Vj-66/2003/54

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Ringa Integrátor Észak-magyarországi Élőállat- és Takarmánykereskedelmi Kft. (Győr) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult eljárás során - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) az alább tényállást állapította meg:

I.

A tényállás

A sertéstartás és a piac

A hazai állattenyésztés egyik hagyományos ágazata a sertéstartás. Az országban a több tízezret meghaladó számú regisztrált sertéstartó gazdaság különböző minősítési kategóriába sorolható sertést tart:

  • -

    tőkesertések az EUROP minősítésű kategóriába sorolható sertések 80 - 120 kg súlyhatár között;

  • -

    nagysúlyú vagy szalámi-sertések a 145 kg-t meghaladó súlyúak, amelyeket nem fogtak tenyésztésbe;

  • -

    TF sertések a tenyésztésből kiselejtezettek.

A hazai vágósertés-termelés kb. 25-30 %-kal haladja meg a hazai fogyasztást, amelyből következően az ágazat exportorientált, s ezért a világpiaci áraknak és termelési ingadozásoknak erősen kitett. A világtermelés folyamatosan nő, de ettől egyes években elmarad a fogyasztás növekedése. Amikor a konjunktúra növeli a sertéstartási kedvet és ez egybeesik a felfutó termeléssel - ahogy ez 2002-től történt - akkor a világpiaci árak a sertéstartás önköltségének 2/3-ára zuhannak tartósan vissza. Az árzuhanás visszafogja a termelés növekedését és kb. 18-20 hónap alatt áll helyre a piaci egyensúly az ennek megfelelő árszínvonallal.

A hazai élősertésre az import nem jellemző, mint ahogy az élősertés exportja sem, a túlkínálatos nemzetközi piacok miatt.

A sertéspiaci viszonyokat bonyolítja a sertéstartás jellemzőinek és a piaci ár összefüggésének ciklikussága, amely éven belül és háromévente is ingadozó. A ciklus elején alacsony a piacon lévő vágósertés-állomány, ezért ára a keresleti piac miatt emelkedik. A termelők az emelkedő ár miatt javuló befektetésként értékelik a sertéstartást, s emiatt növelik a malacállományt. Mivel a malacok a vágósúlyt csak egy-másfél év múlva érik el, az ár és a sertéstartási kedv hosszabb ideig magasan marad. A sertések vágásra érésével a kialakuló erős kínálati piac miatt a felvásárlási árak zuhanni kezdenek, ami ismét csökkenti a sertéstartási kedvet, így a malacok száma csökken. Ugyanakkor a már hízásban lévő állomány a kínálati piacon marad, alacsonyan tartva a sertéstartási hajlandóságot. A ciklus egy-másfél év múlva ismét holtpontjára ér, hiány és magas árak mutatkoznak.
E ciklikusság miatt valamely termelőgazdasági döntés meghozatala és a piacon mutatkozó döntési eredmény időpontja között egy-másfél év az eltérés, mialatt a félig hízott sertésekkel nem lehet alkalmazkodni az éppen aktuális piaci viszonyokhoz, azaz keresleti hiány esetén csak néhány hónap múlva lehet kielégíteni a keresletet, viszont kínálati piac esetén néhány hónapra konzerválni kell a többletet.
Az értékesítési anomáliák, a különböző betegségek, a támogatási és szabályozási rendszerek eltérő módon hatnak és befolyásolják a ciklus hosszát.
A világpiaci folyamattal való hazai egybeesést mutatja, hogy a 2001. évi konjunktúra nyomán 2001. decembere és 2002. decembere között több, mint 30 ezerrel nőtt a hazai kocalétszám amellett, hogy az export jövedelmezőség egyéb okból is romlott (exporttámogatás elmaradása, az USA dollár leértékelődése).
2001. év végén, 2002. elején az országban a piac keresleti volt, s a termelők magas áron tudták a sertéseket értékesíteni. 2003. közepén már túlkínálat jellemezte az egyébként szűkülő piacot.
A sertéstartás ciklikusságát szemlélteti az értékesítési árak alakulása is. A magasabb árak 2001-ben még ösztönzőleg hatottak a sertéstartásra. Kedvező vágósertés és takarmány árarány ellenére azonban az állomány csak szerény mértékben emelkedett 2002-ben. A piac kínálati jellege, a csökkenő sertéshús és élősertés export, valamint a stagnáló belföldi sertéshúsfogyasztás a vágósertés árának 17 %-os visszaesését okozta 2002-ben. A külpiaci értékesítési lehetőségeket nehezítette, hogy a magyarországi sertésárak 2002. augusztusától magasabbak voltak az Európai Unió árainál és csak a 2003. májusától bekövetkezett jelentős árcsökkenés után lettek alacsonyabbak.

