Vj-193/2001/34

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által

  • -

    a Budapesti Közlekedési Rt. (Budapest) I. r. és

  • -

    a HIRKER Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt. (Budapest) II.r.,

  • -

    a BUVAHÍR Hírlapkereskedelmi Rt. (Budapest) III.r. és

  • -

    a LAPKER Kiskereskedelmi Kft. (Budapest) IV. r. eljárás alá vont

vállalkozások ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy

  • -

    az I., II., III. r. eljárás alá vont vállalkozások által 1996. január 17-én megkötött megállapodás 15. pontja, mely szerint az I. r. eljárás alá vont vállalkozás csak a II. és III. r. eljárás alá vont vállalkozás hozzájárulásával létesít további árushelyeket; továbbá

  • -

    az I-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások között 2000. december 22. napján létrejött megállapodás 14. pontjában foglalt - a II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozások javára kikötött előbérleti jogra vonatkozó - rendelkezés

versenyt korlátozó megállapodásnak minősül.

Az eljárás alá vont vállalkozásokat eltiltja a 2000. december 22-i megállapodásban írt versenykorlátozó rendelkezés határozat közlését követően további alkalmazásától.

Kötelezi az I.r. eljárás alá vont vállalkozást 30.000.000.-Ft (Harmincmillió Ft), illetve a II., III., és IV. r. eljárás alá vont vállalkozást, egyetemleges kötelezettként, 30.000.000.-Ft (Harmincmillió Ft) megfizetésére a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül.
A bírságot a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. sz. bírságbevételi számlájára kell befizetni.

A határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül, a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhetnek az eljárás alá vont vállalkozások, melynek a bírság befizetésére és a meghatározott cselekmény végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az I. r. Budapesti Közlekedési Rt. (továbbiakban: BKV), a II. r. Hirker Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt. (továbbiakban: Hirker Rt.), valamint a III. r. Buvahir Hírlapkereskedelmi Rt. (továbbiakban: Buvahir Rt.) eljárás alá vont vállalkozások között 2000. december 22. napjáig hatályban volt bérleti szerződés 15. pontjában foglalt megállapodás, valamint az I.r., II.r., III. r. eljárás alá vont vállalkozás és a IV.r. Lapker Kiskereskedelmi Kft. (a továbbiakban: Lapker Kft.) eljárás alá vont vállalkozás között 2000. december 22-én létrejött bérleti szerződés 14. pontjában foglalt megállapodás a Tpvt. 11. §-ába ütközően gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak minősül-e.

II.

  • 1)

    Az I.r. eljárás alá vont vállalkozás a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság. Fő tevékenységén - a menetrend szerinti helyi és helyközi vasúti és kötöttpályás személyszállítás lebonyolításán - túl tevékenysége kiterjed a saját tulajdonú ingatlanok hasznosítására, illetve bérbeadására is úgy a fővárosban, mint Pest megye egyes területein.

  • 2)

    A Magyar Lapterjesztő Rt. (Lapker Rt.) az 1998-ban lezajlott privatizáció során vásárolta meg a Magyar Posta Rt-től annak 6 regionális, valamint budapesti Hírlapterjesztő Társaságát.
    A Lapker csoportba tartozó II. és III. r. eljárás alá vont vállalkozás fő tevékenységi körét a kis- és nagykereskedelmi hírlapterjesztés és árusítás képezi. Az árushelyi lapterjesztés országos piacán a KLK Kft. 1999. évi végelszámolása óta a Lapker-csoport piaci dominanciával rendelkezik.
    A II. r. Hírker Rt. Budapesten, míg a III. r. Buvahír Rt. Pest-, Fejér és Nógrád megye területén végzi tevékenységét.

    Budapest területén 2001-ben a II. r. eljárás alá vont vállalkozás 2201 árushelyet látott el, illetve ezen kívül un. diszkontüzleteket üzemeltetett. A budapesti árushelyi hírlapterjesztési piacon jelentős piaci részesedéssel rendelkezik.
    A III. r. eljárás alá vont vállalkozás fenti három megye területén 2001-ben 2085 árushellyel rendelkezett.
    Lapterjesztéssel kapcsolatos ellátási területe a fővároshoz közeli területekre is kiterjed.
    A Lapker Rt. 1999-ben alapította a IV.r. eljárás alá vont vállalkozást azzal a céllal, hogy a Kft. lássa el az ország teljes területén a hírlap és az ahhoz kapcsolódó termékek (telefonkártya, cigaretta, képeslapok) bolti kiskereskedelmi árusítását.
    Fentieknek megfelelően Budapest területén és a főváros környéki egyes településeken a IV. r. eljárás alá vont vállalkozás profiljába tartozik az egyes kiemelt helyeken történő árushelyi lapterjesztés, így a "REALY" és a "CYTY PRESS" márkaneveket használó hálózatok működtetése.

  • 3)

    A magyarországi lapkiadók kb. 3000 - különböző tematikájú - napi-, heti- és havilapot, magazint adnak ki.
    A nagy példányszámban megjelenő napilapok, a különböző tematikájú hetilapok és magazinok, valamint és műsorújságok biztosítják a hírlapterjesztők és árusok forgalmának jelentős hányadát.
    A hírlapot kiadó vállalkozások jellemzően bizományosi szerződés keretében - terjesztési jutalékért - adják át kiadványaikat a hírlapterjesztő nagykereskedőknek. A bizományba átvett lapokat a hírlapterjesztők a velük bizományosi kapcsolatban álló hírlapárus vállalkozók vagy alkalmazottjaik útján juttatják el a fogyasztókhoz.
    A hírlappiacra való belépésnek jogi korlátai nincsenek, tőkeigénye ugyanakkor jelentős, illetve hosszú idő szükséges az új technikai és árus rendszer kialakításához.

  • 4)

    A Magyar Posta Rt. monopol hírlapterjesztési jogának megszűnését követően - Budapesten és vidéken is - létrejöttek az un. alternatív vagy független lapterjesztő vállalkozások.
    Budapesten három független hírlapterjesztő nagykereskedő működik, így a Lázár Kft., a Bopal Press Kft. és a Curier Kft.
    Utóbbi hírlapterjesztő Pest megye főváros közeli településein (Leányfalu, Tahitótfalu, Szentendre, Pomáz és Budakalász) is terjeszt.
    A vállalkozások jellemzően a II. r. eljárás alá vont vállalkozástól, illetve a különböző regionális lapterjesztőktől kapják a lapokat, melyeket nagykereskedőként a velük szerződéses kapcsolatban álló stabil árushelyes, illetve mozgóárus vállalkozóknak adnak tovább jutalékos rendszerben.

