Vj-137/2003/34

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a

  • -

    Media Markt Árkád Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (Budapest) I. r.,

  • -

    Media Markt Budaörs Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (Budaörs) II. r.,

  • -

    Media Markt Kispest Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (Budapest) III. r.,

  • -

    Media Markt Pólus Center Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (Budapest) IV. r. és

  • -

    Media Markt West End Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (Budapest) V. r.

eljárás alá vont vállalkozások ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmának megsértése miatt indított eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az V. r. eljárás alá vont a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az általa szórólapon, illetve két országos napilapban megjelentetett reklámokban meghirdetett és 2003. augusztus 23-30. között megtartott akcióval kapcsolatban.

A Versenytanács az V. r. eljárás alá vontat 2.000.000 Ft (Kétmillió forint) bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számla javára köteles megfizetni.

A Versenytanács az I-IV. r. eljárás alá vontakkal szemben az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal annak kivizsgálására indított versenyfelügyeleti eljárást

  • -

    a Media Markt Árkád Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: MM Árkád),

  • -

    a Media Markt Budaörs Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: MM Budaörs),

  • -

    a Media Markt Kispest Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: MM Kispest),

  • -

    a Media Markt Pólus Center Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: MM Pólus Center) és

  • -

    a Media Markt West End Video TV Hifi Elektro Photo Computer Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: MM West End)

ellen, hogy az eljárás alá vontak megsértették-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezéseit, amikor az általuk 2003. augusztus 23-30. között megtartott akcióba bevont termékek közül egyesek csak igen kis mennyiségben álltak rendelkezésre az akció kezdetekor és alatt, illetve a fogyasztóknak szóló tájékoztatásban nem szerepelt megfelelően, hogy az akcióban elfekvő készletek, kiállítási és mintadarabok értékesítésére kerül sor.

I.

Az eljárás alá vontak, az érintett piac

  • 1.

    Az MM Budaörs 2001. február 19-én, az MM Árkád 2001. október 1-én, az MM Kispest és az MM Westend az MM Bt. szétválásával 2001. november 2-án, az MM Pólus Center 2002. november 8-án jött létre, illetve kezdte meg tevékenységét.

    A műszaki cikkek, háztartási gépek, szórakoztató elektronikai cikkek kereskedelmével foglalkozó eljárás alá vontak fő tulajdonosa a Media Markt Saturn Holding Magyarország Kft. (a továbbiakban: Holding), amely 1996-tól végez vagyonkezelést és üzleti tanácsadást.

    A Media Markt áruházakat üzemeltető eljárás alá vontak reklámtevékenységét a Holding ügynöki szerepben hangolja össze, amennyiben egy-egy eljárás alá vont úgy dönt, hogy valamely reklámozási tevékenységben részt kíván venni. A Holding szokásos koordináló részvételével folyó reklámozás a fogyasztók szempontjából egységes arculatú, s a hálózati tag eljárás alá vontak önállóságának ellenére egyöntetű Media Markt image alakul ki a reklámozás ilyetén módja miatt.

  • 2.

    Budapesten és vonzáskörzetében a műszaki és számítástechnikai cikkek kiskereskedelmében széles a kínálat és erős a márkák közötti verseny. A piac sokszereplős, azon nagy, tőkeerős és kisebb vállalkozások egyaránt jelen vannak. A piacon tapasztalt - időszakonkénti, árengedményes akciókban megnyilvánuló - verseny jellemzően éles árverseny. A szakáruház láncok folyamatosan terjeszkednek, egy-egy újabb áruház megnyitását általában reklámkampány és akció kíséri.

    A piacon jelenlévő jelentősebb vállalkozáscsoportok a következők:

    • -

      hipermarketek műszaki osztályai (pl. Cora, Auchan, Tesco),

    • -

      versenyző műszaki termékek forgalmazására specializálódott áruházak, áruházláncok (pl. Media Markt, Electro World, Keravill, Herta),

    • -

      kisebb, műszaki termékeket forgalmazó láncok (Elekta, Elektronic stb.),

    • -

      márkaspecifikus szaküzletek,

    • -

      egyéni kisboltok.

A hipermarketek és a nagyobb készletekkel rendelkező szakáruházak stratégiájának jellemzője, hogy a széles áruválaszték mellett rendszeres akciókkal, árkedvezményekkel nyerik meg a fogyasztókat. Az egy-egy akció keretében meghirdetett előnyös vagy előnyösnek tűnő árak arra késztethetik a fogyasztók egy részét, hogy későbbre tervezett vásárlásukat előrehozzák vagy előre nem tervezetten vásároljanak.