A takarmányozás

A takarmány minősége meghatározza az állati eredetű élelmiszerek minőségét és jelentősen befolyásolja az állattenyésztés eredményességét. A takarmányokban lévő különféle anyagok hatással lehetnek az ember egészségére is. A takarmányok közé nemcsak az ipari feldolgozás nélkül hasznosítható mezőgazdasági termékek [1] tartoznak, hanem a takarmány-előállító üzemekben készült ipari alapanyagok és a különböző takarmánykeverékek is. A takarmánykeverékek előállításához felhasznált alapanyagok, adalékanyagok és előkeverékek, valamint az állatgyógyászati készítmények szigorú szabályozást igényelnek.
Az Európai Unió a fentiekre tekintettel hozott rendelkezéseket. Így vált biztosíthatóvá, hogy a takarmányok közvetlenül az állatok, közvetve az állati eredetű termékeket fogyasztó emberek egészségét ne veszélyeztessék, ugyanakkor minőségükkel megfeleljenek a piaci verseny követelményeinek.

A takarmányok előállításáról, forgalomba-hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény és a végrehajtásáról szóló 43/2003. (IV.26.) FVM rendelet, s vele együtt a magyar Takarmánykódex kötelező előírásai [44/2003. (IV. 26.) FVM rendelet] a takarmány előállítást, forgalmazást és felhasználást összehangolták az Európai Unió szabályozásával. Az élelmiszerbiztonság az utóbbi időben Nyugat Európában fokozott hangsúlyt kapott, mert az élelmiszerbotrányok jó részét takarmányozási problémákra lehetett visszavezetni. [2]
Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28.-i 178/2002/EK rendeletének 17. cikke szerint ellenőrzik, hogy az élelmiszer- és takarmánygazdaság szereplői az előállítás, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában betartják-e az élelmiszerjog követelményeit.

Az ország egész területén, s így Győr-Sopron-Moson megyében is jellemző, hogy a nagyobb sertéstartók a sertések takarmányozásához szükséges szemes terményeket saját, vagy bérelt földterületen termelik meg, illetve aratás tájékán a szükségletet vásárlással pótolják. A megtermelt gazdasági abrakot premixek, supplementek, ásványi anyagok, stb. hozzáadásával saját vagy bérkeverőben az egyéni igényeknek megfelelően keveréktakarmánnyá alakítják.
A sertéstakarmány 45-48 %-a abraktakarmány ,a többi kiegészítő és premix.
Sokszor a csak 10-15 kocát tartó és a szaporulatot felnevelő termelők is rendelkeznek takarmánykeverővel. A kistermelők a keveréktakarmányt általában vásárolják.
Győr-Sopron-Moson megyében jelen van az ország hat jelentősebb takarmánygyártója, köztük a Bábolna Rt.
A termelők a takarmányforgalmazó megválasztásánál elsődlegesen az árat veszik alapul, megfontolva azt, hogy a mindinkább előtérbe kerülő jobb húsminőség eléréséhez a magasabb beltartalmú takarmány elsődlegesen járul hozzá.
A vágósertés és a takarmány áraránya 2002. II. felétől folyamatosan romlott. 2003. I. felében az előző évinél 16 %-kal alacsonyabb sertésárak, továbbá az aszály miatt emelkedő takarmányárak tovább rontották a sertéstartás jövedelmezőségét.

A takarmánygyártás színvonalát az ISO és a HCCP minőségbiztosítási rendszer fémjelzi, amellyel az ország első tíz takarmány-előállítója, köztük a Bábolna Rt. is rendelkezik.

A hazai takarmánygyártó kapacitás körülbelül 10 millió tonna, a kihasználtság 50-60 %-os.