  • 5)

    A hírlapok, melyeknek ára az egész ország területén azonos, különleges árunak minősülnek abban az értelemben, hogy az egyes lapszámok csak meghatározott ideig - általában a következő szám megjelenéséig - forgalomképesek.

III.

  • 6)

    Az I.r. eljárás alá vont vállalkozás, mint bérbeadó, valamint a II. r. és a III. r. eljárás alá vont vállalkozások jogelődjei között 1996. január 17-én létrejött - többször módosított - bérleti szerződés 1) pontja szerint az I.r. eljárás alá vont vállalkozás az általa kiírt meghívásos, egyfordulós pályázat alapján adta bérbe a szerződés 1. sz. mellékletében felsorolt hírlapárus helyeket hírlapárusítás, folyóirat-árusítás, jegy- és bérletárusítás, valamint különböző értékcikkek árusítása céljából azzal, hogy a bérlők - a szerződés 5. pontja szerint - kötelezettséget vállaltak arra, hogy hírlapárusító helyek bérleti jogát nem értékesítik tovább harmadik személynek.
    A szerződés 9. pontja rögzítette, hogy a bérlők a hírlapárusító helyeket csak a szerződésben meghatározott célra használhatják, illetve a profilmódosításhoz a bérbeadó előzetes hozzájárulására van szükség.

    A szerződés 15. pontja úgy rendelkezett, hogy a bérbeadó kötelezettséget vállal arra, hogy azokon a BKV megállóhelyeken, ahol a szerződés 1. sz. mellékletében felsorolt hírlapárusító helyek működnek, hírlapárusítás céljára új (további) árushelyek csak a bérlők hozzájárulása esetén létesíthetők.
    A szerződésben a bérbeadó I. r. eljárás alá vont vállalkozás egyben kötelezettséget vállalt arra is, hogy amennyiben a bérleti időszak alatt a BKV megállóhelyeken új hírlapárusítóhely létesül, ennek érdekében nyílt, licitálásos pályázatot ír ki.

    A szerződés 1. sz. melléklete által nevesített 31 db, hírlap elárusítását szolgáló terület, részben a Metro-ban (13), másrészt a HÉV vonalán (15) és egyéb, a BKV tulajdonában álló területeken (3) helyezkedett el.
    Az 1998. május 6-i szerződésmódosítás a korábbi szerződés mellékletét oly módon érintette, hogy a HÉV vonalán volt árusítóhelyek közül kettő megszűnt.

  • 7)

    2000. december 22-én a bérbeadó BKV Rt. újabb szerződést kötött az I. r., a II.r., a III., r., és a IV.r. eljárás alá vont vállalkozással (továbbiakban: bérlőtársak), melynek 2. pontja kimondta, hogy a korábbi, 1996-ban kelt és az azt módosító szerződések hatályukat vesztik.

    A szerződés 1. pontja szerint a bérbeadó a szerződés 1.sz. mellékletében felsorolt pavilonokat és helyiségeket (a szerződés szerint annak aláírásakor 33 működő és 4 tervezett elárusítóhely) adta bérbe - a BKV területeken egyébként kért bérleti díjnál lényegesen magasabb bérleti díjért - hírlap, újságárusítás, egyéb kapcsolódó termékek, valamint értéktárgyak árusítása céljára.
    A szerződő felek a szerződésben kifejezték azon szándékukat, hogy a hálózat bővíthető, különös tekintettel a bérlőtársak - azaz a II. r. III. r. IV.r. eljárás alá vont vállalkozás - védett termékére, a REALY megjelenésű formára. A megállapodás szerint az 1. sz. mellékletben feltüntetett üzleteket a IV.r. eljárás alá vont vállalkozás fogja a szerződés hatálybalépését követően REALEY típusú üzleti ponttá átalakítani.
    A szerződés 1. melléklete 37 elárusítóhelyet nevesített. Az abban foglaltak szerint a II.r. eljárás alá vont vállalkozás 20 budapesti, a III. r. eljárás alá vont 2 vidéki (Kistarcsa, Gödöllő HÉV állomás), míg a IV.r. eljárás alá vont 15 árusítóhelyet bérelt, mely utóbbiak nagyrészt - Pomáz, Szentendre és Gödöllő kivételével - Budapest területén helyezkedtek el.

    Az új szerződés 4. pontja rendelkezett a fizetendő bérleti díj összegéről azzal, hogy a bérleti díj 7 db további - az 1. számú mellékletben a jövőben felsorolásra kerülő - üzlet bérleti díját is magában foglalja. (A szövegezés visszautalt a szerződés 1. pontjában már írt, és a bérleti díj által fedezettnek tekintett fedezett 33 működő és 4 tervezett elárusítóhelyre is.)
    A szerződés 4. pontja rögzítette még, hogy az esetben, ha a jövőben a bérlőtársak által bérelt üzletek száma legalább héttel csökken vagy nyolccal nő, a bérleti díj csökkentéséről vagy növeléséről a felek külön megállapodást kötnek tekintettel arra, hogy a bérleti díj átalánydíjként lett meghatározva.

    A szerződés 6. pontja kimondta, hogy a bérlőtársak csak a szerződésben meghatározott célra használhatják a pavilonokat, míg a 9. pont szerint a bérleti jogot csak a bérbeadó előzetes hozzájárulásával adhatták át harmadik félnek.

    A szerződés - annak 14. pontjában - rögzítette, hogy a felek érdekét képezi a kultúrcikkek kiskereskedelme értékesítési színvonalának legnagyobb mérvű növelése, minek folytán kötelezettséget vállalnak új, az utazóközönséget a legmagasabb színvonalon kiszolgáló árusítóhelyek keresésére, létesítésére.
    A bérlőtársak egyben vállalták, hogy új helyszíneket keresnek és egyeztetnek a bérbeadóval.
    Az I.r. eljárás alá vont vállalta, hogy amennyiben tudomására jut, vagy látókörébe kerül olyan helyszín, ahol a szerződés 1. pontjában meghatározott profillal üzemeltethető árusítóhely, azt először a bérlőtársaknak ajánlja fel hasznosítás céljából.
    A 14. pont szerint az esetben, ha a felajánlott helyszín megfelelő a bérlőtársak számára, az - bővítésként - felvételre kerül a szerződés 1. sz. mellékletébe, vagyis a bérlőtársakat előbérleti jog illeti meg.