  • 3.

    A Versenytanács a Vj-84/2002. számú ügyben hozott határozatában megállapította, hogy az MM Árkád fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az általa két napilapban meghirdetett és 2002. március 24-én megtartott akcióval kapcsolatban. A Versenytanács bírságot nem szabott ki a vállalkozással szemben.

II.

Az eljárás alá vontak vizsgált magatartása

  • 1.

    Az eljárás alá vontak áruházai egynapos leltárt tartottak 2003. augusztus 31-én, azaz meglévő árukészletüket számszerűleg és értékben felmérték. Ezen a napon az áruházak zárva tartottak.

    A leltározást megelőzően - éppen a készlet csökkentése érdekében - 2003. augusztus 23-tól augusztus 30-ig terjedően a készlet erejéig, a korábbi árhoz képest jelentős mértékű árengedményes akció tartását határozták el. Az akcióval kapcsolatos reklámozási tevékenységet a Holding fogta egybe.

  • 2.

    Az akció népszerűsítésére többoldalas színes, nagyméretű szórólapot készítettek, amelyet igen nagy (üzleti titkot képező) mennyiségben Budapesten és Budaörsön terjesztettek postaládába helyezéssel 2003. augusztus 19-től.

    A szórólap az akció rendeltetését azzal jelezte a szórólap első oldalán, hogy az áruházak augusztus 31-án leltár miatt zárva tartanak. Mintegy fele terjedelemben eljárás alá vontanként, s ennek megfelelően áruházanként, képpel, árumegnevezéssel, az eredeti és a kedvezményes ár feltüntetésével az akciós termékeket szemléltette, míg a szórólap másik felében a jelen eljárás tárgyát nem képezően a leltár után forgalmazandó frissített árukészletet mutatták be.

    A szórólapban szereplő eljárás alá vontak közül csak az MM West End jelezte az akciós mennyiségként értelmezhetően, hogy többek között egy-egy darab, összesen három különböző kiállítási darab televíziót kínál árengedménnyel - a többi akciós termék vonatkozásában, e három terméken kívül azonban az MM West End sem jelezte, hogy azok kiállítási vagy mintadarabok lettek volna.

    A szórólap minden egyes oldala tartalmazta, hogy

    • -

      "csak háztartásban használatos mennyiséget szolgálunk ki",

    • -

      "áraink 2003.08.23-tól az akciós készlet erejéig vagy 2003.08.30-ig érvényesek!"

  • 3.

    Az eljárás alá vontak két országos napilapban, a Népszabadságban és a Blikkben 2003. augusztus 18-tól hirdették az akciót az abban résztvevő termékek ismertetése nélkül.

    A 2003. augusztus 18-i reklámok arra hívták fel a figyelmet, hogy az áruházak leltár miatt egy napra bezárnak 2003. augusztus 31-én.

    A 2003. augusztus 21-i reklámok egyebek között arról adtak tájékoztatást, hogy "mintadarabok, kifutó modellek és kiállítási darabok kiárusítása aug. 23-tól 31-ig", illetőleg felhívta a fogyasztót, hogy "keresse prospektusunkat a postaládájában."

    A két napilapban 2003. augusztus 26-án megjelent reklám jelezte, hogy "a Media Markt leltár miatt aug. 31-én egy napra bezár", s "már csak 4 nap ... van hátra a kiárusításból aug. 31-ig!"

    Mindhárom reklám tartalmazta, hogy

    • -

      "csak háztartásban használatos mennyiséget szolgálunk ki,"

    • -

      "áraink a megjelenéstől számítva a készlet erejéig vagy 3 napig érvényesek."

2003. szeptember 1-jén - a reklámkampány és az akció lezárásaként - egyoldalas reklám jelent meg a két lapban: "Köszönjük, hogy segített kirámolni. Megújulva várjuk kedves vásárlóinkat."

  • 4.

    A vizsgálat során feltárásra került, hogy az akcióban nemcsak a szórólapon feltüntetett termékek vettek részt. Az akcióba elsősorban olyan termékeket vontak be, amelyeket a fogyasztók nem vagy csak ritkán vásároltak, nem fogytak.

III.

Az eljárás alá vontak álláspontja

  • 1.

