Gazdasági Versenyhivatal

Vj-123/2003/24

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Phytotec Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Budapest) eljárás alá vonttal szemben fogyasztó megtévesztés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban, nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont a 2003. év márciusában és áprilisában a Kossuth Rádióban négy alkalommal elhangzott reklámbejátszásnak a mellékhatások hiányára vonatkozó kitétele alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére.
Kötelezi az eljárás alá vontat helyreigazító nyilatkozat közzétételére. A helyreigazító nyilatkozat a kézhezvételtől számított 60 napon belül a Kossuth Rádióban hangozzék el azokban az időpontokban (napszakokban) és annyiszor, ahányszor a sérelmezett reklám. A nyilatkozat tartalmazza azt, hogy 2003 márciusában és áprilisában, összesen négy alkalommal megtévesztésre alkalmas gyógyszerreklám hangzott el. Ismertesse a Remotív Országos Gyógyszerészeti Intézmény által engedélyezett betegtájékoztató szerint azt, hogy a Remotív készítmény szedése enyhe depresszió (nyomott hangulat, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, feszültség) és ezen tüneteket kísérő el- és átalvási zavar kezelésére szolgál. Emelje ki, hogy a készítménynek - a megtévesztően elhangzott reklámbejátszás szövegével ellentétben - melyek a mellékhatásai. A határozat felülvizsgálatát az ügyfél a kézhezvételtől számított harminc napon belül kérheti a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

I.

Az eljárás megindítására azért kerül sor, mert a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) tudomására jutott, hogy a Phytotec Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: Phytotec Bt.) a "Remotiv" elnevezésű termékének reklámozása során megtévesztette a fogyasztókat, amely magatartása sértheti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-ában, illetve a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 7. §-ában foglalt rendelkezéseket. Az eljárás megindítására 2003. augusztus 11-én került sor.

II.

A kifogásolt magatartás keretében 2003. március 3. és április 22. között a Kossuth Rádió összesen négy alkalommal sugározta az eljárás alá vont "Remotiv" nevű készítményét reklámozó bejátszást. A bejátszásban a narrátor mellett egy páciens is szerepelt azt a benyomást keltve, mintha saját tapasztalatáról számolna be. A reklám szövege a következő volt:

Narrátor: Remotiv! A természetes választás enyhe depresszióban!

Páciens: Három évvel ezelőtt izgalmi állapotba kerültem attól, hogy lépcsőn kell közlekedni, utána pedig az utcára már nem szerettem kimenni. Próbáltam tanácsot kérni, hogy mit lehet ezzel tenni, ugye én azelőtt sem éltem másként, hanem jött ez a jelenség, amitől egyre inkább féltem. A rádiót hallgatva egyszer egy férfi hang mondta el, hogy az, amit meg szeretne csinálni, az csak vizsgalázzal működik és akkor elkezdte szedni a Remotivot. Úgy tűnt, hogy eltűnt ez a vizsgaláz. Magamtól kezdtem el szedni ezt a kapszulát. A hatodik nap után érzékeltem, hogy visszajött a bátorságom, kellemesen éreztem magam. A Remotiv tabletta orbáncfű gyógynövényt tartalmaz, nincsenek mellékhatásai, hozzászokni nem lehet. Amikor érzem, hogy rajtam újból úrrá lehet a bátortalanság, akkor próbálom szedni a Remotiv orbáncfű tablettát.

Narrátor: A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

A Remotiv nevű készítményt a Kossuth Rádión kívül a nyomtatott sajtóban is reklámozzák, a hirdetés szövege azonban eltér a rádióban elhangzott, fentebb leírt szövegtől. A nyomtatott médiában szereplő hirdetésekben az szerepel, hogy a Remotivnak "rendkívül kevés mellékhatása van".

A eljárás során a GVH a Phytotec Bt kétféle magatartásával kapcsolatban vetett fel versenyfelügyeleti aggályokat az alábbiak szerint:

• 1.

  A Kossuth Rádióban elhangzott reklámbejátszásban imitált beszélgetés során a páciens olyan tünetegyüttesről tett említést, amelyek orvosilag a pánikbetegségre, illetőleg a szociális fóbiára utaltak, és ezek kezelésére ajánlotta a Remotivot. E két betegségfajta ugyanakkor súlyos depressziós állapot, amelyre az enyhe depresszió kezelésére megfelelő készítmények, így a Remotiv is szigorúan ellenjavalt.