A sertésfelvásárlás

2003. első négy hónapjában a Vágóállat és Hús Termék Tanács tagvállalatai 1.383.558 sertést fel vásároltak fel országosan, amelyből a Pick Szeged Rt. körülbelül 10 %-kal, a Ringa Rt. körülbelül 7 %-kal részesedett darabszám szerint számítva. Ehhez közeli értéket ad a súly szerinti számítás is.
Az állatszállítás optimális távolsága 50-60 km gazdaságossági és állategészségügyi szempontból. Miután a sertésállomány, a vágókapacitás megoszlása egyenlőtlen az országban, gyakori a 100-120 km-es szállítási távolság, ami túlterjedhet egy-egy megye közigazgatási határán.
A sertéstartók a felvásárlás során közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a húsfeldolgozókhoz, amelyek a felvásárolt sertésekből készült termékeket a feldolgozás különböző szintjeinek megfelelően forgalmazzák.
A bizonytalan piaci helyzet miatt a húsipari vállalkozások kapacitásuk 60 %-áig szoktak sertésfelvásárlásra szerződni. Több nagyvállalatnak van saját vagy bérelt sertéstelepe, amely tevékenységük biztonsági tartaléka.
A feldolgozók közvetlenül egy évre kötött szállítási szerződésekkel végzik a felvásárlást úgy, hogy a termelőktől a vágóhídi levágást követően a feldolgozó üzemekbe kerül a vágott sertés.
A termelők és a feldolgozók közé jellemzően felvásárlással foglalkozó társaságok ékelődnek, amelyek azontúl, hogy a szűkértelemben vett felvásárlással foglalkoznak, különböző szolgáltatásokat is nyújtanak a sertéstermelők és a feldolgozók közötti kapcsolatban.

Győr-Sopron-Moson megyében tíz vállalkozás, köztük a Ringa Rt. úgy foglalkozik sertésfelvásárlással, hogy egyúttal részben, vagy egészben fel is dolgozza (Perl és Társa Kft., P+B Kft., Kisalföld Hús Kft., Horváth István, Kiss József és társa,
Észak-Hansági Hús Kft., Lucullus Húsfeldolgozó, Villányi Vilmos, Pápai Hús Rt.). 2002-ben a megyében 260-280 ezer darab sertést értékesítettek a termelők; a 2003. évi adatok nem állnak rendelkezésre. 2002-ben a Ringa Rt. több, mint 300 ezer darab sertést, míg 2003. első négy hónapjában mintegy 100 ezret vásárolt fel, nyilvánvalóan nemcsak a megye határon belüli termelőktől.

Az integráció

A termelők és a feldolgozók között sajátos kapcsolati rendszert teremt az integráció.
Az integráció a felek kölcsönös gazdasági érdekein alapuló, minimum egy évre szóló, de általában közép, vagy hosszú távú szerződéssel szabályozott olyan együttműködés, amelyben az egyik szerződő fél az integrátor, aki piaci és/vagy termelési biztonságot nyújt a másik szerződő félnek, az integráltnak, valamint különböző szolgáltatásokkal és/vagy finanszírozással segíti a mezőgazdasági tevékenységet végző magántermelőt, vagy gazdálkodó szervezetet. Az integráció lehet horizontális (azonos tevékenységet végző integráltak összefogása), vagy vertikális (egy adott termékpályán az egymásra épülő tevékenységek összefogása), vagy ezek kombinációi. Az integráció résztvevői bizonyos mértékben közös kockázatot is vállalnak.

Az integrátor az integrált partner termelését segíti és koordinálja, a termeléshez szükséges forgóeszközöket saját, vagy a saját nevében felvett pénzintézeti forrásokból, részben vagy egészben finanszírozza. A termelés eredményét képező terméket feldolgozás, vagy továbbértékesítés céljából felvásárolja, a szerződéses partner részére igény szerint technológiai és/vagy adminisztratív szolgáltatást teljesít. Az igénybevett támogatásokat és kedvezményeket az integráltnak továbbadja, illetve az elszámolás során azokat érvényesíti.

Az integrált az, aki az integrátor gesztori tevékenységét igénybe kívánja venni, ezért az integrációs szerződésben kötelezettségeket vállal, így az integráció keretén belül termelt termékekkel kapcsolatos mennyiségi és minőségi követelmények teljesítését, illetve a szolgáltatások szakszerű felhasználását.

