegyék igénybe a temetések lebonyolításával kapcsolatban.

6. Az eljárás alá vont vállalkozás az általa megépített kb. 18 millió forintos beruházást képviselő új ravatalozóra 2000. novemberében kapta meg a használatbavételi engedélyt.

7. Az Ócsán üzemelő temetőben az eljárás alá vont vállalkozáson kívül más temetkezési vállalkozás is végez temetési szolgáltatást.
A temetőben átlagosan évi 100 temetés van.
A temetőben a 2001. évben - a rendelkezésre álló adatok alapján - két vállalkozás nyújtott temetkezési szolgáltatást összesen 7 alkalommal, melyből 6 temetést a Szigü Pest megyei Temetkezési Rt. végzett.
A 2001. évet megelőzően a más vállalkozások által végzett temetések száma alacsonyabb volt.

8. Az eljárás alá vont vállalkozás által üzemeltetett temetőben szolgáltatást végző más vállalkozásokkal szemben felszámításra kerülő díjakat 2001. január 1-től április 25-ig az akkor hatályos szolgáltatási árjegyzék tartalmazta azon szolgáltatási díjakkal együtt, melyeket az eljárás alá vont vállalkozás saját temetkezési vállalkozási körében alkalmazott.
Fenti, más vállalkozások felé felszámított díjak a következők voltak: - hűtés díja: 3000.-Ft, - ravatalozó berendezésének használati díja: 17.000.-Ft, - temetésrendezés: 6.000.-Ft; - halott átvételi díj: 12.000.-Ft; - kellékátvételi díj: 800.-Ft; - elszáradt virágok szállítása: 1.500.-Ft. Sírásás esetén 12.000.-Ft, míg ügyintézési díjként 3.000.-Ft került felszámításra.
Az eljárás alá vont vállalkozás fenti díjak közül a nála közvetlenül megrendelést leadók felé nem számította fel a ravatalozó berendezésének használati díját és az ún. temetésrendezési díjat.

9. 2001. április 25-én a bérleti szerződés kiegészítése következtében egyes díjak megváltoztak.
2001. április 26-ától, a hűtési díj (3.000.-Ft) változatlanul hagyása mellett a szolgáltatási árjegyzék új díjtételként tartalmazza a szolgáltatási árjegyzék az ún. ravatalozói (ténylegesen ravatalozó használati) díjat 40.000.-Ft-os összegben.
Új díjként kerül bevezetésre a temetőfenntartási-hozzájárulási díj 10.000.-Ft-os összegben.
A halottátvételi díj összege 10.000.-Ft-ra módosult, míg a kellékátvételi díj megszűnt.
A ravatalozói berendezések használatának díja 10.000.-Ft-os összegre módosult, illetve eltörlésre került az ún. temetésrendezési díj.
Elszáradt virágok elszállítása címén 1.500.-Ft, míg ügyintézés címén továbbra is 3.000.-Ft kerülhet felszámításra.

Az előzőeken túlmenően ténylegesen - a számlák tanúsága szerint - 2001. április 4-től 1 fő készenléte fejében 6.000.-Ft-t, sírásásért pedig 12.000.-Ft-t számlázott még más vállalkozásnak az eljárás alá vont vállalkozás.
Fentieket figyelembevéve az esetben, ha más vállalkozás végez temetési szolgáltatást az eljárás alá vont vállalkozás által üzemeltetett temetőben, a részére 2000. április 26-tól megfizetendő díjak összege kb. 95.500.-Ft, mely összeg változott attól függően, hogy a hűtésért, illetve temető-fenntartási díjként ténylegesen mennyit számlázott az eljárás alá vont vállalkozás, ugyanis a hűtés díja esetileg magasabb, míg a temető-fenntartási díj alacsonyabb összegben is (3.000.-Ft) számlázásra került, minek következtében a más vállalkozó által fizetendő teljes díj összege kb. 88.500.- - 92.500.-Ft volt.

