Vj-16/2005/25

A Gazdasági Versenyhivatal eljáró versenytanácsa a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (Budapest) eljárás alá vont vállalkozás ellen versenykorlátozó magatartás miatt indult eljárás során tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

határozatot

Az eljáró versenytanács megállapítja, hogy versenykorlátozó döntésnek minősülnek a Magyar Könyvvizsgálói Kamara 2004. július 1. és 2006. február 1. között hatályos Etikai szabályzatának alábbi rendelkezései: C.4.1. alpontból:
- rábeszélés jellegű szöveg tilalma;
- összehasonlítás tilalma más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal;
- díjazásra vonatkozó információk közzétételének tilalma;
- a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsasága, szakmai minősége feldicsérésének tilalma úgy, hogy azzal más könyvvizsgáló azonos vagy hasonló szolgáltatása felismerhetővé váljon,
C.4.2. alpontból:
szakmai folyóiratban, újságban megjelenő publikációban közzétehető információk meghatározása,
C.4.3. alpontból:
- ügyféltoborzás tilalma, valamint
- rendezvényeken, konferenciákon összehasonlító hirdetés közzétételének tilalma.

A Versenytanács ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérheti az eljárás alá vont Kamara.

Indoklás

I.

A vizsgálat indításának körülményei

1.
A Gazdasági Versenyhivatal 2005. február 2-án a Vj-16/2005/1. számú határozatával versenyfelügyeleti eljárást indított a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (a továbbiakban: Kamara) ellen, a Kamara Etikai szabályzata (a továbbiakban: Etikai szabályzat) C.4. pontjában meghatározott, "Hirdetés, ajánlattétel" című rendelkezéseinek vizsgálatára.
2.
A versenyfelügyeleti eljárás az Etikai szabályzat hivatkozott rendelkezéseit a Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. törvénnyel (a továbbiakban: Tpvt.), és az Európai Közösség versenyjogi követelményeivel vetette össze.

- a)
  Az eljárás egyfelől annak megállapítására indult, hogy a hivatkozott rendelkezések alkalmasak-e a Tpvt. 11. §-ában foglaltak megsértésére, mely szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
- b)
  Az eljárás másfelől annak kiderítését célozta, hogy sor került-e az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSz.) megsértésére. Az EKSz 81. cikk (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

II.

Az eljárás alá vont tevékenysége

3.
A Kamara a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 65. §-a szerinti köztestület, tehát önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy, melynek létrehozását törvény rendeli el. A tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységéhez kapcsolódóan közfeladatokat lát el, ehhez meghatározott jogosítványokkal rendelkezik, s ezeket önigazgatás útján érvényesíti.
4.
A Kamara a rá vonatkozó törvényi szabályozás, nevezetesen a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) szerint sokféle tevékenységet lát el, - többek között - kidolgozza és közzéteszi a könyvvizsgálókra vonatkozó etikai szabályokat, figyelemmel kíséri a megtartásukat, és figyelemmel kíséri a tagok szakmai tevékenységét; ha hiányosságot vagy az etikai szabályok megsértését tapasztalja, intézkedik az Etikai szabályzatnak megfelelően, és határozatát nyilvánosságra hozza.
5.
A Kamara legfőbb szerve a helyi szervezetekhez tartozó tagok által választott küldöttekből álló küldöttgyűlés. A szabályzatok, így az Etikai szabályzat, megalkotása, elfogadása és módosítása ^[1] a küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Kamara további szerve az elnökség, melynek feladata a kamara működésének irányítása a küldöttgyűlések közötti időszakban az alapszabálynak és a küldöttgyűlés határozatainak megfelelően. ^[2]
6.
A Kamarának 2004. december 31-én 5911 fő természetes személy könyvvizsgáló és 1909 könyvvizsgáló társaság nyilvántartott tagja volt. ^[3] A természetes személy könyvvizsgálók éves nettó árbevétele 2004 során 9 972 167 000 forint, míg a könyvvizsgáló társaságoké 51 730 912 000 forint volt. ^[4] A Kamarának 2005. december 31-én 5944 fő természetes személy könyvvizsgáló és 1925 könyvvizsgáló társaság nyilvántartott tagja volt. A természetes személy könyvvizsgálók éves nettó árbevétele 2005 során 8 752 464 400 forint, míg a könyvvizsgáló társaságoké 51 565 135 832 forint volt. ^[5] Elfogadva a Kamara 2006. július 7-i beadványának 4. oldalán szereplő érvelést, az eljáró versenytanács megállapítja, hogy az itt rögzített összegeknek csak egy része - a Kamara állítása szerint kisebbik fele - származik olyan tevékenységből, ^[6] amelyre a jelen eljárás tárgyát képező reklámkorlátozások vonatkoznak (vö. 20. pont).
7.
A Kamara működését a tagdíjakból, a könyvvizsgálói társaságok hozzájárulási díjaiból, a kamara által nyújtott szakmai szolgáltatásoknak az alapszabály szerint meghatározott díjaiból származó, valamint az egyéb bevételek biztosítják. ^[7] A Kamara tagdíjból és a könyvvizsgáló társaságok hozzájárulási díjából származó bevétele 2004 során 591 965 000 forint, 2005-ben 346 613 800 forint volt. ^[8]
8.
A Kamara tagja a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Accountants, a továbbiakban: IFAC). Az 1977 óta működő IFAC a számviteli szakma nemzetközi szervezete, mely nemzetközi etikai, könyvvizsgálati, oktatási és költségvetési szférára vonatkozó számviteli standardokat alkot, valamint útmutatókat és tanulmányokat ad ki annak érdekében, hogy erősítse a könyvvizsgálók magas színvonalú teljesítményét az üzleti életben.

III.

A vizsgált magatartás

A 2004. július 1-től 2006. február 1-ig hatályos szabályozás

9.
A Kamara küldöttgyűlése 1998. április 25-én fogadta el az Etikai szabályzatot, mely 2000. március 25-én, 2000. december 16-án, 2001. május 19-én, 2002. május 25-én és 2004. április 24-én módosításra került. A Kamara jelen versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált Etikai szabályzata, a pénzügyminiszter jóváhagyását követően, 2004. július 1-jén lépett hatályba. ^[9]
10.
Az Etikai szabályzat célja az, hogy a Kamara tagjainak munkáját segítse a könyvvizsgálathoz kapcsolódó etikai normák és magatartási szabályok betartásában, továbbá meghatározza az etikai és a fegyelmi szabályok, előírások megsértésével kapcsolatos eljárásokat.
11.
Az Etikai szabályzat C.4. pontja az alábbiak szerint rendelkezik a könyvvizsgálói reklámról : ^[10]

C.4. Hirdetés, ajánlattétel

4.1. A hirdetés és az ajánlattétel nem tartalmazhat rábeszélés jellegű szöveget és összehasonlítást más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal. Tilos összeköttetésre hivatkozni és bármilyen más módon túlzott várakozást ébreszteni. A hirdetés nem tartalmazhat díjazásra vonatkozó információkat. Nem szabad a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsaságát, szakmai minőségét úgy feldicsérni, hogy azzal más könyvvizsgáló azonos vagy hasonló szolgáltatása felismerhetővé váljon.
4.2. Szakmai folyóiratban vagy újságban megjelenő publikáció szerzője a neve mellett megnevezheti a könyvvizsgáló társaságot, amelynél dolgozik, illetve a társadalmi szervezetben, köztestületben betöltött tisztségét is feltüntetheti.
Ezt meghaladó információ megjelenítése tilos.
4.3. Tilos olyan rendezvényt szervezni, amelynek kifejezett célja az ügyféltoborzás. Rendezvényeken, konferenciákon a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló társaság hirdethet, és ennek keretében beszámolhat munkája során szerzett tapasztalatairól, egyes szakmai kérdésekben ismertetheti véleményét, de ennek során tartózkodnia kell a saját maga és társasága olyan reklámozásától, feldicsérésétől, ami más azonos vagy hasonló szolgáltatót ezáltal felismerhetővé tesz."

12.
Az Etikai szabályzatban foglalt tilalmak megsértése etikai eljárást von maga után. Az etikai vétséget elkövető könyvvizsgálóval szemben írásbeli megrovás, pénzbírság, valamint a Kamarából való kizárás szabható ki büntetésként. ^[11]
A Kamara elnökének az eljárás során tett nyilatkozata szerint 2000 és 2003 között az Etikai szabályzat reklámtilalmi rendelkezéseinek megsértése tárgyában a Kamara nem indított eljárást. A Kamara megbízott ügyvezető igazgatójának 2005. december 6-i tájékoztatása szerint addig a napig sem folytattak le ilyen tárgyú etikai eljárást.

Törekvés a kifogásolt állapot felszámolására

13.
A Kamara a Gazdasági Versenyhivatal 2004. szeptember 29-i megkeresésére adott válaszában ^[12] hivatkozott arra, hogy a Kamara szabályzatainak uniós joghoz való közelítése folyamatban van. Tekintettel arra, hogy a szabályzatot csak a Kamara küldöttgyűlése fogadhatja el, a folyamat időigényes. A Kamara jelezte, hogy az Etikai szabályzat módosítására 2005-ben sor kerül, és a Kamara kész együttműködni a Gazdasági Versenyhivatallal.
14.
A Kamara 2005. december 3-i közgyűlésén elfogadták az új egységes szerkezetbe foglalt Etikai szabályzatot, melynek módosított C.4. pontja jelen eljárásban felmerült kritikai észrevételekre tekintettel került megfogalmazásra. Az új szabályzat 2006. február 1. napján lépett hatályba. Az új Etikai szabályzat szövege nem képezi jelen eljárás tárgyát.

IV.

IV. A korábbi Etikai Kódex értékelése a Vj-148/1998-as versenyfelügyeleti eljárásban

15.
Már folyt egy versenyfelügyeleti eljárás 1998-ban a Kamara korábbi - 1998. július 1-jén hatályba lépett - Etikai szabályzata "Hirdetés, ajánlkozás" című 4. pontjának versenyjogi vizsgálatára.

- a)
  Az Etikai Szabályzat eredeti, 1998. április 25-én elfogadott, változata az alábbiak szerint szabályozta a könyvvizsgálók hirdetési lehetőségeit:
  
  4.1. A könyvvizsgáló (akár természetes személy, akár társaság) nem reklámozhatja tevékenységét. Hirdetést megjelentethet, de abban csak a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló társaság neve, címe, telefonszáma, könyvvizsgálói és szakmai, egyéb szolgáltatásai szerepelhetnek.
  4.2. A könyvvizsgáló és a könyvvizsgáló társaság névtábláján és levélpapírján a hivatásához kapcsolódó információk szerepelhetnek (név, cím, telefonszám, tulajdonosok neve, külföldi iroda neve, címe).
  4.3. A hirdetés és ajánlkozás nem tartalmazhat rábeszélés jellegű szöveget és összehasonlítást más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal. Tilos összeköttetésre hivatkozni és bármilyen más módon túlzott várakozást ébreszteni. A nyilvános hirdetés nem tartalmazhat díjazásra vonatkozó információkat. Nem szabad a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsaságát, szakmai minőségét feldicsérni.
  4.4. Szakmai folyóiratban vagy újságban megjelenő publikáció szerzője a neve mellett megnevezheti a könyvvizsgáló céget, amelynél dolgozik, de tilos a könyvvizsgáló cég tevékenységét ily módon reklámozni és a konkurens cégekkel összehasonlítani.
  4.5. Tilos rendezvényt szervezni ügyféltoborzás céljából. Szakmai közönség (könyvvizsgálók) előtt a könyvvizsgálók beszámolhatnak munkájuk végzése során szerzett tapasztalataikról, egyes szakmai kérdésekben ismertethetik véleményüket, de ezek során tartózkodniuk kell a saját cégük reklámozásától, feldicsérésétől.
- b)
  A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa, a Vj-148/1998/18. számú, 1999. január 19-i határozatában a fenti etikai rendelkezések közül a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) és d) pontja értelmében, az alábbiakat ítélte a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközőnek, s tiltotta meg alkalmazásukat, a Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerinti bírság (5 millió Ft) kiszabása mellett:
  
  - a 4.1. alpontjában foglalt általános reklámtilalmat,
  - a 4.2. alpontban a névtáblán, levélpapíron szereplő adatokra vonatkozó szabályt,
  - a 4.3. alpontból a rábeszélés jellegű szöveget, a más könyvvizsgálókkal való összehasonlítást, a díjazásra vonatkozó információ adásának tilalmát, a szolgáltatás gyorsaságának, minőségének feldicsérését tiltó rendelkezést,
  - a 4.4. alpontban a könyvvizsgáló tevékenységének reklámozására, összehasonlítására vonatkozó tilalmat,
  - a 4.5. alpont szerinti ügyféltoborzásra, a cég reklámozására vonatkozó tilalmat.

16.
A Fővárosi Bíróság 2000. október 20-án kelt 2.K.31.998/1999/7. számú ítéletében a Versenytanács határozatát részben helyben hagyva, a bírság összegét 1 millió Ft-ra mérsékelve megállapította, hogy a Kamara Etikai Szabályzatának a Gazdasági Versenyhivatal által vizsgált és jogsértőnek minősített rendelkezései a Tpvt. 11. § (1) bekezdésébe ütköznek. A Legfelsőbb Bíróság a 2003. március 24-én kelt, Kf.V.39.079/2001/9. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
17.
A Kamara, nyilatkozata szerint, a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozatát, valamint a Fővárosi Bíróság ítéletét helyben hagyó Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően a reklámozás teljes tilalmát meghatározó Etikai szabályzat rendelkezéseit olyan módon alakította át, hogy azok a reklámozást nem tiltják, csak a nemzetközi rendelkezéseknek megfelelően szabályozzák. ^[13]
18.
A Kamara az Etikai szabályzat egyes rendelkezéseit, így a 4. pontban szereplőket is, elfogadásukat követően számos alkalommal módosította. Megállapítható azonban, hogy az Etikai szabályzat jelenleg vizsgált, 2004. július 1-től hatályos változata 4.1. - 4.3. alpontjaiban foglalt rendelkezései tartalmilag sok hasonlóságot mutatnak a korábban vizsgált és versenykorlátozónak ítélt Etikai Szabályzat 4.3. - 4.5. alpontjainak rendelkezéseivel.

V.

Az érintett piac

19.
A versenykorlátozás szempontjából - az Etikai szabályzat C.4. pontjában meghatározott rendelkezései által - érintett piacot a Tpvt. 14. § (1) bekezdése alapján a megállapodás tárgyát képező áru (szolgáltatás) és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.
20.
Az Etikai szabályzat Általános szabályai szerint a szabályzat a könyvvizsgálóknak a könyvvizsgálati tevékenységük gyakorlásával összefüggő etikai normáit határozza meg. ^[14] Így az eljárás tárgyát képező Etikai szabályzat által érintett árunak a könyvvizsgálók Kktv. 26. § (2) bekezdése szerinti könyvvizsgálói tevékenysége tekinthető, érintett árupiacnak pedig a könyvvizsgálói tevékenységek piaca. Könyvvizsgálói tevékenységen mindkét esetben a Kktv. 26. § (2) bekezdésében felsorolt tevékenységek értendők, a Kktv. 27. §-ában írt "könyvvizsgálók által végezhető nem könyvvizsgálati tevékenységek" és a 28. §-ában említett "könyvvizsgálók által végezhető egyéb tevékenységek" nem tartoznak a "könyvvizsgálói tevékenység" fogalom hatálya alá.
21.
Az érintett könyvvizsgálati tevékenység folytatásának feltételeit az egyes nemzeti jogszabályok által előírt követelmények határozzák meg. Tekintettel arra, hogy az Európai Közösség tagállamai sok tekintetben eltérő szabályokat írnak elő, az Etikai szabályzat szempontjából érintett földrajzi piacnak Magyarország területe tekinthető.

VI.

Az ügyfél álláspontja

22.
A Kamara által az eljárás tárgya kapcsán tett ^[15] előadásokat az eljáró versenytanács tárgyuk szerint négy csoportba sorolva foglalja össze. ^[16]

A könyvvizsgálói tevékenység egészének értékelése az ügy szempontjából

23.
A könyvvizsgálók a könyvvizsgálat során a gazdálkodó szervezet vezetését, annak gazdálkodását ellenőrzik, és erről a tulajdonosoknak címzett szakértői véleményt kell alkotniuk, mely más gazdálkodó szervezetek, hitelezők, tágabb értelemben a gazdaság minden szereplője számára hitelesíti a gazdálkodó szervezet pénzügyi és vagyoni helyzetét. Így nem lehet jelentősége annak, hogy melyik könyvvizsgáló társaság, vagy könyvvizsgáló készíti el az adott szakértői véleményt, mivel a könyvvizsgálói vélemény objektív és minden esetben ugyanolyan minőségű. A könyvvizsgáló a munkáját a jogszabályok és a standardok (nemzeti és nemzetközi előírások) alapján köteles végezni, amelyek betartása esetén - ha a könyvvizsgáló hitelesnek tartja az éves mérlegbeszámolót - nem lehet különbség a könyvvizsgálói jelentésben.
24.
A minőség egyezőségét és annak jogszabályoknak való megfelelőségét a Kamara ellenőrzi, és ezért külön minőségellenőrzési rendszert működtet. A minőségellenőrzési rendszer biztosítja azt, hogy egyező minőségű könyvvizsgálói szakértői jelentések készüljenek, mely alapján a gazdasági szereplők egy gazdálkodó szervezet pénzügyi és vagyoni helyzetéről valós képet kaphatnak. Ez biztosítja a hitelezők védelmét és a befektetők, valamint a tulajdonosok érdekeinek védelmét.
25.
A könyvvizsgáló egy megbízás elfogadásakor és az árajánlat elkészítése előtt akkor jár el helyesen, ha a megbízójának a tevékenységét megismeri, felméri a munka jellegét és mennyiségét és a könyvvizsgálói jelentéshez kapcsolódó felelősség alapján a jelentés elkészítésével járó kockázat mértékét. E körülmények a megbízási díjat is befolyásolják, mivel a konkrét gazdálkodó szervezet ismerete nélkül nem lehet a munkamennyiséget, illetve a kockázatvállalást megbecsülni.