    Az eljárás alá vontak előadták, nehéz annak megítélése, hogy az induló akciós készlet "minimálisnak" vagy "szűkösnek" minősül-e, különösen akkor, amikor a kiárusításra azért került sor, mert az adott árucikkből a megelőző időszakban (pl. az előző egy évben) egyáltalán nem, vagy csak egy minimális eladás volt. Álláspontjuk szerint az egy darabos induló készlet is elégséges azoknál a termékeknél, amelyekből a vállalkozás egy év alatt egyetlen egy darabot sem tudott eladni. Kiemelték, a készlet szűkös voltát az is cáfolja, hogy még a minimális indulókészlettel rendelkező termékek egy része esetén is megmaradtak termékek.

    Az eljárás alá vontak kiemelték, az akciós áruk köre nemcsak a szórólapon feltüntetett termékekre szorítkozott. A szórólapon csak példaszerűen mutatták be az akcióba bevont termékek körét, az ott szereplőkön kívül más termékeket is bevontak az akcióba. Így még ha a fogyasztó esetleg nem találta meg a szórólapon kiválasztott (időközben elfogyott) terméket, nagy valószínűséggel választhatott a hasonló jellegű, ugyancsak árengedményes termékekből.

    Kiemelték, hogy a két napilapban megjelent, az akciós termékeket meg nem nevező 2003. augusztus 26-i reklám megjelenésekor a szórólapokon megnevezett termékeken túlmenően is bőségesen álltak még akciós áruk a fogyasztók rendelkezésére. Aki tehát az akcióra való felhívás miatt ment az áruházakba, az bőven találhatott még árengedményes termékeket. Hangsúlyozták, hogy a reklám nem nevezte meg a termékeket, így minden, tehát nemcsak a szórólapon feltüntetett áruk akciós vásárlására hívta fel a figyelmet. Az egyéb akciós termékek körét a fogyasztók az áruházakban ismerhették meg, ahol azok matricákkal feltűnő módon jelölve voltak. Az erre vonatkozó utalást a szórólap 5. oldalán nagy betűs, termékmegjelölés nélküli, feltűnő felhívás tartalmazta: "Keresse a matricázott termékeket! Akció!"

    Kiemelték, az akció meghirdetésére ugyanolyan körben került sor, mint az az egyéb akciók esetében szokásos. Az augusztusi akcióról szóló hirdetések az MM cégek által szokásosan megcélzott fogyasztói körnek, a szokásos példányszámban kerültek terítésre, a reklámozás nem volt a szokásosnál kiterjedtebb. A fogyasztók számára egyébként kifejezetten hátrányos lett volna, ha csak a fogyasztók szűkebb körét tájékoztatják az akcióról, sokan nem élhettek volna az akció nyújtotta kedvezményekkel.

    A tájékoztatásokban szereplő "csak háztartásban szokásos mennyiséget szolgálunk ki" (minden MM reklámban megjelenő) közléssel kapcsolatban előadták, az a fogyasztókban nem indikált olyan érzést, hogy az akciós áru milyen mennyiségben áll rendelkezésre, hiszen a megjelenés módjából nyilvánvaló, hogy ezek a hirdetéssel, illetve az MM cégek üzletpolitikájával kapcsolatos általános információkat tartalmaznak és nem a konkrét akciós árukra vonatkozóan adnak tájékoztatást. Maga a közlés csak a nem fogyasztónak minősülő vásárlói kört, az esetleges viszonteladókat érinti és számukra tartalmaz fontos információt.

  • 2.

    Az akciós áruk minőségével összefüggésben előadásra került, hogy az akciós termékeknek csak egy igen kis százaléka volt bemutató vagy mintadarab, amely csökkent értékűséget jelenthetne, illetve az akció leltározás előtti kiárusítás jellegének hangsúlyozása tudatosította fogyasztókban, hogy raktáron lévő, tehát nem friss beszerzésű áruk eladásáról van szó, így e tekintetben a fogyasztók kellő módon tájékoztatva voltak. A bemutató, illetve mintadarab tényét a vásárlókkal minden esetben közölték a konkrét vásárlás előtt, így a vásárlásról való döntés időpontjában tudták, hogy milyen terméket kapnak.

    Megjegyezték, az akció jelleg a minta- és bemutató darabok esetén is fennállt, mivel az árengedmény mértéke meghaladta az ilyen termékekre szokásosan nyújtott kedvezményt.