• 2.

  A rádiós bejátszásban elhangzott továbbá, hogy a készítménynek mellékhatása nincs. Ez tényszerűen ellentmond a betegtájékoztatóban foglaltaknak, illetve az orvosi szakvéleményeknek is.

Mindkét magatartással kapcsolatban vizsgálandó volt, hogy

• a)

  a fogyasztókat megtévesztő volt-e az inkriminált bejátszásban elhangzott fenti két állítás; illetve ha igen, akkor

• b)

  milyen mértékben volt alkalmas a gazdasági verseny (a fogyasztói döntések) befolyásolására?

III.

A Remotiv filmtablettát a svájci Max Zeller Söhne AG nevű cég gyártja. Az Országos Gyógszerészeti Intézet (a továbbikban: OGYI) határozata szerint a terméket Magyarországon kizárólag a Phytotec Bt hozhatja forgalomba. Az OGYI a készítményt vény nélkül adható gyógyszerként törzskönyvezte, amely csak gyógyszertárban forgalmazható.
A Remotiv filmtabletta betegtájékoztatója szerint a készítmény enyhe depresszió (nyomott hangulat, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, feszültség) és az ezen tüneteket kísérő el- és átalvási zavarok kezelésére szolgál. Hatóanyaga szárított orbáncfű kivonat. A készítményt nem szabad szedni a tabletta összetevői iránti túlérzékenység, súlyos vese- és májelégtelenség esetén, valamint ellenjavalt HIV-betegségben szenvedők és nem javasolt súlyos depressziós betegek számára. Nem adható gyermekeknek, valamint terhes és szoptatós anyáknak. Nagyobb adag bevétele esetén fényérzékenységi reakció léphet fel.
A klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a Remotiv kezelés mellett előforduló mellékhatások hasonlóak a placeboéhoz: a kezelt betegek közel 5 százalékánál gyomor- és bélrendszeri panaszok, gyengeségérzet és idegesség lép fel.

IV.

Az eljárás során a vizsgálat kikérte Dr. Pintér Emil, igazságügyi pszichiáter orvosszakértő szakvéleményét, amely a Vj-123/2002/5. számon az ügyiratok között elfekszik. A szakértő a nemzetközileg elfogadott BNO-10 leírás alapján azonosította és különböztette meg a sérelmezett reklámszöveggel kapcsolatban felmerült pszichiátriai betegségeket: a depressziót, a szociális fóbiákat és a pánikbetegséget.
A depressziónak három fokozata különböztethető meg. Az enyhe depresszióra a nyomott hangulat, az érdeklődés és az öröm hiánya, fáradékonyság a jellemző. Középsúlyos depresszióban ehhez különböző testi tünetek, pl. nehézség a munkában, álmatlanság, stb. járulnak. Súlyos esetben valamennyi tünet egyidőben lép fel, olykor pszichotikus tünetek kíséretében. A szociális fóbiák szorongásos félelmek valamilyen helyzettől, csoporttól, amely átmehet pánik-attakba is. A pánik-attak (-betegség) jellemzője, hogy hirtelen, nagy intenzitással lép fel, általában nem kötődik ugyanahhoz a helyzethez. Gyakran drámai testi tünetek is kísérhetik.
A betegségek egymáshoz való viszonyával kapcsolatban az orvosszakértő azt állította, hogy a depressziónak és a szociális fóbiának a kórképe olymértékben különböző, hogy azok határozott megkülönböztetése egy pszichiáter részéről alapkövetelmény. A pánikbetegség még inkább különbözik a depressziótól. A pánik-attak rövid ideig tartanak, nagyon drámai eseményekkel, a depresszió hosszabb, ritkábban drámai, de mindig ugyanazt a kórképet mutatja a beteg. A pánik betegség összetévesztése a depresszióval az orvosi gyakorlatban csaknem kizárt.
Az orvosszakértő szerint nem tartható az a nézet, hogy a pánik betegség, illetve a szociális fóbiák súlyos fokú depressziós állapotnak felelnek meg. Megegyezés van a tekintetben, hogy a pánik betegség és a szociális fóbiák önálló kórképek és nem sorolhatók a depressziós állapotok közé.
A Kossuth Rádióban elhangzott reklám megtévesztő jellegével kapcsolatosan a szakértő véleménye szerint a szóban forgó rádió hirdetés

• -

  azt a látszatot keltette, hogy a Remotiv bizonyos fóbiák kezelésére alkalmas, és

• -

  határozottan állíttotta, hogy a készítménynek nincsenek mellékhatásai.