Az integrációs szerződések a húsfeldolgozás megfelelő minőségű alapanyag-előállítási bázisa, amely szerződési rendeltetést az ügyletkötő felek változatos szerződéses tartalommal kívánják biztosítani.
A "bérmunka" jellegű integrációs rendszer jellemzője, hogy az integrátor a saját tulajdonát képező malacállományt helyezi ki az integráltakhoz, egyéb szolgáltatást is nyújtva számukra, (szükséges takarmány, állatorvosi ellátás, sertésátvétel a hízlalás helyén, agrártámogatások elszámolása, stb.), az integráltra pedig a sertésgondozás hárul, továbbá egyéb kötelezettségvállalások az integrációban rejlő nagyobb értékesítési biztonság ígéretének fejében.
A "klasszikusnak" mondott integrációs rendszerben a termelési folyamat finanszírozásával a termelő és az integrátor kölcsönösen számlázza saját résztevékenységét, amelyet a termelési időszak végén az integrált termelő vágósertéssel egyenlít ki.
Az integrációs kapcsolat időtartama mindig egy termelési periódus, amelyet esetleg hosszú távú együttműködési szerződés is kísérhet.
Az integrátor csak abban az esetben jogosult az igénybevehető támogatásokra, ha a székhelye szerinti FVM Hivatal integrátorként bejegyezte.

Győr-Sopron-Moson megyében öt olyan sertésfelvásárló van, akik egyben integrátorok is (Mihályi Gazdák Szövetkezete, Dózsa T.É.Sz. Szövetkezet, Rábapozdányi Mezőgazdasági Rt., Hidráns Kft., Perl és Tsa Kft.). Székhelyükön évi 1-2000 sertést vásárolnak fel és értékesítenek feldolgozásra évente, kivéve a Perl és Tsa Kft-t, amely évi 7000-7500 darab sertést vásárol fel integrációs rendszerben.

A Ringa Húsipari Rt.

A győri székhelyű Rt. a vágástól a daraboláson keresztül széleskörű húsfeldolgozást végez. A tőkesertést jellemzően a Dunántúli régióból vásárolja fel. A maximális szállítási távolság a termelő és a feldolgozó között 250 km.

Az Rt. az országos sertésfelvásárlásból 2002-ben 8,43 %-kal, 2003. első négy hónapjában 7,15 %-kal részesedett.

A Ringa Húsipari Rt. és a Kft.

Az Rt. az integrációban történő felvásárlással a 2002. augusztus 9-én alakult és a 2002. szeptember 4-én bejegyzett eljárás volt vállalkozást (a továbbiakban: Kft.) bízta meg.
Az Rt. és a Kft. 2003. február 6-án kötött együttműködési szerződése értelmében az Rt. átengedte a sertésbeszállítói partnereivel történő szerződéskötés lehetőségét a Kft. részére azzal, hogy a partneri körtől vett sertést kizárólag az Rt. vagy a Pick Szeged Rt. részére értékesítheti a Kft.
A Kft. ténylegesen 2003. májusáig nem vásárolt fel a megyében sertést, csupán az Rt. megbízása alapján integrációs szerződéseket kötött a termelőkkel.
Tervei szerint a teljeskörű integrátori tevékenységet 2004-ben kezdi, bár ezirányú jogosultsága megszerzéséről a Versenytanácsnak nincs tudomása.

Az együttműködési szerződés foganatba ment, s további szerződések létrejöttével párosult:

  • a)

    A Kft. és a termelők között integrációs szerződés a jelen eljárás alatt vizsgáltan 2003. első felében integráció létrehozására.

  • b)

    A Kft. és a Bábolna Takarmányipari Kft. közötti takarmányértékesítésre vonatkozó együttműködési szerződés 2003. március 3-án a Kft-vel integrációs szerződést kötő termelők számára.

  • c)

    A Bábolna Takarmányipari Kft. és az integrációs szerződést kötő termelők között takarmány szállítás az integrációs szerződések Kft-vel való megkötését követően 2003. áprilisától.

  • a)

    Az együttműködési szerződés megkötését követően a Kft. felkereste az Rt-vel 2003-ra, illetve 5 évre szerződött partnereit, hogy kössenek integrátori szerződést vele akként, hogy a szerződött mennyiségű sertés felneveléséhez szükséges takarmány legalább egy részét (10 %) a Kft-től vagy az általa kijelölt partnertől szerzik be, s ha felmondják a takarmányértékesítési szerződést az egyúttal az integrátori szerződés felmondását is jelenti.
    A 10 %-os takarmány-beszerzési érték olyan csekély, hogy a termelő egyéb beszerzésű, saját takarmányának feletetését nem akadályozza, ugyanis a sertéshízlalás teljes önköltségéből 60-62 % a takarmányköltség, s ebből a kötelezően vásárolt takarmány értéke kb. 15-20 %. A megkérdezett termelők közül négyen voltak hajlandók a Kft-vel szerződést kötni. Ezek a termelők a maguk számára előnytelennek, kényszerűnek, nem is működőnek tartották a Kft. által kínált szerződéses kikötéseket.
    A Kft-vel integrátori szerződés kötését elutasító termelők több-kevesebb nehézséggel az Rt-n kívüli más felvásárlóhoz fordultak az Rt. csökkentett sertésátvétele miatt.