10. Április 26-tól az eljárás alá vont vállalkozás saját temetkezési szolgáltatásainak díjait is átstrukturálta, illetve lehetővé tette a helyi képviselők részére, hogy indokolt esetben a számla nettó végösszegéből 10 %-os engedményt adjanak.
Az eljárás alá vont vállalkozás saját temetési szolgáltatás esetén ún. komplex díjat alkalmaz.
A számlák - melyek jellemzően a szállítás és hűtés (esetleg tárolás, ügyeleti szállítás) díján túl szolgáltatásként a ravatalozást és temetést jelölik meg összevont díjtétel mellett - legalább 71.000.-, de általában 88.000.-Ft-os értékben kerülnek kiállításra, úgy hogy a ravatalozás-temetés díja 75.000.-Ft (urnás temetés esetén 69.000.-Ft)-ban van megjelölve.

III.

A vizsgálati jelentés megállapítva azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az érintett piacon gazdasági erőfölényben van, indítványozta a jogsértés megállapítását és 1.000.000.-Ft bírság kiszabását.
A vizsgálati jelentésben foglaltak szerint a 40.000.-Ft összegű ravatalozó bérleti díj kikötése a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközik, illetve jogsértőnek minősül (Tpvt. 21. § j) pont) az a magatartás, miszerint az eljárás alá vont vállalkozás fenti díjat csak a versenytársak felé érvényesíti, valamint az, hogy nagyobb bevételt realizál a külső vállalkozásoknak felszámított díjak révén, mint amennyit saját temetési szolgáltatásai után kiszámláz (Tpvt. 21. § g) pont).
A ravatalozói díj reális mértéket a vizsgálati jelentés 17.900.- forintban jelölte meg, kiindulva a ravatalozó 16 éves amortizációs idejéből, három százalékos reálkamatot és évi nyolc százalékos inflációt tételezve fel.

IV.

1) Az eljárás alá vont vállalkozás előadta, hogy díjait a tulajdonos egyházakkal történt megállapodás alapján érvényesíti, vagyis az eljárás alá vont vállalkozás a díjakat csak kalkulálja, majd bemutatja a tulajdonosoknak, akik azt ténylegesen megállapítják, így díjai kvázi hatósági árnak minősülnek.

2) Hivatkozott arra, hogy a kb. 18 millió Ft-os, a ravatalozó épületével kapcsolatos beruházása - hat százalékos reálkamat, és évi átlagban nyolc százalékos infláció melletti - hét éves megtérülésével számolva határozta meg a 40.000 forintos ravatalozói díjat, és azt a hét éves időszakot követően nem kívánja érvényesíteni.

A hétéves időszakot - szemben a hat százalékos amortizációból adódó 16-17 évvel - azzal indokolta, hogy a szerződés hét év múlva lejár, s azt követően a ravatalozó üzemeltetési joga bizonytalan: amennyiben a szerződés nem kerül meghosszabbításra, úgy a ravatalozó értékét megnövelő beruházás más vállalkozás felé történő értékesítése nem lehetséges, az csak a temető tulajdonosai felé érvényesíthető az amortizációnak megfelelő mértékben vagy ingyenesen. Kiemelte, hogy a szerződés nem rögzítette az eljárás alá vont vállalkozást ilyen címen megillető pénzösszeget, továbbá azt, hogy az egyháznak nincs pénze arra az esetre sem, ha fizetni kívánna.

A ravatalozói díj számításánál érvényesített 8 százalékos inflációt a "gazdaságkutatók véleményét figyelembe véve" állapította meg, míg a számításba vett 6 százalékos reálkamat realitását azzal is alátámasztotta, hogy az OTP Bank Rt. úgy nyilatkozott felé, hogy 7 éves tartós lekötésre 5,6 százalékos garantált kamatot fizet.

3) Előadta továbbá, hogy augusztus hónaptól - a korábbiaktól eltérően - már feltünteti saját temetkezési szolgáltatásai számláiban is a ravatalozó épületének megtérülésével kapcsolatos 40.000.-Ft-ot ún. ravatalozói díjat.

