Vj-73/2001/65

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az

Holcim Hungária Rt. (Budapest),
Duna-Dráva Cement Kft. (Vác.)
a BÉCEM Cement és Mészipari Rt. (Bélapátfalva) és
Magyar Cementipari Szövetség (Budapest)

eljárás alá vontak ellen versenykorlátozó megállapodás vagy összehangolt magatartás és gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

  • 1)

    A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozások és a Magyar Cementipari Szövetség azzal, hogy a "Havi adattár" néven 2001-ig olyan információs rendszert működtettek, amely egyes vállalkozásokra vonatkozó, máshonnan be nem szerezhető, a többi vállalkozás üzleti döntéseit befolyásoló üzleti adatokat tartalmazott, versenykorlátozó módon egyeztették piaci magatartásukat.

  • 2)

    A Versenytanács megállapítja, hogy a Holcim Rt. jogelődje által a forgalmazók javára alkalmazott kedvezményrendszer, mely szerint az import cementet nem forgalmazók emiatt árkedvezményben részesültek, gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

  • 3)

    Az 1. pontban nevezett jogsértés miatt a Duna-Dráva Cement Kft-re 80.000.000 (azaz nyolcvanmillió) Ft., a Holcim Hungária Rt-re az 1. pontban nevezett jogsértésért 40.000.000 (azaz negyvenmillió) Ft, a 2. pontokban nevezett jogsértés miatt 30.000.000 (azaz harmincmillió) Ft. bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kötelesek a Gazdasági Versenyhivatalnál 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlára befizetni.

  • 4)

    E határozat ellen a kézhezvételétől számított 30 napon belül az eljárás alá vontak a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálati keresettel élhetnek.

Indoklás

I.

A tényállás

Az eljárás

  • 1.

    A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárása 2001. április 12-én indult, mivel feltételezni lehetett, hogy az eljárás alá vontak megállapodásaikkal megsértették a Tpvt 11. §-át, illetve a Pannoncem Rt. (jelenleg Holcim Rt.) visszaélt erőfölényével. A Gazdasági Versenyhivatal 2001. november 19-én eljárás alá vonta a Magyar Cementipari Szövetséget is.

  • 2.

    A részletes, elsősorban a gyártók által alkalmazott árakra koncentráló vizsgálat nyomán született vizsgálati jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vontak nem folytattak olyan üzleti magatartást, ami versenykorlátozó megállapodásnak, összehangolt magatartásnak, szövetség döntésének vagy gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek lehetne minősíthető.

  • 3.

    Az eljáró Versenytanács az iratok áttanulmányozását követően kidolgozott előzetes álláspontjában azonban - a vizsgálat során feltárt irati bizonyítékok alapján - kifogás tárgyává tette, hogy

    • -

      az eljárás alá vont cementgyártók a Magyar Cementipari Szövetség (MCSZ) keretén belül, a piacvédelmi intézkedésekre és a dömpingellenes vámra vonatkozó kérelmekhez kapcsolódóan egymás számára bizalmas üzleti adatokat tettek megismerhetővé és így megsértették Tpvt. 11.§-át,

    • -

      az eljárás alá vont cementgyártók a Magyar Cementipari Szövetség keretén belül több éve folyamatosan, havi rendszerességgel verseny befolyásolására alkalmas információkat közöltek egymással és

    • -

      a Holcim Rt. olyan kedvezményrendszert alkalmazott, amely alkalmas volt az importverseny korlátozására.

  • 4.

    Az eljárás alá vontak írásos nyilatkozataikban, valamint két tárgyalás alkalmával szóban is részletesen kifejtették a Versenytanács előzetes álláspontjában foglaltakra tekintettel érveiket.

Az eljárás alá vont vállalkozások

  • 5.

    A Holcim Rt. (korábban Unicem, majd Pannoncem Rt.) a Hejőcsabai Cement és Mészművek Rt. és a Lábatlani Cementipari Rt. 168/1999-es versenytanácsi határozattal jóváhagyott összeolvadásával jött létre 1999 októberében. A vállalkozásnak két gyára van: a hejőcsabai és a lábatlani. A Holcim Rt. fő tevékenysége a cement-, illetve mészgyártás és az ezekkel összefüggő bányászat. A vállalkozás 2000. évi nettó értékesítési árbevétele 14. 870 millió Ft. A cég a svájci Holcim/Holderbank csoport tagja.

  • 6.

    A Duna-Dráva Cement Kft. a Beremendi Cement- és Mészipari Rt. és a Váci Dunai Cement- és Mészmű Kft. fúziójával alakult ki. A vállalkozás 2000. évi nettó értékesítési árbevétele 27. 192 millió Ft. volt. Irányítói a német Schwenk és Heidelberg csoportok.

  • 7.

    A BÉCEM Cement és Mészipari Rt. 2000. évi nettó értékesítési árbevétele 2880 millió Ft. A cementtermelés 2000. szeptember 30-án állt le a BÉCEM gyárban. Az előbbi cégeket irányító svájci és német cementipari csoportok közös irányítása alatt működött a vizsgált időszakban.

  • 8.

    A Magyar Cementipari Szövetség (MCSZ) önálló jogi személyiséggel rendelkező egyesület, melynek jogi kereteit az 1989. évi II. törvény rendelkezései szabályozzák. A szövetség célja a cement- és mészipari termelő, szolgáltató önálló szervezetek összefogása, a gazdasági érdekeinek egyeztetése és képviselete belföldön és külföldön, valamint munkáltatói érdekképviselet ellátása. Az MCSZ alapszabálya szerint a Szövetség egyik feladata az információgyűjtés, elemzés és szolgáltatás.

A cement és gyártása

  • 9.

    A szürke cementen belül a gyártók termékskálájától függően több osztály és típus van, illetve amelynek - a kereslet szempontjából - alapvetően kétféle a kiszerelési (csomagolási) módja van: zsákos és ömlesztett cement. A szigorú szabványok miatt a szürke cement homogén termék, nincs az egyes gyárak márkái között verseny. Elvileg bármely már működő gyár bármilyen típusú cementet képes előállítani, az átállás egyik típusról a másikra az adalékanyagok hozzáférhetősége függvényében viszonylag gyors és költségkímélő, így némi túlzással tökéletes kínálati helyettesíthetőségről lehet szó.

  • 10.

    A gyárak tőkebevonásos privatizációja 1988. és 1990. között zajlott. Különböző részvényesi mozgások, változások után 2000 végére a következő tulajdonosi struktúra (amely számunkra az eljárás alá vontak miatt érdekes különösképpen) alakult ki:

Tulajdonosok

Vállalkozások

Gyárak

Piaci részesedések
1997-2000. között

Heidelberg (50%)
Schwenk (50%)

Duna-Dráva Kft.

Beremend
Vác

kb. 48-50 %

Holderbank (50%)
Heidelberg (25%)
Schwenk (25%)

BÉCEM Rt.

Bélapátfalva

kb. 18-11 %

Holderbank (100%)

Unicem, majd
Pannoncem Rt.

Lábatlan
Hejőcsaba

kb. 34-35 %

A hazai cementgyárak termékei

Termék

Vác

Beremend

Bélapátfalva

Hejőcsaba

Lábatlan

Portlandcement CEM I 52,5

X

Portlandcement CEM I 42,5 R

X

X

X

Portlandcement CEM I 42,5

X

2001-ben

1998-tól

Portlandcement CEM I 32,5 S

1998-tól

Pernye portlandcement
CEM II/A-V 32,5

X

1997-
1999.

Pernye portlandcement
CEM II/A-V 32,5 R

X

1998-tól

X

Pernye portlandcement
CEM II/B-M 32,5

2001-ben

1999-től

1997,
1999-2001

Pernye portlandcement
CEM II/A-V 42,5

1998-tól

2001.

Kohósalak portlandcement
CEM II/A-S 42,5

1997-től

1996-2000.

Kohósalak portlandcement
CEM II/A-S 32,5 R

X

1995-1997.

Kohósalak portlandcement
CEM II/B-S 32,5

X

X

Kohósalak portlandcement
250-60.

1995-
1996.

Kompozit portlandcement
CEM II/A-M 42,5

1997-
2000.

Vízkőadalékos portlandcement
CEM II/A-L 32,5

1995-ben

Mészkő portlandcement
CEM II/A-L 42,5

1998-tól

CEM I 32,5 RS

1995-2000.

X

CEM II/A-P 42,5

X

CEM II/A-P 32,5 R

X

CEM II/B-P 32,5

1999.

CEM II/B-V 32,5

X

CEM I 32,5 R AcM

1997
-2000.

CEM II/A-V 32,5 S

2001.

CEM IV/B 32,5

2001.

  • 11.

    A hazai cement felhasználás 1975-1985. között 4,5 - 5,3 millió tonna, 1985 - 1990. között 3,9 - 4,5 millió tonna volt évente, 1993-ban ért mélypontra: 2,5 millió tonna alá esett. Az elmúlt években azonban folyamatosan növekszik a felhasználás az építkezéseknek és más beruházási programoknak köszönhetően. 2000 decemberében az országos gyártó kapacitás 5,2 millió tonna volt.

Teljes
belföldi
felhasználás

1996

1997

1998

1999

2000

(ezer tonna)

2887

2982

3070

3126

3550

hazai

2717

2702

2658

2502

2750

termelés

import

170

280

412

624

800

  • 12.

    A Holcim éves szerződésekkel kb. a teljes értékesített mennyiség 80 %-át köti le előre. Ha rosszul mérik fel az igényeket, akkor előfordulhat, hogy egy teljesen üzemen kívül helyezett kemencét kell beindítani. Ez egyrészt több hónapot is igénybe vesz másrészt nagy költséggel jár. Másik lehetőség, hogy van olyan kemence ahol nem folyik termelés, de nincs üzemen kívül helyezve, de két három hetet igényel a termelés beindítása. Ilyenkor az év egész terjedelmében csereberendezést kell készenlétben tartani, karbantartási költségek merülnek fel. Az éves eladási tervet megvalósulása közben nyomon követik, s igény szerint változtatnak rajta. A készletezés tárgyát a portland cementfajta képezi, mivel a többi cementfajtát úgy nyerik, hogy ehhez különféle adalékokat kevernek.

  • 13.

    A termelési ciklus hossza kapcsán a DDCM arról számolt be, hogy egyrészt éves szerződései vannak, másrészt az előre le nem kötött, de várható megrendelésekre fel tudnak készülni, ezekről ugyanis hetekkel korábban információkat kapnak, egyrészt a sajtón keresztül, másrészt a minisztériumtól. Áruhiány miatt más gyárakhoz, illetve import forrásokhoz fordulhatnak a vevők, erre azonban a gyakorlatban nem került sor.

  • 14.

    A gyártók hangsúlyozták, hogy nem lehet teljes bizonyossággal előre megtervezni a termelést, készletezést, bár vannak bizonyos előrejelzések, hírek, melyek következményeit komolyan értékelni kell. A termelés meghatározásánál figyelembe veszik saját történelmi adataikat, másrészt figyelemmel követik a keresletre hatást gyakorló gazdasági folyamatokat, amelyek alapján megtudják jósolni a várható igényeket.

Árak alakulása, szállítási területek

  • 15.

    A szállítási körzetek meghatározása a szállítási szerződéssel értékesített mennyiség 90%-a, azaz a megtermelt mennyiség kb. 80%-a alapján történt meg, ami alapján az mondható el, hogy az egyes gyárak alapvetően egy jól meghatározható körben végezték értékesítéseiket. A fennmaradó 10% egy igen elhanyagolható része a körzeten kívülre is eljutott. Nemcsak az északi régióban elhelyezkedő négy gyár, hanem valamennyi gyár körzetei olyan mértékben metszik egymást, hogy az szinte már az azonos vevőkért folyó verseny szintjét éri el. Az egyes gyárak előbbiekben meghatározott szállítási körzetei jelentős átfedéssel, egymásba kapcsolódással Magyarország egészét adják. A fővárosi és annak agglomerációs keresleti piacán minden gyártó megjelenik. Egy-egy gyár a maga régiójában dominálja a szállításokat.

  • 16.

    A gyárak az alapanyag forráshoz közel helyezkednek el, és az infrastrukturális adottságoktól függően alakítanak/alakítottak ki maguknak a természetes vonzáskörzetükben (az európai gyakorlat kb. 200 km-es sugarú körrel számol) vevőkört. A regionális ("vonzáskörzet") piacok elképzelését azonban némileg megingatja, hogy a fajlagos szállítási költségek a távolság növekedésével csökkennek. Összegzésképpen az mondható, hogy - főleg olyan viszonylag kis, természetes földrajzi egységet alkotó területen, mint Magyarország - a vevő alkupozíciójától és lehetőségeitől függ, hogy melyik gyártót választja. A kereslet rugalmatlan, és az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, hogy a kereslet mennyisége folyamatosan nő, különösen az általános felhasználású (portland) cementek esetében.