A könyvvizsgálói reklámmal kapcsolatos általános megjegyzések

26.
A reklámozásra vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan a Kamara az Európai Közösségek Bizottságának (a továbbiakban: Bizottság) jelentéseire is hivatkozott, melyek szerint a fokozott felelősséggel járó könyvvizsgálati munka esetében a közjó érdekében indokoltak lehetnek bizonyos versenykorlátozó rendelkezések, tekintettel arra, hogy a könyvvizsgáló munkája nem csak a könyvvizsgálók piacát érinti, hanem az egész gazdaságra is kihatással van.
27.
Hivatkozott a Kamara arra, hogy az Európai Közösségek tagállamainak szabályozásai sem egységesek, hiszen Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Spanyolországban találhatók reklámtilalmi, illetőleg reklámkorlátozó rendelkezések.
28.
A Kamara utalt arra, hogy a reklámok korlátozását ez előző pontban említett államokban azzal indokolják, hogy igen nagy a szakmai hozzáértésbeli különbség a fogyasztó és a szolgáltató között, ezért a reklámok különösen alkalmasak lehetnek arra, hogy megtévesztő vagy valótlan információt - pl. a fentiekben részletezett szakmai színvonal különbözőségére vonatkozóan - tartalmazzanak. A magyar etikai szabályozás nem követi azt a lehetőséget, hogy a reklámokat teljesen tiltsa, pusztán - a Kamara álláspontja szerint a hatályos törvényeknek megfelelően - azt kívánja elérni, hogy ne jelenhessen meg megtévesztő és valótlan reklám.
29.
A Kamara állította, hogy a reklámokról szóló szabályok megalkotása során az IFAC Etikai Kódexének rendelkezéseit vette figyelembe. A mintául vett szabályozás szintén azon alapul, hogy a könyvvizsgáló a munkájával nem kizárólag az egyéni ügyfele, vagy munkáltatója igényeit, hanem a közérdeket szolgálja.

Az Etikai szabályzat C.4. pontjával kapcsolatos kamarai álláspont

30.
Az Etikai szabályzat egyes konkrét, kifogásolt rendelkezései kapcsán a Kamara a vizsgálat során feltett kérdésekre ^[17] az alábbi válaszokat adta:
31.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontjában meghatározott, a könyvvizsgálók, könyvvizsgáló társaságok rábeszélő jellegű, valamint összehasonlító hirdetését tiltó rendelkezését a Kamara a 23-24. pontban részletezett minőségi és minőségellenőrzési követelményekkel indokolja. Álláspontjuk szerint a könyvvizsgálói munkának minden esetben azonos színvonalúnak kell lennie, ezért valótlan, illetve megtévesztő az a hirdetés, mely rábeszélő és összehasonlító adatokat tartalmaz. A Kamara véleménye szerint nincs olyan eltérő minőségű szolgáltatás, melyet össze kellene, illetve lehetne hasonlítani.
32.
A könyvvizsgálati tevékenység díjazásának hirdetését tiltó, a C.4.1 alpontban meghatározott kitételt az indokolja a Kamara szerint, hogy a könyvvizsgálónak a megbízás elfogadása előtt számos körülményt meg kell vizsgálnia, mely ellenőrzési kötelezettséget a jogszabályok és standardok írják elő. A körülmények, a társaság tevékenységének, működésének, a munka jellegének és a kockázat nagyságának vizsgálata és mérlegelése nélkül a díjtételre vonatkozó hirdetés - a Kamara álláspontja szerint - megalapozatlan és nyilvánvalóan alaptalan, így megtévesztő, sőt valótlan reklámnak minősül.
33.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontjában meghatározott, a szolgáltatások gyorsaságát, szakmai minőségét feldicsérő, esetlegesen összehasonlító hirdetések tilalma esetében a Kamara álláspontja szerint az "úgy" szó használata lehetőséget biztosít a hirdetésre, csupán korlátozást tartalmaz, mely a fentiekben részletezett egyező minőség követelménye alapján az összehasonlítást kizárja, mivel az valótlan tartalmú reklám lenne. A Kamara minőségellenőrzési rendszere - a Kamara álláspontja szerint - megfelelően biztosítja az egyező minőséget, mely az egész gazdaság megfelelő működését segíti és a könyvvizsgálói jelentések szakértői véleményi mivoltát biztosítja.
34.
Az Etikai szabályzat C.4.2 alpontja szerint egy publikáció szerzője a neve mellett csak azt a könyvvizsgáló társaságot nevezheti meg, amelynél dolgozik és csak a társadalmi szervezetben, köztestületben betöltött tisztségét tüntetheti fel. A Kamara szerint nem lenne célszerű, hogy a könyvvizsgálók hirdetéseikben ügyfeleik nevét, címét közölhessék egyrészt, mert azok változhatnak, másrészt azok a cégnyilvántartásban nyilvánosan is megtalálhatók. A könyvvizsgálók, könyvvizsgáló társaságok munkájukat általában ügyfeleiknél illetve saját irodájukban végzik, melyből következően ügyfelüknél nem hirdethetik szolgáltatásaikat.
35.
A kizárólag ügyféltoborzó rendezvények - az Etikai szabályzat C.4.3 alpontjában való - tiltása kapcsán arra hivatkozott a Kamara, hogy a rendelkezés összhangban áll az IFAC nemzetközi ajánlásaival, a valótlan és megtévesztő reklámozást kívánja megakadályozni. A könyvvizsgálói szakértői munka nem a társaság vezető tisztségviselőinek, hanem a tulajdonosoknak, hitelezőknek, befektetőknek és más személyeknek szól.
36.
Az Etikai szabályzat C.4.3. alpontjában rögzített tilalmat, amely szakmai rendezvényeken, konferenciákon tiltja az összehasonlító reklámot, a Kamara a 31. pontban részletezettek miatt is indokoltnak tartja, mivel a minőség, a szakmai színvonal kérdésében nem lehet eltérés, így az valótlan tartalmú, megtévesztő reklám lenne. A rendelkezések a megtévesztő, illetve valótlan tartalmú reklámoktól óvják meg a fogyasztót, mivel neki lényegesen kevesebb információja van a szakmai követelményekről és a szakértői munkáról, mint magának a szolgáltatást nyújtó könyvvizsgálónak, így könnyen megtéveszthető.
37.
A Kamara az összehasonlítás kizárása kapcsán - a szakmai színvonal eltérésének lehetetlen voltán túl - hivatkozott arra is, hogy e szabályok a könyvvizsgáló függetlenségét, szakértői véleményének objektivitását biztosítják. A szabályozás teszi lehetővé, hogy a könyvvizsgálók függetlenségébe, szakértői munkájába vetett társadalmi bizalom fennmaradjon. A szabályozások és a könyvvizsgálói tevékenység színvonalának biztosítása, illetve az ezzel ellentétes, az egyező minőség követelményében kétséget ébresztő reklámok tilalma - a Kamara álláspontja szerint - a gazdaság egészének működéséhez, a hitelezők és befektetők megfelelő tájékoztatásához járul hozzá [Tpvt. 17.§ (1) bekezdés c) pont; EKSz. 81. cikk (3) bekezdés a) pont].
38.
A Kamara álláspontja szerint az Etikai szabályzat nem alkalmas a Tpvt. 17. § (1) bekezdés d) pontja, valamint az EKSz. 81. cikk (3) bekezdés b) pontja szerint a versenykorlátozására vagy kizárására, hiszen a reklámok közzététele még a könyvvizsgáló tevékenységgel kapcsolatban sem tilos, csupán a megtévesztő és valótlan tartalmú reklámozást tiltják. Miután a könyvvizsgálói szolgáltatásoknak - normatív alapon kialakított, kötelező erejű, egységes módszere van - elvileg nem lehetséges eltérő minőségű szolgáltatás, így az nem is jelenhet meg hirdetésben sem, de ez nem is jelentheti a verseny korlátozását.

Mentesülés

39.
A Kamara álláspontja szerint sor kerülhet a kartelltilalom alóli mentesítésre, mivel annak jogszabályi feltételei fennállnak.

- a)
  A könyvvizsgálói tevékenység azzal, hogy hitelesíti a gazdálkodó szervezet adatait, nem csak az adott vállalkozás versenyképességének javulásához, de az egész gazdaság megfelelő működéséhez járul hozzá, eleget téve a Tpvt. 17. § (1) a) pontjában, valamint az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A könyvvizsgáló a munkája során ugyanis azt ellenőrzi, hogy a jogszabályi követelményeknek megfelelően valós képet mutat-e a gazdálkodó szervezet saját maga által készített könyvelése, illetve kimutatásai. A könyvvizsgálói tevékenység - a Kamara álláspontja szerint - azonos minőségű minden esetben. A könyvvizsgálói vélemények elengedhetetlenek egy hitel felvételekor, illetve egy társaság átalakulásakor, amikor a hitelezők megfelelő döntését és a tulajdonosok közötti elszámolást ez biztosítja. Amennyiben egy társaságnál könyvvizsgáló működik, úgy az apport értékét a könyvvizsgáló értékmeghatározásánál magasabb összegben nem lehet meghatározni, így a tulajdonostársak és a társaság későbbi hitelezőinek, valamint a gazdaság egyéb szereplőinek alapvető érdeke, hogy a könyvvizsgáló a fenti szabályokat betartsa.
- b)
  A megfelelő etikai szabályok biztosítják, hogy a lényegesen kevesebb szakmai információval rendelkező fogyasztókat ne tévesszék meg valótlan és félrevezető reklámokkal, mely megfelel a Tpvt. 17. § (1) b) pontja, valamint az EKSz. 81. cikk (3) bekezdéses által megkövetelt, fogyasztók részére biztosított előnynek.

VII.

Jogi értékelés

A jogszabályok személyi és tárgyi hatálya

A Tpvt. hatálya

40.
A Tpvt. 1. §-a szerint a törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személyeknek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ide értve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve ha törvény eltérően rendelkezik.

A könyvvizsgáló vállalkozásnak minősül
41.
A könyvvizsgáló - többek között - felülvizsgálja a gazdálkodó szervezetek beszámolóját, tanúsítja annak szabályszerűségét, megbízhatóságát, hitelességét, ellenőrzési, véleményezési és záradékolási feladatokat lát el. A könyvvizsgálók a Kktv. 26. § (2) bekezdése szerinti könyvvizsgálati tevékenységüket - a vonatkozó jogszabályok által meghatározott körben - a vállalkozók megbízása alapján végzik, és tevékenységükért megbízási díj illeti meg őket. Így a könyvvizsgálók gazdasági vállalkozásként a Tpvt. alanyai lehetnek, az általuk nyújtott jogi szolgáltatás pedig gazdasági tevékenység, tehát tevékenységük piaci magatartásnak minősül, így a törvény tárgyi hatálya is kiterjed rájuk.

A Könyvvizsgálói Kamara köztestület
42.
A Kamara a Ptk. szerint köztestületnek minősül. A Tpvt. IV. fejezetének hatálya kiterjed a köztestületre, a köztestület döntése (11. §) kapcsán.

Az EKSz. személyi és tárgyi hatálya

A könyvvizsgáló az EKSz. 81. cikk szerinti vállalkozás

43.
Az Európai Közösségek Bíróságának (továbbiakban: EKB) kialakult joggyakorlata szerint a vállalkozás fogalma kiterjed minden olyan szereplőre, aki gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül annak jogi helyzetétől és finanszírozási módjától. ^[18] Bármely tevékenység, amely áruk és szolgáltatások nyújtását jelenti, gazdasági tevékenységnek minősül. ^[19] Egy tevékenység gazdaságinak mondható, amennyiben elméletileg lehetséges annak folytatása profitszerzési céllal magántulajdonú vállalkozás számára. ^[20] Az a tény, hogy a nyújtott szolgáltatás bonyolult, specializált és szellemi, valamint gyakorlása szabályozás alá esik, nem változtat ezen a minősítésen. ^[21] Amennyiben a szolgáltatás nyújtója viseli a szolgáltatáshoz kapcsolódó pénzügyi kockázatot (vagyis a veszteségeket neki kell fedeznie, ha a kiadások meghaladják a bevételeket), akkor versenyjogi értelemben vett vállalkozásról beszélhetünk. ^[22]
44.
A könyvvizsgálói tevékenység gazdasági tevékenység. A könyvvizsgáló a Kktv. 26. § (2) bekezdése alapján nyújtott szolgáltatásait az azt igénybevevőktől kapott ellenérték fejében nyújtja. A törvény nem utal arra, hogy a könyvvizsgálói tevékenységből adódó pénzügyi kockázatot valaki másnak, nem pedig az azt nyújtó könyvvizsgálónak kellene viselni. A könyvvizsgálói tevékenység gazdasági jellegét támasztja alá az is, hogy annak végzésére gazdasági társaság vagy szövetkezet formájában működő könyvvizsgálói társaságok is jogosultak lehetnek.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a könyvvizsgálói tevékenység gazdasági tevékenység, vagyis a könyvvizsgáló az EKSz. 81. cikke szerinti vállalkozásnak minősül.

A Kamara az EKSz. 81. cikk szerinti "vállalkozások társulása"
45.
A Kamara - vállalkozásnak minősülő - könyvvizsgálók társulásának, azaz vállalkozások társulásának tekintendő.

A kamarai szabályzatalkotás, mint döntés

46.
A Kamara küldöttgyűlése által elfogadott Etikai szabályzat köztestületi döntésének minősül a Tpvt. 11. §-a szerint, és olyan döntésének minősül az EK versenyjoga alapján, amelyet vállalkozások társulása hozott. ^[23]
47.
A könyvvizsgálói tevékenység szabályozott jellegéből adódóan felmerülhet, hogy esetleg állami döntéssel állunk-e szemben. Igenlő válasz esetén nem beszélhetnénk vállalkozások társulásának döntéséről. Szükséges tehát annak vizsgálata, hogy az Etikai szabályzat C.4. pontjának megalkotása során a Kamara mint vállalkozások társulása járt-e el, vagy a rendelkezések megalkotása során állami feladatot látott el rá delegált jogkörében, az állam által meghatározott szempontok figyelembe vételével, az állami érdemi beavatkozás lehetőségének fenntartásával.
48.
Az európai joggyakorlat bizonyos tevékenységeket kizár az EKSz 81. cikkének alkalmazása alól (vö. 48.1 pont), és szempontokat dolgoz ki az állami és a vállalkozói döntés elhatárolásához (vö. 48.2. pont).

48.1. Az EKB Wouters ügyben ^[24] hozott ítéletének 57. pontja kifejezetten megemlíti, hogy a közösségi versenyjog nem alkalmazható olyan tevékenységre, amely természeténél, céljánál és a rá vonatkozó szabályok folytán nem tartozik a gazdasági tevékenység körébe. ^[25] Ilyen tevékenységnek tekinthető a szolidaritás elvére épülő társadalombiztosítási szolgáltatás, ami kizárólag szociális feladatok teljesítését jelenti.
A Wouters ügyben kifejtettek szerint a versenyjog nem alkalmazható olyan tevékenységre, amelyik közhatalmi szervek jogköreinek gyakorlásához kapcsolódik. ^[26] Ebben az esetben ugyanis a magatartás tisztán közhatalmi jelleggel rendelkező állami döntés, vagyis nincsen gazdasági tevékenység, következésképpen vállalkozásról sem beszélhetünk, így hiányzik a 81. cikk egyik eleme, nem alkalmazhatóak a versenyjogi rendelkezések. ^[27]

48.2. Az EKB több elemet vizsgál annak eldöntéséhez, hogy vajon állami döntésnek minősül-e egy magatartás. Ezek az elemek: a döntésben résztvevő személyek köre, a döntésben szerepet játszó értékelési szempontok, illetve az állam ellenőrzése, hatása a döntés végső változatára.

ba) A Reiff ^[28] és a Delta ^[29] ügyekben az EKB az alábbi módon értékelte a szempontokat.
- Szempont lehet, hogy a döntésben résztvevőket ki delegálja, választja az adott testületbe ^[30] , és annak tagjai mennyire tekinthetőek függetlennek az esetlegesen őket delegáló, vagy jelölő magán szereplőktől. ^[31] Az EKB nem tartotta az EKSz. 85. cikkét alkalmazhatónak, mivel a jogszabály alapján a fuvardíj mértékének megállapítására jogosult bizottság államilag kinevezett, de a fuvarozási szakma bizonyos körei által javasolt tagjait függetlennek minősítette az őket jelölő szervezetektől. Az állami döntés jelleget erősíti, ha állami szerv delegálta a döntéshozókat.
A bizottság tagjait ugyan a piaci szereplők jelölték, de tőlük független szerepet játszanak, utasítást nem fogadhatnak el tőlük. Erre tekintettel az EKB nem tekintette őket a jelölő szervek képviselőinek.
- Az értékelési szempontok esetében az erősíti az állami döntés jelleget, ha a közérdekre kell tekintettel lenni a döntés meghozatalánál. A közérdek tekintetbe vételének minősült a Reiff és a Delta ügyekben ^[32] az, hogy a döntéshozatal során a szereplőknek nem csak saját ágazatuk érdekeit kellett figyelembe venni, hanem más ágazatokét is, vagy a szolgáltatás igénybevevőinek érdekét. A Reiff ügyben például a fuvardíjak megállapításánál a fuvarozói érdekek mellett figyelemmel kellett lenni a mezőgazdasági ágazat, a kis- és középvállalkozások, vagy gazdaságilag gyengébb területek érdekeire is.
- Végül az állami ellenőrzés akkor érvényesül a döntés kapcsán, ha az állam nem delegálta hatáskörét a magán szereplőkre. Ez fennállhat, amennyiben az állam képviselője maga is részt vehet a folyamatban, befolyásolhatja a döntéshozók személyét, de leginkább akkor, ha saját döntésével helyettesítheti a felek döntését, amennyiben az nem felel meg a közérdeknek. ^[33]

bb) Ezt az esetjogi irányt követte az EKB a CNSD ügyben, ahol az olasz vámügynökök - kamarai jellegű - szakmai szervezete kapcsán alkalmazta a fenti feltételeket. Az EKB az alábbi körülményekre figyelemmel tekintette vállalkozások társulásának a CNSD-t:
- Tagsága kizárólag a szakma képviselőiből áll össze, a felügyeletet ellátó miniszter, mint az állam képviselője, nincs hatással sem az elnök, sem a tagság kinevezésére, összetételére.
- A jogszabályokban nem volt olyan rendelkezés, ami megakadályozta volna, hogy a tagok döntésüknél kizárólagosan saját érdekeiket vegyék figyelembe. Semmi nem írta elő, nem bátorította a tagságot, hogy a közérdeket figyelembe vegye.
- Az állami ellenőrzés sem érvényesült, hiszen az olasz állam egyértelműen lemondott arról, hogy bármilyen hatást gyakoroljon a döntésre.

