Gazdasági Versenyhivatal

Vj-22/2002/61

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Westel Mobil Rt (Budapest) I. rendű, a Pannon GSM Távközlési Rt (Budaörs) II. rendű, a Vodafone Rt (Budapest) III. rendű, a Magyar Távközlési Rt (Budapest) V. rendű eljárás alá vontakkal szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, illetve versenykorlátozó megállapodások megkötésének tilalma miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban, zárt tárgyaláson, meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az I-IV. rendű eljárás alá vont vállalkozások az 1999. és 2000. évben egymással megkötött hálózati szerződéseinek a vezetékes-mobil viszonylatú, illetve a mobil-mobil viszonylatú díjak egymáshoz viszonyított arányára, valamint a díjak változtatásával kapcsolatos kölcsönös információközlésre vonatkozó kikötései együttesen alkalmasak voltak a gazdasági verseny torzítására.

A Versenytanács az I. rendű eljárás alá vonttal szemben 210.000.000.,- (Kétszáztízmillió) Ft, a II. rendű eljárás alá vonttal szemben 150.000.000.,- (Százötvenmillió) Ft versenyfelügyeleti bírságot szab ki, melyet az eljárás alá vont vállalkozások a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kötelesek megfizetni a GVH 10032000-01037571 számú bírságbevételi számlájára.

A Versenytanács ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozások annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bíróságnak címzett keresettel kérhetik.

Indoklás

I.

Az eljárás megindítása

• 1)

  A versenyfelügyeleti eljárás 2002. február 7-én indult a Magyar Távközlési Rt vezetékes szolgáltató, a Westel Mobil Rt, a Pannon GSM Távközlési Rt, a Westel Rádiótelefon Kft. és a V.R.A.M. Rt. mobil szolgáltatókkal szemben az alábbi magatartások vélelmezett versenytörvénybe ütközésének megállapítására:

• • a)

    a mobil szolgáltatók az egymás közötti forgalomban egymás felé felszámított összekapcsolási díjaikat valószínűsíthetően összehangolt módon állapították meg;

• • b)

    az összekapcsolási díjakat úgy állapították meg, hogy azok nem a nagyobb hatékonyságon alapulóan alacsonyak, ezért alkalmasak a versenytársak kiszorítására;

• • c)

    összehangolt módon alacsonyan tartották a mobil-mobil hívásdíjakat;

• • d)

    a mobil szolgáltatók - a vezetékes szolgáltatóval együttműködve - valószínűsíthetően összehangoltan, túlzottan magasan állapították meg a vezetékes-mobil összekapcsolási díjakat és ezzel összefüggésben a vezetékes-mobil hívásdíjakat;

• • e)

    a vizsgálatot 2002. július 11-én kiterjesztették a mobil-vezetékes hívásdíjak összehangolt módon, túlzottan magasan való megállapításának vizsgálatára.

• 2)

  A vizsgált időszak az 1998-2001 évekre terjedt ki.

II.

Az eljárás alá vont vállalkozások

• 3)

  Az I. rendű eljárás alá vont Westel Mobil Rt. (a továbbiakban: Westel900) magyarországi székhelyű mobilszolgáltató cég koncessziós szerződés alapján végez mobil rádiótelefon szolgáltatás digitális technológiával. Emellett Internet hozzáférési, bérelt vonali, adathálózati és egyéb kommunikációs szolgáltatásokat is nyújt, jelen van a mobiltelefonok és tartozékok értékesítésének piacán is. A Westel900 1994-ben kezdte meg a 900 Mhz-es frekvencián a rádiótelefon szolgáltatását, majd 1999-től vált lehetővé számára az 1800 Mhz-en való szolgáltatás is. A Westel900 100 százalékban a Matáv Távközlési Rt tulajdona.

• 4)

  A II. rendű eljárás alá vont Pannon GSM Távközlési Rt (a továbbiakban: Pannon GSM) magyarországi székhelyű mobilszolgáltató cég koncessziós szerződés alapján végez mobil rádiótelefon szolgáltatást digitális technológiával. Emellett Internet hozzáférési, bérelt vonali, adathálózati és egyéb kommunikációs szolgáltatásokat is nyújt, és jelen van a mobiltelefonok és tartozékok értékesítésének piacán is. A Pannon GSM 1994-ben kezdte meg a 900 Mhz-es frekvencián a rádiótelefon szolgáltatását, majd 1999-től vált lehetővé számára az 1800 Mhz-en való szolgáltatás is. A Pannon GSM zártan működő részvénytársaság, többségi részvényese a Norvégiában bejegyzett, mobilszolgáltatásokat nyújtó Telenor Mobile Communications As.

• 5)

  A III. rendű eljárás alá vont Vodafone RT (korábbi nevén: V.R.A.M. Rt., a továbbiakban: Vodafone) magyarországi székhelyű mobilszolgáltató cég koncessziós szerződés alapján végez mobil rádiótelefon szolgáltatást digitális technológiával. Emellett Internet hozzáférési, bérelt vonali, adathálózati és egyéb kommunikációs szolgáltatásokat is nyújt, jelen van a mobiltelefonok és tartozékok értékesítésének piacán is. A Vodafone 1999-ben lépett a piacra az 1800 Mhz-en, majd később fokozatosan nyílt meg számára a lehetőség, hogy a 900 Mhz-en is szolgáltasson. A Vodafone ugyancsak zártan működő részvénytársaság, részvényesei a többségi irányítást gyakorló hollandiai székhelyű Vodafone International Holdings B.V., a jelentős irányítást gyakorló, távközlési szolgáltatásokat nyújtó magyar Antenna Hungária Rt, valamint a németországi bejegyzésű RWE Com GmbH & Co. OHG.

• 6)

  A IV. rendű eljárás alá vont Westel Rádiótelefon Kft. (a továbbiakban: Westel450) magyarországi székhelyű mobilszolgáltató cég koncessziós szerződés alapján végez mobil rádiótelefon szolgáltatás analóg technológiával. Emellett Internet hozzáférési, bérelt vonali, adathálózati és egyéb kommunikációs szolgáltatásokat is nyújt, jelen van a mobiltelefonok és tartozékok értékesítésének piacán is. A Westel450 1990-ben kezdte meg a szolgáltatását a 450 Mhz-es frekvencián, analóg rendszerben. Ez az ún. NMT rendszer a digitális technológia megjelenése után az egész világon visszaszorult. A társaság 100 százalékban a Matáv Távközlési Rt. tulajdona.

• 7)

  Az V. rendű eljárás alá vont Magyar Távközlési Rt. (a továbbiakban: Matáv) Magyarországon bejegyzett nyilvánosan működő részvénytársaság, fő tevékenységét a távközlési szolgáltatások, ezen belül elsősorban a helyi, belföldi távolsági és nemzetközi vezetékes közcélú távbeszélő szolgáltatások nyújtása képezi. Ezen túl a Matáv leányvállalatain keresztül számos más távközlési szolgáltatást (pl. közcélú mobil rádiótelefon-szolgáltatást, Internet szolgáltatásokat), valamint kábeltelevízió szolgáltatást nyújt, de jelen ügy szempontjából jelentősége a nagykereskedelmi szinten nyújtott összekapcsolási szolgáltatásoknak van. A Matáv fő tulajdonosa a Deutsche Telekom (részvények 59,58 %-a), a részvények fennmaradó része közkézhányad, és az aranyrészvényen keresztül a magyar állam is tulajdonos.

III.

A mobil távközlés technikai keretei

• 8)

  A mobil távközlésben felhasználható frekvenciák szűkös erőforrásnak számítanak. Az analóg rendszerek első generációja a nyolcvanas évek első felében a 450 MHz körüli frekvenciák egy részét hasznosította. Az évtized második felére az újabb analóg rendszerek már a 900 MHz körüli tartományban továbbítottak jeleket, amelyet azután az első generációs digitális rendszerek - a tartományt hatékonyabban kihasználva és egyben az analóg rendszerek előfizetőinél három-négyszer több előfizetőt vonzva - is használtak. A legelterjedtebbé az európai szabványon alapuló GSM16 rendszer vált. A digitális rendszerek első generációja a 900 Mhz-es, a második generációja a 1800 Mhz-es frekvenciasávot használja. A jövőben a harmadik generációs rendszerek megjelenése és elterjedése határozza majd meg az 1990. óta elérhető mobil rádiótelefon szolgáltatást is. Kezdetben a mobil rádiótelefon szolgáltatás a 450 Mhz-es frekvencián, analóg rendszeren működött. Ez az úgynevezett NMT rendszerű mobil rádiótelefon szolgáltatás a digitális technológia megjelenésével egyre inkább háttérbe szorul az egész világon, így Magyarországon is.

• 9)

  A digitális technológiával nyújtott mobil rádiótelefon szolgáltatásban nemzetközi szabványként működő GSM rendszert 1987-ben hozta létre 13 európai ország abból a célból, hogy a 900 Mhz-es frekvenciasávon egy egységes, egymás között kompatibilis távközlési rendszert alakítsanak ki (az addig Európában létező NMT rendszerű mobil hálózatok nem tették lehetővé a határokon kívüli mobil kommunikációt). A kereskedelmi szolgáltatások a tesztidőszakot követően 1992-ben indultak meg. Magyarországon 1993-ban kezdték meg a Global System for Mobile Telecommunications (a mobil távközlés globális rendszere) tesztelését, majd ezt követően a tényleges szolgáltatásnyújtást. A GSM szabvány fokozatosan Európán kívül is, az egész világon elterjedt, elsőként Ausztráliában, majd Ázsiában, végül pedig Észak- és Dél-Amerikában is. A felhasználók körének bővülése következtében szükségessé vált a felhasználható frekvenciasáv kiterjesztése, ezért a legtöbb országban lehetővé tették az 1800 Mhz-es frekvenciasáv használatát is (az USA-ban és Kanadában 1900 Mhz-en működik a szolgáltatás).

• 10)

  A GSM szabvány alapján alkalmazott digitális technológia lényege, hogy - a korábban alkalmazott analóg technológiával ellentétben - kiszűri a beszélgetést zavaró un. zajokat. Emellett a digitális technika alkalmazása különböző kényelmi, értéknövelt szolgáltatások nyújtását is lehetővé teszi. A Nyilvános Földi Mobil Hálózatok három fő részből állnak: a mobilállomásnak is nevezett mobiltelefon készülékből, a bázisállomásból és a kapcsolóközpontból. A mobiltelefon készülék valójában egy olyan telefon, amely rádió adó-vevőként is működik; így képes adni és venni azokat a jeleket, amelyek a telefonkészülék és a mobil bázisállomás között közlekednek. A bázisállomás egy fix rádió adó-vevő, amely a telefonkészülék és a kapcsolóközpont között rádió interface-ként működik. A kapcsolóközpont végzi a hívási és kapcsolási feladatokat, a hálózat felügyeletét, valamint a kapcsolattartást más távközlési hálózatokkal. A mobiltelefon készülék az egyetlen olyan rendszerelem, amellyel a felhasználó-fogyasztó közvetlen kapcsolatba kerül. A készülék a rádió adás-vétellel kapcsolatos valamennyi feladatot ellátja. A telefonkészülék magába foglal egy un. SIM kártyát. Ez a kártya előfizető-specifikus információt tartalmaz az előfizetőnek nyújtott szolgáltatásokról, tárolja a telefonszámokat és rövid üzeneteket, valamint tartalmazza a preferált hálózatok listáját. A SIM kártyát felhasználják a biztonsági funkciók ellátásában is. A bázisállomások biztosítják antennáik segítségével, rádióhullámokon keresztül a kapcsolatot a mobiltelefon készülék és a kapcsolóközpont között. Ez a kétirányú rádiós kapcsolat teszi lehetővé, hogy az előfizetők szabadon mozoghassanak, vagyis hogy valóban kihasználhassák a mobilitás előnyeit. Amíg az előfizetők száma nem túl magas, elegendő néhány nagyhatósugarú bázisállomás telepítése. Az előfizetők számának növekedésével azonban sok, egyre kisebb hatósugarú bázisállomást telepítenek, amelyek egy un. cellás rendszert alkotnak. A cellás rendszereket a spektrum-felhasználás hatékonysága jellemzi; az egy adott cellában felhasznált frekvenciák egy másik cellában újra felhasználhatók a kis hatósugarú bázisállomások sűrű hálózata folytán. A hálózatban hívásátadással biztosítják azt, hogy a cellahatárok átlépésekor sem szakadjon meg a beszélgetés.

• 11)

  A kapcsolóközpont végzi a mobil kezdeményezésű és a mobil végződésű hívások mobil részének felépítését, valamint biztosítja az olyan hálózatokkal való kommunikációt, amelyek adaptálást igényelnek (pl. a vezetékes hálózatok). A bázisállomások és a kapcsolóközpont együtt alakítják át az analóg beszédjelet digitális jelekké, majd vissza. A modulált digitális jeleket szállítják a rádióhullámok. A kapcsolóközpont része a Rövid Üzenet Szolgálati Kapcsolóközpont is, amely a rövid szöveges üzenetek (SMS) továbbítását végzi.

• 12)

  A mobilhálózat által lefedett területen kívül a mobiltelefon szolgáltatás felhasználója elvileg nem tud telefonálni. Ez a helyzet, amikor a felhasználó külföldön, azaz a tipikusan nemzeti kiterjedésű hálózat határain túl tartózkodik. Ugyanakkor az egységes GSM szabvány és a GSM szolgáltatók között létrejött együttműködési megállapodások lehetővé teszik, hogy az előfizető gyakorlatilag bárhol használja mobiltelefonját (valójában a SIM kártyáját). Ilyenkor a külföldön tartózkodó előfizető a vendéglátó hálózatot veszi igénybe a telefonáláskor. Ez a nemzetközi roaming vagy barangolás. (Belföldi roamingról esetén valamely hazai mobilszolgáltató lehetővé teszi egy másik belföldi szolgáltató számára hálózatának használatát.)

• 13)

  A GSM szabvány az Európai Távközlési Szabványosítási Intézet felügyelete alatt folyamatosan fejlődik, segítségével egyre újabb szolgáltatások terjedhetnek el. Ilyen a csomagkapcsolt adatátviteli mód (GPRS), amellyel a számítógépes adatokat csomagokra bontják, és azokat továbbítják a mobiltelefonon keresztül. Ez a megoldás helytől függetlenül biztosít adatkapcsolatot a mobiltelefon segítségével a felhasználó hordozható számítógépe és egy másik számítógép (server) között. A GPRS adatátviteli sebessége azonban korlátozott. Ezzel szemben az áramkörkapcsolt adatátvitel segítségével lehetőség van arra, hogy a készülék egyszerre több csatornán továbbítson adatokat, így az adatátvitel gyorsabb lesz. Ez a megoldás azonban meglehetősen drága, mert folyamatos kapcsolatot igényel, szemben a GPRS-szel, amely csak a csomag továbbításának idejére "online". A Wireless Application Protocol (WAP) arra szolgál, hogy az Internetről továbbítsanak grafikai megjelenítést nem igénylő adatokat a mobiltelefonra.

• 14)

  A mobiltelefónia jövőjét a harmadik generációs rendszerek (UMTS) megjelenése és elterjedése jelenti. Az UMTS képes lesz 2 Mbps-ig terjedő, nagysebességű adatátvitelre, és ezáltal lehetővé válik a videotelefonálás, a képletöltés vagy bármely más nagyméretű file letöltése. Az UMTS pályázatokat már számos országban kiírták, illetve már a pályázat nyertesei is ismertek, azonban a tényleges szolgáltatás beindítása még várat magára.

IV.

A vizsgált szolgáltatások sajátosságai

• 15)

  Az előfizetők (végfogyasztók) mindegyike számára bármelyik másik előfizetővel (végfogyasztóval) való kommunikációja lehetőségének biztosítása érdekében a különböző szolgáltatók által üzemeltetett távközlési hálózatoknak együtt kell működniük. Ezen együttműködés érdekében a távközlési szolgáltatók a végfogyasztóikon kívül egymásnak is nyújtanak szolgáltatásokat, összefoglaló néven hozzáférési szolgáltatásokat: az "A" távközlési szolgáltató annak érdekében biztosít valamely szolgáltatást "B" szolgáltatónak, hogy "B" (vagy adott esetben valamely más) szolgáltató fogyasztója igénybe tudja venni a távközlési szolgáltatást. Ez a hozzáférési szolgáltatás lehet egyirányú, amely nem feltételez kölcsönösséget: "A" biztosít valamely szolgáltatást, és ebből csak "B" fogyasztója részesül. Lehet ugyanakkor az együttműködés - azaz a hozzáférési szolgáltatás - kétirányú: "A" és "B" azért működik együtt, hogy egymás fogyasztói tudjanak kommunikálni egymással. ^[1] Ez a kölcsönös együttműködésen alapuló szolgáltatás az összekapcsolás. Az összekapcsolási szolgáltatást a szolgáltatók azért nyújtják egymásnak, hogy a saját fogyasztóik (felhasználóik) képesek legyenek arra, hogy a másik szolgáltató előfizetőivel kölcsönösen kommunikálhassanak. Az összekapcsolási szolgáltatásokat különböző kategóriákba sorolhatjuk attól függően, hogy az adott hívás megvalósítása érdekében a hívás mely szakaszában biztosítja azt egy szolgáltató. Ennek alapján lehet szó

• • a)

    (hívás)indítási szolgáltatásról - ez jellemzően akkor fordul elő, ha a hívó fél nem annak a szolgáltatónak a felhasználója, amelynek a hálózatából indítja a hívást;

• • b)

    (hívás)tranzit szolgáltatásról - abban az esetben, ha a szolgáltatást nyújtó vállalkozás csak a továbbításban vesz részt, közvetlen kapcsolatban nem áll sem a hívó, sem a hívott féllel; és

• • c)

    (hívás)végződtetési szolgáltatásról - ezt az a szolgáltató biztosítja, amely a hívott féllel áll közvetlen kapcsolatban.

A jelen vizsgálat során az összekapcsolási szolgáltatások közül a hívásvégződtetési szolgáltatásnak van különös jelentősége.

• 16)

  A vizsgálatban értékelt különböző távközlési szolgáltatások között tehát alapvetően meg kell különböztetni a végső fogyasztóknak nyújtott szolgáltatásokat és a társszolgáltatóknak nyújtott szolgáltatásokat - ezen belül a végződtetést. A végső fogyasztóknak nyújtott szolgáltatásért felszámított ár a hívásdíj, míg társszolgáltatók végződtetési díjat fizetnek egymásnak. A jelen eljárásban vizsgált hívásdíjak megnevezései között aszerint is különbséget lehet tenni, hogy mely hálózatok felhasználói közötti kommunikációért felszámított díjról van szó. Ilyen értelemben megkülönböztethető

• • a)

    on-net hívásdíj, amelyet az ugyanazon hálózat fogyasztói fizetnek az egymás közötti kommunikációért;

• • b)

    mobil-mobil hívásdíj, amikor két különböző mobil hálózat felhasználói közötti kommunikációról van szó (helyenként ugyanezt a viszonylatot off-net mobil hívásnak is nevezzük);

• • c)

    mobil-vezetékes hívásdíjról, amikor egy mobil hálózat előfizetője a mobil készülékéről egy vezetékes hálózat előfizetőjét hívja fel (helyenként ugyanezt a viszonylatot mobil-fix hívásnak is nevezzük);

• • d)

    és vezetékes-mobil hívásdíjról aszerint, hogy kizárólag mobil hálózatok felhasználói közötti, vagy vezetékes és mobil hálózatok felhasználói közötti kommunikációról van-e szó.

Az irányok szerinti megnevezési különbség érvényesül a végződtetési díjakban is. Közgazdasági értelemben nincs szó végződtetési díjról abban az esetben, ha egyazon hálózaton belüli a kommunikáció - bár műszaki értelemben ekkor is van végződtetés. Mobil-mobil végződtetési díjról akkor beszélünk, ha két mobil hálózat között történik a kommunikáció, vezetékes-mobil (vagy fix-mobil ) végződtetési díjról, ha a hívás vezetékes hálózatból indul és a mobil hálózatban végződik, míg mobil-vezetékes (vagy mobil-fix ) végződtetési díjról akkor, ha mobil hálózatból indul és vezetékes hálózatban végződik a hívás.

• 17)

  A hozzáférési - ezen belül az összekapcsolási, illetve szűkebben a végződtetési -szolgáltatások megvalósításának érdekében az egyes távközlési szolgáltatók úgynevezett hálózati szerződéseket kötnek egymással. (Amennyiben kizárólag összekapcsolási szolgáltatásra kötik, akkor összekapcsolási szerződésnek is hívják azokat.)
  
  A távközlési szektor sajátossága tehát, hogy az egymással egyébként akár versenyzői viszonyban álló vállalkozások szükségképpen kötnek egymással megállapodásokat a szolgáltatások zavartalan biztosítása érdekében.

V.

A mobil rádiótelefon szolgáltatások szabályozása

• 18)

  A liberalizációig, azaz a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény hatályba lépéséig, a 2001. december 23-ig hatályos távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (Tt.), valamint végrehajtási rendeletei szabályozták a távközlési piacot mind a piacralépés, a szolgáltatás nyújtására vonatkozó feltételek, mind a felek jogai és kötelezettségei tekintetében. A mobil rádiótelefon szolgáltatás vonatkozásában szerepet kapott a frekvenciagazdálkodásról szóló - az azóta ugyancsak hatályát vesztett - 1993. évi LXII. törvény is.

• 19)

  A mobil rádiótelefon piacra történő belépési szabályokra is kiterjedően a Tt. határozta meg a távközlési szolgáltatások nyújtásának módját és feltételeit, a távközlő hálózatok létesítésére vonatkozó szabályokat, valamint a távközlési szolgáltatók kötelezettségeit rögzítő rendelkezései által. A Tt. 3. §-a szerint közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást csak e célra alapított koncessziós társaság vagy az állam által meghatározott feltételekkel e célra alapított gazdálkodó szervezet nyújthatott. A koncessziós tevékenységet végző mobil szolgáltató más koncessziós távközlési szolgáltatást csak pályázat elnyerése útján, a már működő koncessziós társaság keretében nyújthatott. Ezen túl a Tt. 5. § (4) bekezdése arról is rendelkezett, hogy milyen egyéb kiegészítő tevékenységet végezhet a társaság.

• 20)

  A koncessziós szerződések tartalmát részben a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (Kt.), részben a Tt. 5. § (1) bekezdése határozta meg. A Tt. a távközlési szolgáltatások sajátosságaira tekintettel - többek között - előírta, hogy a koncessziós szerződésnek tartalmaznia kell a szolgáltatás időben ütemezett forgalmi, minőségi, mennyiségi és műszaki követelményeit, a más távközlési szolgáltatóval való együttműködés feltételeit; a koncessziós díjra vonatkozó feltételeket; a szolgáltatási díjak megállapításának módját és módosításuk feltételeit, ha azokat nem jogszabály állapítja meg; valamint a tevékenység gyakorlásának földrajzilag meghatározott területét.

• 21)

  A vizsgált időszakban a mobil rádiótelefon szolgáltatás az ún. koncessziós körbe tartozott. A Tt. és a Kt. rendelkezései alapján mobil szolgáltató csak koncessziós pályázaton nyertes koncessziós társaság (koncessziós kötelezettség) vagy többségi állami tulajdonú társaság lehetett. A koncessziós szerződésekben az állam vállalta, hogy meghatározott ideig nem ad ki több koncessziót. Ezt a kötelezettséget az illetékes miniszter a Vodafone piacra lépését követően 2003. január 1-ig vállalta. Mindezek miatt a vizsgált időszakban - a Vodafone piacra lépését követően - új piacra lépésre nem lehetett számítani. A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 2001. december 23-i hatállyal megszüntette a koncessziós kötelezettséget.