    Utaltak arra is, hogy a 2003. augusztus 26-i, termékmegjelöléseket nem tartalmazó reklám már helyesen nem utalt a mintadarabokra és a bemutató darabokra, mivel feltételezhető volt, hogy ekkor már ilyen termékek nincsenek a készleten, már elfogytak.

  • 3.

    A 2003. augusztus 26-án két napilapban megjelent reklámmal összefüggésben aláhúzták, nem kifogásolható a megerősítő reklám, ha volt még az akciós készletbe tartozó eladatlan áru. Ez nem jelenti azt, hogy még minden, az akció elején meghirdetett áruból kellett készletnek lennie, mivel a szórólap és mindegyik újságban megjelent reklám tartalmazta, hogy az árak, illetve az ajánlat csak a készletek erejéig érvényesek, s utalás történt a leltár előtti kiárusítás jellegre is. A fogyasztó tehát tisztában volt azzal a bizonytalansággal, hogy az akciós áruból csak abban az esetben vásárolhat, ha az még nem fogyott el.

    A 2003. augusztus 26-i reklám tehát nem kifogásolható, ha igazolható, hogy 2003. augusztus 26-án az eljárás alá vontak még az akciós áruk bármelyikéből rendelkeztek eladandó készlettel - ez pedig megvalósult.

  • 4.

    Az MM West End azt is előadta, hogy azon konkrét esetekben, amikor a vásárló reklamált, hogy már nem jutott hozzá az akcióban meghirdetett termékhez, az adott termékcsoporthoz tartozó más termékből választhatott és vásárolhatott jelentős árkedvezménnyel.

  • 5.

    Az eljárás alá vontak jogsértés hiányában kérték az eljárás megszüntetését, figyelemmel arra, hogy

    • -

      az akciós készlet nem volt kisebb az indokoltnál, tekintetbe véve az akció minden reklám által hangsúlyozott kiárusítás jellegét és azt, hogy az akciós áruk jelentős részéből még az akció után is volt készlet, azaz a készlet a darabszámtól függetlenül nem volt szűkös,

    • -

      az áru minőségével kapcsolatos tájékoztatás sem volt hiányos, mert a bemutató és mintadarabok a teljes akciós árukészletnek csak egy kis részét képezték, s a fogyasztók a 2003. augusztus 21-i reklámon túlmenően az áru ilyen jellegéről minden esetben megkapták a tájékoztatást, illetve az ilyen termékek esetében szokásosan alkalmazottnál nagyobb árengedmény került alkalmazásra, továbbá a fogyasztók előtt ismert volt, hogy raktáron maradt, azaz nem frissen beszerzett termékek eladásáról van szó.

IV.

Jogi háttér

A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikk (2) bekezdése példálózó jelleggel felsorolja, hogy mely magatartások minősülnek a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak. A bekezdés a) és c) pontja értelmében ilyen magatartásnak tekintendő, ha a) az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak, c) az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

A Tpvt. 9.§-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését.

A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja alapján az eljáró versenytanács határozatában a 72.§ (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárást megszünteti. A Tpvt. 72.§-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljáró versenytanács a vizsgáló jelentése alapján az eljárást megszünteti, ha nem látja indokoltnak annak folytatását, illetve megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyfél a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el.

Az eljáró versenytanács a Tpvt. 78.§-ának (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdés szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

V.

A Versenytanács döntése

  • 1.

    A fogyasztók felé irányuló (reklámként vagy más módon megnyilvánuló) tájékoztatással szemben követelmény, hogy annak alapján a fogyasztó reális képet alkothasson az adott termékről (áruról, szolgáltatásról), a vállalkozásról, a tájékoztatás tartalmáról. A valamely vállalkozás által tartott akcióról tájékoztatást adó szórólapok, sajtóban megjelenő reklámok esetében ez oly követelmény formájában jelentkezik, hogy a fogyasztó pontos képet tudjon alkotni az akció mibenlétéről, jellemzőiről, az akcióban való részvétel esetleges feltételeiről, az akcióban résztvevő termékekről.

    Kiemelendő, hogy - mint azt a Versenytanács már többször kifejezésre juttatta - a jogi szabályozás célja a fogyasztók döntési szabadságának mint védett jogi tárgynak az áruk, illetve szolgáltatások közötti választással összefüggésben történő védelmezése, tilalmazva, hogy a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása révén a gazdasági verseny sérelmet szenvedjen. E vonatkozásban nem bír jelentőséggel, hogy az adott vállalkozást milyen cél a vezérelte a magatartás tanúsításakor, illetőleg nem irányadó a versenytársak általuk kifogásolt magatartással kapcsolatos álláspontja sem.