Havi adattár

  • 17.

    Az MCSZ a 2001-ben elfogadott Adatgyűjtési és adatszolgáltatási rendjében fogalmazta meg az információáramlással kapcsolatos elveit. Ezt megelőzően hasonló szabályzata nem volt - állítása szerint korábbi gyakorlata megegyezett az adatgyűjtési szabályzatban foglaltakkal. E dokumentum szerint az érdekképviseleti szerv céljai és feladatai megvalósítása érdekében tagjaitól gyűjt adatokat, ezeket az adatokat tagjai, illetve azon szervek és személyek rendelkezésére bocsátja, akikkel feladatai megvalósítása során kapcsolatba kerül. A Szövetség a hazai cement- és mészgyártó társaságoktól rendszeres jelleggel havi összesítésben gyűjti a termelés, az értékesítés és a készletezés mennyiségi adatait. Az árak és az értékesítés területi megosztása tekintetében nem gyűjtöttek adatokat.

  • 18.

    Az Adatgyűjtési és adatszolgáltatási rend mellékletében találhatók azok a táblázatok, amelyekkel a Szövetség gyorsjelentéséhez adatokat kér be tagjaitól, s amelyekkel adatot szolgáltat tagjainak. A tagoktól kért adatokat három táblázatba rendszerezve kéri:

    • a)

      Termelési-értékesítési adatokra vonatkozóan

      • a.

        klinker, cement (összesen és zsákos), valamint mész termelésére, (belföldi és export) értékesítésére vonatkozóan,

      • b.

        telephelyi bontásban

- beküldési határideje az aktuális hónapot követő második munkanap.

    • a)

      Termelési - készletezési - értékesítési adatokra vonatkozóan telephelyenkénti bontásban klinker, cement, égetett mész, mészkőőrlemény és nátronzsákra vonatkozóan nyitókészlet, zárókészlet, termelés, átvétel, vásárlás, sajátfelhasználás, összértékesítés (ezen belül átadás, MCSZ-en kívüli értékesítés, valamint belföldi és export bontásban) adatok,
      - beküldési határideje az aktuális hónapot követő tizedike.

    • b)

      Csak cementértékesítésre vonatkozóan (telephelyenkénti bontásban)

      • a.

        összes cementértékesítés (zsákos, ömlesztett, valamint ezen kiszerelések szállítási módonként való bontása), ugyanilyen részletezéssel az exportértékesítés,

      • b.

        a gyárak által gyártott cementfajták (minőségi osztályonkénti) bontásban,

- beküldési határideje az aktuális hónapot követő tizedike.

  • 19.

    A fenti táblázatok adataiból az MCSZ a következő, már feldolgozott adatcsoportot továbbítja tagjainak:

    • a.

      gyorsjelentés: az iparág klinker és cement össztermelési- értékesítési adatai tárgyhóra vonatkozóan, valamint ugyanezen összeállítás kumulált formában

    • b.

      havi adattár:

      • a.

        az iparág egészére értendő klinker, cement, égetett mész, mészkőőrlemény és nátronzsák termelésére - értékesítésére vonatkozóan nyitókészlet, zárókészlet, termelés, saját felhasználás, összértékesítés (ezen belül belföldi és export kiszerelésenkénti bontásban) adatok havi és kumulált formában,

      • b.

        az iparág egészére vonatkozó havi termelés - értékesítés mennyisége (belföldi-export bontásban),

      • c.

        az iparág egészére vonatkozó összes cementértékesítés (zsákos, ömlesztett, valamint ezen kiszerelések szállítási módonként való bontása) havi és kumulált formában,

      • d.

        összes cementértékesítés, valamint exportértékesítés (zsákos, ömlesztett, valamint ezen kiszerelések szállítási módonként való bontása), a cement egyes minőségi osztályok szerinti bontásában havi és kumulált formában.

  • 20.

    A valós, már feldolgozott adatokat tartalmazó és a tagoknak kiküldött havi jelentés a fentiektől eltérő képet mutat. A havi jelentés összefoglaló adatokat tartalmazott a termékek termelésére és értékesítésére vonatkozóan, ugyanakkor a termelés és az értékesítés telephelyenkénti adatait vállalkozásonkénti bontásban, illetve gyárankénti taglalásban is megadja. Az eljárás alá vontak elismerték, hogy 1996-tól, az MCSZ adatgyűjtési és kezelési szabályzatának hatályba lépéséig megkapták a havi jelentéseket.

A piacvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos információcsere

  • 21.

    Az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok behozatalánál alkalmazható piacvédelmi intézkedésről szóló 113/1990 (XII.23) Korm. rendelet [1] 1. §-a szerint amennyiben a Magyar Köztársaság területére valamely árut olyan megnövekedett mennyiségben vagy olyan körülmények között hoznak be, amely jelentős kárt okoz, illetőleg a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek belföldi termelőit kárral fenyegeti, a behozatalra vonatkozóan az e rendeletben meghatározott piacvédelmi intézkedések hozhatók. A 2. § szerint a gazdasági miniszter behozatali kontingenst, vámpótlékot állapíthat meg, a behozatalra kerülő áru mennyiségére és/vagy árára vonatkozó kötelezettségvállalást kezdeményezheti az exportőrnél vagy egyéb, a kárt megelőző vagy orvosolható intézkedést (importengedélyek visszavonása, módosítása, engedélyezési kötelezettség alá vonás) hozhat.

  • 22.

    A rendelet 3. §-a szerint a védelmi intézkedések meghozatalára irányuló eljárás kérelemre vagy hivatalból indulhat. A kérelmet a behozatallal érintett áru termelőjének vagy termelőinek az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz írásban kell benyújtani. A kérelemben ismertetni kell a kérdéses behozatallal kapcsolatos tényeket és adatokat, valamint a kárral való fenyegetettséget alátámasztó indokokat.

  • 23.

    Az MCSZ kezdeményezésére a következő piacvédelmi intézkedések történtek:

1992.

9 % pótvám (nem került végrehajtásra)

1993. április 1-től 1994. március 31-ig

130 et kontingens

1994. április 1-től 1994. december 31-ig

100 et kontingens

1995.

45 et kontingens (FÁK országokra)

1995. szeptember 1-től december 31-ig

70 et kontingens (Romániára)

1996. április 15-től július 31-ig

28 et kontingens (Romániára)

  • 24.

    1998-at követően a Szövetség nem tudott eredményeket elérni a piacvédelem területén, a piacvédelmi eljárás megindítására vonatkozó kérelmeit a Gazdasági Minisztérium elutasította. Ennek ellenére az MCSZ 1998., 1999. és 2000. évi közgyűléseiről szóló jegyzőkönyvek szerint egyik fő tevékenységének tekintette piacvédelmet.

  • 25.

    Az MCSZ által a miniszternek írt 1998. július 29-i levélben az alábbi kijelentés szerepel: "Ezúton kívánjuk jelezni, hogy 1998. évre a hazai cementgyártók - amennyiben a gazdálkodásukat érintő jelentős változás nem következik be - nem terveznek áremelést."

A dömpingeljárással kapcsolatos információcsere

  • 26.

    A 69/1994 (V.4.) Korm. rendelet tartalmazza a dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályokat. E rendelet 2. §-a szerint "dömpingellenes vám állapítható meg a dömpingelt importra, ha az kárt okoz, vagy azzal fenyeget". A rendelet 14. § (1) bekezdése szerint a kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia. A vizsgálat kiterjed a dömpingelt vagy támogatott import mennyiségére, a hazai piacon lévő hasonló termékek árára és az ilyen importnak a hazai termelőkre gyakorolt hatására. A (2) bekezdés szerint vizsgálni kell, hogy

    • a.

      abszolút mértékben vagy a hazai termeléshez, illetve felhasználáshoz viszonyítva, hogy jelentős mértékben nőtt-e a szóban forgó import

    • b.

      az import-ár lényegesen alacsonyabb-e, mint a hasonló magyar termék ára, ennek az importnak van-e egyébként az árakat jelentős mértékben leszorító hatása, vagy jelentős mértékben megakadályozza-e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna

  • 27.

    A kormányrendelet 14. § (3) bekezdése szerint a hazai iparra gyakorolt hatás vizsgálatának ki kell térnie mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére, amelyek a hazai ipar helyzetére befolyást gyakorolnak, így például: termelés, eladás, piaci részesedés, nyereség, termelékenység, a beruházások hozama vagy a kapacitások kihasználtsága terén mutatkozó tényleges vagy potenciális csökkenés, a hazai árakat befolyásoló tényezők, stb.

  • 28.

    A kormányrendelet 19.§-a határozza meg, hogy a lehetőségekhez képest, mely - a kérelmező számára ésszerűen elérhető - információkat kell tartalmaznia a kérelemnek. Ezek az alábbiak:

    • a.

      a kérelmező megjelölését és a kérelmező által gyártott hasonló termék hazai termelésének mennyiségét és értékét, a hasonló termék összes ismert hazai gyártójának felsorolását és az e termelők által gyártott hasonló termék hazai gyártásának mennyiségét és értékét;

    • b.

      az állítólagosan dömpingelt vagy támogatott termék leírását, a kérdéses exportáló vagy származási ország vagy országok megnevezését, minden ismert exportőr vagy külföldi gyártó megnevezését és a kérdéses termék ismert importőreinek megnevezését;

    • c.

      árinformációt a kérdéses termékről, ha azt az exportáló vagy a származási ország vagy országok hazai piacán fogyasztásra szánják, információt az export árakról vagy a termék kiszámított áráról, és ahol ez indokolt, azokról az árakról, amelyen a terméket először továbbadják független vevő részére az importáló országban;

    • d.

      információt az állítólagosan dömpingelt vagy támogatott import mennyiségének alakulásáról, az import hatásáról a hasonló termékek árára a magyar piacon, és az import hatásáról az érintett hazai iparra.

  • 29.

    E § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Minisztérium a beérkezett kérelem alapján kérdőíveket készít a kérelmező, az importőr, illetve az exportőr, részére és az azokra kapott válaszok nyomán megteszi a szükséges intézkedéseket.

  • 30.

    Az MCSZ-nél folytatott helyszíni szemle során a vizsgálók beszereztek egy 2000. áprilisi dátumozású, "szigorúan bizalmasnak" minősített kimutatást. E dokumentum gyárankénti bontásban tartalmazza a költségeket költségnemenként, továbbá a zsákos cement belföldi értékesítése kapcsán, éves szinten a termelői árat, az árengedményt, költségeket és a gyárak eredményeit.

II.

Jogi értékelés

Az érintett piac meghatározása

  • 31.

    A Tpvt. 14. § (1) bekezdése értelmében az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés alapján lehet az érintett földrajzi piacot definiálni: ez az a terület, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

  • 32.

    Mivel a cementek nincs a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő (ésszerű) helyettesítő áruja, ezért a Versenytanács a jelen eljárásban vizsgálandó érintett árupiacnak a szürke cementet tekintette.

  • 33.

    Elméletileg nem lenne kizárt a cementpiacot szürke- illetve fehér cementre, valamint csomagolása-eladási módja szerint tovább szegmentálni. A szürke és fehér cement felhasználási területe, ára alapján valóban külön érintett piacokat alkot, de e kérdés jelen eljárásban nem bírt jelentőséggel, mivel a hazai gyárak csak szürke cementet állítanak elő. Elképzelhető lett volna továbbá zsákos- és ömlesztett (szürke) cement piacokat meghatározni, de - követve a korábbi évek gyakorlatát - a cement piac további szegmentáció nélkül vett egészét tekintette érintett piacnak (tekintettel a kínálati helyettesíthetőség lehetőségére is).

  • 34.

    A Tpvt. 14. § (3) bekezdése szerinti érintett földrajzi piacként a Versenytanács - a több éves gyakorlatának megfelelően - Magyarország egész területét vette figyelembe, tekintettel arra, hogy az egyes vállalkozások által gazdaságosan ellátható körzetek egymást részben átfedve az ország egész területét lefedik, tovább az egyes vállalkozások kisebb-nagyobb mértékben cementgyáraik "természetes" körzetein kívül is értékesítették áruikat. Nem kizárt ugyanakkor, hogy Budapest és közvetlen környéke a megrendelések koncentrációja, valamint valamennyi gyártó aktív részvétele folytán akár külön piacként is meghatározható lett volna, de ez nem befolyásolta volna az információáramlás, illetve a Holcim Rt. kedvezményrendszerének megítélését, így a Versenytanács nem tartotta szükségesnek eltérni korábbi gyakorlatától.

Versenykorlátozó megállapodás, összehangolt magatartás, vállalkozások társulásának döntése

  • 35.

    A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.

Feltételezett ár- és piacfelosztó kartell

  • 36.

    A vizsgálati jelentés a termékszerkezet, a cementtermékek árai alakulásának, és a földrajzi piac felosztásának vizsgálata során nem tárt fel az összehangolt magatartásra utaló körülményt.