• 22)

  A koncessziós társaság köteles és bizonyos mértékben jogosult együttműködni a többi távközlési hálózattal. A Tt. 16, 17. és 18. §§, valamint a távközlő hálózatok összekapcsolásáról szóló 158/1993. (IX. 11) Korm. rendelet alapján kötelező megkötni a hálózati szerződéseket. Ugyanakkor, az ágazati miniszter előzetes írásbeli jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a MATÁV Rt. kizárólagos jogainak fennállása alatt más szolgáltatók a helyi távbeszélő hálózattal és a külföldi közcélú távbeszélő hálózattal összekapcsolási megállapodást köthessenek. Ezen túlmenően a koncessziós társaság jogosult összeköttetéseket létrehozni mind saját hálózatán belül, mind más vezetékes és mobil hálózatokkal, illetve jogosult ilyen összeköttetéseket bérelt vonalon igénybe venni. Más mobil szolgáltatókkal a koncessziós társaság a GSM Association ajánlásai alapján kapcsolhatja össze a hálózatát, akár közvetlenül, akár a Közcélú Kapcsolt Távbeszélő Hálózaton keresztül.

• 23)

  Külföldi hálózatokhoz a koncessziós társaság közvetlenül is csatlakozhat a nemzetközi roaming biztosítása érdekében. Meghatározott időtartamig kötelező a mobil szolgáltatók közötti belföldi roaming megállapodás megkötése is (ez a rendelkezés a Vodafone piaci térnyerését kívánta elősegíteni). A belföldi roaming kötelező időtartamának lejártát követően, vagy ha a kötelező belföldi roaming igénybevételéről a koncessziós társaság nyilatkozattal lemondott, a másik két szolgáltatóval szabadon állapodhat meg a roaming feltételeiről (jelenleg Magyarországon rendszerében elkülönül egymástól a helyi koncessziós társaságok és az országos koncessziós társaság. A MATÁV ugyan országos koncessziósként helyi szolgáltatást is végez, ám az ország 54 primer körzetéből 15-ben olyan helyi koncessziós társaságok szolgáltatnak, amelyek nem jogosultak országos - azaz belföldi, távolsági - szolgáltatást nyújtani. A helyi szolgáltató díjrésze tehát az indítás, az országos koncessziósé pedig a tranzit díja.

• 24)

  A hálózathoz történő kapcsolódásra jogosult közcélú távbeszélő vagy közcélú rádiótelefon szolgáltató kérésére a hálózat tulajdonosa köteles megadni a saját hálózatára vonatkozó lényeges információt, a jogszabályokban meghatározottaknak megfelelően oly módon, hogy az információ az azt igénylő szolgáltató számára elegendő legyen saját hálózatának a másik hálózattal történő hatékony összekapcsolásához. Az ilyen információt bármely jogosultnak - beleértve a hálózat tulajdonosának esetleges saját gazdasági érdekeltségeit is - az előírt időben és megkülönböztetés nélkül kell megadni.

• 25)

  A társaságok minden velük összekapcsolt közcélú távközlési szolgáltatót - így saját gazdasági érdekeltségeiket is - kötelesek az egyenlő elbánás elve alapján kezelni. A hálózatok egyéb módon is együttműködhetnek. Ennek keretében a társaság más távközlési szolgáltatótól hozzáférési pontot bérelhet, valamint jogosult saját infrastruktúrát beszerezni és működtetni az összekapcsolási pontok felé irányuló jelátvitelre. A távközlő hálózatoknak továbbá együtt kell működniük annak érdekében, hogy biztosítsák a számhordozhatóságot.

• 26)

  A vizsgált időszakban még hatályban volt a 158/1993. (XI. 11.) Korm. rendelet a távközlő hálózatok összekapcsolásáról, együttműködésének engedélyezéséről, valamint a hálózati szerződésekről (a továbbiakban: összekapcsolási rendelet ). A rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint a közcélú helyi távbeszélő szolgáltatás nyújtására irányuló hálózati szerződést az ajánlattételtől számított három hónapon belül, más hálózati szerződéseket az ajánlattételtől számított hat hónapon belül kell ezt a feleknek megkötniük. A 8. § (1) bekezdése szerint, ha a hálózati szerződést a felek a 6. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nem kötötték meg, az ajánlattevő kérelmére a területileg illetékes hírközlési felügyelet a jogszabályok keretei között határozattal állapítja meg a szolgáltatásra irányuló jogosultságot és kötelezettséget.

• 27)

  A mobil szolgáltatások igénybevételének díjait az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Ártv.) felhatalmazása alapján a 13/1994. (III.17.) sz. KHVM rendelet (a továbbiakban: mobil árrendelet ) szabályozta, amely vonatkozott a hívásdíjakra és a végződtetési díjakra is. A szabályozás maximált árat határozott meg, vagyis a vállalkozások dönthettek úgy, hogy ennél alacsonyabb árat alkalmaznak. A jogszabály egységesen kezelte a mobil-mobil, a vezetékes-mobil és a mobil-vezetékes hívásdíjakat, valamint a mobil-mobil és a mobil-vezetékes végződtetés díjait, de nem rendelkezett a vezetékes-mobil végződtetési díjról. A mobil árrendelet 1998. január 11-ig volt hatályban.

• 28)

  A mobil árrendelet hatályon kívül helyezését követően a mobil rádiótelefon szolgáltatások díjai szabadon megállapíthatóak lettek. A Tt. mellékletében található definíciókból eredően a vizsgált időszak jelentős részében a mobil szolgáltatások körébe tartozott a vezetékes-mobil irányú hívások szolgáltatása is. (A Hkt. 108. § (1) bekezdésének b) és c) pontjai 2001. július 1-étől módosították a Tt. mellékletének 7. és 9. pontjait olymódon, hogy a vezetékes-mobil hívások a közcélú távbeszélő szolgáltatások kategóriájába kerültek át.) A vezetékes-mobil hívások díjait a mobil szolgáltatók állapították meg, kötelezően figyelembe véve az Ártv. alapján kiadott 1/1998. (I.12.) KHVM rendeletnek (továbbiakban: összekapcsolási díjrendelet ) a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos bevételek megosztására vonatkozott előírását. Eszerint a mobil szolgáltatóknak a vezetékes-mobil hívások díjára vonatkozó szabad ármegállapítási joga csak a vezetékes díjrészen ^[2] felüli tételre, azaz a vezetékes-mobil végződtetési díjra terjedt ki. (Ez a helyzet, azaz a mobil szolgáltatóknak a vezetékes-mobil végződtetési díj megállapítására vonatkozó joga lényegében a Tt. említett módosítása után is megmaradt, azzal a különbséggel, hogy a vezetékes-mobil hívás díjait, ársapka ( price-cap ^[3] ) módszerrel a miniszter határozza meg.)

VI.

A díjak meghatározottsága és alakulása a vizsgált időszakban

• 29)

  Az on-net mobil hívások díjait és a hozzáférési díjakat a vizsgált időszakban a szolgáltató szabadon ^[4] határozhatta meg. Az off-net mobil hívások díját annak a hálózatnak a működtetője határozhatta meg, ahonnan a hívást indították. A mobil-mobil hívásvégződtetés díját annak a hálózatnak a működtetője határozta meg szabadon, amelyhez a hívott fél hívószáma (készüléke vagy állomása) tartozott, vagy másképp fogalmazva, amely hálózatban a hívás végződött.

• 30)

  A vezetékes hálózattal való összekapcsolás díjainak meghatározottsága néhány vonatkozásban eltért a mobil hálózatok közötti összekapcsolás díjainak meghatározottságától. A díjak meghatározottsága tekintetében három időszakot lehet megkülönböztetni:

• • a)

    1998.01.12. előtt:

• • • -

      a vezetékes hálózatból indított és a mobil hálózatban végződő (vezetékes-mobil) hívások díjának valamennyi elemét jogszabály határozta meg;

• • • -

      a mobil hálózatból indított és a vezetékes hálózatban végződő hívások (mobil-vezetékes) díjának valamennyi elemét jogszabály határozta meg;

• • a)

    1998.01.12. és 2001.06.30 között:

• • • -

      a vezetékes-mobil hívások díját az a mobil szolgáltató határozta meg, amelynek hálózatában a hívás végződött azzal a megszorítással, hogy a hívásdíjból a vezetékes szolgáltatót jogszabályban meghatározott ún. csatlakozási díj (vezetékes díjrész) illette meg; a teljes hívásdíjat a vezetékes szolgáltató szedte be a saját előfizetőitől és a hívásdíjból a vezetékes díjrész levonása utáni ún. mobil díjrészt ^[5] továbbutalta a mobil szolgáltatónak;

• • • -

      a mobil-vezetékes hívások díját az a mobil szolgáltató határozta meg, amely a hálózatából a hívást indították azzal a megszorítással, hogy a hívásdíjból a vezetékes szolgáltatót jogszabályban meghatározott ún. csatlakozási díj (vezetékes díjrész ^[6] ) illette meg;

• • a)

    2001.06.30. után:

• • • -

      a vezetékes-mobil hívások díjmegállapítási rendszere annyiban változott, hogy díját a vezetékes szolgáltató ^[7] határozta meg, azzal a megszorítással, hogy a hívásdíjból a vezetékes szolgáltatót jogszabályban meghatározott ún. csatlakozási díj (vezetékes díjrész) illette meg, a fix-mobil végződtetési díjat pedig a mobil szolgáltató szabadon állapítja meg;

• • • -

      a mobil hálózatból indított és a vezetékes hálózatban végződő hívások díjának megállapítási rendszere nem változott.

• 31)

  A vizsgált időszakban az alábbi árváltozási tendenciák voltak kimutathatók: a mobil-mobil átlagos hívásdíjak enyhén csökkentek (az on-net és az off-net hívások különböző mértékben); a mobil-vezetékes és a vezetékes-mobil hívásdíjak lényegében nem változtak; a vezetékes díjrész enyhén emelkedett; a vezetékes-mobil végződtetési díjak valamelyest csökkentek 2001. májusig; a mobil-mobil végződtetés díja jelentősen emelkedett (szakaszosan: 1999-ben, majd 2001 elején és őszén).

VII.

Az 1999. és 2000. évi hálózati szerződések előírásai

• 32)

  A mobil szolgáltatók 1999. és 2000. során egymással ún. hálózati szerződéseket kötöttek az egymásnak nyújtott összekapcsolási szolgáltatásokra vonatkozóan. Az egymással lényegileg azonos tartalmú hálózati szerződések III.2.1. pontja a hívásvégződtetési díjak megállapításának alapelveit rögzíti:

• • a)

    egymásnak kölcsönösen megküldik a Matáv Rt. felé megadott díjrészeket tartalmazó dokumentum másolatát, amely a hálózati szerződés 4. sz. függelékéhez csatolandó, ahol a felek kölcsönösen rögzítették az általuk a Matáv felé alkalmazott díjtételeket;

• • b)

    az egymás felé alkalmazandó mobil-mobil végződtetési díjat úgy állapítják meg, hogy az a fix-mobil hívásdíjnak - adott mobil díjrész mellett számított - lehetséges maximumának ^[8] 40 százalékával legyen egyenlő;

• • c)

    az egymással folytatott forgalom elszámolását annak a szolgáltatónak a hívásvégződtetési díja alapján fogják elvégezni, amelyiknél a díjmegállapítás idejét megelőző hónapban a hívásvégződtetési forgalom nagyobb volt.

• 33)

  A szerződések III.2.2. pontja az alkalmazott díj megállapításával kapcsolatban rögzíti, hogy a szerződésben foglaltakat más szolgáltatóval szemben is érvényesítik, illetőleg, ha más szolgáltatóval a jelen szerződésnél kedvezőbb feltételekben állapodnának meg, akkor azt a már korábban kötött megállapodásaikban is rögzítik.

• 34)

  A hálózati szerződések III.1. "Megállapítások" c. pontja az alábbi, a jelen eljárás szempontjából fontos megállapításokat teszi:

• • -

    a mobil verseny fokozása valamennyi mobil szolgáltató egyforma érdeke, hiszen a versenyen keresztül a piac növekszik;

• • -

    a nemzetközi tapasztalat szerint a vállalati fejlődés azonos időszakában valamennyi mobil szolgáltató költségszintje nagyon közel esik egymáshoz;

• • -

    Magyarországon hagyománya van annak, hogy a mobil-mobil hívás díja megegyezik a mobil-fix hívás díjával, ennek oka az, hogy az árak korábban azonos szinten voltak szabályozva;

• • -

    a mobil szolgáltatók a mobil rendelet hatályon kívül helyezése után is fenntartották ezt a helyzetet, függetlenül a mögöttes költségtartalomtól, mert az előfizetők kifejezetten igénylik az egyszerű tarifastruktúrát;

• • -

    az egységes országos tarifa hagyománya és a költségalapú végződtetési díj alkalmazása nem összeegyeztethető, mert a mobil-mobil hívások költségesebbek, mint az egységes országos fix hívások díja;

• • -

    az egységes országos tarifa hagyományával szakítani nem lehet és a mobil-mobil hívások díja nem emelhető a belföldi mobil-fix hívások díja fölé, ezért a mobil szolgáltatók számára ezek a hívások a költségeket továbbra sem fogják fedezni, ugyanakkor a mobil piaci szegmens piaci térhódítását elősegítik, ezért a hívásdíjak költségszint alatt tartása továbbra is elfogadható;

• • -

    a hívásvégződtetés esetében a felek egymásnak ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, ám az Észak-Amerikában használt "bill-and-keep" módszer nem egyeztethető össze az EU végződtetési díjú szemléletével;

• • -

    a kiegyenlített forgalmon felüli résznél az átláthatóság érdekében e forgalom ellenértékeként a fix-mobil díjak 40 százalékát számítják fel egymás felé végződtetési díjként, ez az eljárás a költségeket nem fedezi, ugyanakkor a 60-40 százalékos megosztás előnyben részesíti a hívás indítóját, ami a mobil piac növekedése szempontjából előnyös.

VIII.

Az eljárás alá vont vállalkozások álláspontja

• 35)

  A Pannon GSM szerint a mobil-mobil hívásdíj nem fedezte annak költségeit, ám ezt szolgáltatásra lebontott költségszámítással nem tudta alátámasztani. Állítását arra alapozza, hogy pontos költségszámítás nélkül is tudható volt, hogy a mobil hálózat működtetése, fenntartása, illetve az abban való végződtetés költségesebb, mint a vezetékes hálózaté. A hatósági árszabályozás ugyanakkor a mobil-mobil végződtetési díj maximumát a mobil-vezetékes hívásvégződtetési díjjal megegyezően állapította meg. A hatósági szabályozás megszűnte után, 1999 őszéig a mobil-mobil végződtetési díjat fokozatosan a fix-mobil végződtetési díjhoz igazították. A fokozatosság oka szerinte az volt, hogy mobil piac résztvevői az állami árszabályozás visszatérésétől tartottak, illetve az előfizetőkkel nem tudták volna elfogadtatni az egylépcsős áremelést.
  
  Az 1999. évi hálózati szerződések a mobil-mobil végződtetési díjat a szolgáltatónként egységes vezetékes-mobil hívásdíjhoz kötötték és fenntartották a díjak szimmetriáját. A hálózati szerződések konstrukciója a Pannon GSM és a Westel900 tárgyalásainak eredményeképpen alakult ki. A díj konkrét nagyságának nem volt jelentősége, mert a mobil szolgáltatók ugyanazt a szolgáltatást nyújtják egymás felé, másrészt az egymás közötti forgalom a tapasztalatok alapján kiegyensúlyozott.

• 36)

  A Westel900 a hatósági árszabályozás megszűnésekor úgy látta, hogy az arbitrázs ^[9] elkerülése érdekében kell alkalmazni az egységes mobil-mobil és vezetékes-mobil hívásvégződtetési díjakat. A mobil-mobil hívás szerinte azért költségesebb mint a vezetékes-mobil hívás, mert mindkét ágon mobil hálózaton bonyolódik. Költségszámítással szintén nem tudta alátámasztani az állítását.
  
  Megerősítette, hogy az 1999. évi hálózati szerződések a Westel900 és a Pannon GSM közötti konszenzus eredményeképpen jöttek létre. A mobil-mobil végződtetési díjakat nem a vezetékes díjrészhez, hanem a vezetékes-mobil hívásdíjhoz igazították. A díj konkrét nagyságának nem volt jelentősége a kiegyensúlyozott forgalom és az arbitrázs lehetőségének hiánya miatt.

• 37)

  A Vodafone előadta, hogy a piacra lépésekor nem rendelkezett még megfelelő piaci ismeretekkel, ezért alkalmazkodott a piacon már kialakult helyzethez. A mobil-mobil hívásdíj szerinte nem veszteséges, de az 1999. évi hálózati szerződésekben megjelölt mobil-mobil végződtetési díjak túl alacsonyak voltak. Költségszámításokkal szintén nem rendelkezett.

• 38)

  A Westel450 nyilatkozata szerint az analóg rendszer háttérbe szorulása miatt fokozatosan veszített piaci részesedéséből, ezért üzletpolitikáját az ügyfélmegtartás és a piackövetés jellemezte.

• 39)

  A GSM szolgáltatók - bár más-más megfogalmazással - az általuk alkalmazott szerződéstípusok szerint határozták meg, hogy milyen szolgáltatásokat különítenek el a mobil piacon. Hangsúlyozták, hogy a legtöbb szolgáltatás elkülönítése, önálló vizsgálata csupán elméletileg lehetséges, a gyakorlatban ennek a legtöbb esetben nincs jelentősége, mivel a fogyasztók szolgáltatás-csomagokat, és nem egyes szolgáltatásokat keresnek.

• 40)

  A fenti kiindulás alapján a GSM szolgáltatók a GVH által igénybevételi szolgáltatásként meghatározott szolgáltatástípust az előfizetői szolgáltatás, kiskereskedelmi szolgáltatás vagy végfogyasztóknak nyújtott szolgáltatás megnevezéssel, de nagyjából azonos tartalommal írták le. Az igénybevételi szolgáltatások között így az összes szolgáltató megjelölte a belföldi és nemzetközi híváskezdeményezést és -fogadást, valamint a nemzetközi roaming szolgáltatást. Bár ezt nem mindegyik szolgáltató fogalmazta meg azonos módon, abban is egyetértettek, hogy a hozzáférés önálló szolgáltatásként nem értelmezhető. A W900 a hozzáférést a beszédhívás kategóriájába mint alapszolgáltatásba sorolta, míg a PANNON GSM az alapszolgáltatást a hozzáférésben jelölte meg, amelyhez előfizetés (postpaid) vagy előre fizetett (prepaid) szolgáltatás útján lehet hozzájutni. A Vodafone a hozzáférést a többi szolgáltatás előfeltételeként határozta meg, amelynek eléréséhez a SIM kártya és a mobil-telefonkészülék szükséges. A három szolgáltató álláspontja tartalmát tekintve azonos: minthogy véleményük szerint a fogyasztók a hozzáférést önálló szolgáltatásként, csak önmagáért nem keresik, így az nem választható el azoktól a szolgáltatásoktól, amelyek nyújtásához elengedhetetlenül szükséges.

• 41)

  A belföldi hívások kezdeményezése és fogadása tekintetében a Pannon GSM elkülönítette a különböző hálózatokba irányuló, illetve különböző hálózatokból érkező hívásokat, a Vodafone pedig a híváskezdeményezés és -fogadás körébe vonta az SMS szolgáltatást is mondván, hogy az célját tekintve valójában a beszédátviteli szolgáltatások helyettesítője (egészen pontosan az SMS-t helyettesítheti a hívás, míg a hívást helyettesítheti az SMS és a hangposta is). A nemzetközi hívásokon belül elkülöníthető a mobil-rádiótelefon hívás, valamint az Internet protokoll alapú, un. VoIP ^[10] hívás (kezdeményezés és fogadás).

• 42)

  A fenti, valamennyi GSM szolgáltató által elfogadottnak tekinthető kategóriákon kívül az egyes szolgáltatók az igénybevételi szolgáltatásokon belül, de némileg eltérően csoportosították az. un kiegészítő vagy értéknövelt vagy ügyfélszolgálati szolgáltatásokat (a szolgáltatók eltérő megnevezései). Ide sorolódott be a híváskezelés körébe tartozóan a hívásátirányítás, -várakoztatás, -korlátozás, konferenciahívás stb.; az információs szolgáltatások, az ügyfélszolgálati jellegű szolgáltatások (számlázás, hívásrészletezés stb.). Nem volt egyöntetű az Internet alapú szolgáltatások, az üzenetközvetítő, valamint az adatátviteli szolgáltatások megítélése. A Pannon GSM pl. az Internet alapú szolgáltatások között is feltüntette a VoIP-ot, az SMS-t pedig a hangposta szolgáltatással együtt az üzenetközvetítő szolgáltatások közé helyezte, míg a Vodafone az Internet alapú szolgáltatásokat inkább felhasználási céljuk alapul vételével sorolta be az általa használt kategóriákba. A hangposta szolgáltatással kapcsolatban pedig azt jegyezte meg, hogy az nem tekinthető elkülönülő szolgáltatásnak, minthogy a fogyasztók azt sem keresik önmagában.

• 43)

  A Westel450 a saját szolgáltatásait a GSM szolgáltatókhoz hasonlóan az általa alkalmazott szerződések alapján végzi. Az igénybevételi szolgáltatásokat így az előfizetői szerződés alapján nyújtott szolgáltatásokkal azonosította. Ezek a közcélú NMT 450 mobil rádiótelefon szolgáltatás keretében a beszédátvitel, a segélyhívások és az adatátvitel (faximile), a kiegészítő szolgáltatások között pedig a hívásletiltás, hívásvárakoztatás és -átirányítás, hangposta stb.

• 44)

  A GSM szolgáltatók a nagykereskedelmi jellegű szolgáltatást úgy tekintették, mint amelyet a szolgáltató más távközlési szolgáltatónak üzleti alapon szerződés keretében nyújt (ez a Vodafone meghatározása, amely tartalmában megfelel a többi szolgáltató véleményének is). A szolgáltatók általánosságban azon az állásponton vannak, hogy ilyen szolgáltatásokat nem nyújtanak, illetőleg a mai jogszabályi környezetben nem is nyújthatnak (a Pannon GSM véleménye), azaz a GVH nagykereskedelmi szolgáltatásokra (a kapacitás és idő átadásra) vonatkozó előfeltételezését részben elvetették. A Pannon GSM megemlítette ugyanakkor e körben a Vodafone-nak általa nyújtott belföldi roaming szolgáltatást, de hozzátette, hogy ezt inkább hálózati szolgáltatásként értékeli. A Vodafone szerint nagykereskedelmi jellegűnek csak a külföldi társszolgáltatókkal a GSM Association keretében kötött roaming megállapodások minősülhetnek. A Westel900 nagykereskedelmi megállapodásként kezelte a MATÁV-val kötött RLL szerződést, mely szerint a Westel900 alvállalkozói szerződés keretében GSM szolgáltatóként került bevonásra a MATÁV előfizetői szolgáltatásának nyújtása céljából.

• 45)

  A hálózati szolgáltatások megítélésében a GSM szolgáltatók között egyetértés volt. Idesorolták a Tt. és a hálózati szerződések alapján nyújtott összekapcsolási, azaz hívástovábbítási és -végződtetési, valamint az előfizetőknek nyújtott hívásindítási szolgáltatásokat. A Westel900 kiemeli, hogy a vezetékes és a mobil hálózatokból érkező hívások végződtetési díja - az eltérő költségek miatt - különböző. A Pannon GSM továbbá hálózati hozzáférési szolgáltatásként minősítette a Vodafone-nak nyújtott belföldi roamingot is (ezt a legtöbb szolgáltató nagykereskedelmi jellegűnek tartotta).

• 46)

  Az adatátviteli szolgáltatások körét a GSM szolgáltatók kisebb-nagyobb mértékben egymástól eltérő módon határozták meg. A Westel900 és a Pannon GSM alapvetően e kategóriába sorolta a mobil telefax, az áram- és csomagkapcsolt adatátviteli, valamint a HSCSD (ilyet a Westel900 nem nyújt) és a GPRS adatátviteli szolgáltatásokat. A Westel900 e körben említette a VoIP hívásokat, valamint az SMS szolgáltatást is. Eltérést jelent, hogy a Vodafone az SMS-t az igénybevételi szolgáltatások közé sorolta, és az adatátviteli szolgáltatások alatt csak a külön erre szerződő ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokat értette (ilyen lehet a WAP, a fax, a fájltranszfer stb.). A Vodafone ezeket a szolgáltatásokat az adatátviteli technológia által közvetített szolgáltatások helyettesítőiként értelmezte. Általánosságban elmondható, hogy a GSM szolgáltatók válaszaikban a WAP szolgáltatásra nem tértek ki részletesebben, azt csak mint az Internet hozzáférés korlátozott helyettesítőjét említették. A Westel450 az általa adatátviteli szolgáltatásként nyújtott fax szolgáltatást az igénybevételi szolgáltatások közé helyezte.