  • b)

    A Bábolna Takarmányipari Kft-vel kötött szerződés célja szerint a minőségi húsalapanyaghoz biztosítja a minőségi keveréktakarmányt az integrált termelők számára, egyúttal a termelők számára a sertésértékesítés, a Bábolna Takarmányipari Kft-nek pedig a takarmányértékesítés biztonságát nyújtva. A szerződés keretében a Bábolna Takarmányipari Kft. vállalta, hogy kedvezményes áron szolgáltatja a takarmányt az integrált termelőknek.

  • c)

    A Bábolna Takarmányipari Kft. az integrátori szerződésekben érdekelt nagyüzemi partnerekkel közvetlenül, a kistermelőkkel közvetve, kereskedői hálózaton keresztül létesített szerződéses kapcsolatot az integrátori szerződések tartalmához igazodóan.

II.

A vizsgálat

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölénnyel visszaélés tilalma miatt eljárást indított a Kft. ellen, mert vélelmezte, hogy az integrátori szerződések megkötésének feltételéül szabott takarmány-beszerzési kötelezettség előírása gazdasági erőfölénnyel való visszaélés.
A lefolytatott vizsgálat a Kft. gazdasági erőfölényének hiányában az eljárás megszüntetését indítványozta, hozzátéve, hogy "az óltól az asztalig" jelszóval fémjelzett élelmiszerbiztonsági követelmények betartása érdekében az integrátori szerződésekben nem meghatározott takarmánygyártótól való beszerzésről kellett volna rendelkezni, hanem ettől eltérően arról, hogy a termelők csak a meghatározott feltételekkel rendelkező vállalkozásoktól szerezhetik be keveréktakarmány szükségletüket.
A Gazdasági Versenyhivatal a Pick Integrátor Dél-magyarországi Élőállat- és Takarmánykereskedelmi Kft. ellen hasonló magatartás miatt Vj-67/2003. szám alatt eljárást indított, amelyet ugyancsak megszüntetni indítványozott gazdasági erőfölény hiányában.
A vizsgálat a gazdasági erőfölény hiányát az országos piacon értékelt csekély piaci részesedésre alapította.

III.

A Kft. védekezése

A Kft. egyetértve gazdasági erőfölényének hiányával, az eljárás megszüntetését kérte. Szerinte a magyar sertésfelvásárlási piacot egységesen és országosan kell értelmezni. Nincsenek olyan tényezők, amelyek miatt ezt a földrajzi egységet kisebb egységekre kellene bontani. Sem a távolságok, sem a domborzati viszonyok, sem a termelők, illetve a felvásárlók piaci szokásai, sem a szállítási költségek nem indokolják, hogy a piac földrajzi értelemben kisebb legyen, mint Magyarország területe, azaz indokolatlan Magyarországon belül több piac megkülönböztetése. A Kft. is az ország egész területéről szerzi be a szükséges árualapot, mint ahogyan más felvásárlók sem korlátozzák felvásárlási tevékenységüket egy adott földrajzi kisebb térségre. A felvásárlási tevékenységet a fuvarköltségek alakulása sem alapvetően, sem lényegesen nem befolyásolja.
Az élősertés, mint áru nem osztható fel külön piacokra, mint például tőkehús sertés vagy túlsúlyos sertés piacra. Nem lehet szó TF sertéspiacról, vagy túlsúlyos sertéspiacról, amelynek indoka az áru előállításának természetében rejlik. Túlsúlyos sertést nemcsak az állíthat elő, aki erre vonatkozóan szerződést kötött valamelyik felvásárlóval, hanem az is, aki a piacon nem tudta értékesíteni malacát, kocáját, majd tőkehús sertését. A felvásárolt sertések valamennyien ugyanazon a hizlalási folyamaton mennek keresztül, s csak annyiban különböznek egymástól, hogy eltérő a levágásuk időpontja, azaz levágásukkor eltérő súllyal rendelkeznek. Véleménye szerint a Versenytanácsnak is abból kell kiindulnia az elemzéskor, hogy egyetlen áruról, az élősertésről van szó, mely árupiacnak földrajzi piaca Magyarország egész területe.