Ebben a két tekintetben a reklám félrevezető, mert a Remotiv nem a fóbiák, hanem az enyhe depressziók kezelésére szolgál, valamint vannak vagy lehetnek melléktünetei. Leszögezte, hogy a hirdetés nem állította explicit módon, hogy a Remotiv a fóbiák kezelésére is alkalmas, de az elmondott szövegből erre lehet következtetni. Azt viszont egyértelműen állította, hogy melléktünetei nincsenek.
A páciens elbeszéléséből a pánikbetegség kórképe nem állítható fel, de a rövid esetleírás azt szuggerálta, hogy az illető valamilyen szorongásos betegségben, pl. valamilyen fóbiában szenved. Depresszióra a tapasztalt szakember csak mint távoli lehetőségre gondolhat. A laikus hallgató valószínűleg egyáltalán nem kapcsolja össze a hallottakat a depresszióval. A Remotiv a reklámban exponált fóbiák ellen általában nem hatásos.
A Phytotec Hungária Bt. reklámjában különösen megtévesztő, hogy a reklám egy fóbiásnak tűnő állapotra ajánlotta a Remotivot, amely deklaráltan nem a fóbiák, hanem az enyhe depressziók ellen hatásos (így áll a doboz külső oldalán, a betegtájékoztatóban, valamint a magyar és svájci gyógyszerkompendiumban). A reklám ilyetén saját gyártó cége állításait vonta kétségbe. A Remotiv szedése súlyos depresszív állapotban azzal a hátránnyal járhat, hogy a beteg, azt hívén, hogy hatásos szert szed, elmulasztja a valóban hatásos szer szedését.
A Remotivnak vannak mellékhatásai. Ezeket mind a gyártó, mind az elosztó cég felsorolja a csomagolás külső oldalán és a betegtájékoztatóban. A mellékhatások listáját megtalálható mind a magyar, mind a svájci kompendiumban. Ugyanakkor a szakértő megjegyzi, hogy a felsorolt melléktünetek kifejezetten ritkák és sohasem súlyosak. A "mellékhatás nélküli" gyógyszerreklámok nem szándékolt üzenete: az olyan gyógyszernek, amelynek nincs mellékhatása, annak főhatása sincsen.

V.