• 47)

  A Westel900 és a Pannon GSM szerint megkülönböztethető a hang- és adatátviteli szolgáltatás. A Westel900 ezt a postpaid előfizetők esetében tette, míg a Pannon GSM arra hivatkozott, hogy egyes telefonkészülékek csak adatátvitelre szolgálnak. A Vodafone csak annyit adott elő, hogy minden fogyasztó mindkét szolgáltatásfajtát igénybe veheti, amiből az következik, hogy a két szolgáltatásfajta között nem tesz különbséget.

• 48)

  A GSM szolgáltatók lényegében azonos véleményt fejtettek ki a vezetékes és mobil szolgáltatások egymással való helyettesíthetőségével kapcsolatban. E szerint a mobil szolgáltatásokat a mobilitás mint többlet-termékjellemző folytán a vezetékes szolgáltatások csak korlátozott mértékben helyettesíthetik. A Westel900 kiemelte a vezetékes szolgáltatás jobb minőségét és nagyobb sebességét. A Vodafone hozzátette, hogy a mobil szolgáltatók között ugyanakkor a kínálati helyettesítés lehetősége nyilvánvaló. A Pannon GSM szerint tényleges helyettesítés van a vezetékes és mobil szolgáltatások között a nemzetközi hívások terén. A mobil szolgáltatók közötti keresleti helyettesítéssel kapcsolatos általános álláspont az, hogy a fogyasztók a csomagok között helyettesítenek. A Pannon GSM emellett részletesen kifejtette az egyes szolgáltatások helyettesíthetőségére vonatkozó álláspontját. A keresleti helyettesítésre vonatkozóan a Vodafone alapfeltevése az volt, hogy a helyettesítés a fogyasztó szempontjából a szolgáltató kiválasztását követően kezdődik. Ekkortól a fogyasztó a csomagok között, valamint a csomagokon belüli egyes szolgáltatások között választhat. A keresleti helyettesítéssel összefüggő szolgáltatói nézőpontok végső következtetése, hogy a kereslet szempontjából csak a szolgáltatás-csomagok és nem az egyes elkülönített szolgáltatások vizsgálatának lehet értelme. A helyettesítés vizsgálata inkább a szolgáltatáscsomagok, mintsem az egyes szolgáltatások vonatkozásában lehet indokolt.

A VERSENYTANÁCS ÁLLÁSPONTJA

IX.

Az érintett piac meghatározása

• 49)

  Az érintett piacot a Tpvt. 14. §-a alapján kell meghatározni. Az érintett termék meghatározása lehetséges a hívás mint szolgáltatás felől nézve. A hívások tekintetében meg lehet különböztetni az on-net és az off-net hívásokat, ez utóbbiakon belül a mobil vagy a vezetékes hálózatba irányuló hívásokat. Hasonló különbséget lehet tenni a vezetékes hálózatból kiinduló hívásokra vonatkozóan is. Ez utóbbi piac tovább szegmentálható helyi, helyközi, belföldi távolsági, mobil és nemzetközi irányú hívásokra.

• 50)

  A vizsgálat során egyes szempontok alapján (átlagos híváshossz, egy előfizetőre eső bevétel, perc/előfizető mutató) jelentős eltérések is kimutathatók voltak a pre-paid (előre fizetett) és a post-paid (utólag fizetett) szegmensben, a feldolgozott adatokon alapuló árkorrelációs elemzés ^[11] eredménye azt mutatta, hogy a pre- és post-paid csomagok árai együtt mozognak, azokra azonos piaci hatások hatnak, vagyis azok egy piacot alkotnak, (v.ö. a vizsgálati jelentés 10. oldalán lévő táblázattal.) A Versenytanács - elfogadva a vizsgálat korrelációs elemzésének eredményeit - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a programcsomagok piaca versenyszempontból nem bontható tovább prepaid (előre fizetett) és postpaid (utólag fizetett) piaci szegmensekre.

• 51)

  A fenti elemzés ugyanakkor arra is utalt, hogy a Westel450 esetében az árak eltérő módon változtak, vagyis vélhetően a Westel450 árait nem azonos piaci hatások befolyásolják, így a Westel450 termékei a hozzáférés szempontjából, azaz az új előfizetők döntésekor nem tekinthetők a másik három mobil szolgáltató által kínált termékek helyettesítőjének.

• 52)

  Az egyik mobilszolgáltató által készített piackutatás (VJ-22/2002/4. sz. irat) a hívásválasztásra irányuló fogyasztói szokások alapján az alábbi két fő szempontot különbözteti meg: mobilitás és a hívás célja. Ha a fogyasztó a hívott felet feltétlen el akarja érni, akkor azt elsősorban a hívott fél mobilját elérve teszi, bármilyen telefont használjon ő maga. A fogyasztók a mobilt tipikusan rövid információközlésre használják, míg a vezetékes telefonról vezetékes telefonra irányulnak a hosszabb ideig tartó hívások. A szolgáltatók által kialakított szolgáltatás- és díjcsomagok eltérő fogyasztói igények kiszolgálását célozzák.

• 53)

  A hívásonkénti helyettesítés megállapítására készült árelemzés azt mutatta ki, hogy általában a legalacsonyabbak a vezetékes helyi és helyközi hívások díjai, de a mobil hívások díjánál általában alacsonyabbak a vezetékes belföldi távolsági hívások díjai is. Az on-net (hálózaton belüli) hívások díjai alacsonyabbak minden más mobil hívásnál. A mobil-vezetékes hívások díja tendenciájában a mobil-mobil (off-net) hívások díjával egyezik meg. A legdrágább a vezetékes-mobil hívásirány. A vizsgálati jelentés 12. oldalán található táblázat utolsó két sorában látható alacsony korrelációs értékek arra utalnak, hogy a mobilhívások árai és a vezetékes hívások árai közötti kölcsönös összefüggés gyenge. Vagyis, a mobil hívások árainak alakulása nem befolyásolja számottevően a vezetékes hívások árainak alakulását, és viszont. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mobil és a vezetékes szolgáltatások a hívások tekintetében sem helyettesítik egymást, kivéve egy, az egész piac méretét tekintve csekély jelentőségű szegmenst, a mobil szolgáltatók által az üzleti felhasználóknak kínált nagyfogyasztói, ún. VIP csomagokat, amelyek árai már versenyeznek a vezetékes szolgáltatók belföldi távolsági tarifáival, és jóval kedvezőbbek a vezetékes-mobil hívásirány díjainál.

• 54)

  A keresleti oldali elemzés eredményei alapján az a következtés vonható le, hogy a fogyasztók túlnyomó többsége számára a vezetékes telefonszolgáltatások nem helyettesítik a mobil-szolgáltatásokat, és a helyettesítés mértéke fordított irányban is csekély, ezért a mobil és a vezetékes hívások a vizsgált időszakban - keresleti szempontból - két különböző érintett piachoz tartoztak.

• 55)

  A kínálati helyettesíthetőség a vezetékes szolgáltatók felől kizárható volt a vizsgált időszakra vonatkozóan, mert mobiltelefon szolgáltatásra a kormányzat 2003. január 1-ig koncesszió kiadási moratóriumot vállalt, vagyis vezetékes szolgáltató nem léphetett be a piacra. A mobilszolgáltatók a hozzáférés, illetve az egyes szolgáltatáscsomagok vagy termékek tekintetében nyilván helyettesíthetik egymást, habár a szolgáltató váltás nem elhanyagolható mértékű költséggel jár a fogyasztó számára.

• 56)

  A kiskereskedelmi piacra vonatkozóan megállapítható, hogy mind a keresleti, mind pedig a kínálati helyettesíthetőség figyelembevételével a mobilszolgáltatások és a vezetékes szolgáltatások két különböző érintett piachoz tartoznak.

• 57)

  Külön kérdés az, hogy ha a mobil és a vezetékes szolgáltatások két külön piachoz tartoznak, akkor a két hálózat összekapcsolásának díjait melyik piac működésének elemzése során kell figyelembe venni. A Versenytanács álláspontja szerint a vezetékes-mobil hívások a vezetékes szolgáltatások piacához tartoznak annak ellenére, hogy azok árait a mobilszolgáltatók határozzák meg a mobil végződtetési díjon keresztül. A vezetékes hálózat előfizetője ezzel az összefüggésben többnyire nincs tisztában, hiszen a hívásdíjat a vezetékes szolgáltatónak fizeti.

• 58)

  A nagykereskedelmi piac termékei a távközlési szolgáltatók egymásnak nyújtott szolgáltatásai. A végződtetési szolgáltatás iránti keresletet a mobilszolgáltatók azon természetes igénye teremti meg, hogy saját hálózatuk előfizetői számára biztosítani akarják más hálózatok előfizetőinek elérését. A fogyasztók általában nem ismerik a végződtetések árát, ezért hívásválasztásukat annak nagysága nem befolyásolja.

• 59)

  A végződtetési díj megemelése esetén a többi szolgáltató - arbitrázs hiányában - nem tud más szolgáltatóhoz fordulni. Ugyanakkor egyetlen mobil szolgáltató sem engedheti meg azt, hogy az előfizetőinek nem biztosítja más hálózatok előfizetőinek elérését. Ezért az egyes mobilszolgáltatók végződtetési szolgáltatásainak nincs helyettesítője, ilyetén módon azok különböző piacokat is alkotnak. A kínálati helyettesíthetőséget a SIM-kártyák jelenlegi technológiája zárja ki, mert nem megvalósítható, hogy valamely mobilszolgáltató előfizetőinek SIM-kártyáihoz egy másik szolgáltató hozzáférjen.

• 60)

  Az eljárásban vizsgált magatartások által érintett termékpiac meghatározásánál a Versenytanács abból indult ki, hogy a mobil rádiótelefonálással kapcsolatos szolgáltatások egyik csoportját azok a szolgáltatások alkotják, amelyeket a mobil szolgáltatók nyújtanak saját hálózatuk előfizetőinek. A mobil rádiótelefonálással kapcsolatos szolgáltatások másik csoportját azok a szolgáltatások alkotják, amelyeket a mobil és a vezetékes hálózatot működtető mobil vagy vezetékes szolgáltatók nyújtanak egy másik mobil vagy vezetékes hálózat működtetőjének.

• • a)

    Az ún. kiskereskedelmi (retail) szolgáltatáscsoport igénybevevője a mobil szolgáltató saját előfizetője. A mobil szolgáltató biztosítja az előfizetője számára azt is, hogy hálózatából elérheti egy másik mobil vagy vezetékes hálózat előfizetőjét. A kiskereskedelmi szolgáltatások nyújtásáért az előfizető a saját szolgáltatójának fizet, különböző hívásdíjak (on-net hívásdíj, mobil-mobil hívásdíj, mobil-fix hívásdíj), illetve egyszeri és rendszeres hozzáférési (előfizetési) díjak formájában.

• • b)

    Az ún. nagykereskedelmi (wholesale) szolgáltatáscsoport igénybevevője egy másik hálózat működtetője. A mobil szolgáltató egy másik mobil vagy vezetékes hálózat működtetőjének biztosítja azt a lehetőséget, hogy annak előfizetői elérhessék a másik hálózat előfizetőjét is. Ezt a lehetőséget a hálózatok összekapcsolása teremti meg. Egy másik hálózat előfizetőjének eléréséért a szolgáltató ún. végződtetési (termination) díjat fizet, ezért ezt a szolgáltatást végződtetési szolgáltatásnak nevezzük. A hálózatok összekapcsolása kölcsönösségi alapon történik, amelynek a feltételeit az összekapcsolási, illetve a hálózati szerződések rögzítik.

• • c)

    A kis- és a nagykereskedelmi szolgáltatások elkülönülése azzal van összefüggésben, hogy az előfizető közvetlenül nem fizet a hívásvégződtetésért, azaz nincs olyan kiskereskedelmi díjtétel, amely a hívásvégződtetéssel közvetlenül összefüggésbe hozható lenne.

• 61)

  A nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevétele előfeltétele annak, hogy egy szolgáltató egyes kiskereskedelmi szolgáltatásokat (nevezetesen más hálózatok előfizetőinek elérését) nyújtson a saját előfizetőinek. A kétféle szolgáltatás egymást kiegészítő jellegű, közöttük vertikális kapcsolat van. A nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevételének és nyújtásának a feltétele az, hogy az összekapcsolódó hálózatok üzemeltetői egymással a végződtetési díjakról, ill. a végződtetés technikai feltételeiről kölcsönösen megállapodjanak.

• 62)

  A Versenytanács nem fogadta el az eljárás alá vontak azon álláspontját, miszerint a nagykereskedelmi szolgáltatások nem alkotnak önálló piacot.

• • -

    jóllehet helytálló ugyan a Westel900 és a PANNON GSM azon tényállítása, hogy az összekapcsolás szinte valamennyi lényeges elemére vonatkozóan jogszabályi előírások vannak érvényben, ami azonban nem zárja ki azt, hogy az összekapcsolás mint szolgáltatás piaci magatartásnak minősülhessen;

• • -

    az összekapcsolási szolgáltatás két, egymástól független piaci szereplő közötti kapcsolat, akik egymásnak szolgáltatást nyújtanak és fizetnek a szolgáltatás igénybevételéért;

• • -

    a jogszabályok ugyan rögzítik az összekapcsolás valamennyi technikai elemét és a hálózati szerződés megkötését valóban határidőhöz kötötték, de semmiféle előírás nem volt érvényben a végződtetési díjak mértékére, illetve azok kialakításának módjára vonatkozóan;

• • -

    az összekapcsolás elemi érdeke minden szolgáltatónak, ezért egy másik szolgáltató végződtetési szolgáltatása iránt tényleges igény, tehát tényleges (bár származékos) kereslet van, aminek a tényén nem változtat az, hogy ez az igény kölcsönös, és ez a kölcsönösség hatással van a szolgáltatás árára is;

• • -

    az összekapcsolási "termék" a vizsgált magatartással kapcsolatban nem más, mint a hálózat hozzáférhetővé tétele egy más hálózat előfizetői számára, ezért nem helytálló a Westel900 azon álláspontja, amely a nagykereskedelmi piac létezését a VoIP ^[12] megjelenéséhez kötötte.

• 63)

  A kiskereskedelmi szolgáltatásokat a szolgáltatók csomagokban kínálják a fogyasztóiknak. A szolgáltatáscsomagokban az egyes szolgáltatások relatív díja más és más aszerint, hogy a hívásra csúcsidőben vagy azon kívül kerül sor, illetve a fizetés előre vagy utólag történik. Egyes díjcsomagok kedvezményes előfizetési díjakat és/vagy készülék árakat is tartalmazhatnak. A szolgáltatáscsomagok különböző on-net hívásdíj kombinációkat, illetve kedvezményes hozzáférési díjakat és készülékárakat is kínálhatnak. A felsoroltakat együtt a továbbiakban on-net szolgáltatáscsomagoknak nevezzük. Az off-net, illetőleg a mobil-fix hívások ugyancsak részét képezik az egyes szolgáltatáscsomagoknak. Az egyes szolgáltatáscsomagokban az on-net, az off-net mobil, illetve a mobil-fix hívásoknak eltérőek a díjai.

• 64)

  A vizsgált időszakban a mobil szolgáltatók egy további kiskereskedelmi szolgáltatás árát is meghatározták, amelyet ugyan nem ők nyújtottak, nevezetesen a vezetékes hálózatból a mobil hálózatba irányuló hívások díját. A fix-mobil hívás díja értelemszerűen nem szerepel a mobil szolgáltatók által kínált szolgáltatáscsomagokban, hiszen az minden csomag igénybevevője számára ugyanakkora. Mindazonáltal alkalmas arra, hogy közvetlenül befolyásolja a mobil hálózat felé irányuló hívások számát, illetve közvetve a mobil hálózat iránti fogyasztói igényeket is.

• 65)

  A Versenytanács - elfogadva a vizsgálat korrelációs elemzésének eredményeit - elfogadta azt a ténymegállapítást, hogy az új előfizetők döntésekor a Westel450 analóg termékei nem tekinthetők a másik három mobil szolgáltató digitális termékei közeli helyettesítő termékének, ezért nem tekinthető azok tényleges versenytársának sem. A Westel 450 által nyújtott szolgáltatások ezért a digitális szolgáltatásoktól elkülönült piacot alkotnak.

• 66)

  A Versenytanácsnak abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a díjcsomagok a piacmeghatározás szempontjából felbonthatók-e részszolgáltatásokra? A Versenytanács ebben a kérdésben a vizsgálat álláspontját fogadta el az alábbiak szerint:

• • a)

    a hálózat működtetői a szolgáltatáscsomagokat alkotó egyes szolgáltatások árát úgy alakítják ki, hogy a legtöbb fogyasztói csoport megtalálja közöttük azt, amelyik az ő preferenciáinak leginkább megfelel; következésképpen a különböző fogyasztói csoportok az egyes részszolgáltatások iránt különböző árérzékenységgel bírnak;

• • b)

    a NMa vizsgálat megállapítása szerint a mobil szolgáltatók az egyes szolgáltatások csomagon belüli árát az adott részszolgáltatás iránti árérzékenységének megfelelően alakítják ki. Így az alacsony árérzékenységű szolgáltatásokra a költségek viszonylag nagyobb részét terhelik, mint a magasabb keresleti árérzékenységű szolgáltatásokra;

• • c)

    az egyes részszolgáltatásokat a fogyasztók is megkülönböztetik egymástól, hiszen éppen ennek alapján választanak a szolgáltatáscsomagok között;

• • d)

    a NMa vizsgálat fenti megállapítása általános érvényűnek tekinthető;

• • e)

    a szolgáltatáscsomagokat alkotó részszolgáltatások között átváltási (trade-off) kapcsolat van; ez azt jelenti, hogy ha a szolgáltató egy csomagon belül alacsonyabban állapítja meg egyes részszolgáltatások díját, akkor ezt csak úgy teheti meg, ha ugyanezen csomagban kínált más részszolgáltatások díját viszont magasabban állapítja meg;

• • f)

    a fix-mobil hívásdíjak nem részei a szolgáltatáscsomagoknak, hiszen ezt nem a mobil szolgáltatók, hanem a vezetékes szolgáltató előfizetői fizetik meg; a vezetékes hálózatból a mobil hálózat elérését a vezetékes hálózat üzemeltetője szolgáltatja, amelyhez azonban szüksége van a mobil szolgáltatók végződtetési szolgáltatásaira.

• 67)

  A fentiekre való tekintettel a digitális mobilszolgáltatások kiskereskedelmi piacán a Versenytanács három, önállóan is vizsgálható részszolgáltatást, illetve szolgáltatáscsomagot különböztetett meg a vizsgált időszakra vonatkozóan: a) az on-net szolgáltatáscsomagokat; b) az off-net mobil hívásokat és c) a mobil-fix hívásokat. Ezen szolgáltatásokért a mobil szolgáltatók saját előfizetői (fogyasztói) fizetnek. Az így meghatározott kiskereskedelmi érintett piacon három digitális mobil vállalkozás, a Westel900, a PANNON GSM és a Vodafone van jelen, a felsorolt három szolgáltatás tekintetében egyaránt egymás versenytársaiként. Az analóg mobilszolgáltatások kiskereskedelmi piacán egyedül a Westel450 szolgáltat, amely a vizsgált időszak során folyamatosan piacot vesztett a digitális szolgáltatások terjedése miatt.

• 68)

  Az összekapcsolás nagykereskedelmi szolgáltatása iránti igényt az teremti meg, hogy a kiskereskedelmi piacon több, egymással versenyző, külön-külön saját hálózatot üzemeltető mobil szolgáltató van jelen. Ha a mobil szolgáltatók nem gondoskodnának arról, hogy hálózataik között a fogyasztók számára megteremtsék az összekapcsolódás lehetőségét, akkor egy fogyasztó csak akkor lehetne biztos abban, hogy bármely másik előfizetőt el tud érni mobil telefonon, ha valamennyi hálózat előfizetőjévé válik. Ennek a nyilvánvalóan gazdaságtalan és értelmetlen alternatívának az elkerüléséhez van szükség a hálózatok összekapcsolására. Az összekapcsolás iránti igény természetén nem változtat az, ha az összekapcsolást jogszabály írja elő. A hálózatok összekapcsolását előíró jogszabály nem valami olyan követelményt fogalmaz meg a mobil szolgáltatók számára, amelyet maguk nem ismernének fel vagy nem tartanák fontosnak. A hálózati szerződések megkötésének előírása éppen a mobil szolgáltatók érdekeit szolgálja, amennyiben az összekapcsolást nem teszi függővé attól, hogy egy szolgáltató felismeri azt vagy sem.

• 69)

  A hálózatok összekapcsolását előíró és a vizsgált időszak során még érvényben lévő jogszabályok ugyanakkor annak megvalósítását a mobil szolgáltatók megegyezésére bízták, és nem írták elő azt, hogy az összekapcsolás milyen áron és fizetési feltételek mellett történjék. Ez is arra utal, hogy a jogszabályalkotó szándéka az volt, hogy e területen piacszerű kapcsolatok alakuljanak ki. A mobil rendelet hatályon kívül helyezése megszüntette azt a helyzetet, amelyben a mobil hálózatok közötti, illetőleg a mobil hálózatok vezetékes hálózattal való összekapcsolásának nem csak a szükségességét és tényét, hanem az árát is jogszabály határozta meg. A Versenytanács álláspontja szerint a hálózatok összekapcsolása 1998. január 11. után piacszerű körülmények között valósult meg azáltal, hogy a hálózati szolgáltatók - beleértve a Matávot is - megkötötték egymással az összekapcsolási, illetve a hálózati szerződéseket. A nagykereskedelmi szolgáltatások piaca tehát létező és valóságos piac, amely vertikális kapcsolatban van a kiskereskedelmi szolgáltatások piacával.

• 70)

  A mobilszolgáltatók saját hívásvégződtetési szolgáltatásainak a dolog természetéből következően nincs ésszerű helyettesítő terméke. A vizsgált időszakbeli technológiai és jogszabályi körülmények között egy mobil szolgáltató csak akkor tudja biztosítani egy másik hálózat előfizetőinek elérését saját előfizetői számára, ha azzal összekapcsolási, illetve hálózati szerződést köt. Ennek hiányában erre nincs mód, hiszen az összekapcsolás harmadik szolgáltató közvetítése (arbitrázs) révén nem lehetséges. A SIM-kártyák hálózat-specifikusak, tehát a fogyasztó sem tudja más úton elérni egy másik hálózat előfizetőjét, csak úgy, ha a saját szolgáltatója biztosítja számára ezt a lehetőséget, vagy előfizet a másik hálózat hozzáférésére is. Ez utóbbi azonban nem ésszerű lehetőség. Mindebből az következik, hogy mivel a hívásvégződtetési szolgáltatások terén minden egyes hálózat működtetője kizárólagosan rendelkezik a szolgáltatás nyújtásának lehetőségével, a mobil telefon szolgáltatások nagykereskedelmi vertikuma annyi önálló, párhuzamos piacból tevődik össze, ahány saját hálózattal rendelkező mobil szolgáltató van jelen az ágazatban.

• 71)

  A jelen eljárás szempontjából kétféle végződtetési részszolgáltatást célszerű megkülönböztetni: a) a mobil-mobil végződtetési szolgáltatásokat; és b) a fix-mobil végződtetési szolgáltatásokat. A mobil-mobil végződtetési szolgáltatással kapcsolatban a mobil szolgáltatók egymás felé mobil-mobil végződtetési díjakat állapítanak meg, és a kétirányú kölcsönös forgalmak alapján számolt egyenlegeket havonta egyenlítik ki egymás felé. A fix-mobil végződtetési szolgáltatásért a vizsgált időszakban hatályban lévő szabályozás következtében a vezetékes szolgáltató előfizetői "közvetlenül" a mobil szolgáltatónak fizetnek. ^[13]

• 72)

  Az érintett piac meghatározásával kapcsolatban a Versenytanácsnak abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a vezetékes hálózaton keresztül lebonyolódó hívások milyen mértékben tekinthetők a kizárólag mobil hálózatokat érintő hívások helyettesítő szolgáltatásának. A Versenytanács álláspontjának kialakítása során figyelembe vette, hogy a vizsgálat a lemorzsolódási adatok alapján azt állapította meg, hogy a mobil előfizetők számának növekedése nem jár együtt a vezetékes előfizetők számának csökkenésével. Ugyanakkor tekintettel volt a Westel900 azon megállapítására is, miszerint egyre nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akik a vezetékes előfizetésük mellé mobil előfizetést is vásárolnak.