IV.

  • 8)

    A II.r. Hírker Rt. 1996-ban Budapest területén ténylegesen 31 db, 1998-ban 30 db, 2000-ben 29 db, míg 2001-ben és 2002-ben 21 db hírlap-árusítási profillal rendelkező üzlettel, illetve pavilonnal rendelkezett, melyeket túlnyomó részt vállalkozókkal üzemeltetett.

    A IV. rendű eljárás alá vont vállalkozás üzleteinek száma 2000-ben 50 db, míg 2001. végén 78 db volt. Az üzletek márkanév alatt üzemeltek.
    A III. r. eljárás alá vont vállalkozás Rt. 1996-ban Szentendrén, Kistarcsán, Szilasligeten, Gödöllőn rendelkezett saját tulajdonú hellyel, melyek száma 2000-ben kettőre csökkent, úgy, hogy a jelenlegi állapotok szerint csak a gödöllői HÉV végállomáson van saját tulajdonú árusítóhelye az I.r. eljárás alá vont vállalkozás által rendelkezésére bocsátott területen.

V.

  • 9)

    A 2000. december 22-ig hatályos bérleti szerződés időtartama alatt az I.r. eljárás alá vont vállalkozáshoz nem érkezett olyan tartalmú írásbeli kérelem, mely szerint valamely vállalkozás hírlapárusítóhelyet kívánt volna létesíteni a BKV területén.

    • 1.

      A Ronoti Bt. igazolhatóan 2001. január 16-án kérte az I.r. eljárás alá vont vállalkozás hozzájárulását ahhoz, hogy a Bp., Batthányi téri aluljáróban lévő trafikbérleményben hírlapot árusíthasson. A kérelemhez csatolta a II.r. eljárás alá vont vállalkozás 2001. január 11-én kelt iratát, mely szerint a Hírker Rt. hozzájárult ahhoz, hogy a Bt. hírlapot árusítson a Hírker Rt-vel kötött lapterjesztési szerződésben írtak szerint.
      A hozzájárulást a 2001. január 3-án, a Ronoti Bt. által beadott kérelem alapján adta meg a II.r. eljárás alá vont vállalkozás, mely kérelemben a Bt. ügyvezetője hivatkozott az 1996. január 17-i szerződés 15. pontjára.
      Az I.r. eljárás alá vont vállalkozás a Bt. kérelmét elutasította azzal, hogy a lapterjesztési szerződés ellenére nem járul hozzá a tevékenységi kör bővítéséhez.
      A Bt. ügyvezetője, kit tájékoztattak az új szerződés létrejöttéről, hozzájárulást kért a III és IV.r. eljárás alá vont vállalkozástól is, kik arra nem válaszoltak.
      A BKV Rt., bár fenntartotta elutasító válaszát, illetve felszólította a Bt-t az időközben megkezdett hírlapárusítás abbahagyására, végülis a hozzájárulást megadta, minek folytán 2002. január elején a BKV Rt. vele megkötötte a hírlapárusítást engedélyező bérleti szerződés módosítást.

    • 2.

      Fenti hozzájárulás iránti kérelmen túl, a 2000. évi bérleti szerződés hatálybalépése után az I.r. eljárás alá vont vállalkozáshoz érkezett (magánszemélytől származó) megkeresés 5 állomásán folytatandó hírlap- árusítási tevékenység végzése érdekében.
      A BKV Rt. illetékes szakigazgatósága két árusítóhely vonatkozásában üzleti tevékenység végzését nem látta indokoltnak, míg a maradék helyeket felajánlotta a II. illetve IV. r. eljárás alá vont vállalkozásoknak bérlet céljára. A II.r. eljárás alá vont nem tartott igényt a HÉV egyik állomásán található területre, míg a III.r. vállalkozás azon a területen - Tököl HÉV állomás - ahol már állt pavilon, élt a szerződésben adott jogával.
      A BKV Rt a kért 5 HÉV állomás közül egy területre jogot biztosított az ezt igénylő magánszemélynek újságos pavilon telepítésére.
      A 2000. decemberi megállapodás óta - dokumentáltan - fent már megjelölt megállapodásokon túl, két pavilonra kötött más vállalkozással szerződést az I. r. eljárás alá vont vállalkozás.

VI.

A vizsgálati jelentés - az érintett piac meghatározásakor - az árushelyi hírlapterjesztést tekintette árunak. Földrajzi piacként az I.r. eljárás alá vont vállalkozás szerződéssel érintett területét (BKV bérlemények) és az ezeket 200 méteres hatósugárban körülvevő területeken található árushelyeket tekintette figyelemmel arra, hogy a fogyasztó ezen területen kívül már csak kedvezőtlenebb feltételekkel (utazással, gyaloglással) tudja a hírlapot beszerezni.
A budapesti árushelyi hírlapterjesztési piacon a II.r. eljárás alá vont vállalkozás piaci részesedését több, mint 90 %-ban határozta meg, míg a III.r. eljárás alá vont vállalkozás vonatkozásában rögzítette, hogy a terjesztési terület piaci részesedését nem mérte fel, tekintettel arra, hogy csak két BKV-bérleménnyel érintett terület van a megállapodásban, így a részesedés a III.r. eljárás alá vont vállalkozás összes hírlapterjesztésének csupán 0,3 %-t teszi ki, tekintettel arra, hogy működési területe három megyére terjed ki.
Rögzítette, hogy a BKV-szerződésben érintett bérlemények árbevételének aránya az egyes társaságok összes árbevételéből igen csekély, a II.r. eljárás alá vont vállalkozásnál 5,3 %-os, míg a III. r. eljárás alá vont vállalkozásnál alig éri el 0,3 %-ot.
Fentieket figyelembevéve állapította meg, hogy a BKV-szerződéses terület részesedése a budapesti hírlap-árusítási piacnak elenyésző részét, csupán 4,1 %-át, illetve a hozzá 200 méteres körzetben lévő árusítóhelyekkel együtt 6 %-át képviseli, minek következtében a megállapodás - az egész piacot figyelembevéve - igen kis területet érint, így az csekély jelentőségűnek minősül, és piaci hatását tekintve nem bizonyítható további hatásának érvényesülése. Ennek megfelelően az eljárás megszüntetését indítványozta.