Az eljárás alá vont megítélése szerint a reklámban szereplő páciens elbeszéléséből nem következett a pánikbetegség diagnózisa, hiszen mindössze két tünetet említ, a pánikbetegség diagnózisát pedig ennél sokkal összetettebb kritériumok alapján lehet felállítani, melyre vonatkozó pontos adatokat a BTO-kritériumok között lehet megtalálni. Egyes pániktünetek minden további nélkül részét képezhetik a depressziónak, a betegség súlyosságától függetlenül. A szociális fóbia így önmagában pszichiátriai szempontból nem tekinthető súlyos depressziós állapotnak. Egy betegség súlyossága nem az egyes tünetek súlyosságától függ, enyhébb depresszióban is előfordulhatnak pl. öngyilkossági gondolatok. A súlyos depresszió diagnózisát szintén szigorúan meghatározott kritériumok, a pszichiátriában erre a célra alkalmazott diagnosztikus skálák eredményei alapján lehet felállítani, nem pedig egy-két tünet hallomás utáni megítéléséből.
Az eljárás alá vont szerint a bejátszásban hallható páciens egyértelműen, félreérthetetlenül kijelentette, hogy szorongásos tünetei három évvel korábban kezdődtek, azt megelőzően soha nem tapasztalt hasonló tüneteket. Ebből szerinte az következik, hogy fiatal korában ebből a szempontból teljesen panaszmentes volt. Vagyis a fóbiás betegség diagnózisa megkérdőjelezhető. Ugyanakkor a szakértői véleményben az is szerepelt, hogy: "a két kórkép között van némi átfedés: depresszióban is lehetnek kóros félelmek...". Ezért az eljárás alá vont szerint sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a riportban szereplő középkorú nőnél a változókori depresszió jelentkezett szorongásos tünetek képében.
Akár depressziós tünet ezek a szorongásos panaszok, akár fóbiák, a terápiás útmutatások mindenképpen az antidepresszívumokat javasolják a tünetek enyhítésére. Az eljárás alá vont ez utóbbi kijelentése alátámasztásaként mellékelte Dr. Ágoston Gabriella pszichiáter szakorvos "A szociális fóbia felismerése és kezelése" c. írását, mely a Háziorvos Továbbképző Szemle című szakfolyóirat 2003. szeptemberi számának pszichiátriai blokkjában található [Vj-123/2003/8 sz. irat 6. sz. melléklet]. A szerző a betegség farmakoterápiás fejezetében elsőként az antidepresszívumokat javasolja. Ezek közül is elsősorban az ún. szelektív szerotonin visszavétel gátlók családjába tartozó készítményeket (ilyen hatásmechanizmussal működik a Remotiv is), melyek hatékonyan csökkentik a szociális szorongást. Hazánkban a paroxetint (Seroxat tabletta) törzskönyvezték szociális fóbia indikációra. Mint azt azonban a szerző leszögezi: "Amennyiben komorbid ("egyidejű") depresszió is fennáll, szélesebb antidepresszív palettáról is választhatunk."
A gyógyszer (Remotiv) előállításának helyén, azaz Svájcban elfogadott hivatalos indikáció szerint (mely lényegében a depressziós tünetek felsorolása): "nyomott hangulat, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, szorongás, feszültség..." esetére javasolt. Ez tehát nem mond ellent annak, hogy a sérelmezett rádióriportban a gyógyszert lényegében szorongás oldására szedte a páciens, és mint mondta: "eltűnt a vizsgaláz".
A szakértő véleményében leírja, hogy: "...benne van természetesen annak a lehetősége is, hogy a páciens alapjában véve depresszióban szenved, de betegségének ebben a szakában nem a hangulatromlás, hanem inkább a szorongások állnak előtérben..." . Amennyiben elfogadjuk, hogy a vizsgaláz nem fóbia, hanem szorongás, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a Remotivot nem fóbiás betegségre, hanem szorongásos tünetekre ajánlotta a Phytotec Bt., mely ajánlás egyáltalán nem mond ellen a törzskönyvi dokumentumokban jóváhagyott indikációnak. A spot elhangzásának idején egyébként a Remotiv tabletta dobozán az alábbi (OGYI által jóváhagyott) szöveg szerepelt: Remotiv filmtabletta - feszültség, szorongás oldására, hangulati zavar kezelésére.