• 73)

  A Versenytanács álláspontja szerint a fenti két ténymegállapítást úgy helyes értelmezni, hogy az előfizetések vonatkozásában a mobil előfizetés nem helyettesíti a vezetékes előfizetést, hanem inkább kiegészíti azt. Ugyanakkor az előfizetés tekintetében megállapítható kiegészítő kapcsolat felerősítheti annak lehetőségét, hogy a fogyasztó választhat aközött, hogy egy bizonyos hívást a vezetékes vagy a mobil készülékéről indítson. A mobil telefonhívás megjelenése a készülék mobilitása miatt olyan hívások iránti igényeket keltett életre, amelyeket ezt megelőzően nem lehetett kielégíteni. A mobil penetráció előrehaladásával, illetve a mobil és a vezetékes hálózatról indított hívások díjai közötti különbség csökkenésével azonban felerősödik a kétféle hálózatból indítandó hívások közötti helyettesíthetőség. Ezen lehetőségeknek a köre azonban nem lehet túl széles, hiszen - amint azt a vizsgálat is megállapította - a mozgás közbeni telefonálás szükségletét a vezetékes hívás nem (vagy csak igen korlátozott mértékben) elégítheti ki. A Versenytanács álláspontja szerint a vizsgált időszakban a vezetékes hálózatból indított hívások nem tekinthetők a mobil hívások közeli helyettesítőjének. A fordított irányú helyettesítési viszony vizsgálata jelen eljárásban szükségtelen. A fix-mobil hívás szolgáltatása a fentiek alapján nem tekinthető a mobil piac részének.

• 74)

  A vizsgált időszakban valamennyi mobil szolgáltató majdnem teljes országos lefedettséggel rendelkezett, illetve épített ki. Ezért a földrajzi piac Magyarország.

• 75)

  Az érintett kiskereskedelmi termékpiacon digitális mobilszolgáltatások (előfizetések és forgalmi szolgáltatások) piaci szegmensén a Westel900, a Pannon GSM és a Vodafone van jelen, ugyanakkor a Westel450 erről a piacról fokozatosan kiszorul, és nem tekinthető számottevő versenytársnak. Az érintett nagykereskedelmi piaci szegmensét a mobil hálózatok közötti hívásvégződtetések piacán szolgáltatónként külön-külön - azaz összesen négy, elkülönült - végződtetési piaca alkotja, amelyeken csak az adott hálózat működtetője van jelen. Azaz a Westel900-nak, a Pannon GSM-nek, a Vodafone-nak és a Westel450-nek egyaránt saját elkülönült hívásvégződtetési piaci van. Az érintett földrajzi piacok országosak.

X.

Az erőfölény meghatározása

• 76)

  A kiskereskedelmi piacon a verseny a végfogyasztók számára nyújtott különböző szolgáltatás- és díjcsomagok között zajlik. Az erőfölény vizsgálata a kiskereskedelmi piacon nyújtott alábbi három szolgáltatásra terjedt ki: a mobil-mobil hívások, a mobil-vezetékes hívások, és a vezetékes-mobil hívásokra. A három szolgáltatás-típus közül az első kettőt a mobil szolgáltatók fogyasztói veszik igénybe, míg a vezetékes-mobil hívás fogyasztói a vezetékes hálózat előfizetői.

• 77)

  A vizsgálat a kiskereskedelmi piaci részesedések megállapításához a HIF nyilvánosan hozzáférhető piaci elemzéseire támaszkodott ^[14] , amelyet összevetett a saját számításaival. A piaci részesedések számítási alapja lehet az aktív előfizetőszám, a bevétel, illetőleg a beszélt percek száma. A különböző alapon számított mutatók nagyjából azonos százalékos arányokat mutatnak. A vizsgált időszak kezdetén a piaci részesedések hozzávetőleges ^[15] megoszlása a következő volt: Westel900 50 %, Pannon GSM 40 %, Westel450 10 %. A Vodafone piacra lépése után a helyzet átalakult. A vizsgált időszak végén a piaci részesedések hozzávetőleges megoszlása: a Westel900 50 %, Pannon GSM 40 %, Vodafone 10 %. A két vezető társaság piaci részesedései nem változtak lényegesen.

• 78)

  A piacra lépés adminisztratív belépési korlátain túlmenően ^[16] jelentős tőke kell a hálózat kiépítéséhez. A gazdaságos működéshez szükséges megfelelő számú fogyasztó elérése annál nehezebb, minél több és/vagy nagyobb versenytárs van a piacon. Érvényesül az ún. hálózati hatás, azaz minél nagyobb egy szolgáltató előfizetőinek száma, annál inkább megéri egy új fogyasztónak ehhez a hálózathoz csatlakozni.

• 79)

  Az érintett nagykereskedelmi termék a hívásvégződtetés, amely az előzőek alapján négy önálló piacból, a három digitális és egy analóg mobilszolgáltató hívásvégződtetési szolgáltatásának piacaiból áll, amelyeken az egyes mobilszolgáltatók monopolhelyzetet (100 százalékos piaci részesedést) élveznek. A hívásvégződtetési piacokra a belépés elvileg és gyakorlatilag is kizárt: egy mobil szolgáltató hálózatában csak az adott mobil szolgáltató tud hívást végződtetni. Az erőfölény megállapíthatósága azonban szoros összefüggésben van a kiskereskedelmi piacon kialakult versenyviszonyokkal is.

• 80)

  A hívásvégződtetési piac sajátossága, hogy a kölcsönösségen alapul: minden szolgáltatónak érdeke, hogy előfizetői ne csak egymással, hanem más szolgáltató ügyfeleivel is képesek legyenek kapcsolatba lépni. Ez azonban nem általános, minden piaci helyzetben szükségszerűen érvényesülő követelmény. Minél kevesebb előfizetővel rendelkezik egy szolgáltató, annál értékesebb számára, hogy fogyasztói más szolgáltatók ügyfeleivel is képesek legyenek kommunikálni. Minél nagyobb egy hálózat (azaz, minél több előfizetője van egy szolgáltatónak), annál kevésbé fontos számára, hogy az ügyfelei egy kisebb hálózat ügyfeleivel is kapcsolatba tudjanak lépni. A nagyobb hálózattal rendelkező mobilszolgáltató ezért függetlenítheti magát a kisebb versenytársainak vele kapcsolatos várható magatartásától, azaz, vele szemben előnyös helyzetben van.

• 81)

  A gazdasági erőfölény megállapíthatóságát az érintett piac szerkezetének és sajátosságainak vizsgálata alapozhatja meg. A digitális mobilszolgáltatások piacán a vizsgált időszak elején két (a Westel900 és a PANNON GSM), majd a Vodafone koncessziós jogszerzését követően három szereplő volt. A vizsgált időszakban a mobil piacon új szereplő nem jelenhetett meg, mivel a Vodafone koncessziós szerződésben a kormányzat arra vállalt kötelezettséget, hogy 2003. január 1. előtt nem ad ki új koncessziós jogot. A mobil piacra való belépés koncessziós joghoz való kötését a Hkt. megszüntette 2001. december 23-i hatállyal. Ezzel megteremtődött a saját hálózattal nem rendelkező, ún. virtuális mobil szolgáltatók piacra lépésének lehetősége.

• 82)

  A mobil szolgáltatók piaci helyzetét az általuk működtetett hálózat nagysága is meghatározza. Ez az ún. hálózati externáliára (külső gazdasági hatásra) vezethető vissza. A hálózatok a külső gazdasági hatások egy speciális válfaját képezik, ahol valamely jószág hasznossága az egyén számára az ugyanezt a jószágot fogyasztó emberek számától függ. A hálózati külső gazdasági hatások jelenlétének egyik fontos következménye (és egyben feltétele) az ún. kritikus tömeg elérése. A hálózat használatának költsége kezdetben magas, majd a felhasználók számának növekedésével csökken. Kezdetben a hálózatba bekapcsolódó felhasználók száma csekély, és a költségek csökkenésével csak kismértékben nő. Amikor azonban a felhasználók száma eléri a kritikus tömeget, a hálózat igen gyorsan növekedni kezd. Ha egy felhasználó szolgáltatás iránti kereslete attól függ, hogy hány másik felhasználó van jelen, akkor nagyon fontos az, hogy a termék életciklusának elején a szolgáltató ösztönözze a növekedést.

• 83)

  A hálózati külső gazdasági hatás jelentőségét a mobil hálózatok esetében a hálózatok összekapcsolása jelentősen csökkenti, hiszen az összekapcsolás következtében egy kis méretű hálózat előfizetője is elérheti a nagyobb hálózatok előfizetőit, ezért nincs akkora jelentősége annak, hogy egy hálózat előfizetőinek száma mikor éri el a kritikus tömeget. Az összekapcsolás azonban nem szünteti meg teljes mértékben a hálózati külső gazdasági hatást, mert a mobil szolgáltatók általában olcsóbban kínálják az on-net, mint az off-net hívásokat. Ez a jelentősége a hálózat méretének: minél nagyobb egy hálózat, annál inkább megengedheti magának egy kisebb hálózat működtetőjével szemben azt, hogy a saját hálózatába irányuló hívások végződtetési díját viszonylag magasan állapítsa meg, mert kevésbé érdekli az, hogy a kisebb hálózat működtetője vele szemben alacsony vagy magas végződtetési díjat állapít meg.

• 84)

  A nagyobb hálózati externália tehát akkor nem alapoz meg gazdasági erőfölényes helyzetet az egymással összekapcsolódó hálózatokat működtető mobil szolgáltatók esetében a végződtetési piacokra vonatkozóan, ha a szabályozási környezet az ezzel való visszaélést hatékonyan meg tudja akadályozni. Erre vezethető vissza a Hkt-ben - a vizsgált időszakot követően - megfogalmazott rendelkezés, miszerint a jelentős piaci erővel rendelkező hálózati szolgáltató nem állapíthatja meg szabadon a hálózatába irányuló végződtetési díjakat, hanem köteles azt a HDB által is jóváhagyott, vagy ez utóbbi által megállapított költségalapú végződtetési díjakat alkalmazni. A magyar jogrendszerben - hasonlóan számos más európai szabályozási mintához - az ún. LRIC-modell szolgál alapul a hívásvégződtetési díjak költségalapúságának meghatározásához.

• 85)

  Ha a nagyobb hálózat működtetője más szolgáltatókhoz képest számottevő mértékben megemelné a hívásvégződtetés díját és emiatt a többi mobilszolgáltató kénytelen lenne az ebbe a hálózatba irányuló mobil-mobil hívások díját is megemelni, akkor azt kockáztatná, hogy az új előfizetők kevésbé fogja őt választani, mert előnyben részesítik az alacsonyabb mobil-mobil hívásdíjat ajánló szolgáltatót, hiszen onnan kiindulva a fogyasztók viszonylag nagyobb hányadát érhetik el olcsóbban. Ezért a viszonylag nagyobb hálózattal rendelkező mobil szolgáltató sem határozhatja meg a végződtetési díjait anélkül, hogy tekintettel ne kelljen lennie a versenytársainak hasonló díjaira. Az alacsonyabb on-net hívásdíjak kisebb hálózattal rendelkező szolgáltató esetében ellensúlyozhatják az előfizető megítélésében a viszonylag magasabb off-net hívásdíjakat. Mindezek alapján a Versenytanács arra az álláspontra jutott, hogy az érintett piac kiskereskedelmi szegmensén a nagyobb hálózattal rendelkező szolgáltatók egyedüli gazdasági erőfölénye a Tpvt. alapján nem állapítható meg. ^[17] A magas végződtetési díjak megállapításának ezért hosszabb távon csak az adhat gazdaságilag is racionális értelmet, hogy ha a már a piacon lévő szolgáltatók közösen azt szeretnék nehezíteni vagy megakadályozni, hogy egy új szereplő a piacra léphessen. Ehhez a már piacra lévőknek vagy közös erőfölényben kell lenniük vagy - ennek hiányában - a végződtetési díjakra vonatkozóan megállapodásra kell jutniuk.

• 86)

  A közös erőfölény olyan piacokon alakulhat ki, amelyeken a piaci szereplők között oligopolisztikus interdependencia állapítható meg. Oligopolisztikus interdependencia jellemezhet egy piacot, ha annak bizonyos sajátosságai következtében a piac szereplői számára a mindannyiuk számára együttesen legelőnyösebb piaci magatartás erre vonatkozó explicit megállapodás nélkül is megvalósulhat. A közgazdasági elmélet olykor hallgatólagos összejátszásnak (tacit collusion) is nevezi ezt a piaci helyzetet. A magyar versenyjog alkalmazásában viszonylag kevés tapasztalat ^[18] gyűlt össze a közös erőfölénnyel kapcsolatos jogsértések vizsgálatában, ezért a Versenytanács támaszkodott a tárgykörben született EU-s bizottsági, illetve bírósági határozatok általánosítható tapasztalataira is. Az EU versenyjogi ügyekben illetékes bíróságának (European Court of First Instance, rövidítve: CFI) az Airtours v. Commission ^[19] ügyben hozott 2002. június 6-i határozatában összefoglalta azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek vizsgálata alapján a közös erőfölény megállapítható.

• 87)

  A Versenytanács a közös erőfölény megállapítása során az alábbi feltételek meglétét tartotta kiemelkedően fontosnak: a) jelentős piaci koncentráció; b) piaci transzparencia; c) a termék homogenitása; és d) egyéb szempontok. A mobil szolgáltatások kiskereskedelmi piaca a vizsgált időszakban magasan koncentrált és mind a mai napig az. A piacon két kiemelkedő részesedésű szolgáltató mellett egy lényegesen kisebb piaci súlyú harmadik szereplő van. A piac könnyen átlátható, transzparens, a legfontosabb piaci információk (díjak, forgalmak) rendelkezésre állnak, a piaci szereplők kapcsolatait meghatározó legfontosabb szerződések nyilvánosak. A három szolgáltató lényegében ugyanolyan minőségű és lényegében hasonló tartalmú szolgáltatáscsomagok kínál a fogyasztóknak. A szolgáltatáscsomagok összeállítása során hasonló elveket követnek, ezért a fogyasztók számára nem jelent nehézséget azok összevetése. Mindezen tényezők a közös erőfölény megállapíthatósága irányába mutatnak.

• 88)

  Az egyéb tényezők közül elsősorban az alábbiak vizsgálandók: a piaci részesedések stabilitása, a piaci részesedések szimmetriája, a piaci kereslet rugalmatlansága és ciklikussága, vevői erő jelenléte, az érett technológia, a belépési korlátok, a piac növekedését korlátozó tényezők, a hasonló költség-szerkezetek, a több- és kétoldalú szerződések (rendszeres kapcsolatok) megléte a piaci szereplők között. A mobil kiskereskedelmi piacon a két legnagyobb szolgáltató piaci részesedése ugyan lényegében véve nem változott, de a harmadik szereplő - ugyan nem a két nagy, hanem a mobil piacról fokozatosan kiszoruló Westel450 rovására - folyamatosan növelte a piaci részesedését. A piaci szereplők részesedései nem szimmetrikusak, a piaci kereslet egyes részszolgáltatások irányában és az egyes fogyasztói csoportok vonatkozásában rugalmatlan, más fogyasztói csoportok ugyanezen részszolgáltatások iránti kereslete rugalmasabb. A piaci keresletre általában nem állapítható meg annak rugalmatlansága. A mobil szolgáltatás technológiája folyamatosan fejlődik, tehát nem tekinthető érett (mature) technológiának. A piacra a vizsgált időszakban nem léphetett be új szereplő, de ez az adminisztratív belépési korlát később megszűnt. A piac a vizsgált időszakban folyamatosan növekedett. Az egyes szolgáltatók költségszerkezetei lényegében véve hasonlóak. A piaci szereplők között kétoldalú szerződések köttettek, amelyek rendszeres kapcsolattartásra vonatkozó előírást is tartalmaztak. Az egyéb tényezők vizsgálata alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy miközben egyes tényezők szintén a közös erőfölény meglétét jelezhetik, más tényezők viszont inkább annak hiányára utalnak. Mindezek alapján a Versenytanács arra az álláspontra jutott, hogy a mobil szolgáltatások kiskereskedelmi piacán nem állapítható meg a piaci résztvevők közös erőfölénye.

• 89)

  A mobil szolgáltatások nagykereskedelmi szegmensét olyan elkülönült érintett piacok alkotják, amelyeken belül az adott hálózatba irányuló hívások végződtetését kizárólag az adott szolgáltató végezheti, és ebben a tekintetben nincs versenytársa. A Versenytanács álláspontja szerint ez önmagában nem alapozza meg a mobil szolgáltatók gazdasági erőfölényes helyzetét a végződtetési piacokon a jelentős piaci részesedéssel rendelkező mobil szolgáltató esetében sem. Az erőfölény megállapításánál figyelembe kell venni a nagykereskedelmi piac jogszabályi környezetét is.

• 90)

  A gazdasági erőfölény fogalmát a Tpvt. 22. §-a határozza meg, amelynek előírásait a 2000. évi CXXXVIII. törvény 2001. február 1-i hatállyal módosította. A vizsgált időszakban - azaz a törvény említett módosítása előtt - a Tpvt. 22. §-a tartalmazott egy olyan (1) bekezdést, amely a törvény módosítása következtében hatályon kívül került. Ezen (1) bekezdés szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon az, akinek az áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni. Ezen meghatározás alapján valamennyi mobil szolgáltató gazdasági erőfölényben lenne a saját hálózatába irányuló végződtetési piacokon, hiszen az árujának nincs ésszerű helyettesítője, másképpen mondva: monopolhelyzetben volt.

• 91)

  A Tpvt. módosítását követően a gazdasági erőfölény meghatározását a korábbi (2), a módosítás utáni (1) bekezdés alapján kell elvégezni. Eszerint, gazdasági erőfölényben van az érintett piacon aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Ez a törvényi meghatározás megengedi, sőt előírja, hogy a GVH a helyettesíthetőségen túlmenően figyelembe vegye az adott piac szereplői közötti olyan egyéb sajátos viszonyokat is, amelyek korlátozhatják a piaci magatartásukat abban az esetben is, ha a terméküknek egyébként nincs helyettesítője. Ilyen egyéb viszonyokat keletkeztethetnek a hatályos jogszabályok is.

• 92)

  Az összekapcsolási rendelet alapján a mobil szolgáltatók hálózatainak összekapcsolására vonatkozó hálózati szerződések megkötése nem egyszerűen lehetőség, hanem kötelezettség, amely nem volt megtagadható, ha azt egy hálózati szolgáltató ajánlattétellel kezdeményezi. Ha a mobil szolgáltató elzárkózott volna az ajánlattétel alapján egy másik szolgáltatóval történő szerződéskötéstől, a hírközlési felügyelet döntött volna az összekapcsolás feltételeiről. Az összekapcsolási rendelet tehát kizárta annak a lehetőségét, hogy egy mobilszolgáltató elzárkózzon egy másik hálózattal való összekapcsolástól. A mobil előfizetők ma már (és a vizsgált időszakban is) természetesnek tartják azt, hogy a készülékükről bármely más hálózatot el tudnak érni. Az a szolgáltató, amely a teljes körű hozzáférést nem tudja biztosítani jelentős versenyhátrányba kerülne a többiekkel szemben. ^[20] A mobil szolgáltatóknak tehát érdeke, hogy valamennyi a piacon lévő szolgáltatóval megkössék a hálózati szerződéseket. Az összekapcsolási rendelet azonban nem tartalmaz előírásokat arra vonatkozóan, hogy az egyes mobil szolgáltatók (közöttük a jelentős piaci erővel rendelkezők) milyen módon, milyen alapon határozzák meg a hívásvégződtetési díjaikat. A vizsgált időszakban a hívásvégződtetési díjakat államilag meghatározó mobil árrendelet már, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók költségalapú díjmeghatározását kötelezően előíró Hkt. még nem volt hatályban. Ez azt jelenti, hogy a hívásvégződtetési díjak a hálózati szolgáltatók egymás közötti alkujának eredményeként alakultak ki, illetőleg - megegyezés hiányában - a hatóság vagy a bíróság döntött volna annak nagyságáról. Mindezek alapján a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vizsgált időszakban létező jogszabályi előírások megnehezítették ugyan azt, hogy egy nagyobb hálózattal rendelkező szolgáltató éljen az erősebb piaci pozíciójával a piacon lévő kisebb szolgáltatókkal szemben, ám annak lehetőségét nem zárták ki teljes mértékében, ezért a viszonylag nagyobb hálózattal rendelkező mobil szolgáltatók gazdasági erőfölénye a nagykereskedelmi piaci szegmenseken megállapítható. A vizsgált időszakban két mobil szolgáltató rendelkezett akkor piaci részesedéssel, hogy vele kapcsolatban a gazdasági erőfölény megállapítható legyen, a Westel900 és a Pannon GSM. E két eljárás alá vont erőfölénye egyértelműen megállapítható a kisebb versenytársakkal (a Vodafone, illetve korábban a Westel 450) szemben, de a Versenytanács által jelen eljárásban nyitva hagyott kérdés az, hogy azt egymással szemben milyen mértékben tudnák érvényesíteni.

• 93)

  Külön vizsgálandó kérdés a mobil szolgáltatók gazdasági erőfölényes helyzete a vezetékes szolgáltatóval való kapcsolataikban. A vizsgált időszakban minden mobil szolgáltató szuverén módon állapíthatta meg a fix-mobil hívások díját. Ez a különleges helyzet a vizsgált időszakot követően nem állott fenn. Különlegessége abban állt, hogy a mobil szolgáltatók képessé váltak arra, hogy egy olyan vertikálisan kapcsolódó piaci termék árát megállapíthassák, amelyet egy tőlük irányítás tekintetében független, másik gazdasági vállalkozás állított elő. ^[21] Ez a képességük nem a gazdasági pozíciójukból, hanem az éppen aktuális kormányzati szabályozás előírásaiból fakadt. A fix-mobil hívásdíjak megállapítása során nem kellett tekintettel lenniük a vezetékes szolgáltató velük szemben követett várható magatartására, mert a vezetékes díjrész nagyságát mindkét irányban hatósági ár maximálta, ezért a vezetékes szolgáltató sem a fix-mobil, sem pedig a mobil-fix irányú hívások díját nem tudja befolyásolni.

• 94)

  A fix-mobil végződtetési díj megállapítása azonban - hasonlóan a mobil-mobil végződtetési díjakéhoz - nem szakadhatott el a többi mobil szolgáltató által követett magatartástól. Ha egy mobil szolgáltató a vizsgált időszak során bármikor a többi mobil szolgáltatótól függetlenül megváltoztatta volna a vezetékes szolgáltató felől érkező hívások végződtetési díját, akkor bizonyos mértékig számolnia kellett volna azzal, hogy a többi mobil szolgáltató megváltoztatja az addig követett magatartását. A mobil szolgáltató a saját hívásvégződtetési nagykereskedelmi piacán monopol helyzetben volna. Ezen a piaci szegmensen - rövid távon - nem kellett attól tartania, hogy egy egyoldalú díjemelés miatt előfizetőket veszít, hiszen a fogyasztók mobilszolgáltató-választását rövid távon nem befolyásolja lényegesen az, hogy őket a vezetékes (vagy más mobil) hálózatból mennyiért tudták elérni. A hívásvégződtetés díjának emelése tekintetében csak a vezetékes szolgáltatók előfizetőinek a fix-mobil hívások iránti keresleti korlátjára kellett figyelemmel lenni. Kiskereskedelmi piaci versenytárs hiányában az egyes mobil szolgáltató fix-mobil hívásvégződtetési díjainak emelése tekintetében a mobil szolgáltató monopolistaként viselkedhet, mert addig emelheti az árait, amíg a kereslet rugalmassá nem válik, illetve a rugalmas keresleti szakaszon azt az árat választhatja ki, amelynél a profitja maximális, ez pedig a monopolár.