A CNSD mint szakmai szervezet döntése tehát nem minősült államinak, sokkal inkább vállalkozások társulásának döntése. ^[34]

bc) A Wouters ügyben az EKB a Holland Ügyvédi Kamara esetében alkalmazta a feltételeket. A Holland Kamara valamennyi vezető szerve a tagok közül kizárólag a tagok által választott személyekből tevődik össze. Döntései meghozatalakor a Holland Kamara nem köteles a közérdek figyelembevételére. ^[35] Bár az állami döntés kérdésével nem foglalkozott kifejezetten az ítélet általánosságban tett egy igen fontos kijelentést. ^[36] Ezek szerint amennyiben egy tagállam szabályozói jogkört ad egy szakmai szervezetnek, pontosan meghatározza, hogy melyek a közérdek kritériumai és fenntartja magának a végső döntés eszközét, akkor a szervezet döntései állami intézkedésnek minősülnek is kikerülnek a vállalati versenyjog hatálya alól.
49.
A Kamara etikai normaalkotó tevékenységét az EK joggyakorlat fényében kell vizsgálni, elsőként tematikai elemzést végezve (49.1.), majd az EKB által kidolgozott szempontokat nyomon követve (49.2.).

49.1. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara esetében az Etikai szabályzat elfogadása nem tekinthető szociális feladatok ellátásának, az semmilyen módon nem kapcsolódik a társadalombiztosítási szolgáltatások intézményéhez. A Wouters ügy alapján tehát nincs akadálya annak, hogy a vizsgált tevékenységet gazdasági tevékenységnek tekintsük, és arra az EK versenyjogát alkalmazzuk. Tény azonban, hogy az etikai szabályok megalkotása és közzététele a Kktv 3. § k) és l) pontjai szerint olyan közfeladatanak minősül, amelyet a Kamara, mint köztestület, köteles ellátni. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a szakmai szervezetnek adott szabályozói jogkör alapján az EKB joggyakorlata szerint a szakmai szervezet döntése minősülhet-e állami döntésnek.

49.2. Az Etikai szabályzat megalkotását az EKB szempontjai szerint vizsgálva az alábbi megállapítások tehetőek.

a) Az Etikai szabályzatot a Kamara küldöttgyűlése, mint legfőbb döntéshozó szerv hozza meg. ^[37] A küldöttgyűlés a helyi szervezetekhez tartozó tagok által választott küldöttekből áll. ^[38] A küldöttgyűlés küldötteit 5 évre a tagok helyi szervezetenként választják meg. ^[39] A helyi szervezetek a fővárosban és megyékben székhellyel, vagy lakóhellyel rendelkező kamarai tagok részvételével működnek. ^[40] A Kamara Alapszabálya ^[41] 97. pontjának értelmében a helyi szervezetekben 30 tagonként egy küldöttet választanak. További küldöttet választanak a töredéktaglétszám alapján, ha az a küldöttállítási létszám egyharmadát meghaladja.
A Kamara elnökségét, elnökét, alelnökeit a küldöttgyűlés választja meg. ^[42] Az elnökség tagjai az elnök, alelnökök, fegyelmi megbízott, illetve más delegált kamarai tagok. A Kamara tisztségviselői szintén a Kamara tagjai közül kerülnek ki. Megállapítható tehát, hogy a Kamara, legfőbb döntéshozó szerve, illetve az elnökség, vagy a Kamara tisztségviselői a könyvvizsgálói szakma gyakorlóiból állnak. A Kamara 2006. július 7-i beadványa szerint az állami döntési jelleget erősíti, ha a döntéshozókat a piaci szereplők jelölik, de tőlük független szerepet játszanak, utasítást nem fogadhatnak el tőlük, márpedig a közgyűlési küldöttek nem utasíthatóak és nem visszahívhatóak.
Az eljáró versenytanács nem vitatja, hogy a küldöttek függetlenek. Ez a függetlenség azonban nem a Reiff és a Delta ügyek értelmében vett függetlenség. Ezekben az ügyekben az állam delegálta a testület tagjait, mely körülmény az állami döntés jelleg elismerése mellett szólt. Ezt ellensúlyozhatta volna, ha megállapítják, hogy a tagok az őket jelölő szakmai szervezetek képviselőinek tekinthetőek (azaz az állami delegálás formális). Az EKB ítéleteiben hangsúlyozott függetlenség tehát csak ilyen körülmények között tekinthető az állami döntést erősítő szempontnak. Mivel a Kamara esetében a közgyűlés tagjainak kinevezésére, megválasztására semmilyen befolyást nem gyakorol az állam ^[43] , a választóktól való függetlenség ellenére sem lehet az állami döntés jelleget megállapítani.

b) A Kamara 2006. július 7-i beadványában hivatkozott arra is, hogy az állami döntési jelleget erősíti, ha a közérdekre kell tekintettel lenni.
- A szabályozói jogkör kapcsán csak annyit mond a Kktv. már említett 39. §-ának a) pontja, hogy az etikai szabályzat elfogadása a küldöttgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, annak tartalma azonban nincs részletesebben meghatározva. A Kktv. szerint a könyvvizsgálók a maguk által választott testületek útján a közérdekkel összhangban képviselik szakmai, etikai, gazdasági érdekeiket. A Kktv. említi ugyan a közérdeket, de csak általában, olyanként, amely mindenfajta joggyakorlás korlátjaként szerepel. A Kktv. egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely részletesen meghatározná a döntésnél, tehát a szabályzat megalkotása során figyelembe veendő közérdek kritériumait, vagy arra kötelezné, bátorítaná a küldöttgyűlést, hogy azokat döntésénél figyelembe vegye. Szintén nincs olyan rendelkezés a Kktv-ben, amely akadályát képezné annak, hogy a Kamara kizárólag a szakma érdekét szolgáló döntést hozhasson. ^[44] Megállapítható tehát, hogy az etikai szabályzat a szakma képviselőinek azon szándékát fejezi ki, hogy gazdasági tevékenységük folytatása során meghatározott módon cselekedjenek. ^[45]
- Az eljárás alá vont hivatkozott arra, hogy a könyvvizsgálói tevékenység a nemzetgazdaság egészének fejlődését érinti. A versenyjogilag elbírálandó kódexalkotás és a könyvvizsgálói tevékenység közé azonban nem tehető egyenlőségjel. Annak, hogy a Kamara miként szabályozza a könyvizsgálók reklámozási tevékenységét, nincs ugyanolyan közvetlen hatása más ágazatokra és a gazdaság egészére, mint magának a könyvvizsgálói tevékenységnek. Áttételesen természetesen nagyon sokféle magatartás fejt ki hatást a gazdaságra, de a kamara szabályzatalkotó tevékenysége és a közérdek között az eljáró versenytanács nem lát olyan szoros kapcsolatot, amelyre tekintettel ezt a kamarai tevékenységet állami döntésnek lehetne minősíteni.
- Minden szakma etikai kódexe figyelemmel kell, hogy legyen a felhasználók érdekeire, szempontjaira. Önmagában az a körülmény, hogy a hirdetések korlátozásával a Kamara a könyvvizsgálói szolgáltatások felhasználóit kívánta megóvni a megtévesztő hirdetésektől, az eljáró versenytanács álláspontja szerint abba az általános tendenciába illeszkedik, hogy valamennyi szakma igyekszik az előre látható konfliktushelyzeteket kiküszöbölni, de legalábbis számukat korlátozni, súlyukat csökkenteni. Ez a fogyasztók érdekén túl magának a könyvvizsgálói hivatásnak, a könyvvizsgálók érdekeit képviselő Kamarának is saját jól felfogott érdeke. A tisztességes magatartás követelményeinek etikai szabályzatban való rögzítése tehát értelemszerűen és automatikusan szolgálja a fogyasztók érdekeit, de egyben a szabályokat betartó könyvvizsgálók érdekeit is védi, és hozzájárul a könyvvizsgálók közösségének kedvező megítéléséhez. Nem kell tehát - az eljáró versenytanács megítélése szerint - állami beavatkozást, állami szempontok kötelező, a Kamarára kívülről "ráerőltetett" érvényre juttatását látni abban, hogy egy kamarai etikai szabályzatban kimutathatóak a felhasználók érdekét is szolgáló, és erre tekintettel a közérdek védelmét célzónak minősíthető szabályok. Ezek léte nem minősíthető úgy, hogy a Kamara ne teljes önállósággal járt volna el a szabályzat megalkotásakor. A közérdeket is szolgáló normák létére tekintettel a szabályzat alkotóinak a válláról nem kerül le a normák tartalmáért való felelősség. Arra tekintettel, hogy a Kktv. megemlíti a közérdeket, mint a könyvvizsgálói jogok korlátját, nem állítható, hogy a Kamara által megfogalmazott etikai szabályzat kvázi állami norma lenne, amelynek tartalmáért a Kktv. megalkotói lennének a felelősök, mivel érdemben megkötötték a normaalkotó kezét, érdemben szűkítették az etikai szabályzat lehetséges tartalmát a közérdek figyelembe vételére történő utalással.
- Az eljáró versenytanács felhívja a figyelmet az EKB Wouters ügyben hozott ítéletében megfogalmazott követelményre, nevezetesen arra, hogy "amennyiben egy tagállam szabályozói jogkört ad egy szakmai szervezetnek, pontosan meghatározza, hogy melyek a közérdek kritériumai..." ^[46] A versenyfelügyeleti eljárás alapját képező tényállásban a jogalkotó nem határozta meg a Kamara számára pontosan a közérdek kritériumait, amit az állam helyett a Kamarának kellett volna érvényre juttatni az etikai szabályzatban. Az Arduino ügyben is a döntés állami jellegének megállapíthatósága ellen szóló körülményként került értékelésre az a tény, hogy "egyetlen jogszabály sem fektetett le kritériumokat a közérdek kapcsán". ^[47]
- Az pedig nem is képezi vita tárgyát, hogy az etikai szabályzat megalkotása során a Kamarának nem volt olyan kötelezettsége, hogy más ágazatok érdekét is figyelembe vegye, így erre tekintettel sem minősülhet állami intézkedésnek a kamarai szabályzatalkotás.

c) A Wouters ügyben hozott ítélet indokolása szerint ahhoz, hogy egy szervezet döntései állami intézkedésnek minősülve kikerüljenek a versenyjog hatálya alól, a harmadik kritérium az, hogy az állam fenntartja magának a végső döntést. Ezt a kritériumot az eljáró versenytanács úgy értelmezi, hogy akkor lehet szó állami döntésről, ha valamely állami szervnek korlátozás nélküli joga van a Kamara által hozott döntést visszavonni, megváltoztatni, mással helyettesíteni. Az állam különböző - célszerűségi, takarékossági, kompetencia stb. - okokból a döntéshozatali folyamatot átengedi ugyan egy nem állami szervnek, de a folyamat végeredményét ellenőrzi, és ha az elkészült szabályzat nem felel meg az állam elvárásainak, a szöveg helyébe az állami elképzelésnek megfelelő tartalmú szabályzat lép.
- A vizsgálat és az előzetes álláspont elkészítése során a törvényességi felügyeleti jogkör került elemzésre. A Kktv. 64. § (1) bekezdés szerint a Kamara felett törvényességi felügyeletet gyakorol a pénzügyminiszter. Ennek keretében többek között ellenőrzi, hogy az alapszabály, illetve egyéb szabályzatok megfelelnek-e a jogszabályoknak. Megállapítható tehát, hogy a törvényességi felügyelet jóval szűkebb körűben érvényesül, mint, amit az EKB a Wouters ügyben a döntés végső meghozatala alatt értett. A normaalkotó tevékenységére vonatkozó törvényességi felügyelet olyan jogosítvány, amely csupán egyetlen szempontból, a jogszabályoknak való megfelelés szempontjából vizsgálja az elkészített normákat. A törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlása azonban nem biztosít célszerűségi felülvizsgálatot. Előfordulhat, hogy a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlója nem ért egyet a norma tartalmával, de ha az nem ütközik más, magasabb szintű előírásokkal, akkor azt kénytelen tudomásul venni. Az elkészült szabályzatoknak a jogszabályi hierarchiába illeszkedés szempontjából való kontrollja tehát nem azonosítható azzal, hogy a végső döntést az állam hozza meg. A törvényességi felügyeleti jogkör elsősorban azért nem tekinthető az állam - versenyjogi jelentőséggel bíró - végső ellenőrzésének, mivel csak szűkebb körben érvényesül.
- Ha a törvényességi felügyelet és a végső döntéshozatali jog között egyenlőség lenne, akkor az élet minden területét "versenyjogon kívülinek" kellene minősíteni. Az állami szervek ugyanis a jogszabályoknak való megfelelőséget az államtól teljes mértékben elkülönülő szabályozó tevékenységekre nézve is gyakorolhatják és gyakorolják is. Az a tény, hogy arra feljogosított állami szervek törvényességi felügyeleti jogkörükben esetleg megállapítják egy etikai norma jogszabályba ütközését, és semmisségét, nem jelenti azt, hogy az állam fenntartotta volna magának a végső döntés - a normaszöveg megalkotásának - jogát.
- A törvényességi felügyeleti jogkört a Kamara tekintetében gyakorló pénzügyminiszter a Kktv. 65. § (2) bekezdése alapján törvénysértés esetén megsemmisíti a kamara szerveinek határozatát és új határozat meghozatalát írhatja elő. Nincs azonban joga arra, hogy maga alkosson a megsemmisített norma helyett új szabályt. A versenyjogi szempontból jelentőséggel bíró állami döntés ebben az esetben a szabályzat megalkotása, rendelkezéseinek tetszőleges módosítása lenne. Ennél a törvényességi felügyelet sokkal szűkebb jogosítványkört testesít meg. A Kamarai döntés vonatkozásában a miniszter nem tudja megakadályozni a versenykorlátozó szabályzat elfogadását.
A törvényesség helyreállítására felhívhatja a kamara elnökét (Kktv. 65. § (1) bek.), de ha ez nem vezet sikerre, a szabályzatot csak bírósági úton kifogásolhatja ^[48] , anélkül, hogy az általa jogértőnek talált kamarai döntést helyettesíthetné saját döntésével. A miniszter kontrollálja ugyan ágazati úton a szabályzatot, de nincs végső döntési joga, csak - a törvényben írt módon - "továbbíthatja" a jogsértőnek tételezett döntést az erre hatáskörrel bíró, döntésre jogosult bíróságnak. A döntésre - a másik hatalmi ághoz tartozó - bíróság jogosult, de a bíróság is csak oly formában, hogy a szabályzatot megsemmisíti, és új döntés hozatalára utasítja a Kamarát.
- A konkrét esetben a reklámkorlátozások tekintetében egyébként a törvényességi felügyeleti jogkört gyakorló pénzügyminiszternek kasszatórius joga sincs, mivel a Kktv. 64. § (3) bekezdése szerint a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben egyébként bírósági vagy közigazgatási eljárásnak van helye. Az esetleges versenyjogi jogsértés ez utóbbi kategóriába sorolható, tehát arra nem terjed ki a törvényességi felügyelet. Ezért sem állítható, hogy a törvényességi felügyelet révén az állam fenntartotta magának a végső döntés meghozatalának jogát.
50.
Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a közösségi jog egyetlen olyan feltétele sem teljesül a Kamara Etikai szabályzatának meghozatala kapcsán, amelyre tekintettel azt közhatalmi jelleggel rendelkező állami intézkedésnek lehetne minősíteni. A közjogi státuszú Kamarával kapcsolatos törvényességi felügyeleti jog nem lehet akadálya annak, hogy a kamarai döntések vállalkozások társulása döntéseinek minősüljenek, és ezáltal versenyjogi szempontú értékelés alá essenek.