Nem fogadható el az a szakértői következtetés, mely szerint annak, hogy a gyógyszer (Remotiv) vény nélkül kapható, "az az üzenete, hogy nem különösebben hatékony, mert ha az lenne, akkor receptköteles lenne". Egy gyógyszer hatékonysága és annak vényköteles volta között nincs összefüggés. A fájdalomcsillapítók, görcsoldók, hashajtók és számos más gyógyszercsoportba tartozó készítmény jelentős része recept nélkül kapható, hatékonyságukat azonban senki nem kérdőjelezi meg. A Remotiv hatékonyságára vonatkozóan számos klinikai tanulmány eredményei állnak rendelkezésre. Prof. Dr. Füredi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinika szakorvosának, az Orvostovábbképző Szemle 2000. szeptemberében "A Remotiv helye a depresszió terápiájában" címmel megjelent különszáma szerint az, hogy egy pszichés problémákban szenvedő beteg bizonyos ideig megfelelő kezelés nélkül marad, gyakran előfordulhat, hiszen a pácienseink nagyobb része elképzelhetőnek tartja a betegség megjelenését másoknál, azonban magánál elképzelhetetlennek. Legtöbben nehezen tudják elfogadni, hogy tüneteik ennek a súlyosnak vélt kórnak a megjelenési formái. Amikor pedig kénytelenek elfogadni az orvos diagnózisát, egyesek viszolyogni kezdenek az ajánlott kezeléssel szemben. Állítják: nem akarnak "dilibogyót" szedni, nem akarnak egy kémiai szer hatása alá kerülni. "Többen fordultak hozzám, hogy ajánljak gyógyteát vagy gyógyfüvet. Megvallom, én mind ez ideig tartózkodó voltam az ún. természetes kivonatokkal szemben. Nem voltam meggyőződve hatékonyságukról, hiányoltam a tudományos bizonyítékokat. Íme azonban most itt egy új szer, egy gyógynövénykivonat, amelynek használhatóságáról, hatásosságáról, biztonságosságáról ellenőrzött vizsgálatok állnak rendelkezésünkre"
Az eljárás alá vont rámutat arra, hogyha a pszichiátriai vizsgálattól, illetve kezeléstől ódzkodó páciens a Remotiv kipróbálása mellett dönt, ezzel semmiképpen nem késlelteti a "megfelelő" kezelést, hiszen a gyógyszer dobozában található betegtájékoztatóban az alábbi figyelmeztetés olvasható: "A szokásos kezelési idő 4-6 hét, a kezelés folytatása felől kérdezze meg kezelőorvosát" Ez tehát abban az esetben, ha a páciens a Remotiv hatását panaszai tekintetében nem érezte az első havi szedés után kielégítőnek, mindenképpen arra fogja őt indítani, hogy a további terápiát szakemberrel beszélje meg.
Összességében a Phytotec Bt. álláspontja szerint a reklám nem volt megtévesztő, nem ígért többletelőnyöket. A gyógyszert nem ajánlották másra, mint az enyhe depresszió tüneteinek (melyek közé az önállóan jelentkező pániktünetek is besorolhatók) kezelésére. A spotban szereplő páciens tüneteinek mértékét az elmondás alapján nem lehet pontosan megítélni, abból viszont, hogy a Remotiv kezelés javulást hozott a beteg számára, arra lehet következtetni, hogy ezek a tünetek enyhe depresszió részjelenségei voltak.
Valóban elhangzott az, hogy a Remotiv természetes hatóanyagot tartalmaz és elismerte, hogy a beteg utolsó mondatában azt közölte, hogy nincsen mellékhatása. Az eljárás alá vont azonban ezt úgy értékelte, hogy mivel az egész bejátszásban saját élményekről volt szó, így ez csak azt jelenti, hogy a beteg a saját gyógyszerszedése során nem tapasztalt mellékhatást. Mint az OGYI írásos véleményében is szerepel, a gyógyszer mellékhatása lényegében a placebóval azonos mértékű. Az OGYI a gyógyszert éppen annak csekély mellékhatása, a kémiai hatóanyagú szerekhez viszonyított alacsony rizikója miatt törzskönyvezte OTC (vény nélkül adható gyógyszer) statusban. A reklámtörvényben foglalt előírásoknak megfelelően a spot végén a kötelező, kockázatokra és mellékhatásokra figyelmeztető szöveg hangzott el. Az eljárás alá vont szerint ezzel elég nyomatékot adott annak, hogy az előbbi vélemény a páciens tapasztalata volt és a nem a Phytotec Bt. véleménye volt. A nyomtatott médiában szereplő hirdetésekben az szerepel, hogy a Remotivnak "rendkívül kevés mellékhatása van".
Jelenleg a Remotivhoz hasonló hatóanyagú nem vényköteles gyógyszer az eljárás alá vont tájékoztatása szerint nincs forgalomban Magyarországon, ezért megítélése szerint a fogyasztókra nem gyakorolt negatív hatást a reklám más gyógyszerekkel szemben. Az általa közölt forgalmi adatokból látható, hogy nem következett be a Remotiv eladásokban érdemi változás.
Az eljárás alá vont álláspontja szerint nem károsíthatta versenytársait, hiszen azok hasonló hatóanyagú gyógyszerei jelenleg még nincsenek forgalomban. A Remotiv-val azonos terápiás csoportban szereplő összes többi antidepresszáns jelentős, 90 %-os TB támogatással rendelkezik, ezért azok sokkal nagyobb forgalmat mondhatnak magukénak a Remotiv-énál. Ezen gyógyszereket a depresszió súlyosabb formáiban javasolják az orvosok, ezért nem kerülhetnek a Remotiv-val azonos elbírálás alá.
A sérelmezett riport mindössze négy alkalommal került sugárzásra, egyszer sem fő műsoridőben. A Phytotec Bt.-nek nem állt szándékában más versenytársaknak jogtalan hátrányokozása, ettől eddig is és a jövőben is tartózkodni kíván. Ennek érdekében a következőkben a sérelmezett reklámhoz hasonló jellegű, azaz "testimonial" típusú hirdetéseiket tartalmi szempontból ellenőriztetni fogják pszichiáter szakorvossal.