  • 37.

    A Versenytanács ugyanakkor a különböző módokon megvalósuló versenykorlátozó hatású és célzatú információ-cserét tartott megállapíthatónak. A vizsgált információcserének három vonulata van, ezek mindegyike az MCSZ keretein belül folyik. E három információ-csere vonulat:

    • a)

      a havi adattár, és gyorsjelentés,

    • b)

      a piacvédelem, és

    • c)

      a dömpingeljárás

A piacvédelmi és dömpingeljáráshoz kötődő információcsere

  • 38.

    Az eljárás alá vontak szerint a feltárt anyag - melynek pontos tartalmáról a vállalkozásoknak információja nem volt - dömping eljárás céljából készült egy nemzetközi tanácsadó vállalkozás számára, melyet az MCSZ bízott meg a dömping eljárás iránti kérelem benyújtásával. Kifejtették továbbá azt is, hogy az egyes vállalkozások nem fértek hozzá e dokumentumhoz, csak továbbították az MCSZ felé a saját vállalkozásukra vonatkozó adatot, melyeket kizárólag az MCSZ összesített, és így továbbította a tanácsadó vállalkozásnak. Az MCSZ-en belül ezen adatok kezelésével kizárólag olyan személyek foglalkoztak, akinek nem volt a gyárakhoz fűződő kapcsolatuk. Az MCSZ kijelentése szerint a dömpingeljáráshoz szükséges, a vizsgálat által feltárt üzleti tikokat tartalmazó, szigorúan bizalmas megjelölésű dokumentum nem került megküldésre a tagok részére. A piacvédelemhez szükséges adatok gyűjtése kapcsán kiemelte, hogy az a vonatkozó kormányrendelet szabályai szerint történt. A Holcim Rt. kifejtette, hogy a piacvédelemmel és a dömpingeljárással kapcsolatos adatközlési tevékenység a jogszabályi keretek között folyt. A DDCM Kft. azt hangsúlyozta, hogy a törvényi alapokon nyugvó kormányrendeleteknek megfelelő adatgyűjtés nem sértheti a Tpvt-t.

  • 39.

    A Versenytanács nem talált arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a versenymagatartás kialakítása szempontjából egyébként érzékeny információkat a vállalkozók egymás tudomására hozták volna. Emiatt nem volt szükséges megvizsgálni, hogy az adatgyűjtés megfelel-e a vonatkozó kormányrendeleteknek és ha igen, akkor az mennyiben befolyásolja a vállalkozások Tpvt. szerinti versenyjogi felelősségét.

  • 40.

    A minisztériumnak írott levélben foglalt, jövőbeni áremeléstől való tartózkodás kapcsán a Versenytanács nem talált áregyeztetésre vonatkozó bizonyítékot. Elfogadhatónak tartja a Holcim Rt. azon védekezését is, mely szerint önmagában a jövőbeni áremeléstől való tartózkodás - mégha versenytársak közötti megállapodásnak nevezhető is - nem tekinthető versenykorlátozónak.

A Havi Adattárhoz kapcsolódó információcsere

Az eljárás alá vontak védekezése

  • 41.

    Az adatgyűjtés során megszerzett adatokból az MCSZ állítása szerint kizárólag olyan összesítő adatokat, illetve összehasonlító adatcsoportokat készít, amelyek a Szövetség érdekképviseleti, érdekvédelmi feladatai ellátáshoz szükségesek. Az MCSZ kizárólag olyan adatokat gyűjt, amelyek nyilvánosak, a KSH adatbázisaiban és a társaságok cégbíróságnál elhelyezett mérlegeiben szerepelnek. Ezek az adatok a tagok számára kérésre kiadandók. A szervezeti és személyi adatok közül a Szövetség kizárólag a cégbíróságnál regisztrált és nyilvános adatokat gyűjt és szolgáltat. Hivatkozott arra, hogy az árak, és az értékesítés területi megoszlása vonatkozásában nem gyűjt(ött) adatot, továbbá a gazdálkodás vonatkozásában olyan adatokat gyűjt(ött), melyek nyilvánosak és nem vonatkoznak a jövőre. Tagjai, illetve az Adatkezelési szabályzatban felsorolt szervezetek felé pedig csak azon adatokat szolgáltatja, amelyet gyűjt.

  • 42.

    A BÉCEM Rt. hivatkozott a vizsgálati jelentés megállapításaira, és arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozások a Versenytanács korábbi határozata szerint egymástól nem független vállalkozások, így a Tpvt. 11§ (1) bekezdés utolsó mondata értelmében nem lett volna tilos közöttük az összehangolt magatartás.

  • 43.

    A Holcim Rt. arra hivatkozott, hogy versenyjogi értelemben nem következett be jogutódlás a társaság és annak társasági jogi elődjei között, így a HCM korábbi magatartásáért nem vonható felelősségre a Holcim Rt. Az MCSZ adatgyűjtési tevékenysége kapcsán kifejtette, hogy annak sem hatása, sem pedig célja nem versenykorlátozó, és a Holcim Rt. soha nem kapott jövőre vonatkozó adatokat az MCSZ-től. Az adatgyűjtés célja az iparág ciklikus mozgásainak nyomon követése volt.

  • 44.

    A DDCM Kft. arra hivatkozott, hogy az MCSZ által szolgáltatott adatok nem versenykorlátozóak, illetve ugyanezen adatok megszerzésére képes a DDCM Kft. - a KSH és a cégbírósági adatokból merítve - a saját piaci felmérései, munkatársai szakmai ismeretei alapján. Ezt tette az MCSZ adatszolgáltatását megelőzően és megteszi azóta is.

    A Versenytanács értékelése

  • 45.

    A versenyszabályozás egyik alapvető célja az, hogy a piaci szereplők a saját döntéseiknek megfelelően szabadon és önállóan hozzák meg üzleti döntéseiket. Egy-egy döntés meghozatala kockázatokkal járhat, mivel az egyes piaci szereplők előtt számos, a piac működésére vonatkozó adat nem ismert. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozásoknak érdeke az önálló döntésekből és az információ hiányból eredő kockázatok csökkentése. Gyakran a vállalkozások szövetségei vagy más szervezetek vállalnak fel olyan feladatokat, melyek hozzájárulnak a transzparencia és a piaci ismeretek növeléséhez, és így lehetővé teszik a tagvállalatok számára, hogy döntéseiket a kereslethez hangolják, csökkentsék költségeiket és elkerüljék a kockázatos döntéseket.

  • 46.

    Nem minden vállalkozások közötti információcsere minősül versenyellenesnek. Különösen sok szereplős versenypiacon, a nem vállalkozás-specifikus, tehát összesített adatok megismerése, kicserélése még kifejezetten versenyt erősítő jelenségnek is nevezhető. Azon információ-csere rendszerek azonban, melyeknek az a célja vagy hatása, hogy a versenytársak bizonytalan viselkedéséből eredő kockázatokat csökkentsék ellentétesek a fent említett versenyszabályozási céllal. Az információkartellek versenyellenes hatásainak megítélésénél a következő szempontokat tekinti a Versenytanács meghatározónak:

    • -

      az adatok jellege (mire vonatkozik), részletezettsége

    • -

      az adatok "kora" (múltbeli, közelmúlt, jövőbeni)

    • -

      az adatáramlás időbeli gyakorisága

    • -

      a piac struktúrája (elsősorban a szereplők száma).

Az információ cserében érintett adatok jellege és kora

  • 47.

    A havi adattár lehetővé teszi az Szövetség tagjainak, hogy az egyes tagvállalkozások egyedi termelési, értékesítési, raktározási és egyébként üzleti titkot képző, mennyiségre vonatkozó adatai megismerhetővé váljanak egymás számára.

  • 48.

    A versenyre gyakorolt hatás értékelésekor figyelembe kellett vennie a Versenytanácsnak azt is, hogy mennyiben lenne más a piac az adatközlés nélkül. Az MCSZ által szolgáltatott adatok lehetővé teszik, hogy az egyetlen, a versenytársak számára nem ismert piaci adat, a gyárakra lebontott értékesítési mennyiség is rövid időn belül ismert legyen valamennyi szereplő számára. Ennek következtében a piaci szereplők folyamatosan tudomással rendelkeznek arról, hogy az egyes versenytársaik piaci részesedése, értékesítési potenciálja hogyan alakul. Ez olyan adat, melyet más forrásból nem szerezhetnek meg az egyes vállalkozások, vagyis az információs rendszer kiiktatja az utolsó bizonytalansági tényezők egyikét ezen a piacon.

  • 49.

    Az egyes szereplők versenyzésre irányuló akciói - ha máshonnan nem, legalább a nagyobb vevőikkel folytatott áralku során - rendkívül hamar ismertté válnak valamennyi piaci szereplő számára, akik, a többi gyár főbb adatainak ismeretében azonnal alkalmazkodni tudnak az új feltételekhez. Ennek következtében a kezdeményező nem tudja érvényesíteni előnyét, így nem áll érdekében az egyes gyáraknak betörni a másik "hagyományos" szállítási területére és ez a piaci részesedések bebetonozódásához vezethet.

  • 50.

    Nem mellékes körülménynek tekinti a Versenytanács azt sem, hogy az üzleti logika szerint nehéz más magyarázatot találni arra, hogy miért készítettek, gyűjtöttek, illetve osztottal szét egymás között ilyen mélységű adatokat a cementgyárak. Nem magyarázza ezt az a védekezés, hogy az iparágra jellemző ciklikusságot kívánták ezzel nyomon követni: ahhoz ugyanis elegendő egyrészt a jövőbeni nagyobb beruházásokra, építési lehetőségékre vonatkozó híreket elemezni, másrészt nem gyár- vagy vállalkozás-specifikus, hanem összesített, a KSH-tól is beszerezhető iparági adatok is elégségesek.

  • 51.

    Az információcsere nyilvánvalóan versenyellenes, ha a jövőbeli tervekre, szándékokra vonatkozik. Azonban a múltbeli adatok cseréje is bírhat ilyen hatással, ha azok nem minősülnek "történelminek", különösen, ha a közelmúltbeli adatok cseréjére éveken keresztül, nagy gyakorisággal kerül sor. A piacot egyébként is jól ismerő szakemberek ezen adatsorokból meglehetősen nagy pontossággal meg tudják jósolni a többi piaci szereplő várható viselkedését.

    A piac struktúrája

  • 52.

    Oligopol piacokon a nagyobb átláthatóság növeli a vállalkozások interdependenciáját, és csökkenti a verseny intenzitását. Abban az esetben, ha a transzparencia csak a gyártók között növekszik, akkor az megfosztja a fogyasztókat az oligopol tagok közötti "rejtett verseny" előnyeinek kiaknázásától is. A bizalmas adatok rendszeres cseréje azt a célt szolgálja, de legalábbis azzal a hatással jár, hogy elősegítse a felek piaci stratégiájának koordinálását, a piac magánérdekű működtetését.

  • 53.

    A magyarországi cement piac kínálati oldalon nagymértékben koncentrált, a vizsgált időszakban működő öt gyár három szereplő kezében volt (a négy mai gyár kettő független csoport kezében van). Nagyok a kihasználatlan kapacitások, a vállalkozások vezetői, mint a szűk cementszakma bennfentesei, hosszú évek óta ismerik egymást, a gyárak felszereltsége, technológiája sem titok.

  • 54.

    Ezen tényezők mérlegelése alapján arra jutott a Versenytanács, hogy a cement piac nagymértékben koncentrált, rendkívül átlátható a piacon tevékenykedő vállalkozások számára, és a Cement Szövetség keretein belül megvalósuló havi adatszolgáltatás növeli ezt az átláthatóságot, a piacot a verseny mérséklése árán tette még jobban előre tervezhetővé.

    Az információkartell összegzése

  • 55.

    Irati bizonyítékok alapján így megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont vállalkozások az MCSZ keretén belül olyan információ-áramlási rendszert működtettek, amely alkalmas volt a cementipari verseny korlátozására. Havi adattárukban olyan vállalkozás és gyár-specifikus adatokat közöltek egymással, amelyeket más forrásból - KSH adatszolgáltatás, piac koncentráltságából adódó természetes átláthatóság - nem ismerhettek meg.

  • 56.

    Elvi éllel szükséges kimondani, hogy oligopol piacokon nem megengedhető a versenytársak közötti vállalat-specifikus, verseny befolyásolására alkalmas, a versenyben rejlő inherens bizonytalanság, illetve kockázat mérséklését szolgáló adatcsere. Ennek nem akadálya, hogy az adatsor nem jövőbeli tervekre vonatkozott: a közelmúlt történéseit havi rendszerességgel bemutató adatsorok kellően "frissek" és gyárakra, valamint termékekre specifikáltak voltak, így a versenykorlátozásra való alkalmasság megállapítható volt. A többi piaci szereplő termelésének, értékesítésének, készleteinek gyárakra, cementfajtákra lebontott rendszeres, több éven keresztüli nyomon követése alkalmas volt arra, hogy a piaci szereplők nagy biztonsággal előre megjósolják a többiek piaci lépéseit.