Az eljáró versenytanács álláspontja kialakításánál figyelembe vette, hogy
- a társulást vállalkozások (könyvvizsgálók) hozták létre, és az ő piaci magatartásukat koordinálják, határozzák meg az eljárásban vizsgált döntések,
- a tagság kizárólag a szakma képviselőiből áll össze, és a felügyeletet ellátó miniszter, mint az állam képviselője, nincs hatással sem az elnök kinevezésére, sem a tagság összetételére.
- a közérdek figyelembe vétele vonatkozásában nincs részletesen lebontott állami szabályozás,
- nincs olyan, jogszabályokban előírt rendelkezés, ami megakadályozná, hogy a tagok döntésüknél saját érdekeikre legyenek figyelemmel, és
- a miniszter törvényességi felügyelet joga nem alapozza meg azt a - Wouters ügyben írt - feltételt, miszerint a miniszter fenntartotta volna magának a végső döntés eszközét. Nem teljesül - az ott írt módon - az EKB Arduino ítéletében megfogalmazott feltétel sem, miszerint az államot képviselő miniszter kezében van a végső döntés joga, vagyis kikényszerítheti a döntés megváltoztatását, mivel jóváhagyása nélkül nem válik hatályossá a döntés. ^[49]

A közösségi jogban alkalmazott feltételeket figyelembe véve, a Versenytanács megállíthatónak találta, hogy az Etikai szabályzat vállalkozások társulása döntésének minősül, és a vizsgált tevékenység vonatkozásában fennáll a 81. cikk érvényesíthetősége. A vizsgált rendelkezések összefüggenek a könyvvizsgáló gazdasági tevékenységével. Ezáltal a gazdasági szférára hatást gyakorló döntéseknek tekinthetők, és, mint ilyenek minősíthetők a Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott eljárásban.

A döntés versenyjogba ütközésének feltételei

Tpvt. 11. §-a szerinti döntéssel megvalósuló versenykorlátozás

51.
Az Etikai szabályzat, mint köztestületi döntés érintett piacon kifejtett hatása a Tpvt. 11. §-a alapján vizsgálható. A Tpvt. 11. § (1) bekezdésének megfelelően összeegyeztethetetlen a gazdasági verseny alapelveivel és versenyjogsértést valósít meg minden olyan megállapodás, összehangolt magatartás, ill. döntés, amelynek célja vagy lehetséges hatása a versenytársak közötti szabad verseny kizárása, korlátozása, vagy torzítása.

A jogellenessé minősítés feltételei az EKSz. 81. cikk (1) bekezdése szerint

Versenykorlátozás
52.
A Kamara döntése, mint vállalkozások társulásának döntése abban az esetben minősül versenykorlátozónak, amennyiben annak célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása, vagy torzítása.

Versenykorlátozás a célja az olyan magatartásnak, amely természeténél fogva magában hordozza a versenykorlátozás lehetőségét. Amennyiben a versenykorlátozó cél nem állapítható meg, akkor vizsgálni kell, hogy a magatartásnak van-e versenykorlátozó hatása. Versenykorlátozó hatás alatt érteni kell mind a tényleges, mind a lehetséges versenykorlátozó hatást. ^[50]
Jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy az Etika szabályzat - hirdetést és ajánlattételt érintő - C.4. pontja korlátozza-e a Kamara tagjainak szabadságát, így célja és/vagy hatása-e a verseny korlátozása a könyvvizsgálói szakma gyakorlói között.

- a)
  Számos tényezőtől függ, hogy a Kamara döntésének célja volt-e a verseny korlátozása. A döntés célja levezethető annak szövegéből, objektív törekvéseiből, a döntés jogi és gazdasági környezetéből, valamint a felek magatartásából. Nem a felek szubjektív akaratát kell figyelembe venni. ^[51] A döntés végrehajtásának módja is felfedheti a versenykorlátozó célt, még ha a döntés nem is tartalmaz erre utaló kifejezett rendelkezést. ^[52]
- b)
  Egy döntés akkor versenykorlátozó hatású, ha a tényleges vagy potenciális versenyre gyakorolt hatásaként az érintett piacon ésszerű valószínűséggel várható, hogy negatív hatást fog gyakorolni az árakra, a kibocsátásra, innovációra, vagy az áruk és szolgáltatások kínálatára, minőségére. ^[53] A negatív hatásoknak érezhetőnek kell lenniük. ^[54]

Az Etikai szabályzat korlátozza a Kamara tagjainak szabadságát így célja és/vagy hatása a verseny korlátozása a könyvvizsgálói szakma gyakorlói között.

Az Etikai szabályzat C.4. pontjának értékelése az érzékelhetőség szempontjából

53.
Az Etikai szabályzat C.4. pontjában foglalt tilalmak által megvalósuló versenykorlátozásról megállapítható, hogy mindegyik esetben eléri a 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásához szükséges érzékelhetőség szintjét. ^[55] A Kamara ugyanis a könyvvizsgálók országos szervezete, ^[56] az Etikai szabályzat személyi hatálya alapján ^[57] pedig annak rendelkezései valamennyi kamarai tagra alkalmazandóak. A Kamara tagjának kötelessége, hogy megtartsa a Kamara szabályzataiban foglaltakat. ^[58] Ha a könyvvizsgáló ^[59] az Etikai szabályzat előírásaival ellentétes magatartást tanúsít, etikai vétséget követ el, ^[60] ami etikai büntetés kiszabását vonhatja maga után, így írásbeli megrovást, pénzbírság megállapítását, vagy akár a Kamarából való kizárást. ^[61]

A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége
54.
A tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására alkalmas megállapodás fogalma hivatott a versenyjogban meghatározni a nemzeti és közösségi jog alkalmazása közötti választóvonalat. ^[62] A Wouters ügyben hozott ítélet 95. pontja szerint bármely megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás, amely egy tagállam egész területére kiterjed, természeténél fogva azzal a hatással jár, hogy a piacok nemzeti alapon történő felosztását erősíti és így megakadályozza az EKSz. egyik céljaként tekintett kölcsönös gazdasági behatolást. ^[63] A Bizottságnak a szakmai szolgáltatásokról kiadott Jelentése szerint "a szakmai szabályozások legalább akkor alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem jelentős befolyásolására, ha az adott szabályozás egy egész országra kiterjed". ^[64]

A fenti gondolatmenetet folytatva a könyvvizsgálói szolgáltatások az EKSz. által célul kitűzött egyre növekvő gazdasági interpenetráció miatt olyan szolgáltatásnak bizonyulnak, "amelyek fontosak azon vállalkozások számára, amelyek más tagállamokba akarnak bejutni, vagy más tagállamokban tevékenységüket bővíteni kívánják" ^[65] . Ez szintén a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét erősítő körülmény.
55.
A Kktv. 2. § (2) bekezdése szerint a Kamara országos szervezet, amely feladatainak ellátására helyi szervezeteket hoz létre. Az Etikai szabályzat személyi hatálya alapján annak rendelkezései valamennyi kamarai tagra alkalmazandóak. Fentiek alapján megállapítható, hogy a Kamara a könyvvizsgálók országos szervezete, a küldöttgyűlés által elfogadott etikai szabályzata pedig országosan valamennyi könyvvizsgálóra kötelező, vagyis a vállalkozások társulásának döntése Magyarország, mint tagállam egész területére kiterjed. Ezek alapján megállapítható, hogy teljesül az EKB joggyakorlatában kialakult azon feltétel, miszerint a tagállamok közötti kereskedelem érintettségéhez elegendő, ha jogi vagy ténybeli objektív tényezők egy csoportja alapján kellő mértékű valószínűséggel előrelátható, hogy egy megállapodás, illetve magatartás közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakorolhat a tagállamok közötti kereskedelem jellegére. ^[66]
56.
Az érintettség fogalmáról szóló bizottsági közlemény 53. pontja alapján a tagállamok közötti kereskedelemre hatást gyakorolni már jellegüknél fogva is képes megállapodások, vagyis a Wouters ügy 95. pontja szerinti, egy tagállam egész területére kiterjedő bármely döntés esetében is vélelmezhető az érzékelhető hatás, ha a felek piaci részesedése túllépi az érintett piacon az 5 százalékot. Figyelembe véve, hogy a Kamarának valamennyi könyvvizsgáló a tagja, az 5 százalék elérése megállapítható.

Az EKB Wouters ügyben hozott ítélete szerint ^[67] ez a hatás annál is inkább fennállt az adott ügyben (holland ügyvédi kamara döntése kapcsán indított eljárás), mivel a Holland Kamara döntése a más tagállamok kamaráinál bejegyzett jogászokra is vonatkozott, továbbá a gazdasági és kereskedelmi jog egyre inkább nemzetközi megállapodásokra vonatkozik és a cégek olyan jogászokat keresnek, akik több tagállamban jelenlévő ügyvédi irodákban partnerek. Mivel a Kktv. 32. § (3) bekezdés szerint okleveles könyvvizsgálói képesítést az Európai Unió irányelveinek megfelelő képesítéssel rendelkező személyek egy éves magyarországi gyakorlat után, a magyar jogszabályi sajátosságok ismeretét felmérő vizsga után szerezhetnek, az Etikai szabályzat szükségszerűen érint más tagállamokból érkező könyvvizsgálókat is.

VIII.

Az ítélet indokolásának 96. pontja

57.
A könyvvizsgálói tevékenység szerepéről, gazdasági fontosságáról a Kamara első beadványának VI. fejezetben, főként a 21. pontban kifejtetteket nem vitatva, az eljáró versenytanács felhívja a figyelmet arra, hogy az eljárás tárgyát nem könyvvizsgálói magatartások, hanem az Etikai szabályzat egyes rendelkezései képezik. A Kamara érvelésében felvonultatott pozitívumok magához a könyvvizsgálói tevékenységhez fűződnek, csak áttételesen kapcsolódnak a Kamara tevékenységéhez. Az eljáró versenytanács nem látja megalapozottnak azt, hogy a versenyfelügyeleti eljárás tárgyát képező versenykorlátozó hatású reklámkorlátozó etikai normák előmozdítanák a könyvvizsgálói tevékenység elismerten pozítív gazdasági hatását.

A könyvvizsgálói reklámmal kapcsolatos általános megjegyzések

58.
A reklám a legtöbb gazdasági ágazatban megkönnyíti és erősíti a versenyt, amely a fogyasztók jólétét növeli, az így kialakuló hatásos verseny pedig alacsonyabb árakat, jobb termékeket és nagyobb hatékonyságot eredményez. A reklámozás korlátozásával a piac szereplői megváltoztatják a verseny szabályait. A verseny szűkül, és a korlátozott versenyre jellemző magasabb árakra, alacsonyabb kibocsátásra lehet számítani az érintett piacon. Amennyiben a fogyasztó korlátozott ismeretekkel rendelkezik a versenytársi termékek létezéséről, áráról, vagy tulajdonságairól, kevésbé lesz hajlandó váltani. A már piacon lévő vállalkozás meredekebb keresleti görbével szembesül, ami lehetővé teszi számára például magasabb árak alkalmazását. A reklámok korlátozása megnehezíti a fogyasztó számára a piacon lévő és számára megfelelő termékek, szolgáltatások beazonosítását, növeli keresési költségét. Emiatt a vállalkozásoknak kevésbé kell tartaniuk egymástól, csökken az indíték a versenyzői magatartásra, hiszen az alacsonyabb árakban, vagy jobb szolgáltatásokban megnyilvánuló versenyzőbb stratégia nem nyeri el jutalmát további fogyasztók megszerzésével. Ugyanakkor a reklámkorlátozások akadályozhatják a részesedésüket növelni kívánó, hatékonyabb szereplők, vagy új piacra lépők lehetőségeit, hiszen a verseny gyengülésével a már megszerzett pozíciók tarthatóak.
59.
A Bizottság a szakmai szolgáltatásokról kiadott Jelentésében elismeri, hogy bizonyos mértékű szabályozás indokolt a szakmai szolgáltatások terén, azonban úgy véli, hogy bizonyos esetekben egyes hagyományos versenykorlátozó szabályok helyett versenybarátabb mechanizmusokat lehet és kell alkalmazni. ^[68] A Jelentés foglalkozik a reklámkorlátozások negatív hatásaival is. ^[69] Az Európai Bizottság dokumentumai ^[70] nem támasztják alá az eljárás alá vont Kamarának azt az egyoldalú értelmezését, mely szerint szakmai szolgáltatások esetén a Bizottság tolerálja a reklámtilalmi szabályokat. A valóságban a Bizottság sokkal árnyaltabban közelíti meg a kérdést. A reklámkorlátozó etikai szabályok addig és annyiban igazolhatóak, amennyiben világosan megfogalmazott, legitim közérdek eléréséhez nélkülözhetetlenek, és ebben az esetben is csak azzal a feltétellel, hogy a célok elérését a lehető legkisebb mértékű korlátozás árán valósítják meg. Az eljáró versenytanács az Etikai szabályzat valamennyi kifogásolt rendelkezése kapcsán megállapította, hogy azok nem célozzák valamely legális közérdek elérését. Sem a fogyasztók védelme, sem a könyvvizsgálói tevékenységbe vetett bizalom fenntartása nem indokolja olyan reklámok tilalmát, amelyek nem megtévesztőek. Az eljáró versenytanács tehát nem aránytalannak minősítette az etikai normák által megvalósított versenykorlátozást, és nem is azt kifogásolta, hogy a feltétlenül indokoltnál korlátozóbbak lennének a rendelkezések, hanem a Kamara által állított célok és az Etikai szabályzat kifogásolt rendelkezései közötti okozati összefüggést nem látta megállapíthatónak. Az eljárás során egyes normákkal kapcsolatos speciális érvek nem merültek fel, így az eljáró versenytanács célszerűnek látta a közérdek kérdésében kialakított álláspontját az Etikai szabályzat C.4 pontjának egészével összefüggésben előre bocsátani, anélkül, hogy az egyes reklámtilalmi normák elemzése során azokat újra és újra ismételné.
60.
A könyvvizsgálati munka esetében a közjó érdekében indokoltak lehetnek bizonyos versenykorlátozó rendelkezések, tekintettel arra, hogy a könyvvizsgáló munkája az egész gazdaságra is kihatással van. A Kamara azonban - az eljáró versenytanács megítélése szerint - egyik reklámkorlátozás kapcsán sem tudta azt bizonyítani, hogy arra a közjó érdekében feltétlenül szükség van. Ahogy az Etikai szabályzat, úgy a kamarai érvelés is - helytelenül - szinonimaként kezeli az összehasonlító reklámot a megtévesztő reklámmal. Ahhoz, hogy a közjóra való hivatkozás a konkrét esetben is elfogadható legyen, azt kellett volna kimutatni, hogy a nem megtévesztő összehasonlító reklámok korlátozásának - tehát nem magának a könyvvizsgálói tevékenységnek, és nem a megtévesztő reklám korlátozásának - olyan pozitív gazdasági, ill. társadalmi hatása van, amelyre tekintettel versenyjogi szempontból is indokolt a reklámkorlátozás.
61.
Hivatkozott a Kamara arra, hogy Franciaországban, Portugáliában, Luxemburgban, Spanyolországban találhatók reklámtilalmi, illetőleg reklámkorlátozó rendelkezések. Más országok jogi szabályozása a magyar jogszabályok alapján folyó magyar eljárásban még akkor sem lenne ügydöntő jelentőségű, ha a Kamara olyan példákat hozott volna fel, hogy pontosan ugyanolyan reklámtilalmi szabályok léteznek külföldön, mint amelyek elbírálása jelen versenyfelügyeleti eljárás tárgya. A kamarai érvelés azonban csak általánosságban hivatkozik arra, hogy egyes - a tagállamok számát tekintve kisebbséget alkotó - országokban léteznek reklámkorlátozó rendelkezések. Olyan érv sem hangzott el, hogy ezeket a reklámkorlátozó rendelkezéseket az adott országokban versenyjogilag jogszerűnek minősítették volna. Az eljáró versenytanács tudomása szerint az Európai Bizottság vizsgálja e versenykorlátozónak tekintett reklámtilalmak megszüntetésének lehetőségét.
Az eljáró versenytanács hivatkozik arra is, hogy az összehasonlító reklámok terén eredetileg nagyon megosztott álláspontot képviselő tagállamok 1997. október 6-án kompromisszumra jutottak és elfogadták a megtévesztő reklámról szóló 84/450/EGK irányelvet módosító 97/55/EK irányelvet az összehasonlító reklámról.
62.
Az eljáró versenytanács elismeri, hogy a könyvvizsgálói szolgáltatások területén igen nagy a szakmai hozzáértésbeli különbség a fogyasztó és a szolgáltató között, ezért a reklámok több megtévesztő vagy valótlan információt tartalmazhatnak, emiatt a megtévesztő reklámok elleni fellépésnek nagyobb a jelentősége, mint sok más hivatás esetén. Nem lenne azonban helyes a reklámokat általában kiiktatni a könyvvizsgálói hivatás verseny-eszköztárából. A versenyfelügyeleti eljárás során sem a vizsgálók, sem az eljáró versenytanács nem tett el olyan állítást, hogy a Kamara teljesen tiltaná a reklámokat. A Kamarának azt a törekvését sem kifogásolta a Gazdasági Versenyhivatal, hogy ne jelenhessen meg megtévesztő és valótlan reklám. Az eljáró versenytanács azonban arra mutat rá, hogy az Etikai szabályzat rendelkezései túlterjeszkednek a Kamara célkitűzésein, és olyankor is tiltják, korlátozzák a reklámok alkalmazását, amikor a valósághű tájékoztatás igénye azt nem indokolja.
63.
A Kamara állította, hogy a reklámokról szóló szabályok megalkotása során az IFAC Etikai Kódexének rendelkezéseit vette figyelembe. Az eljáró versenytanács - figyelembe véve a Kamara 2006. július 7-i beadványában foglaltakat - elfogadja, hogy a Kamarának, mint az IFAC tagjának saját etikai szabályzatának megalkotása során tekintettel kell lennie az IFAC Etikai Kódexében foglaltakra. Kénytelen azonban az eljáró versenytanács rámutatni arra, hogy az Etikai szabályzat kifogásolt rendelkezéseinek döntő többsége nem az IFAC rendelkezésein alapul.