VI.

A Tpvt. 8. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A Tpvt. alkalmazásában fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasználó. Ugyanezen cikkely (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
A Versenytanács gyakorlata szerint a fenti jogszabályhely alkalmazásában azon magatartásoknak van versenyjogi relevanciája, melyeknél a megtévesztés a verseny szempontjából befolyásolja, illetve befolyásolhatja a fogyasztói döntés szabadságát a versenyviszonyok torzításával. A fogyasztói döntéseknek a gazdasági versenyben való befolyásolására az a cselekmény alkalmas, amely a kínált árut vagy szolgáltatást a valósnál kedvezőbbnek tüntet fel a fogyasztók előtt, előidézve azt, hogy az ennek folytán kialakuló fogyasztói döntés alapján a vállalkozás előnyösebb helyzetbe kerüljön a piacon más vállalkozásokhoz képest. A fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásoló magatartás révén vásárlók vonhatók el azoktól a forgalmazóktól, akik termékük reklámozásakor tisztességes eszközökkel próbálják megnyerni a fogyasztókat. Ezáltal az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tény vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon állításával a vállalkozás jogellenesen megbonthatja a piac struktúráját; a fogyasztói döntés szabadságát a versenyviszonyok torzításával befolyásolhatja.
A Grtv. 2. §-ának f) pontja szerint fogyasztónak minősül minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul. A g) pont értelmében a gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő. Az n) pont szerint megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti.
A Grtv. 7. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy tilos közzétenni megtévesztő reklámot. A (2) bekezdés alapján a reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, amelyek a) az áru általános jellemzőire, b) az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire, c) a reklámozó megítélésére, így a reklámozó jellemzőire, illetve az őt megillető jogokra, vagyonára, minősítésére, elnyert díjaira vonatkoznak. A (3) bekezdés rögzíti, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerint az áru általános jellemzőjére vonatkozó tájékoztatásnak minősül különösen az áru származási helyével, eredetével, előállításához felhasznált összetevőkkel, biztonságosságával, egészségre gyakorolt hatásával, műszaki jellemzőivel, környezet- vagy természetkímélő jellegével, energiafelhasználásának ismérveivel kapcsolatos, továbbá a beszerezhetőségére, előállításának időpontjára, mennyiségére, adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére, valamint az igénybevételéhez, szállításához, használatához, fenntartásához szükséges bármely ismeretre vonatkozó tájékoztatás.
A sérelmezett reklámbejátszás - különös tekintettel a Grtv. 2. §-ának g) pontjára és 9. §-ának (2) bekezdésére - reklámnak minősül, így arra alkalmazhatóak a Tpvt. és a Grtv. rendelkezései. Egy reklám versenyjogi megítélése esetén kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ténylegesen milyen hatással van a fogyasztókra, döntéseikre, miként befolyásolja (befolyásolja-e egyáltalán) a fogyasztói magatartást. A reklám alapvető célja az, hogy hasson, hogy befolyásolja a fogyasztót. A reklám hatása csak komplex módon vizsgálható. Ennek során figyelemmel kell lenni például az egyes reklámmédiumok (napilapok, képes újságok, televízió, rádió stb.) sajátosságaira. A reklám megítélése során fontos szempont az is, hogy a reklám milyen sajátosságokkal bíró termék értékesítését kívánja támogatni. A reklám hatásának