Megállapította továbbá a jelentés, hogy a 2000. december 22-én megkötött bérleti szerződés nem tartalmaz versenykorlátozó megállapodást.

A jelentés kitér arra is, hogy 1996-tól 2000. december 22-ig nem érkezett (bizonyítottan) kérelem az eljárás alá vont vállalkozáshoz a Ronoti Bt részéről, míg 2001-ben a BKV Rt. saját hatáskörében bírálta illetve utasította el a Bt. hozzá beérkezett kérelmét.

VII.

Az eljárás alá vont vállalkozások kérték az eljárás megszüntetését.

Az I.r. eljárás alá vont álláspontja szerint a módosított 1996. évi megállapodás 15. pontja nem sértette a Tpvt. 11. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy az a tény, hogy adott területen bérleti jogot biztosított valamely eljárás alá vont vállalkozásnak, egyben azt is indokolttá tette, hogy az adott vállalkozás számára megteremtse a díj megfizetésének lehetőségét is, tekintettel arra, hogy bármely más bérlet csökkenthette volna a vele már bérleti szerződést kötött vállalkozás bevételi lehetőségeit.
Hivatkozott arra, hogy a konkurencia kizárná azt, hogy a bérlő képes legyen megfizetni a szerződésben vállalt bérleti díjat.
Kifejtette, hogy a tartós jogviszonyt teremtő 1996. évi szerződés 15. pontja azon túl, hogy a szerződéskötő felek érdekeit szolgálta, a fogyasztók szempontjából is kevező volt, mivel biztosította a szolgáltatás magas színvonalát. Hivatkozott arra, hogy a megállapodás hatályban léte alatt nem fordult hozzá senki írásban szerződési ajánlattal, ilyen irányú kérelem csak a 2000. decemberében kelt megállapodást követően érkezett.

Az új 2000. év végén kötött szerződéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a megállapodás csak előbérleti jogot biztosít, hiányzik ugyanakkor az a kitétel, miszerint meg kellene keresni a bérlőtársakat árushely létesítése esetén a hozzájárulásuk érdekében.
Előadta, hogy a minél nagyobb árbevétel elérése érdekében arra törekszik, hogy ugyanazon területen, ugyanolyan tevékenységre ne kössön több bérlővel szerződést.
Úgy ítélte meg, hogy a BKV Rt. gazdasági érdekeit szolgálja, ha olyan tartalmú - határozott időre szóló - bérleti szerződést köt, ami lehetővé teszi, hogy az esetben, ha harmadik személy jelentkezik bérleti ajánlattal ugyanolyan profil mellett, először a területet felajánlja a bérlőtársaknak.
A vizsgált szerződési kikötés - előadása szerint - azt szolgálta, hogy abban az esetben, ha a bérlőtársaknak lenne szüksége az adott területre, ahhoz mást megelőzően hozzá tudjanak jutni.
Előadta, hogy a kötelezettséget csak az esetre vállalta, ha a II-IV.r. eljárás alá vont vállalkozása más ajánlatban foglalt feltételekkel teljesít, és fentiekkel látta biztosítottnak, hogy minél több területre biztos bérleti díjhoz jut.
Kifejtette, hogy a 2000. évi szerződés nem zárja ki a piac többi résztvevőjét a versenyből, amit az is igazol, hogy más vállalkozásokkal kötöttek 2001-ben bérleti szerződést.
Álláspontja szerint a szerződést teljes terjedelmében, a piacra gyakorolt valóságos hatás függvényében kell megítélni.

Előadta, hogy a szerződés megkötésekor nemcsak az árbevételt, hanem a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartották olymódon, hogy egy állomáson a lehetőséghez képest minél több, különböző profilú üzlet működhessen.
Nem szolgálta volna a fogyasztók érdekét, ha egy adott állomáson több azonos profilú árusítóhely létesül.
A hírlapárusítási szerződést a fogyasztók érdekeit figyelembevéve olyan vállalkozásokkal kötötték meg, akik évek óta színvonalasan foglalkoznak a tevékenységgel.

A II. III. IV. r. eljárás alá vont vállalkozás szintén kérte az eljárás megszüntetését.
Elsődlegesen előadták, hogy érintett árunak, illetve földrajzi piacnak a Budapest területén folytatott árushelyi hírlapterjesztés tekintendő, a III.r. esetében azzal, hogy vonatkozásában teljes működési területe földrajzi piacnak minősül.
Vitatták a vizsgálati jelentésben írt budapesti piaci részesedés mértékét, előadva, hogy a kiskereskedelmi piacon - ahol jelentős piaci erejű versenytársak vannak jelen - legfeljebb 47,3 %-os piaci részesedésük van, vagyis versenypiacon fejtik ki tevékenységüket.
A fenti értelemben megjelölt releváns piacra nézve nem látták megállapíthatónak, hogy a bérleti szerződések versenyt korlátozó megállapodásnak minősülnének.

Kiemelték, hogy az 1996. évi bérleti szerződés is pályázat eredményeként jött létre a II. r. és III. r. eljárás alá vont vállalkozással, mely pályázatban a BKV Rt. elárusítóhely-csomagot kívánt értékesíteni.
A pályázat útján történő értékesítést, illetve az árusítóhelyek számának a szerződéses területeken való korlátozását forgalombiztonsági szempontok és a fogyasztóknak biztosítandó magas színvonalú hírlapellátás indokolta.

Az 1996. évi megállapodással kapcsolatban elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy annak megkötésekor a Tpvt. még nem volt hatályban, és a korábbi törvény (1990. évi LXXXI. tv.) a vertikális megállapodásokat nem tiltotta.
Más jogi álláspont esetére előadták, hogy a megállapodás 15. pontja igen korlátozott mértékben, de ésszerűen, gazdaságilag indokolt módon korlátozta az árusítóhelyek létesítését, és a korlátozás - fent meghatározott - releváns piacnak csak csekély részét érintette, illetve a BKV területén belül is korlátozott volt azáltal, hogy csak az un.
Szerződéses-területre vonatkozott, nem terjedt ki ugyanakkor az un. egyéb BKV-területekre.
Hivatkozott arra, hogy a szerződő felek ténylegesen nem gyakorolták a hozzájárulással kapcsolatos jogot.