• 95)

  A mobil szolgáltató azonban hiába monopolista a saját végződtetési piacán, versenyző körülmények között kell működnie a mobil szolgáltatások kiskereskedelmi piaci szegmensén. Ez azt jelenti, hogy valamennyi szolgáltatása vonatkozásában - végső soron - nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a versenytársai miképpen viselkednek az adott szolgáltatás részpiacán. Ezért az egyes részszolgáltatások árai végső soron olyan versenyeszközök, amelyek segítségével egyes mobil szolgáltatók a többiekhez képest versenyelőnyhöz juthatnak. Ilyen versenyeszköz a fix-mobil végződtetés díja is.

• 96)

  A fix-mobil végződtetési díj egyoldalú csökkentése rövid távon valószínűsíthetően csökkentené az ebből származó árbevételt, ám hosszabb távon növelheti az új előfizetők számát, mert a mobil szolgáltató választásánál egyik szempont az is, hogy a fogyasztót mennyiért érhetik el a vezetékes hálózat előfizetői. Ez a szempont mindaddig nem lényeges, amíg a mobil szolgáltatók fix-mobil végződtetési díjaiban nincs eltérés - amint az a vizsgált időszak majdnem teljes egészére jellemző volt. Ha ilyen eltérések lettek volna, akkor e szempont szerepe is felértékelődött volna.

• 97)

  Mindebből az következik a Versenytanács szerint, hogy az egyes mobil szolgáltatók a fix-mobil végződtetés díjait rövid távon megállapíthatták anélkül, hogy tekintetbe kellett volna venni a versenytárs szolgáltatók várható magatartását, a mobil szolgáltatók egyedüli gazdasági erőfölénye a vezetékes piac szereplőivel szemben rövid távon megállapítható. A hosszabb távra vonatkozó magatartás elemzése alapján valószínűsíthető, hogy a mobil szolgáltatók díjmegállapítását valamilyen mértékben korlátozza a versenytárs szolgáltatók magatartása, ez a tény azonban a Versenytanács álláspontja szerint még nem teremt közöttük olyan függőségi viszonyokat, amelyek a gazdasági erőfölény megállapíthatóságát kizárnák. A vezetékes piac szereplőivel szemben gazdasági erőfölény a viszonylag kisebb hálózattal rendelkező, illetve az analóg rendszerben működő mobil szolgáltatók esetében is megállapítható.

XI.

A versenytorzítás

• 98)

  A Tpvt 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.

• 99)

  A GVH a költségelemzés során azt vizsgálta, hogy a fix-mobil hívásvégződtetési díjak mennyiben tekinthetők költségekkel indokolhatóaknak. A műszaki megvalósítás tekintetében - az eljárás alá vontak nyilatkozatai, illetve a HIF szakvéleménye alapján - az alábbi megállapítások tehetők:

• • a)

    a megvalósítás tekintetében nincs számottevő különbség a mobil-mobil és a vezetékes-mobil irányú hívások végződtetés költségei között;

• • b)

    a mobil-fix indítás némileg költségesebb, mint a mobil-mobil indítás, ám a különbség nem jelentős;

• • c)

    a mobil indítás és a mobil végződtetés műszaki tartalmát tekintve közel azonos költséget jelent;

• • d)

    a mobil és a vezetékes összekapcsolás műszaki megvalósításának költségeivel kapcsolatban általánosan elfogadott, hogy a mobil hálózatok költségesebb volta miatt két mobil hálózat összekapcsolása drágább, mint egy mobil és egy vezetékes hálózaté.

• 100)

  A hálózatok összekapcsolásának relatív műszaki megvalósítási költségei alapján a költségarányos hívásdíjaknak úgy kellett volna alakulniuk, hogy a mobil-mobil hívásdíjaknak relatíve magasabbnak kellett volna lenniük a mobil-fix, illetve a fix-mobil hívások díjainál egyaránt. A vizsgálati jelentés 9. táblázata az egyes hívás- és végződtetési díjfajták átlagos díjainak alakulását mutatja a vizsgált időszak során, havi bontásban. Az átlagos díjak valamennyi mobil szolgáltató valamennyi díjcsomagjának átlagaként kerültek kiszámításra. A táblázat adatai szerint a vizsgált időszakban a fix-mobil hívásdíjak havi átlaga 1998. január és 2001. decembere között 50,78 és 54,66 Ft/perc között mozgott, az időszak elején 50,78, az időszak végén pedig 53,16 Ft/perc volt. A mobil-mobil hívásdíjak átlaga az időszak elején legalacsonyabb 43,10 és az időszak végi legmagasabb 52,24 Ft/perc között mozgott. A mobil-fix hívások díja 43,19 Ft/perc és 52,13 Ft/perc között mozgott, az időszak elején 43,71, az időszak végén 47,61 Ft/perc volt.

• 101)

  A fentiek alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a megvalósítási költségek arányaihoz képest a mobil-mobil hívások átlagos díja alacsony, az átlagos mobil-fix, de különösen az átlagos fix-mobil hívásoké viszont magas volt. A hívásdíjarányok költségarányoktól való eltérése a vizsgált időszak első három évében (1998-2000) lényegében véve változatlan mértékű volt, míg 2001-ben a mobil-mobil hívásdíjak számottevő növekedése, a mobil-fix hívásdíjak csökkenése, illetve a fix-mobil díjak változatlansága miatt az időszak végére az eltérés mértéke csökkent, de továbbra is fennmaradt.

• 102)

  Az előzőekben leírt jelenség az egyes szolgáltatások tényleges költségeinek arányaitól eltérő torz árviszonyok kialakulását jelzi. Torz árviszonyok kialakulása a különböző termékek iránti keresleteket mesterségesen eltéríti a tényleges költségeknek megfelelő arányoktól: megnöveli a keresletet olyan termék iránt, amelynek tényleges költségei nagyobbak annál, mint amit a fogyasztók érzékelnek, és viszont. Visszafogja a keresletet azon termék esetében, amelyek tényleges költségei kisebbek annál, mint amit a fogyasztók érzékelnek. Ha ezt a helyzetet a piaci szereplők egy csoportja egy másik piac szereplőinek rovására idézi elő, tartja fenn vagy ilyen helyzet kialakulását lehetővé teszi, akkor a versenytorzítás Tpvt. által is tilalmazott jogsértő magatartását követi el.

• 103)

  Az ilyen módon torz árarányok eredményeképpen a mobil szolgáltatóknak az egyik hívásfajta egy percén nagyobb haszna képződhet, mint a másik hívásfajta egy percén. A fogyasztók oldaláról pedig a torz árviszonyok azt eredményezhetik, hogy

• • a)

    egyrészt, egy mobil szolgáltató előfizetőinek a költségekhez képest többet kell fizetniük akkor, ha egy vezetékes hálózat előfizetőjét akarják elérni annál, mintha egy másik mobil hálózat előfizetőjét akarják elérni,

• • b)

    másrészt, egy vezetékes szolgáltató előfizetőjének a költségekhez képest többet kell fizetniük akkor, ha egy mobil szolgáltató előfizetőjét vezetékes telefonról akarja elérni annál, mintha ugyanezt az előfizetőt egy mobil telefonról akarná elérni.

• 104)

  A fent felsorolt kétféle versenytorzítás azonban nem egyforma versenyjogi megítélés alá esik. Az a) pontban leírt esetben egy mobil szolgáltató a saját fogyasztói között tesz a torz árarányok révén különbséget, amelynek révén az egyik fajta (mobil-mobil) hívások egységén arányosan több, a másik fajta (mobil-fix) hívások egységén arányosan kevesebb haszna képződik. Az ilyen módon megkülönböztetett fogyasztók ugyanazon piac, sőt ugyanazon mobil szolgáltató előfizetői. Nem ütközik a versenytörvénybe az, ha a mobil szolgáltató akár a fent leírt módon torz árarányokat eredményező módon megkülönbözteti a saját előfizetőinek egyes csoportjait, feltéve, hogy

• • a)

    az előfizetőivel szemben nincs gazdasági erőfölényben; vagy

• • b)

    a torz árarányokat eredményező piaci magatartásában nem állapodott meg a versenytársaival.

A gazdasági erőfölény elemzése során a Versenytanács arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált időszakban egyik mobil szolgáltató sem volt gazdasági erőfölényben a mobil piac kiskereskedelmi szegmensén. Következésképpen, a fent leírt versenytorzító magatartás nem ütközik a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés Tpvt. 21. §-a által megfogalmazott tilalmába.
Az 1999., illetve a 2000. évben megkötött hálózati szerződésekben azonban a mobil szolgáltatók olyan kikötésekben állapodtak meg, amelyek eredményezhették a torz árarányok kialakulását. Az ilyen módon egyeztetett versenytorzítás viszont már a Tpvt. 11. §-ában megfogalmazott, a gazdasági verseny torzítását célzó, vagy ilyen hatású megállapodások megkötését.

• 105)

  Súlyosabb megítélés alá esik a mobil szolgáltatók versenytorzításra irányuló megállapodása, ha annak hatása egy másik piac szereplőit (és nem a mobil szolgáltatók saját előfizetőit) érinti. A fix-mobil hívások díjainak költségarányoktól való eltérítése a vezetékes hálózat előfizetőit érinthette hátrányosan, illetve az ő hátrányukra a mobil szolgáltatókat juttathatta fix-mobil hívások egységére vonatkoztatottan a mobil-mobil hívások egységére jutóhoz képest nagyobb haszonhoz. A Versenytanács álláspontja szerint a fent említett hálózati szerződések egyes kikötései ^[22] alkalmasak voltak arra, hogy fix-mobil piac fogyasztó számára hátrányos, illetve a mobil szolgáltatóknak egyoldalúan előnyös versenytorzító hatást kiváltsák, illetve fenntartsák. Végső soron hozzájárultak ahhoz, hogy a mobil és a vezetékes piacok ne közeledjenek egymáshoz, ilyen értelemben megvédték magukat egy, a hívások tekintetében lehetséges helyettesítő szolgáltatástól.

XII.

A hálózati szerződések versenytorzítást célzó, illetve versenytorzító hatás kiváltására alkalmas kikötései

A mobil-mobil és a mobil-fix hívások díjainak arányára vonatkozó kikötések

• 106)

  A mobil szolgáltatók az egymással azonos tartalmú hálózati szerződések megkötésével kapcsolatos szándékaikat a szerződések III.1. "Megállapítások" címet viselő fejezetében teszik világossá. Ebben a fejezetben - egyebek között - megállapították, hogy mivel Magyarországon - a mobil rendelet miatt - "hagyománya" van annak, hogy a mobil-mobil hívás díja megegyezik a mobil-fix hívás díjával, a mobil rendelet hatályon kívül helyezése után is fenntartották ezt a helyzetet függetlenül a mögöttes költségtartalomtól. A III.1. pontban a mobil szolgáltatók megállapították, hogy a mobil-mobil hívások díja nem emelhető a mobil-fix hívások díja fölé. Ez utóbbi megállapítás egyértelműen szándékot fejez ki, és nem tényt állapít meg. Ezzel a két megállapítással a mobil szolgáltatók azt a szándékukat tették egyértelművé, hogy a mobil-mobil, illetve a mobil-fix hívások díjának azonos szintjét akkor is fenntartják, ha azok eltérnek a költségarányoktól. A Versenytanács szerint ez a két megállapítás olyan árviszonyok kialakulását teszi lehetővé, amelyek versenytorzító hatásúak.

• 107)

  A III.1. pontban a felek megállapították, hogy a mobil-mobil hívások a költségeket a hálózati szerződések megkötése utáni időszakban sem minden esetben fogják fedezni, ám ugyanakkor a mobil piaci szegmens térhódítását segíti elő, ezért elfogadható a mobil szolgáltatók számára. Megállapították továbbá azt, hogy a hálózatból kilépő hívások díjainak egységességét (azonos szintjét) az előfizetők kifejezetten igénylik. Ezek a megállapítások világossá teszik azt, hogy a mobil szolgáltatók elfogadhatónak, sőt - az átláthatóságra, illetve az egyszerűségre való törekvés jegyében - elérendő célnak tartották olyan díjrendszer kialakítását, illetve fenntartását, amely a mobil szolgáltatók által is tudottan eltérhet a költségarányoktól.

• 108)

  A Versenytanács ezzel kapcsolatban nem fogadta el az eljárás alá vontak azon védekezését, hogy a kétféle hívásdíj azonos szinten tartását az előfizetők egyszerű tarifastruktúrára irányuló igényei indokolják. Valóban igaz, hogy a vizsgált időszakban a mobil szolgáltatók egyidőben számos díjcsomagot kínáltak az előfizetőik számára, amelyek a különböző hívásfajtákra vonatkozóan eltérő díjakat állapítottak meg csúcsidőben, illetve azon kívül. A sokféle díjcsomag, illetve azon belül a sokféle különböző díj számos fogyasztónak megnehezítette a díjcsomagok, illetve a szolgáltatók közötti választást. Az előfizetőknek azonban ahhoz is érdeke fűződik, hogy valamely szolgáltatásért ne kelljen többet fizetnie, mint amibe az ténylegesen kerül. A költségarányos díjakhoz a fogyasztóknak éppúgy fűződik érdeke, mint a díjak egyszerűségéhez. Ennek a jogos érdeknek a megvalósulását zárja ki, vagy legalábbis nehezíti meg a díjak egységességére vonatkozó megállapítás.

• 109)

  A Versenytanács az eljárás alá vontak azon védekezését sem tudta elfogadni, amely a fentebb kifejtettekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy azok nem "megállapodások", hanem "megállapítások", következésképpen a felekre vonatkozóan nem minősülhetnek kötelező érvényű kikötésnek, mivel nem fogalmaznak meg szankciókat a nem teljesülés esetére. A Versenytanács szerint a kérdéses megállapítás kifejezett, közös magatartási célt fogalmaz meg ("a mobil-mobil hívások díja nem emelhető a mobil-belföldi fix hívások díja fölé"), amely céllal való egyetértésüket az aláírásukkal a felek mindegyike megerősítette. Azt, hogy a fentieket az eljárás alá vontak is megállapodásként kezelték, alátámasztotta az, hogy a kérdéses megállapításban megfogalmazott magatartási cél a vizsgált időszak túlnyomó részére (1998. januártól 2001. áprilisig) vonatkozóan valamennyi szolgáltató, valamennyi díjcsomagjára vonatkozóan teljesült. Megállapodásról beszélünk ugyanis, ha két vagy több független vállalkozás piaci magatartásukra vonatkozó egyező szándékukat kifejezésre juttatják. A Versenytanács szerint egy szerződéses kikötés jogsértő mivoltának megállapíthatóságát nem zárja ki az, hogy a szerződés egy jogsértő kikötésének be nem tartására nem fogalmaz meg szankciót. A szankciót nem tartalmazó kikötés szerződésbe foglalása is alkalmas arra, hogy kifejezze a felek annak betartására vonatkozó szándékát, amely a Tpvt. 11. §-ának alkalmazásában elegendő jogsértés megállapíthatóságához.

• 110)

  A fix-mobil hívásdíjak és a két másik összekapcsolási díj viszonyára a hálózati szerződések fentebbi megállapításai nem vonatkoznak. A felek megállapítják, hogy az egységes országos tarifa és a költségalapú végződtetési díj alkalmazása nem összeegyeztethető, mert a mobil-mobil hívásoknál a két mobil ág költsége magasabb, mint a fix hívásoknál az egységes országos hívásdíj. A felek megállapították, hogy az egységes tarifa "hagyományát" a fix-mobil viszonylatban nem lehet alkalmazni, miután a mobil-mobil és a fix-mobil összekapcsolási szituáció jelentős mértékben különbözik egymástól, értve ezalatt, hogy a mobil viszonylatban versenyhelyzetről beszélünk, a fix-mobil viszonylatban viszont az egyik szereplő monopólium. A hálózati szerződések megállapítják, hogy azok nem szolgálhatnak alapul a fix-mobil viszonylatban a monopóliumot élvező vezetékes szolgáltatóval kötendő megállapodásra.

• 111)

  A hálózati szerződések - a fentieken túlmenően és eltérően a mobil-mobil, illetve a mobil-fix viszonylatoktól - nem tartalmaznak sem megállapítást, sem pedig megállapodást a fix-mobil hívásdíjak abszolút vagy relatív mértékére vonatkozóan. A hálózati szerződések III.1. Megállapítások és a III.2. Megállapodások című fejezetei rögzítik, hogy a mobil szolgáltatók az egymás közötti végződtetési forgalom díjazását, azaz a mobil-mobil végződtetési díj nagyságát a fix-mobil díjakhoz kötik. Eszerint, a kiegyenlített forgalmon felüli rész elszámolásakor azon mobil szolgáltató által megállapított fix-mobil hívásdíj 40 százalékát számítják fel egymásnak, amely a mobil-mobil végződtetési díj megállapításának idejét megelőző hónapban a végződtetési forgalom nagyobb volt. A III.1. pont ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az így kialakított végződtetési díj a felmerülő költségeket az ugyanezen pontban máshol, illetve jelen határozatban fentebb kifejtettek alapján nem fedezi. Ez a kitétel a Versenytanács szerint ugyancsak a versenytorzító díjrendszer kialakítására/fenntartására irányuló szándék meglétét támasztja alá a hálózati szerződések megkötése során.

  A fix-mobil hívás- és végződtetési díjak megállapításának hálózati szerződésekben rögzített módja

• 112)

  A vizsgált időszak túlnyomó részében (1998. januárjától 2001. májusáig) a fix-mobil hívások díja változatlanul 60 Ft/perc volt csúcsidőben, illetve 40 Ft/perc csúcsidőn kívül. Ezek a díjak megegyeztek a mobil rendelet hatályon kívül helyezése előtt a szabályozó hatóság által meghatározott díjakkal. Az időszak során a szabályozó hatóság által meghatározott vezetékes díjrész nagysága három alkalommal változott. Ennek ellenére a mobil szolgáltatók - erre vonatkozó megállapodás nélkül - egymástól függetlenül egyaránt fenntartották a 60 Ft-os csúcsidős és a 40 Ft-os csúcsidőn kívüli fix-mobil hívásdíjakat. E gyakorlat eredményeképpen maradt fenn a fix-mobil és a mobil-mobil hívásdíjak közötti torz árrendszer a vizsgált időszak nagy részében.

• 113)

  A hálózati szerződések nem tartalmaztak explicit kikötést a mobil szolgáltatók saját hálózataiba irányuló fix-mobil hívás-, illetve végződtetési díjak megállapításának módjára vonatkozóan, ezért a fix-mobil és a mobil-mobil hívások díjarányainak torzítására vonatkozó szándék a hálózati szerződésekben nem érhető tetten. A mobil szolgáltatók egymástól függetlenül állapíthatták meg a fix-mobil végződtetés díját, illetve ezen keresztül a fix-mobil hívás díját. A Versenytanács álláspontja szerint azonban a hálózati szerződések azon megoldása, hogy a mobil-mobil végződtetési díjak megállapítását a fix-mobil hívásdíjak mértékével kötötte össze alkalmas volt arra, hogy a mobil szolgáltatók egymáshoz igazíthassák, összehangolhassák a fix-mobil hívásdíj megállapításával kapcsolatos magatartásaikat.

• 114)

  A fix-mobil hívásdíjak megállapítására a vizsgált időszakban a mobil szolgáltatók voltak jogosultak, és azt a vezetékes szolgáltatók szedték be saját ügyfeleiktől. A jogszabály forintban meghatározta azt az összeget, amely vezetékes hálózatból a mobil felé indított hívás esetén a vezetékes szolgáltatót maximálisan megillette a hívás indítása miatt. Ez az ún. vezetékes díjrész. Az ezen felüli ún. mobil díjrészt (azaz, a fix-mobil végződtetés díját) a vezetékes szolgáltató köteles volt a hívásdíjban érvényesíteni, illetve a beszedett mobil díjrészt a mobil szolgáltatónak átutalni. A mobil és a vezetékes szolgáltatók közötti összekapcsolási szerződés szerint a mobil díjrész módosításának szándékát annak érvénybe léptetése előtt legalább 30 nappal kellett a mobil szolgáltatónak közölni a vezetékes szolgáltatóval annak érdekében, hogy az utóbbi a saját előfizetőit a díjváltoztatásról a jogszabályoknak megfelelően tájékoztatni tudja. A díjváltoztatási szándékról szóló értesítést követően a vezetékes szolgáltató gondoskodott a megváltozott hívásdíj közzétételéről.

• 115)

  A mobil-mobil hívásdíjaknak a fix-mobil díjhoz való rögzítése szükségszerűvé teszi, hogy a mobil szolgáltatók egymást azonnal értesítsék arról, ha a fix-mobil hívásdíj nagyságán változtatni akarnak. E megállapodás hiányában a mobil szolgáltatók csak a vezetékes szolgáltató nyilvános közzététele révén értesültek volna a díjváltoztatási szándékról, ami legkevesebb 30 napos késedelmet jelentett volna, hiszen a vezetékes szolgáltató értesítése és a díjváltoztatás nyilvánosságra hozása között valamennyi időnek el kell telnie. Ha a többi mobil szolgáltató azonnal reagált volna is, ez az időkésedelem elegendő lehetett volna arra, hogy a vezetékes szolgáltató ne azonnal hanem csak egy hónapos késedelemmel tudja érvényesíteni a többi mobil szolgáltató válaszképpen kialakított díjemelési igényét.

• 116)

  A fix-mobil hívásokra vonatkozó információk egymással való gyors közlése több okból is fontos a mobil szolgáltatók számára. A vizsgált időszak nagy részében ugyanis ebből a viszonylatból származott a mobil szolgáltatók árbevételének legnagyobb hányada: az időszak elején átlagosan mintegy 37, az időszak végén mintegy 18 százaléka. A két jelentős piaci részesedéssel bíró mobil szolgáltató esetében ez havonta százmillió forintos nagyságrendű forgalmat jelent. Ilyen nagyságrendű forgalom esetében egy díjváltoztatás egy hónapos késedelme is jelentős bevételkiesést vagy -többletet jelenthet a mobil szolgáltatók számára.

• 117)

  A fix-mobil hívásokra vonatkozó információk egymással való gyors közlésének relatív fontosságára utal az az eljárás alá vontak által sem vitatott tény, hogy a mobil szolgáltatók közötti kétoldalú végződtetési forgalmak hosszabb távon kiegyenlítettek. Egy-egy hónapban az egyik mobil szolgáltató által egy másiknak nyújtott végződtetési forgalma nagyobb lehet a másik szolgáltató által neki nyújtott végződtetés forgalmánál. A hálózati szerződések szerint ilyen esetben is csak a kiegyenlített forgalmon felüli részre vonatkozóan számolnak el egymással. Nincs túlzott jelentősége tehát annak, hogy ez az elszámoló ár mekkora, hiszen a forgalmi többletek, illetve hiányok hosszabb távon kiegyenlítik egymást, ezért ebből a viszonylatból egyik mobil szolgáltatónak sem származik jelentős bevételtöbblete.

• 118)

  A fentiekre való tekintettel a Versenytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hálózati szerződések III.2.1. pontjában a fix-mobil hívásdíjak azonnali közlésére vonatkozó kikötésével olyan lényeges üzleti információkat hoztak a versenytársak tudomására, amely alkalmas a fix-mobil hívásdíjakkal kapcsolatos magatartás összehangolására, és amely információ nyilvános forrásból csak lényeges időkésedelemmel szerezhető be.

• 119)

  A Versenytanács szerint a hálózati szerződések itt leírt megállapításai alapján megállapítható, hogy a mobil szolgáltatók e szerződéseket versenytorzító céllal kötötték, és a kikötések alkalmasak voltak a mobil-mobil és mobil-fix, illetőleg a mobil-mobil és a mobil-fix hívásdíjaknak a költségarányoktól való eltérítésére, azaz versenytorzító hatás kiváltására. Ezért a Versenytanács megállapította, hogy a hálózati szerződések fentebb leírt pontjai a Tpvt. 11. §-ába ütköznek.

XIII.

A túlzottan magas fix-mobil hívás-, illetve végződtetési díj jogsértésének vélelme

• 120)

  A GVH a vizsgálat kezdetén azt vélelmezte, hogy a saját hívásvégződtetési piacaikon gazdasági erőfölényben lévő mobil szolgáltatók a Tpvt. 21. §-ának a) pontjában foglalt tilalomba ütközően túlzottan magasan állapították meg a vezetékes-mobil végződtetés, illetve közvetve a vezetékes-mobil hívások díjait. A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint egy ár vagy díj akkor minősül túlzottan magasnak, ha az meghaladja a vállalkozás gazdaságilag indokolt költségei és a befektetéssel arányban álló tisztességes haszon összegét.