  • 57.

    Az eljárás alá vont vállalkozások összehangolták magatartásukat a tekintetben, hogy üzleti titoknak minősülő adatokat szolgáltattak az MCSZ-nek, és nem kifogásolták ezen adatok a szövetség többi tagja felé irányuló közlését.

  • 58.

    Az MCSZ azzal sértette meg a Tpvt. 11.§-t, hogy az adattárat a vállalkozásoknak megküldte. A Tpvt. 11. § alá nemcsak a formális határozat vagy ajánlás formáját öltő szövetségi aktusok tartoznak, hanem minden olyan magatartás, döntés, ami a tagvállalkozások versenymagatartását korlátozza, torzítja.

  • 59.

    A Versenytanács megállapította a BÉCEM Rt. jogsértésben való részvételét is. A két másik résztvevő közös irányítása alatt levő vállalkozás is tevékenyen részt vett az adatok gyűjtésében, megküldésében. Való igaz, hogy önmagában egy anyavállalat és leányvállalat közötti információcsere nem lehet versenykorlátozó, de a többoldalú, többszereplős adatcserénél más megítélést kell alkalmazni. A BÉCEM Rt. korlátozott piaci önállóságát a bírság kiszabásánál vette figyelembe a Vesenytanács.

  • 60.

    A jogsértés legalább 1996-tól kezdődően folyamatosan, 2001 elejéig tartott. Nem helytálló az MCSZ arra vonatkozó védekezése, hogy a havi adattárban az 1992. évi LXIII. személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény jogi személyekre történő kiterjesztése miatt szüntették meg a vállalkozás-specifikus adatok közlését. Egyrészről az említett törvény a személyes adatok kezelése kapcsán módosult úgy, hogy adatkezelőnek, illetve adatfeldolgozónak - a korábbi természetes személyek mellett - jogi személy is minősül, márpedig a havi adattárban szereplő információk nem tekinthetők személyes adatnak, vagyis nem vonatkoznak rájuk az adatvédelmi törvény rendelkezései. Másrészről az említett törvény módosítása 1999. július 13-tól hatályos, így nehezen képzelhető el, hogy miért volt szüksége az MCSZ-nek másfél évre ahhoz, hogy saját Adatkezelési szabályait a módosult törvényhez igazítsa.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

A Holcim Rt. védekezése

  • 61.

    A Holcim Rt. a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kapcsán hivatkozott arra, hogy jogutódként nem vonható felelősségre a HCM RT. kedvezményrendszere miatt, illetve a HCM Rt. nem volt erőfölényben, avagy az általa alkalmazott kedvezmény nem korlátozta a hazai cementek közötti versenyt. Véleménye szerint a Tpvt. speciális szabályozása irányadó a tekintetben, hogy versenyjogi deliktumok esetében alkalmazható-e szankció a jogutód vállalkozással szemben a jogelőd tevékenysége miatt. A Tpvt. 53.§ (2) bekezdésének értelmezése alapján azt a következtetést vonta le, hogy nem lehet önmagában a jogutódlás ténye folytán szankciót alkalmazni a jogutóddal szemben a jogelőd cselekménye miatt. A Holcim Rt. vitatta azt is, hogy a HCM Rt., illetve jogelődje erőfölényes helyzetben lett volna. Vélekedése szerint 1999-ben a független vállalkozásként tevékenykedő HCM Rt. piaci részesedése 19, 2 % volt. Ezt támasztja alá a Vj-168/1999-es versenytanácsi határozat is, mely engedélyezte a HCM Rt. és az LCM Rt. összeolvadását.

A Versenytanács értékelése

Több vállalkozás közös gazdasági erőfölénye

  • 62.

    A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

  • 63.

    Közös erőfölényben van két vagy több vállalkozás, ha azok együttesen olyan piaci helyzetet élveznek, amely alapján vevőiktől vagy/és versenytársaiktól nagymértékben függetlenül alakíthatják piaci magatartásukat. (Tpvt. 22. §)

  • 64.

    A vállalkozások közötti bizonyos fokú verseny léte nem zárja ki a kollektív erőfölény megállapítását: ha a piaci adottságok miatt valószínűsíthetően nem lesz közöttük árverseny, ettől még a verseny más aspektusaiban (pl. minőség, szállítási feltételek) korlátozott mértékben versenghetnek egymással. Mint azt a Versenytanács már korábban kifejtette (Vj-16/2001 és Vj-17/2001, Vj-127/2001), közös gazdasági erőfölényben lehetnek különösen

    • -

      az egymástól nem független vállalkozások (Tpvt. 15. § (1) bekezdés); valamint

    • -

      a kevés szereplős (oligopol) piacokon tevékenykedő vállalkozások.

  • 65.

    A kollektív erőfölény fennállásához elsőként azt kell bizonyítani, hogy az egymástól jogilag független vállalkozásokat olyan speciális kapcsolat, érdekkötelék fűzi össze, amely miatt azok között érdemi versenyre nem kerül sor, lényegében azonos piaci magatartást folytattak vagy fognak várhatóan folytatni. Ilyen kapcsolat bizonyítása után az adott vállalkozások piaci részesedése összeadható, majd ez alapján és szükség esetén egyéb tényezők (Tpvt. 22. § (3)) figyelembevételével kell eldönteni, hogy e vállalkozás-csoport erőfölényes helyzetet élvez-e.

  • 66.

    A közös erőfölény megalapozásához szükséges feltételként megkívánt kapcsolatok különféle típusúak lehetnek, egy azonban közös bennük: ezek eredményeként a külön jogi személyiséggel bíró vállalkozások azonos módon fognak viselkedni a piacon. A közgazdasági elméletek alapján és emlékeztetve az Európai Közösségek kiforrott joggyakorlatára [2] , a következő kapcsolattípusok azonosíthatók:

    • -

      egymással irányítási kapcsolatban levő vállalkozások

    • -

      strukturális kapcsolatok

    • -

      megállapodáson alapuló kapcsolatok

    • -

      oligopolisztikus interdependencián alapuló kapcsolat

    • -

      egyéb kapcsolatok.

  • 67.

    Az egymással irányítási kapcsolatban (Tpvt. 23. § (2)) levő vállalkozások a versenyjog számára egyetlen gazdasági egységet alkotnak, a piaci versenyben gyakorlatilag egyetlen szereplőként jelennek meg, függetlenül attól, hogy önálló jogi személyiséggel rendelkeznek.

  • 68.

    Strukturális jellegű kapcsolatnak különösen a következők tekinthetők:

    • -

      egymásban irányításra alapot nem adó tulajdoni részesedés,

    • -

      másik vállalkozásban meglevő közös tulajdoni részesedésük

    • -

      a csoportba tartozó vagy azon kívüli harmadik vállalkozás vezető testületében személyi átfedés,

    • -

      szakmai szövetségen belüli szoros kapcsolatok.

  • 69.

    Vállalkozások közötti megállapodáson is alapulhat közös erőfölényt megalapozó kapcsolat - ez tipikusan egyben a Tpvt. 11. §-ába ütköző kartellnek minősül. Másként fogalmazva: a Tpvt. 11. § alá eső versenykorlátozó megállapodás is megalapozhatja két vagy több vállalkozás közös erőfölényét.

  • 70.

    A vállalkozások közötti, közös erőfölény szempontjából releváns, "egyéb" kapcsolatnak minősülnek a következők:

    • -

      közös árupromóció,

    • -

      importtal szembeni egységes fellépés,

    • -

      üzletvitelre kiható családi kapcsolatok.

    • -

      közös értékesítési csatornák.

Ezek kapcsán a Versenytanács megjegyzi, hogy kizárólag ilyen típusú kapcsolatokra alapozva nem tartaná megállapíthatónak a közös erőfölény létét, viszont ezek alátámaszthatják, felerősíthetik az egyéb típusú kapcsolatokat.

  • 71.

    Végezetül az is előfordulhat, hogy az adott piac sajátosságai okozzák a vállalkozások közös erőfölényes helyzetét. Az ún. szűk oligopolisztikus piacokon gyakori jelenség a versenykorlátozó megállapodás hiányában is fellépő párhuzamos magatartás, amelynek eredményeként adott piacon érdemi versenyre nem kerül sor a résztvevők között. Oligopolisztikus interdependencia alatt a Versenytanács azt érti, hogy a piacon minden egyes szereplő tisztában van azzal, hogy piaci stratégiája a többi szereplő piaci stratégiájától függ.

  • 72.

    Az oligopolisztikus interdependencián alapozódó közös erőfölény kialakulásához alapvetően két dolog szükséges: (1) olyan tényezők, amelyek alapján a vállalkozások egyként való viselkedése várható, (2) olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik a tagok számára, hogy a piacon másoktól függetlenül viselkedjenek, pl. szabadon emelhessék áraikat.

  • 73.

    Az (1) pont alá tartozóként a Versenytanács szerint vizsgálni kell különösen:

    • -

      a kínálat koncentráltságát;

    • -

      a gyártók homogenitását, ezen belül: egyezőek-e gazdasági érdekeik, hasonló-e a külön számított piaci részesedésük, hasonlóak-e méreteik, kapacitások kihasználtsági foka mekkora, hasonló-e a költségstruktúrájuk, vertikálisan integráltak-e;

    • -

      a termék homogenitását, a technológia, K+F szerepét;

    • -

      a piaci transzparenciát;

    • -

      a keresletet, ezen belül annak időbeli változását és árrugalmasságának mértékét.

A (2) pont kapcsán különösen a következő tényezőket szükséges figyelembe venni:

    • -

      piacralépési akadályok nagysága,

    • -

      a vevői erő ellensúlya,

    • -

      a többi versenytárs ellensúlya.

Közös gazdasági erőfölény a magyar cementpiacon

  • 74.

    A Holcim Rt. érdemi nyilatkozatot az erőfölény megléte kapcsán nem terjesztett elő, hanem elsősorban a jogutód felelősségének hiányára alapozta álláspontját.

  • 75.

    A Vj-17/2001. sz. határozatában körültekintő piacvizsgálatot követően a Versenytanács megállapította, hogy a magyar cementpiac olyan oligopolisztikus jellemzőket mutat, illetve a gyártók között olyan szervezeti és egyéb kapcsolatok léteznek, amelyek együttesen a cementgyártók közös gazdasági erőfölényét alapozzák meg 1996-tól. Mivel a nevezett határozatban vizsgált időintervallum alapvetően megegyezik a jelen eljárásban vizsgált magatartások elkövetési idejével, a nevezett határozatban foglalt piacbemutatás jelen eljárásban is a jogi értékelés alapjául szolgálhatott. A közös erőfölény kimondásához szükséges, előbbiekben lefektetett tényezőket a Versenytanács a magyar cementpiacra a következőképpen értékelte.

  • 76.

    A hivatkozott határozatában azt rögzítette a Versenytanács, hogy a svájci Holderbank csoporthoz tartozó BAB - a mai Holcim Rt. irányítói - és német Heidelberger-Schwenk páros - a mai DDCM irányítói - a versenyt nagy mértékben csökkentő együttes közös erőfölénye részben strukturális, részben a piac sajátosságaiból adódó, oligopolisztikus interdependenciával bizonyítható, alátámasztva egyéb jellegű kapcsolatokkal.

Strukturális kapcsolatok

  • 77.

    Strukturális jellegű kapcsolatként értékelte a Versenytanács egyrészt a Bécem-ben meglevő, a vizsgált időszak elején együttesen 60%-os, később 100%-ra növelt részesedésüket. Egy kevés szereplős piacon egy viszonylag jelentős részesedésű vállalkozásban elfoglalt nem csekély mértékű részesedés nagyban csökkenti a tulajdonosok más termelő egységei közötti verseny intenzitását.

  • 78.

    További kapcsot jelent a cementgyárak között a Magyar Cementipari Szövetségben való aktív részvételük. A Versenytanács nem kívánja megkérdőjelezni az azonos piacon szereplők érdekeit képviselő szervek, testületek létjogosultságát. Jelen határozatban csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy kevés szereplős, szűk oligopol piacon a cementgyárakat tömörítő szakmai szövetség megfelelő keretet adhat a gyártók közötti, közös érdeken alapuló együttműködés erősítésére. Figyelembe veendő körülmény az is, hogy a Magyar Cementipari Szövetség társult tagja az Európai Cementipari Szövetségnek, amelynek égisze alatt a kilencvenes években átfogó európai piacfelosztó és információkat áramoltató kartell működött (lásd alább, az egyéb kapcsolatoknál).

Oligopolisztikus interdependencia

  • 79.

    A cementpiac a vizsgált időszakban (1996-tól 2001-ig) mindvégig nagy fokú koncentrációt mutatott. Az öt cementgyár 1996. októbere előtt lényegében három szereplő kezében volt.