Az összehasonlító reklám megítélése

64.
Az Etikai szabályzat több rendelkezése is tiltja az összehasonlító reklámot, ezért célszerű e kérdést külön kiemelten kezelni.
Az Etikai szabályzat tiltja azokat a reklámokat, amelyek
- más könyvvizsgálókkal ill. könyvvizsgáló társaságokkal való összehasonlítást tartalmaznak (C.4.1.),
- a szolgáltatás gyorsasága, szakmai minősége feldicsérése során más könyvvizsgáló azonos vagy hasonló szolgáltatását felismerhetővé teszik (C.4.1.),
- rendezvényen, konferencián olyan reklámozást, feldicsérést, ami más azonos vagy hasonló szolgáltatót ezáltal felismerhetővé tesz (C.4.2.).
A Kamara előadása szerint az összehasonlító reklámok Etikai szabályzatban való tiltása mögött az a Kamara által hangoztatott cél húzódik meg, hogy ne jelenhessen meg megtévesztő és valótlan reklám, mivel ezeket az összehasonlító reklámokat különösen alkalmasnak tartják valótlan, megtévesztő információnak a fogyasztóhoz való eljuttatására.
65.
A hirdetés vagy reklám célja alapvetően az, hogy felhívja a figyelmet egy adott termékre, szolgáltatásra és/vagy növelje a termék, szolgáltatás iránti keresletet. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2. § g) pontja határozza meg a gazdasági reklám fogalmát, mely szerint a gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő.
66.
A Grtv. szerint az összehasonlító reklám olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut [Grtv. 2. § o) pont].

Az összehasonlító reklám a Grtv. 7/A. § (2) bekezdése szerint
- nem lehet megtévesztő,
- nem sértheti más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
- nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
- nem vezethet más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre,
- nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a Tpvt. 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.

Ezen túl, az összehasonlító reklám
- kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
- tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
- amennyiben tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
- eredet-megjelöléssel rendelkező áruknál kizárólag azonos eredet-megjelölésű árukra vonatkozhat. [Grtv. 7/A. § (3) bekezdés].
67.
Az összehasonlító reklám tehát tájékoztatja a fogyasztókat az egyes versenytárs termékek, szolgáltatások elérhetőségéről, azok tulajdonságairól, lehetővé teszi a termékek és áraik összehasonlítását, így biztosítva, hogy a fogyasztó informált legyen döntése meghozatalakor, nagyobb versenyre ösztönözve a vállalkozásokat. Egy reklám, amely más vállalkozások fogyasztóinak tudomására hozza egy termék létezését, elérhetőségét, növeli a másik termékre váltás lehetőségét. Ebből adódóan a reklám alkalmas eszköz lehet a hatékonyabb vállalkozások kezében, hogy szélesítsék fogyasztói körüket, piacot szerezzenek a kevésbé hatékony vállalkozások kárára, hatékonyabb működésre, élesebb versenyre ösztönözve őket.
68.
Az eljáró versenytanács álláspontja szerint a megtévesztő és valótlan reklámokkal szembeni fellépés nem szolgálhat indokul az összehasonlító reklám minden esetre kiterjesztett tilalmára. Az Etikai szabályzat a módszert, nevezetesen az összehasonlítást tiltja, miközben a speciális tartalommal szemben kíván fellépni. A megtévesztő és valótlan reklámok kiiktatására irányuló - célját tekintve elfogadható - fellépés során az Etikai szabályzat egyes rendelkezései túlmennek a célkitűzés által indokolható mértéken: a hibás alkalmazás lehetősége miatt magát az eszközt (az összehasonlítást) tiltják.
69.
Az egyes szolgáltatások által érintett piacokon indokolt reklám mértékét egyrészt a keresleti oldal sajátosságai befolyásolhatják. Így a keresleti oldal szempontjából elkülöníthető termékcsoportok alapján (keresleti áruk, tapasztalati áruk, bizalmi áruk) megállapítható, hogy a vizsgált könyvvizsgálói szolgáltatások olyan bizalmi szolgáltatások, melyek minőségét a fogyasztó még az igénybe vételt követően is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megítélni. A fogyasztó tehát nem képes megállapítani, hogy a végső eredmény milyen viszonyban van a nyújtott szolgáltatás szintjével, így döntése helyességéről sem tud meggyőződni. A fennálló információs aszimmetriát fokozhatják a reklámkorlátozások, melyek a fogyasztók eleve magas kutatási költségeit tovább növelhetik. Egy korlátozott versenypiacon pedig a szolgáltatók sincsenek ösztönözve, hogy versenytársaikhoz képest hatékonyabb és magasabb minőségű, vagy alacsonyabb árú szolgáltatást nyújtsanak. A 31. és a. 33. pontokban kifejtett kamarai álláspont szerint a könyvvizsgálói munka mindig azonos színvonalú. Ezt az állítást az eljáró versenytanács legfeljebb a munka végeredményeként megjelenő írásbeli dokumentumra, az éves pénzügyi beszámolót hitelesítő könyvvizsgálói záradékra vonatkozóan látja elfogadhatónak. Különbség mutatkozik azonban a könyvvizsgálók, könyvvizsgálói társaságok között abban a tekintetben, hogy milyen vagyoni fedezetet képesek felmutatni kártérítési felelősségük esetére, különbségek mutatkoznak a cégek goodwilljét érintően, különbözhet az egyes vállalkozások kapacitása, ebből fakadóan a munka megkezdésének és elvégzésének gyorsasága is. A Kamara 2006. július 7-i beadványában felhívja a figyelmet arra, hogy a könyvvizsgáló társaságok esetén is ki kell jelölni egy természetes személyt a könyvvizsgálói feladatok ellátására. Az eljáró versenytanács ennek ellenére úgy látja, hogy a munka elvégzését - természetes személy könyvvizsgáló és könyvvizsgáló társaság kijelölt könyvvizsgálója esetén egyaránt - gyorsíthatja olyan munkatársak igénybe vétele, akik bizonyos részfeladatokat elláthatnak, ill. akikkel bonyolultabb kérdésekben konzultálni lehet. Önmagában tehát az az állítás, hogy valamennyi könyvvizsgáló az irányadó normáknak megfelelően eljárva a köz érdekében azonos szintű végeredményt nyújt, még nem jelenti, hogy az ügyfél számára a szolgáltatás a maga teljességében is azonos lenne. A könyvvizsgálók által kért díjak különbségei is jelzik, hogy az egyes könyvvizsgálók által nyújtott szolgáltatások nem képviselnek azonos értéket a megrendelők számára. A reklámtilalom túl széles körű érvényesítése azzal a veszéllyel járhat, hogy a könyvvizsgálók nem fektetnek kellő súlyt a tevékenység gyorsaságára, tőkeerejére, mivel ezeket az előnyöket nem képesek megfelelően kommunikálni potenciális megrendelőik felé.
70.
A gazdasági verseny hatásosságát egyrészt a fogyasztók döntési helyzetbe hozása, másrészt a vállalkozások hatékonyságra ösztönzöttsége befolyásolja. A versenyhez fűződő közérdek szempontjából így egyrészt annak biztosítása szükséges, hogy a fogyasztó részére a szolgáltatók közötti választás során megfelelő információ álljon rendelkezésre az elérhető szolgáltatásokról, és a fogyasztók ezek birtokában hozhassák meg döntésüket, másrészt az is kívánatos, hogy a fogyasztói mobilitás rászorítsa a vállalkozásokat a fogyasztói igények jobb kielégítésére.
- A fogyasztók számára, előzetes tapasztalatok hiányában, a reklám fontos szerepet tölt be. A reklám információszerzési lehetőséget biztosíthat, így a fogyasztók tájékoztatásának alapvető eszközévé válhat.
- A reklám a szolgáltatók számára is fontos versenyeszköz. A gazdasági verseny szempontjából fontos, hogy a szolgáltatók ösztönözve legyenek a hatékony kapacitás kihasználásra, valamint piacképes árak kialakítására. Így minden piaci szereplő számára fontos, hogy csupán indokolt reklámkorlátozások létezzenek.
Az indokolatlan reklámtilalom korlátozhatja egyrészt a fogyasztók információszerzési lehetőségét, másrészt a hatékonyabb, ill. hatékonyabbá váló könyvvizsgálók és az újonnan piacra lépő vállalkozások esélyeit. Tekintettel arra, hogy könyvvizsgálói tevékenység kizárólag kamarai tagként végezhető, az Etikai szabályzat pedig valamennyi kamarai tagra kötelező, a reklámkorlátozó szabályok a piacon tevékenykedő valamennyi könyvvizsgáló számára követendők, s egyúttal nemcsak a piacon lévők, hanem a piacra belépni kívánó könyvvizsgálókra is hatást gyakorolnak. A Kamara döntései vagy szabályzatai a tagjaik piaci magatartására közvetve vagy közvetlenül hatnak, s alkalmasak lehetnek a piaci viszonyok befolyásolására, adott esetben korlátozhatják a versenyt részben a fogyasztók információhoz férési lehetőségének korlátozása, részben a szolgáltatók ajánlkozási lehetőségének szűkítése által.
71.
A reklámok szerepének fontosságát kidomborította az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (a továbbiakban Elsőfokú Bíróság) az EPI ügyben hozott ítéletében. A reklám bármely piacon a versenyhelyzet fontos elemét jelenti, hiszen jobb képet biztosít az egyes piaci szereplők értékéről, szolgáltatásaik minőségéről és áraikról. ^[71] Az Elsőfokú Bíróság az összehasonlító reklámmal foglalkozva kifejezésre juttatta, hogy a tisztességes és a megfelelő szabályokat kielégítő összehasonlító reklám több információval látja el a felhasználókat a megfelelő szolgáltató - az adott esetben szabadalmi ügyvivő - kiválasztásában. ^[72] Az összehasonlító reklám tilalma korlátozza a hatékonyabb szabadalmi ügyvivőket szolgáltatásaik fejlesztésében. ^[73] Az Elsőfokú Bíróság kijelentéseinek az ad külön hangsúlyt, hogy az EPI ügy tárgya az Európai Szabadalmi Hivatal előtt eljáró szabadalmi ügyvivők etikai kódexe volt, vagyis - jelen eljáráshoz hasonlóan - egy szellemi szabadfoglalkozás önszabályozó testületének etikai szabályzatában megfogalmazott reklámkorlátozás.

Bár az Elsőfokú Bíróság részben megsemmisítette a Bizottság határozatának 1. cikkét, ez nem érintette az összehasonlító reklámmal kapcsolatos megállapításokat. Az Elsőfokú Bíróság az alperes harmadik kifogása kapcsán kifejezetten az etikai kódex reklámmal kapcsolatos rendelkezéseinek 81. cikk szerinti értékelését vizsgálta és határozottan megerősítette a bizottsági megállapítások helyességét az összehasonlító reklám kapcsán. ^[74] Így az Elsőfokú Bíróság nem tért el a Bizottságnak az EPI ügy 39. bekezdésében tett azon megállapításától sem, hogy az EPI etikai kódexe 2. cikk (b) (1) pontjának célja vagy hatása a versenykorlátozás, amikor tiltja az összehasonlító reklámot. Az EPI ügy alapján a Bizottság szerint, még ha el is ismerik, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak versenyében a foglalkozás gyakorlóinak érdemei és értéke, valamint szolgáltatásaik minősége igen lényeges elemek, a verseny fogalma kiterjed más tényezőkre is, mint például az árak és a reklám. ^[75] Ebből szükségszerűen következik az is, hogy szellemi szabadfoglalkozások esetében a reklámnak, mint a verseny egyik elemének korlátozása versenykorlátozásnak minősül.
72.
Az EPI ügyben hozott határozat - Elsőfokú Bíróság által is megerősített - 41. bekezdése szerint a reklám nemcsak pontos információ a fogyasztók számára, hanem egyben a piacon kínált termékek népszerűsítése is, ideértve az összehasonlítást a versenytársakkal, vagy a versenytárs szolgáltatásaival. Ugyanitt később a Bizottság deklarálta, hogy az információ biztosítása a felkínált termékekről - feltéve, hogy az helyes és pontos - a fogyasztói tájékoztatás növelésének eszköze, és a verseny folyamatának fontos eleme. Ugyanez a véleménye az összehasonlító reklámról is, ha az igazolható jellemzőkre vonatkozik és nem félrevezető. A reklám lehetővé teszi a fogyasztónak, hogy különbséget tegyen a szolgáltatás igénybevételének időpontjában az alternatívák között, így racionális választást tehessen az egyes szolgáltatók között. A reklám szintén megkönnyíti, hogy az új szereplők megvessék lábukat a piacon, és az innovációt ösztönözzék. Az Elsőfokú Bíróság által szintén megerősített 43. bekezdés szerint a reklámkorlátozások akadályozzák a hatékonyabb szereplőket, hogy szolgáltatásaikat a kevésbé hatékony szereplők kárára bővítsék. Így a fogyasztóknak nincs teljes képe az elérhető szolgáltatásokról, szolgáltatókról.
73.
A Kamara álláspontja szerint a könyvvizsgálói munkának minden esetben azonos színvonalú, jogszabályi és nemzeti, nemzetközi standardok által megkövetelt minőségű. Azért tekinti az összehasonlító adatokat tartalmazó hirdetést valótlannak, illetve megtévesztőnek, mivel a könyvvizsgálókkal szemben támasztott követelményeknek való megfelelés esetén nem állhat fenn eltérő minőségű szolgáltatás, melyet össze kellene, illetve lehetne hasonlítani.

Ezzel az állásponttal szemben az eljáró versenytanács úgy látja, hogy még akkor is lehetnek különbségek a könyvvizsgálók által nyújtott szolgáltatásban, ha valamennyien betartják a jogszabályi előírásokat és könyvvizsgálói standardokat. Vannak tapasztaltabb és kevesebb rutinnal rendelkező könyvvizsgálók. Lehetnek kapacitásbeli különbségek az egyes könyvvizsgálók között, amelynek a következményeként egyik gyorsabban, a másik lassabban képes elvégezni egy ügyfélnél - az egyébként ugyanannyi időt igénylő - munkát. A könyvvizsgálói munka színvonalát tehát számos körülmény együttese határozza meg, amelyek közül csak egy - bár kétség kívül nagyon fontos - a Kamara által hangsúlyozott jogszabály- és standard-követés.
74.
Az Etikai szabályzat szerinti tilalom megfosztja a könyvvizsgálókat annak reklámokkal való hangsúlyozásától, hogy ugyanolyan színvonalon végzik munkájukat, mint a piacon már korábban megjelent konkurenseik. Egy ilyen - a Kamara álláspontja szerint semmilyen kivetni valót nem tartalmazó - reklám lehetőségének hiánya a Kamara által felhozott érvek alapján sem magyarázható, de hátrányosan érinti a piacra újonnan belépő vállalkozásokat.

Az Etikai Szabályzat egyes rendelkezéseinek értékelése

A korábban rögzített érvek figyelembe vételével, a Kamara Etikai Szabályzatának 2004. július 1-től hatályos, a könyvvizsgálói "Hirdetés, ajánlattétel"-re vonatkozó rendelkezéseiről a következők állapíthatók meg.

A "rábeszélés jellegű szöveg" tilalma

75.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontja első mondatának első tagmondata tiltja a rábeszélés jellegű szöveg alkalmazását.
A "rábeszélés jellegű szöveg" értelmezéséhez magából a rábeszélés szó tartalmából kell kiindulni. Rábeszélés alatt egy könyvvizsgálóval kapcsolatba kerülő átlagfogyasztó értelmezésében azt kell érteni, hogy a könyvvizsgáló, vagy rá tekintettel más személy azt kívánja elérni, hogy a fogyasztó egy bizonyos könyvvizsgáló szolgáltatását vegye igénybe. Ebben az értelmezésben mindenféle reklám rábeszélésnek minősül, azzal a megszorítással, hogy a magatartásnak szöveges formát kell ölteni. Nem kell feltétlenül racionális érveket felsorakoztatni a rábeszélés érdekében. A rábeszélés alapulhat érzelmi, hangulati elemeken is.
Azáltal, hogy az Etikai szabályzat nem a "rábeszélés" szót, hanem a "rábeszélés jellegű szöveg" kitételt használja, tovább szélesíti a tilalom hatályát. Még a határeseteket, a nem kifejezetten meggyőzési célzatú, de rábeszélésként értelmezhető szövegeket is tilalmazza. Az Etikai szabályzat itt vizsgált fordulata majdnem azonos a teljes reklámtilalommal. E norma alapján legfeljebb nem szöveges formát öltő bizonyos magatartások lennének megengedettek.
A Grtv. 7. § (1) bekezdése általában tiltja az olyan reklám közzétételét, amely a Tpvt. alapján a tisztességtelen verseny tilalmába (II. fejezet), vagy a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközhet (III. fejezet). E feltétel hiányában a rábeszélés nem lehet tiltott, hiszen a Grtv. rendelkezései szerint is a reklám célja rábeszélés arra, hogy a fogyasztó a hirdetett céget válassza, az ő szolgáltatását vegye igénybe. Az Etikai szabályzatban rögzített tilalom így a gazdasági verseny korlátozását eredményezheti.
A vizsgált C.4.1. alpont első mondatának első tagmondatában meghatározott kitétel versenykorlátozónak ítélhető.