4) Mindezek alapján az eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte. Utalt arra, hogy mindössze öt esetben alkalmazott versenytársai felé ravatalozói díjat, ami az alkalmazott 40.000 forintos, és az elfogadhatónak tartott 17.000 forintos díj különbözete alapján 115.000 forintot tesz ki. Ez - álláspontja szerint - olyan csekély súlyú jogsérelem, ami semmiképpen sem indokolja bírság kiszabását.

V.

1. A Tpvt. 21. §-a értelmében tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni. A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint az érintett piacon gazdasági erőfölényben van az a vállalkozás, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

Az eljárás alá vont vállalkozás - jelen eljárással érintetten - az ócsai temető üzemeltetője úgy, hogy egyben teljes körű temetői szolgáltatást is végez.
Fenti két piacon végzett tevékenysége folytán - üzemeltetői minőségéből adódóan - a temetőn belüli szolgáltatások piacán jelenlévő más vállalkozásoknak szükségszerűen igénybe kell venniük üzemeltetői minőségben nyújtott szolgáltatásait, miáltal velük részben vertikális, másrészt horizontális (versenytársi) kapcsolatban van.
Mivel az ócsai üzemeltetési területen, mint érintett földrajzi piacon, mással nem helyettesíthető áruja (üzemeltetőként nyújtott szolgáltatása) mástól nem szerezhető be (Tpvt. 14. § (1)-(3) bekezdés), a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja gazdasági tevékenységét, vagyis az érintett piacon gazdasági erőfölényben van.

Gazdasági erőfölényes helyzete - visszaélésszerű magatartás esetén - alkalmas arra, hogy a kizárólagos üzemetetői jogából adódóan ottani gazdasági erőfölényes helyzetét átemelje a Ttv. 25. § (1) bekezdésében írt temetői szolgáltatásokra is, miáltal üzemeltetői minőségben tanúsított jogsértő magatartása a versenytársakon túl a fogyasztókat is veszélyeztetheti.

2. A Tpvt. 21. § j) pontja szerint tilos a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni.

A rendelkezésre álló számlákból és az eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott szolgáltatási árjegyzékből megállapíthatóan 2001. április 4-től a temetési szolgáltatások piacán általában 88.500.- 95.000.-Ft összegű - a temető üzemeltetőjének fizetendő - szolgáltatási díjat számlázott, részben mellőzve az árjegyzékben foglalt díjtételeket.

Az eljárás alá vont vállalkozásnak üzemeltetői minőségében fizetendő díj értelemszerűen nem tartalmazta ugyanakkor a más szolgáltató felé a hozzátartozók (végfogyasztók) által fizetendő temetési részszolgáltatások díjait, így pl. a helyi szállítás, ravatalozás, hantolás, koporsós temetés, gépkocsi kiállás díját, mely díjtételek további kb. 20-30 ezer forinttal növelik a hozzátartozó megrendelők kiadásait.
Az eljárás alá vont vállalkozás ugyanakkor az általa alkalmazott ún. komplex díj formájában kb. 71.000.- 88.000.- Ft díjat érvényesített a megrendelők (végfogyasztók) felé, mely díj magába foglalta úgy az üzemeltetői, mint a temetési szolgáltatói minőségben felszámított díjakat is.

2001. április 26-tól kezdődően ugyan díjjegyzékében a 75.000.- forintos komplex díj részeként feltüntette a ravatalozói díjként nevesített ravatalozó használat 40.000.-Ft-os díjtételét is, azonban az eljárás alá vont vállalkozás ezt figyelembevéve is alacsonyabb díj ellenében végezte a teljes körű - az üzemeltetéssel járó költséget is magában foglaló - temetkezési szolgáltatást, mint amilyen összegben az üzemeltetéssel összefüggő díjait érvényesítette a külső vállalkozásokkal szemben. Ezzel a magatartásával megvalósította a Tpvt. 21. § j) pontjában írt jogsértést, mert ily módon versenytársai az ócsai temetőben az általa alkalmazottnál lényegesen magasabb áron képesek csak temetkezési szolgáltatást nyújtani.
A Versenytanács álláspontja szerint mindezen az sem változtat, hogy az eljárás alá vont - nyilatkozata szerint - 2001. augusztusától formálisan nevesítve szerepelteti a 40.000.-forintos díjtételt, a számla összértékén ugyanis ez nem változtat.