A 2000. december 22-én kelt szerződéssel kapcsolatban - a 2002. február 22-én kelt iratban - előadták, hogy ezen utóbbi szerződés nem ír elő az un. Szerződéses-területen lévő árushelyek vonatkozásában hozzájárulási kötelezettséget, illetve a 14. pont kizárólag arról rendelkezik, hogy a szerződéses területen, illetve az I.r. eljárás alá vont vállalkozás egyéb területein (BKV-terület) létesítendő hírlapárusítói helyek vonatkozásában a II.r. - IV. r. eljárás alá vont vállalkozásokat előbérleti jog illeti meg.
A kikötés céljaként azt jelölték meg, hogy a szerződő felek az utazóközönség színvonalas kiszolgálását más állomásokra is ki kívánták terjeszteni további, magas színvonalú hírlapárusítású helyek létesítésével.

Álláspontjuk szerint a 2000. évi szerződés különbözik az 1996-ban kelt szerződéstől, mert míg az utóbbi szerződés hozzájárulási jogot adott a II.r. és III. r. eljárás alá vont vállalkozásnak, addig a 2000. december 22-én kelt szerződés a Ptk. alapján biztosított előbérleti jogot, az arra vonatkozó szabályok szerint.
Az előbérleti jog tartalmára vonatkozó nyilatkozatukat a versenytanácsi szakban akként tartották fenn, hogy az előbérleti jog a szerződés 4. pontjában rögzített 44 üzletre vonatkozó keretszámon belül még igénybe nem vett üzletekre vonatkozik, melyek után a havi bérleti díjat fizetik.
A szerződés tartalmának megfelelően az esetben, ha üzleti okok miatt nem kedvező - egy kieső üzlet helyén, vagy új helyszínen - új üzlet megnyitása, a számukra biztosított jog alapján dönthetnek az előbérleti jog gyakorlásának mellőzéséről.
Kérték figyelembevenni, hogy a szerződéssel érintett BKV területeken is van bizonyos fokú verseny az esetben, ha figyelembevesszük az ahhoz képest 200 méteres hatókörön belüli egyéb árushelyeket.

Arra az esetre, ha a Versenytanács a versenykorlátozást megállapítaná, kérték azt csekély jelentőségűnek minősíteni az általuk megjelölt földrajzi piac alapulvételével, mihez képest a megállapodással érintett bérlemények részesedése mindössze 4,1 %-ot tesz ki.

Fentiek mellőzése esetén kérték a megállapodások mentesítését a Tpvt. 17. § (1) bekezdése alapján azzal, hogy a mentesítés együttes feltételei fennállnak.

VIII.

  • 10)

    A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti olyan megállapodás, mely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását (továbbiakban együtt: korlátozását) célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
    A Versenytanács álláspontja szerint a törvény szövegezéséből megállapítható, hogy a jogsértés megállapítása szempontjából nincs relevanciája annak, hogy a versenyt korlátozó megállapodás ténylegesen kifejti-e a piacon versenykorlátozó hatását. A jogsértés az esetben is megvalósul, ha valamely megállapodás lehetőséget biztosít, vagyis alkalmas a versenykorlátozó hatás kifejtésére.

    A gazdasági verseny korlátozása mindig megadott földrajzi területen, illetve áru vonatkozásában következik be (érintett piac).
    A 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát képező áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.

    Jelen eljárásban árunak (szolgáltatásnak) - a vizsgálati jelentésben foglalt állásponttal egyezően - a Versenytanács szerint is az árushelyi kiskereskedelmi hírlapterjesztést kell tekinteni, mivel az eljárásban vizsgált megállapodások ezen a piacon fejtik ki versenykorlátozó hatásukat.

    Földrajzi területnek - a Versenytanács eljárás alá vont vállalkozásokkal egyező álláspontja szerint - jelen eljárásban azt a területet kell tekinteni, ahol a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozás árushelyi hírlapterjesztést folytat. Ez a terület a Tpvt. 14. § (3) bekezdése alkalmazásában Budapest és közvetlen környéke, ahol a II-III-IV. r. eljárás alá vontak - jelen ügyben vizsgált szerződéstől függetlenül is - kiskereskedelmi tevékenységet folytatnak.
    A földrajzi területhez olyan, más által üzemeltetett elárusító helyek is hozzátartoznak, amelyek a fogyasztók számára ésszerűen helyettesítő vásárlási lehetőségeket biztosítanak a II-IV. r. eljárás alá vontak elárusítóhelyei mellett.

    A II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások szerződéses terjesztési területén nem folyik intenzív verseny, az azonos cégcsoporthoz tartozó II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások lényegileg versenytársak nélkül folytatják árushelyi hírlapterjesztő tevékenységüket.
    A II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások által ellátott teljes területnél szűkebb az a földrajzi terület, melyre nézve 1996-ban a II. és III. r. eljárás alá vont vállalkozás megállapodást kötött az I. r. eljárás alá vont vállalkozással. A 14. § (3) bekezdés szerinti érintett piacnál ugyancsak szűkebb a 2000. december 22-i megállapodásban nevesített (szerződés 1. mellékletében írt és a 4. pontjában nevesített 44 elárusítóhely) terület is, mely utóbbi vonatkozásban a IV. r. eljárás alá vont vállalkozás is részese lett az árushelyű lapterjesztést befolyásoló megállapodásnak.

    A Versenytanács álláspontja szerint a vizsgált megállapodás gazdasági versenyre gyakorolt hatását az egész érintett piacra gyakorolt hatással együtt kell értékelni, vagyis az nem szűkíthető le a megállapodásban a bérleti jog folytán közvetlenül érintett területre, így a Versenytanács a versenykorlátozó hatást fenti érintett piacra látta megállapíthatónak.

  • 11)

    A Gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak minősülhet, ha valamely - vertikális - megállapodás korlátozza, vagy ellenőrzés alatt tartja a forgalmazást (11. § (2) bekezdés b) pont).

    Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás az 1996. február 19-én kelt megállapodás 15. pontjában arra vállalt kötelezettséget, hogy azokon a BKV megállóhelyeken, ahol a szerződés mellékletében írt árushelyek működnek csak a bérlők hozzájárulásával létesít új (további) árushelyeket.
    A Versenytanács álláspontja szerint fenti szerződési kikötés alkalmas volt arra, hogy az árushelyi hírlapterjesztés versenyét korlátozza (adott esetben megszüntesse), mivel a megállapodásban résztvevő II. és III. r. eljárás alá vont vállalkozás nyilatkozatának (hozzájárulásának) függvényében jelenhetett meg csak a piacon (szerződéses területen) más árushelyi lapterjesztő a II. és III. eljárás alá vont vállalkozások versenytársaként.
    Fenti megállapodás piacra gyakorolt versenykorlátozó hatása kettős irányban érvényesülhetett. Egyrészt - a megállapodással érintett területen közvetlen, a szerződésen alapuló versenykorlátozó hatás kiváltására volt alkalmas a megállapodás, másrészt erősítette a II. és a III. r. eljárás alá vont vállalkozásoknak az érintett piac egészén fennálló piaci erejét, ami az eljárás alá vont vállalkozások szerint is legalább 47,3 %-os részesedést képvisel.

    A Versenytanács álláspontja szerint - a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozás hivatkozásával szemben - nem volt mód az 1990. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseinek alkalmazására arra tekintettel, hogy a szerződést a Tpvt. 1997. január 1. napján történt hatálybalépése előtt kötötték.
    A Tpvt. 95. §-ának (4) bekezdése szerint a Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom a törvény hatálybalépésétől számított egy évig nem volt alkalmazható a hatálybalépés előtt kötött és a korábbi rendelkezések szerint nem tiltott megállapodásokra.
    Fenti rendelkezésből adódóan jelen eljárásban már nem hivatkozhattak az eljárás alá vont vállalkozások arra, hogy a magatartásukat a rájuk kedvezőbb szabályok szerint kell elbírálni.

    A 2000. december 22-én kelt szerződésben az I. r. eljárás alá vont vállalkozás vállalta, hogy az esetben, ha olyan újabb helyszín jut tudomására, ahol árushelyi hírlapterjesztés folytatható, a területet először a II., III., IV. r. eljárás alá vont vállalkozásoknak ajánlja fel hasznosítás céljából azzal, hogy amennyiben a felajánlott helyszínt a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások, mint bérlőtársak megfelelőnek találják, a terület
    - bővítésként - felvételre kerül a szerződés 1. számú mellékletébe.
    A II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások a szerződésben kikötött előbérleti jog alapján gyakorolhatták fenti jogaikat.

    A bérleti (előbérleti) jog szabályait a Ptk. szabályozza.
    Fentiekre tekintettel - a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások előadására is figyelemmel - a Versenytanács elsődlegesen abban foglalt állást, hogy valamely, a Ptk-ban szabályozott jogviszony értékelhető-e a versenyjog szempontból vertikális versenyt korlátozó megállapodásként.
    Az üzleti kapcsolatokban általános, hogy a piac különböző szereplői vertikális kapcsolataikat szerződéssel rendezik.
    Az esetben, ha valamely szerződés kizárólagossági jogot biztosít egyes piaci szereplőknek - a Versenytanács álláspontja szerint - ezen szerződések versenyjogi értékelés tárgyaivá is válhatnak.
    Fentieknek megfelelően rendelkezik a Tpvt. 11. § (3) bekezdése oly módon, hogy azokat a jogkövetkezményeket, melyeket a törvény a Tpvt. a 11. § (1) bekezdésben meghatározott tilalom megszegéséhez fűz, együttesen kell alkalmaznia Ptk-ban írt jogkövetkezményekkel.

    Fentiekhez képest mérlegelte a Versenytanács, hogy a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások javára kikötött előbérleti jog - függetlenül a szerződésben foglalt jog nevesítésétől - alkalmas-e versenykorlátozó hatás kifejtésére.
    Álláspontja az volt, hogy tartalmilag nincs lényegi különbség az 1996. évi szerződésben, illetőleg a 2000. decemberi szerződésben biztosított jog árushelyi hírlapterjesztés piacra gyakorolt hatása között.
    Az előbérleti jog álláspontja szerint ugyanis - az eljárás alá vont vállalkozások által sem vitatottan - azt jelenti, hogy a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozás akaratával, üzleti érdekével ellentétesen nincs mód a megállapodással érintett területen a feltétel nélküli verseny kialakulásának, így bár az eljárás alá vont vállalkozások a területre vonatkozó bérleti jog viszonylatában kötöttek megállapodást, ez valójában - a szerződés 14. pontjában írt rendelkezés folytán
    - az árushelyi hírlapterjesztés versenyviszonyaira gyakorolhat hatást.

    A Versenytanács szerint az 1996-ban illetve 2000-ben kötött megállapodás között abban mutatkozik különbség, hogy míg az 1996-os megállapodás esetén - függetlenül attól, hogy az adott területre nézve milyen tartalommal kapott az I. r. eljárás alá vont vállalkozás szerződési ajánlatot - megakadályozhatták a II. és III. r. eljárás alá vontak azt, hogy a szerződéses területen versenytárs jelenjen meg, addig azt előbérleti jog folytán, - annak jellegéből adódóan - csak az esetben van lehetőségük a versenytárs kiszorítására, ha azzal azonos, vagy az I. r. eljárás alá vont vállalkozásra kedvezőbb feltétellel kötnek szerződést.

    Fentiekre tekintettel a Versenytanács úgy az 1996-ban, mint a 2000-ben megkötött és vizsgált megállapodást a Tpvt. 11. § (1) és (2) bekezdés b) pontjába ütközőnek tekintette és mindkét megállapodásra nézve megállapította a jogsértést.

    A Versenytanács nem találta elfogadhatónak azt, hogy a vizsgált szerződési kikötések azért nem voltak alkalmasak a versenykorlátozásra, mert az I. r. eljárás alá vont vállalkozás számára ez teremtette meg azt a jelentős bevételt, amihez a megállapodás versenykorlátozó tartalma következtében jutott azáltal, hogy a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozások a többi BKV-terület után kapott bérleti díjnál lényegesen magasabb díjat fizettek.
    Valamennyi versenykorlátozó megállapodás célja a verseny megszüntetése vagy csökkentése révén elérhető üzleti haszon megteremtése illetve maximalizálása, remélt vagy valós haszon hiányában versenykorlátozó megállapodásokra nem is kerülne sor.
    A további - a versenykorlátozás körében előadott érveket - a Versenytanács a mentesítés érdekében előadott előnyök körében értékeli.