vizsgálata során jelentős szerephez jut az, hogy a reklám a fogyasztók mely körét célozta meg. Eltérő - és egy reklám versenyjogi értékelése kapcsán is szem előtt tartandó - sajátosságokkal bírnak egyes fogyasztói csoportok, egyebek között a gyermekek és a fiatalok, az adott területen szakértelemmel rendelkező fogyasztók, illetőleg az ún. "fogva tartott fogyasztók", például azok, akiket egészségi problémáik, testi vagy egyéb adottságokból adódó hiányosságaik fokozottan kiszolgáltatottá tesznek. Kiemelendő továbbá, hogy - mint azt a Legfelsőbb Bíróság aláhúzta - a reklámtevékenység tényleges megnyilvánulásait kell megítélni és nem lehet az azokból levont következtetések és gondolattársítások alapján a versenytársak vélt érdeksérelmét visszavetíteni a kérdéses tevékenységre (Legfelsőbb Bíróság Kf. 25.784/1993.).
A Tpvt. és a Grtv. megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi egybeesése következtében megállapítható, hogy a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartások, így a megtévesztő reklám valamennyi, a Grtv. 7. §-a alapján értékelhető esete a Tpvt. 8. §-a alapján is elbírálható. Hangsúlyozni kell, hogy a reklámokkal szemben a jogszabály által támasztott feltételek teljesülése csak abban az esetben vizsgálandó a GVH által, ha a reklám - a fogyasztókra gyakorolt befolyás révén - hatást gyakorolhat a piaci versenyre.
A Remotiv gyógyszer a betegtájékoztatója szerint enyhe depresszió (nyomott hangulat, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, feszültség) és az ezen tüneteket kísérő el- és átalvási zavarok kezelésére szolgál. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján azonban megállapítható, hogy a reklámspotban elhangzott tünetek nem enyhe fokú depresszióra, hanem valamilyen szorongásos betegségre, pl. bizonyos fóbiára utalnak. A betegtájékoztató szerint a készítménynek vannak mellékhatásai. A reklámban elhangzott, hogy a készítménynek nincsen mellékhatása, amely állítás az eljárás alá vont által sem kétségbe vontan nem felel meg a valóságnak.
A kérdéses bejátszás az áru lényeges tulajdonságairól megtévesztő, illetve megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott, mert az áru lényeges tulajdonságai (jelen esetben az, hogy a Remotiv milyen tünetek kezelésére szolgál; illetve melyek a gyógyszer mellékhatásai) tekintetében valótlan tényt állított. Megtévesztő volt a mellékhatások vonatkozásában, illetve valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állított arra vonatkozóan, hogy a termék milyen tünetek kezelésére szolgál.
A Versenytanács nem fogadta el az eljárás alá vont azon védekezését, hogy a bejátszásban hallható páciens saját élményeit mondja el, ezért nem minősíthető megtévesztőnek az az állítása, miszerint a készítménynek nincs mellékhatása, hiszen a mellékhatások ritkán jelennek meg. A kérdéses reklámbejátszás az ún. "testimonial" típusú. Az ilyen reklámokban a szereplőknek úgy kell beszélniük, mintha saját élményeikről számolnának be. A reklám hatása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szereplők valóban átélt eseményről, érzésről, stb. számolnak be, vagy nem. A fogyasztó számára a beszámoló információtartalmának van jelentősége.
Egy néhány mondatos reklámbejátszás információtartalmát annak egyszerű "üzenetértéke" alapján kell megítélni, különös tekintettel arra, hogy mindössze négy alkalommal hangzott el, tehát az ismétlődés által kínált pontosító, megerősítő hatással nem lehet számolni. A Versenytanács álláspontja szerint a kérdéses bejátszás két egyszerű üzenetet hordoz:

• 1.

  a Remotiv vizsgaláz ellen hatásos, és

• 2.

  nincsenek mellékhatásai.

A "vizsgaláz" kifejezés ismételten elhangzott, olyan szövegkörnyezetben, amely a bátortalanságra, illetve az ezzel kapcsolatos félelemérzésre utalt. Az orvosszakértő szerint a bejátszás alapján egyértelmű diagnózis nem állítható fel, de az elhangzottak valamilyen szorongásos betegségre, fóbiára utalnak. A bejátszás egyszerű üzenete azonban kifejezetten a vizsgalázhoz kapcsolódik, ami nem szükségszerűen pánik-, vagy depressziós betegségtünet. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az elhangzott szöveg - alaposabb elemzés után - milyen diagnózist valószínűsítene.
A második egyszerű üzenet azonban minden kétséget kizáróan valótlan. A mellékhatások hiányára való utalás könnyen felfogható, egyszerű üzenet, ám nyilvánvalóan megtévesztő, mert a Remotivnak vannak mellékhatásai.
A jelen eljárás tárgyát adó, egyszerű üzenetekkel operáló reklámok versenyhatásával kapcsolatban a Versenytanács abból indul ki, hogy egy reklám bejátszásnak a tényleges eladásra gyakorolt hatását igen ritkán lehet számszerűsíteni, hiszen az eladások változását számos egyéb körülmény együttesének alakulása egyidőben befolyásolja. Ezért önmagában az eladások növekedése nem bizonyítja a reklám hatásosságát, mint ahogy önmagában az eladások változatlansága (vagy éppen csökkenése) sem bizonyítja önmagában a reklám hatástalanságát.
A vizsgált reklámbejátszásnak a fogyasztói választásra gyakorolt hatásával kapcsolatban a Versenytanács figyelembe vette azt a tényt is, hogy a vényre kapható gyógyszerekkel ellentétben a vény nélkül kapható gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás közvetlenül hat a beteg (fogyasztó) vásárlási döntéseire, és nem pedig az orvosán keresztül. A vényre kapható gyógyszerekre vonatkozó reklám célközönsége elsősorban az orvos, a vény nélküli készítmények esetében pedig a beteg.
Ez utóbbi esetben a beteg, orvosának megkérdezése nélkül is megveheti és használhatja az adott készítményt. A vény nélküli gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatásnak ezért fokozott mértékben pontosnak, körültekintőnek és mértéktartónak kell lennie, hiszen a használat nincs szükségszerűen orvosi ellenőrzéshez kötve.
A fogyasztó gazdasági versenyre is kiható döntése számos tényező általi meghatározottsága, illetőleg éppen a vásárlói magatartás, a fogyasztói döntés meghozatalának összetett volta következtében a versenyjognak valamilyen formában általános jelleggel meg kell ragadnia a fogyasztói magatartás azon elemeit, amelyeket sajátos szemszögéből fontosnak és megvédendőnek értékel, s ennek mentén kell tipizálnia a fogyasztót. A Versenytanács álláspontja szerint a (potenciális és tényleges) betegek vásárlási döntéseire közvetlenül ható információk akkor alkalmasak ezen döntések befolyásolására, ha ezen információk önmagukban elégségesek ahhoz, hogy az adott körülményeket figyelembe véve a tipikus fogyasztó ennek alapján vásárlási döntést hozzon.
A Versenytanács szerint a bejátszásban közvetített két üzenet együtt alkalmas arra, hogy ennek alapján a tipikus fogyasztó vásárlási döntést hozzon. Az első üzenetben megfogalmazott vizsgaláz gyakori tünet, amelyet csökkentendő a fogyasztó szívesen kipróbálna új készítményeket, feltéve, ha az nem jár kockázattal. Ez utóbbit közvetíti a második üzenet. A gyógykészítményeket rendszeresen vásárló tipikus fogyasztó jól tudja, hogy a kockázatokkal és mellékhatásokkal kapcsolatosan a bejátszás végén elhangzó mondatot törvény által előírtan minden hasonló reklám után kötelező elmondani, illetve leírni. Ezért, ha a reklám azt üzeni, hogy a készítménynek nincs mellékhatása, akkor a tipikus fogyasztó a vásárlás előtt nem kérdezi meg orvosát vagy gyógyszerészét, hiszen nincs oka kétségbe vonni a közvetített üzenet valóságtartalmát.
A fentiek alapján a Versenytanács megállapította, hogy a vizsgálat tárgyát képező rádiós bejátszás közlésével az eljárás alá vont a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a) pontjába ütköző magatartást valósított meg.
A Versenytanács - a jogsértés megállapításán túlmenően, egyezően a vizsgálati jelentésben megfogalmazott indítvánnyal - elrendelte a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét. A helyreigazító nyilatkozatban szükségesnek tartotta a betegtájékoztató szerinti indikáció elhangzását is. A betegtájékoztató szerinti indikáció felsorolja azokat a tüneteket és kísérő jelenségeket, amelyek esetében a készítmény szedése javasolt, bár a sérelmezett reklámbejátszásnak ezzel kapcsolatos részére vonatkozóan jogsértést nem állapított meg. Erre mégis azért van szükség, mert a mellékhatások hiányát közlő helyreigazítás következtében a fogyasztók teljes és valós képet kaphassanak arról, hogy mire alkalmas a szer, illetve ezzel összefüggésben milyen kockázattal jár annak szedése.
A Versenytanács a Tpvt. 78. § (2) bekezdésében megfogalmazottak szerint az eset összes körülményének mérlegelése alapján tekintett el bírság kiszabásától, mert a helyreigazító nyilatkozat közzétételének kötelezettségét elegendőnek ítélte ahhoz, hogy a jövőben visszatartsa a vállalkozást (és másokat) hasonló jogsértések elkövetésétől.

Budapest, 2003. december 11.