Az eljárás alá vont integrációs társaság nincs erőfölényben, mert nem teljesül vonatkozásában a Tpvt. 21.§-ban megfogalmazott egyetlen feltétel sem. Valótlan, hogy a Kft. a magyar élősertés piacon a versenytársaktól, vagy a vele szerződéses kapcsolatba lépő termelőktől nagymértékben függetlenül folytathatná felvásárlási tevékenységét. Éppen ellenkezőleg: a magas fokú szabályozottság (agrárpiaci rendtartás, a Földművelésügyi Minisztérium és a Vágóállat és Hústermék Tanács rendeletei, illetve határozatai, melyek a magyar piac egészére nézve kötelező erejűek) magas fokú alkalmazkodást követel a termelőktől, felvásárlóktól egyaránt, a saját döntési hatáskörön kívül álló tényezők, jelentősen befolyásolják a piaci döntéseket. Ilyen helyzetben gazdasági erőfölényt nem is lehet szerezni.

Mindebből az következik, hogy mindkét Kft-nek a termelőkkel kötött integrációs szerződéseiben szereplő azon szerződéses feltételek, melyek a sertések hizlalásához szükséges takarmány beszerzési forrását pontosan meghatározzák és a meghatározott takarmány felhasználását a szerződésszerű teljesítés követelményeként fogalmazzák meg, nem minősíthető gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek (gazdasági erőfölény hiányában). A termelők a szabályozott piacon, szabadon dönthetik el, hogy melyik kereskedővel, vagy felvásárlóval kötnek szerződést. Az előbb említett feltételek pedig olyan gazdaságilag, egészségügyileg indokolható kikötések, amelyek a gazdasági versenyt a élősertés felvásárlási piacon egyáltalán nem korlátozzák, amelyek ezen kívül a minőségbiztosítási követelményeknek (mind a hazai mind a közeljövőben belépő EU követelményeknek) is megfelelnek, végső soron garanciát adva a fogyasztóknak az általuk fogyasztott hús hizlalási folyamatáról.

IV.

A Versenytanács döntése

A Versenytanácsnak eljárása során meg kellett határoznia

  • -

    az érintett piac lehetséges változatait, amelyeken vizsgálnia kellett

  • -

    2003. I. felében a Kft., de valójában a megbízójaként eljáró Rt. gazdasági erőfölényes helyzetét,

  • -

    s ennek megállapítása esetén, érdemben foglalkozni kellett a kifogásolt szerződéses kikötés versenyjogi minősítésével.

Az érintett piac

Valamely versenyjogilag értékelhető magatartás sohasem önmagában, hanem egy adott földrajzi területen az ott lévő ésszerűen helyettesítő árukkal való kapcsolatát figyelembevéve minősíthető, amelyet a Tpvt. 14. §-a az érintett piac fogalmával határoz meg.
Eszerint

  • 1.

    Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.

  • 2.

    A megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.

  • 3.

    Földrajzi terület az, amelyen kívül

    • a)

      a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy

    • b)