Az összehasonlítás tilalma

76.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontja első mondatának második tagmondata szerint a hirdetés és az ajánlattétel nem tartalmazhat összehasonlítást más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal.

Az összehasonlító reklám törvény által nem tiltott, mert annak alapvető célja, hogy a szolgáltató saját előnyeit megfelelően bemutatva üzleti sikert érjen el. Ez a piaci magatartás versenyjogilag akkor sem kifogásolható, ha ezáltal a versenytárs tisztességes versenyben hátrányt szenved. Az eljáró versenytanács számos korábbi határozatában már kifejtette, hogy a jogszabály a valós összehasonlítást tartalmazó reklámot nem tiltja, mert az nem téveszti meg a fogyasztót. Ezzel szemben az Etikai Kódex tiltása a verseny korlátozását eredményezheti. Létezhetnek ugyanis az átlagosnál színvonalasabb vállalkozások, mely tény hangsúlyozása előnyt jelenthet számukra mással szemben. A versenyjog lehetőséget biztosít arra, hogy e különbségre felhívják a fogyasztó figyelmét, feltéve, ha az összehasonlítás a versenytárs szolgáltatásainak ellenőrizhető, tisztességesen kiválasztott tulajdonságára vonatkozik, azt nem rágalmazza, nem becsüli le.
Az összehasonlító reklám - a 66. pontban kifejtetteknek megfelelően - csak bizonyos esetekben tilalmazott. Azáltal, hogy az Etikai szabályzat C.4.1. pontja az összehasonlítást általában tiltja, a tiltást olyan területekre is kiterjeszti, ahol a jogszabályok szerint az összehasonlítás legális versenyeszközként lenne alkalmazható a könyvvizsgálók és könyvvizsgáló társaságok által.
Az Etikai szabályzat vizsgált C.4.1. alpontja első mondatának második tagmondatában meghatározott kitétel versenykorlátozónak ítélhető.

A díjazás reklámjának tilalma

77.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontja harmadik mondatat írja elő, hogy a hirdetések nem tartalmazhatnak a díjazásra vonatkozóan információkat.

Nem vitatva azt a kamarai állítást, hogy a könyvvizsgálónak a megbízás elfogadása előtt számos körülményt kötelezően meg kell vizsgálnia, az eljáró versenytanács nem tartja elfogadhatónak azt az érvelést, hogy a körülmények, a társaság tevékenységének, működésének, a munka jellegének és a kockázat nagyságának vizsgálata és mérlegelése nélkül a díjtételre vonatkozó hirdetés csak megalapozatlan és nyilvánvalóan alaptalan lehet.

- a)
  A díjazás mértéke előre valóban nem becsülhető a feladat teljes ismerete nélkül. Az egységnyi időráfordítás díját azonban - az eljáró versenytanács szerint - megállapíthatja a könyvvizsgáló. Nincs jogalap arra, hogy korlátozzák az egységár közzétételében. Tiltás esetén a könyvvizsgáló nem tud alacsonyabb egységáraival versenyezni. Tekintettel arra, hogy az árverseny a szolgáltatók közötti verseny egyik lényeges eleme, az ár közzétételének korlátozása versenykorlátozó hatású.
- b)
  Maga a Kamara is elismerte az Etikai szabályzat módosítására való törekvése során, hogy vannak olyan standardizálható ügycsoportok, melyek esetében, a piaci viszonyok hiánytalan ismerete nélkül is meghatározhatók óra- vagy napidíjak. ^[76] A teljes korlátozás tehát nem tekinthető arányosnak. Objektív árinformációk, tényszerű adatok hirdetése még nem sértené a szabad díjmegállapodás könyvvizsgálói alapelvét. Komplex szolgáltatások esetében nyilvánvaló, hogy mind a Kamara, mind a tagok nehezen tudnának olyan mértéket meghatározni, s közzétenni, mely a fogyasztók döntési helyzetét befolyásolhatná, mint ahogy a szellemi foglalkozások esetében általánosságban sem állapítható meg, hogy elsősorban az ár alapján hozzák meg döntéseiket. Standardizált szolgáltatások esetében azonban, a szolgáltatások minőségét ismertető egyéb információk hiányában a fogyasztók gyakran az ár alapján választanak szolgáltatót. Mindezek alapján nem valószínűsíthető, hogy a rutinszerű, egyszerűbb eljárásokban fennállnának olyan fogyasztóvédelmi szempontok, melyek az árakra vonatkozó valós információk közzétételének korlátozását indokolnák. Megállapítható továbbá, hogy a szolgáltatók részéről is igény van árinformációk közlésére, melyet maga a Kamara is elismert, így a teljes korlátozás gátolhatja a szolgáltatók közötti versenyt. ^[77] Az Etikai szabályzat hivatkozott rendelkezése nem ad lehetőséget egy, a gazdasági reklám fogalmába tartozó, tényszerű adatközlésre, így az általános árinformációk, vagy árkalkulációs szempontok, esetleg fizetési feltételek közzétételét sem teszi lehetővé.
- c)
  Végül 2006. július 7-i beadványában arra hivatkozott a Kamara, hogy az óradíj megjelölése is megtévesztő lehet, hiszen a teljes megbízási díj a munkavégzés gyorsaságától is függ. Nem vitatja az eljáró versenytanács, hogy lehet különbség az egyes könyvvizsgálók tevékenységének intenzitása között. Azt azonban nem fogadja el az eljáró versenytanács, hogy emiatt az óradíjak reklámozása a fogyasztót megtévesztené. A megrendelő ugyanis tisztában van vele, hogy az óradíj csak az egyik díjképző elem. A rezsióradíjak ismerete azonban még akkor is hasznos információt jelenthet az e téren is tájékozatlan fogyasztóknak, ha nem is jön létre szerződés a reklám hatására.

A C.4.1 alpontban meghatározott, díjazásra vonatkozó információk tilalma indokolatlan korlátozást jelenthet a könyvvizsgálói tevékenységet nyújtók számára, így a versenyjog által meghatározott tilalomba ütközőnek értékelhető.

Gyorsaság, minőség másokkal összevethető feldicsérése

78.
Az Etikai szabályzat C.4.1. alpontja negyedik mondata szerint nem szabad a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsaságát, szakmai minőségét úgy feldicsérni, hogy azzal más könyvvizsgáló azonos vagy hasonló szolgáltatása felismerhetővé váljon.
A reklámozás, ha az valós tényeken alapul, nem tévesztheti meg a fogyasztókat, míg a hirdetési lehetőség a vállalkozás olyan előnye, amely miatt a fogyasztó választhatja az adott céget, az attól való eltiltás pedig korlátozhatja a versenyt.
79.
A Kamara álláspontja szerint az "úgy" szó használata lehetőséget biztosít a hirdetésre, csupán korlátozást tartalmaz. Az eljáró versenytanács - elismerve, hogy a hivatkozott szabály valóban ad némi teret a reklámra - éppen azt tekinti versenykorlátozásnak, hogy nem teszik lehetővé a könyvvizsgálóknak, hogy saját szolgáltatásuk gyorsaságát, szakmai minőségét másokkal összevetve reklámozzák, feltéve, hogy betartják a jogszabályi és indokolt szakma-specifikus követelményeket.
Mint ahogyan azt a Versenytanács a korábbi határozataiban is kifejtette, a reklámok ésszerű korlátozása mellett is elegendő és megfelelő információt kell biztosítani a fogyasztó számára ^[78] . A Kamara által hivatkozott közérdek, vagyis a könyvvizsgálói jelentések bizonyos minőségi követelményeknek való megfeleltetése nem zárhatja ki, hogy a tisztességes verseny előírásainak tiszteletben tartásával az igazolhatóan valós, nem megtévesztő közléseket, gazdasági reklámként közzétegyék, elősegítve a fogyasztók választását. Nem változtat ezen önmagában az a körülmény, hogy esetlegesen más piaci szereplő szolgáltatása is felismerhető a reklámban. Tekintettel arra, hogy a Kamara a szakmai elvárásait a hamis vagy félrevezető reklámállításokkal szemben a Grtv., valamint a Tpvt. rendelkezései alapján érvényesítheti, elejét veheti annak, hogy a minőségre vonatkozó esetlegesen megalapozatlan információk közzététele a szakmai színvonalra káros hatással járjon.
80.
Megállapítható, hogy az Etikai szabályzat C.4.1. alpont negyedik mondatának jelenleg hatályos szövegváltozata elsősorban a szolgáltatók összehasonlító reklámjának egy speciális esetét, a szolgáltatás gyorsaságán, minőségén alapuló összehasonlító közléseket tiltja. A tiltás következtében nincs lehetőség a szolgáltatók között fennálló színvonalbeli különbségek közzétételére. Az összehasonlító hirdetések általános tilalmánál megállapítottak (vö. 68., ill. 76. pont) e rendelkezések esetében is fenntarthatók. Az eljáró versenytanács itt sem fogadja el a Kamara azon álláspontját, mely szerint az "egyező minőség követelménye" alapján egy adott könyvvizsgálóval való összehasonlítás valótlan tartalmú reklám lenne. Az Etikai szabályzat indokolatlanul szigorúbb követelményeket állít a szolgáltatókkal szemben a vonatkozó jogszabályok - Grtv., Tpvt. - rendelkezéseihez képest. Az eljáró versenytanács - a 64-76. pontokban kifejtettek alapján - versenykorlátozásnak tekinti az Etikai szabályzat C.4.1. alpontjának utolsó mondatában rögzített tilalmat, amely - álláspontja szerint - versenykorlátozó rendelkezésnek értékelhető.

A reklám tartalmának korlátozása

81.
Az Etikai szabályzat C.4.2. alpontja szerint szakmai folyóiratban vagy újságban megjelenő publikáció szerzője a neve mellett megnevezheti a könyvvizsgáló társaságot, amelynél dolgozik, illetve a társadalmi szervezetben, köztestületben betöltött tisztségét is feltüntetheti. Ezt meghaladó információ megjelenítése tilos.
A közérdek alapján csak a megtévesztő reklámok tilalma igazolható, míg a valós, nem megtévesztő közlések a közérdek alapján nem tilalmazhatók jogszerűen általánosan - állapította meg egy hasonló ügyben a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa. ^[79]
82.
Az Etikai szabályzat C.4.2. alpontja korlátozza a sajtóban közzétehető információ körét. Tekintettel arra, hogy szakmai folyóiratban, újságban a publikáció szerzője általában nem szokott több adatot feltüntetni a neve mellett, mint amit az Etikai szabályzat is megenged, e rendelkezés versenykorlátozó hatása - feltehetően - kisebb, mint a szabályzat többi rendelkezéséé. Észrevételezi azonban az eljáró versenytanács, hogy ezzel összhangban az az érdek is kisebbnek látszik, amely ezen a területen az etikai szabályozást megalapozná. A vizsgált etikai normában előírt tartalmi limit versenykorlátozásnak minősül, és mint ilyen a Tpvt. 11. § (1) bekezdésének tilalmába ütközik.
83.
A Kamara álláspontja szerint nem lenne célszerű, hogy a könyvvizsgálók hirdetéseikben ügyfeleik nevét, címét közölhessék egyrészt, mert azok változhatnak, másrészt azok a cégnyilvántartásban nyilvánosan is megtalálhatók.
Az eljáró versenytanács a versenyfelügyeleti eljárásban egy magatartás jogszerűségét bírálja el. Az Etikai szabályzat versenyt korlátozó rendelkezésének alátámasztására az eljáró versenytanács nem fogadja el azt az érvet, hogy mit tart célszerűnek ("Így nem lenne célszerű ...") az eljárás alá vont.

Ügyféltoborzó rendezvény szervezésének tilalma

84.
Az Etikai szabályzat C.4.3. alpontja szerint tilos olyan rendezvényt szervezni, amelynek kifejezett célja az ügyféltoborzás.
A Tpvt. és a Grtv. nem tiltja kifejezetten ügyféltoborzó rendezvény szervezését, így annak tiltása az Etikai szabályzat által korlátozza a versenyt.
Az Etikai szabályzat rendelkezése tartalmában a gazdasági reklám Grtv. szerint meghatározott alapvető célját korlátozza, azaz azt, hogy a fogyasztó a hirdetett céget válassza, az ő szolgáltatását vegye igénybe. Az eljáró versenytanács meglátása szerint a reklámnak kifejezetten pozitív formáját képezi egy fogyasztókat érdeklő, szakmai rendezvény szervezése, amely alkalmat ad arra, hogy az előadások során a könyvvizsgáló, vagy könyvvizsgáló társaság számot adjon hozzáértéséről, szakmai tapasztalatairól. Nem teszi jogellenessé a magatartást önmagában az a célzat, hogy a könyvvizsgáló a rendezvény során, vagy annak eredményeként bővíteni kívánja ügyfélkörét. A hivatkozott etikai normában előírt tiltás versenykorlátozásnak minősül, és mint ilyen a Tpvt. 11. § (1) bekezdésének tilalmába ütközik. Megjegyzi azonban az eljáró versenytanács, hogy hatásában kisebb jellegű jogsértésként minősítette az Etikai szabályzat e rendelkezését, mivel a gyakorlatban nehezen lenne bizonyítható az ügyféltoborzási célzat. Egy rendezvény megszervezése során nincsenek olyan külső jelek, amelyek egyértelművé tennék, hogy a szervezőnek az a kifejezett célja, hogy a résztvevőket meggyőzze arról, hogy az általa nyújtott könyvvizsgálói szolgáltatást kell a jövőben igénybe venniük. A rendezvény szervezője vélhetően sikeresen védekezhetett volna akár azzal is, hogy a jogszabályok és a joggyakorlat megismertetése, a jogalanyok jogkövető magatartásának szorgalmazása érdekében tartotta meg az eseményt. Egy ilyen védekezéssel szemben a Kamara csak nagyon kivételes helyzetben tudná bizonyítani azt, hogy Etikai szabályzat szerinti ügyféltoborzás volt a cél.
85.
Nem látja elfogadhatónak az eljáró versenytanács a Kamara azon állítását, mely szerint a kizárólag ügyféltoborzó rendezvények tiltása is az IFAC ajánlásaival áll összhangban. Az IFAC ajánlásban szereplő tiltás - az eljáró versenytanács megítélése szerint - sokkal kevésbé kategorikus. A nemzetközi szervezet ajánlása lehetővé teszi, hogy a könyvvizsgálók, könyvvizsgáló cégek szolgáltatásként képzést tartsanak, és azt is, hogy belső rendezvényeiken részt vehessenek olyanok, akik ezt kérik.
Az eljáró versenytanács - utalva a reklám és a megtévesztő reklám korábban már részletesen kifejtett különbözőségére, de nem ismételve az érveket - annak az aggályának is hangot ad, hogy egy szakmai rendezvénynek nem szükségszerű velejárója a reklám. A megtévesztő reklám kiküszöbölésére irányuló, de nem disztingváló törekvésével a Kamara a szakmai rendezvények számának - nem kívánatos - csökkenését is elérheti.

Összehasonlító reklám tilalma rendezvényen

86.
Az Etikai szabályzat C.4.3. alpontja szerint rendezvényeken, konferenciákon a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló társaság hirdethet, és ennek keretében beszámolhat munkája során szerzett tapasztalatairól, egyes szakmai kérdésekben ismertetheti véleményét, de ennek során tartózkodnia kell a saját maga és társasága olyan reklámozásától, feldicsérésétől, ami más azonos vagy hasonló szolgáltatót ezáltal felismerhetővé tesz.
Az Etikai szabályzat C.4.3. alpontjának hatályos szövege a C.4.1 alpont első és negyedik mondatához hasonlóan, az összehasonlító minőségi feldicsérést tiltja a rendezvényeken, konferenciákon. Az összehasonlító reklám mellett felhozott kamarai érv és annak cáfolata a 64-74. pontokban részletesen bemutatásra kerültek, az eljáró versenytanács itt csupán visszautal a korábban kifejtettekre.
A Grtv. nem tartalmaz speciális korlátozást a rendezvényeken, konferenciákon közzétehető információk körére nézve. Az Etikai szabályzat C.4.3. alpontja a Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerinti tilalomba ütközik, amikor mindenfajta - így a valós tartalmú - reklámot is tiltja, ha az más szolgáltatót felismerhetővé tesz.

IX.

Mentesülés

A mentesülés magyar és európai szabályai

87.
87. A Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha

- a)
  az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;
- b)
  a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;
- c)
  a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és
- d)
  nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

88.
Az EKSz. 81. cikk (3) bekezdés alapján az (1) bekezdést alkalmazhatatlannak lehet nyilvánítani ^[80] , amennyiben a megállapodás, vállalkozások társulásának döntése:

- a)
  hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, vagy a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához,
- b)
  ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő haszonból anélkül, hogy
- c)
  az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréshez nem nélkülözhetetlenek,
- d)
  lehetővé tennék ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses termékek jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

89.
Tekintettel arra, hogy a mentesülés európai és magyar szabályai igen nagymértékben hasonló feltételrendszert tartalmaznak, az Etikai szabályok esetleges kartelltilalom alóli mentesüléséhez gyakorlatilag ugyanazon pozitív és negatív feltételek vizsgálata szükséges.
A döntésnek mind a négy feltételt teljesíteni kell egyszerre, következésképpen egy feltétel nem teljesítése már a mentesülés hiányát eredményezi. ^[81] Az eljáró versenytanács - a vizsgálók álláspontjával egyezően - úgy ítéli meg, hogy a Kamara az eljárás során nem hozott fel olyan tényeket, melyek a jelenleg hatályos Etikai szabályzat rendelkezéseinek mentesülését eredményezhetné. ^[82] Az eljáró versenytanács a konjunktív feltételek egyikét sem látja bizonyítottnak. Éppen ellenkezőleg a feltételekben megkívánttal ellentétes hatások megvalósulása látszik valószínűsíthetőnek.