  • 80.

    Az érintett vállalkozások költségstruktúrája nagyvonalakban közelítve azonos. Az állandó költségek aránya nagy. A piacon levők hasonló költségstruktúrája irányába ható tényező az energia mint termelési tényező nagy fokú szerepe. A cement árak költségszerkezetében 36-40 %-os részarányt képviselnek az energiaköltségek. A gyártás során a vállalkozások jellemzően villamosenergiát, földgázt, fűtőolajat és energiaként hasznosítható veszélyes hulladékokat használnak fel

  • 81.

    A két vállalatcsoport piaci részesedése szignifikánsan nem tér el egymástól: a DDCM-hez tartozó váci és beremendi gyárak részesedése 44% körül, a BAB/Holcim két gyára 33%-ot képviselt, a Bécem részesedése 17% körül mozgott az évek folyamán. A részesedések egymáshoz képest nagy mértékben nem változtak, a módosulás oka egyedül a növekedő import térnyerése volt.

  • 82.

    A kapacitások kihasználtsága a vizsgált időszakban meglehetősen alacsony volt, a gyárak körülbelül fél-kapacitáson működtek. A bélapátfalvai cementgyártás megszüntetését követően és a kereslet növekedésének köszönhetően mára javult a kapacitások kihasználtsága, de még mindig alacsonynak mondható.

  • 83.

    A cement lényegében homogén terméknek tekintendő, amely iránti kereslet nagy mértékben árrugalmatlan. A cement alapvető szükségleti árucikk az építkezéseknél. Ha ára növekszik, a kereslet nem fog visszaesni, mert egyrészt az építés, építkezés összköltségéhez képest ára viszonylag kis százalékot tesz ki, másrészt nincs más távoli helyettesítője sem, "cementre mindenképpen szükség van". Ezt támasztja alá az is, hogy 2001. elején a kereslet nagy fokú emelkedése nem az árak csökkenését, hanem növekedését eredményezte.

  • 84.

    A cement előállításában minimális a technológia-alapú, kutatás-fejlesztés szintű verseny. Mind a gyártási, mind a csomagolási és szállítási folyamat alapjai nagyon régen kialakultak és nem, vagy alig változtak. A cement kötéserősségét lényegében az anyagösszetétele határozza meg, amin nincs értelme változtatni. A fejlesztések a gyártás gépi folyamatainak könnyítésére, a felhasznált energia megtakarítására irányulnak.

  • 85.

    A piaci transzparencia, köszönhetően a kevés szereplőnek, a homogén terméknek, a Magyar Cementipari Szövetség által végzett információ-terjesztő munkának, továbbá nem utolsó sorban az importtal szembeni összehangolt védekezés, állami intézkedést sürgető lobbizás megalapozását szükségessé tevő adatgyűjtésnek, viszonylag magasnak mondható. Ezen okokból a vállalkozások tudták, hogy a többi piaci szereplő milyen piaci részesedéssel rendelkezik és áraikra is megfelelő pontosságú információik voltak birtokukban.

  • 86.

    A piacralépési akadályok a cementgyártás piacán köztudottan magasak, a következők miatt:

    • -

      cementkeresletet a piacon levők ki tudják elégíteni, az egyébként is csak a vizsgált időszak végén kezd növekedni,

    • -

      magas a kihasználatlan kapacitás,

    • -

      magas tőkeszükséglet,

    • -

      viszonylag alacsony jövedelmezőség, emiatt hosszú megtérülési idő,

    • -

      korlátozott raktározhatóság,

    • -

      bányafüggőség.

  • 87.

    A vizsgált időszakban piacon levő magyar cementgyártóknak egyedüli versenytársaként a tendenciájában növekvő, de számos ország több cége között megoszló import tekinthető, amelyet a Versenytanács az alábbi pontokban ismertetett módon nem értékelte olyannak, amely miatt a Holcim illetve a Heidelberger-Schwenk (DDCM) által irányított vállalkozások egymással - az érdekközösséget megszüntető - érdemi versenyre kellett hogy keljenek, vagy ami megszüntette volna a magyar cementgyártók együttes piaci erejét.

  • 88.

    A cement iránti kereslet a vizsgált időszakban - közvetve tükrözve az egész gazdaság állapotát - az első években stagnáló volt, ami a piaci szereplőket együttes cselekvésre ösztönözhette. Megfigyelhető, hogy miután a hazai kereslet élénk növekedésnek indult, a magyar cementgyárak nem tudták hasonló ütemben növelni eladásaikat, mert a megnövekedett kereslet jó részét az import látta el.

  • 89.

    A Versenytanács a keresleti oldal kapcsán megállapította, hogy vevői oldalon létezhet egyfajta erő, amely adott körülmények között mérsékelhetné a magyar cementgyárak piaci erejét. Az ömlesztett cementet vásárló nagyobb beruházók (irodaház-építők, útépítők) viszont megfelelő vevői ellensúlyt jelenthetnek. Ők egy időben olyan nagy mennyiségű cementet használnak fel, amelynek révén képesek arra is, hogy versenyeztessék a cementgyárakat. A cementpiac egyéb jellemzői miatt, különösen a kínálat koncentráltság és a transzparencia folytán ez a korlátozott vevői erő arra is ösztönözheti a gyártókat, hogy mintegy védekezésül az árlehajtó nagyvevőkkel szemben, egymással egyeztessék áraikat és ezeket utóbb be is tartsák. Továbbá a Versenytanács azt is fontosnak tartja, hogy - mégha a nagyvásárlók erejét el is ismernénk - a kereslet számottevő részét olyan vevők teszik ki, akik nem rendelkeznek vevői erővel.

  • 90.

    A vizsgált időszakban a magyar cementpiac szerkezete tehát olyan volt, hogy a magyar cementgyártók a másik "kiugró" árversenyét meg tudták volna torolni, illetve az import nem minősült olyan piaci tényezőnek, ami közös viselkedésüket megbontotta volna, illetve piaci dominanciájukat érezhetően megingatta volna.

Egyéb, a közös erőfölényt megerősítő kapcsolatok

  • 91.

    A BAB és Heidelberger-Schwenk által irányított vállalkozások közös erőfölényét egyéb - a strukturális és a piac jellegéből adódó kapcsolatokon túlmenő - kapcsolatok is alátámasztják.

  • 92.

    Az együttes piaci viselkedés irányába ható tényezőként értékelte a Versenytanács az évről évre növekedő importtal szembeni fellépést, melynek célja a keleti árukkal szemben piacvédelmi intézkedések bevezetése volt. A minisztériumnál folytatott, több éve tartó tárgyalások előkészítése, illetve folytatása hozzájárult a vállalkozások érdekegységgé kovácsolásához. Az 1991-től lényegében folyamatos megkeresések többször sikert hoztak.

  • 93.

    Hasonlóan nem mellőzhető körülmény, hogy az érintett vállalkozások anyavállalatait szoros kapcsolat fűzi össze az Európai Cementszövetség keretein belül, amely szoros kapcsolat bizonyított módon egész Európára kiterjedő piacfelosztó és üzleti információkat megosztó kartellhez vezetett a kilencvenes években. Az Európai Bizottság határozatában megállapította a jogsértést, melyet az Elsőfokú Bíróság ítéletével lényegében megerősített. Ennek alapján a Versenytanács úgy véli, hogy ha az anyavállalatok működési terük jelentős részét kitevő európai piacon szorosan, versenyellenes módon együttműködtek, akkor a magyar piacon sem várható, hogy egymással éles versenyt folytassanak

  • 94.

    Az előbbiekben ismertetett indokok alapján a Versenytanács az eljárás során arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a magyar cementgyártók - a strukturális, a piaci jellegzetességekből adódó, illetve egyéb kapcsolatok révén - egymással olyan szoros érdekközösségben állnak, ami közöttük az érdemi versenyt kizárja.

  • 95.

    Egy vállalkozás gazdasági erőfölényének megállapításához elsősorban használt szempont a vállalkozás vagy vállalkozások piaci részesedésének nagysága. A Versenytanács nem állítja, hogy minden esetben önmagában e részesedés alapján megállapítható lenne az erőfölény léte. Abban az esetben azonban, ha a vállalkozások közötti érdekegység vizsgálata során az adott piac strukturális jellegzetességeit is felhasználta a Versenytanács, a kiugróan magas piaci részesedések alapján önmagában is megállapítható a közös erőfölény. Az egyéb releváns tényezőket ugyanis már az egyes vállalkozások összekapcsolásának megalapozásakor feltárta a Versenytanács.

  • 96.

    Az érintett vállalkozások együttes piaci részesedése akár a BÉCEM-mel együtt, akár anélkül számítva olyan mértékű, ami elegendő az erőfölényes helyzet kimondásához. Ez a szám 1996-ban a BÉCEM-mel együtt számítva 94% volt, anélkül 77% és az évek folyamán csak kis mértékben csökkent. Így 2000-ben, amikor az import a csúcsát érte el, nominálisan számítva az egy érdekközösséget képező cementgyárak piaci részesedése 77% volt.

  • 97.

    Az import növekedése kapcsán a Versenytanács szükségesnek tartotta megvizsgálni, hogy ez jelent-e olyan versenynyomást, ami kellőképpen ellensúlyozná a magyar cementgyártók együttes piaci erejét.

    Magyarországi cementimport 1996-2000 között

1996

1997

1998

1999

2000

A beérkezett import mennyisége [tonnában]

168255

279693

412054

623710

804839

Az importálók száma

136

154

131

162

187

Hány országból történt az import behozatal?

16

18

20

21

22

A legnagyobb importforrások a vizsgált időszakban

Származási ország

1996. - 2001. I-V. hó között importált cement mennyisége [t]

Ukrajna

879128

Románia

654211

Szlovákia

407739

Oroszország

338322

Moldávia

147061

  • 98.

    Az 1996-2000. között összesen 429 vállalkozás foglalkozott Magyarországon cementimporttal, és 29 országból hoztak be cementféleségeket. A 429 importáló cég közül 16 olyan van, amelyik a vizsgált időszak minden évében importált cementet. Minden Magyarországgal szomszédos országból volt import az elmúlt öt és fél év alatt. Százezer tonnát meghaladó mennyiségben Ukrajnából, Romániából és Szlovákiából. A nem közvetlenül szomszédos országok közül 100 ezer tonna feletti mennyiség érkezett Oroszországból és Moldáviából.

  • 99.

    A Vj-17/2001. sz. határozatban megállapítást nyert, hogy az 1999-től nominálisan viszonylag magasnak mondható import egyrészt nem egy vállalathoz kötődik - 1999-ben kilenc országból jött be ezer tonna fölötti cementszállítmány, az összes import húsz országból származott -, másrészt abban nem kevés részt a Holderbank/Holcim, illetve a Heidelberger csoporthoz tartozó külföldi cementgyárak tettek ki. Ez utóbbiak által elért piaci részesedést verseny szempontból nem lehet figyelembe venni.

  • 100.

    Szlovákiában a magyar határ közelében levő Hirocem a.s. (Rohoznik) 1996-tól a Holderbnak Financiere Glarus AG többségi tulajdonában van, hasonlóképpen a Stredoslovenská cementáren Banska Bystrica (Besztercebánya), 1995-től. A tőlük északabbra fekvő Cemntáren Lietavská Lucka a.s. hasonlóan Holderbank tulajdonú volt, 1998-ban megszüntették a cementgyártást. Romániában 1997-1998 folyamán került sor a cementipar privatizációjára. Az ország észak-nyugati régiójában levő cementgyárakat a Holderbank csoport szerezte meg (SC Alcim Sa., SC Cimentul SA. és SC Cimus SA.). Megjegyzendő, hogy Romániában a Heidelberg csoport is jelentős részesedésre tett szert.

  • 101.

    Mindezek fényében a Versenytanács nem tartja meglepőnek, hogy egyrészt a romániai, korábban erőteljes cementimport 1999-től kezdődően lényegében megszűnt piaci tényező lenni (1996-ban az összes import 65,7%-át tette ki, 2001-ben csupán 0,4%-ot), másrészt hogy a magyar cementgyárak által kezdeményezett importvédelem nem vonatkozott Romániára és Szlovákiára.

  • 102.

    Fentiekre tekintettel a Versenytanács az importot teljes mértékét a következők szerint tartotta indokoltnak korrigálni:

Év

Teljes import

"Független" import

1996

6%

5.4%

1997

9%

8%

1998

13%

7%

1999

20%

14%

2000

23%

17%

  • 103.