      az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

Ennek megfelelően a keresleti helyettesíthetőséget a Kft. szempontjából kell értékelni aszerint, hogy a sertést a feldolgozó Rt. tudja-e más áruval ésszerűen helyettesíteni.
A különböző típusú sertéshúsok a technológiai folyamatokban nem helyettesíthetőek, hiszen a hústermékek jellegét éppen az adja, hogy milyen állat húsa az alapanyaguk.
A kínálati helyettesíthetőséget ellenben a sertéstartók szempontjából kell értékelni, annak figyelembevételével, hogy a sertéstartóknak a sertéstartási ciklus elején a hízlalási jellemzők ismeretében kell döntést hozni a sertéstartás megkezdéséről, vagy mellőzéséről, amelynek gazdasági ésszerűsége csak a sertésértékesítéssel igazolódik. Az értékesítés biztonságát a sertésciklushoz igazodó egyéves termékértékesítési szerződések jelentik, amelyeket alkalmasint az integrációs szerződésekkel bevezetett különféle tartalmú integrációs rendszerek kísérhetnek. Az integrációs rendszer, mint termelési forma külön árukategóriát nem képez az ismertetett kategóriákon (tőke, túlsúlyos, TF sertés) felül, hiszen az integrációsnak mondott, nem egyöntetű sertéstartás okozta minőségbeli különbség a nem-integrációs tartású sertéssel szemben nem igazolható.
A sertéshízlalás megkezdése előtt a meglévő tenyésztési eszközök felhasználásával arra van mód, hogy valamely megfontolásból - például a keresleti-kínálati viszonyok alakulása miatt - valamely termelő, sertés helyett más állat tartásába fogjon, illetve ha már sertéstartásba fogott, utóbb a hízlalási folyamatot elnyújtsa a sertésminőség módosulása nélkül, vagy a tervezett hízlalási időt úgy hosszabbítsa meg, hogy a tőkesertést tovább-hízlalással túlsúlyos sertéssé hizlalja. Mindebből következően a sertés árupiacon belül a sertések különböző kategóriái különböztethetők meg, amelyek egymást korlátozottan képesek helyettesíteni.
Amennyiben különbséget teszünk a sertések különböző kategóriái között, a földrajzi piac sem csak egységesen értelmezhető, mert a Dunántúli, illetve Győr-Sopron-Moson megyei termelők a tőkesertéseket, mégha túlnyomó részben a két Rt-nek értékesítik, akkor is értékesíthetik másoknak, hiszen önmagában a megyében, a Ringa Rt-t nem számítva, tizennégy név szerint is felsorolt felvásárló van.
Az ekként meghatározott érintett piacot tekintve, arról kellett dönteni, hogy nem a Kft-t, hanem valójában az Rt-t érintően, megállapítható-e gazdasági erőfölényes helyzet akár helyi, akár országos viszonylatban. A Versenytanács szerint, mégha az áru és a földrajzi piacot szűkíti is a sertéstípusok, illetve a helyi piac értékelésének bevezetésével, a Kft., illetve mögöttes értékeléssel az Rt. gazdasági erőfölényes helyzetben nem volt 2003. I. felében, amikor a versenyjogilag sérelmezett integrációs szerződésbeli feltételeket a Kft. a termelőkkel szemben kikötötte. Ezért a Versenytanács az érintett piac további egyértelmű meghatározását szükségtelennek tartotta.

A gazdasasági erőfölény

A Tpvt. 22. § szerint:

  • 1.

    Gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

  • 2.

    A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen

    • a)

      azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli;

    • b)

      a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását;

    • c)

      az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.

Önmagában a 2002. évi - 2003. I. félévi ismert sertés-túlkínálatos piaci viszonyok a feldolgozók - közöttük az Rt. - erőfölényes helyzetét nem alapozzák meg, hiszen a természetes üzleti kockázat körébe tartozik valamely áru eladhatósága a kereslet-kínálat függvényében. A sertéspiacon kialakult túltermelés következtében gazdaságilag ésszerű, hogy a feldolgozók a túlkínálatot nem vásárolják fel szükségletüket meghaladó mértékben, s a kínálatot valamely ismérv - adott esetben takarmányvásárlási minőségjavítás címén - szerint válogatják, amely magatartást eleve akkor lehet versenyjogilag értékelni, ha a felvásárló-feldolgozó erőfölényes helyzete megállapítható.
Országos viszonylatban a Pick Szeged Rt. és a tőle nem független Ringa Rt. együttesen a legjelentősebb húsfeldolgozó ugyan, de piaci részesedése a felvásárlásban olyan mértékű (15 % körüli), amely nem teszi lehetővé, hogy a többi piaci szereplőtől függetlenül végeztesse felvásárlásait az országos piacon, ami megmutatkozik a feldolgozói termékek értékesítésének piacán is, mert a hazai hús és húskészítmények széles választékát rajtuk kívül számtalan feldolgozó kínálja a fogyasztóknak.

Gazdasági erőfölényes helyzet hiányában okafogyott a kifogásolt szerződési feltétel versenyjogi értékelése, ezért a Versenytanács az eljárást figyelemmel a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjára jogsértés hiányában megszüntette a Tpvt. 77. § (1) bekezdés j) pontja alapján.

A Versenytanács határozatát a Tpvt. 74. § szerint tárgyaláson kívül hozta meg.

A Tpvt. szerinti jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. § biztosítja a Kft. számára.

Budapest, 2004. április 8.

Jegyzetek

  • :: d1e128

    Pl.: széna, kukorica.

  • :: d1e146

    Az utóbbi évekre jellemző BSE, dioxin és cloranphenicol botrányok.