• 121)

  A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt kialakuló árak túlzott mértékével kapcsolatos jogsértések megállapíthatósága egyike a versenyjog alkalmazás legkényesebb és legbonyolultabb területeinek. A túlzottan magas árakkal kapcsolatos jogsértések megállapítása igen ritka a fejlett piacgazdaságok versenyjogi gyakorlatában is. A hasonló ügyekben eljáró szervek ugyanis csak akkor állapítják meg az ár túlzott mértékére vonatkozó jogsértést, ha a versenyhatóság hitelt érdemlően meg tudja határozni a "helyes ár", azaz a nem túlzott mértékben magas ár szintjét, hiszen a "magas ár" mindig valamihez képest lehet csak magas.

• 122)

  A hasonló ügyekben eljáró hatóságok a "helyes ár" meghatározásához általában kétféle módszert tartanak alkalmazhatónak: a) a költségelemzés módszerét, illetve b) az ún. benchmark módszert. Ez előbbi alkalmazása során a vállalkozás által szolgáltatott részletes költség- és bevételi adatok alapján a versenyhatóság azt próbálja megállapítani, hogy vajon az erőfölényben lévő vállalkozás által megállapított piaci árak nem tartalmaznak-e az adott tevékenység végzésével kapcsolatos indokolt költségeken túl az iparágban szokásos tisztességes haszon mértékét meghaladó profitot. A benchmark módszerének alkalmazása során a versenyhatóság olyan viszonyítási alapként felhasználható árakat keres az adott tevékenységgel kapcsolatosan más piacokon, amelyekről feltételezhető, hogy versenykörülmények között alakultak ki, és velük az erőfölényben lévő vállalkozás árai összehasonlíthatók. A jogsértés mindkét módszer alkalmazása során akkor állapítható meg, ha a vállalkozás által alkalmazott árak számottevő mértékben meghaladják az összehasonlítás alapjául meghatározott "helyes" árakat.

• 123)

  A benchmark módszer ebben az esetben nem alkalmazható, bár más országokban megállapított fix-mobil hívás-, ill. végződtetési díjakra vonatkozó adatok - főképpen a fentebb leírt NMa és Oftel vizsgálatok eredményeképpen - megfelelő számban rendelkezésre állnak. Ennek az az oka, hogy a vezetékes szolgáltatók díjai rendszerint nem versenyző körülmények között alakulnak ki, hanem különböző szabályozási elvek szerint történik a megállapításuk. Ennek következtében egymással nem összehasonlíthatók és benchmark céljára sem alkalmasak. Elfogadható viszonyítási alap hiányában a fix-mobil végződtetés "helyes" árának meghatározásához a részszolgáltatással kapcsolatos költségek ismeretére van szükség.

• 124)

  A vizsgálat a jelen eljárás során, illetőleg az ezzel részben párhuzamosan folyó ágazati vizsgálat keretében kérte az eljárás alá vontakat, hogy szolgáltassanak adatokat az egyes részszolgáltatásokkal kapcsolatos költségeik mértékére vonatkozóan. Az eljárás alá vontak ilyen költséginformációkkal szolgálni nem tudtak, arra hivatkozva, hogy egyrészt erre vonatkozó jogszabályi előírás a vizsgált időszakban még nem volt érvényben, másrészt a szolgáltatók árpolitikájukat kizárólag a mobil szolgáltatás egészére vonatkozó költség-haszon megfontolások alapján alakították ki.

• 125)

  Az eljárás alá vontak közléseiből, illetve a szakértői véleményekből legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a mobil szolgáltatók egyes részszolgáltatásainak árai nem költségarányosak, egyes részszolgáltatás árában több, a másik részszolgáltatás árában kevesebb általános költség térül meg, illetve több vagy kevesebb nyereség képződik. Ennek alapján azonban csak a részszolgáltatások árainak és költségeinek egymáshoz viszonyított arányaira vonatkozóan lehet következtetéseket levonni, de nem azok abszolút nagyságára. A költségekre vonatkozó információk, illetve alkalmazható viszonyítási alap hiányában nem lehet meghatározni, hogy mi lett volna a "helyes ár", amihez képest a mobil szolgáltatók által megállapított fix-mobil hívásvégződtetési díjak túlzottnak nyilváníthatók. A Versenytanács ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fix-mobil hívásvégződtetési díjak megállapításával kapcsolatban a Tpvt. 21. § a) pontjában foglalt tilalom megsértése nem állapítható meg.

• 126)

  A Versenytanács nem fogadta el az eljárás alá vontak azon védekezését, hogy a fix-mobil (és a többi összekapcsolási) szolgáltatás tényleges költségeinek hiányában a versenytorzító hatás kialakulása sem bizonyítható. Ezért az is lehetséges - álláspontjuk szerint -, hogy ez a hatás csekély vagy éppen nulla volt. Közvetlen költséginformációk hiányában a versenytorzítás mértéke valóban nem volt megállapítható. A Versenytanács azonban nem azt állapította meg, hogy az eljárás alá vontak magatartása versenytorzító hatású volt, hanem "csak" azt, hogy az általuk megkötött hálózati szerződések előzőekben részletezett kikötései ilyen hatás kiváltására alkalmasak voltak. A tényleges és a potenciális versenykorlátozás jogi tényállásai között valóban van különbség, amelyet a Versenytanács a bírság kiszabása során az eljárás alá vontak javára figyelembe vett.

• 127)

  A vizsgálat kiterjedt arra is, hogy a Matávnak, mint vezetékes szolgáltatónak volt-e szerepe a fix-mobil végződtetési díjakra vonatkozó megállapodások kialakításában. A Matáv és a mobil szolgáltatók közötti hálózati szerződések megkötését a Matáv koncessziós joga indokolta. A hálózati szerződések tartalmazták a fix-mobil hívásdíj nagyságát, illetve a mobil díjrész módosítására vonatkozó értesítési kötelezettséget. Erre azonban a díjbeszedés rendje miatt volt szükség. A vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely alátámasztaná a Matáv szerepét a fix-mobil végződtetési díjakra vonatkozó megállapodások kialakításában. Ezért a Matáv-val szemben a Versenytanács az eljárást megszüntette.

• 128)

  A Versenytanács ugyancsak nem fogadta el az eljárás alá vontak azon védekezését, miszerint nem minősülhet jogsértőnek az a megállapodás, amelynek megkötését jogszabály írja elő. A hálózati szerződések megkötését, illetőleg a hálózatok összekapcsolására vonatkozó feltételekben való megegyezést - erre irányuló szándék esetén - az összekapcsolási rendelet írta elő. A hálózati szerződésekben meg kellett állapodni - egyéb feltételek mellett - az összekapcsolással kapcsolatos díjakban is, hiszen a hívásvégződtetések piacain a mobil szolgáltatók gazdasági erőfölényben voltak. A megállapodások megkötésének ez a jogszabályi kötelezettsége azonban nem vonatkozik a megállapodások egyes konkrét megállapításaira és/vagy kikötéseire. Ebből következően a hálózati szerződések tartalmával kapcsolatban vizsgálható, hogy a hálózati szerződések egyes pontjaiban foglaltak beleütköznek-e a Tpvt. 11. §-ában megfogalmazott tilalomba.

XIV.

A bírság kiszabásának szempontjai

• 129)

  A Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A bírság összegét az ügy összes körülményeire való tekintettel kell meghatározni. A Tpvt. 78. § (2) bekezdése alapján különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására kell tekintettel lenni.

• 130)

  A Versenytanács - a GVH kialakult gyakorlata szerint - a bírság kiszámításakor az alábbi módon járt el:

• • a)

    első lépésben meghatározta a bírság alapösszegének kiszámításához szükséges összpontszámot a Mellékletben látható táblázat szempontjainak figyelembevételével;

• • b)

    majd az így kapott összpontszámot - ha szükséges - korrigálja a jogsértés időtartamának, illetve a jogsértéssel elért előnynek a figyelembevételével és a releváns forgalom ezrelékében kiszámolja a bírság összegét;

• • c)

    végül tekintetbe veszi a bírság mértékének törvényi maximumát.

• 131)

  A bírság alapösszegének kiszámításához szükséges összpontszám meghatározása során a Versenytanács mérlegeli a jogsértő magatartás következményeit (a verseny veszélyeztetettségét és a jogsértés piaci hatását), az eljárás alá vont attitűdjét, illetőleg egyéb szempontokat is figyelembe vehet. A verseny veszélyeztetettségével kapcsolatban a Versenytanács úgy ítélte meg, hogy a hálózati szerződésekben rögzített versenytorzítást lehetővé tevő kikötések nem minősülnek kőkemény kartellnek. A versenytorzító hatás kifejtésére alkalmas megállapodások következtében a verseny veszélyeztetettsége csak csekély fokúnak minősül. (5 pont) A jogsértés piaci hatásával kapcsolatban a Versenytanács figyelembe vette azt, hogy a tényleges versenytorzító hatás nem nyert bizonyítást, csupán az, hogy a magatartás ilyen hatás kiváltására alkalmas volt. (5 pont)

• 132)

  Az eljárás alá vontak attitűdjével kapcsolatban a Versenytanács először a jogsértő magatartás felróhatóságát értékelte. A felróhatóság abban az esetben állapítható meg, ha az eljárás alá vont vállalkozás tisztában volt (vagy tőle elvárható módon tisztában lehetett volna) a jogsértő magatartásának piaci hatásával, illetve azzal, hogy ezáltal a fogyasztóknak egyoldalúan és közvetlenül hátrányt okozhat. Az eljárás alá vont mobil szolgáltatók valamennyien profitálhattak a versenytorzító módon kialakuló díjakból, és pontosan tisztában voltak azzal is, hogy e magatartásukkal a vezetékes piac fogyasztóinak hátrányt okozhatnak. A Versenytanács ugyanakkor figyelembe vette az eljárás alá vont vállalkozások javára azt, hogy az időszak elején kialakult ár megegyezett az időszakot megelőzően a hatóság által megállapított árral. Ennek alapján hihetően vélték úgy, hogy a fix-mobil végződtetési díjakkal kapcsolatos magatartásuk jogszerű. (5 pont)

• 133)

  Az attitűddel kapcsolatos további szempontként a Versenytanács azt mérlegelte, hogy a magatartás jogsértő voltát a korábbi jogalkalmazási gyakorlat tisztázta-e, illetve, hogy a jogsértő vállalkozás valamilyen kézzelfogható állami ráhatás következtében hihetően vélhette úgy, hogy magatartása jogszerű. A versenytorzító magatartás igen ritka a magyar jogalkalmazási gyakorlatban, és mindeddig egyetlen olyan eset sem fordult elő, amelyben összehangolt magatartás nem versenykorlátozó, hanem versenytorzító hatása miatt minősült volna jogsértőnek. A Versenytanács nagy súllyal vette figyelembe az eljárás alá vont vállalkozások javára, hogy az időszak elején hatósági árként kialakult áron az eljárás alá vontak 1999-et követően nem emeltek a vizsgált időszak túlnyomó részében. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a mobil-fix viszonylatra vonatkozó szerződéses kikötések ártorzító hatásával az eljárás alá vontak is tisztában voltak és azokat versenytorzító céllal építették be a hálózati szerződésekbe. (-10 pont)

• 134)

  Az attitűddel kapcsolatos utolsó szempontként a Versenytanács azt mérlegelte, hogy az egyes eljárás alá vont vállalkozásoknak milyen szerepe volt a magatartások összehangolásában. A hálózati szerződések szövegtervezetét a Pannon GSM és a Westel900 dolgozta ki, majd kötötte meg elsőként. A Matávval a Pannon GSM tárgyalta meg az összekapcsolási szerződések feltételeit. A másik két mobil szolgáltató csak átvette, illetve elfogadta a kidolgozott szerződések tervezeteit. Ennek alapján megállapítható, hogy a Pannon GSM és a Westel900 aktív, a másik két mobil szolgáltató passzív szerepet játszott az összehangolt magatartás kialakításában. Ugyanakkor a két passzív vállalkozás is önként, minden presszió nélkül írta alá a megállapodásokat, erre vonatkozó kényszerítő körülményről a Versenytanácsnak nincs tudomása. Ennek alapján a Vodafone és a Westel450 enyhébb (-5 pont) megítélés alá esik.

• 135)

  A GVH által alkalmazott bírságkiszámítási gyakorlat szerint a fentiek alapján a bírság alapösszegeinek kiszámítására szolgáló összpontszámok a Westel900 és a Pannon GSM esetében összesen 5 pont, a Vodafone és a Westel450 esetében összesen 0 pont.

• 136)

  A jogsértés időtartamának figyelembevétele úgy történik, hogy a bírság fentebb meghatározott össpontszáma megnövekszik a jogsértéssel megkezdett évek számától függően úgy, hogy az első éven túl minden megkezdett további év az összpontszámot 10 százalékkal növeli. A jogsértés a vizsgált időszak három évére (1999, 2000 és 2001) vonatkozóan állapítható meg, azaz lényegében véve három éven keresztül állt fenn. Ennek megfelelően a Versenytanács az összpontszámot a fenti négy eljárás alá vont esetében egyaránt 20 százalékkal emelte meg. Ennek alapján a Westel900 és a Pannon GSM esetében a bírság összege a releváns forgalom 6 ezreléke, a Vodafone és a Westel450 esetében 0 ezreléke.

• 137)

  A releváns forgalom a jogsértő vállalkozás által az érintett piacon elért forgalmat jelenti, amely abban az esetben tér el a vállalkozás teljes nettó bevételétől, ha a vállalkozásnak más piacról is vannak bevételei, és ezek a bevételek egymástól elkülöníthetők. A Versenytanács által megállapított jogsértések a mobil szolgáltatók fix-mobil és mobil-fix viszonylatokból származó bevételeit érintették. A releváns forgalmat a jogsértés időszakának egyes éveiben realizált árbevételek átlagaként határozta meg.

• 138)

  Ennek megfelelően a releváns forgalmak az jogsértéssel érintett évek átlagában - kerekítést követően - a következőképpen alakultak: Pannon GSM - 25 milliárd forint, Westel900 - 35 milliárd forint. Ennek alapján a Versenytanács az alábbi bírságösszegek kiszabását látja indokoltnak: a Pannon GSM esetében 150 millió forint, a Westel900 esetében 210 millió forint.

XV.

A Versenytanács álláspontja az eljárás alá vontak eljárási kifogásaival kapcsolatban

• 139)

  A Westel900 szerint a piac meghatározásához szükséges vizsgálat nagyobb részben az ágazati vizsgálat keretében folyt le. Így kerültek átvételre a versenyfelügyeleti eljárásba a Vj-22/2002/4. (4a-4q) számú iratok. Ezeket az iratokat azonban be nem tekinthetőnek nyilvánította a vizsgálat, annak okán, hogy az ágazati vizsgálat még folyamatban van. Az eljárás alá vont álláspontja szerint az ágazati vizsgálat 2002. november 18-i nyilvánosságra hozatalával megszűnt a titkosságra okot adó körülmény, így az átvett iratok betekinthetőnek minősülnek. Ennek megfelelően kérte ezen iratokba való betekintést a védekezéshez való jogának megfelelő gyakorolhatósága érdekében. E kifogást alaptalanná teszi, hogy a Versenytanács határozatban felszólította az eljárás alá vontakat a fent említett iratok üzleti titoktól mentes változatainak elkészítésére, melyek beérkezésük időpontjától kezdve betekinthetőek voltak.

• 140)

  A bírság kiszabásával kapcsolatosan a Westel900 vélekedése szerint sérti az ügyfelek alapvető jogait az is, hogy a bírság meghatározását tartalmazó irat szintén be nem tekinthető az eljárás alá vontak számára. A bírság kiszámításának módja olyan információ, melyen a Versenytanács érdemi határozata alapul, így azt még szolgálati titoknak sem lehet minősíteni. A bírság kiszámítás módja valóban nem tekinthető szolgálati titoknak, mivel az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995 évi. LXV. törvény 4. § (4) bekezdése szerint a szolgálati titokká minősítés előtt ki kell kérni az adatvédelmi biztos véleményét, illetve a szolgálati titkok jegyzékét ki kell hirdetni a Magyar Közlönyben. Ez pedig jelen esetben nem történt meg. A bírság kiszámítására vonatkozóan a vizsgálati jelentéshez csatolt indokolás azonban csak a vizsgálókra vonatkozóan kötelező, és az érdemi döntést meghozó Versenytanácsra nem. A vizsgálókra vonatkozó kötelezettség is csak azt a célt szolgálja, hogy a Tpvt. 78. §-ában felsorolt valamennyi szempont megvizsgálásra és figyelembe vételre kerüljön. A vizsgálati jelentés semmilyen formában nem köti a Versenytanácsot az érdemi döntésének meghozatalában. A fentieket figyelembe véve semmiféle védekezéshez való jogot nem sért a betekintés megtagadása. Nem elfogadható ugyanakkor az, ha a vizsgálati jelentés tartalmaz bírságösszeget, de nem tartalmazza azt, hogy mely körülmények mérlegelése során jutott a vizsgáló az adott összeg kiszabásához. Ezt a sérelmet azonban orvosolta részben a kiegészítő vizsgálati jelentés, továbbá a Versenytanács előzetes álláspontja, amelyek kellő részletességgel tartalmazták a mérlegelés szempontjait. E kiegészítő jelentés, de különösen az előzetes álláspont alkalmas volt arra, hogy az egyes szempontok vonatkozásában az eljárás alá vontak előadják védekezésüket.
  Fel kívánja hívni ugyanakkor a Versenytanács az eljárás alá vontak figyelmét arra, hogy a Tpvt. 71. § (2) bekezdésének rendelkezése alapján a vizsgálati jelentésnek a vizsgálat tárgyának megjelölését, a megállapított tényállást és az azt alátámasztó bizonyítékokat, valamint az eljárás további menetére vonatkozó indítványt kell tartalmaznia. A 73. § szerint a Versenytanács a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg az előzetes állásfoglalását és a vizsgálati jelentést megküldi az eljárás alá vontaknak. Nyilvánvaló tehát, hogy a Tpvt. 2001. évi módosítását követően a vizsgálati jelentés nem él önálló szerepet, annak elsődleges funkciója az, hogy a tényállást felderítse és megjelölje a bizonyítékokat. Kétségtelen, hogy a vizsgálati jelentés tartalmaz indítványokat is, azonban azok nem kötik a Versenytanácsot, vagyis az attól való eltérést sem kell megindokolni. Az eljárás alá vontaknak elsősorban az előzetes álláspontban foglaltakkal szemben kell előadniuk védekezésüket, hiszen ez az irat tükrözi a Versenytanács álláspontját. A védekezésnek nyilvánvalóan nem a bírságszámítás módjára, hanem a bírságolás alapjául szolgáló tényekre, illetve az összeg meghatározása során irányadó szempontokra kell vonatkoznia.
  A jelen eljárás ebből a szempontból kivételesnek számít, mert az eljárás alá vontak a Versenytanács előzetes álláspontjának kialakítását megelőzően megismerhették a vizsgálati jelentés tartalmát. Észrevételeiket a vizsgálati jelentés megállapításaira vonatkozóan fejtették ki, ezért a Versenytanács - szintén kivételesen - a szokásosnál részletesebben foglalkozott a vizsgálat tételes okfejtésével, megállapításaival és indítványával.

• 141)

  A Pannon GSM szerint a vizsgálati jelentés alkalmatlan a versenytanácsi elbírálásra. A Versenytanács fel kívánja hívni az eljárás alá vont figyelmét arra a tényre, hogy a vizsgálati jelentés alkalmas vagy alkalmatlan mivoltát kizárólag a Versenytanács jogosult megítélni, mégpedig azzal, hogy adott esetben vagy visszaadja azt további vizsgálat céljából, vagy az ügyet érdemben eldönti. A Versenytanács a vizsgálati jelentés megállapításaihoz nincsen kötve, a vizsgálat további menetére vonatkozó indítványtól is szabadon eltérhet. A vizsgálati jelentés döntést előkészítő irat, ezt bizonyítja az is, hogy a jelentés ellen nem lehet jogorvoslattal élni, illetve az érdemi határozat elleni bírósági felülvizsgálat keretében sem vizsgálja a Bíróság a jelentés megállapításait. A vizsgálati jelentés egyes hiányosságait a Versenytanács a Tpvt. 54. §-a értelmében a saját eljárásában pótolhatja . ^[23]
  
  Az eljárás alá vont álláspontjával szemben a Versenytanács véleménye szerint a vizsgálati jelentés megfelel a törvényben előírt szempontoknak, megfelelően ismerteti, hogy mely okok vezettek a vizsgálat megindításához, milyen magatartásokat vizsgáltak és az eljárás alá vont elmarasztalását milyen bizonyítékokra alapozottan indítványozzák.

• 142)

  A Pannon GSM kifogásolta, hogy az önálló hatósági eljárásnak minősülő ágazati vizsgálat keveredett a versenyfelügyeleti eljárással, holott céljuk és tárgyuk is eltérő. Különösen sérelmes a kifogás szerint a Pannon ügyféljogaira az, hogy a még be nem fejezett ágazati vizsgálatra támaszkodott a versenyfelügyeleti eljárás. Sérelmezte továbbá, hogy az ágazati eljárásban összesen 7 táblázatot ismerhetett meg, és a "bővített" ágazati jelentést nem. A Versenytanács álláspontja szerint nem keveredett a versenyfelügyeleti és az ágazati vizsgálat. Az ágazati vizsgálat 2001. novemberében, míg a versenyfelügyeleti eljárás 2002. február 7-én indult meg. A versenyfelügyeleti eljárás megindítását a Versenytanács jogorvoslatot elbíráló B-371/2001/8-as számú határozata rendelte el. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi eljárás elrendelése vonatkozásában a GVH-nak nem volt mérlegelési joga, az előbbi pedig már folyamatban volt. A versenyfelügyeleti eljárás nem foglalkozik az ágazati vizsgálat eredményeivel, a vizsgálatra csak egy esetben hivatkozik, a piac meghatározáshoz felhasznált adatoknál.
  
  Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (2) bek. szerint a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert tényeket nem kell bizonyítani. A gyakorlat szerint a közigazgatási szerv által hivatalosan ismert tények azok, amelyekről a közigazgatási szerv ügyintézőinek munkaköri beosztásuknál fogva tudomásuk kell, hogy legyen és amelyeket a közigazgatási szerv nyilvántartásaiból és egyéb hivatalos irataiból meg tud állapítani. Az Áe. 26. §-t a Tpvt. 44. §-a nem zárja ki az alkalmazható jogszabályok közül, következésképpen az ágazati eljárásban megszerzett információk a GVH által hivatalosan ismert tényekké válnak és így felhasználhatók más eljárásban. Az e tények alapján készült iratokba való betekintési jog az üzleti titok védelméhez fűződő jogos érdekek figyelembevételével nem sérült a versenyfelügyeleti eljárás során.
  
  Annak elbírálása, hogy sérült-e a Pannon GSM iratbetekintési joga az ágazati vizsgálat során, nem képezheti jelen határozat tárgyát. Az ágazati vizsgálat során megvalósult esetleges jogsértéseket az Áe. szabályai szerint kell megítélni.

• 143)

  A Pannon GSM szerint sérti a visszamenőleges hatály tilalmát az, hogy a Versenyhivatal egy 1998-2001 közötti időszakra kiterjedő vizsgálat során egy 2003. júliusától hatályba lépő EU bizottsági piacdefiníciót használt. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a 2001. február 1-én hatályba lépett törvény alapján végzett ágazati vizsgálat során a Hivatal 1998-2001 közötti időszakot vizsgálta, így minden ezen eljárásban szerzett adat jogellenesnek minősül, és nem használható fel a versenyfelügyeleti eljárásban. A Versenyhivatal a vizsgálat során az említett EU bizottsági piacdefiníciót nem használta, pusztán a vizsgálati jelentés 14. oldalán található lábjegyzetben említette meg, hogy a vizsgálat következtetései egybeesnek azzal, ugyanúgy, ahogy számos más külföldi versenyhatósági vizsgálat következtetéseivel is.
  