Pozitív gazdasági hatás

90.
Általános érvként jelent meg a Kamara részéről, ^[83] hogy a könyvvizsgálói szakma esetében az Etikai szabályzatban található reklámkorlátozások csak a megtévesztő, félrevezető és hamis információkra épülő reklámokat szeretnék kiszűrni. A korlátozás így csak a fogyasztói érdekeket szolgálja, a fogyasztókat védi a megtévesztő reklámokkal szemben.
A megtévesztő reklámokkal szembeni fellépés nem jogellenes ^[84] , azt nem is kellene mentesíteni. Az eljáró versenytanács azt találja versenyjogba ütközőnek, hogy az Etikai szabályzat C.4. pontjának egyes rendelkezései nem csupán a megtévesztő, vagy valótlan információk közzétételét tiltják, hanem általánosan valamennyi összehasonlító és árreklámot.
Az Etikai szabályzat versenykorlátozónak ítélt alpontjai nem járulnak hozzá a könyvvizsgálói szolgáltatások versenyképességének javulásához. ^[85] A vizsgált előírások korlátozzák azt, mivel megfosztják a szolgáltatót a piaci szerepének javításához nélkülözhetetlen versenyeszköztől. Tisztességes eszközökkel sem engedik befolyásolni a szolgáltatás minőségét, az egyes szolgáltatók közötti különbség megjelenítését, és nem adnak teret a jogszerűség vizsgálatának, azaz annak, hogy a szolgáltató által megjelentetett tájékoztatás (reklám, újságcikk, stb.) a tényeknek mennyire felel meg. A Kamara 2005. február 21-én kelt beadványának 10. pontjában nem a szabályozásra, hanem a könyvvizsgálói tevékenység pozitív hatásaira vonatkozóan tett előadást, amit az eljáró versenytanács nem vitat, de nem tekint relevánsnak. Az újságokban közzétett reklámok, illetve az ügyféltoborzó rendezvények tilalmából semmilyen hatékonyság vagy előny nem származik.
91.
A Kamara nem hozott fel érveket, annak megállapítása érdekében, hogy az Etikai szabályzat szerinti, a kamarai célokon túlnyúló tiltás pozitív hatásokkal bírna. A fentiekre tekintettel sem a Tpvt. 17. § (1) bek. a) pontjában rögzített feltétel, sem az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésének első feltétele sem teljesül.

Fogyasztók méltányos részesedése az előnyökből

92.
Nem teljesül az a Tpvt.-ben szereplő követelmény ^[86] , hogy a korlátozásra irányuló szabályozásból származó előnyök méltányos része el kell jusson a fogyasztókhoz. Ezzel szemben megállapítható, hogy a vizsgált rendelkezések korlátozzák a fogyasztók információszerzési, tájékozódási lehetőségét, akik nagyobb ráfordítással tudnak csak informálódni a szolgáltatókról, a nyújtott szolgáltatások jellemzőiről, ideértve a várható díjakat, illetve egyéb szerződéskötési feltételeket is. A Kamara 2005. február 21-én kelt beadványának 11. pontjában nem a szabályozásra, hanem a minőségellenőrzési rendszere vonatkozóan tett pozitív előadást, amit az eljáró versenytanács nem vitat, de nem tekint relevánsnak.
A Kamara nem hozott fel érveket, annak megállapítása érdekében, hogy az Etikai szabályzat szerinti, a kamarai célokon túlnyúló tiltás pozitív hatásokkal bírna. A fentiekre tekintettel az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésének 2. feltétele nem teljesül, mivel nincs miből részesíteni a fogyasztókat.

Nélkülözhető korlátozások hiányal

93.
Nem áll fenn az a Tpvt.-ben rögzített követelmény ^[87] sem, hogy a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket ne haladja meg a versenykorlátozás. Gazdaságilag indokolt közös célként elfogadható az a törekvés, hogy ne legyen megtévesztő reklám. Az Etikai szabályzat azonban többféle tevékenységet tilt, mint ami ellen fellépni igyekszik. Megállapítható, hogy a vizsgált rendelkezések korlátozzák a szolgáltatásokra vonatkozó valóságnak megfelelő, tényszerű adatközlést. Az eljáró versenytanács természetesen nem kifogásolja a félrevezető, fogyasztókat megtévesztő reklámok tilalmazását, úgy látja azonban, hogy biztosítani kell a reklámozók számára a tényszerűség és a jogszerűség bizonyításának lehetőségét. Mivel a hamis vagy félrevezető tartalmú reklámokkal szemben megfelelő eljárásban fel lehet lépni, megakadályozható, hogy az ilyen reklámok a szakmai színvonalra káros hatással járjanak. Az etikai szabályok kiadására vonatkozó felhatalmazás önmagában nem vezethet olyan tilalmak kimondásához, amelyek versenykorlátozóak lehetnek. A Kamara által a korlátozás indokoltságát alátámasztó érdekek pedig nem tekinthetők a gazdaságilag indokolt közös céloknak, így a versenyjogban kifejeződő közérdeknek, melyek azt valóban elfogadhatóvá tennék. A Kamara könyvvizsgálói szolgáltatásokkal szembeni egységes szakmai minőségi elvárások sem jelenthetik azt, hogy valamennyi könyvvizsgálónak azonos árszinten kellene folytatnia tevékenységét, vagy hogy a könyvvizsgáló társaságok nem rendelkezhetnének eltérő felkészültségű, magas színvonalú munkatársakkal, vagy ne profitálhatnának társaságuk infrastrukturális előnyeiből. Önmagában a könyvvizsgálati tevékenység azonos végeredménye, a könyvvizsgáló által elismert hitelesség nem feltétlenül jelent azonosságot a könyvvizsgálati tevékenységet végző vállalkozások munkájában, az egyes könyvvizsgálók jártasságában, kompetenciájában, a munka szervezettségében, lebonyolításában, a munkavégzés gyorsaságában, azaz a végeredményig vezető folyamatban. Magas szakmai színvonalú szolgáltatások esetében is elképzelhető lehet az árakban, díjakban történő verseny, így akár az árreklám és az összehasonlító reklám lehetősége is. A teljes reklámtilalom tehát a gazdasági versenyben működő szolgáltatásnyújtók számára nem arányos korlátozás.
94.
Nem állapítható meg az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésének 3. feltétele sem. A nélkülözhetetlenség követelménye szerint a versenykorlátozó döntés nem róhat olyan korlátozásokat a felekre, amelyek e célok eléréshez nem nélkülözhetetlenek. Ez az Etikai szabályzatban megfogalmazott reklámkorlátozások esetében már csak azért sem áll fenn, mert a megtévesztő reklámok szabályozására, kiszűrésére a Tpvt. és a Grtv. megfelelő szankció- és intézményrendszert biztosít. Tehát, ha lenne könyvvizsgáló, aki megtévesztő reklámokat alkalmazna, akkor ellene eljárást lehetne indítani más jogszabály alapján. A Kktv. 12. § (1) bekezdése szerint a könyvvizsgáló köteles könyvvizsgálói tevékenységét a jogszabályok alapján végezni, ezalatt értendő a megtévesztő reklámokra vonatkozó szabályozás is. Ugyanakkor a megtévesztő reklámok alkalmazása az Etikai szabályzat egyéb rendelkezéseibe is ütközik, vagyis etikai eljárás is indítható lenne. Így például az Etikai szabályzat C.1.8. alpontja szerint a könyvvizsgálónak be kell tartania az általa végezhető tevékenységre vonatkozó jogszabályokat. Az összehasonlító és árreklám általános tilalma aránytalan korlátozás az elérni kívánt célhoz képest. A megtévesztő reklámok kiszűrésére nem bizonyos reklámfajták általános tilalma a megfelelő megoldás, kevésbé versenykorlátozó megoldás is létezik.
95.
Az Etikai szabályzat reklám szabályai eleve feltételezik, hogy az összehasonlító és árreklám minden esetben szükségszerűen megtévesztő és nem létezhet nem megtévesztő összehasonlító reklám és árreklám. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint a könyvvizsgáló munkáját a jogszabályok és standardok alapján köteles végezni, amelyek betartása esetén nem lehet különbség a könyvvizsgálói jelentésben, a szolgáltatásokban. ^[88] A könyvvizsgálat zömében ellenőrzési tevékenység, amely azonos minőségű minden esetben. ^[89] Ezen érvekre tekintettel a Kamara indokoltnak tartja az összehasonlító reklám tilalmát, állítva, hogy nem lehet mit mivel összehasonlítani, a minőség, szakmai színvonal kérdésében nem lehet eltérés. ^[90]
96.
Ugyanakkor az Etikai szabályzat C.1.3. alpontja szerint a könyvvizsgáló nem vállalhat el olyan megbízást, amelyhez nem rendelkezik kellő ismeretekkel, gyakorlati tapasztalattal. A C.5.2. alpont szerint a könyvvizsgálónak munkavégzése során olyan szakmai felkészültséggel kell rendelkeznie, amely elegendő a vizsgálandó társaság alapos megismeréséhez és a kockázati tényezők felméréséhez. Fentiek alapján mégis elképzelhető, hogy bizonyos könyvvizsgálók szolgáltatása között különbség lehet, mert például valaki nem rendelkezik a kellő tapasztalattal vagy a megfelelő szakmai felkészültséggel, hogy egy kiterjedt tevékenységgel rendelkező multinacionális vállalkozást vizsgáljon. Amennyiben viszont elképzelhetőek különbségek és ezek tényszerűen igazolhatóak, akkor nem feltétlenül megtévesztő az egyes könyvvizsgálók szolgáltatásait összehasonlító reklám.
97.
A könyvvizsgáló társaságok között kiélezett verseny folyik. ^[91] Köztudott, hogy a könyvvizsgálói piacon jelentős arányt képvisel az úgynevezett "Big Five", vagyis a világ öt legnagyobb könyvvizsgáló cége. Nehezen képzelhető el, hogy ne lenne különbség a "Big Five" szolgáltatásai és egy egyéni vállalkozóként kisebb cégeknek dolgozó könyvvizsgáló között. Amennyiben mindenki azonos szolgáltatásokat nyújtana, akkor a fogyasztók számára közömbös lenne, hogy kitől veszik igénybe a könyvvizsgálói szolgáltatásokat. Ennek ellentmondani látszik a "Big Five" jelentős súlya a piacon, vagy az a tény, hogy a 7600 bejegyzett kamarai tagból csak 3800 folytat aktív tevékenységet a kiélezett verseny miatt. ^[92]
98.
Szintén a szolgáltatások eltérő jellegére utal a Bizottság gyakorlata a könyvvizsgálói piacok vizsgálata kapcsán. Eddigi négy fúziós határozatában ^[93] a Bizottság mindig elkülönült, önálló termékpiacként határozta meg a nagyvállalatoknak nyújtott könyvvizsgálói tevékenységet a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokkal szemben. Előbbi piac fogyasztói csak olyan szolgáltatónak adnak megbízást, aki megfelelő hírnévvel, földrajzi lefedettséggel, szakmai tudással és a szükséges erőforrásokkal rendelkezik. Ezek az igények a nagyvállalatok tőkepiaci igényeivel, kiterjedt működési területükkel, tevékenységük bonyolultságával és méreteikkel indokolhatóak. A Bizottság megállapításai szerint ezt legtöbbször csak a "Big Five" tagjai tudják biztosítani. Következésképpen lehet különbség a könyvvizsgálók szolgáltatásai között, ami reklámokban is hangsúlyozható, akár összehasonlítások formájában is.
99.
Az árak reklámozása kapcsán valóban elfogadható lehet, hogy a munka ismerete nélkül nehezen becsülhető a díjazás, de az egységnyi időráfordítás díját megadhatja a könyvvizsgáló és ez az árinformáció - a 77. pontban kifejtettek szerint - semmiképpen nem lenne megtévesztő, félrevezető.
100.
Az is igaz, hogy az ár önmagában nem szolgáltat elegendő információt a szolgáltatásról, hiszen vannak más fontos döntési szempontok is, mint például a szaktudás, hozzáértés, reputáció. Ez azonban nem változtat azon, hogy a közölt árinformáció valós, ami az egyik fontos döntési szempont lehet, még ha nem is az egyetlen. Ezzel, nagy valószínűséggel a fogyasztók többsége is tisztában van, így nem valószínűsíthető, hogy indokolt lenne mindenfajta árinformáció közzétételének tiltása. Másrészt a Kamara, mint önszabályozó szakmai testület feladata lenne, hogy felhívja a szolgáltatások kapcsán a fogyasztók figyelmét a könyvvizsgálói szolgáltatásnak - az ár melletti - további fontos jellemzőire. Ezzel az információs aszimmetriát csökkentené a piaci szereplők között. Az információkülönbségekre a több, a fogyasztói eligazodást és döntést segítő információ biztosítása lehet a megoldás és nem az információhiány fenntartása, az aszimmetria mélyítése.

Versenykizárás hiánya

101.
A Kamara nem bizonyította, hogy a kifogásolt rendelkezések megfelelnének a Tpvt. 17. § (1) bekezdés d) pontjában, ill. az EKSz. 81. cikk (3) bekezdés d) pontjában foglalt követelménynek. A hatályos reklámtilalmi rendelkezések lehetővé teszik a verseny korlátozását a kisebb szolgáltatók, valamint az újonnan piacra lépők terhére.
A negyedik követelménynek való esetleges megfelelés egyébként önmagában semmiképpen nem elegendő a versenykorlátozás tilalma alóli mentesüléshez, hiszen ahhoz mind a négy törvényi követelménynek eleget kellene tenni.
102.
Az eljáró versenytanács észrevételezi, hogy a Kamara - 39. pontban idézett - érvelésében az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket a könyvvizsgálói tevékenységre, és a Kamara minőségbiztosítási rendszerének működtetésére nézve igyekszik bizonyítani, noha az eljárás tárgyát az Etikai szabályzat C.4. pontjában megfogalmazott korlátozó rendelkezések képezik.

Bizonyítási teher

103.
A feltételrendszer elemeinek bizonyítása mind a magyar, mind az európai versenyjog alapján a mentesülni kívánó személyt terheli.
A reklámtilalmak kapcsán az alkalmazott korlátozások előnyeit, és a törvényben említett hátrányok hiányát, azaz a Tpvt. 17. §-ában foglalt konjunktív feltételeknek való megfelelését a Tpvt. 20. §-a alapján az eljárás alá vontaknak kell bizonyítania.
Az 1/2003-as rendelet 2. cikke szerint a 81. cikk (1) bekezdés megsértése bizonyításának terhe azon a félen vagy hatóságon nyugszik, amely a jogsértést állítja. Azon állítás bizonyításának terhe, hogy a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének feltételei teljesülnek, azon a vállalkozáson vagy vállalkozások azon társulásán nyugszik, amely az e bekezdés által biztosított kedvezményt igényli.

Összességében megállapítható, hogy az Etikai szabályzatban található versenykorlátozások egyike sem teljesíti az a Tpvt. 17. § (1) bekezdésében, ill. az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésében foglalt valamennyi feltételt, így nem alkalmazható a 81. cikk (3) bekezdése által biztosított kedvezmény, az Etikai szabályzat C 4 pontjában foglalt vizsgált szabályok versenyjogi tiltás alá esnek.

X.

Összegzés

A határozat VIII. pontjában a vizsgált magatartás értékelésére a Tpvt. 11. § (1) bekezdése és az EKSz. 81. cikk (1) bekezdése alapján került sor, a IX. pontjában a Tpvt. 17. §-a és az EKSz. 81. (3) bekezdése alapján minősítette az eljáró versenytanács az Etikai szabályzat C.4. pontjának rendelkezéseit.

Jogsértő rendelkezések

104.
104. A Tpvt. 72. § (2) bekezdés c) pontjára tekintettel az eljáró versenytanács megállapította, hogy a Kamara 2004. július 1. és 2006. február 1. között hatályos Etikai szabályzata C.4.1.- 4.3. alpontjai közül az alábbiak a Tpvt. 11. § (1) bekezdésébe, valamint az EKSz. 81. cikk (1) bekezdésébe ütköznek:

C.4.1. alpontból:
- rábeszélés jellegű szöveg tilalma;
- összehasonlítás tilalma más könyvvizsgálókkal, illetve könyvvizsgáló társaságokkal;
- díjazásra vonatkozó információk közzétételének tilalma;
- a könyvvizsgálói szolgáltatás gyorsasága, szakmai minősége feldicsérésének tilalma úgy, hogy azzal más könyvvizsgáló azonos vagy hasonló szolgáltatása felismerhetővé váljon,
C.4.2. alpontból:
szakmai folyóiratban, újságban megjelenő publikációban közzétehető információk meghatározása,
C.4.3. alpontból:
- ügyféltoborzás tilalma, valamint
- rendezvényeken, konferenciákon összehasonlító hirdetés közzétételének tilalma.

Jogszerű rendelkezések

105.
Az Etika szabályzat C.4.1. alpontja második mondata szerint az összeköttetésre hivatkozás és túlzott várakozást ébresztés tilalmát az eljáró versenytanács nem tekinti versenykorlátozásnak.