    A Versenytanács felhívja a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság Kf.II.39.624/2000/7. számú ítéletére is, amely aláhúzta, a fogyasztói döntések jogsértő befolyásolása megvalósul a valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Kiemelendő továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a jogsértés nemcsak aktív tényállítással, hanem a termék egyes tulajdonságainak elhallgatásával is megvalósítható (Kf. II. 39.908/2001/5., Kfv. X. 39.924/2002/8.).

  • 2.

    A vállalkozások gyakorta élnek a vásárlásösztönzés, vagyis a vásárlók érdeklődésének adott vállalkozás, illetve termék irányában történő felkeltését szolgáló marketingtevékenység lehetőségével. A vásárlásösztönzés eszközeinek (termékminta, bevezető árcsökkentés, mennyiségi engedmények stb.) segítségével a vállalkozás különböző hatást képest gyakorolni a fogyasztók magatartására (pl. a termék kipróbálására, ismételt vásárlására sarkallva, a termék vásárlásának gyakoribbá tételére, illetve az adott üzlet felkeresésére ösztönözve). Az ilyen eszközök fogyasztói döntéseket tisztességtelenül nem befolyásoló módon történő alkalmazásáért a vállalkozás felelősséggel tartozik.

  • 3.

    A kialakult vásárlói szokások alapján az eljárás alá vontak áruházaiban forgalmazott termékek megvásárlása kapcsán több fogyasztói döntés bír versenyjogi relevanciával:

    • -

      annak fogyasztó általi megválasztása, hogy vásárlásait milyen típusú üzletben kívánja lebonyolítani (szaküzletben, hipermarketben, hagyományos, kisebb forgalmú kiskereskedelmi egységben, piacon stb.),

    • -

      annak eldöntése, hogy konkrétan melyik üzletet keresi fel a vásárlás megvalósítása érdekében,

    • -

      annak elhatározása, hogy a fogyasztó megvásárolja-e az adott terméket.

Ennek megfelelően a fogyasztói döntés befolyásolásának tekinthető minden olyan magatartás, amely ezen döntésekre érdemi hatást gyakorol.

A fogyasztó befolyásolásában egy, a versenyző műszaki termékek forgalmazására specializálódott áruházak akcióiról való tájékoztatás a fogyasztó érdemi választását befolyásoló tényezőnek tekintendő. A magatartás a fogyasztók más versenytársaktól való elvonása révén kétségtelenül hatást gyakorol a gazdasági versenyre. Kiemelendő az is, hogy az akciók alkalmasak a fogyasztók áruházba történő "becsábítására", az áruházba ily módon betért fogyasztók vásárlásai ugyanakkor nem mindig szorítkoznak az akcióban résztvevő termékekre. Az akciók tehát nemcsak egy adott akciós áru iránti keresletet növelik, hanem kedvezően hatnak az áruházakban forgalmazott többi áru értékesítésére is, építve a kisebb-nagyobb árkedvezmény átmenetiségéből és az árkedvezményes áru korlátozott mennyiségéből adódó sürgető fogyasztói döntés meghozatalának szükségességére, az árengedményes áru más áruk iránt is kelendőséget fokozó szerepére.

A Versenytanács aláhúzza, a versenyjog által nem tiltott az akciók (és így az árkedvezményre épülő akciók) megtartása, s nem kifogásolható az árengedmény széleskörű népszerűsítése, az árengedmény mértéke, továbbá idő és mennyiségi korlátok közé szorítása sem. Az akció tartása azonban versenyjogellenes, ha ahhoz a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, amelyet a Tpvt. III. fejezete tilt.

  • 4.

    A Versenytanács megállapította, hogy a 2003. szeptember 1-én két országos napilapban megjelent reklám a jelen eljárásban versenyjogilag nem releváns, nem érinti a versenyjogilag figyelembe veendő fogyasztói döntéseket. Ennek megfelelően e reklám nem volt a Versenytanács által lefolytatott versenyjogi értékelés tárgya.

  • 5.