  A Versenytanács álláspontja szerint a külföldi joggyakorlatra történő utalás nem jogértelmezés és nem jogalkalmazás. A közgazdasági elméletek és a Tpvt. rendelkezéseinek értelmezése alapján a vizsgálat, illetve a Versenytanács hasonló megállapításokra juthat, mint az Európai Unió Bizottsága. Ilyen esetekben a Versenytanács fontosnak tartja hangsúlyozni, éppen a jogbiztonság érdekében, hogy joggyakorlata nem tér el annak az Uniónak az esetjogától, amelyhez Magyarország, illetőleg a távközlési ipar is hamarosan csatlakozni fog.

• 144)

  Az eljárás alá vont értelmezése szerint az 1998-2001-ig tartó időszakban változott az erőfölény definíció, a helyettesíthetőség vonatkozásában, és ez jelen eljárásban a Pannon számára kedvező. Vélekedése szerint a Tpvt. gazdasági erőfölény fogalmát a 2000. évi CXXXVIII. törvény úgy módosította, hogy a fogalom a korábbi (2) bekezdésben foglalt tartalommal létezik jelenleg. E kifogás kapcsán a Versenytanács utalni kíván a törvénymódosítás 8.§-ához kapcsolódó - mindenki számára nyilvános -miniszteri indoklásra, mely szerint: "A Tpvt. 22. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja az eladói, illetve a vevői erőfölény szélső esetét, az adott vállalkozás ésszerű (nem "számottevően kedvezőtlenebb") kikerülési lehetőségének gyakorlatilag teljes hiányát fogalmazza meg. Ezt követően a (2) bekezdésben kerül átfogóan, a közösségi esetjogból átvett módon meghatározásra az erőfölény fogalma, az (1) bekezdés ennek részhalmazát képezi. Ezért a törvény a hatályos (2) bekezdésben foglalt formában határozza meg a gazdasági erőfölény fogalmát. A jelenlegi (1) bekezdés hatályon kívül helyezése természetesen nem jelenti azt, hogy az abban leírt magatartások a jövőben megengedettek lennének." Egyébként pedig a Versenytanács fentebb bemutatta, hogy a Westel900 és a Pannon GSM erőfölénye mindkét meghatározás alapján megállapítható lenne.

• 145)

  145) Kifogás tárgyát képezte az is, hogy a vizsgálat nem terjedt ki az LTO-kra, holott ők állapítják meg a fogyasztói árat, így nélkülük nem vizsgálható a túlzott ár kérdése. A Versenytanács álláspontja szerint a vizsgáló, illetve a Versenytanács feladata annak meghatározása, hogy egy adott versenyfelügyeleti eljárás kivel szemben induljon. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Pannon GSM eljárásbeli helyzetét semmilyen mértékben nem befolyásolja az, hogy az LTO-k eljárás alá vannak-e vonva a Versenytanács ezzel a kifogással nem foglalkozott.

• 146)

  146) A Pannon GSM vélekedése szerint sérült a nyilatkozattételi joga azáltal, hogy az Infokommunikációs Iroda a közigazgatási eljárásban nem ismert, ún. "határozat kiterjesztése" megnevezésű határozatot hozott. Az eljárást elrendelő határozat nem tartalmazta, hogy mire irányult a vizsgálat, pusztán a Tpvt. 11. és 21. §-ára hivatkozott. Ehhez képest 2002. július 22.-én terjesztette ki a GVH a vizsgálatot a mobil-vezetékes hívásdíjakra. A Pannon GSM szerint kiterjesztés helyett új eljárás indításának lett volna helye, illetőleg nem tájékoztatták az új tényállásról. Előadta továbbá, hogy mintegy véletlenül jutott tudomására a vizsgálati jelentés létezése. Végül sérelmezte azt, hogy a nyilatkozattételi jogán túlmenően a Tpvt. 65. § (5) bekezdésében foglalt tájékoztatáshoz való jogától meg volt fosztva. Vélekedése szerint a vizsgálati jelentés nem tartalmazta a pontos vádakat, és nem tárta fel a bizonyítékait.
  
  A vizsgálat 2002. február 7-én indult meg a mobil-mobil hívás- és összekapcsolási díjak valamint a vezetékes-mobil hívás- és összekapcsolási díjak Tpvt. 11. § és 21. § szerinti vizsgálatára. A vizsgálatot 2002. július 11-én kiterjesztették a mobil-vezetékes hívásdíjak vizsgálatára is, amiről az eljárás alá vontakat értesítették. Vagyis az eljárás alá vontak valamennyien megkapták a "kiterjesztő" határozatot. Ennek fényében nem értelmezhető a Pannon GSM azon állítása, mely szerint őt nem tájékoztatták az eljárás kiterjesztéséről, illetőleg az új tényállásról.
  
  Az eljárást megindító határozat részletessége kapcsán a Versenytanács utal a Vj-73/2001-es számú határozat 129. pontjában foglaltakra. Ebben a határozatban részletesen kifejtetésre került az a versenytanácsi álláspont, mely szerint az ügyindító határozat funkciója az, hogy meghatározza a vizsgálat tárgyát, kereteit és szereplőit, illetve azt, hogy a törvény mely szabályába ütközhet a kifogásolt magatartás. Az ügyindító határozat e keretek között lehet általánosan fogalmazott is. Az eljárás megindítása nem jár az ügyfélre nézve olyan hátránnyal, szankcióval, ami jogorvoslatot vagy szűk körre korlátozott eljárás indítási lehetőséget követelne meg. Ezt mutatja a Tpvt. azon jogszabályi megoldása, mely nem ad jogorvoslatot az eljárást megindító határozat ellen.
  
  Az eljárás alá vont védekezését az eljárás bármely szakaszában előterjesztheti. Az eljárás vizsgálati szakasza és a versenytanács előtti szakasza oly mértékben nem válik el, hogy a versenytanácsi szakban ne lehetne a vizsgálat során tett megállapításokra észrevételt tenni. Ezen túlmenően a Tpvt. 73. §-ának előírása szerint a versenytanács az előzetes állásfoglalásával egyidejűleg megküldi a vizsgálati jelentést, amire az eljárás alá vont észrevételt tehet. Így a Pannon nemcsak "véletlenül" szerezhetett volna tudomást a vizsgálati jelentés tartalmáról, arról később hivatalosan is értesítést kap. Megjegyzendő az is, hogy jelen esetben sem véletlenül szerzett tudomást a vizsgálati jelentésről, hanem a Tpvt.-ben szabályozott iratbetekintési jogának gyakorlása során. A Pannon GSM három beadványban fejtette ki védekezését a Versenytanács előtt még az előzetes álláspont megküldése előtt, így nem helytálló azon nyilatkozata, mely szerint akadályozva volt a nyilatkozattételi jogában.
  
  A Versenytanács álláspontjának kialakítása nem alapul az Európai Unió Bizottságának gyakorlatára, ugyanakkor érdemesnek tartja annak megismertetését az eljárás alá vontakkal, különös tekintettel a közeljövőben esedékes EU csatlakozásra. A bizottsági gyakorlatban az ügyindító határozatnak nincs különösebb funkciója, az nem is ölt határozatformát, csupán a Verseny-Főigazgatóság vezetőjének aláírásával kimenő levélként jelenik meg. Az eljárás alá vont vállalkozások általában a "kifogásközlő nyilatkozat" kézhezvételével értesülnek az ellenük indított eljárásról. Az esetek másik részében pedig az információkérő nyilatkozattal együtt küldi meg a Bizottság az eljárás alá vont feleknek az ügyindító határozatot, habár erre jogszabályi kötelezettsége nincsen. Ez történt például az IBM ügyben ^[24] , ahol a Bizottság a vizsgálatok megindítása után évekkel küldte meg az IBM részére a kifogásközlő nyilatkozattal a vizsgálat megindítását közlő levelet.
  
  Az Európai Bíróság 48/69-es számú ügyben kifejtett álláspontja szerint a kifogásközlő nyilatkozat, és nem az eljárást megindító határozat a döntő az eljárás alá vont vállalkozások védekezéshez való jogának gyakorlásakor. A Bíróság gyakorlata szerint az ügyindító határozat egy eljárási intézkedés, amely nem tekinthető olyan határozatnak, mely ellen jogorvoslatnak van helye . ^[25]
  
  Az eljárás alá vont értelmezésével szemben a Tpvt. 65. § (5) bekezdése nem jelent folyamatos tájékoztatási kötelezettséget a versenyhatóság számára. A Tpvt. lehetővé teszi az eljárás alá vontak számára az iratokba való betekintést, amely alkalmat ad arra, hogy folyamatosan figyelemmel tudják kísérni az eljárás menetét. A fent említett Tpvt. 65. § (5) bekezdés azt a célt szolgálja, hogy az eljárás alá vontak megismerhessék az ellenük felhozott jogsértéseket, és a vizsgált tényeket, melyet a Versenytanács jelen eljárásban is lehetővé tesz előzetes álláspont formájában.

• 147)

  A bírságkiszabás kapcsán a Pannon GSM sérelmezte, hogy a vizsgálati jelentés nem tartalmaz semmilyen számítási módszert arra vonatkozóan, hogy mi alapján kerül megállapításra a bírság összege, illetve a bírság összegének megállapítására vonatkozó szempontok csak a bírság megállapítását követően készültek el. Kifogásolta azt is, hogy a bírságkiszabás ellentétes az uniós gyakorlattal.
  
  A bírság összegének meghatározásakor a vizsgálók, illetve a Versenytanács is a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott körülményeket, így a jogsérelem súlyát, a jogsértő állapot időtartamát, a jogsértéssel elért előnyt, a felek piaci helyzetét, a magatartás felróhatóságát, stb. mérlegeli. A GVH eddigi több, mint tíz éves gyakorlatában a vizsgálati jelentések, illetve a versenytanácsi határozatok nem tartalmaztak konkrét számítási módszert. Ez a gyakorlat nem ellentétes a Tpvt. rendelkezéseivel és a bírósági gyakorlat sem kérdőjelezte meg a számítás hiányának törvényességét. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a GVH a saját kezdeményezése alapján éljen a Tpvt. 36 § (6) bekezdésében meghatározott lehetőségével, és közlemény formájában ismertesse a bírságkiszabással kapcsolatos jogalkalmazás alapjait.
  
  A Versenytanács álláspontja szerint a vállalkozásoknak a bírság alapjául szolgáló tények vonatkozásában, és nem a bírság összegének kiszámítása kapcsán kell a védekezésüket kifejteniük. Ezen tények, körülmények határozzák ugyanis meg a bírság összegét. A Pannon GSM-nek egyébként a kiegészítő vizsgálati jelentés, valamint a Versenytanács előzetes álláspontjának kézhezvételét követően lehetősége volt megismerni azt, hogy a vizsgálat, illetve a Versenytanács milyen szempontok mérlegelésével határozta meg a kiszabni javasolt bírságot, és e lehetőségével élt is.

Melléklet

1. ábra: A bírságkiszámítás menete

2. ábra: A bírság alapösszegét meghatározó tényezők

A. A jogsérelem súlya
A.a. A verseny veszélyeztetettsége	max. 30 pont
A jogsértés típusa (pl. kőkemény kartell vagy másfajta versenykorlátozás/kizsákmányolás
A verseny dimenzióinak érintettsége
A.b. A jogsértés piaci hatása	max. 30 pont
A jogsértő piaci részesedése
További szempontok:
- A piac megtámadhatósága
- Az érintett fogyasztói kör és a termék jellege
- Piacra lépő, vagy már piacon lévő vállalkozás
- Tovagyűrűző hatás más piacokra
B. Viszonyulás a jogsértéshez	max. 30 pont
B.a. Szerepe a jogsértésben (szervező - kiszolgáltatott)
B.b. Tevőleges jóvátétel
B.c. Felróhatóság
B.d. Külső és egyéb tényezők
- korábbi GVH döntések hiánya vagy eltérő jellege
- állami ráhatás
C. Egyéb szempontok	max. 10 pont
Mindösszesen	max. 100 pont

Bírságalap összeg = relevánsforgalom x összpontszám/1000

Melléklet

A mobil távközléssel kapcsolatos versenyjogi gyakorlat

• 1)

  Az OECD országok gyakorlatában mind erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos, mind kartell ügyek előfordultak ^[26] . Norvégiában a versenyhatóság az inkumbens vezetékes szolgáltatót vizsgálta több ízben is, 1996-ban és 1997-ben, mert az a vezetékes piacon fennálló erőfölényét, illetve pozícióját használta fel arra, hogy előnyöket szerezzen a mobil piacon, ahol leányvállalata tevékenykedik. Egy ügyben azt állapította meg a hatóság, hogy a vezetékes szolgáltató saját mobil vállalatának irányában pozitív diszkriminációt folytat, míg egy másik ügyben saját kiterjedt adatbázisát felhasználva segítette a mobil üzletága terjeszkedését. A versenyhatóság fellépése mindkét esetben orvosolta a jogsértést.

• 2)

  Svájcban a 2000-2001. években a szövetségi versenyhatóság azt vizsgálta, hogy a mobil szolgáltatók rendelkeznek-e együttes erőfölénnyel a piacon, illetve tisztességesen árazzák-e kiskereskedelmi szolgáltatásaikat, valamint hogy egyeztetik-e áraikat. A vizsgálat megállapította, hogy még az inkumbens szolgáltató, a Swisscom sincs erőfölényben, és arra sem találtak bizonyítékot, hogy a szolgáltatók áregyeztetést alkalmaztak volna. Ugyanakkor a versenyhatóság fenntartotta magának a jogot, hogy a jövőben vizsgálja a mobiltelefonra indított hívások árazását.

• 3)

  Írországban mind a versenyhatóság, mind a bíróság foglalkozott a mobilpiacot érintő versenyüggyel. Az ír versenyhatóság 1996-ban nem állapított meg jogsértést az inkumbens mobil szolgáltató terhére, amikor az határozott idejű szerződések megkötésével igyekezett megtartani az előfizetőit. A versenyhatóság ezt a magatartást a versenytárs megjelenésére adott racionális és indokolható válaszlépésnek tartotta. Az ír bíróság eljárásában a felperes azt állította, hogy az inkumbens mobil szolgáltató erőfölényben van a mobilpiacon, és erőfölényével visszaélve túl magas árakat alkalmaz, és így a fogyasztók mintegy 20%-kal fizetnek többet a kívánatos árnál. A bíróság ezzel szemben az árak csökkenésére, a piaci szerkezetre, az alperes piaci részesedésének visszaesésére tekintettel már azt sem találta bizonyítottnak, hogy az alperes erőfölényben van, így 2001-ben kelt ítéletében elutasította a visszaélésre vonatkozó keresetet.

• 4)

  A finn versenyhatóság 1998-99-ben közös erőfölénnyel való visszaélés miatt vizsgált két mobil szolgáltatót annak gyanújával, hogy azok negatív diszkriminációt alkalmaztak a harmadik szolgáltatóval szemben a belföldi roaming szolgáltatás igénybe vételének feltételeivel összefüggésben. A versenyhatóság többek között a következő megállapításokra jutott a vizsgálat eredményeként: a mobil piacon belül elkülöníthető egymástól a hálózati hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatás és a végfelhasználóknak nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatás piaca. Az ügyben az előbbi volt az érintett piac. Ugyanakkor az ügy végső kimeneteleként a hatóság megszüntette az eljárást, mivel az egyik eljárás alá vont nem volt erőfölényben, míg a másik az eljárás megindulása után megkötötte versenytársával a belföldi roaming szolgáltatás nyújtására vonatkozó megállapodást, és így a versenysérelem orvoslása megtörtént.

• 5)

  Jogsértést állapított meg ugyanakkor az olasz versenyhatóság egy kartellügyben 1999-ben. Az olasz versenyhivatal áregyeztetés gyanújával folytatott vizsgálatot a két nagy olasz mobilszolgáltató, a TIM és az OMNITEL ellen. A végül beigazolódott gyanú szerint a szolgáltatók egyeztették a kiskereskedelmi vezetékes-mobil tarifákat és a nagyfogyasztói kedvezményeket, valamint az új szolgáltató piacra lépésekor az általuk alkalmazott összekapcsolási feltételeket és díjakat is egységesen, egyeztetve állapították meg. A szolgáltatók az oligopol piaci struktúrára hivatkoztak védekezésükben, de a versenyhatóság az ügyben felmerült összes bizonyíték alapján bírság kiszabása mellett elmarasztalta mindkét szolgáltatót. A versenyhatóság az ügyben többek között arra a következtetésre jutott, hogy a mobil szolgáltatás a vezetékes távbeszélő szolgáltatástól elkülönült piacot képez, az európai piac nemzeti piacokra tagolódik, valamint az összekapcsolási szolgáltatás más szolgáltatással nem helyettesíthető.

• 6)

  Jelenleg is folyamatban van az EU-ban a Bizottság Verseny Főigazgatósága által folytatott vizsgálat ^[27] , amely 2000-ben indult a holland inkumbens, a KPN ellen annak gyanújával, hogy az erőfölényével visszaélve túl magasan tartja a vezetékes-mobil végződtetési díjat, és ezzel akadályozza a mobil piacra újonnan érkező szereplők belépését, valamint magasan tartja a végfogyasztói árakat is. A Bizottság 2002-ben küldte meg kifogásoló nyilatkozatát az eljárás alá vont vállalkozásnak, és abban előzetesen úgy foglalt állást, hogy az egyes mobil hálózatok elkülönült piacot alkotnak a mobil végződtetési szolgáltatás tekintetében.

  A holland NMa vizsgálat

• 7)

  Az NMa ^[28] vizsgálatot indított a releváns piac meghatározására, és ennek alátámasztására 2002. januárjában felkérte a London Economics-ot. A London Economics egy kvalitatív és egy kvantitatív kutatást is végzett. Elemezte az NMa által az 5 holland mobilszolgáltatótól több részletben bekért adatokat, és ezeket feldolgozva jelentést készített. Jelen jelentés központi kérdése, hogy mi az a releváns piac, amelyen egy mobilvégződtetést biztosító vállalat szolgáltatást nyújt.

• 8)

  A releváns piac meghatározásánál lényegében az a kérdés, hogy milyen mértékben kell egy bizonyos termék valamely gyártójának versenynyomással ( competitive pressure ) számolnia, ha árait megemeli. Általában a versenynyomás alábbi három formáját szokták megkülönböztetni: a) keresleti oldali helyettesíthetőség:, azaz a vásárlók lehetősége egy helyettesítő termékre történő áttérésre, b) kínálat oldali helyettesíthetőség, azaz a termelők lehetősége arra, hogy rövid időn belül helyettesítő termékeket állítsanak elő; és c) a potenciális verseny, azaz új belépés a piacra. Közgazdasági szempontból - a releváns piac meghatározásához - a kereslet oldali helyettesíthetőség a legfontosabb, mivel ez fegyelmezi leginkább, a leggyorsabban és leghatásosabban egy bizonyos termék eladóit, különösképpen az általuk felszámított árakat. A keresleti oldali helyettesíthetőséget az határozza meg, hogy a vevők mennyire tartják hasonlónak, összevethetőnek a felkínált szolgáltatásokat (minőség, elérhetőség, ár szerint). A releváns piac meghatározásánál figyelembe veszik a kínálati oldali helyettesíthetőséget is, az így nyert eredmények célszerűségben és előállításuk sebességében ( directheid ) összevethetőek a keresleti oldal alapján meghatározott helyettesíthetőséggel. A kínálati helyettesíthetőség megköveteli, hogy a termelők váltani tudjanak a releváns termékek előállítása között, és hogy az így előállított termékeket rövid időn belül piacra tudják vinni, anélkül, hogy jelentős többletköltségük származna ebből avagy kockázat elviselésére kényszerülnének, az érintett árak kismértékű tartós megváltozása esetén. A potenciális versenyből származó versenynyomás általában közvetettebben hat, és minden esetben megköveteli a járulékos tényezők vizsgálatát. A potenciális verseny létezése általában nem eredményezi a releváns piac nagyobb szélességét, ámbár a potenciális verseny egy adott releváns piac elemzésénél szerepet játszat.

• 9)

  A mobilvégződtetési szolgáltatások piacának meghatározásakor három lehetséges releváns piacot különböztettek meg:

• • a)

    nemzeti piac külön-külön az egyes mobilszolgáltatók mobilvégződtetési szolgáltatásaira;
    
    Ez a piacmeghatározás azon a feltételezésen alapul, hogy a különböző hálózati szolgáltatók által nyújtott végződtetési szolgáltatások egymással nem felcserélhetőek. Ez akkor van így, ha például amikor A egy előfizetője B egy előfizetőjét felhívja, akkor A szolgáltató nem tehet mást, minthogy igénybe veszi B végződtetési szolgáltatását, mivel B szolgáltató előfizetője csak B hálózatán keresztül elérhető.

• • b)

    nemzeti piac a vezetékes és/vagy mobil összekapcsolásra;
    
    Ez a piacmeghatározás a különböző szolgáltatók minden vezetékes és/vagy mobil végződtetési szolgáltatását felölelő piacot implikál. Ilyenkor lehetséges a végződtetési szolgáltatások közötti választás. Az ún. U-bocht-konstrukciók (U-curve, közös használatú megoldások) fontos szerepet játszhatnak az ilyen helyettesítés megvalósulásában.

• • c)

    nemzeti piac a mobilszolgáltatásokra;
    
    Ennek a piacmeghatározásnak a kiindulópontja az a feltételezés, hogy a mobilvégződtetési szolgáltatást nem egyedüli (exkluzív) szolgáltatásként nyújtják. A mobilvégződtetési szolgáltatásokat egy, a mobilszolgáltatók által saját előfizetőiknek nyújtott, szolgáltatási csomag részének tekinti. Az előfizetőnek felajánlott szolgáltatási csomag kiterjed a végződtetésre a beérkező hívásforgalom viszonylatában, és ugyanakkor kiskereskedelmi szolgáltatásokra az indított forgalom tekintetében. Ebben az esetben a végződtetési díjak által is meghatározott teljes szolgáltatási díj játszik fontos szerepet a mobilszolgáltatók versenyében. Az operátorok a szolgáltatáscsomag különböző szolgáltatásainak árát a kereslet egyes szolgáltatások iránti árérzékenységének megfelelően alakítják ki. Így az alacsony árérzékenységű szolgáltatásokra a költségek viszonylag nagyobb részét terhelik, mint a magasabb keresleti árérzékenységű szolgáltatásokra. A szolgáltatáscsomagok versenyéből következik, hogy egy szolgáltató a csomag egy vagy több részszolgáltatásának árát ceteris paribus nem tudja anélkül megemelni, hogy ez ne váltsa ki vevőinek más szolgáltatóhoz történő átvándorlását.

• 10)

  A fenti a) piacmeghatározás alapján az adódik, hogy a végződtetési szolgáltatás wholesale szolgáltatás, ezért a termékpiac meghatározásánál először a nagykereskedelem szintjét kell szemügyre venni. A nagykereskedelmi szint elemzésekor a központi kérdés az, hogy van-e ok feltételezni, hogy egy mobilvégződtetési szolgáltatást nyújtó vállalatra a vezetékes és/vagy mobil összekapcsolás nemzeti piacán versenynyomás nehezedik. Előzetesen nem lehet kizárni, hogy ha a végződtetési szolgáltatások wholesale szintjén egy szolgáltató végződtetési szolgáltatásának nincs (is) közvetlen helyettesítője, áttételesen mégis létezik versenynyomás azokon a kiskereskedelmi területeken, ahol a mobilszolgáltató működik. Ahhoz, hogy egy mobilvégződtetési szolgáltatást nyújtó vállalatra nehezedő lehetséges versenynyomás teljeskörű elemzését adjuk, elengedhetetlen tehát a kiskereskedelmi piac(ok)on adódó esetleges versenynyomást is figyelembe vennünk.