  • 12)

    A Tpvt. 13. § (1) bekezdése szerint nem esik tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű. A megállapodás akkor minősül csekély jelentőségűnek, ha megállapodást kötő feleknek az érintett piacon fennálló együttes részesedése nem haladja meg a 10 %-ot ( Tpvt. 13. § (2) bekezdés).
    A Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozásokkal egyezően határozta meg az érintett piacot.
    Elfogadva azt a nyilatkozatot, miszerint az eljárás alá vont vállalkozások érintett piacon elért együttes piaci részesedése 47,3 %-os, a Versenytanács nem látta megállapíthatónak a megállapodások csekély jelentőségű voltát, mivel az eljárás alá vont vállalkozások együttes piaci részesedése lényegesen meghaladja a törvényben írt mértékét.
    Megjegyzi a Versenytanács, hogy a Tpvt. 13. § (2) bekezdése alapján arra értelemszerűen nem volt lehetőség, hogy az érintett piacot egyrészt az eljárás alá vont vállalkozások álláspontjával egyezően értékelje, ugyanakkor - mivel a megállapodásban írt bérelt terület ennél szűkebb volt - a megállapodás piaci súlyának értékelésekor csak ez utóbbi területet vegye figyelembe.

  • 13)

    A Tpvt. 17. § (1) bekezdése szerint a megállapodás az esetben mentesíthető a 11. §-ban foglalt tilalom alól, ha

    • a)

      az hozzájárul a termelés, forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez,

    • b)

      a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut,

    • c)

      a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg és

    • d)

      nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

Ahhoz, hogy valamely megállapodást mentesíteni lehessen a fent írt feltételek együttes fennállása szükséges.

Az eljárás alá vont vállalkozások előadták, hogy a vizsgált kikötések hozzájárulnak az árushelyi hírlapforgalmazás jobb megszervezéséhez azáltal, hogy megteremtik a közlekedési csomópontokban a magas színvonalú teljes ellátottságot biztosító árushelyek működését.
Kiemelték a RELAY üzletek önkiszolgáló rendszerével járó előnyöket.
Hivatkoztak arra is, hogy a "csomag" keretében történt értékesítés különböző minőségű árushelyeket foglal magában, ami a BKV RT. részére optimális ingatlanhasznosítást biztosít, vagyis a megállapodás kedvező úgy a fogyasztók, mint a lapkiadók, mint a BKV Rt. számára.

Kifejtették, hogy a hírlap árának azonosságából adódóan, a megállapodások nem idézhetik elő az árak csökkenését, azonban a hírlapárushelyek színvonalának emelkedése, a gyors és kulturált kiszolgálás, illetve a széles skálájú lapválaszték révén, - mely utóbbi megteremti a kiadványok közötti versenyt - a fogyasztókra nézve előnyös a megállapodás.
Előnyös a fogyasztók számára továbbá az is, hogy a BKV Rt. jelentős bevételhez jut, miáltal javulhat a megállóhelyek színvonala.

A megállapodásokban, de különösen a 2000. évi megállapodásban foglalt korlátozások csekély mértékűnek minősülnek, azok az áruk jelentős részével kapcsolatban az érintett földrajzi piacon nem teszik lehetővé a verseny kizárását, a budapesti piac mindössze 4,1 %-át érintik, továbbá verseny van az árushelyektől számított 200 méter hatósugarú területen is az ott lévő más árushelyekre tekintettel.

A Versenytanács nem vitatja, hogy a BKV állomásokon történő hírlapárusítás a forgalmazó ésszerűbb megszervezésének minősül, továbbá, hogy a fogyasztók számára is előnyöket rejt magában. A Tpvt. 17. § (1) bekezdés c) pontja értelmében azonban az a) pont szerinti kedvező gazdasági hatásoknak (mint célnak) - illetve annak, hogy az azokból számrazó előnyök méltányos része a b) pont szerint eljusson a fogyasztókhoz - nem a megállapodás egészéhez, hanem az abban foglalt versenykorlátozáshoz kell kapcsolódniuk, annak eléréséhez kell szükségesnek (és elégségesnek) lenniük.

Az előzőekből következőleg a Versenytanács a Tpvt. 17.§ (1) bekezdés szerinti konjunktív feltételek közül elsőként a c) pont alatti feltétel teljesülését értékelte.

A hírlapárusító vállalkozásnak önmagában is érdeke fűződik a BKV területeken történő értékesítéshez, hiszen azokon nagyszámú potenciális vásárló fordul meg (ebből értelemszerűen következik, hogy mindez a fogyasztók számára is előnyös). Más oldalról a BKV számára a fő tevékenysége ellátásához közvetlenül nem szükséges területek bérbeadása szintén önmagában is előnyös gazdasági szempontból. Mindebből adódóan - reális bérleti díj mellett - a bérleti szerződés megkötésének nincs gazdasági korlátja, vagyis az a vizsgálat tárgyát képező versenykorlátozó kikötés nélkül is ésszerűen megköthető.

A versenykorlátozásból fakadó addicionális előnyök (mint, célok) közül:

    • a)

      a BKV Rt. - mint bérbeadó - részéről a minél magasabb bérleti díjra való törekvés gazdasági indokoltsága önmagában értelemszerűen nem eshet kifogás alá, az azonban nyilvánvalóan nem minősül közös célnak (ti. a bérbevevőnek ésszerűen nem lehet célja a minél magasabb bérleti díj, sőt - adott szerződési feltételek mellett - annak minimalizálása az érdeke);

    • b)

      a hírlapterjesztő azon célja, hogy a szerződéses területeken ne kelljen versenytársak megjelenésével számolnia, a Tpvt. 17. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában értelemszerűen nem tekinthető gazdaságilag indokoltnak (a versenykorlátozó cél nyilvánvalóan nem legitimálhatja a versenykorlátozó eszközt).

Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a Tpvt. 17. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel nem teljesül, ami - függetlenül a további feltételektől - azt jelenti, hogy a megállapodás nem mentesíthető a Tpvt. 11. § szerinti tilalom alól.
Az előzőek rögzítése mellett a Versenytanács BKV által hivatkozott fogyasztói elönyhöz az alábbi megjegyzést fűzi.
A fogyasztók szempontjából kétségkívül előnyös lehet az, ha a BKV Rt. a bérleti szerződésből szerzett többlet forrásokat a fogyasztók javára hasznosítja. Ennek a Tpvt. 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti értékelését azonban a Versenytanács nem tartja lehetségesnek. Álláspontja szerint ugyanis az a körülmény, hogy Budapest Főváros Önkormányzata és a Pénzügyminisztérium viteldíj- és támogatás megállapítása gyakorlata és/vagy a BKV nem megfelelő hatékonysága következtében esetlegesen nem termelődik elégséges forrás a helyi tömegközlekedési tevékenység megfelelő színvonalon tartására, nem adhat alapot egy másik piacra ható versenykorlátozásra.

  • 14)

    A Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint bírság szabható ki azzal a vállalkozással szemben, aki megsérti a törvény rendelkezéseit.
    A Tpvt. 78. § (2) bekezdése értelmében a bírság összegét az eset összes körülményeire figyelemmel - mérlegeléssel - kell meghatározni.
    A bírság összege szempontjából meghatározó jelentőséggel bír a jogsérelem súlya, vagyis a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a jogsértő állapot időtartama, az azzal elért előny, illetve a jogsértő felek piaci helyzete.
    A BKV Rt. és a Lapker-csoport tagjai között létrejött szerződésekben szereplő - vizsgálat tárgyát képező - kikötések a Tpvt. 95. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat figyelembevéve 1998. január 1. napjától kezdődően veszélyeztetik a gazdasági versenyt azáltal, hogy az írásbeli megállapodások alapján döntően a Lapker-csoport tagjainak volt módjuk meghatározni azt, hogy a BKV Rt. hírlapárusítás céljára alkalmas területein megjelenhetnek-e versenytársaik.
    Az 1996-ban kelt megállapodásban írtak alapján megszüntethették, míg a 2000-ben létrehozott szerződés szerint - az előbérleti jog szabályainak figyelembevételével - korlátozhatták a hírlapárusítási piacon kialakuló versenyt kölcsönös előnyre téve szert.
    Olyan piaci körülmények között, amikoris a II. III. majd IV.r. vállalkozás jelentős piaci súllyal bír az érintett piacon, illetve a tömegközlekedésben résztvevő nagyszámú fogyasztó vásárol a különböző közlekedési gócpontokon illetve BKV megállóhelyeken, a Versenytanács álláspontja szerint a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka súlyosnak minősül, tekintettel arra is, hogy a hosszú ideig fennállt jogsértő állapot hatása a budapesti hírlapárus kiskereskedők révén - közvetve - a fogyasztókat is érinthette.
    A versenyt korlátozó hatást ráadásul olyan helyzetben fejtették ki a megállapodások, amikoris a szerződések egyéb rendelkezései eleve kedvezményezett helyzetbe hozták a Lapker-csoportot a szerződéses területen.
    A bírság konkrét összegének meghatározásánál a Versenytanács a bérleti díj havi összegéből indult ki, melyet - az eljárás alá vont vállalkozások által előadottan - a versenykorlátozó kikötésre tekintettel állapítottak meg a BKV Rt. által kikötött többi bérleti díjnál magasabban. Nyilatkozatukban az eljárás alá vont vállalkozások sem vitatták, hogy a jogsértés általuk is deklarált illetve figyelembevett jelentős előnnyel járt, mely a bérleti díj mértéke folytán közvetlenül az I. r. eljárás alá vont vállalkozásnál jelentkezett.
    Az a tény, hogy a Lapker-csoport tagjai az általuk is ismert mértékű átlagos bérleti díjhoz képest kiemelkedően magas összegű bérleti díj fizetését vállalták, nyilvánvalóan az is jelentette, hogy számukra a versenyt korlátozó megállapodás szintén előnnyel járt, ami a nagyforgalmú megállóhelyeken elért magasabb forgalommal járó bevételben realizálódott.
    A Versenytanács a bírság összegének megállapításakor figyelemmel volt arra is, hogy az 1996. évi megállapodás kizárólag az un. szerződéses területeket érintette, vagyis nem terjedt ki az egyéb un. BKV-területre.
    A 2000-ben megkötött szerződés ugyanakkor - melyben enyhébb volt a versenyt korlátozó hatás - kibővítette a megállapodással érintett terület nagyságát, azáltal, hogy nem korlátozta be azokat az új helyszíneket, melyekre nézve a bérlőtársak érvényesíthették előbérleti jogukat.

    A Versenytanács álláspontja szerint a 2000. évi szerződés 4. pontja azáltal, hogy kimondta azt, hogy a szerződésben kialkudott bérleti díj 44 üzlethelyre vonatkozik, azonban - amennyiben a jövőben a bérlőtársak által bérelt üzletek száma legalább 7-tel csökken vagy 8-cal nő - a bérleti díj csökkentésének vagy növelésének mértékéről a felek külön megállapodnak, azt jelenti, hogy bár a konkrétan kialkudott bérleti díj összegét 44 üzlethelyre kötötték ki az eljárás alá vont vállalkozások, nyitvahagyták annak lehetőségét is, hogy az üzletek száma bővüljön.
    Fentiek folytán - a II-IV. r. eljárás alá vont vállalkozás módosított nyilatkozatával szemben - a szerződés fenti rendelkezéstől független 14. pontja nem értelmezhető úgy, hogy ez utóbbi megállapodás csak a szerződés megkötésének időpontjában már nevesített üzletszámra vonatkozott.

    Fentiekkel egyező nyilatkozatot tettek a II-IV.r. vállalkozások is a 10. sorszámú iratban, amelyben azt rögzítették, hogy "a 2000. évi bérleti szerződés 14. pontja nem írja már elő a bérlőtársak hozzájárulási kötelezettségét, hanem az kizárólag arra vonatkozik, hogy a szerződéses területen, illetve az egyéb BKV területen létesítendő hírlapárusítói helyek vonatkozásában a társaságot megillesse az előbérleti jog".
    Ugyanilyen értelemben nyilatkozott az I.r. eljárás alá vont képviselője is előadva azt, hogy a BKV Rt. célja az volt, hogy biztos bérleti díjhoz jusson, minél több területen.

    A jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 2002. december 12.