    Ezek alapján megállapítható, hogy az import kétségtelenül jelentett bizonyos fokú versenyt a magyar gyártók számára, de arra tendenciájában sem volt alkalmas, hogy veszélyeztesse a magyar gyárak közös erőfölényét. Ennek kapcsán a Versenytanács fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy

    • -

      az ukrán cement az alacsonyabb minőségi kategóriákban tudott versenyt támasztani a magyar gyártóknak,

    • -

      a kereslet nagy részét kitevő nagyberuházások során annak elterjedt rosszabb híre következtében kevésbé tud piacra törni az import cement, azt elsősorban családi házak építésénél, pl. alapozási munkákhoz ajánlják a forgalmazók,

    • -

      az import cement lényegében zsákos cementként jelenik meg - a hazai gyárak termelésében viszont elsősorban az ömlesztett cement iránti kereslet erősödik

    • -

      az import cement a magas szállítási költségek miatt elsősorban az északi és keleti határhoz közel eső régiókban jelent versenyt a magyar cementnek,

    • -

      az import jövőbeni térnyerésének gátat szabhat a fokozottabb minőségi ellenőrzés, illetve a folyamatosan kérelmezett piacvédelmi intézkedések nyomán születő külkereskedelmi intézkedések,

    • -

      ismerve az érintett vállalatcsoportok globális terjeszkedési stratégiáját, valószínűnek tűnik, hogy az ukrán cementpiacon is befolyásszerzésre fognak törekedni,

    • -

      az ukrán cement árelőnye nagy mértékben az ottani mesterségesen alacsony energiaáraknak és kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásoknak köszönhető, amelyek az ország európai integrációjának előrehaladtával emelkedni, illetve szigorodni fognak, így a cement árelőnye mérséklődni fog, végül hogy

    • -

      az import növekedése ellenére a magyar termelők eladásai nem estek vissza, csupán a kereslet növekedése folytán csekélyebb mértékben nőttek (a hazai gyárak 1999-ben 2502 ezer tonna cementet forgalmaztak, 2000-ben 2750 ezer tonnát, annak ellenére, hogy az import aránya közben 20%-ról 23%-ra nőtt).

  • 104.

    A Versenytanács a cementpiac viszonyainak elemzését követően arra a következtetésre jutott, hogy az import csak korlátozottan képes a magyar termelőket helyettesíteni: a magyar cementgyárak óriási piaci részesedéseik miatt "kikerülhetetlen üzleti partnerek", akik csak marginálisan kell hogy figyelembe vegyék az importot üzletpolitikájuk alakítása során.

  • 105.

    A magyar cementpiac struktúrájának fenti bemutatása alapján az a megalapozott következtetés volt levonható, hogy a magyar cementgyártók egymással nem állnak élénk versenyben, közös érdekük, hogy a növekvő kereset ne nyomja le az árakat. A piac nagy mértékben áttekinthető - nem utolsó sorban a Tpvt. 11. §-t sértő havi adattár és a piacvédelmi intézkedések kezdeményezése folytán -, így a gyáraknak módjukban áll nyomon követni a piaci részesedések esetleges változásait és a többi termelő főbb értékesítési adatait, piaci potenciálját. Alacsony kapacitáskihasználtságuk miatt képesek az érdekközösségből kitörni akarót eltántorítani ettől, azzal pl., hogy olcsóbb árakat kínálva betörnek hagyományos szállítási területére. A magyar cementgyárak a növekvő import ellenére el tudták érni az elmúlt években, hogy a cementárak a kereslet felfutása ellenére ne csökkenjenek.

Korábbi GVH határozatok értékelése

  • 106.

    A Holcim Rt. álláspontja szerint figyelembe veendő körülmény, hogy a GVH a vizsgált időszakban többször is megállapította, hogy a magyar cementpiacon nem áll fenn gazdasági erőfölény. Ebből kifolyólag utóbb nem lehet neki olyan magatartást felróni, amelyet erőfölényben nem levő vállalkozásként jogszerűen tanúsított.

  • 107.

    A Versenytanács először is hangsúlyozza, utalva a 17/2001-es határozatban kifejtettekre, hogy a közigazgatási szervet csak a bíróság által felülvizsgált határozat, " ítélt dolog" ( res judicata ) köti. Korábban hozott, bíróság által felül nem vizsgált határozatában foglalt indokolástól később eltérő álláspontra is helyezkedhet, különösen akkor, ha a közbenső időben más releváns körülményekre is fény derült. A HCM és az LCM összeolvadását a Gazdasági Versenyhivatal valóban engedélyezte 1999 utolsó napjaiban. A határozat szerint egyedüli erőfölény kialakulása nem várható a fúzió nyomán - mondhatta ezt a Versenytanács annak is a tudatában, hogy a két vállalkozás ekkor lényegében már ugyanazon menedzsmenti irányítás alatt állt.

  • 108.

    A Versenytanács a Holcim Rt. kifogását azért sem tartja megalapozottnak, mert a jogelődje a fent nevezett fúziót megelőzően, 1998-ban és 1999-ben alkalmazta az árkedvezményt. A kedvezményrendszer bevezetésekor és működésének időszakában nem volt a vállalkozás birtokában olyan versenytanácsi határozat, amely alapján joggal feltételezhette volna egyedüli vagy közös erőfölényes helyzetének hiányát. Megjegyzendő végül, hogy a visszaélés objektív fogalom, így a vállalkozás magatartáshoz fűződő tudati viszonya legfeljebb a bírság nagyságának megállapításakor lenne figyelembe veendő.

Az erőfölénnyel való visszaélés

  • 109.

    A Tpvt. szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, különösen a piacra lépést indokolatlanul akadályozni (21. § i) pont). Több vállalkozás közös gazdasági erőfölénye esetében nem szükségszerű, hogy mindegyik vállalkozás egyszerre tanúsítson visszaélésnek minősíthető magatartást - ezzel ugyanis a Tpvt. 11. §-be ütköző, egyébként is tiltott kartellt valósítanának meg, ily módon a közös erőfölénnyel való visszaélés fogalma kiüresedne. Jelen esetben azért sem volt elvárható minden egyes vállalkozástól a kifogásolt kedvezménypolitika alkalmazása, mivel földrajzi elhelyezkedésük miatt eltérő mértékben érintette őket a keleti cementimport által támasztott verseny.

  • 110.

    A vizsgálat során feltárt, 1998-ban és 1999-ben a Holcim Rt. jogelődje, a Hejőcsabai Cement Művek Rt. által általánosan alkalmazott kedvezménypolitika, mely szerint 4 % kedvezményt kaptak az ömlesztett, és 6% kedvezményt a zsákos cement kereskedők, amennyiben külföldi cementet nem forgalmaz, visszaélésnek minősül a Tpvt. értelmében.

  • 111.

    Indokolatlanul akadályozza ugyanis a piacralépést a Versenytanács véleménye szerint az az ár-, illetve kedvezménypolitika, amely szerint a kereskedő akkor formálhat jogot egy bizonyos mértékű kedvezményre, ha vállalja, hogy a szállító versenytársaitól, vagy versenytársai egy részétől nem vásárol az adott termékkel versengő árut (versenytilalom). Jelen esetben a HCM magatartása kifejezetten az importból származó cement értékesítésének próbált gátat szabni. E magatartása jól illeszkedik a cementipar azon próbálkozásai közé, amelyekkel a keleti cementimport visszaszorítását célozták (lásd piacvédelem). Szintén jellemzi a magyar gyártók közötti viszony szorosságát, hogy e kedvezmény nem általában a versenytársak, hanem csak a külföldi szállítások piacról való kiszorítását célozta.

A jogutódlás kérdése

  • 112.

    A Holcim Rt. jogutódlásra vonatkozó kifogásai kapcsán az alábbiakat kívánja megjegyezni a Versenytanács. A Tpvt. e tekintetben csak azt a speciális helyzetet szabályozza, amikor versenyfelügyeleti eljárás során történik jogutódlás ("eljárásjogi jogutódlás"). Ilyenkor valóban akkor lehet helye a Tpvt. 53. § (2) bekezdése értelmében a jogutód bevonásának, ha a 70. § (1)-ban foglalt feltételek a jogutóddal szemben is fennállnak. E törvényhely a GVH újra-mérlegelési lehetőségére utal, vagyis - az időközben bekövetkezett piaci változások miatt - dönthet úgy, hogy a közérdek már nem indokolja a bevonást.

  • 113.

    A fent említett rendelkezése a Tpvt.-nek hangsúlyozottan egy speciális esetre, eljárásjogi problémára kínál megoldást, nem vonatkozik tehát arra az esetre, amikor eleve jogutóddal szemben indul eljárás ("anyagi jogi jogutódlás"). Az utóbbi esetben az általános jogutódlási szabályokból kell kiindulni, különös tekintettel a jelen esetben alkalmazható Gt. 55. § (1) bekezdésére, mely szerint a gazdasági társaság (jelen esetben HCM Rt.) jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság (jelen esetben Holcim Rt.) tartozik helytállni. A Gt. szerint tehát a jogutód egy tekintet alá esik a jogelőddel, így a Tpvt. 70. § (1) bekezdés szerinti eljárás-indíthatóság vele szemben is fennáll. Ennek eljárásjogi következménye, hogy a jogutód ellen önállóan indítható eljárás még akkor is, ha nincs folyamatban levő eljárás (Tpvt. 53. § (2) bekezdés).

  • 114.

    A HCM és az LCM képviselői 1999. október 11-én írták alá az egyesülési szerződést. Az összeolvadás eredményeként létrejött az UNI-CEM Rt (névváltoztatások után a mai Holcim Rt.). A megszűnő gazdasági társaságok vagyona a jogutódra átszállt. Azt az eljárás alá vont sem vitatta, hogy a Holcim Rt. a Gt. 74. § (1) bekezdése alapján jött létre a HCM Rt. és az LCM Rt. összeolvadásával, vagyis vonatkozik a tranzakcióra a Gt. 55. §-a. A Gt. alapján a jogutód társaság felel a jogelőd kötelezettségeiért is.

  • 115.

    Versenyjogi szempontból sem adható olyan értelmezés, amely szerint a Tpvt. 53. § hivatkozott mondata megakadályozná a GVH-t abban, hogy elve jogutóddal szemben indítson versenyfelügyeleti eljárást. Ezzel egyszerűen kivédhető lenne egy még el nem évült korábbi kartell miatti felelősségre vonás. A Tpvt. alkalmazásánál nagy hangsúlyt kell fektetni a versenyjog sajátos alanyi hatály szabályára. Ennek kapcsán nem az adott vállalkozás jogi formáján, státuszán van a hangsúly, hanem az általa végzett tevékenység gazdasági természetén. Az 1999-es összeolvadás nem hozott az érintett gyárak működésében tartalmi változást, a vállalkozások által folytatott gazdasági tevékenység nem szűnt meg létezni. A jogutód átvette, magába olvasztotta azt. Nem közömbös az sem, hogyan alakult a jogelőd-jogutód vállalkozás tulajdonosi-irányítási háttere. A HCM részvényeinek kb. 40%-a a BAB GmbH tulajdona volt (emellett három off-shore cég és MRP tulajdon), az LCM 100% BAB tulajdon volt, az összeolvadás eredményeként előálló cég is BAB irányítás alatt állt. Tehát nemcsak a gazdasági tevékenységben, hanem a tulajdoni viszonyok, az irányítás kapcsán is olyan folytonosság mutatható ki, ami alapján megállapítható, hogy az összefonódás révén - versenyjogi szempontból - lényegében nem jött létre új piaci szereplő (gazdasági egység).

III.

Szankciók

  • 116.

    A havi adattárhoz fűződő információkartell kapcsán a Versenytanács elegendőnek tartotta a jogsértés megállapítását (Tpvt. 77. § (1) d)). Mivel a vállalkozások a jogsértéssel 2001-ben felhagytak, nem volt szükséges a jövőre nézve eltiltani őket ettől. Hasonlóképpen nem volt indokolt a Holcim Rt-t a jogelődje által alkalmazott kedvezményrendszer jövőbeni folytatását megtiltani.

  • 117.

    Az információkartell vonatkozásában a Versenytanács az MCSZ-t és BÉCEM-t nem tartotta szükségesnek bírságolni. Egyrészt, az információkartell szervezői, haszonélvezői a gyártók voltak, másrészt tekintetbe vette azt is a Versenytanács, hogy az MCSZ a cementgyártókon kívül számos más vállalkozást is képviselő szervezet. A BÉCEM Rt-ről korábbi határozatában megállapította és e határozatban is rögzíti a Versenytanács, hogy az a többi magyar cementgyár közös irányítása alatt áll. Mivel nem képvisel a piacon elkülönült gazdasági érdekcsoportot, elegendőnek találta a Versenytanács az őt irányító, az információkartellben részt vevő vállalkozásokat szankcionálni.

  • 118.