3) A Tpvt. 21. § a) pontja szerint tilos tisztességtelenül eladási árakat megállapítani. A Versenytanács kialakult gyakorlata (elvi állásfoglalások 78., Versenyfelügyeleti Értesítő 2000. évi 5. szám) szerint tisztességtelenül megállapított (túlzottan magas) az eladási ár, ha meghaladja a gazdaságilag indokolt költségek és a befektetés adott szakmát jellemző kockázatával arányban álló hozama alapján adódó ("tisztességes") nyereségnek az összegét.

Az eljárás alá vont vállalkozás által érvényesített ravatalozói díj funkciója kizárólag a ravatalozó felújítására fordított beruházás összegének a megtérítése. Ebből következőleg - az eljárás alá vont vállalkozás által sem vitatottan - gazdaságilag indokolt költségként kizárólag az amortizáció (a hasznos élettartam egy évére jutó beruházási költség) merül fel, feltételezve a beruházásra fordított összeg indokoltságát.

A ravatalozói díj megállapításakor az eljárás alá vont vállalkozás által alkalmazott megoldás, melyszerint

• -

  a beruházás költségét a ravatalozói díjban a tényleges élettartam töredéke (7 év) alatt téríteti meg, majd azt követően (nyilatkozata szerint) a szolgáltatást ingyen nyújtja; illetve

• -

  a jövőbeni inflációt már a beruházás üzembehelyezését követően érvényesített (induló) díjban figyelembevéve, az időszak egészére azonos árat érvényesít,

azt eredményezné, hogy a "mai" fogyasztók fizetnek a "jövőbeni" fogyasztók helyett. Ez nem csupán tisztességtelen megoldás, de - mint versenykörülmények között nyilvánvalóan nem érvényesíthető megoldás a vállalkozás tönkremeneteléhez is vezetne.

Versenykörülmények között a beruházásnak a reálisan várható élettartam alatt kell megtérülnie, egy, a beruházás kockázatával arányban álló hozam (reálkamat) mellett, melynek hat százalékos mértékét a Versenytanács - szemben a vizsgálati jelentés álláspontjával - nem ítélte irreálisan magasnak. Ugyanakkor - álláspontja szerint - az induló díjban a feltételezett jövőbeni infláció nem vehető figyelembe, ugyanis a mai díj elvileg sem függhet az elkövetkező hét éves (vagy még hosszabb) időszakban bekövetkező infláció mértékétől, gyakorlatilag pedig a jövőbeli infláció reálisan figyelembevehető mértéke még nem állapítható meg. Ezért az inflációból adódó, a későbbi években jelentkező nominális többlethozam igény jogszerűen csak a díjnak a tényleges inflációval összhangban álló fokozatos emelésével biztosítható. Mindezekre tekintettel

• -

  minimális megtérülési időszakként (az eljárás alá vont vállalkozás számviteli rendszerében alkalmazott hat százalékos leírási kulcsból kiindulva) 16 évet; illetve

• -

  az eljárás alá vont vállalkozás által is számított 6 százalékos hozamot (reálkamatot)

figyelembevéve az induló díj versenykörülmények között érvényesíthető összege kb. 17.800 forintban határozható meg.
(Megjegyzi a Versenytanács, hogy a fenti mérték meghatározásakor a hozamok tőkésedési folyamatával ("kamatos-kamat" számítás) is számolt, szemben az eljárás alá vont által alkalmazott - ezt figyelmen kívül hagyó - módszerrel, mely esetben az induló díj mértéke kb. 17.000 forint lenne).