• 11)

  Elméletileg akkor lehet szó "normálisan működő" végződtetési piacról, ha A szolgáltató árait megemelvén kevesebbet fog értékesíteni. Az A szolgáltató végződtetési szolgáltatása iránti keresletnek ilyenkor csökkennie kell, és a B végződtetési szolgáltatása iránti keresletnek nőnie kell, hiszen B végződtetési szolgáltatásának relatív ára csökkent. A valóságban azonban az A végződtetési díjának emelkedésével inkább az A végződtetési szolgáltatása iránti kereslet növekedése is elképzelhető. Ez a következőből látható be. Mivel A kiskereskedelmi versenytársai immár A megemelt végződtetési díjait fizetik, fennáll a lehetőség, hogy A végződtetési díjának emelkedése miatt növekvő költségeiket kiskereskedelmi áraik emelésével saját előfizetőikre hárítják. Így a kiskereskedelmi piacon A-hoz képest romlik versenytársainak helyzete. A javuló kiskereskedelmi versenypozíciója révén több előfizetőt tud szerezni. Az előfizetők számának ezen növekedése együtt jár az A előfizetőihez más hálózatokról beérkező hívások számának növekedésével, aminek folytán az A végződtetési szolgáltatásai iránti kereslet nő. A végződtetési díjainak emelése a fent leírt mechanizmus révén nehezen váltja ki, hogy a többi mobilszolgáltató emelje az A szolgáltatóhoz irányuló beszélgetések kiskereskedelmi árát. Ha például B szolgáltató el akarja kerülni, hogy A-hoz képest romoljon verseny- és jövedelmi pozíciója, kézenfekvőbb, hogy A áremelésére saját végződtetési díjának emelésével reagáljon. Ekkor B az A felé irányuló pénzkiáramlás megnövekedését kompenzálni tudja az A részére végzett végződtetési szolgáltatásokért kapott pénzbeáramlás emelkedésével. Konkluzióként elmondható, hogy a mobilvégződtetési szolgáltatást nyújtó vállalatot jelenleg és a közeli jövőben nem éri versenynyomás a végződtetési szolgáltatások nagykereskedelmi szintjén. Ezt a következtetést kvantitatív elemzés is alátámasztotta. Kimutatható volt, hogy a végződtetési szolgáltatás ára nincs hatással a végződtetési szolgáltatás iránti keresletre. Ez viszont arra utaló jel, hogy szolgáltatóként egy releváns piac létezik. Hiszen ekkor a végződtetési szolgáltatások árának változásai nincsenek hatással a végződtetett forgalom nagyságára. Az elemzésből levont végkövetkeztetés szerint a nagykereskedelmi szint tekintetében egy mobil végződtetési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató nem szembesül versenynyomással.

• 12)

  A fenti b) piacmeghatározás a különböző szolgáltatók minden vezetékes és/vagy mobil végződtetési szolgáltatását felölelő piacot implikál. Ilyenkor lehetséges a végződtetési szolgáltatások közötti választás. Az ún. U-bocht-konstrukciók ( U-curve, közös használatú megoldások) fontos szerepet játszhatnak az ilyen helyettesítés megvalósulásában. A közös használatú megoldás a hívásvégződtetésre a következőképpen képzelhető el. Tegyük fel, hogy A szolgáltató magasabb végződtetési díjat számol fel C szolgáltatónak, mint B szolgáltatónak. A C szolgáltató megkerülheti ezt a magasabb díjat, amennyiben megállapodik B-vel, hogy C előfizetőinek A előfizetőihez irányuló hívásait "B hálózatán keresztül" bonyolítja. A C szolgáltató így kihasználhatja B hálózat A-ra vonatkozó kedvező végződtetési díjait. Ahhoz, hogy ez működhessen, elengedhetetlen, hogy közvetlen összekapcsolás(i megállapodások) létezzen(ek) a különböző szolgáltatók között. Az itt leírt mechanizmus mozgásba lendüléséhez szükséges, hogy az A szolgáltató ne tudjon fellépni a helyettesítés ezen formájával szemben. A holland piacon nem volt valószínűsíthető, hogy a végződtetési szolgáltatások a fenti értelemben egymást helyettesíteni képesek, és ezért egységes piacot alkotnak.

• 13)

  A c) piacmeghatározás esetén a mobilszolgáltatók a hívásvégződtetési szolgáltatást az előfizetőiknek felajánlott szolgáltatási csomag egy elemének tekintik. Az egyes előfizetőknek felajánlott szolgáltatáscsomagok a bejövő hívásforgalommal kapcsolatos végződtetési szolgáltatások mellett az indított forgalommal kapcsolatban kiskereskedelmi szolgáltatásokat is felölelnek. A mobilszolgáltatók versenyében a mobilvégződtetési szolgáltatást is tartalmazó teljes szolgáltatási csomag játszik szerepet. Ebből következően, ha egy bizonyos szolgáltató végződtetési díjainak emelése miatt az általa kínált teljes szolgáltatáscsomag relatív ára megnő, akkor ez a szóban forgó szolgáltató előfizetőinek más szolgáltatók szolgáltatási csomagjai felé irányuló mozgásához vezet. Az ilyen relatív áremelésnek fegyelmező hatása van, hiszen veszteségeket okoz. Ez következik be, amikor a díjemelés bruttó árrést ^[29] növelő hatása kisebb, mint az ezzel egyidejűleg fellépő ellentétes, az áremelés miatt a kereslet csökkenését és ezzel a bruttó árrés zsugorodását eredményező hatás. Ez a keresletkiesés egészben vagy részben a szolgáltatót váltó vevőknek tulajdonítható.

• 14)

  Létezik-e valamilyen kapcsolat a végződtetési díj és a kiskereskedelmi ár (a hívásindító fél percenkénti költsége) között? A végződtetési és a kiskereskedelmi szolgáltatások messze a legfontosabb elemei bármilyen szolgáltatási csomagnak. Mivel ebben az esetben a piac nagyobb, mint amikor csak a végződtetési szolgáltatást vizsgáljuk, ezért a kiskereskedelmi piacon keresztüli versenynyomásnak azt kell eredményeznie, hogy ha egy bizonyos mobilszolgáltató végződtetési díját emeli, akkor ceteris paribus az illető szolgáltató kiskereskedelmi ára csökken. Annak is igaznak kell lennie, hogy ha egy szolgáltató kiskereskedelmi árait változatlanul tartva csökkenti végződtetési díját, akkor ez a többi szolgáltató kiskereskedelmi árának avagy végződtetési díjának (netán mindkettőnek) csökkenéséhez vezet. A végződtetési díj és a kiskereskedelmi ár közötti kapcsolat erősségét a London Economics stacionaritáspróbákkal vizsgálta. A legmagasabb díjak ^[30] 25 lehetséges kombinációjából és a legalacsonyabb díjak 25 lehetséges kombinációjából adódó 50-ből 47 esetben nem volt megállapítható semmilyen kapcsolat a végződtetési díjak és a kiskereskedelmi árak között. Ezek a becslési eredmények - azokkal a korábbi eredményekkel együtt, miszerint a különböző szolgáltatók végződtetési díjai között sem volt kimutatható kapcsolat - azt mutatják, hogy nem valószínű, hogy a kiskereskedelmi piacról versenynyomás nehezedne egy mobilvégződtetési szolgáltatást nyújtó szolgáltatóra.

• 15)

  Az NMa arra a következtetésre jutott, hogy a hívásvégződtetési szolgáltatások vonatkozásában szolgáltatónként külön-külön releváns piac létezik. Nincs érzékelhető (szignifikáns) versenynyomás a különböző szolgáltatóknak a hívásforgalom végződtetéséért felszámított díjára, sem a többi szolgáltató végződtetési díjain, sem pedig a kiskereskedelmi árain keresztül.

  Az OFTEL vizsgálat

• 16)

  2003. január 22-én az angol Office of Telecommunication (Oftel) kihirdette, hogy a négy legnagyobb mobil szolgáltatónak csökkentenie kell azokat a díjakat, amelyeket a hálózatukra való telefonálásért kérnek. A határozatot megelőző Competition Commission (CC) vizsgálata egy évig tartott, és a hátterében az Oftel részletes piacelemzése és egy 2001. szeptemberében készült javaslata állt, amelynek lényege a díjak szintjének maximálása volt. A mobil szolgáltatók nem fogadták el a szabályozó hatóság ajánlásait, ezért az Oftel a versenyhatósághoz fordult.

• 17)

  A vizsgálat a Vodafone, az O2 , az Orange és a T-Mobile által kiszabott hívásvégződtetési díjakra irányult, amelyeket egyrészt az off-net hívásokért, másrészt vezetékes telefonról érkező hívásokért számolnak fel. A díjak nagykereskedelmi szinten kerülnek meghatározásra, de végül is a végső felhasználók, a fogyasztók költségeit is érintik, mert a mobil szolgáltatók ezt a költséget saját fogyasztóikra kivetve, a kiskereskedelmi árba is beleszámítják.

• 18)

  A CC megállapította, hogy saját hálózatán a hívásvégződtetéseket tekintve minden mobil szolgáltató monopol helyzetben van. Ezt egyrészt a hívásvégződtetés technológiai megoldása, másrészt az a tény magyarázza, hogy kiskereskedelmi szinten a mobil telefon hívásának nincs igazi helyettesítője.

• 19)

  Vizsgálták, hogy vajon a kiskereskedelmi szint verseny nyomása korlátozza-e a hívásvégződtetési díjakat, illetve rákényszerülnek-e a mobil szolgáltatók, hogy a magasabb díjbevételekből a fogyasztóik számára is juttassanak az alacsonyabb fogyasztói díjak révén. A CC megállapította, hogy a kiskereskedelmi verseny nem gyakorol nyomást a hívásvégződtetési díjakra.

• 20)

  Az Oftel által használt gyakorlatot és eredményeket felhasználva a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hívásvégződtetési díjaknak a költségeket kellene tükrözniük, és ehhez a költségek megállapításának a leghatékonyabb módja az ún. LRIC (long-run incremental costs, azaz a hosszú távú különbözeti költségek) modell. Ez alapján az egyes fogyasztóknak csak azokat a költségeket kell viselnie, amelyeket ténylegesen ők okoznak. A LRIC és a hálózaton kívüli releváns költségek összesítése alapján a mobil szolgáltatók hívásvégződtetési díjai meghaladják a tisztességes ár szintjét (kb. 30-40 százalékkal). Szabályozás, illetve a díjakra vonatkozó korlátozás hiányában 2005-2006-ra a díjak elérhetik akár a tisztességes árak kétszeresét is.

• 21)

  A mobil szolgáltatók álláspontja szerint, amit a fogyasztók esetleg veszítenek a magas hívásvégződtetési díjakkal, azt az alacsony készülék árak és a verseny árú on-net hívásdíjak kompenzálják. A CC azonban ezt az érvelést nem fogadta el, hiszen sokan telefonálnak úgy mobil hálózatra (vezetékes telefonról vagy payphone szolgáltatáson keresztül), hogy nem rendelkeznek mobiltelefon készülékkel, nem előfizetők, és így nem is részesülnek az említett előnyökből. Azok a fogyasztók is károsulnak, akik bár mind mobil, mind vezetékes telefonnal rendelkeznek, de gyakrabban telefonálnak a vezetékesről mobil hálózatra.

• 22)

  Ellenőrzés nélkül a következő hátrányok származhatnak a (magas) hívásvégződtetési díjakból:

• • a)

    A mobil és a vezetékes szolgáltatóknál a mobil hívásvégződtetési díjakból felmerült költségeket részben vagy egészben a fogyasztókra terhelik át, és ennek eredménye képpen a fogyasztók túl sokat fizetnek a vezetékes-mobil, illetve az off-net hívásokért.

• • b)

    A magas vezetékes-mobil hívásdíjak visszavetik az ilyen hívások számát, és így torzítják a fogyasztói/telefonálási szokásokat.

• • c)

    Azok a fogyasztók, akik többet telefonálnak vezetékes-mobil vagy off-net viszonylatban, igazságtalanul támogatják, finanszírozzák azokat a mobil használókat, akik főleg csak fogadják a hívásokat, akik főleg on-net telefonálnak, illetve akik keveset telefonálnak.

• • d)

    A túlzottan magas hívásvégződtetési díjaknak abból eredően is van versenytorzító hatása, hogy a mobil szolgáltatóknak nem kell kiszabniuk és az előfizetőknek nem kell kifizetniük a telefonkészülékek gazdasági költségét. Ez a mobil telefonkészülékek alulértékelődéséhez vezet, és egyre több fogyasztót csábít el. Így a több fogyasztó többet költ a mobil szolgáltatásokra, mint ahányan akkor költenének, ha a készülékek ára piaci lenne és a hívásvégződtetési díjak a költségeket tükröznék.

• • e)

    A vezetékesről mobilra történő hívás magasabb ára és az on-net hívások díjának alacsonyabb volta arra bátorítja a fogyasztókat, hogy többet használják a magasabb költségű (mobil) technológiát az alacsonyabb költségű (vezetékes) szolgáltatás rovására.

• 23)

  A piaci hatások elemzésének elengedhetetlen előfeltétele az érintett piac fogalmi meghatározása. Az Oftel a piac meghatározás kapcsán az alábbi következtetéseket vonta le:

• • -

    külön piacot alkotnak a vezetékes telefon és mobil szolgáltatások;

• • -

    a bejövő mobil hívások elkülönült piacot képeznek a kimenő hívásoktól;

• • -

    az előre és az utólag kifizetett mobil szolgáltatások ugyanazon piac részei;

• • -

    meg lehet határozni kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokat;

• • -

    a nagykereskedelmi nemzetközi roaming szolgáltatásokra külön piac létezik.

Emellett az Oftel úgy gondolta, hogy külön piacokat lehet meghatározni a különböző hívástípusokra (mint a hang- és adat hívások), az sms és a kiemelt szolgáltatásokra, mint például a mobil Internet. Néhány ilyen szolgáltatás még csak kialakulófélben van, ezért még korai lenne szilárd megállapításokat tenni a mobil szektorbeli piacok definiálására gyakorolt hatásaikról. Mivel feltehetően a különböző kimenő kiskereskedelmi szolgáltatások versenyfeltételei azonosak, az Oftel különálló kis- és nagykereskedelmi piacokat tekintett vizsgálatában az összes kimenő mobil szolgáltatásra.

• 24)

  A mobil szolgáltatók azzal érveltek, hogy a különböző szolgáltatásokat egy csomagban értékesítik, ezért nincsenek elkülönült szolgáltatáspiacok kiskereskedelmi szinten. A fogyasztók nem választhatnak egy-egy szolgáltatást más-más mobil szolgáltatót igénybe véve. A különböző kiskereskedelmi termékek elkülönült piacai kapcsán az Oftel abból az elvből indult ki, hogy egy olyan dinamikusan fejlődő területen, mint a távközlés, ahol nagyon sok újítás születhet, a piac meghatározásokat is módosítani lehet/kell időnként. Az Oftel szakértői három elkülönült tevékenységet vagy szolgáltatást határoltak el a mobiltelefon használata tekintetében a fogyasztók szemszögéből nézve:

• • -

    a hozzáférés, azaz a mobil hálózathoz való csatlakozás és tarifaválasztás;

• • -

    hívásindítás, azaz a telefonálás;

• • -

    hívásvégződtetés, azaz a hívás fogadásának képessége.

Az első két szolgáltatást a fogyasztók kezdeményezik és fizetik (tehát a kiskereskedelem szintjén jelenik meg). A hívásvégződtetést a hívott fél hálózati szolgáltatója valósítja meg nagykereskedelmi szinten, azonban végül is a hívó fél fizet. A mobil telefont használó fogyasztó az, aki hálózatot választ és így meghatározza a hívás(végződtetés) díját is.

• 25)

  Az Oftel vizsgálathoz kapcsolódó konzultációs dokumentumban három lehetséges nagykereskedelmi piac definíciót vitattak meg:

• • -

    az egyes mobil szolgáltatók hálózatán a hívásvégződtetések önálló piaca;

• • -

    a hívásvégződtetések nem önálló piaca, amely része az összekapcsolódó nemzeti mobil szolgáltatások csoportjának;

• • -

    az összes mobil szolgáltató hálózatán a hívásvégződtetések egységes nemzeti piaca.

Minden egyes mobil szolgáltató hívásvégződtetési piaca önálló az első, legszűkebb definíció szerint. Az Oftel ezzel a piac meghatározással kapcsolatban számos keresleti oldali helyettesíthetőségi lehetőséget vizsgált, mint pl. helyettesíthető-e a hívásvégződtetés egy másik mobilhálózaton, illetve kiskereskedelmi szinten helyettesíthető-e egy hálózatról másikra történő hívás. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a helyettesíthetőségi "lehetőségek" nem korlátozzák a hívásvégződtetési díjakat, ezért a más operátorok hálózatán történő hívásvégződtetést ki kell zárni a definícióból. Ugyancsak ki kell zárni az sms küldést és a

vezetékes telefonra történő hívást is, hiszen ezek sem korlátozzák, nem fogják vissza a mobil hívás díjakat, s így a hívásvégződtetés díjakat sem.

• 26)

  A kínálati helyettesíthetőség a versenytárs mobil szolgáltatóktól eredhetne legkönnyebben. Azonban egy másik hálózat fogyasztójának hívásvégződtetéséhez a fogyasztó SIM kártyájának adataira lenne szükség, ez pedig jelentős korlátot jelent. Tehát a más mobil szolgáltató hívásvégződtetését ki kell zárni a kínálati oldalon a definícióból. Jelenleg - technológia hiányában - nincs megfelelő helyettesítője az egyes hálózatokon történő hívásvégződtetésnek. Hasonlóképpen nincs megfelelő helyettesítője kiskereskedelmi szinten a mobil hívásnak, és nincs megfelelő fogyasztói stratégia (mint pl. a visszahívás), amely lenyomná a hívásvégződtetési díjakat. A legtöbb fogyasztó számára a bejövő hívások díja kevésbé fontos. Vannak olyan (zárt) fogyasztói csoportok, akik érzékenyebbek a hívásvégződtetési díjakra, illetve azok fogyasztó hívásdíjra gyakorolt hatásaira. Ezekre a csoportokra tekintettel a mobil szolgáltatók szegmentálhatják a piacot, kiszabhatnak differenciált tarifákat is. A szegmentálás is növeli a mobil szolgáltatók azon lehetőségeinek a körét, amely magasabb szinten tartja a hívásvégződtetés díját. Mindezek következtében, a CC megállapította, hogy a mobil szolgáltatók monopóliumok a maguk hálózatán a hívásvégződtetés tekintetében.

Budapest, 2003. július 28.

GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL VERSENYTANÁCSA
1054 Budapest, Alkotmány u. 5.	Tel: 472-8864 Fax: 472-8860

---

Jegyzetek

• 

  A valós esetek ennél sokkal bonyolultabbak, hiszen számos közvetítő is részt vesz a szolgáltatás megvalósításában és nem kizárólag két szolgáltató segítségével jut el az indító felhasználó üzenete a címzett felhasználóhoz.

• 

  A vezetékes díjrész tartalmazta a közcélú távbeszélő hálózatból induló hívások indítási és tranzit díjait. E két díjat azért kell megkülönböztetni, mert a kialakított rendszerben elkülönül egymástól a helyi koncessziós társaság és az országos koncessziós társaság (a Matáv). A Matáv ugyan helyi szolgáltatásokat is végez, ám az ország 54 primer körzetéből 15-ben olyan helyi koncessziós társaság szolgáltat, amely nem jogosult országos (belföldi távolsági) szolgáltatást nyújtani. A helyi szolgáltató része a hívásindítás díja, az országos koncessziósé a tranzit díja.

• 

  A szabályozási módszer lényege az, hogy a díjak növekedési ütemének meghatározása egy formula és egy felső plafon segítségével történik. A díjak változása bizonyos kritériumok (pl. az infláció, a termelékenység, vagy különleges költségelemek növekedése, stb.) által meghatározott tényezők segítségével kerül kiszámításra.

• 

  A "szabad" ármegállapítás joga itt azt jelenti, hogy az ár nagyságára vonatkozóan nincs jogszabályi előírás. A szabad ármegállapítás jogának nem mond ellent az, hogyha az árban meg kell egyezni a szolgáltatás igénybe vevőjével (szerződéskötési kötelezettség).

• 

  Ez felel meg a fix-mobil végződtetési díjnak.

• 

  Ez felel meg a mobil-fix végződtetési díjnak, ami tulajdonképpen a szabályozott mértékű tranzit- és vezetékes szolgáltatások díjait foglalja magába.

• 

  Pontosabban az Ártv. alapján az illetékes miniszter az ún. ársapka módszerrel.

• 

  A "maximum" kikötésre azért volt szükség, mert a fix-mobil hívásdíj ténylegesen a mobil díjrészből és a Matáv által megállapított vezetékes díjrészből tevődik össze, mely utóbbinak a hatóság csak a maximális összegét határozta meg, amelytől a Matáv lefelé eltérhetett (volna).

• 

  Egy szolgáltató hálózatában egy másik hálózaton keresztül bonyolított végződtetés.

• 

  Voice over Internet Protocol

• 

  Ez a módszer az ármozgások alakulásának végigkövetésével az egyes termékek árai közötti korrelációt vizsgálja. A lineáris korrelációs együttható két ismérv közötti lineáris kapcsolat szorosságát méri. Az együttható mindig -1 és +1 közötti értéket vesz fel; a pozitív együttható azonos, míg a negatív együttható egymással ellentétes irányú mozgást jelez, és nincs lineáris kapcsolat az ismérvek között, ha az együttható 0. Az együttható magasabb (abszolút) értéke szorosabb kapcsolatra utal, míg az alacsony (abszolút) értékek gyenge összefüggést jelentenek.

• 

  Internetprotokoll-alapú hangszolgáltatás.

• 

  Formálisan a számlát a vezetékes szolgáltató állítja ki és neki fizetik meg a fix-mobil hívás teljes díját, de a vezetékes szolgáltató ebből csak a vezetékes díjrészt tarthatja vissza, a fennmaradó mobil díjrészt át kell utalnia a mobil szolgáltatónak. A vezetékes díjrész nagyságát jogszabály maximalizálta a vizsgált időszakban, míg a mobil díjrész nagyságát a mobil szolgáltató jogi korlátozás nélkül állapíthatta meg.

• 

  Lásd a VJ-22/2002/5. sz. iratot.

• 

  A tényleges piaci részesedési arányok egyes számítási módszere esetén ennél az értéknél magasabbak, másik módszer alkalmazása esetén ennél kisebb értéket mutatnak. A "hozzávetőleges" jelző arra utal, hogy az egyes piaci résztvevők piaci részesedései ezen értékek körül szóródnak, de az eltérés nem számottevő.

• 

  A korábban említett koncessziós moratórium.

• 

  A Versenytanács megjegyzi, hogy a Tpvt. szerinti gazdasági erőfölény hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nagyobb hálózattal rendelkező mobil szolgáltató nem rendelkezhet ún. jelentős piaci erővel, amelynek megállapítása a HIF hatáskörébe tartozik.

• 

  Lásd például a 127/2001. sz. eljárásban hozott versenytanácsi határozatot.

• 

  T-342/99, Airtours plc Commission of the European Communities

• 

  A Westel450 piacvesztésének egyik oka minden bizonnyal az volt, hogy nem tudta biztosítani a teljeskörű hozzáférést a külföldi hálózatok vonatkozásában.

• 

  Az itt leírt függetlenség nem vonatkozik a Westel-társaságok és a Matáv viszonyára, mivel ezek a vállalkozások az irányítás tekintetében ugyanazon vállalkozás-csoporthoz tartoznak. A Versenytanács azonban nem foglalkozott e függőségi viszonynak a gazdasági erőfölénnyel összefüggő következményeivel, mivel a gazdasági erőfölénnyel való esetleges visszaélés a jelen eljárás során nem volt megállapítható.

• 

  Lásd a jelen határozat XII. fejezetében foglaltakat.

• 

  Ld. e tekintetben pl. a Vj-54/2001-es számú határozat 32. pontját.

• 

  60/81-es számú ügy IBM v. EK Bizottsága (1981)

• 

  60/81-es számú ügy IBM v. EK Bizottsága (1981)

• 

  Láad az OECD CLP számára készült jelentésekben (http://www.oecd.org) a "Competition and Regulation Issues in Telecommunications" és az "Access Pricing (with a focus on telecommunications)" témáknál (2001-2002).

• 

  COMP/37.704 - KPN Telecom/MCI - Mobile Termination Rates

• 

  Az NMa a holland versenyhatóság nevének rövidítése: Nederlandse Medendingingsautoriteit

• 

  A bruttó árrés (gross margin) a forgalom (árbevétel) és a változó költségek különbsége.

• 

  Az öt kiskereskedelmi díj mindegyike öt végződtetési díjjal állítható párba.