    A bírság összegének megállapításakor a Versenytanács különösen a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében felsorolt szempontokat mérlegelte. Ezek közül alapvető fontosságot tulajdonít a verseny veszélyeztetettségi fokának (az adott versenykorlátozás elvi hatása a versenyre) és a jogsértés piaci hatásának (különösen a felek piaci helyzete, a fogyasztók mekkora köre érintett, termék gazdasági jelentősége). Kisebb súllyal, de külön értékelte a Versenytanács a fél attitűdjét (pl. tett-e a sérelem orvoslása érdekében lépéseket, eljárás alatt tanúsított magatartása). Az ily módon számított bírság alapösszeget arányosan növelni kellett a jogsértés időtartamának (információkartell esetében öt év) figyelembe vételével.

  • 119.

    A versenytársak közötti információkartell oligopolisztikus piacon a verseny veszélyeztetettsége szempontjából alapvetően súlyos jogsértés, de jelen esetben figyelembe kellett venni, hogy az adatok nem vonatkoztak árakra, eladási területekre, konkrét üzleti kapcsolatokra. Az információkartellben részes vállalkozások az ország egészét lefedik, így a versenykorlátozás hatása országos kiterjedésű volt. Tekintetbe kellett venni azt is, hogy az információkartell érdemben csak a szerződésekkel le nem kötött termelésre lehetett hatással, ami az összes eladások kb. 20%-át tette ki. A Versenytanács figyelembe vette azt is, hogy a cement gazdaságilag alapvető fontosságú termék: az e szektorban tapasztalható versenytorzulás számos más iparágban is érzékeltetheti hatását. Enyhítő körülményként vette számításba a Versenytanács, hogy a jogsértő magatartással 2001-ben felhagytak, illetve az eljárás során felfüggesztették a havi adattár működtetését. További enyhítő körülményként került értékelésre, hogy az információcsere versenyjogi megítélése a GVH gyakorlatában viszonylag új kérdésnek minősül. A kiszabott bírságok eltérő nagysága a vállalatok forgalmának különbözőségét tükrözik.

  • 120.

    A Holcim Rt. jogelődje által alkalmazott kedvezmény a jogsérelmet elvileg súlyosnak lehet tekinteni, de azt a hatásával együtt értékelte a Versenytanács a bírság kiszabásakor. Igaz, hogy természeténél fogva versenykorlátozó célzatú volt, de érdemi hatása - tekintettel az árengedmény mértékére, a ténylegesen ilyen tartalmú szerződések kevés számára - csekélynek volt mondható, amit jelez az is, hogy az import az adott évben magas szintet ért el.

IV.

Eljárási kérdések

Az eljárás megindításának törvényessége

  • 121.

    A Holcim Rt. kifogásolta, hogy az eljárás megindításának nem lett volna helye a Tpvt 70.§ (1) bekezdése alapján, mivel a Hivatal közvetlenül nem észlelt jogsértő magatartást, vagyis nem állnak fent a törvényben meghatározott feltételek. Így véleménye szerint a Tpvt. 36/A §-a szerinti ágazati vizsgálat megindításának lett volna helye. Hivatkozott arra, hogy a versenyfelügyeleti eljárás megindításához "alapos gyanú" kell, míg jóval enyhébb a mérce az ágazati vizsgálat megindítása esetében, mellyel szemben ugyanakkor a bírósági út vehető igénybe.

  • 122.

    Az eljárás megindítására bejelentést követően került sor. A vizsgálók eljárás megindítását nem tartották indokoltnak, a bejelentő jogorvoslati kérelmében kifejtette, hogy a két tulajdonosi csoport jelentős részesedéssel bír az importból, a térség gyárainak irányítása révén erőfölényes helyzetben vannak, amivel visszaélve felosztották a piacot. A Versenytanács a kérelemnek helyt adott. Indokoltnak tartotta versenyfelügyeleti eljárás keretében megvizsgálni, hogy a kevés szereplő cementpiacon sor került-e versenyellenes piaci magatartás összehangolásra, illetve erőfölénnyel való visszaélésre. A fent kifejtettek alapján a Versenytanács arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás megindításának helye volt a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján.

  • 123.

    A Tpvt.-ben szereplő, törvény rendelkezéseit "sértheti" megfogalmazás (70. § (1) bekezdés) az "alapos gyanú" büntetőjogi kategóriájától eltérő mércét jelent az államigazgatási eljárás megindíthatósága kapcsán. Konkrét ügyek jellemzői szerint lehet eldönteni azt, hogy a Tpvt. értelmében milyen körülmények, előfeltételek ismerete alapján lehet adott magatartás törvényellenességét feltételezni. A vizsgálati szakasz feladata éppen az, hogy feltárja a teljes tényállást, illetve azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozások valóban tanúsítottak-e a Tpvt-be ütköző magatartást. A közérdek mérlegelése jelen vonatkozásban azt jelenti, hogy a vizsgáló, illetve jogorvoslat esetén a Versenytanács vagy a bíróság dönthet úgy, hogy egy formálisan a Tpvt-be ütköző magatartás csekély súlya miatt nem tartja indokoltnak az eljárás lefolytatását.

  • 124.

    Megjegyzi a Versenytanács azt is, hogy nemzetgazdasági szempontból jelentős, oligopisztikus piacon tanúsított magatartás esetén a vizsgálóknak, illetve a Versenytanácsnak fokozottabb figyelmet kell fordítania a piaci magatartásokra. Különösen igaz ez olyan esetekben, amikor a piacon tevékenykedő vállalkozások tulajdonosi körébe tartozó, más országokban tevékenykedő vállalkozások ellen hasonló tényállás miatt több, marasztalással záruló "versenyfelügyleti eljárás" indult. Azt, hogy az eljárásindítás nem volt önkényes, mutatják egyébként az eljárás során feltárt iratok, amelyek alapján a Versenytanács bizonyos magatartásokat a Tpvt-be ütközőnek vélt előzetes álláspontjában.

  • 125.

    A fentieken túlmenően a Versenyhivatalnak és a Versenytanácsnak figyelemmel kell lennie a versenyfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatos bírósági gyakorlatra is. A B-599/2001-es határozat felülvizsgálata során a Fővárosi Bíróság az alábbi kijelentést tette: "Ezen rendelkezéseket (Tpvt. 69. (1) és 70. §(1) bekezdések) elemezve és egybevetve a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a.) pontjára, valamint Tpvt. 77. § (1) bekezdés j.) pontjára alapítható későbbi eljárás megszüntetési jogosultságokkal a bíróság jogi álláspontja szerint a versenyfelügyeleti eljárás megindításának teljes mellőzésére akkor kerülhet sor, ha a Tpvt. 70. § (1) bekezdés feltételei már ekkor, első látásra aggály nélkül hiányoznak."

  • 126.

    Megjegyzi végül a Versenytanács, hogy az eljárásindító határozat szövegezésének esetleges hiányosságai elvileg is kizárt, hogy az eljárás egészének törvénytelenségét okozzák, tekintettel arra, hogy a jogalkotó nem tartotta azt olyan jelentőségű eljárási cselekménynek, amely miatt indokolt lenne bírósághoz jogorvoslatért fordulni.

  • 127.

    A Versenytanács álláspontja szerint nem vitatható, hogy az ágazati vizsgálat és a versenyfelügyeleti eljárás között van különbség. Az ágazati vizsgálat megindítására alapvető célja a "piaci folyamatok megismerése és értékelése". Ágazati vizsgálat indításának nem szükséges feltétele, hogy a versenyhivatalnak konkrét tudomása legyen jogsértésről, vagy jogsértés valószínűsíthetőségéről. Az ágazati vizsgálat egy ágazat megismerésére irányul, míg a versenyfelügyeleti eljárás meghatározott vállalkozásra.

Az eljárás tárgyának megjelölése

  • 128.

    Kifogásolta a Holcim Rt. azt is, hogy az indító határozat nem felel meg a Tpvt. rendelkezéseinek, így nem jelöli meg a azokat a körülményeket és magatartásokat, melyek miatt az eljárás megindult. Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy az eljárás hivatalbóli megindulásának törvényességét vizsgálni lehessen. Az eljárás alá vont véleménye szerint a törvénytelen eljárás következtében az eljárás megszüntetésének van helye, más lehetőség nem adódik a jogsérelem orvoslására.

  • 129.

    A Versenytanács álláspontja szerint az ügyindító határozat funkciója az, hogy meghatározza a vizsgálat tárgyát, kereteit és szereplőit, illetve azt, hogy a törvény mely szabályába ütközhet a kifogásolt magatartás. Az ügyindító határozat e keretek között lehet általánosan fogalmazott is. Az eljárás megindítása nem jár az ügyfélre nézve olyan hátránnyal, szankcióval, ami jogorvoslatot vagy rendkívül szűk körre korlátozott eljárás indítási lehetőséget követelne meg. Ezt mutatja a Tpvt. szabályozása, mely nem biztosít jogorvoslatot az eljárást megindító határozat ellen.

  • 130.

    Az eljárás alá vont szerint szükséges pontosságú meghatározás olyan információkat feltételez, melyekkel a GVH a határozat meghozatalakor rendelkezik. A Versenytanács vélekedése szerint az ügyindító határozat nem mulasztotta el az eljárás tárgyául szolgáló magatartás konkrét és egyéniesíthető megjelölését, illetve nem sérti a védekezéshez való jogot az eljárás megindításakor a megadottnál kimerítőbb indokolás hiánya.

  • 131.

    A fenti kifogások figyelmen kívül hagyásával a Versenytanács arra a következtetésre jutott, hogy nem volt olyan fokú törvénysértés az eljárás megindulásában, ami az eljárás során begyűjtött bizonyítékokra alapozott GVH álláspont, illetve a versenyfelügyeleti eljárás egészének törvényességét megkérdőjelezhetné.

A helyszíni szemle

  • 132.

    Az MCSZ 2001. november 21-én vizsgálati kifogást terjesztett elő a Gazdasági Versenyhivatal Vj-73 /2001/30. számú határozata ellen, mivel az MCSZ szerint az nem tájékoztatott megfelelően arról, hogy milyen jogsértés elkövetését feltételezi a GVH, e feltételezéseket mely tényekre alapítja, illetve melyek a vizsgált tények. Hivatkozott a Tpvt. 65.§ (5) bekezdésére, mely szerint az ügyfelet olyan időben kell tájékoztatni a jogsértés feltételezéséről, illetve a vizsgált tényekről, hogy az ezekre vonatkozó álláspontjáról nyilatkozhasson. Törvénysértőnek minősítettét azt is, hogy a személyesen megjelenve adták át a GVH Kartell-csoportjának munkatársai az ügyindító határozatot, és iratokat vizsgáltak át, vettek birtokba, illetve számítógépes állományokat másoltak át.

  • 133.

    A MCSZ vizsgálati kifogását elutasította a Kartell-csoport, mely vizsgálói döntéssel a Versenytanács a következők szerint egyetért. A helyszíni szemle megkezdésekor a vizsgálók két határozatot adtak át. Az egyik határozat a MCSZ-szel szembeni eljárásindításról rendelkezett, a másik a helyszíni szemlét rendelte el. Tény, hogy az eljárást megindító határozat indokolásából nem tűnik ki, hogy konkrétan milyen jogsértést valószínűsít a GVH az MCSZ terhére. A helyszíni szemléről szóló határozat, amely az előbbivel együtt került átadásra, azonban közli a címzettel, hogy vélhetően olyan információcsere valósult meg az MCSZ keretében, ami sértheti a Tpvt. rendelkezéseit. E két határozat együttesen kellő mértékben tájékoztatta az MCSZ-t arról, hogy miért indult vele szemben is versenyfelügyeleti eljárás, amely szükségessé teszi előzetes tájékoztatás nélküli helyszíni szemle lefolytatását.

  • 134.

    A szemle meglepetésszerűségére vonatkozó kifogás kapcsán előre kell bocsátani, hogy a Tpvt. 44.§-a szerint a versenyfelügyeleti eljárásra az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni, amennyiben a Tpvt. másként nem rendelkezik. Az Áe. 13. § (2) bekezdése szerint a jogszabályban meghatározott esetben az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell. A Tpvt. az ügyfél értesítéséről külön nem rendelkezik, de mivel az eljárás határozattal indul, melynek címzettje az ügyfél, az eljárás megindításáról az ügyfél szükségképpen a határozattal szerez tudomást. Az Áe. 31. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy amennyiben a szemle eredményét az érdekeltek előzetes értesítése veszélyeztetné, a szemle elrendelését a megkezdése előtt szóban kell közölni.

  • 135.

    A Tpvt. nem rendelkezik arról, hogy az ügyfelet az egyes eljárási cselekményekről kell-e, illetve hogyan kell értesíteni. A 65. § (5) bekezdés az eljárás folyamán általánosan a tájékoztatásról rendelkezik, ideértendőek az eljárási cselekmények is. Mivel a Tpvt. 44. §-a nem zárja ki az Áe. 31. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát, az ügyfél előzetes értesítése alapos indok esetén mellőzhető. Különösen igaz ez "titkos versenykorlátozó" megállapodások felderítésére irányuló szemlék esetében, hiszen előzetes értesítési kötelezettség esetében a hatóság elesne attól a lehetőségtől, hogy a szemle meglepetésszerű jellegének köszönhetően jogsértést megalapozó bizonyítékokat találjon.