- a)
  A könyvvizsgálók nyilvánvalóan alaptalanul hivatkoznának az összeköttetéseikre. Az ilyen összeköttetésre hivatkozásnak elsősorban akkor van jelentősége, ha az adott szakma gyakorlója olyan közigazgatási, igazságszolgáltatási szervvel való kapcsolatát állítja, aki valamilyen ügy elbírálására jogosult. Az ilyen állítás nyilvánvalóan megtévesztő, hiszen független és pártatlan szervek esetében kedvezőbb ügyintézés nem ígérhető, illetve ha ennek befolyásolására kísérlet történik, vagy ennek eleget tesznek, akkor jogszabálysértés valósul meg. Az ilyen állítás tehát, egyéb jogszabályok (így pl. büntetőjogi) megsértése mellett, egyrészt a Grtv 7. §-ába ütközik, mely tiltja a megtévesztő reklámok közzétételét, másrészt a Tpvt. 8. §-ában meghatározott fogyasztók megtévesztésének tilalmába.
- b)
  A túlzott várakozás ébresztésének tilalma is elfogadható korlátozás, tekintettel arra, hogy az ilyen állítások a nem ellenőrizhető tényeken alapuló öndicsérések közé sorolhatók. Az ilyen tartalmú reklám az eljáró versenytanács álláspontja szerint emellett a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközik, hiszen a túlzott várakozás fogalma azt jelenti, hogy a szolgáltatását nem reális alapon dicséri, hanem olyan színvonalat tulajdonít neki, amellyel nem rendelkezik.

A bírság kiszabásának mellőzése

106.
Az eljáró versenytanács nem látta indokoltnak bírság kiszabását.

- a)
  Figyelembe vette az eljáró versenytanács azt, hogy a Kamara a versenyfelügyeleti eljárás során, a 2005. április 13-ai megbeszélésen vállalta, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ajánlásainak megfelelően átalakítja az Etikai szabályzat kifogásolt C.4. pontját. Figyelemmel arra, hogy a Kamara 2005. december 3-i Küldöttközgyűlése újraszabályozta az Etikai szabályzat C.4. pontját, és a jelen eljárásban vizsgált szabályok 2005. február 1. napjától már nem hatályosak, ezért a könyvvizsgálói szolgáltatások piacán folyó versenyt a vizsgálat tárgyát képező szabályok már nem korlátozzák. Ugyanerre a körülményre tekintettel nem volt szükség ideiglenes intézkedés megtételére.
- b)
  Az előzetes álláspontban kilátásba helyzetet jelképes bírság alkalmazásától eltekintett az eljáró versenytanács az alábbi körülményekre tekintettel:
  
  - A Kamara hivatkozott arra, hogy az IFAC Etikai kódexében foglalt előírásokra tekintettel kell lennie a Kamarának, amely tagja a nemzetközi szervezetnek. A 8. társasági jogi irányelv 2006. március 8-án elfogadott új szövege ugyan nem a tagállami kamarák, hanem a Bizottság számára teszi lehetővé egy szakmai etikai minimumkövetelmény felállítását és ennek során az IFAC Etikai kódex alapelveinek figyelembe vételét. Az irányelv új szövegéből tehát a tagállami könyvvizsgálói kamarákra vonatkozó közvetlen jogi kötelezettség nem vezethető le. Ennek ellenére az eljáró versenytanács - eredeti álláspontját megváltoztatva - méltányolta, hogy a legsúlyosabb jogsértések - nevezetesen az összehasonlító reklámokra vonatkozó tiltások - az IFAC Etikai kódexének szövegén (14.3. d) pont) alapulva (bár azokon időnként túlterjeszkedve) kerültek be a Kamara Etikai szabályzatába.
  
  - A reklámtilalmak nem vonatkoztak a könyvvizsgálók által ellátható valamennyi tevékenységre, csak a Kktv. 26.§ (2) bekezdésében felsoroltakra, amelyek a könyvvizsgálók árbevételének kisebbik részét képezik.

107.
Eljárás alá vont az előzetes álláspont ismeretében írásban rögzítette álláspontját és nem kérte tárgyalás megtartását. Erre tekintettel az eljáró versenytanács tárgyaláson kívül hozta meg a határozatot.

Jogorvoslat

108.
A határozattal szembeni jogorvoslati lehetőség a Tpvt. 83. § (2) és (3) bekezdésén alapul.

Budapest, 2006. július 17.

Jegyzetek

Kktv. 38. § (1) bek., 39. § a) pont
Kktv. 110.§ (1) bek. b) pont, 113.§ (2) l) pont
Vj-16/2005/4
Vj-16/2005/10
Vj-16/2005/18
Kktv. 26. § (2) bekezdésben említett könyvvizsgálói tevékenységek, szemben a Kktv. 27. és 28. §-aiban írt egyéb tevékenységekkel.
Kktv. 57. § (1) bekezdés
Vj-16/2005/11, és Vj-16/2005/18
Vj-16/2005/5
Vj-16/2005/5
Kktv. 60-62. §
Vj-16/2005/5/1
Vj-16/2005/5
Etikai Szabályzat A) Általános szabályok második mondat.
Vj-16/2005/4, Vj-16/2005/7
A VIII. pontban ugyanilyen bontásban kerül ismertetésre az eljáró versenytanács álláspontja.
Vj-16/2005/2
C-41/90 ügy Höfner és Elser kontra Macrotron GmbH [EBHT 1991., I-1979. o., 21. pont]; C-159/91 és C-160/91 egyesített ügyek Poucet és Pistre kontra Assurances Generales de France (a továbbiakban: "Poucet ügy") [EBHT 1993., I-637. o., 17. pont];
C-244/94 ügy Fédération Française des Sociétés d`Assurance és mások kontra Ministére de l`Agriculture et de la Peche [EBHT 1995., I-4013. o., 14. pont];
C-55/96 ügy Job Centre II [EBHT 1997., I-7119. o., 21. pont];
C-67/96 ügy Albany International BV kontra Stichting Bedrijspensioenfonds Textielindustrie (a továbbiakban: "Albany ügy") [EBHT 1999., I-5751. o., 77. pont].
118/85 ügy Bizottság kontra Olaszország [EBHT 1987., 2599. o., 7. pont]; C-35/96 ügy Bizottság kontra Olaszország (a továbbiakban: "CNSD ügy") [EBHT 1998., I-3851. o., 36. pont].
Tesauro főtanácsnok véleménye a Poucet ügyben 8. pont; illetve a C-364/92 ügy SAT Fluggesellschaft kontra Eurocontrol (a továbbiakban: "SAT ügy") [EBHT 1994., I-43. o., 9. pont]; Jacobs főtanácsnok véleménye az Albany ügyben 311. pont.
Lásd CNSD ügy 38. pont; C-180-184/98 egyesített ügyek Pavel Pavlov és mások kontra Stichting Pensioenfonds Medische Specialisten [EBHT 2000., I-6451. o., 77. pont]; C-309/99 J. C. J. Wouters, J. W. Savelbergh és Price Waterhouse Belastingadviseurs BV kontra Algemene Raad van de Nederlandse Orde van Advocaten (a továbbiakban: "Wouters ügy") [EBHT 2002., I-1577. o., 49. pont].
Lásd Wouters ügy 48. pont; CNSD ügy 37. pont; Léger főtanácsnok véleménye a Wouters ügyben 51. pont; vagy a Bizottság 1999. április 7-i 1999/267/EK határozata a Szerződés 85. cikke szerinti eljárásban (IV/36.147 EPI etikai kódex) (a továbbiakban: "EPI ügy") 23. bekezdés.
EKSz. 81. cikk (1) bekezdés
Lásd Wouters ügy (EBHT 2002., I-577. o)
Poucet ügy 18. és 19. pont.
SAT ügy 30. pont; és C-343/95 ügy Diego Calí & Figli kontra Servizi Ecologici Porto di Genoa (SEPG) [EBHT 1997., I-1547. o., 22. és 23. pont].
Sem a vállalatokra vonatkozó, sem a tagállamokra vonatkozó versenyszabályok nem alkalmazhatóak.
Judgement of the Court of 17 November 1993., Bundesanstalt für den Güterfenverkehr v Gebrüder Reiff GmbH Co. KG. Case C-185/91., European Court reports 1993 Page I-05801 (a továbbiakban: Reiff ügy)
Judgement of the Court (Sixth Chamber) of 9 June 1994., Bundesrepulik Deutschland v Delta Schiffahrts- und Speditionsgesellschaft mbH., Case C-153/93. European Court reports 1994 Page I-2517. (a továbbiakban: Delta ügy)
Lásd pl. Reiff ügy 17. és 19. pont; Delta ügy 16. pont; DIP ügy 18. és 19. pont
Lásd pl. Reiff ügy 17. pont; Delta ügy 16. pont
Reiff ügy 17. pont; Delta ügy 18. pont.
Lásd pl. Reiff 22. pont; Delta 21. pont.
CNSD ügy 41-44., és 55. pontok.
Wouters ügy 62. pont.
Wouters ügy 68. pont.
Kktv. 39. § a) pont.
Kktv. 38. § (1) bekezdés.
Kktv. 38. § (2) bekezdés.
Kktv. 36. § (1) bekezdés.
Vj-16/2005/5. 2. melléklet
Kktv. 39. § d) pont.
Lásd Wouters ügy 61. pont.
Lásd CNSD ügy 41. pont.
Wouters ügy 64. pont.
Wouters ügyben hozott ítélet 68. pont
C-35/99 büntetőeljárás Manuele Arduino ellen (EBHT 2002., I-1529. o., a továbbiakban: Arduino ügy)
"Ha a kamara működésének törvényessége másként nem állítható helyre, a miniszter a bírósághoz fordul." (Kktv. 65. § (2) bek.)
Arduino ügy 40. és 41. pont.
C-7/95 P ügy John Deere Limited kontra Bizottság [EBHT 1998., I-3111. o., 77. pont]; 31/85 ügy ETA Fabriques d` Ebauches SA kontra DK Investment SA [EBHT 1985. 3933. o., 12. pont]; 142/84 és 156/84 egyesített ügyek British American Tobacco Co Ltd and R. J. Reynolds Industries Inc kontra Bizottság [EBHT 1987. 4487. o., 54. pont].
96-102, 104, 105, 108 és 110/82 egyesített ügyek IAZ International Belgium NV kontra Bizottság [EBHT 1983. 3369. o., 22-25. pont]; 29 és 30/83 egyesített ügyek Compagnie Royale Asturienne des Mines SA és Rheinzink GmbH kontra Bizottság [EBHT 1984. 1679. o., 25-26. pont]; a Bizottság 2004. június 24-i 2005/8/EK határozata a Szerződés 81. cikke szerinti eljárásban (COMP/38.549 - Belga Építész Kamara) 80. bekezdés;
A Bizottság Közleménye, Iránymutatás a Szerződés 81. cikk (3) bekezdés alkalmazásáról (2004/C 101/08) 22. pont (a továbbiakban: 81. (3) közlemény)
81. (3) közlemény 24. pont
Lásd 5/69 ügy Völk kontra Vervaecke [EBHT 1969. 295. o.]; Bizottsági közlemény a csekély jelentőségű megállapodásokról, amelyek nem korlátozzák a Szerződés 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenyt érzékelhetően (de minimis) (2001/C 386/07).
Lásd például EPI ügy 44. bekezdés.
Kktv. 2. § (2) bekezdés.
Etikai Szabályzat A.4. pont.
Kktv. 12. § (2) a) pont.
Amennyiben pedig könyvvizsgáló társaság eljárása ütközik az Etikai szabályzat előírásaiba, akkor a társaság vezető tisztségviselőjével szemben kell eljárást indítani.
Kktv. 59. § (1) bekezdés b) pont, valamint Etikai Szabályzat A.2. pont.
Etikai Szabályzat A.5. pont.
56 és 58/64 ügy Établissements Consten S.á.R.L. and Grundig-Verkaufs-GmbH kontra Bizottság [EBHT 1966., 299. o.]
8/72 ügy Vereeniging van Cementhandelaren kontra Bizottság [EBHT 1972., 977. o., 29. pont]; 42/84 ügy Remia és mások kontra Bizottság [EBHT 1985., 2545. o., 22. pont]; és CNSD ügy 48. pont
Bizottsági Jelentés 73. pont
A Bizottság Közleménye, Iránymutatás a kereskedelemre gyakorolt hatásnak a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti fogalmáról (2004/C 101/07) 30. pont
A Bizottság Közleménye, Iránymutatás a kereskedelemre gyakorolt hatásnak a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti fogalmáról (2004/C 101/07) 30. pont
Az ítélet indokolásának 96. pontja
Bizottsági Jelentés 4. oldal
Bizottsági Jelentés 14-15. oldal
pl. a Bizottság Közleménye. Jelentés a szakmai szolgáltatások terén tapasztalható versenyről. Brüsszel 2004. február 9. COM (2004) 83 végleges.
T-144/99 ügy Institute of Professional Representatives before the European Patent Office kontra Bizottság [EBHT II-1087. o., 72. pont] (továbbiakban "EPI bírósági ügy")
EPI bírósági ügy 73. pont.
EPI bírósági ügy 74. pont.
EPI bírósági ügy 75. pont.
EPI ügy 40. bekezdés.
Vj-16/2005/7, Vj-16/2005/8
Vj-2005/5/6 melléklet
Vj-45/2001/25 A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozata a Magyar Orvosi Kamara gazdasági versenyt korlátozó megállapodás mentesítésének visszavonása tárgyában indult eljárásban.
Vj-45/2001/25 A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozata a Magyar Orvosi Kamara gazdasági versenyt korlátozó megállapodás mentesítésének visszavonása tárgyában indult eljárásban.
A Tanács 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében lefektetett versenyszabályok végrehajtásáról (a továbbiakban 1/2003-as rendelet) 1. cikke szerint azok a megállapodások és döntések, amelyek nem elégítik ki a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének feltételeit, tilosak, anélkül, hogy ezt előzetes döntésnek kellene megállapítania. Ugyanígy azok a versenykorlátozó megállapodások és döntések és összehangolt magatartások, amelyek kielégítik a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének feltételeit, nem tilosak, anélkül, hogy ezt előzetes döntésnek kellene megállapítania. A mentesüléshez nem kell a versenyhatóság határozata.
Lásd T-528/93 ügy Métropole Télévision SA kontra Bizottság [EBHT 1996. II-649. o. 86. pont]; T-65/98 ügy Van den Bergh Foods [EBHT 2003. II-4653. o., 144. pont].
Vj-16/2005/4
Vj-16/2005/4.
A Tanács 84/450/EGK irányelvének preambuluma szerint a megtévesztő reklám a közös piacon belül a verseny torzulásához vezethet. A megtévesztő reklám korlátozása javítja a fogyasztóknak juttatott információk minőségét, növeli a versenytárs szolgáltatásokról beszerezhető információk megbízhatóságát, így végeredményben pozitív hatással lehet a versenyre.
Tpvt. 17.§ (1) bekezdés a) pontja
Tpvt. 17.§ (1) bekezdés b) pontja
Tpvt. 17.§ (1) bekezdés c) pontja
Vj-16/2005/4. 2. oldal.
Vj-16/2005/4. 6. oldal.
Vj-16/2005/4. 5. oldal.
Vj-16/2005/7. 2. oldal.
Vj-16/2005/7. 2. oldal.
IV/M.1016 ügy - Price Waterhouse/Coopers & Lybrand; COMP/M.2810 ügy - Deloitte & Touche/Andersen UK; COMP/M.2816 ügy - Ernst & Young France/Andersen France; COMP/M.2824 ügy - Ernst & Young/Andersen Germany

I.

A vizsgálat indításának körülményei

II.

Az eljárás alá vont tevékenysége

III.

A vizsgált magatartás

A 2004. július 1-től 2006. február 1-ig hatályos szabályozás

C.4. Hirdetés, ajánlattétel

Törekvés a kifogásolt állapot felszámolására

IV.

IV. A korábbi Etikai Kódex értékelése a Vj-148/1998-as versenyfelügyeleti eljárásban

V.

Az érintett piac

VI.

Az ügyfél álláspontja

A könyvvizsgálói tevékenység egészének értékelése az ügy szempontjából

A könyvvizsgálói reklámmal kapcsolatos általános megjegyzések

Az Etikai szabályzat C.4. pontjával kapcsolatos kamarai álláspont

Mentesülés

VII.

Jogi értékelés A jogszabályok személyi és tárgyi hatálya

A Tpvt. hatálya

Az EKSz. személyi és tárgyi hatálya

A kamarai szabályzatalkotás, mint döntés

A döntés versenyjogba ütközésének feltételei

Tpvt. 11. §-a szerinti döntéssel megvalósuló versenykorlátozás

VIII.

Az ítélet indokolásának 96. pontja

Az ítélet indokolásának 96. pontja

A könyvvizsgálói reklámmal kapcsolatos általános megjegyzések

Az összehasonlító reklám megítélése

Az Etikai Szabályzat egyes rendelkezéseinek értékelése

Az összehasonlítás tilalma

A díjazás reklámjának tilalma

Gyorsaság, minőség másokkal összevethető feldicsérése

A reklám tartalmának korlátozása

Ügyféltoborzó rendezvény szervezésének tilalma

Összehasonlító reklám tilalma rendezvényen

IX.

Mentesülés

A mentesülés magyar és európai szabályai

Pozitív gazdasági hatás

Fogyasztók méltányos részesedése az előnyökből

Nélkülözhető korlátozások hiányal

Versenykizárás hiánya

Bizonyítási teher

X.

Összegzés

Jogsértő rendelkezések

Jogszerű rendelkezések

A bírság kiszabásának mellőzése

Jogorvoslat

Jegyzetek

Kapcsolódó anyagok

Jogi értékelés

A jogszabályok személyi és tárgyi hatálya