A Versenytanács nem vitatja az eljárás alá vont vállalkozás azon álláspontját, hogy a fenti (illetve a tényleges infláció alapján évről - évre emelkedő) ravatalozói díjak mellett hét év alatt nem térülhet meg a tejes beruházási költség. Az így meg nem térült beruházási költséget azonban az eljárás alá vont vállalkozás nem terhelheti rá a fogyasztókra, hanem azt a szerződésnek a megtérülési idő lejárta előtti megszűnése esetén (mint a ravatalozó akkori ellenértékét) a tulajdonos egyházaktól vagy a későbbi használótól igényelheti, de semmiképpen nem lehet hatással a jelenleg fizetendő ravatalozói díj mértékére. Más megközelítésben a vállalkozásnak egy esetleges "rossz" szerződésből adódó többletköltségei nem tekinthetők gazdaságilag indokoltnak, és így azok az árban nem érvényesíthetők.

Nem osztotta a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozás "kvázi hatósági ár"-ra vonatkozó álláspontját sem. Az a körülmény ugyanis, hogy a tulajdonosnak, illetve jelen esetben egyházaknak egy mögöttes a szerződés alapján lehetőségük van "beleszólni" a díj kialakításába.

Mindezek alapján az eljárás alá vont vállalkozás által érvényesített 40.000 forintos ravatalozói díj a Versenytanács álláspontja szerint a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközően visszaélésszerűen alkalmazott túlzottan magas díjnak minősül.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy a ravatalozói díj 40.000 forintos összegének túlzottan magas voltából nem következik automatikusan, hogy az eljárás alá vont vállalkozás által a fogyasztók felé érvényesített - a ravatalozói díjat is magában foglaló - kb. 75.000 forintos együttes temetkezési díj is túlzottan magas lenne. A Versenytanács álláspontja szerint ugyanis versenyjogi szempontból a fogyasztó által fizetett díjak együttes összege ítélhető meg (függetlenül attól, hogy az eljárás alá vont vállalkozás komplex temetkezési díjat érvényesít, vagy részekre bontja azt), ami viszont a jelen vizsgálatnak nem volt tárgya.

4) Fentiek alapján a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megállapította az eljárás alá vont vállalkozás fenti 2-3. pontokban részletezett magatartásának törvénybe ütközését.
Nem rendelkezett ugyanakkor a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés f) pont), ugyanis arra végrehajtható módon (Tpvt. 89. § (2) bekezdés) - csak az alkalmazandó díjak egyidejű, a jövőre is vonatkozó meghatározásával lett volna mód, amire piaci körülmények között nincs lehetőség.
Felhívja ugyanakkor a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozás figyelmét, hogy amennyiben a rendelkező rész szerinti jogsértő magatartással nem hagy fel, akkor egy új a versenyfelügyeleti eljárásban a későbbiekben érvényesített díj jogszerűsége is megítélhető.

5) A Versenytanács a Tpvt. 78. § alapján bírságot szabott ki. A bírság összegének meghatározásakor abból indult ki, hogy a jogsértő magatartás a ugyan az eljárás alá vont vállalkozás által érvényesített túlzottan magas díj formájában jelenik meg, annak valós, piaci hatással bíró tartalma azonban a verseny korlátozása; ugyanis az eljárás alá vont vállalkozás által versenytársai felé érvényesített túlzottan magas díjból fakadó magas (azok által a fogyasztók felé általában nem érvényesíthető) költségek azt eredményezik, hogy a versenytársak csak egészen kivételesen vállalhatnak temetést az ócsai temetőben. Ezért a Versenytanács a bírság összegének meghatározásakor - szemben az eljárás alá vont álláspontjával - nem a valóban csekély összegű ravatalozói díjtöbbletet vette alapul, hanem azt, hogy az eljárás alá vont jogsértő magatartása gyakorlatilag lehetetlenné teszi a versenyt az érintett piacon. Márpedig a Tpvt. 78. § (2) bekezdése alapján a bírság kiszabásának kiemelt szempontja a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka.

Budapest, 2002. március 21.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Tóth Tihamér sk.
Kis Lászlóné