  • 136.

    A tényállás tisztázásról rendelkező 65. § (5) bekezdés szerint a jogsértés feltételezéséről és a vizsgált tényekről az ügyfelet olyan időben kell tájékoztatni, hogy képes legyen az ezekre vonatkozó álláspontjáról nyilatkozni. Jelen esetben az eljárást megindító határozatot a helyszínen adták át az MCSZ részére. Az eljárást elrendelő határozat ellen nem lehet jogorvoslattal élni, a határozat közlését követően azonnal megkezdhető volt a szemle. Igaz, hogy az ügyfélnek - mivel csak az eljárást elrendelő határozatból értesülhetett arról, hogy az eljárás minek a megállapítására irányul - nem volt elegendő ideje a védekezésre felkészülni. Az eljárás ezen szakaszában azonban nem is kerülhet még sor érdemi védekezés előterjesztésére. A helyszíni vizsgálat a versenyhatóság bizonyítékgyűjtési eljárásának része. Védekezni csak pontosan megfogalmazott kifogásokkal szemben lehet, nem pedig bizonyítékgyűjtés módszerével (előre be nem jelentett helyszíni szemle) szemben. Természetesen az eljárás alá vont a helyszíni szemle lefolytatása során tanúsított vizsgálói magatartással szemben terjeszthet elő kifogásokat, de ezek nem akadályozzák annak lefolytatását, legfeljebb a törvénysértő módon begyűjtött bizonyíték felhasználhatóságát. Megjegyzendő végül, hogy amennyiben a versenyhatóságnak nem lenne módja a helyszíni szemle megkezdése előtt közvetlenül is átadni az eljárás megindításáról szóló határozatot, úgy az egész intézmény értelmét veszítené, hiszen az érintett vállalkozás a felkészülés jegyében el tudná tüntetni a rá nézve terhelő bizonyítékokat.

  • 137.

    A helyszíni szemle során a vizsgálók törvényes módon vizsgáltak át iratokat, illetve vettek azokat birtokukba. A helyszíni szemle során a számítógépes adatállomány átmásolása sem terjeszkedik túl a Tpvt. 65. § adta lehetőségeken, melynek (2) bekezdése szerint a vizsgáló jogosult az iratokról másolatot készíteni.

Az eljárás időtartama, iratbetekintés

  • 138.

    Végül kifogás tárgyát képezte az is, hogy a GVH nem gyors és ésszerű eljárással teljesítette a feladatait, illetve korlátozta az iratbetekintéshez való jogot azáltal, hogy nem tett betekinthetővé egy 2000. áprilisi dátumozású, "szigorúan bizalmas"-nak nevezett iratot

  • 139.

    A Versenytanács nem értett egyet ezen kifogásokkal sem. Egyrészről a Gazdasági Versenyhivatal nem lépte túl a Tpvt. 62. § (2) és (6) bekezdésében meghatározott határidőket. Egy olyan eljárásban, melyben több eljárás alá vont vállalkozás több - jelen esetben öt - évi tevékenységét kell megvizsgálni, az ügy alapos vizsgálatának kötelezettsége (Tpvt. 63. § (1) bekezdése) szükségessé teheti - jelen esetben szükségessé tette - a törvény által meghatározott maximális határidő kihasználását. Ez semmiképpen sem jelentheti az eljárás törvénytelenségét.

  • 140.

    A 2000. áprilisi "szigorúan bizalmasnak" minősített kimutatás, melyet a felek nem találtak meg az iratok között, üzleti titoknak minősül. A Tpvt. 55. § (2) bekezdése szerint az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői kérhetik az üzleti titok védelmére való hivatkozással az iratokba való betekintés korlátozását. Ez a rendelkezés korlátozza a védelemhez való jogot, ugyanakkor ez a korlátozás egy másik alapvető jog - az üzleti titok védelme- érdekében történik, így nem kifogásolható. A Versenyhivatalt mulasztást terhelheti a tekintetben, hogy nem biztosította az üzleti titoktól mentes változatba történő betekintés lehetőségét, ugyanakkor ez nem akadályozta a feleket abban, hogy ezen irat tekintetében is védekezzenek. A jelenlegi esetben azonban a vállalkozások a dokumentumba történő betekintés nélkül is tudták, hogy milyen dokumentumról van szó, annak mi a tartalma, így elő is terjesztettek erre vonatkozó védekezést. Ezen túlmenően az észrevételben szereplő kifogást figyelembe véve a Versenytanács szükség - kérés - esetén biztosíthatott volna az iratbetekintéshez való jogot, azonban a felek nem kérték ezt.

Az előzetes álláspont - a védekezéshez való jog

  • 141.

    Az előzetes álláspontra adott védekezésében kifogásolta az MCSZ, hogy az előzetes álláspont a vizsgálati jelentéstől eltérő következtetésre jutott.

  • 142.

    A Versenytanács nincs kötve a vizsgálati jelentésben foglaltakhoz, így az attól való eltérést főszabály szerint nem köteles indokolni. A Versenytanácsnak lehetősége van arra, hogy a vizsgálati jelentéstől eltérően állapítsa meg a tényállást, amennyiben azt indokoltnak tartja, amelyre lehetőséget ad a Tpvt. 73. §-a. E szerint a Versenytanács adja ki az előzetes állásfoglalást, és azt a vizsgálati jelentéssel együtt küldi meg a feleknek. Nyilvánvaló, hogy ha tény-kérdésben tér el a vizsgálati jelentésben foglaltaktól, akkor alá kell tudnia támasztani ezt bizonyítékokkal. Abban az esetben azonban, ha ugyanazon tényállás alapján jut eltérő jogi álláspontra, akkor magára az eltérésre vonatkozó külön indokolási kötelezettség nem terheli, hiszen a versenyfelügyeleti eljárást lezáró határozat indokolásában kifejtettek tartalmazzák a Versenytanács jogi álláspontját.

  • 143.

    A védekezéshez való jog megsértéseként értékelte a Holcim Rt. is azt, hogy 2002. augusztus 15-ig nem értesültek hogy milyen okból, milyen konkrét jogsértések kapcsán folyik az eljárás. Így a Holcim Rt. szerint a Gazdasági Versenyhivatal az iratok átvizsgálását követően kívánta megfogalmazni a jogsértést, és ez jogellenes.

  • 144.

    A határozat korábbi részében a Versenytanács megállapította, hogy az ügyindító határozat kibocsátása kapcsán nem állapítható meg jogsértés. A védekezéshez való jognak több a Tpvt.-ben nevesített eleme van. Ilyen elemnek minősülnek pl. a következők: az ügyindító határozat, a vizsgálati kifogás (81.§), az iratbetekintéshez való jog (55. §), az előzetes álláspont kiadása (73.§), a tárgyaláson való meghallgatáshoz való jog, illetve bizonyos értelemben a jogorvoslathoz való jog (82-83. §) is. Ezek az elemek együttesen adják ki a védelemhez való jogot. Az egyes elemek nyilvánvalóan nem azonos mértékben járulnak hozzá a védelemhez való jog érvényesüléséhez, vagyis eltérő fontosságúak. Így például nem vezet a védelemhez való jog jelentős megsértéséhez az, ha az ügyindító határozat esetleges kisebb hiányosságokkal bír, hiszen ez a hiányosság a későbbiekben orvosolható. Lehetőségük van a feleknek az eljárás során mindvégig az iratbetekintésre, illetve még a tárgyalást megelőzően Versenytanács megküldi az ügyfélnek a vizsgálati jelentést és az előzetes álláspontot, amely tartalmazza a megállapított tényállást, az azt alátámasztó bizonyítékokat, a tényállás értékelését, a határozat meghozatalához szükséges szempontok és következtetések lényegét.

  • 145.

    A eljárás alá vontak nem terjesztettek elő arra vonatkozó vizsgálati kifogást, hogy nem ismerik az ellenük indult eljárás okait - holott ennek a vizsgálati szakaszban lett volna értelme -, az eljárás során mindvégig élhettek, és éltek is az iratbetekintéshez való joggal. A vizsgálati jelentés kézhezvételét követően megkapták a felek a Versenytanács előzetes álláspontját is. Az előzetes állásponttal kapcsolatosan az eljárás alá vontak által benyújtott részletes észrevételek nyilvánvalóvá teszik, hogy a feleknek kellő idejük és lehetőségük volt az eljárás során élni a védekezéshez való jogukkal, így a Versenytanács ezt a kifogást sem tartja alaposnak

Az előzetes álláspont - szankciók

  • 146.

    A védekezéshez való jog megsértéseként értékelte a Holcim Rt. azt, hogy az előzetes álláspont hiányos volt, amennyiben nem egyediesített módon tartalmazta a szankciók kiszabásakor figyelembe veendő körülményeket.

  • 147.

    A Versenytanács szerint nem jár a védekezéshez való jog sérelmével, ha a Versenytanács az előzetes álláspontban nem jelöli meg a várható bírság mértékét, illetve az annak megállapításához használni kívánt szempontokat nem értelmezi adott vállalkozásokra nézve. Mivel a Versenytanács előzetes álláspontja nem tartalmazott bírság tervezett összegére vonatkozó rendelkezést - ami akár a prejudikálás vádját is felvethette volna -, az szükségszerűen nem tartalmazhatta a bírság megalapozásához figyelembe vett szempontok egyediesített értékelését sem. Egyebekben a bírság megállapításánál figyelembe vett szempontok bemutatása nagyrészt megtörtént a tényállás feltárása során. Mint a Holcim előzetes álláspontra érkezett beadványa is mutatta, az eljárás alá vont vállalkozásnak minden lehetősége megvolt az esetleges bírsággal kapcsolatos releváns érveit kifejteni - a Holcim több oldalon értelmezte a Tpvt. szerinti bírságkiszabási szempontok jelen ügyben való alkalmazhatóságát.

Az Európai Unió esetjogára történt hivatkozás

  • 148.

    A DDCM a tárgyalás során kifogásolta, hogy a Versenytanács álláspontja alátámasztására az EU esetjogát használja fel. Nézete szerint ameddig Magyarország nem tagja az EU-nak, addig megengedhetetlen "idegen jogot" alkalmazni.

  • 149.

    Formális értelemben a Versenytanács elsőként azt rögzíti, hogy a fenti ellenvetést előterjesztő vállalkozás irányában egyetlen esetben sem hivatkozott az EU esetjogára. A Versenytanács előzetes álláspontjában - és jelen határozatban is - a közös erőfölény megállapításához használt szempontok felvázolásánál hivatkozott az Európai Közösségek Bírósága, illetve az Elsőfokú Bíróság lábjegyzetben pontosan megnevezett ítéleteire. Ami a felvetés érdemét illeti, e hivatkozás távolról sem jelenti azt, hogy a Versenytanács a közösségi jogot alkalmazta volna: nincs arról szó, hogy az EK Szerződés 82. cikke alapján vonta volna felelősségre a Holcim Rt-t, vagy hogy a Tpvt. vonatkozó rendelkezését kizárólag a közösségi esetjogban kiforrott normák fényében értelmezte volna. A Tpvt. értelmezése során nem kizárt, hogy a jogalkalmazó összehasonlító jogi szempontból más, hasonló/azonos szövegezésű normát alkalmazó jogrendek gyakorlatára is hivatkozzon, és a hazai norma értelmezésében más jogrendszerek fejleményeiből is merítsen. Ám mindvégig az irányadó magyar jogszabály alkalmazásáról van szó. Megjegyzendő, hogy maguknak a vállalkozásoknak - amelyek anyavállalatai jelen esetben a közös piac meghatározó szereplői - sem lenne érdekük, hogy a lényegében megegyező jogi normáknak lényegesen más értelmezése alakulna ki az EU-ban, illetve Magyarországon. Hasonló gyakorlat jellemzi egyébként a magyar bírói szerveket is (pl. Fővárosi Bíróság 2.K.35290/2000/9. ítélete MATÁV/GVH )

  • 150.

    A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. §-a biztosítja.

Budapest, 2002. október 8.

Jegyzetek

  • :: d1e1677

    Módosította a 43/1998. (II.7.) Korm. rendelet.

  • :: d1e2275

    C-393/92 Almelo [1994] ECR I-1477 (gazdasági kapcsolatok); C-68 és C-30/95 Franciaország és mások / Bizottság [1998] ECR I-1375 (strukturális kapcsolatok); T-102/96 Gencor/Bizottság [1999] ECR II-753 (oligopolisztikus interdependenciám alapuló kapcsolat); C-395 és 396/96P Compaigne Maritime Belge Transports SA és mások / Bizottság [2000] ECR I-1365 (szakmai szövetségben résztvétel); A Bizottság 92/553/EGK Nestlé/Perrier határozata OJ 1992 L356 (oligopoliszikus interdependencia).