    Arról, hogy az akciós árukészlet mintadarabokból, kiállítási darabokból és kifutó modellekből áll, a fogyasztók a két napilapban 2003. augusztus 21-én megjelent reklámokból kaptak piaci tájékoztatást ("mintadarabok, kifutó modellek és kiállítási darabok kiárusítása aug. 23-tól 31-ig), illetve az MM West End a szórólap második oldalán három televízió típus vonatkozásban jelezte, hogy azok kiállítási darabok.

    Az árengedmény tényéből önmagában nem következik, hogy a termék azért árengedményes, mert kiállított, nem gyári csomagolású, némileg használt. Az efféle csökkentértékűség a kereskedelmi gyakorlatban eleve árcsökkentést alapoz meg. A csökkentértékűségre vonatkozó tájékoztatás elmulasztása a termék minőségéről hiányos tájékoztatásnak minősül, amely a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontjába ütközik.

    A jelen versenyfelügyeleti eljárás során nem sikerült egyértelműen feltárni, hogy mely akciós áruk minősültek minta- vagy kiállítási darabnak, ezért e vonatkozásban jogsértés megállapításának bizonyítottság hiányában nem volt helye.

    A vizsgálati jelentés szerint a fogyasztó a minta- vagy kiállítási darabnak minősülő termék árának kifizetését megelőzően a tényleges információt, s így még ekkor elállhatott a vásárlástól. A Versenytanács szükségesnek tartja megjegyezni, önmagában ez a kellően fel nem tárt körülmény a fogyasztói magatartás jellegzetességeinek megismerése nélkül nem teszi meg nem történtté egy tájékoztatás (reklám) termék minőségével kapcsolatos jogsértő jellegét, mivel figyelembe veendő, hogy a megtévesztésre alkalmas reklámok révén a fogyasztók áruházba történő "becsalogatása", azaz az egyik versenyjogilag releváns fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása már megtörtént.

  • 6.

    A Versenytanács nem vitatja, hogy az eljárás alá vontak vizsgált akciója kiárusítás jellegű volt, amely abból a célból került megtartásra, hogy a 2003. augusztus 31-i leltárt megelőzően az árukészletet csökkentse.

    A Tpvt. Versenytanács által szem előtt tartott 9.§-a értelmében a "leltár" a mindennapi szóhasználat szerint készletszámbavételt jelent. A "leltár" közléséből a fogyasztók arra következtethetnek, hogy a meglévő készletből addig vásárolhatnak, amíg az ki nem merül (a termékek el nem fogynak) vagy az akció meghirdetett ideje le nem zárul. A leltározás előtti kiárusítás ténye önmagában nem rója azt a kötelezettséget a vállalkozásra, hogy az akcióra még további beszerzéssel is készüljön. Versenyjogilag önmagában nem kifogásolható, ha valamely vállalkozás a leltározás közölt tényénél fogva meglévő, akár csekély árukészletét árusítja ki - ugyanakkor a vállalkozásnak ebben az esetben is tartalmilag és formailag megfelelő, a fogyasztók érdemi tájékoztatására ténylegesen alkalmas módon kell tájékoztatnia a fogyasztókat az akcióban érintett termékek mennyiségéről. Amennyiben a fogyasztóknak szóló tájékoztatás ennek a követelménynek nem felel meg, az akció népszerűsítése versenyjogilag kifogásolhatóvá válik, ha hátterében nincs elegendő áru. Ebben az esetben az aránytalan népszerűsítés - természetesen minden jelentkező fogyasztói igény kielégítésének versenyjogi elvárása nélkül - túlzott, ésszerű módon kielégíthetetlen fogyasztói várakozásokat kelthet.

    A jelen eljárásban vizsgált akcióban résztvevő termékek mennyiségéről

    • -

      a szórólap által a fogyasztók arról kaptak tájékoztatást, hogy "áraink 2003.08.23-tól az akciós készlet erejéig vagy 2003.08.30-ig érvényesek!",

    • -

      a két napilapban 2003. augusztus 18-án, 21-én és 26-án megjelent reklámok jelezték, hogy "áraink a megjelenéstől számítva a készlet erejéig vagy 3 napig érvényesek,"

    • -

      úgy a szórólap, mint a két lapban megjelent három reklám tartalmazta, hogy "csak háztartásban használatos mennyiséget szolgálunk ki".

A Versenytanács megállapította, hogy a MM West End 90 akcióba bevont, az akcióra a fogyasztók figyelmét felhívó szórólapon szereplő termékeinek többsége esetében az akció kezdetekor csak egyetlen egy darab volt készleten, s e termékek jelentős része röviddel az akció kezdete után elkelt, miközben a két országos napilapban megjelent reklámokban ezt követően is felhívták a fogyasztók figyelmét az akcióra.

A Versenytanács szerint az akció népszerűsítésére alkalmazott szórólap mennyisége, a hirdetéseket megjelentető újságok magas példányszáma, az akcióba bevont termékek ára kedvezményének mértéke magában rejtette annak a veszélyét, hogy sérül az akciós készlet nagyságával arányos, ahhoz illeszkedő reklámozás követelménye. A rendelkezésére álló fogyasztói bejelentések arra mutatnak rá, hogy az akció, illetőleg annak - az akcióba bevont termékek mennyiségére vonatkozóan információkat nem tartalmazó - ismertetése számos fogyasztót sarkallt az MM West End áruházának felkeresésére az akció alatt.

A MM West End nyilatkozata szerint a szórólapon feltüntetett termékek azt kívánták demonstrálni, hogy milyen nagyszabású a leértékelés. Az MM West End "becsalogató" magatartását a Versenytanács jogsértőnek értékelte. Alkalmas volt a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására az MM West End azon magatartása, hogy az akciós termékek készletének valóságos voltáról nem tájékoztatta a fogyasztókat, illetve a megvalósult tájékoztatásokkal a készlet valóságosnál nagyobb voltáról tájékoztatta a fogyasztókat. A Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének c) pontját sérti az a magatartás, amely a leltározás jelentéstartalommal szemben az akciós készlet nagyobb voltáról való tájékoztatással legalább az áruházak meglátogatásra indítja a fogyasztót, miközben a szórólapon feltüntetett akciós termékek többsége esetében egy darab állt rendelkezésre az akció kezdetekor. A reklámok által felkeltett fogyasztói várakozástól a teljesítés aránytalanul elmaradt, illetőleg a magatartás "becsalogató" jellege folytán a fogyasztók vásárlási igénye az akción kívül eső árucikkekre tevődhetett át, s így alkalmas volt a fogyasztók versenytársaktól való jogellenes elvonására is.

A Versenytanács megítélése szerint az MM West End azon magatartása nem volt alkalmas a magatartás jogsértő jellegtől való megfosztására, hogy ha az akciós termékhez hozzá nem jutó fogyasztó reklamált, akkor az adott termékcsoporthoz tartozó más terméket vásárolhatott kedvezménnyel. Az MM West End ezen magatartása nem jelentett rendszerszerű, minden megtévesztett - és adott esetben az eljárás alá vont irányában reklamációt meg nem fogalmazó - fogyasztó számára megfelelő megoldást.

  • 7.

    Az I-IV. r. eljárás alá vontakkal szemben a Versenytanács megszüntette az eljárást, mivel alapvetően olyan termékeket vontak be az akció körébe, amelyekből az akció kezdetekor megfelelő készleteik voltak, illetve a termékek többsége az akció végéig kapható volt. Csak (az akció jellegével is összefüggésben álló) versenyjogi relevanciával nem bíró kivételként volt olyan termék, amelyből minimális készlet állt a rendelkezésre és az az akció időtartama alatt el is fogyott - amellyel szemben az MM West End gyakorlatában (ahol a szórólapon feltüntetett termékek döntő többségéből csak egy vagy két darab volt készleten) e körülmény elveszítette kivétel voltát és az előzőekben kifejtettek szerinti versenyjogi relevanciát öltött.

  • 8.

    A Versenytanács bírságot szabott ki az MM West End V. r. eljárás alá vonttal szemben.

    A bírság összegének megállapításakor a Versenytanács az MM West End piaci helyzetén kívül figyelembe vette, hogy jogsértő magatartásának piaci hatása nemcsak az akció során eladott és a szórólapon feltüntetett termékek vételárában ragadható meg, mivel a magatartás hatása ennél szélesebb körű volt, az akcióba be vont egyéb termékeket, sőt, az akcióba be nem vont termékeket is érintette, illetőleg - amint arra az eljárás alá vontaknak a 2003. augusztus 23-i reklámmal kapcsolatos észrevétele is utal - az akció, illetőleg az azzal kapcsolatos reklámtevékenység image-javítást is szolgált.

    A Versenytanács súlyosbító körülményként értékelte a reklámkampány kiterjedt, igen sok fogyasztót elérő voltát.

  • 9.

    A határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2004. február 23.